Az iraki konfliktusban Jacques Chirac George Bush legmegbízhatóbb szövetségese lett. Ennek oka nem más, mint a közös ellenség: Szíria. A Fehér Ház egyik legnagyobb problémája az Irak–Szíria határ. Itt haladnak át a katonák, és itt szivárog be a dzsihádista erősítés. George Bushnak tehát semmi sem sürgősebb, mint befoltozni ezt a lyukat, mielőtt népszerűsége még kisebb lesz, és mielőtt még beköszöntenének a választások 2006 novemberében. Franciaországnak – amely Libanont végérvényesen meg szeretné szabadítani a szíriai beavatkozásoktól – ugyanúgy érdeke Damast is engedelmességre kényszeríteni. Nem csupán Libanon függetlenségét szeretné biztosítani, hanem megmutatni, hogy Franciaország még mindig a Közel-Kelet fontos szereplője és befolyásolója. Az országnak továbbá még egy szempontból érdeke Damasszal szembeszállni. Rá szeretné venni az Egyesült Államokat, hogy az ENSZ-en keresztül együtt bizonyítsák be a multilateralizmus előnyeit. George Bush nincs is olyan helyzetben, hogy ez alól kivonhassa magát. Az új háború indításával az amerikaiaknak egyetlen reményük van a terrorizmus megfékezésére: a Damas-kormányt a Biztonsági Tanács célpontjává tenni. Franciaország nélkül pedig nem boldogulnának. Ritka példája ez az együttműködésnek.