Spanyolország úgy tűnik, nem csak a nyugat-európai turisták körében népszerű. A hispán félsziget kedvelt bevándorlási célpont az afrikaiak, latin-amerikaiak és kelet-európaiak számára. Bár a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a két marokkói tartományból és a gibraltári szorosból érkező fekete -afrikaiakat visszatoloncolja, a spanyol népesség körében egyetértés van: a bevándorlás alapvetően előnyös az ország gazdaságára és társadalmára való tekintettel. Ezért a drasztikus idegen munkaerő- bevándorlás ellenére sem ütötte fel még fejét a nyílt és erőszakos idegengyűlölet Spanyolországban. Ma már négy millió külföldi él itt, ez tízszer többet jelent mint a kilencvenes évek közepén. A lakosság kilenc százaléka immár idegen ajkú, és ez körülbelül a német helyzetnek felel meg. Spanyolország vonzerejét nemcsak a kellemes klímának és végtelen hosszú homokpartjának köszönheti, hanem a konjunktúra dübörgésének. Az Európai Unión belül évek óta a spanyoloknak sikerül a legtöbb munkahelyteremtés: 1995 óta összesen 6,7 millió új munkahely keletkezett. Ezért nem meglepő, hogy tavaly az Európai Unióba érkező kétmillió bevándorló egyharmada Spanyolországot választotta. Németországba ehhez képest csak 81 800 külföldi telepedett le.

A spanyol gazdaságnak-mely idén előreláthatólag 3,5 százalékkal fog nőni- szüksége van a külföldi munkaerőre ahhoz, hogy megszüntesse a munkaerőpiacon keletkezett szakadékot. A Spanyolországban működő vállalatok szintén profitálnak: az olcsó munkaerőnek köszönhetően sakkban tudják tartani személyi kiadásaikat, és növelni tudják nyereségeiket. Ez a tényező érezhetően növelte befektetési kedvüket és további löketet adott a konjunktúrának.

Mivel még az illegális bevándorlók is hivatalosan bejegyeztetik magukat saját megyéjükben, szabadon vállalhatnak munkát. Ebből következik, hogy az új lakosok a szabályos munkarendnek megfelelően befizetik a szociális biztosításokat. Ezek pedig már évek óta többlettel rendelkeznek, így hozzá tudnak járulni az államháztartás konszolidálásához.

Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon meddig tart a gazdasági csoda. Vajon akkor is tárt karokkal fogja várni a társadalom a bevándorlókat, ha már hirtelen a saját munkahely kerül veszélybe? Erre az eshetőségre Spanyolország nemigen készült fel. A 11 százalékos munkanélküliségi ráta még mindig az egyik legmagasabb az Európai Unión belül.

Mivel az állandó alkalmazottak elbocsátási költsége relatív magas, a vállalatok új munkaerőt általában csak előre megszabott időre alkalmaznak. A vállaltok ugyan flexibilisebbek lettek a munkerőalkalmazás szempontjából, de a munkavállalók nagyobb bizonytalanságban dolgoznak. Ez a jelenlegi erős gazdasági növekedés idejében nem jelenthet problémát, de eljöhet az az idő, maikor a lakkosság szociálisan fenyegetve érzi magát a bevándorlóktól, vagy a gazdaság nem lesz teljesítőképes. Csak ekkor kell Spanyolországnak majd kiállnia az igazi próbát.