A mecénás tipikus alakja nem létezik – derül ki abból a németországi felmérésből, amely idén vette először górcső alá az ottani alapítványokat. Néhány sajátosság ennek ellenére kimutatható: a modern mecénások egyre fiatalabbak, s alapítványukat nagy valószínűséggel inkább egy-egy specializált cél érdekében hozzák létre. Mivel az alapítványok a valós társadalmi problémákra mindig egy kis időeltolódással válaszolnak, a Német Alapítványok Szövetségének elnöke, Hans Fleisch szerint Németországban a jövőben előreláthatólag az oktatásügy területén is egyre több alapítványt fognak létrehozni.

A németek alapítvány-létrehozási kedve az utóbbi években megsokszorozódott: a létező alapítványok közel felét az utóbbi 10 évben alapították, ez egyedül 2004-ben 852 alapítványt jelentett. Ez a tendencia várhatóan a továbbiakban is töretlenül él tovább, hiszen a következő évek, évtizedek örökösödési hulláma még csak mostanra várható. Abban az esetben ugyanis, ha az örökös az örökléstől számított két éven belül a megszerzett vagyont közcélú alapítványnak ajánlja fel, nem kell fizetnie örökösödési illetéket.

Németországban az alapítvány intézménye 1000 éves múltra tekint vissza: Lüneburgban 1127 óta a mai napig működik az a Szent Benedek Kórház Alapítvány, mely rászorulók számára biztosít lakhatási lehetőséget. Augsburgban 1521-ben Fugger Jakab meggazdagodott kereskedőként hozott létre lakásokat szegény napszámosok és kézművesek részére. Halle an der Saaleban működik a Francke tiszteletes által 1698-ban létrehozott, „Franckesche Alapítvány”, mely oktatási intézményt működtet.

Ami az alapítványi célokat illeti: a német alapítványok 94%-át fordítják közcélra, ennek 34%-át szociális célokra, 14-14%-át kutatás- fejlesztésre, oktatás-nevelésre, valamint a művészet és kultúra támogatására, 6% jut személyes célokra, 3% a környezetvédelemre, s végezetül összesen 15% minden egyéb olyan célra, mint pl. az állatvédelem vagy a fejlesztési segélyezés.