Berlinben manapság mindenki az államháztartási hiányról beszél. Az SPD az Unióval egyetértésben úgy tesz, mintha annak szanálása lenne az előttük álló legfontosabb feladat. A 35 milliárd eurós hiánynál azonban sokkal égetőbb probléma az 5 millió munkanélküli. A tömeges munkanélküliségnek nemcsak nyomasztó lelki, hanem komoly politikai következményei is vannak - lásd Párizs.

Németország gazdasága sokkal „színesebb”, mint bármely másik országé a világon. A világpiachoz való erős kapcsolódás eredménye: bármely globális válság sokkal erősebben rázza meg. Ez a függőség pedig annál veszélyesebbé válik, minél jobban csökken az ország versenyképessége. A magas munkanélküliség is egyik következménye ennek.

A nagykoalíciónak mindenek előtt a következő területen kell minél hamarabb bizonyítania:

A keletnémet tartományok minél hamarabbi felzárkóztatása nem várathat magára többet. Az egy főre jutó GDP ott jelenleg csaknem a fele a nyugat-németének. Ez egész Németországra nézve komoly versenyképesség-csökkentő tényezőként hat, hiszen évente 85 milliárd eurót költ az állam a szegényebb országrész megsegítésére. Ez az összeg a társadalmi termék 4 százalékát teszi ki. Ebben kereshető egyben a többi európai országához képest alacsony gazdasági mutatók kulcsa is.

Németországnak a világgazdaságban érvényesülő önmeghatározásának egyik kulcsa a tudomány magas állása, a felhasználás-orientált kutatás és a fejlődés. A tartományok és a központi hatalom közötti kompetenciazavar, illetve a totális túlreguláció nagyban bénítják az országot. A német paragrafus-őrület gátolja az ország teljesítőképességét. Azaz: minden politikusnak arra kell törekednie, hogy a régi törvényeket vagy egyszerűsítse vagy teljesen megsemmisítse.

Természetesen nem oldható meg minden probléma. De a legtöbb próbát ki fogja tudni állni az ország, hiszen a mostani fiatalok is képesek arra, amit a háború után véghez vittek elődjeik. Amire pedig szüksége van az országnak: bátorsága a változtatáshoz, józanság, energia és hozzá egy jó adag higgadtság.