Érdekes tanulságokkal szolgálhatott a 2005-ös nyár mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a Főiskolai Republikánusok Nemzeti Bizottságának (CRNC) elnöki székéért folytatott küzdelmet. A kampány eszközei között az ellenfél homoszexuális irányultságáról folytatott félhangos híresztelések, a kevesebb vokssal rendelkező államok képviselőinek szóló befolyási ígéretek, valamint az ellenkező álláspontra helyezkedő delegáltak karrierjének fenyegetése is szerepelt. A virginiai Arlingtonban júniusban megtartott háromnapos konvencióra az ország minden tájáról érkeztek diákok. Az előző elnök emberének számító Paul Gourleynek erős kihívóval kellett megküzdenie a rendkívül jó szónoknak bizonyuló, berkeleyi Michael Davidson személyében.

A kampány és a választás előtti napok őrjöngő feszültségben teltek a diákok kö56 zött. Az ezt kiváltó okok között előkelő helyen szerepelt, hogy az utolsó pillanatokban egy rejtélyes fax érkezett a szervezőirodába, mely szerint a missouri delegáció akkor még távol levő elnöke azonnali hatállyal felülírja képviselőcsoportjának álláspontját Davidson addigi támogatásáról. Az összezavarodott missouri delegáltak eleinte csak értetlenül kapkodták a fejüket, majd támogatásukról biztosították Gourleyt. A Davidson-tábor azonnal megkezdte a hitszegő diákvezető, Will Dreiling felkutatását. Akinek viszont nyoma veszett. Egészen a szavazást követő utolsó órákig nem került elő, amikor is kiderült, hogy már hetekkel korábban lemondott posztjáról, és éppen a családjával nyaral Nebraskában. Dreiling hangsúlyozta, hogy ő bizony semmiféle levelet nem írt a konvenciónak. Davidson kampányfőnökének mobiltelefonon egyenként kellett kapcsolatot teremtenie a missouri delegáltak és lemondott elnökük között, hogy személyesen is biztosítsa őket a levél hamisságáról. Guerley kampánycsapata olyan egyértelmű szituációba került, hogy védekezni sem tudott. S e történet csupán egy a szervezet gazdag folklórhagyományait megörökítők közül.

Egy-egy ilyen ifjúsági kampányban veterán kongresszusi tanácsadók és stábtagok koordinálják a harcot. Ezért is zajlik sokkal politikusabb légkörben az esemény, mint egy egyszerű diákszervezetnél. A Főiskolai Republikánusok éves költségvetése 17 millió dollárra rúg, masszív és széles körű országos hálózattal és állandó népszerűsítő kampánnyal rendelkeznek. Saját bevallása szerint Michael Davidson 200 000 dollárt költött jelölti népszerűsítésére. Pénz és eszköz tehát nem akadály.

Ugyanakkor a republikánusok utánpótlásának fontossága ennél mélyebb tényezőkre vezethető vissza. A GOP (Grand Old Party, azaz a Republikánus Párt) mai legbefolyásosabb stratégiái ennek a szervezetnek az aktivistáiként tanultak bele a politikai háború mesterségébe – Karl Rove-tól Lee Atwateren át Jack Abramoffig. Keresztülsétálva a konvenció folyosóin, elcsípve egy-egy részletet a heves beszélgetésekből, csupán fantázia kérdése, hogy érezze az ember: mindez a jövő taktikáinak genezise. Ahol csupán egyetlen szabály van: hogy nincs szabály. A késharcban a dörzsölt menő legyőzi a tudatlan fajankót. A kampány pedig arról szól, hogy a jelölt önmagát pozicionálja a dörzsölt menő megtestesüléseként. A mai republikánusok – s ez minden korosztályra igaz – vidékies populizmussal csomagolják magukat divatos termékké. Így az előző elnök támogatásával induló, régi vágású jelöltnek (esetünkben Guerley) szembe kell néznie azzal, hogy miközben keresztbekasul átutazza az országot támogatókért, csupán a protest hangulatot erősíti az „establishmenttel” szemben, melynek ő is részét képezi. A fogalom azokat az egykori főiskolai republikánusokat takarja, akik mára a legmagasabb szinteken betöltött posztjaikról könyörtelenül lenyomják az utánuk jövő generációkat. Az igazi csavart az jelenti, hogy nehéz meghatározni, ki is tartozik az establishmenthez, s milyen (mennyire) erősek az ilyen irányú kapcsolatok szálai. A befolyásolhatóság, a diákvezetők közötti machiavellista játszmák ezen dőlnek el. Ha sikerül a jelöltnek maga mellett fajsúlyos politikusokat vagy akár csak tekintélyes fiatal képviselőket felsorakoztatnia, esélyei jelentősen nőnek. Ha azonban élesen elutasítják, már ekkor lemondhat politikai karrierjéről. Ahogyan Jennifer Holder, a szervezet egy korábbi állami vezetője fogalmaz: „a gyermekmedencében rengeteg cápa úszkál”. Az ifjúsági szervezetben kiépített kapcsolatokat ráadásul a „menők” később, immár kongresszusi tagként körzetükben végzett tevékenységükhöz is felhasználhatják.

Amíg Guerley valamelyik irodában dolgozott követendő stratégiáján, Davidson a hallban kezet rázott, mosolygott és támogatóival konzultált. Vetélytársánál nagyságrendekkel több pénzt sikerült összegyűjtenie kampányára azzal, hogy meggyőzte a potenciális mecénásokat: politikai jövője messzire mutat, ezért finanszírozása a legjobb befektetés. Delegáltakat elkápráztató hadjáratát figyelve a Los Angeles Times nem véletlenül jegyezte meg: elképzelhetetlen, hogy a jelöltnek elmélkedései során már most ne a Fehér Ház járna a fejében. Ugyanakkor sokan felhívták a figyelmet a szabályokat mellőző politika egyik mégiscsak létező szabályára: kihívni magunkkal szemben az establishmentet komoly kockázat, és könnyen lehet politikai öngyilkosság is. A homoszexualitás (hamis), a mérsékeltség (alapvetően igaz) és a hagyományosan baloldali Berkeleyben folytatott tanulmányok (igaz) vádpontjai nem semlegesíthetők könnyen még egy született tehetség számára sem. Akik a Főiskolai Republikánusok közül kerültek a jobboldali elnöki adminisztrációkba, megállták a próbát, hogy aztán a nagypolitikában ott folytassák, ahol az egyetemen abbahagyták.