Franz Müntefering szeret sakkozni. Mindenekelőtt azért, mert ahogy azt egyszer elmagyarázta; az ellenfelet szép lassan be lehet keríteni, egészen addig, amíg nem tud már lépni.

Angela Merkel taktikája ettől különbözik. Mindig alaposan mérlegeli a helyzetet, mielőtt valamire elhatározza magát. Ha azonban eljött a megfelelő időpont, azonnal cselekszik.

Talán soha nem volt még annyira előreláthatatlan a pártok közötti verseny kimenetele a hatalomért, mint az elmúlt hetekben. Új választások kiírása vagy a nagykoalíció megalakítása helyett azonban nincs más alternatíva.

Ha a nagykoalíció nem tud hamarosan felmutatni mélyreható változásokat a munkanélküliség, államadósság vagy a gazdaság terén, a választók legközelebb a marginális, radikális pártokat fogják választani.

A siker kulcsa a Merkel–Münteferingtengelyben rejlik. Sok karaktervonásban ráadásul nem is különböznek egymástól annyira. Stoibernál konzekvensebben tudnak hallgatni, főleg mikor a beszéd politikai kárt is okozhat. A koalíció előtti tárgyalások ebből a szempontból jó jellel szolgáltak, ahogyan Merkel fogalmazott: „Mindannyian jól be tudtuk fogni a szájunkat.”

Az 1966 és 1969 közötti első nagykoalíciótól eltérően ezúttal három pártfőnök is tagja lesz a kabinetnek. Merkel asszony a CDU-tól mint kancellár, Müntefering kancellárhelyettesként az SPD-től és Edmund Stoiber a CSU-tól mint gazdasági miniszter fog részt venni a kormányban. Amennyiben tehát nem sikerülnek a koalíciós tárgyalások, vagy az első két évben nem sikerül komolyabb eredményekre szert tenni, úgy mindhárom politikus jövője veszélybe kerülhet. Ha a koalíció sikeres lesz, valószínűleg Merkel fog belőle profitálni. Papíron úgy látszik ugyan, hogy be van betonozva, Angela Merkel politikai karrierje során azonban mindig abból tudott a legtöbbet profitálni, hogy alábecsülték.

Az állampolgárok mindenesetre a nagykoalíció mellett állnak: majdnem 60%-uk úgy tartja, hogy együtt fontos reformokat tudnak majd végrehajtani. Ráadásul Merkel népszerűsége is feltörekvőben van: jelenleg a negyedik legkedveltebb politikusként tartják számon – Schröder és Müntefering előtt.

„Egyedül Stoiber problémázik”– mint ahogyan azt Merkel megjegyezte. Nemcsak a miniszteri posztok kiosztásánál lépte túl kompetenciáit, hanem az SPD-vel szemben tanúsított engedékenység terén is túl messzire megy. Stoiber szerint ő maga fontos iránymutató a nagykoalíció életében, sőt: Merkel asszonnyal ellentétben komoly kormányzati tapasztalattal és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik az SPD-n belül is. Több CDU-s politikus nyílt fenyegetésként veszi a bajor miniszterelnök megnyilvánulásait. Stoiber azonban továbbra sem hajlandó lemondani a CDU vezetőjének kioktatásáról.

Merkel ellenben továbbra is kivár és a bevált taktikáját alkalmazza: a megfelelő pillanatot keresi, hogy lecsapjon. Úgy gondolja, amint Stoiber elfoglalja miniszteri székét és Bajorországban megválasztják az új miniszterelnököt, el fog tűnni a jobboldali rivális befolyása.

„A végeredmény a lényeg” – vallotta Helmut Kohl. Manapság Angela Merkel is hasonlóképpen gondolkodik. Több mint 9 éve vár erre a helyzetre, azóta, hogy 41 éves környezetvédelmi miniszterként megfogadta magának: egy szép napon Gerhard Schrödert, akkori alsó-szászországi miniszterelnököt sarokba szorítja – mostanra ez nagy részben sikerült is neki.