Heti hét napon át huszonnégy órát dolgozni – ez valószínűleg jó a vállalatoknak, ám rendkívül rossz az egyéniségeknek – sőt, gyakorlatilag mindenkinek. Az üzleti világ ezért új megoldásokat talál ki a termelékenységet csökkentő normák kiküszöbölésére.

A családi feszültségek és az erőteljes mindennapi stressz nem egy konfliktusokkal terhelt munkamániás jellemzői Amerikában, hanem egy szakmájában elhivatott és igyekvő polgáré. „Az emberek az elmúlt tíz évben immár úgy beszélnek e jelenségekről, mint egyszerűen elkerülhetetlen dolgokról” – hangsúlyozza Howard Schultz, a Starbucks kávéházláncolat vezérigazgatója.

A problémára nincs egyszerű megoldás, nem elég egyénileg „ügyesebben” vagy „takarékosabban” bánni a munkaidővel, feladatokkal. Az egész amerikai vállalati szférának (a köznyelvben corporate America – a szerk.) tanulnia kell a leckéből, mielőtt még a fiatalabb generációkból végképp kiveszik a munkakedv. Az „amerikai álom” olyan kulcsfontosságú sarokpontjai vannak kiveszőben, mint a társas életmód, a barátok, a mindennapi ima, a pihenés. A szolgáltatószektor olyan meghatározó részeiben, mint a tanácsadó cégek, a jogi irodák és a bankvilág, a vezető tisztségviselők hetente 80 órát dolgoznak az üzlet sikeréért. Egyes vezetők nem tartják súlyosnak a helyzetet, és állítják: az ő fiatalkoruk idején egy menedzser ugyanennyi munkaórát dolgozott. A versenyhelyzet akkor sem, most sem enged lazítást – hangsúlyozzák.

A legtöbb cég élére azonban már most nehéz igazán jó képességű embert találni. „A felsővezetői állások és karrierek újragondolása jelenthet csupán megoldást” – véli Jeanie Duck, a Boston Consulting Group szakértője. – „Ez egy régi tévhit, mely szerint a vállalatok tele vannak kiváló képességű munkaerővel, akik hajlandóak ilyen munkamennyiségre” – teszi hozzá. Az a vállalat kaparinthatja meg a legtehetségesebb, legnyerőbb emberi erőforrást, amely képes ésszerűsíteni az eddigi munkanormát.

Az üzleti vezetők négy dolgot tehetnek: egyrészt felszámolni a „férfimunka” fogalmát, és lehetővé tenni az eddig ide sorolt feladatok végzését nők számára is. Félreértés ne essék: a férfiak is ezt akarják. Másrészt a vezetői állásokat a vállalati versenyképesség részévé kell tenni, s ennek értelmében meg kell kezdeni a munkakörülmények humanizálását, hogy vonzza a szépreményű munkaerőt. Harmadsorban hinni kell benne, hogy mindez lehetséges, hogy lehet változtatás a felsőbb vezetői szintek normarendszerében. A kihívásról vita kell a vállalati szférában. A dolgok nyílt átgondolására van szükség. Ahogyan Anne Mulcahy, a Xerox igazgatónője fogalmaz: „Az üzletnek kell a heti hét napos, huszonnégy órás munka. Az egyéni dolgozónak nem”.