« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Törésteszt
Crash Test
By Jonathan Chait
The New Republic Magazine, October 24, 2005


Alapvetően két irányból közelíthetjük meg Bush elnök és a vallásos jobboldal kapcsolatát. Az első megközelítésben Bush a társadalmi konzervatívok (social conservatives) őszinte szövetségese, márpedig ez a csoport minden lehetőséget megragad programjának érvényesítésére. E szerint a liberális magyarázat szerint Bush csupán eszköze a vallásos jobboldalnak. A másik megközelítés szerint ugyanakkor az elnöknek alapvető érdeke, hogy a hithű konzervatívok szavazatait learassa, s ezáltal ellensúlyozza az ún. üzleti konzervatívok (business conservatives) körében alacsonyabb népszerűségét. Eszerint tehát a társadalmi konzervatívok csupán a Republikánus Párt balekjai.

A vita eldöntésében Harriet Myers Legfelsőbb Bíróságba történt jelölése kulcsfontosságú esemény. Bár Myers egyértelműen konzervatív beállítottságú jelölt volt, ám ideológiai elkötelezettsége messze nem ért fel azokéval, akiknek bírói tevékenysége ez idáig megalapozta az igazságügyben zajló jobboldali forradalmat. Azaz: Myers nem volt elég konzervatív. Nem csoda tehát, hogy a keményvonalasok azonnal felháborodtak a „puha döntés” után. Pedig Bush távolodása a társadalmi konzervatívoktól nem ekkor kezdődött. A néhány hónappal korábban megüresedett bírói posztra szintén egy mérsékeltet, a ráadásul kevés tapasztalattal rendelkező John Robertset jelölte. Megnevezésekor az elemzők egyenesen „a demokratáknak tett gesztusról” beszéltek, melyet megerősített, hogy a jelölt számos liberális és baloldali támogató vokssal ment át a szenátusi szavazáson. A konzervatívok azonban ennek kevéssé örültek. ők egy maximálisan konzervatív bírót akartak.

A Legfelsőbb Bíróság kapcsán jelentkező pártközi enyhülés azonban rögvest szertefoszlik, amikor a gazdasági kérdések kerülnek napirendre. Szó sincs liberális támogató voksokról, ha adócsökkentésről, szabályozásról vagy a költségvetésről van szó. Ezeknek a kormánypolitikáknak a keresztülvitelét a republikánusok egyébként is erejük demonstrálására használják föl a Kongresszusban. A cél mindig az, hogy minél előnyösebb körülményeket teremtsenek a párt üzleti és gazdasági hátországa számára. A baloldallal e kérdésekben nincs megalkuvás a konzervatívok számára.

A jelenség, mely szerint a Bush-kormányzat jobboldali sarkalatossága és együttműködési hajlandósága kérdésenként változó, talán a társadalombiztosítás (Social Security) privatizációján és a melegházasságok ügyén keresztül érzékeltethető a legjobban. Az idei közvélemény-kutatások jól jelzik, hogy a lakosság megosztott a homoszexuálisok egybekelésének alkotmányos tiltását javasló kezdeményezés kapcsán. Ezzel párhuzamosan a választók ellenzik a tb-rendszer olyan jellegű módosítását, amely a jelenlegi juttatások garanciájának csökkenését jelentheti.

Az év elején még egyik kérdésben (a melegházasságok alkotmányos tiltásában és a tb privatizációjában) sem volt fellelhető annyi lakossági támogatás, amely akár csak kis esélyt is jelentett volna e kezdeményezések keresztülvitelére. S amikor a Washington Post a homoszexuális egybekelés tiltásáról kérdezte az elnök véleményét, ő egy 1996-os törvényre (Defense of Marriage Act) hivatkozva úgy vélte, hogy a kérdés már megoldott és nem igényel újabb intézkedést. A konzervatívok követelései ellenére tehát nem képviselte a tiltást, és azóta sem tett semmit a közvélemény ilyen irányú meggyőzéséről. Ugyanakkor a tbrendszer privatizációja kapcsán érzékelhető ellenkezés felszámolására korábban nem látott méretű országos kampányba kezdett a közvélemény és a Kongresszus meggyőzéséért. A meglepő tanulság tehát: még ha az elnök egy társadalmi konzervatív program keresztülvitelén is munkálkodik, szinte kivétel nélkül olyan úton-módon teszi ezt, amely nem gyengíti pozícióit Washingtonban. Sokkal inkább dolgozik a kompromisszumért, mint hogy egyoldalú harcba induljon a konzervatív értékek képviseletében. Bush e tekintetben nem különbözik Reagan elnöktől vagy akár csak tulajdon édesapjától: a szimbolizmus terén jelentőséget és hatalmat ad a vallásos jobboldalnak, ám az aktuálpolitikában annál kevésbé hagy beleszólást számukra.

A kérdésre tehát, hogy Bush-e a társadalmi konzervatívok bábja, avagy éppen ők az elnök eszközei, inkább az utóbbi látszik megalapozottabb válasznak.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány