A világbank a hetekben nyilvánosságra hozta legújabb adatait, mely a világ összes országában az üzleti környezetre vonatkozó felméréseket tartalmazza. Az eredmény: a 25 legrosszabb üzleti feltételekkel rendelkező ország közül 20 afrikai. A gazdaság és politika környezet egyéb területein is legutolsó helyeket foglalnak el az afrikai államok.

A gyarmati időszak óta a fekete kontinens nem esett át mélyreható változásokon. A kormányok, saját hatalmuk megtartásának érdekében nem hajlandóak felszabadítani a privátszektorban rejlő energiákat, és ehelyett eljátsszák a "jóságos apát". Robert Mugabe zimbabwei elnök például 25 éve áll az ország élén, és a nyolcvanadik életévéhez közeledve a hatalom megtartásának érdekében megváltoztatta az alkotmányt. Köztudott: korrupt, népe éhezik. Aki azonban kritikával illeti az afrikai kormányzatokat, rögtön George Bush vagy Tony Blair embereként bélyegzik meg. Így inkább honfitársuk mellett állnak ki- még akkor is, ha az Mugabehoz hasonlóan tönkre teszi az országot. A helyzet kilátástalannak tűnik. Azon kormányoknak, amelyeknek meg lenne az eszközük arra, hogy változtassanak az afrikaiak mentalitásán, nem akarnak változtatni, míg azok, akik valóban változást akarnak, nincsen meg hozzá az eszközük.

Az afrikai vezetők mindenhol a világon, főleg az ENSZ-ben kiváló fizetőképes kapcsolatokkal rendelkeznek. A pénzbeli segélynyújtás azonban messze nem jelent kiutat. Sőt: gyakorlatilag kidobott pénz, hiszen a kormányoknak nincsen meg a kapacitásuk arra, hogy megfelelően bánjanak vele. A beérkező összeg. jelentős része ráadásul hirtelen eltűnik a korrupció hálójában. Ha már anyagi segítségnyújtásra kerül sor, azt olyan szigorú feltételekhez kellene kötni, mely ösztönözné a vállalkozási kultúra fejlesztését. Minél több pénz üti ugyanis az afrikai országok markát, annál nagyobb a káosz.

Az afrikai országok érdekében a kereskedelmet elősegítő infrastruktúra kiépítése állna. A szállítási és kommunikációs csatorna az egymás közötti kereskedelem lebonyolításához messze nem kielégítő. Ezért például olcsóbb Johannesburgból Berlinbe, mint az előbbiből Szenegálba repülni. Amíg nem következik be változás ezen a téren, addig Afrika továbbra is a világ gyűjtőperselye marad és egy olyan segélynyújtás áldozatává válik, mely őt visszagyarmatosítja. Ha továbbra sem arra ösztönözzük őket, hogy magukon segítsenek, el fogják árasztani Európa munkapiacát, mint ahogyan azt tették a latin-amerikaiak is az Egyesült Államokban.