A koalíciós tárgyalások középpontjában nem a külpolitika, hanem a munkaerőpiaci reform és a költségvetési program áll. Rendjén is van ez így, hiszen a szükséges reformok nélkül nem javulhat Németország pozíciója a világban. Ennek ellenére Angela Merkel sikere nem utolsó sorban attól is függ, hogy helyre tudja e hozni elődje külpolitikai baklövéseit.

Németország a hidegháború vége óta megszűnt létezni, mint potenciális frontállam, ezzel párhuzamosan viszont csökkent szerepe a világpolitikában. A külpolitikai súly párhuzamban áll a gazdasági teljesítőképességgel. A leköszönő kormány utáni helyzet röviden a következőképpen írható le: Németország egy hanyatlóban lévő állam növekvő ambíciókkal.

A Schröder kormány iraki háborúval kapcsolatban tanúsított ellenkezése csak látszólagosan mutatott növekvő cselekvési teret az USA-val szemben. Kiderült: az egyetlen szuperhatalom figyelmen kívül hagyja Németország álláspontját, ha az nem lép fel közösen a többi európai országgal.

Ezért ajánlatos figyelembe venni a következőket:

1. Ki kell használni az Európai Uniót és a nemzetközi szervezeteket Németország érdekeinek érvényestése érdekében. Brüsszel Németország számára olyan lehetőséget ad vissza, melyet mint nemzetállam elveszített. Az ország nemzeti érdekei - ilyen Keleten a stabilitás, vagy világpiacokhoz szabad hozzáférés - csak az európai partnerekkel együtt érhetők el. A NATO pedig fontos helyszíne lehet a transzatlanti kapcsolatok javításának.

2. Németországot vissza kell vezetni régi köztes szerepére Franciaország és az USA között. Egy Franciaországgal való különös jó viszony szükségszerű, de nem mehet el abba az irányba, hogy a többi szomszéd kirekesztettnek érezze magát.

3. Ebből adódik, hogy Németország számára felértékelődnek Lengyelország problémái. A jövőben a Varsóhoz fűződő kapcsolatok talán legalább annyira fontosak, mint a párizsiak. A weimari háromszög - az 1998 óta megrendezésre kerülő hármas-találkozó Franciaország, Lengyelország és Németország között- további kiépítése jó kezdete lehet az együttműködésnek.

A lengyelekhez fűződő kapcsolatnak mindenesetre nem tesz jót, hogy Angela Merkel íróasztalán Nagy Katalin portréja áll. Az orosz cárnő a poroszokkal és részben az osztrákokkal együtt háromszor is felosztotta Lengyelországot-egészen addig, amíg az megszűnt létezni mint állam. Schröder alatt is jogosan érezhették a lengyelek: a kancellár és Putyin közötti barátság az ő terhükre megy.

4. Az ENSZ BT-be való törekvés azért is volt sikertelen, mert Berlin törekvéseit nem új ötletekkel, hanem mások fülében jogosan nyersen hangzó "aki fizet, az dönt" szlogennel indokolta. Németország hadserege ráadásul alulfinanszírozott és túlstrapált. Jelenleg több mint 6 500 katona szolgál külföldön - többek között olyan helyszíneken is- így például Észak-Afganisztánban- ahol annak biztonságpolitikai haszna igencsak megkérdőjelezhető.