1 A szörnyűséges vereség. Velleius Paterculus: Historia Romana 2,119,1 (a továbbiakban: Vell.)
A ma Teutoburger Wald néven ismert hegység minden bizonnyal nem azonos az ókori szövegekben mindössze egy helyen fennmaradt (Tac.ann.1,60,3) Teutoburgiensis saltus nevű hellyel. Az ezzel kapcsolatos bőséges szakirodalom összefoglalását lásd: Franke, A.: Teutoburgiensis saltus. RE V. A 1934. (a továbbiakban: Franke) 1166-1171.
Az emlékművet 1838-ban kezdték építeni, több évtizedes munkálatok után, 1875-ben avatták fel a szobrot Vilmos császár jelenlétében. Hermannt szárnyas sisakban, kivont karddal, nyugatra néző tekintettel ábrázolták.
Hohl feltételezése szerint az egyes kéziratokban szereplő Armenius névváltozat a germán vezér egy korábbi, római kötelékben végrehajtott keleti útjára utalhat. Hohl, Ernst: Zur Lebensgeschichte des Siegers im Teutoburger Wald. HZ 167. 1943. 469. Arminius nevéhez lásd még: Schmidt, Ludwig: Die Westgermanen. München, 1938-40. (a továbbiakban: Schmidt) 99-100.; John, W.: P. Quinctilius Varus. RE XXIV. 1963. (a továbbiakban: John) 945-947. Wolfram, Herwig: Die Germanen. München, 1997. (a továbbiakban: Wolfram) 35.; Arminiushoz: Wickert L.: Arminius. (Kölner Univ.-Rede) Köln, 1943.; Timpe, Dieter: Arminius-Studien. Heidelberg, 1970. (a továbbiakban: Timpe); Wiegels, R. - Woesler, W.: Arminius und die Varusschlacht. Paderborn, 1995.
Például Lohenstein: Großmütiger Feldherr Arminius. 1689.; Johann Adolf Hasse Arminio operája a 18. századból; Klopstock: Hermann-Bardieten. 1769-1787.
Ez a színdarab ma is szerepel német színházak repertoárjában, bár - érthetően - nem az eredeti patetikus előadásmódot követve. A színdarabot Budapesten, a Vígszínházban is játszották a nyolcvanas években egy emlékezetes német vendégszereplés alkalmával.
"celebrant carminibus antiquis, quod unum apud illos memoriae et annalium genus est" (Tac.germ.2)
A csatáról: Vell.2,117-120, Tacitus (ann.1,59-62), Cassius Dio (56,18-23), Florus (2,30,21-39), Strabo (7,1,4), Ovidius (trist.3.12, 45-48).
"caniturque adhuc barbaras apud gentes" (Tac.ann.2,88,3) Tacitus műve 115-117 között jelent meg. Magyarul: Tacitus összes művei I-II. Fordította Borzsák István. Budapest, 1980.
Velleius Paterculus római történetíró (Kr. e. 20-?) Magyarul: Velleius Paterculus Róma történetéről írt két könyve. Fordította Szölgyémy Ferenc. Budapest, 1896. Velleius Paterculus: Róma története. Fordította Hoffmann Zsuzsanna. Szeged, 1996.
A cheruscusok (lat. Cherusci) nyugati germán törzs, a Weser és az Elba közötti területen éltek. Törzsüket Drusus és Tiberius korábban többször is római uralom alá vetette. (Kr. e. 12-ben, 9-ben, Kr. u. 4-ben)
"Sigimeri principis gentis eius filius" (Vell.2,118,2)
"Septem et triginta annos vitae, duodecim potentiae explevit" (Tac.ann.2,88,3)
"nam pleraque Latino sermone interiaciebat, ut qui Romanis in castris ductor popularium meruisset." (Tac.ann.2,10,3)
"adsiduus militiae nostrae prioris comes, iure etiam civitatis Romanae ius equestris consequens gradus" (Vell.2,118,2)
Vell.2,118,2 ("Volt ekkor a germánok között egy nemes származású, vitéz, gyors észjárású s a barbároknál szokatlan eleven eszű ifjú.")
Bengtson: Kaiser Augustus. München, 1981. (a továbbiakban: Bengtson 1981.) 90.
Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Budapest, 1994. 42.
Strab.7,1,4 Magyarul: Strabón: Geógraphika. Fordította Földy József. Budapest, 1977.
Elképzelhető, hogy a cheruscus törzsön belüli hatalmi harcokban érdekelt Arminius számára az ekkorra kialakult helyzetben a rómaiakkal való szembefordulás jelentett esélyt a hatalom megragadására.
Tac.ann.1,55,2; vö.: Vell.2,118,4
Vell.2,118,5 A Varus kíséretében tartózkodó Arminius ügyesen eltitkolta a készülő felkelés szervezését, a látszat kedvéért az utolsó pillanatig a rómaiak között maradt, úgyhogy Varus semmit sem sejthetett. Segestes jelentését a két előkelő viszályának jeleként értelmezhette a római vezér. (Cass. Dio 56,19,2,3)
Arminius és Thusnelda fia, Thymelicus fogságban született, majd Ravennában nevelkedett. Későbbi sorsáról nem tudunk. (Tac.ann.1,55,3; 1,58,6) Lásd: Tacitus: Annales I-III. Budapest, 1970. (Auct. Lat. XIII.) 104, 107. A szöveget kiadta és a jegyzeteket írta: Borzsák István.
Thompson, E. A.: The Early Germans. Oxford, 1965. 74. (a továbbiakban: Thompson)
Flavus (lat. szőke) germán nevét nem ismerjük.
Tac.ann.2,9; 2,10. Tacitus a két fivér vitájában a Róma-barát, illetve a Róma-ellenes politika alappozícióit foglalta össze. Ugyanúgy, mint Segestes és Arminius vitájában (Tac.ann.1,58).
Claudia Pulchra Agrippa és az idősebb Claudia Marcella leánya volt. CAH X. 1996. 527.
Ioseph.ant.17,206; Ioseph.bell.Iud.2,1; Tac.hist.5,9
Bengtson: Grundriss der Römische Geschichte. München, 1967. (a továbbiakban: Bengtson 1967.) 270.
Augustus korában a folyók határszerepéről lásd: Mócsy András: Plus est provinciam retinere quam facere. AT 9. 1962. (a továbbiakban. Mócsy 1962.) 192. valamint Mócsy András: Pannonia a korai császárság idején. Budapest, 1974. 38-39.
Castra Vetera volt az a hely (a mai Xanten közelében, a Lippe torkolatával szemben), amelyet
a rómaiaknak mindenképpen tartaniuk kellett. Ez volt a hadseregek gyűjtőpontja, innen ágaztak szét az utak. (Schmidt 106.)
Három évvel később a felkelés leverésében Tiberius döntő érdemeket szerzett. (Vell.2,115)
"opprimi posse Romanos et dicit et persuadet" (Vell.2,118,3)
Schmidt 105. Nem tudjuk azonban, ezek a beszámolók milyen módon jutottak a Severus-korabeli történetíró tudomására.
Wolters, Reinhard: Die Römer in Germanien. München, 2000. (a továbbiakban: Wolters) 51. A többi szerző hitelességéről lásd: John 922-945.
Cass.Dio 56,20,2 Magyarul: A hadművészet ókori klasszikusai. Szerkesztette: Hahn István. Budapest, 1963. 606-610. Fordította Hahn István.
Mintegy 25 km-t haladhatott a sereg egy nap alatt.
Cass.Dio 56,19,4 (A melléjük rendelt római katonákat lemészárolták.)
Arminius gondosan előkészítve a csatát az időjárási viszonyokat is számba vette. Vihar ugyan nyáron is előfordulhatott, de az esős időjárás ősszel igen gyakori ezen a vidéken. Schmidt 107-108. Ezért Varust valószínűleg hosszabb ideig a nyári táborban tartóztatták. (Vell.2,117,4)
Cass.Dio 56,21 (Íjaik, nyilaik, pajzsaik átáztak.)
A csata pontos helyszínéről a mai napig tart a vita. 1987-ben W. Schlüter archeológus és J. A. S. Clunn angol tiszt - Th. Mommsen elméletét figyelembe véve - Kalkriese közelében folytatott ásatásokat korszerű fémkereső felszerelést használva. Rövid idő alatt jelentős éremleletet találtak, amelyek közül egyik sem későbbi Kr. u. 9-nél. Ezután csatára utaló leletekre, katonai felszerelésre és ruhatartozékokra bukkantak. Megállapították, hogy az ásatások során feltárt régészeti leletek és a történetírók által leírt csatahelyszín mind elhelyezkedését, mind nagyságát, mind jellegét, mind pedig korát tekintve megfelel a teutoburgi katasztrófa színhelyének. Lásd: Schlüter, W.: Archäologische Zeugnisse zur Varusschlacht? Untersuchungen in der Kalkrieser-Niewedder Senke bei Osnabrück. Germania (70) 1992. 307-402.; Schlüter, W. - Wiegels, W.: Rom, Germanien und die Ausgrabungen von Kalkriese. Osnabrück 1999. Wolters viszont azt állítja, hogy bár vitathatatlan, hogy a helyszínen egy korabeli germán-római csata nyomait találták meg, de minden kétséget kizáró lelet nincs, ami azt bizonyítaná, hogy valóban a teutoburgi csata, és nem egy másik összecsapás helyére bukkantak. Wolters 53-54.
"inclusus silvis, paludibus, insidiis" (Vell.2,119,2) Timpe feltételezi, hogy Arminius azt a római iskolázottságú cheruscus segédcsapatot vezette Varus ellen, amely Kr. u. 7-8-ban a pannon területen kialakult felkelés leverésében részt vett Arminius vezetése alatt. (Timpe 38, 49.)
"Et cladis eius superstites, pugnam aut vincula elapsi" (Tac.1,61,4); vö. Cass.Dio 56,24
Vell. 2,120,2 Aliso elhelyezkedése vitatott kérdés. Csak annyi bizonyos, hogy Aliso egy olyan római erőd, amely a Lippénél található. Lásd: Franke 1167-1168.
"se ipse transfixit" (Vell.2,119,3); vö. Cass.Dio 56,21,5
Cass.Dio 56,21,5; Vell.2,119,3
"marcore ducis" (Vell.2,119,2); "magis imperatoris defectum consilio quam virtute destitutum militum se magnificentissimumque perdidisse exercitum" (Vell.2,120,3,4); "Cum animadverteret Varianam cladem temeritate et neglegentia ducis accidisse" (Suet.Tib.18,1); "segnitia ducis" (Vell.2,118,2) = (Tac.ann. 1,58,2).
Augustus takarékosságáról a katonai kiadásokat illetően lásd: Mócsy 1962. 192.
Suet.Aug.23,2 ("Quintilius Varus, add vissza légióimat!")
Maróti E. - Horváth I. K. - Castiglione L.: A régi Róma aranykora. Budapest, 1967. 157. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy Maroboduus továbbra is elutasította Arminius szövetségi ajánlatát (Vell.2,119,6), valamint az Északi-tenger partján élő germán népek is hűségesek maradtak
a rómaiakhoz. (Schmidt 109.)
A vereség hatásához hozzájárult az is, hogy a Kr. u. 6-9 között lezajlott pannoniai hadjárat teljesen legyengítette az államot. (Maskin, N. A.: Augustus principatusa. Budapest, 1953. 421.) Augustus meghiúsult tervét nem említi önéletrajzi munkájában, sőt a Varus-katasztrófáról sem ejt egyetlen szót sem. (Jones, A. H. M.: Augustus. Budapest, 1976. 248. 249.)
Iuppiter szavai: "His ego nec metas rerum nec tempora pono: imperium sine fine dedi" (Verg.Aen.1,278-279)
"addideratque consilium coercendi intra terminos imperii" (Tac.ann.1,11,4)
Tac.ann.2,88,2 ("kétségtelenül Germania szabadsághőse")
"Ez itt a teutoburgi vadon,
ahogy Tacitusban láttam.
Varus rekedt meg egykor itt
e klasszikus ingoványban.
Itt verte le Hermann, a hős cheruszk
vezér meg a többi hősök:
a német nemzeti gondolat
e büdös pocsolyában győzött.
Ha nem nyeri itt meg az ütközetet
Hermann s a szőke horda -
német szabadság nincs sehol:
népünk ma római volna."
A hadjárat legfontosabb eseményeit lásd Razin: A hadművészet története. III. kötet. A háború kézműipari korszakának hadművészete. Fordította Dr. Auer Kálmán. Budapest, 1964. (a továbbiakban: Razin); továbbá Rónai Horváth Jenő: Az egyetemes hadtörténelem vázlata. Budapest, 1889. (a továbbiakban: Rónai Horváth) 123-124.
A birodalom hadseregének szervezetéről lásd Ujhelyi Péter: Az állandó hadsereg története. Budapest, 1914.; Wrede, Alphons: Geschichte der k. und k. Wechrmacht. I. Band. Wien, 1898.; Bárczay Oszkár: A hadügy fejlődésének története. II. kötet. Budapest, 1895.
A svéd hadsereg szervezetéről: Segédlet a hadművészet fejlődésének tanulmányozásához a marathon-i csatától a leuthen-i csatáig. Összeállította vitéz Magyarosy Sándor. Budapest, 1930. 87-88., továbbá a fent említett könyvek.
A levelet, Pappenheim vérétől áztatva, a bécsi Heeresgeschichtliches Museum őrzi.
Delbrück, Hans: Geschichte der Kriegskunst im Rahmen der politischen Geschichte. III. Teil Neuzeit. Berlin, 1920. (a továbbiakban: Delbrück) 242.
Winter, Georg: Geschichte des Dreißigjährige Krieges. Berlin, 1893. 422-423.; Gottfried, J. L.: Inventarium Sueciae; 1632. metszetének ábrázolása és annak magyarázata alapján. Hasonlót mutat Matthaus Merian ábrázolása: Delination der schwedischen und keiserischen Schlachtordnung den 6. November 1632. Bei Lützen gehaltet. Közli DiPalma, Matthew: Victory and Death for Gustavus Adophus. Military History, 1998. October. 47. (a továbbiakban: DiPalma) A terciók nagyságára Razin 397. szerint, az escadronokban Razin véleménye szerint 87, Rónai Horváth szerint 60 kornéta volt. A kornéta szakaszt jelentett, hozzávetőleg harminc lovast.
Delbrück szerint Wallenstein tíz sor mélyen állította fel a gyalogságát, de az ábrázolások egyértelműen terciók alkalmazását mutatják. Elképzelhető, hogy a terciók téglaalap alakúak lehettek. Delbrück 241. Delbrück szerint egyébként a terciókban 79 század volt.
Rónai Horváth és Razin szerint is közel 100 kornétából állt ez a szárny.
Egyes adatok szerint a közép második vonala mögött Johann Bernhard von Öhm vezetésével még tartalék lovasság is állt. DiPalma 50. Ugyanezt erősíti meg Denison György: A lovasság történelme. Budapest, 1884., sőt szerinte a két gyalogsági harcvonal között is állt egy lovastartalék Henderson ezredes vezénylete alatt.
E beszélgetésről Huch, Ricarda: A harmincéves háború. Budapest, 1979. II. kötet 82. oldalon ad regényes leírást. (a továbbiakban: Huch)
Huch 84-85.; DiPalma 52.; továbbá Livesey, Antony: Nagy hadvezérek, nagy csaták. Budapest, 2000., a lützeni csatáról szóló fejezetében 52-59.
Broucek, Peter: Der Geburtstag der Monarchie. Die Schlacht bei Kolín 1757, Bundesverlag, Wien, 1982. (a továbbiakban: Broucek) Nála az idézet helye: 7.
Borus József In: Magyarország hadtörténete. Szerkesztette: Liptai Ervin. I. kötet, Budapest, 1984. 420. E rövid szöveg még adatbeli tévedést is tartalmaz, nem veszi tekintetbe, hogy
a csata idején 1 lovassvadron = 2 lovasszázad, az 1 divizió = 2 svadron megnevezésbeli változtatás a lovasságnál ezt követően következett be!
In: Nagy képes milleniumi hadtörténet. Kiadja: Rácz Árpád. Budapest, 2000. 242-243. A szövegrövidítés a szerkesztő részéről szerzői megbeszélés nélkül következett be.
Zachar József: A kolini csata, 1757. június 18. In: Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák
a XVIII. században. Budapest, 1990. 193-201.
Österreichisches Kriegsarchiv, Wien (a továbbiakban: KA): Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA), Siebenjähriger Krieg, Hauptarmee, 1757-VI-1 skk. alatti napi utasítások, parancsok, jelentések és levelezés, illetve 1757-XIII-1 skk. alatti korabeli összegzések, hadinaplók. Az ezekre történő aprólékos további hivatkozásoktól a gördülékeny előadásmód és a szétszórt adatok egybehordásából fakadó nagyszámú ismétlődés elkerülése érdekében ezúttal eltekintünk.
Uhlig von Uhlenau, Gottfried: Erinnerungen an die Schlacht von Kolín und die damalige Zeit. Nach authentischen Quellen bearbeitet und zur Säkularfeier am 18. Juni 1857 herausgegeben, Wien, 1857.; Der grosse Generalstab (kiad.): Die Kriege Friedrichs des Großen. Der Siebenjährige Krieg 1756-1763, III. k.: Kolín. Berlin, 1901. (a továbbiakban: Der Siebenjährige Krieg); Harbauer, Karl (kiad.): Kolín-Berlin-Breslau. Gedenkblätter zur 150jährigen Wiederkehr der ruhmsvollen Tage von 1757. Wien, 1908.; Goslich, Dietrich: Die Schlacht bei Kolin, 18. Juni 1757. Berlin, 1911.; Hoen, Max: Die Schlacht bei Kolín am 18. Juni 1757. Streffleurs Militärische Zeitschrift, Wien, 1911. 11-44., 369-404., 581-612., 773-796., 939-958.; Jezkova, Stepanka: Bitva u Kolína, 18 cervna 1757 a události pred ni. Kolín, 1937. Valamint a részt vett egységek ezredtörténetei.
KA, Archiv des Hofkriegsrates, Sonderreihe Bestallungen (a továbbiakban: BSt), Nr. 8224, 9131
Első előfordulás alkalmával eltérés esetén megadjuk az akkori hivatalos cseh elnevezést is, de
a továbbiakban csak a forrásokban előforduló német nyelvű változatot használjuk a földrajzi megnevezéseket illetően.
KA, Personalakten, (a továbbiakban: PA) Gefallene, Nr. 44
KA, Archiv des Hofkriegsrates, Sonderreihe Armeeschemata (a továbbiakban: ASch), Nr. 97a, vö.: Wurzbach, Constant von: Biographisches Lexikon des Kaisertuns Oesterreich, Wien, 1856. (a továbbiakban: Wurzbach) XV. k. 299.
KA, AFA, Römisches Reich, 1733-XIII-16, BSt, Nr. 6039, 6110, 6112, 6529, 8346
KA, BSt, Nr. 8718, ASch, Nr. 70b
KA, BSt, Nr. 9304, vö.: Wurzbach, XII. k. 145.
KA, PA, Offizierskartei, vö.: Wurzbach, I. k. 214. vö.: Rettich, Stephanie von: Filipp Beck, Philosophische Dissertation, Universität, Wien, 1939.
Zachar József: Idegen hadakban. Budapest, 1984. 293. skk. (a továbbiakban: Zachar 1984.)
Közli Kirchthaler, Ludwig: Geschichte des k. u. k. Infanterieregiments Nr. 2. Wien, 1895.
(a továbbiakban: Kirchthaler) 58. Az egyes kifejezések: "Sieger" és "Entscheidungsschlacht", végül "den letzten Lorbeerkranz abzuholen", "denn es erwartet unser schwacher Feind schon mit Schrecken sein End Urtheil".
Idézi Kirchthaler a 60. oldalon lábjegyzetben: "Gukai, gukai, sedlaci, jak kralowna wyhrawa!"
Idézi Kirchthaler 60. "Das Regiment Erzherzog Carl feuerte mit so vieler Contenance und völlig nach dem Reglement, wie auf dem Exezierplatze", továbbá "die Pedanterie des Dienstes so weit getrieben, dass sie im Anschlag aushalten liessen und die Gewehre der Burschen richteten, um den Feind ja nicht verfehlen".
Közli Pössl, Julius: Chronik des k. u. k. Infanteriregiments Nr. 31. Hermannstadt, 1909. (a továbbiakban: Pössl) 61.
Közli Kirchthaler 61. "Rackers, wollt ihr ewig leben?"
Közli Der Siebenjährige Krieg III. k. 85. "Sire! Wollen Sie denn allein die Batterie nehmen?"
Idézi Kirchthaler a 60. oldalon lábjegyzetben: "Nach Spandau!"
Précis de la lettre émanée du cabinet de S. M. I. et R. au Feld-Maréchal Comte de Daun en datte du 22. Iuin 1757. Németül idézi Broucek 124.
KA, Archiv des Militärischen Maria Theresien Ordens, az egyes személyügyi iratgyűjtők tanúsítványai.
Idézi Kirchthaler 63. "Dieses Regiment sollte Erz-Erz-Erzherzog Carl Regiment heissen."
Idézi Pössl 63. "Das Regiment Haller hat sich sehr distiguiret."
Napoleon nevének írásánál nem a magyarított Napóleon formát használom, nem is a franciásított Napolèont, hanem az eredeti olasz Napoleone névből Napoleonra rövidült formát, mivel
a róla szóló kortárs- és szakirodalom is döntő többségben ezt használja.
Lefebvre, Georges: Napoleon. Budapest, 1975. (a továbbiakban: Lefebvre) 113., 125.
A franciák Málta, az angolok Hollandia kiürítését kérték a másik féltől.
Feleki László: Napóleon, a "csodálatos kaland". Budapest, 1976. 2. köt. 23.
A cárt saját udvarának tagjai fojtották meg feltehetően angol bátorításra 1801. március 11-éről 12-ére virradó éjjel.
Tarle, Evgenyij: Napóleon. Budapest, 1957. 138. (a továbbiakban: Tarle)
A hadjárathoz lásd: Krauss, Alfred: 1805. Der Feldzug von Ulm. Wien, 1912.; Alombert-Colin: La campagne de 1805 en Allemagne. Paris, 1902.
Duffy, Christopher J.: Austerlitz 1805. London. 1977. (a továbbiakban: Duffy) 51.
Tolsztoj, Lev: Háború és béke. Budapest, 1997. 1. köt. 196-7.
Egger, Rainer: Das Gefecht bei Hollabrunn und Schöngraben. Militärhistorische Schriftenreihe, Nr. 27. Wien, 1974. 15-18.
Stocklaska, Walther: Die Schlacht bei Austerlitz. Brünn, 1905. (a továbbiakban: Stocklaska) 153-158.; Rüstow, Wilhelm Friedrich: Der Krieg von 1805 in Deutschland und Italien. Zürich, 1859. (a továbbiakban: Rüstow) 351-353., 356-364.
Duffy 80.; [Stutterheim, Carl von]: Materialen zu der Geschichte der Schlacht bei Austerlitz. Wien, 1806. (a továbbiakban: Materialen) 39-42.
Duffy 86.; Mayerhofer von Vedropolje, Eberhard: Die Schlacht bei Austerlitz am 2. Dezember 1805. Wien, 1912. (a továbbiakban: Mayerhofer 1912.) 27.
Stocklaska 18.; Janetschek, Clemens: Die Schlacht bei Austerlitz. Brünn, 1898. (a továbbiakban: Janetschek) 56.; Mayerhofer 1912. 28.; Rüstow 352.
Lachouque, Henry: Napoleon à Austerlitz. Paris, 1961. (a továbbiakban: Lachouque) 238., 282-4.; Duffy 92-93.
Lachouque 258-279.; Schönhals, Carl von: Der Krieg 1805 in Deutschland. Wien, 1877. (a továbbiakban: Schönhals) 158.
Materialen 39-42.; Duffy 93-98.
Tarle 162. (a herceg neve Dolgorukov formában); Lefebvre 260.
Stutterheim, Carl von: Az auszterlitzi ütközet. H. n., 1806. (a továbbiakban: Stutterheim) 25-28.; Schönhals 156-158.; Mayerhofer 1912. 30-36.; Lachouque 283-284.; Janetschek 69.; Schönhals 156-157.
Duffy 88-89.; Lachouque 271-274.; Rüstow 370-371.
Geschichte des k. k. achten Uhlanen-Regimentes. Wien, 1860. 92.
Beiträge zum Studium des Feldzüges 1805. Wien, 1885. 51. (a továbbiakban: Beiträge); Mayerhofer von Vedropolje, Eberhard: 1805. Der Krieg der 3. Koalition gegen Frankreich in Süddeutschland, Österreich und Oberitalien. Wien, 1905. 38. (a továbbiakban: Mayerhofer 1905.)
Duffy 109-110.; Lachouque 285.
Prècis de la Campagne de 1805. Bruxelles, 1886. 226. (a továbbiakban: Prècis)
Materialen 48.; Rüstow 378.; Gold, Carl von: Feldzug 1805 in Deutschland und Italien. Wien, 1877. (a továbbiakban: Gold) 192.
Janetschek 80., Schönhals 161.
Mayerhofer 1912. 43.; Gold 192.
Thiébault, Paul Charles: Memoiren aus der Zeit der Franz. Revolution und des Kaiserreichs. Stuttgart, 1902. 1. köt. (a továbbiakban: Thiébault) 311.
A rövidítés a 14. sorgyalogezred 2. zászlóalját jelenti. Ha a betű helyén "k" van, az könnyűgyalogezredre utal.
Az osztrák gyalogságot Mack az 1805-ös háború előtt szervezte át. Minden gyalogezred négy sorzászlóaljból és egy gránátoszászlóaljból állt. A háború folyamán azonban a nagy veszteségekre való tekintettel minden ezred kiállított egy hatodik zászlóaljat is, amely zömében nagyon fiatal vagy nagyon idős legénységből állt, gyenge kiképzéssel. Az Austerlitznél harcoló osztrák sorgyalogság 15 zászlóaljából hat ilyen "póttartalék" zászlóalj volt.
Geschichte des K. u. K. Infanterie-Regiments Ludwig Salvator Nr. 58. Wien, 1904. 91-92.
Auspiß, Leopold: Das Infanterie-Regiment Freiherr von Hels Nr. 49. Telchen, 1889. 17.
Hödl, Rudolf von: Geschichte des k. und k. Infanterieregiments Nr. 29. Temesvár, 1906. 348-349.
Pizzighelli, Cajetan: Geschichte des k. k. Infanterie.Regimentes Kaiser Franz Joseph No. I. 1716-1881. Troppau, 1881. 345-347.
Geschichte des kaiserlichen und königlichen Infanterie-Regimentes Freiherr von Mollináry Nr. 38. Budapest, 1892. 162-165.
Spyniewski, Alfred Ritter von: Geschichte des K. u. K. Infanterie-Regimentes Feldmarschall Carl Joseph Graf Clerfayt de Croix. Jaroslau, 1894. 197-199.
Janetschek 87.; Stocklaska 51.
Geschichte der k. und k. Infanterieregiments Markgraf von Baden No. 23. Budapest, 1911. 1. kötet, 717-720.
Amon von Trauenfels, Gustav Ritter: Geschichte des k k. Infanterie-Regiments Nr. 20. Wien, 1878. 329-330.
Procházka, Wilhelm: Geschichte des k. k. Infanterie-Regimentes FML Wilhelm Freiherr von Reinländer Nr. 24. Wien, 1886. 348-349.
Janetschek 95.; Schönhals 168.
Lachouque 345.; Janetschek 133.; Schönhals 169-170.; Gold 195.; Rüstow 393-394.
A hadrendben a teljesség kedvéért feltüntetett csapatok közül biztosan nem vett részt a csatában a 25. dre. Kérdéses még a 19. és a 21. dre szereplése.
A hadosztály vesztesége a hivatalos adatok szerint (halott/sebesült/fogoly).
A hadosztályt ideiglenes jelleggel a hadosztályparancsnok betegsége miatt Boyé tábornok vezeti.
Ideiglenesen ki volt különítve a hadtest elővédjébe, és csak dél körül csatlakozott újból a hadosztályhoz.
Részlet egy készülő nagyobb munkából, amely Perczel 1848. decemberi dunántúli hadjáratát tekinti át. A tanulmány az OTKA F 013416. kódszámú, Görgei Artúr 1848-49-es iratainak összegyűjtését célzó pályázat támogatásával készült. Bécsi kutatásaimat a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kapott Collegium Hungaricum és Klebelsberg Kunó Ösztöndíjak tették lehetővé.
Perczelnek mindmáig nincs tudományos igényű életrajza. Népszerűsítő jellegű életrajzait lásd Kuppis, Gustav: Biographie des Honvéd-Generals Moritz Perczel von Bonyhád. Pest, 1868.; Kolta László: Perczel Mór élete és működése. Bonyhád, 1963.; Borus József: Radikális politikus - forradalmár tábornok. Perczel Mór. Élet és Tudomány Kalendárium, 1974. 73-80. Életpályájának legjobb összefoglalását lásd Kosáry Domokos: Perczel Mór feljegyzései. Századok, 1937. 304-322. Néhány kiegészítő adat: Salacz Gábor: Perczel Mór emlékirataiból. Vigilia, 1958. 4. szám. 204-212. A Zrínyi-csapat megalakulását és Perczel Mór megbízatását részletekbe menően tisztázta Urbán Aladár: Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat. Hadtörténelmi Közlemények
(a továbbiakban: HK) 1991. 1. szám. (a továbbiakban: Urbán 1991.) Perczel muraközi hadjáratára lásd Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zalai Gyűjtemény, 36/II. Zalaegerszeg, 1995. (a továbbiakban: Hermann 1995.)
Perczel visszavonulására lásd P. [Görgey István]: A moóri csata. Pest, 1867. (a továbbiakban: Görgey István 1867.) 33-35.; Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I. k. Budapest, 1885. (a továbbiakban: Görgey István I.) 69-70.; Borus József: A Perczel-hadtest januári ellentámadása. HK 1961. 2. szám. (a továbbiakban: Borus 1961.) 670-671.; Hermann Róbert: Csány László mint
a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29. - 1849. január 18.) In: Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849. Szerkesztette: Molnár András. Zalai Gyűjtemény, 30. kötet. Zalaegerszeg, 1990. 192-193.; Herman Róbert: Körmend a hadtörténelemben 1848-1849. In: Veszprémy László - Kelenik József - Hermann Róbert - Bencze László: Körmend
a hadtörténelemben. Körmendi Füzetek. Körmend, 1992. 212-213.; Hermann 1995. 52-56., 117-118.; Hermann Róbert: Görgei és Győr. Győri Tanulmányok, 2000. 184-200.
Közli Kossuth Lajos összes munkái. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Budapest, 1955. (a továbbiakban: KLÖM) XV. 881.
Közli Kossuth Lajos összes munkái. XIII. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. S. a. r. Barta István. Budapest, 1952. (a továbbiakban: KLÖM XIII.) 915.; Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Budapest, 2001.
(a továbbiakban: Hermann 2001.) 226-227.
Közli Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Budapest, é. n. 264-268.; Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerkesztette: Farkas Gyöngyi. Az iratokat válogatta, a német nyelvű iratokat fordította Bőhm Jakab. A bevezető tanulmányt írta Csikány Tamás. Budapest, 1998. 38-39.; Hermann 2001. 229-231.
Komáromi Értesítő, 1849. jan. 12. Thaly Zsigmond cikke.
A haditanácsról megemlékezik Perczel egy öregkori költeményében, közli Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848-1849. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. Szerkesztette: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1978. (a továbbiakban: Erdős 1978.) 149.; Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849. Fejér Megyei Levéltár. Székesfehérvár, 1998. (a továbbiakban: Erdős 1998.) 310. Eszerint a haditanácsban ott volt Patay István, Gáspár András, Meszéna, Thaly Zsigmond, Perczel Miklós, Halász József [?]. Tisza László 1848-49-es életrajza (Történelmi Lapok, 1892. 4-5.) említi Perczel Miklósnak a megütközést pártoló hozzászólását is. Ez utóbbi szerint Perczel a haditanács tartása után szólította fel Horváthot a csatlakozásra. Ugyanakkor Horváth visszaemlékezésében azt írja, hogy csak december 30-án reggel a Mór felől hallatszó ágyúdörgésből értesült Bodajkon az ütközetről. Görgey István 1867. 38.; Görgey István I. 92.
Meszéna táborkari alezredesnek adatai. MOL R 31. Naplók, feljegyzések. 1. csomó. No. 1007. (a továbbiakban: Meszéna)
Hermann 1995. 119. Azt, hogy az erdő lovassággal és tüzérséggel is járható volt, említi Meszéna is.
V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. Budapest, 1952. II. k. (a továbbiakban: Waldapfel II.) 413-414.
Török Zsigmond: Emlékek. Szabadka, 1882. (a továbbiakban: Török) 83.
Pordán Ildikó: Honvédtüzérként a Muraközben. László Károly naplójából. Hadtörténelmi tanulmányok. Szerkesztette Molnár András. Zalai Gyűjtemény 36/I. Zalaegerszeg, 1995. (a továbbiakban: Pordán) 236.
Perczel - Kossuth, Seregélyes, 1848. dec. 31. KLÖM XIII. 939.
Lásd például Jellačić december 30-i és január eleji hivatalos jelentéseit, a hivatalos jelentés alapján készült "Armee-Nachricht" szövegét. Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien (a továbbiakban: KA) Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA) Karton 1821. Hauptarmee unter Windisch-Grätz (a továbbiakban: HA. u. W-G.) 1848-12-222., ad 222., 224a-c. Ugyanez a fordulat (vorteilhafte Stellung) szerepel a Jellačić számára beosztott tisztjei által kiállított, 1849. január 10-i bizonyítványban. KA Archiv des Militär Maria Theresien Ordens (a továbbiakban: MMTO) F. IV. J. ad 35/6. Ottinger a katonai Mária Terézia rend káptalanjához beadott kérvényében "uralkodó állásról (dominirende Stellung)" beszél, MMTO F. IV. O. 56/1. Végül Sternberg alezredes 1849. jan. 8-i beadványa már csak "igen előnyösen elhelyezett [ellenséges] ütegről (sehr vorteilhaft placirte Batterie)" szól. Ugyanakkor már nem említi az előnyös állást az
I. hadtest hadműveleti naplója. Operations Journal der kroatischen Armee, respective Ersten Armeekorps vom 10-ten Oktober 1848. bis 7-ten Jänner 1849. KA AFA Karton 1897. Kroatisch-slovenische (sic!) Armee, respektive I. Armeekorps unter Jellačić und dessen Operationen gegen Wien (a továbbiakban: Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J.) 1848-13-2. A magyar állás állítólagos előnyeiről nem szól Benedikt, Heinrich: Mit dem Ban vom 2. Dezember 1848 bis 2. Jänner 1849. Die Aufzeichnungen des Hermann Dahlen Freiherrn von Orlaburg. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv. 1962/XV. (a továbbiakban: Dahlen) 416-417., sem pedig Pimodan, Georges: Erinnerungen aus den italianischen und ungarischen Feldzügen. Wien - Leipzig, 1851. (a továbbiakban: Pimodan) 120-122.
Az ütközet eddigi leírásait lásd Jellačić: Das Treffen bei Moor. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222. Ennek szinte szó szerint átvett szövegét közli [Nobili, Johann:] Der Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Grätz. Wien, 1851. (a továbbiakban: Winterfeldzug) 74-81.; Hermann 1995. 118-121.; Klapka, Georg: Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, 1851. I. k. 114-119.; Rüstow, Wilhelm: Az 1848-1849-diki magyar hadjárat története. I. k. Fordította Vértesi Arnold. Pest, 1866. 130-133.; Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848 és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1868. I. k. 334-336.; Helfert, Josef Alexander: Der ungarische Winterfeldzug und die octroyirte Verfassung. (Geschichte Oesterreichs vom Ausgange des Wiener October-Aufstandes 1848. IV.) Prag, 1876. I. k. (a továbbiakban: Helfert I.) 359-364. Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Budapest, é. n. II. k. 133-135.; Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. 2. kiadás. Budapest, 1930. I. k. 177-179.; Borus 1961. 671-675. Komoly helytörténeti anyagot is feldolgoz; Erdős Ferenc: A mezőváros az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc idején. In: Mór története. Szerkesztette: Farkas Gábor. Mór, 1977. (a továbbiakban: Erdős 1977.) 251-253.; Erdős 1998. 205-214. Népszerűsítő igényű helyi kiadvány: A móri csata. 1848 legutolsó ütközete. Szerkesztette: Benczik Jánosné. Mór, Radó Antal Könyvtár, 1988.
Jellačić - Windisch-Grätz, Mór, 1848. december 30. 684/op. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-222. Fogalmazványa. KA AFA Karton 1959. Gouvernement in Wien unter Welden. (a továbbiakban: GWW) 1848-12-25.; A másik adat Zeisberg december 31-én Hess altábornagyhoz írott levelében szerepel. 684/op. Másolat. KA Nachläße. b/664. Nachlaß Hess. No. 142. Végül ugyanez az adat került bele Jellačić összefoglaló jelentésébe. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai. (a továbbiakban: 1848-49.) 7/141a.; majd onnan a Winterfeldzugba, 74. Ugyanakkor Ottinger 1849. január 8-án a katonai Mária Terézia rend káptalanjához intézett kérelmében, valamint a Jellačić tisztjei által 1849. január 15-én kiállított bizonyítványban továbbra is 10 000 fő szerepel. KA MMTO F IV. O56/1.; KA MMTO F. IV. J. ad 35/1. Pimodan 119. szerint az adatok a Perczel hadtestéből a kiküldött járőrök által elfogottaktól származtak.
Pimodan 119. Ez utóbbiból úgy tűnik, hogy Zeisberg beszélte le a bánt az éjszakai támadásról.
Fogalmazványok. Kisbér, 1848. december 29. KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-12-145. Lásd még Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1.
Jellačić december 30-i jelentése Windisch-Grätznek. No. 684/op. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-222.
Lásd Jellačić hadijelentését. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; HL 1848/49. 7/141a. A létszámadatok a Jellačić-hadtest december 12-i harcrendjéből valók. Uo. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. Karton 1897. 1848-12-36 1/2. Borus 1961. 674. szerint Jellačić hadteste Mórnál túlerőben volt Perczelével szemben. Ezt a Winterfeldzug 75. oldalán felsorolt alakulatok becsült létszámára alapozza. (Ez a szabályozott létszámokon 8724 fő lenne.) Így azonban becslése csak abban az esetben állná meg a helyét, ha a Hartlieb-hadosztály ténylegesen is részt vett volna az ütközetben.
A december 12-i harcrendben szerepel még a 17. (2. román) határőrezred két százada is; a dandár akkori összlétszáma 3242 fő volt. Az alakulatok teljes létszáma 4360 fő lett volna, a 3242 fő kb. 74 %-os feltöltöttséget jelent. A két határőrszázad létszámát a szabályozott létszám 74 %-ával számolva levontuk az összlétszámból.
Ennek a huszárezrednek - ellentétben a cs. kir. hadsereg "szabályos" huszárezredeivel, csak hat százada, s összesen három (ezredesi, alezredesi, őrnagyi) osztálya volt. A december 12-i harcrendben csak az ezredesi és alezredesi osztálya szerepel létszámmal együtt. Az I. hadtest hadműveleti naplójából tudjuk, hogy az ezredből csak két osztály volt ott az elővédnél. Operations Journal der kroatischen Armee, respective Ersten Armeekorps vom 10-ten Oktober 1848. bis 7-ten Jänner 1849. KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-13-2. A harmadik, őrnagyi osztály a Pozsonyban és környékén lévő Kempen-hadosztályhoz volt beosztva. Kempen - Bécsi tüzérdandár parancsnokság, 1848. december 28. 632/op. KA AFA Karton 1946. Division Kempen. 1848-12-24b.
1848. december 22-én még a 6. hatfontos gyü. KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-12-97.
Ottinger december 18-án Rajkáról jelentette Jellačićnak, hogy egy osztály (két század) Hardegg-vértes Schwarzenberg altábornagy II. hadtestéhez van kikülönítve, a másik 5 osztály (tíz század) létszáma 1200 fő. Ennek alapján számoltuk ki a két vértesezred létszámát. KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-12-76. (December 12-én a két ezred összlétszáma még 1348 fő volt.) Ottinger 1849. január 8-án a katonai Mária Terézia rend káptalanjához benyújtott kérelmében összesen 1500 főre teszi dandára létszámát. KA MMTO F. IV. O. 56/1.
Jellačić december 30-i és dátum nélküli összefoglaló jelentése Windisch-Grätznek. Eredeti tisztázat. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-222., ad 222. - Jellačić jelentésével ellentétben az I. hadtest hadműveleti naplója arról ír, hogy Jellačić a báni huszárezredet és a dragonyosokat még az Ottinger-dandár megérkezése előtt a saját centrumában állította fel. (Megjegyzendő, hogy a hadműveleti napló csataleírásában nem ez az egyetlen téves adat.) KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-13-2. A dragonyosok ezredtörténete jótékony hallgatással siklik át a késés felett.
Halászi [György]: Moóri csata és fogságom. Esti Lapok, 1849. június 20. (a továbbiakban: Halászi)
HL 1848-49. Péch József visszaemlékezése.
A harcrendet a feldunai hadtest december 29-i harcrendjében szereplő adatok, illetve a Perczel hadtest január 8-i harcrendje alapján állítottuk össze, s ezeket összevetettük a különböző csataleírásokban szereplő adatokkal. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) Kossuth Polizei Akten (a továbbiakban: KPA) 536., HL 1848-49. 8/413.
A feldunai hadtest december 29-i kimutatásában 1200 fő szerepel. A zászlóalj létszáma november 20-án 965 fő (ebből szolgálatképes 896 fő) volt, ehhez kapott december 27-én 150, nagyobbrészt vasi újoncot. A beregi század létszáma november-december fordulóján 222 fő volt. Hermann 1995. 72., 103.; Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj története az 1848-49-es szabadságharcban, alakításától Budavár bevételéig. HK 1990. 2. szám (a továbbiakban: Kedves 1990.) 106.
Thaly Zsigmond is 6500 főre teszi Perczel seregének létszámát. Komáromi Értesítő, 1849. január 12.
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSZK Kt.) Oct. Hung 1421. Szabó Samu naplója szerint a 47. honvédzászlóalj jobbról balra századonként vonalban állott fel, az
1. század állt a jobb szélen, a 6. a centrum mellett.
Mezősi Károly: Mihálka Endre 48-as honvédaltiszt emlékiratából. HK 1956. 2. szám. (a továbbiakban: Mezősi) 201. Meszéna szerint a jobb szélen a beregiek álltak, a bal szélen pedig a 48. honvédzászlóalj.
OSZK Kt. Dudás Ödön: A magyar hadsereg tisztikara 1848-1849-ben. 477/v. folio. (a továbbiakban: OSZK Kt. Dudás-gyűjt.) Kralovánszky László levele, Nyíregyháza, 1884. november 29. 307/v. folio.
Meszéna szerint a centrum előtt az említett halomtól a szőlőhegyig húzódó árok mögött is 6 löveg állt fel, ez azonban nyilvánvaló lehetetlenség, mert Perczel seregének összesen 16 lövege volt, s ehhez járult a Horváth által hozott nyolc lövegből álló lovasüteg. Perczel seregének négy lövege ugyanis Szekulits dandáránál maradt. Lásd erre Perczel - Kossuth, Jánosháza, 1848. december 25. MOL KPA 520.
Jellačić: Das Treffen bei Moor am 30. Dez. 1848. 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222. Lásd még Wrede, Alfons Freiherr von: Geschichte des k. u. k. Mährischen Dragoner-Regimentes Albrecht Prinz von Preussen, Regent des Herzogtumes Braunschweig No. 6. Brünn, 1906. (a továbbiakban: Wrede) 490.
Sass Jakab: Adatok. In: Vahot Imre - Gánóczy Flóris: Honvédek könyve. Pest, 1861. II. k.
(a továbbiakban: Sass) 53-54.
Hermann 1995. 120. A két egyfontos löveget Perczel említi december 19-én Lendváról küldött jelentésében is. MOL R 90. Kossuth Lajos iratainak időrendi része. No. 469., igaz, eszerint ezeken kívül volt 14 jól felszerelt, összesen tehát 16 ágyúja. December 22-i körmendi és 25-i jánosházai jelentésében 16 ágyút említ. Uo. No, 470. és MOL KPA 520. - Novemberi jelentéseiben hol 20, hol 22 löveget említ; november 25-én arról írt, hogy négy hatfontos félütege,
2 egyfontos lövege és 2 tízfontos tarackja van. Hermann 1995. 77. A logikus magyarázat csak az lehet, hogy a két egyfontos löveget nem számította be a 16 lövegbe, azaz Mórnál összesen 26 lövege volt.
Jellačić: Das Treffen bei Moor am 30. Dez. 1848. 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. Südarmee unter Jellačić. (a továbbiakban: SAJ) 1849-1-5.
Ezt az időpontot adja meg Jellačić két jelentése, KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-222., ad 222. és Thaly Zsigmond cikke. Komáromi Értesítő, 1849. január 12. Meszéna 7., Hermann 1995. 119. 9 órát ír. Pimodan 120. 9 órára teszi az első ágyúlövés elhangzását.
Jellačić: Das Treffen bei Moor am 30. Dez. 1848. 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; Pimodan 120.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. jan. 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. Mindez, valamint a Zeisberg "belátásteli részletes intézkedéseire" történő hivatkozás cáfolja Helfert (Anhang 133-134.) azon állítását, hogy Zeisberg nem volt a csatatéren.
Pimodan 120. Pordán 235. szerint a vadászok közül talált el egyet. Az üteg szerepét kiemeli Thaly. Ugyanakkor OSZK Kt. Oct. Hung 1421. Szabó Samu naplója 1./v. f. szerint az egész ütközet során "a mi részünkről mintegy 3 vagy 4, az ellenség részéről is mintegy annyi ágyúlövés tetetett".
Halászi; Görgey István 1867. 38.; Görgey István I. 92. (Horváth János visszaemlékezése). Sass 53. szerint a jobb oldalon az 50., a bal oldalon a 35. honvédzászlóalj csatárai haladtak; Péch József emlékirata szerint jobb oldalon a 35., a bal oldalon az 50. honvédzászlóalj századai nyomultak előre. HL 1848-49.
Meszéna; Perczel nyilván ezért is panaszkodott arra, hogy a lovasüteg nem akart lőni. KLÖM XIII. 939. Sass 54. szerint a balszárnyon álló üteg összesen háromszor lőtt.
Schnorbursch százados - 5. vadászzászlóalj parancsnoksága, Bodajk, 1848. december 31. KA AFA Karton 1859. Armee-Oberkommando Windisch-Grätz. (a továbbiakban: AOK W-G.) No. 1711.
HL Personalia. Bíró Ignác hagyatéka. Bíró Ignác naplója. (a továbbiakban: Pers. Bíró Ignác naplója)
HL 1848-49. Péch József emlékirata.
Horváth János szerint csak az 50. zászlóalj vonult be az erdőbe. Görgey István 1867. 38.; Görgey István I. 92. A csatárlánc tényleges összetételére lásd Halászi No. 15., Bíró Ignác naplója, és Sass 53. Szintén csak az 50. zászlóaljat említi Hermann 1995. 120. Az erdei harcra lásd még Adatok Jalovics György, az első hatfontos ágyúüteg első ágyúja 11 hónapos és 32 csatás irányzója, később tűzmestere jegyzeteiből. In: Honvédek könyve. Szerkesztette: Vahot Imre és Gánóczy Flóris. Történelmi adat-tár az 1848-diki és 1849-diki magyar hadjáratból. Pest, 1861. I. k. (a továbbiakban: Jalovics) 48.
Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1. Jellačić jelentése és az I. hadtest hadműveleti naplója 10 óra körülre teszi Ottinger megérkezését. Jellačić: Das Treffen bei Moor am 30. Dez. 1848. 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; Operations Journal der kroatischen Armee, respective Ersten Armeekorps vom 10-ten Oktober 1848. bis 7-ten Jänner 1849. KA AFA Karton 1897. Kr.-sl. A., resp. I. AK. u. J. 1848-13-2.
Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1.; Pimodan 120.
Wrede 491. Ottinger szerint az egész 1. lovasüteg az úttól balra nyomult előre. Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1. Megjegyzendő, hogy a Hardegg-vértesek ezredtörténete sem tud arról, hogy egy fél lovasüteg mellettük maradt volna. Valószínűleg ekkor csapott le az ágyúgolyó a szabolcsi zászlóalj soraiba, s a 6. század
1. szakaszának 3. sorából egyszerre három embert leütött, "kik azonnal szétmarcangolva szörnyet haltak, és mellettök többen elestek a légsúlytól, az egész szakasz hullámzásban volt". Mezősi 201.
Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1. Vö. Dahlen 416.
Dahlen 416. A magyarok állítólagos visszavonulási szándéka szerepel Jellačić hadijelentéseiben, s bekerült előbb a Winterfeldzugba, majd onnan szinte valamennyi 19. századi összefoglaló munkába. A Jellačić tisztikara által 1849. január 10-én kiállított bizonyítvány szerint a magyarok akkor állították meg előnyomulásukat, s kezdték meg a visszavonulást, amikor észrevették
a két vértesezredet. KA MTO F. IV. J. ad 35/1.
Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1.
A lovasüteg lövés nélküli megfutására lásd Perczel - Kossuth, Seregélyes, 1848. december 31. KLÖM XIII. 939. (Perczel szerint az üteg két lövege az ütközet kezdetén lőni sem akart.); Waldapfel II. 413. (Perczel Miklós - Csány László, Csákvár, 1848. december 31.); Pordán 235., Bangya János: Aufruf. (1849. január 3.) Adlerstein, Johann Janotyckh von: Archiv des ungarischen Ministerium und Landesvertheidigungsausschusses. Altenburg, 1851. III. k. (a továbbiakban: Janotyckh III. [Bangya]) 641.; Sass 54. Thaly Zsigmond szerint Perczel az ellenséges nehézlovasság támadásának ellensúlyozására küldte előre a lovasüteget, s az előnyomulva, kezdetben sikeresen lőtte az ellenséget, de egy negyedóra múlva, nem tudni miért, elhagyta a csatateret, s az ellenséges nehézlovasság támadása ezután bontakozott ki. Komáromi Értesítő, 1849. január 12. A lovasüteg megfutását kiemeli Hermann 1995. 120. is.
KLÖM XIII. 939.; Meszéna; Jalovics 48-49. A három osztály lovasság lehetett a Császár-huszárok három, a Miklós-huszárok két és a Sándor huszárok tartalékban álló egy százada. Horváth János szerint a Hunyadi-zászlóalj szétrobbanásakor "részünkön lovassági támadás lőn parancsolva az egész vonal hosszában; és pedig jó sikerrel: mert ágyúinkat egynéhány leszerelt darab kivételével megmentettük". Görgey István 1867. 38-39.; Görgey István I. 92.
Kun Béláról lásd saját visszaemlékezését: HL Abszolutizmuskori iratok. 229. csomó. Az olaszországi magyar légió iratai. D. fasc. 12-13. Eötvös Károly: A hős. In: A nagy év. Budapest, 1905. 195-200., Eötvös Károly: Szilveszter reggelén. In: Emlékezések. Budapest, 1901. 189-194. (tévesen Württemberg-huszárnak írja Kun Bélát). Schaffgotsch elestére és Lafferte-re lásd még Wrede 492.; Kovařik, Othmar: Chronik des österreichischen sechsten Kürassier-Regiments 1701-1867. Derzeit Dragoner-Regiment Albrecht Prinz von Preussen Nr. 6. Berlin und Leipzig, 1904. II. k. 87-94. (a továbbiakban: Kovařik II.) 95. (Ezek "több szablyavágást" említenek.) Meglehetősen zavaros leírással szolgál Schaffgotsch elestéről Kacziány Géza: Új adatok a móri csatáról. (Pettkó Béla leveléből.) Magyarország, 1916. április 19. No. 110. Frankra és Kunra lásd az 1. huszárezred kitüntetettjeinek származási és szolgálati leírását, Nagyvalkász, 1849. június 3. MOL H 75. Honvédelmi Minisztérium. Általános iratok (a továbbiakban: HM Ált.) 1849:23909. Lafferte-re lásd még Dahlen 417.
Perczel hadijelentése szerint Wepler osztályparancsnokkal együtt "egy tiszt, egy őrnagy és három tizedes ment utána". (Az őrnagy itt a Wachtmeister, azaz az őrmester fordítása.) KLÖM XIII. 939. Weplerre lásd még MOL H 115. Görgei Artúr iratai. 1. doboz. április 1. d. sz.
A páratlan számú századokban a páratlan (1., 3., 5., 7.), a páros számú századokban a páros számú (2., 4., 6., 8.) szakaszok szolgáltak. Wrede 492.
Halászi György szerint "szétfut előbb a Hunyadi s Prinz Preissen [sic!], s majd később az egész tábor futásnak eredt". Mivel a Perczel-hadtestben egyetlen zászlóalj sem szolgált a 34. (Porosz herceg, németül Prinz von Preussen) gyalogezredből, valószínűleg azokról a volt sorezredi katonákról van szó, akik 1848. szeptember 16-19. között álltak át az említett gyalogezred Pesten lévő 2. zászlóaljából a Zrínyi-szabadcsapatba, s az idézet szerint megtartották korábbi egyenruhájukat, sőt nagy valószínűséggel önálló századot alkottak a 35. zászlóaljon belül. Lásd erre Urbán 1991. 98-99. és Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, 1986. 686-687. A Porosz herceg gyalogezredet említi Jellačić kitüntetési előterjesztése is. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. - Hozzáteendő, hogy Horváth János őrnagy december 27-én jelentette, hogy Mezőörsön csatlakozott hozzá a 34. (Porosz herceg) gyalogezred Győzey Vince vezette 1. zászlóaljának egy százada. Elképzelhető lenne tehát, hogy ez a század is ott volt a harcrendben, de ezt egyetlen szemtanú sem említi. Ugyanakkor a 34. gyalogezred
1. zászlóalja az 1849. januári harcrendekben mindenütt hat századnyi állománnyal szerepel. MOL Görgey-lt. MOL Görgey-lt. b/31. fasc. Az 1848/9. magyar feldunai, utóbb VII-ik hadtest (Móga, Görgei Artúr, Gáspár, Pöltenberg tábornokok) eredeti igtatókönyve [sic!] (a továbbiakban: Iktatókönyv) No. 333.; MOL H 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány és kormányzóelnökség iratai. (a továbbiakban: OHB) 1849:379. (január 13.); uo. 1849:614. (január 15.); Hermann 1995. 137. (január 18.)
A 35. zászlóaljra lásd Sass 54.; Halászi
Mezősi 203. A centrumban történtekre lásd még Kovařik II. 94. Wrede 491.; Kedves 1990. 107-109., Mezősi 201-207. , Waldapfel II. 413-414. (Perczel Miklós levele); OSZK Kt. Oct. Hung. 441. A szabadságharcra és az 1859-1860. mozgalmakra vonatkozó levelezés. "A Bereg megyei önkéntes gyalog századnak az 1848/49-iki szabadságharczbani működése" (a továbbiakban: Beregi csapat) 4-5. f.; HL Abszolutizmuskori iratok. Pesti cs. kir. haditörvényszék. 1851-10/49. Perczel Miklós pere. 620-621. folio, Dézsi András, Kis János és Kiss Sámuel vallomása. Victorin, Josef: Geschichte des k. k. siebenten Dragoneer-Regimentes Wilhelm von Braunschweig von seiner Errichtung 1663 bis Ende Mai 1879. Wien, 1879. 301-314. (a továbbiakban: Victorin) 315-216. (1848-49-ben 7. vértesezred.) Megjegyzendő, hogy Wrede munkája szerint a 34. (Porosz herceg) gyalogezred egy zászlóalját kényszerítették volna menekülésre
a Wallmoden-vértesek. Ez már csak azért is lehetetlen, mert e gyalogezrednek egyetlen zászlóalja sem szolgált Perczel hadtestében. 2. zászlóalja két nappal korábban Bábolnánál esett fogságba, 1. zászlóalja a feldunai hadtestben, 3. zászlóalja pedig a bácskai hadtestben szolgált. Mindezt azonban utólagos tisztelgésnek tekinthetjük a 48. zászlóalj és a beregi század teljesítménye előtt.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. Lásd még erre az alezredesi osztály tisztjeinek Pesten 1849. január 5-én és Ottinger ugyanott január 8-án kiadott bizonyítványát, KA MMTO F. IV. S. 341/1.; és Zastavniković 1858. március 5-én Zágrábban beadott szolgálati leírását. KA Nachläße. B/947. Nachlaß Zastavniković.
Sternberg - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. S. 341/1. Hermann 1995. 120.
Perczel Miklós - Csány László, Csákvár, 1848. december 31. hajnali 4 órakor. Waldapfel II. 413.
HL Abszolutizmuskori iratok. Pesti cs. kir. haditörvényszék. 1851-10/49. Perczel Miklós pere. 620/v. folio, Kiss Sámuel vallomása. Noha a vallomás hadbírósági vizsgálat céljára készült, a vallomástevő érezhető lelkesedéssel mondta: "Szóval, jó vezérünk volt, lelkesített bennünket fogytig, de szavait éppen nem tudhatom, mert a zajban nem is hallhatta az ember, főképp, aki tőle távol esett."
OSZK Kt. Dudás-gyűjt. Kralovánszky László levele, Nyíregyháza, 1884. november 29. 307/v-308/r. folio.
Mezősi 204. A szabolcsiak hősies viselkedését az ütközetből megmenekült sebesültek is kiemelték: "...talán mind elvesztek volna vagy elfogták volna őket, ha egy szabolcsi zászlóalj előbb
a városba, utóbb a szőlőkbe bevévén magát, az üldözésükre előnyomuló lovasságot vissza nem verte volna, miáltal a sereg többi része időt nyert reá, hogy elvonulhasson és magát rendbe szedhesse". "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak...." Visszaemlékezések 1830-1861. A szöveget gondozta Forrai Ibolya és Árva Judit. A bevezetőt írta és a névmutatót összeállította: Benda Gyula. Negyvennyolcas Idők I. Budapest, 1998. 70. Hasonló elismeréssel szól róluk Halászi György "Jeles látvány volt a szabolcsiak közül néhány bátor s elszánt honvéd, mint húzta a velek dacolt s erejükön kifogott nehéz ágyút".
Gál Sándor: Szuronyvítan a gyalogság számára, ti. a puskának vífegyvergyanánti használata gyalog és lovas ellen. Pest, 1848. 21-22.
Kárpáti Nagy Benő: Egy honvéd albuma. Nagyvárad, 1887. 22-33. (a továbbiakban: Kárpáti Nagy) 29-30. A kis csapat estére elérte Székesfehérvárt, de előreküldött társuk azzal a tudósítással sietett vissza, hogy a város tele van ellenséggel, s végül 14 órai menetelés után a városon kívül, a székesfehérvári kanonok szőlőpajtájában éjszakáztak, ahol a gazdatiszt fél órán keresztül "rajcsúroztatta és tornásztatta őket", hogy a hideget kiűzze tagjaikból.
OSZK Kt. Beregi csapat 4/v. f.
Perczel Miklós - Csány lászló, Csákvár, 1848. december 31. reggel 4 óra. Waldapfel II. 413.
Tisza László életrajza szerint Horváth huszárait Gáspár rendelte a szélső balszárnyon álló Császár-huszárszázad mellé. 1848-49. Történelmi Lapok, 1892. február 1. 5.
Sass 54. Répásy Mihályt említi, de ez téves, hiszen Répásy vezérőrnagy ekkor már a tartalék hadtest parancsnoka volt. A két század Miklós-huszár parancsnoka Horváth János őrnagy volt; Perczel hadijelentésében azonban Gáspár Andrásnak tulajdonít hasonló szerepet. KLÖM XIII. 939. Halászi György szerint "hogy a 7000-8000 főnyi táborból csak ennyi, és nem 24, hanem csak 6 ágyú vétetett el, annak dicsősége derék őrnagy Gáspár úré s bátor huszárjaié (kivévén
a Császár-huszárokat, mint akikről állítják, hogy idő előtt megfutottak) - s a beregi századé".
MOL HM Ált. 1849:23268. (kitüntetési előterjesztés)
Berchtoldnak Leopold Jatloukall közvitéz adta át a lovát, s kísérte a kötözőhelyre. Fejérváry ezredes - Hadseregparancsnokság, Abony, 1849. február 25. KA AFA Karton 1825. HA. u. W-G. 1849-2-255. Ezért Fejérváry javasolta vitézségi éremmel való kitüntetését; a kérést Ottinger és Jellačić is pártolta. Az ezredtörténetben nincs nyoma kitüntetésének, de a hőstettnek sem.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-
1-5.
Fejérváry ezredes - Hadseregparancsnokság, Abony, 1849. február 25. KA AFA Karton 1825. HA. u. W-G. 1849-2-255. Ezért Fejérváry javasolta vitézségi éremmel való kitüntetésüket; a kérést Ottinger és Jellačić is pártolta. A kitüntetést meg is kapták. Kovařik II. 97.
Tisza Lászlóra lásd 1848-49. Történelmi Lapok, 1892. 5. és Halászi (ő írja, hogy szép volt látni "Tisza hadnagy és egy angol-osztrák tisztnek egymássali vívását, egyenlő erejöket s bajnokságukat"; ez a tiszt pedig csak Yates lehetett). Török 84. szerint a két sebesült tiszt "szépen karonfogva egymást, besétáltak a katonai kórodába, és ott egymás mellett két ágyat elfoglaltak".
A történet szép, de valószínűleg nem igaz, mert Pimodan szerint Tiszát félhalottként szedték fel a csatamezőn.
A huszárok hősies harcát kiemeli Meszéna; Pordán 235-236.; Török 84. és Thaly is.
HL 1848-49. Péch József emlékirata.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. Victorin 314-315. Ebből úgy tűnik, hogy a magyar gyalogsággal, illetve a város megtisztításával csak a Hardegg-vértesek foglalkoztak, a Wallmodenek csak átvágtattak a városon. - Friedrich Heller von Hellwald visszaemlékezése szerint a cs. kir. lovasság figyelmen kívül hagyta a régi lovasszabályt, behatolt a településre, és emiatt szenvedett jelentős veszteséget. A küzdelemben szerinte a városka lakói is részt vettek. KA Nachläße. B/801. Nachlaß Heller-Hellwald. No. 5. Denkwürdigkeiten aus dem Leben eines österreichischen Generals. 214. ív. Vö. Dahlen 417.
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-
1-5.
Jellačić: Das Treffen bei Mór am 30. Dez. 1848. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; HL 1848-49. 7/141a. Helfert I. 362. szerint Staufer kérésére egy zászlóalj varasdi határőr vonult a város megtisztítására, nagy örömmel, mert abban reménykedtek, hogy rabolhatnak. A varasd-kőrösi, illetve a varasd-szentgyörgy határőrezred 3. zászlóaljai a Hartlieb-hadosztály Kriegern-dandárában szolgáltak. Winterfeldzug 8. Ha Helfert adata megállja a helyét, a város végleges megtisztítására valóban csak a Hartlieb-hadosztály megérkezése után került sor. (Helfert használta egy, a bán főhadiszállásán tartózkodó személy kéziratát. Uo. Anhang, 133.)
Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. az illetők nyilván meg akarták magukat adni, a tizedesnek tehát szerencséje volt. Jellačić február 4-én ismét megemlékezett Jovanović érdemeiről. Uo. Karton 1859. AOK W-G. No. 1711.
Schnorbursch százados - 5. vadászzászlóalj parancsnoksága, Bodajk, 1848. december 31. KA AFA Karton 1859. AOK W-G. No. 1711.
Jellačić: das Treffen bei Moor am 30. Dez. 1848. KA AFA Karton 1821. HA. u. W-G. 1848-12-ad 222.; HL 1848-49. 7/141a. A Winterfeldzug 77. nem is tudott mit kezdeni a likai zászlóaljra és a Hartlieb-hadosztályra vonatkozó, egymásnak ellentmondó megállapításokkal, s az előbbinek a város megtisztításában játszott szerepére vonatkozó passzust egyszerűen elhagyta.
Pimodan 122. szerint délután 3 óra.
HL 1848-49. Péch József visszaemlékezése.
Ottinger - Mária Terézia rendi káptalan, Pest, 1849. január 8. KA MMTO F. IV. O. 56/1.; Ennek nyomán Jellačić - Windisch-Grätz, Pest, 1849. január 15. 196/D.K. KA AFA Karton 1930. SAJ 1849-1-5. Kovařik II. 95-96.; Wrede 492. Mind Ottinger, mind Jellačić jelentése, mind e két munka tévesen a 37. zászlóaljról ír, holott ez ekkor és később is Komáromban szolgált. Lásd még Dedekind, Franz: Geschichte des k. k. Kaiser Franz Joseph I. Dragoner-Regimentes Nr. 11. von seiner Errichtung 20. Dezember 1688. bis 6. Mai 1879. Wien, 1879. (1848-49-ben 3. Ferenc József dragonyosezred; a továbbiakban: Dedekind) 477.
Dedekind 477. - Elképzelhető persze, hogy az ezredtörténet írója nem a magyar jobbszárnyra, hanem a centrumra gondolt, mert a jobbszárnyon állók egyike (Meszéna, László Károly, Szabó Samu) sem említi ezt a megkerülő mozdulatot emlékiratában. De az is elképzelhető, hogy Meszéna visszavonulására és az említett megkerülő mozdulatra egy időben, egymástól függetlenül került sor.
OSZK Kt. Oct. Hung 1421. Szabó Samu naplója. 2. f.
Meszéna; Pordán 236.; Hermann 1995. 121.; Kárpáti Nagy 30-31.; KLÖM XIII. 940.; Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. S. a. r. Barta István. Budapest, 1953. (a továbbiakban: KLÖM XIV.) 15.; Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharczban. 2., bővített kiadás. Zalaegerszeg, 1906. 235-236. Kerkápoly Tivadar százados visszaemlékezése; Zámbelly Lajos: Emlékiratok 1848/49-ből. Hazánk. Szerkesztette: Abafi Lajos. XI. kötet. 1889. (a továbbiakban: Zámbelly) 279. szerint Csákváron 3000 menekült gyűlt össze.
Perczel Miklós - Csány László, Csákvár, 1848. december 31. reggel 4 óra. Waldapfel II. 413.
Zámbelly 278-279. A Karger-dandár előnyomulásáról és az általa vívott harcról beszámol Karsa Ferenc: Karsa Endre zempléni önkéntes nemzetőr levelei a feldunai táborból és a táborozást megelőző eseményekről. Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez. 1905. 293. Erről más forrásaink nem szólnak.
A lovasság és tüzérség menekülési útvonalára lásd Sass 55.; Pordán 236.; KLÖM XIII. 932., 939-940.; Görgey István I. 92.
MOL Görgey-lt. Iktatókönyv. No. 349.
MOL OHB 1848:6137., 6865., KLÖM XIII. 821., 862., 871., 912., 918-919., XIV. 31., 40., XV. 21., 882. Nemegyei megjelenésére a szakirodalomban először Erdős 1978. 101. hívta fel
a figyelmet.
Schwarzbach, Moriz: Gedenkblätter aus der Geschichte des k. k. Dragoner Regimentes Johann König von Sachsen. Wien. 1868. (a továbbiakban: Schwarzbach) 62.; Sacken, Edwin von: Geschichte des k. u. k. Dragoner Regimentes Friedrich August König von Sachsen Nr. 3. Wien, 1927. II. kötet. (a továbbiakban: Sacken II.) 11-12.
Erdős 1978. 100.; Erdős 1998. 212.; Erdős 1977. 252-253.
Schwarzbach 63.; Sacken II. 12.
Schwarzbach 63.; Sacken II. 12. - Január 5-ére a betegszám 311 főre csökkent. Gyurich százados, kórházparancsnok - cs. kir. fővezérség, Mór, 1849. január 6. kora reggel. KA AFA Karton 1822. HA. u. W-G. 1849-1-55b.
KA AFA Karton 1822. HA. u. W-G. 1849-1-6.
A szabadságharc katonai története Pákozdtól Világosig. Szerkesztette Bona Gábor. Budapest, 1998. (a továbbiakban: Bona 1998.) 161-163.
Doberdói Breit József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története I. k. Budapest, 1929. (a továbbiakban: Breit) 109-111.; Simunich trencsényi betöréséről és az ellene tett intézkedésekről lásd Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról. Beniczky Lajos jelentései és a vele kapcsolatos eseményekre vonatkozó hivatalos ügyiratok 1848-1864. Sajtó alá rendezte: Steier Lajos. Budapest, 1924. 562-588.
Irányi Dániel november 15-i és 22-i levelét lásd Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) H 2 az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai (a továbbiakban: OHB) 1848:3921. 3551. Az első vesztes (budaméri) ütközet után megkezdődtek a felelősségre vonások, amelyekben Irányi Dániel kormánybiztos neve is felmerült. Többen azt vetették a szemére, hogy azon üzenetével, miszerint "... a sárosi szorosokat úgy eltorlaszoltatta, hogy azokon a madár sem jöhet be", félreinformálta az OHB-t, s így a Bizottmány - bízva a megerősített határokban - a Pulszky által kért katonai támogatást a térség számára nem biztosította. Azonban a fent idézett levelek tanúsága szerint ilyen mértékű határerősítést Irányi utasítására nem hajtottak végre, legalábbis az OHB-nak küldött leveleiben a kormánybiztos ezt nem említette; másrészt a hadtestparancsnok, Pulszky Sándor több helyen még az Irányi által emeltetett torlaszok eltávolítását is elrendelte. Az idézett szövegeken kívül lásd még Irányi Dániel nyilatkozata: Közlöny, 1849. február 7., illetve Szuper Sándor (1848-49-es vezérkari őrnagy): Az I. magyar hadtest működése Felső-Magyarországon. Megjelent A Honvéd című lapban. A vizsgált időszakra vonatkozó részek megjelenési dátumai: 1867. december 16. (I. évfolyam, 20. szám), 1868. január 20. (II. évfolyam, 3. szám), illetve 1868. március 2. (II. évfolyam, 9. szám) (a továbbiakban: Szuper 1867. december 16., 1868. jan. 20. és 1868. márc. 2.); Borus József: A felsőtiszai hadtest 1848 december -1849 február (Hadtörténelmi Közlemények [a továbbiakban: HK] 1963. 1. szám
[a továbbiakban: Borus 1963.]) című munkája 155. lábjegyzete a megjelenés dátumait tévesen tünteti fel. Szuperről (Soupper) lásd Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 1987. vonatkozó életrajzát.
Pulszky kinevezését lásd Kossuth Lajos Összes Munkái XIII. kötet (a továbbiakban: KLÖM XIII.) S. a. r. Barta István. Budapest, 1952. 408.
Irányi levele MOL H 2 OHB 1848:3551., Boronkay kormánybiztosé: MOL H 2 OHB 1848:3552.
MOL H 102 Boronkay Albert kormánybiztos iratai (a továbbiakban: Boronkay) 8., Pulszky Sándor november 2-án Besztercebányán kelt, az OHB-nak írt levele: MOL H 92 Országos Nemzetőrségi Haditanács iratai (a továbbiakban: ONőHt) 1848:7380. A későbbi hadtestparancsnok, Mészáros Lázár emlékirataiban tesz arról említést, hogy a kinevezéseknél elsősorban nem a tapasztalat, hanem a baráti/rokoni kapcsolatok (pl.: az OHB tagokkal fenntartott jó viszony) domináltak, illetve a tiszthiány - és a helyzet sürgőssége révén gyakran kellett a tiszti állásra pályázók leveleiből válogatva feltölteni a hadsereg tiszti állományát, anélkül, hogy
a megfelelő ismeretek igazolását ellenőrizték/-hették volna. Lásd Mészáros Lázár emlékiratai. Közrebocsátja Szokoli Viktor. Budapest, 1881. I. köt. (a továbbiakban: Mészáros) 334.
A 20. honvédzászlóaljról Karsa Ferenc: Szabadságharcos napló. S. a. r.: Bona Gábor. Budapest, 1993. (a továbbiakban: Karsa) 27.
Schlik és Pulszky erejéről Borus 1963. 155.; Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Szerkesztette: Hermann Róbert. Budapest, 1996. (a továbbiakban: Hermann) 221., Irányi Dániel OHB-nek írott, 1848. december 23-án Miskolcon kelt jelentése MOL H 2 OHB 1848:5581.
A betörő osztrák hadtest a következő erőkből állt: Fiedler vezérőrnagy parancsnoksága alatt volt a Vilmos főherceg ezred 3. zászlóalja, a gr. Nugent ezred 3. zászlóalja, a gr. Hartmann ezred
2. zászlóalja, a 36. 6 fontos gyalog üteg és a Császár chevauxlegersek (svalizsérek) 2. osztálya. Pergen vezérőrnagy dandárába tartozott a br. Koudelka ezred 3. zászlóalja, a gr. Mazzuchelli ezred 3. zászlóalja, a Parma herceg ezred Landwehr zászlóalja, a Császár chevauxlegersek 1. osztálya és a 11. röppentyűüteg. A tartalék dandárt Deym vezérőrnagy vezette, amelybe a Vilmos főherceg ezred 1. zászlóalja, a Sunstenau vértesek 1. osztálya és a 11. 12 fontos gyalog üteg tartozott. Lásd MOL H 2 OHB 1848:6782.; Breit 192. és 196., Borus 1963. 155. és Hermann 223. Schlik hadtestének erejét már a december 20-án érkező erősítésekkel is számolva adja meg. Az erősítést Schlik Bártfa elfoglalása után kérte Windisch-Grätztől, egész pontosan 2 zászlóaljat és 4 lovas századot. December 20-án azonban a kért csapatok töredéke érkezett meg Schlik táborába Pergen vezérőrnagy vezetésével. Pergen megérkezéséig dandárját Podhayski őrnagy vezette. Lásd Hadtörténeti Levéltár ( a továbbiakban: HL) az 1848/49-es forradalom és szabadságharc iratai (a továbbiakban: 1848/49.) 5/223. és 33. lábjegyzet.
Pulszky hadtestében a honvéd katonaságot a három újonc honvédzászlóalj mellett a hadtest legütőképesebb egységeként értékelhető, a már harci tapasztalatokkal is rendelkező egy századnyi lengyel alakulat tette ki, amely Wladislaw Tchórznicki őrnagy vezetése alatt állott. Lásd Kovács István: A légió. Budapest, 1989. (a továbbiakban: Kovács 1989.) 117. Lengyelek a szabadságharc megkezdése után tömegesen lépték át a határt. Kossuth, annak tudatában, hogy
a magyar honvéd sereg nem a létszám-, hanem a felszerelés hiányával küszködik és "... tapasztaltatván, hogy a lengyel tiszt urakkal igen nehezen lehet boldogulni, s hogy alkudozásaiknak minden nap újabb és újabb követelésekkel állnak elő ...", már novemberben utasította Irányit, hogy az északi határon csak azokat engedjék át, "... kik vagy táborkari, vagy mérnöki, vagy tüzéri képzettséggel bírnak". Egyszersmind figyelmeztette, hogy Pestre küldésük helyett a Magyarországra érkező lengyeleket Eperjesen és környékén szervezzék csapatokba. KLÖM XIII. 579., 609-610., id.: KLÖM XIII. 454. A magyar oldalon a lovasság (kezdetben 32 kassai nemzetőrből állt!) hiánya azonnali cselekvést követelt. A katonai- és polgári vezetés így a vármegyéktől mindenek előtt a lovasság kiállítását igényelte. Kossuth, Almásy Pál és Recski András Heves megyei kormánybiztosi kinevezésében kiemelte: "Az organisatoban fő tekintettel legyenek Önök a lovasságra, gyalogság ... egy két zászlóalj is elég, de lovasság mentűl több, annál jobb ...". A hevesi lovasság azonban - a kiállítás és egyéb nehézségek miatt - csak december 28-a körül tudott csatlakozni az akkor már a Mészáros Lázár hadügyminiszter által vezetett ún. "éjszaki mozgó sereghez". Lásd MOL H 2 OHB 1848: 4946., közli KLÖM XIII. 431.
KLÖM XIII. 414-416., MOL H 2 OHB 1848:3921., MOL H 102 Boronkay 8.
Karsa 29-30., Szuper 1867. december 16. 157. , MOL H 2 OHB 1848:5062. A december 8-i harcrend MOL H 105 Farkassányi 3. d. 16. f. Pulszky már ekkor tervezte, hogy a Kassai-hegynél próbálja meg feltartóztatni az előretörő osztrákokat és elrendelte sáncok építését Kassa előtt. Ahogy azonban a sáncépítéshez szükséges emberek toborzása, úgy a csapatok hús, illetve kenyérbeli ellátása is problémának bizonyult. Az összevont Abaúj-Kassai Honvédelmi Bizottmány nem győzte figyelmeztetni Farkassányi kormánybiztost az élelem teljes hiányára. Reménytelen helyzetében Pulszky december 5-én kelt levelében már a fővezéri posztjáról való lemondását is felajánlotta, Kossuth azonban ezt elutasította és mielőbbi intézkedéseket ígért és tett a hadtest ellátásának javítása, illetve új csapatokkal való megerősítése érdekében. MOL H 105 Farkassányi 3. d. 20. f., 24. f., 31. f., 39. f.; KLÖM XIII. 665-666., 689-691., 694-695., 696-697.
Schlik még Eperjesen értesült arról, hogy Pulszky a Kassai-hegynél akar ütközetet vállalni, ahová Miskolcról erősítéseket várt, ezért az osztrák parancsnok erőltetett menetben nyomult előre, hogy még ezen erősítések megérkezte előtt ütközetet kényszerítsen ki, ami december 11-én sikerült is neki. Lásd Breit 194.
Karsa 31-35. Pulszky esélyeit tovább rontotta, hogy a gr. Haller vezette balszárny a Tihány és Budamér közti erdőben igen hosszú harcvonalat képezett, amit az ellenség könnyedén áttörhetett, illetve megkerülhetett. Ha pedig a kisebb erőkkel megerősített Tihány, amely el volt vágva a magyar főállástól, az ellenség kezére kerül, nyitva állt volna a császáriak útja Kassa felé, illetve lehetőség nyílt volna a magyar hadtest bekerítésére is. Lásd Szuper 1867. december 16. 158.
MOL H 2 OHB 1848:6554. vö. Karsa 36., 40. és MOL H 105 3. d. 49-50. f.
Megjegyzendő, hogy amennyiben a Schlik tervei szerint működő Fiedler-dandár - amelynek feladata volt Tapolcsányon át a Hernád-hidat elfoglalva a magyar állásokat megkerülni - korábban bontakozott volna ki a budaméri erdőből a magyar hadtestre teljes megsemmisülés várt volna, de az a Tihányban kibontakozó ellenállás, illetve a felázott talaj miatt csak délután 2 órára, tehát jelentős késéssel tudta a manővert végrehajtani. Lásd Breit 194-195.
Az ütközetről lásd Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. II. kötet. Pest, 1872. (a továbbiakban: Horváth) 182-183., Karsa 35-41., Borus 1963. 155-156., Hermann 223-224., Irányi december 12-én kelt jelentése az OHB-nek MOL H 2 OHB 1848:5400., Pulszky Sándor december 22-én kelt levele Kossuthnak: MOL H 2 OHB 1848:6554., Breit 194-196., Szuper 1867. december 16. 158., Lapinski, HL 1849/49 6/65, Közlöny 1848 december 26. A Bárcánál levő összecsapásról lásd Horváth 183., Karsa 45-47., Hermann 224., Irányi december 13-án kelt levele az OHB-nak MOL H 2 OHB 1848:5581., Az eseményt részletesen az abban részt vevő lengyel század egy katonája, Roman Gasiorowski örökítette meg. Lásd Kovács 1989. 121. A lengyel légió 1. dzsidás osztályának hősiességéért 1849. május 31-én Görgey Artúr hadügyminiszter a katonai vitézség harmadik osztályát adományozta. Erről, illetve Bárcáról és utóéletéről részletesebben lásd Kovács István: "... Mindvégig veletek voltunk". Lengyelek a magyar szabadságharcban. Budapest, 1998. (a továbbiakban: Kovács 1998.) 118-127.
MOL H 2 OHB 1848:5400., 5580., 6554. Pulszky a nemzetőrökkel kapcsolatos tapasztalatait nemcsak az OHB-val, hanem a vármegyékkel is megosztotta. A december 15-i Heves megyei bizottmányi ülés jegyzőkönyve szerint a hadtestparancsnok arra kérte fel a megyét, "... hogy csupán lő fegyverekkel ellátott s azokkal bánni tudó egyéneket szakértő tisztekkel szállicsanak, a kaszás vagy dzsidákkal a Megyén netalán keresztül vonulandó ellenséget nyugtalanítván". Lásd Heves Megyei Levéltár (a továbbiakban: HML) IV-1/a 152. k. 2725.
MOL H 2 OHB 1848:5409., 5581., idézett levelek: Irányi december 2-én MOL H 2 OHB 1848:5400., Pulszky december 12-én: MOL H 2 OHB 1848:5580., Irányi december 14-én: MOL H 2 OHB 1848:5751.
MOL H2 OHB 1848:6029, 6190. Mindkettőt közli Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Okmánytár. S. a. r. Hermann Róbert és Pelyach István. Budapest, 1990. (a továbbiakban: Hermann-Pelyach)
Pulszky félelméről: MOL H 2 OHB 1848:5580., idézet Horváth 184.
A század vezetője, Stetina hadnagy december 21-én írta Mészárosnak, hogy 94 honvéddal aznap érkezik meg Miskolcra. MOL H 75 HM (Hadügyminisztérium. Általános iratok.) 162. d. 415.f.
A megyei nemzetőrök mozgósítása - mint fentebb említettük - már korábban elindult. Irányi még november folyamán felszólította az érintett vármegyéket, hogy tartsák készen nemzetőreiket egy esetleges betörés elhárítására. A térségben Heves vármegye közel 15 000 fős megyei nemzetőrsereggel rendelkezett, amelyből a betörés hírére a megyei bizottmány elrendelte 3000 nemzetőr gyülekezését december 17-ére Füzesabonyba, illetve Mezőtárkányba, amelynek időpontját a december 11-i budaméri ütközet hírére előrehozták december 15-re, a csapatok másnapi indulását tervezve Miskolc felé. Az elindulásuk azonban az alakulatok megszervezése (az emberek összegyűjtése, felszerelés, egyéb problémák) miatt elhúzódott, másrészt Mészáros Lázár, az új hadtestparancsnok a nemzetőrök alkalmazását - az eddigi tapasztalatokból okulva - megpróbálta a lehetőségek szerint a minimumra szorítani. Szemere Heves vármegyéhez íródott, december 17-i rendelete - a december 19-i bizottmányi ülés jegyzőkönyve szerint - azt tartalmazta, "... miszerint a fővezérséget átvett Hadügyminister Mészáros Lázár további rendeletéig gyalog fegyveres erejét egy helyt összpontosítsa - a lovasság pedig azonnal ... alsó Zsolcára indíttassék ...".
A miskolci táborba Heves megyéből gyalogos nemzetőrök csak Mezőtúrról érkeztek. Ezek a december 25-i létszámkimutatásban 238 fővel szerepeltek, a január 4-i kassai ütközet előtti hadrendi kimutatásban a mezőtúriak összevonva szerepelnek a nagykunsági önkéntesekkel, 320 fővel. Emellett Heves vármegyének - Szemere december 17-i rendeletének megfelelően - a lovasság (1000-1200 fő) mellett a megyében szintén szerveződő egri, illetve gyöngyösi vadászszázadokat is el kellett mielőbb indítania. Mind az egriek, mind pedig a gyöngyösiek december 21-én érkeztek meg a miskolci táborba; a december 25-i létszámkimutatásban a két század együttesen 246 főt tett ki. A hevesi lovasok csupán december 28-án érkeztek meg kijelölt állomásaikra. Jól látható tehát, hogy a Mészáros-Szemere-féle vezetés a nemzetőr csapatok mozgékonyabb, s fegyverekkel jobban ellátott, illetve lovas egységeit szándékozott alkalmazni. A nagyobb számú, csekélyebb harcértékkel rendelkező - elsősorban gyalogos - nemzetőröket csupán készültségi fokon tartotta, ebből kifolyólag a vármegyék ezen alakulatokat fokozatosan leépítették. A megyei bizottmány november 27-i határozata HML IV - 1/a 152. k. 2622.; a nemzetőrség létszámára MOL H 92 ONőHt 1848:7578.; a megyei bizottmány december 12-i határozata HML IV - 1/a 152. k. 2718.; a megyei bizottmány december 19-i ülésére HML IV - 1/a 152. k. 2800.; a miskolci táborba Heves vármegyéből érkező gyalogos nemzetőrökről HL 1848/49., 12/93, 51/135.; a vadászalakulatok Miskolcra érkezéséről Almásy december 20-i jelentése HL 1848/49. 6/6.; a vadászokról még HL 1848/49. 176., 266.
Szemere 17-i jelentése Hermann-Pelyach 285-287., MOL H2 OHB 1848:5409.,6029.,6782., KLÖM XIII. 728., 739-741., 757-759. A hadtest létszámáról, illetve a dandárfelosztásról HL 1848/49. 51/135. Ezenkívül létezett még - ideiglenes jelleggel - egy lovas dandár kikülönítés is. Ennek parancsnoka Bobory Kálmán őrnagy volt. HL 1848/49. 7/121. A tüzérségről Csikány 45-46.
Mészáros rendelkezései HL 1848/49. 5/469., 601., 6/11., 13., 64., 169., 190., 263., 333. 7/121.; az alakulatok kimutatásai HL 1848/49. 5/558., 558/a., 589., 6/36., 37., 38.,39., 40., 70., 87., 89., 122., 125., 160., 202., 212., 322., 323., 324., 343., 501., 505., 566., 571. 7/15.; nyugtatványra példa HL 1848/49. 6/439. 7/78.; a Pestről érkező szállítmányokról HL 1848/49. 6/558., 560. 7/122. Az élelmezés mellett a tábori egészségügyet is rendszerezték. Mészáros december 21-i napiparancsában Flór Ferencet nevezte ki a tábor főorvosának, akinek az irányítása alá rendelte az összes alakulatnál lévő orvost; emellett a minden parancsnoktól írásos jelentést kért az alakulatánál lévő orvosok számáról. Erre reagálva a 20. honvédzászlóalj parancsnoka, Bányafy őrnagy már aznap elküldte ezzel kapcsolatos jelentését a táborkarhoz. HL 1848/49. 6/64., 124.
Mészáros optimizmusára utalt például, hogy kinevezésekor e szavakkal lépett az országgyűlés alsóháza elé: "Ismerem az ellenséges vezért, volt szerencsém alatta szolgálni, de mégis remélem, hogy isten segedelmével végezni fogok vele, noha derék katona és schlückelni [elnyelni] fogom azt a Schlicket." Lásd Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. II. k. Budapest, é. n. Ezt megerősíti Mészáros is visszaemlékezéseiben. Mészáros 324., az idézett szöveg HL 1848/49. 6/253.
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj. In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-49). Szerkesztette Bene János. Nyíregyháza, 1998. (a továbbiakban: Kedves) A december 17-én érkező 931 puskáról MOL H 83 (Számvevőségi iratok) 2. d. 521.f.; Szemere december 24-i jelentése az OHB-nak Hermann-Pelyach 297., HL 1848/49. 6/125.
Hajagos József: A Heves vármegyei 26. honvédzászlóalj története 1848-49-ben. In: A tavaszi hadjárat. Hatvany Lajos Múzeum Füzetek, 13. Hatvan, 1996. (a továbbiakban: Hajagos 1996.) Az idézett szöveg Mészáros 328. vö. András őrnagy (a 26. honvédzászlóalj parancsnoka) december 20-i, Hejőcsabán kelt jelentésével HL 1848/49. 6/37. A magyar hadtest töltény és lőszerkészletének sokféleségéről még Bydeskuthy Ernő százados, lőszertár-parancsnok december 25-i jelentése MOL H 83 2. d. 2/a fm. A lőszerrel való ellátás nehézségéről HL 1848/49. 6/181., 213., 215., 370. A különböző fegyverek átalakításához december 21-én Miskolc városa felszólította a térparancsnokságot, hogy tegyen mielőbb jelentést Szemere kormánybiztosnak a környékbeli lakatosok és puskások számáról. HL 1848/49. 6/80.
Mészáros OHB-nak írt levelei MOL H2 OHB 1848:6498., 6553., Szemere OHB-nak írt levelei Hermann-Pelyach 294., 297., 303. A fegyverek kötelező beszolgáltatásáról, illetve beszedetéséről lásd Szemere december 17-i rendeletei kormánybiztosoknak és alispánoknak - Hermann-Pelyach 287-290., illetve december 21-én kelt rendelete a puskák és kardok beadása iránt - Hermann-Pelyach 293.
Egy ilyen csoportos beszerzési akcióról ír Karsa 31-34. Mészáros napi parancsa HL 1848/49. 6/64. Dessewffy Garadnáról írt jelentése Mészárosnak HL 1848/49. 8/122. Az állandó nélkülözés miatt többen még a fegyvereiket is eladták egy kis borért vagy némi élelemért. Mészáros szigorú intézkedésekkel próbálta mindezt megakadályozni és január 31-i napiparancsában már halálbüntetést helyezett kilátásba a fegyverüktől megválókkal szemben. HL 1848/49. 7/203.
Minderről Szemere december 19-i jelentése az OHB-nak Hermann-Pelyach 291-292., Mészáros 333-334. Pulszky - már említett - november 2-án, Besztercebányán kelt, az OHB-nak írt jelentése a szerveződő 20. honvédzászlóalj tisztjeiről MOL H 92 ONőHt 1848:7380., Karsa 37., MOL H 83 2. d.; a 43. honvédzászlóalj tisztikaráról HL 1848/49. 6/220.; Gedeon őrnagy jelentése a 42. honvédzászlóalj betöltetlen tiszti helyeiről HL 1848/49. 6/123. A 26. honvédzászlóalj parancsnoka, András őrnagy december 19-én nyújtotta be Mészárosnak a lemondását egészségügyi okokra hivatkozva. MOL H 75 HM 162. d. 399-400. f.
A rendkívüli helyzet kemény intézkedéseket követelt mind a polgári - mind a katonai vezetéstől egyaránt. Szemere kormánybiztos már december 17-én több rendeletet bocsátott ki az északi vármegyék kormánybiztosainak, illetve alispánjainak, akiktől az eddigieknél jóval határozottabb fellépést követelt az utasítások betartatásához. A december 18-án Miskolcra érkező magyar hadügyminiszter pedig a katonai fegyelem megszilárdítása és a csapatok harcképessé tétele érdekében több rendelkezést is hozott. Azonban az állandó sürgetések miatt Mészárosnak mielőbb támadnia kellett, így mindezen rendelkezések nem tudták érdemben kifejteni hatásukat. Lásd Szemere rendeletei a kormánybiztosoknak és alispánoknak Hermann-Pelyach 287-290.; Mészáros rendelkezései HL 1848/49. 6/11., 488., 495.; a fegyelmezetlenségről még HL 1848/49. 6/488., illetve MOL H 75 HM 162. d. 430. f. Az ítéletek súlyosságára volt példa, amikor a 42. honvédzászlóalj egyik közhonvédját (név szerint Cserfász Antalt), aki szolgálat közben az előőrsöt otthagyva egy közeli kocsmában részegre itta magát, golyó általi halálra ítélték, és az ítéletet azonnal végrehajtották. HL 1848-49 6/500.
A Pergen vezérőrnagy által hozott csapatok: két gyalogszázad, a 34. 6 fontos és a 12. röppentyűüteg fele. Lásd Breit 196. és Wilhelm Rüstow: Az 1848-49-diki magyar hadjárat története. Fordította Vértesi Arnold. Pest, 1866. (a továbbiakban: Rüstow) 144.
Szemere jelentése a zempléni helyzetről Hermann-Pelyach 294-295.; Szemere utasításai Boronkay kormánybiztosnak Hermann-Pelyach 295-296., 297-298.; Szemere felhívása a Felső-Magyarországi lakossághoz Hermann-Pelyach 298-300.
Kossuth levelét - amely Szintai János beregi kormánybiztos hozzá intézett segélykérésére reagált - lásd MOL H 2 OHB 1848:6520.
Mészáros december 23-i jelentése MOL H 2 OHB 1848:6553., KLÖM XIII. 852. A nemzetőrök fegyverzettel való ellátásához Almásy Pál Heves megyei kormánybiztos az OHB-tól először 400 kardot kért, majd később, december 20-án kérését meg kellett ismételnie. A nemzetőrök fegyverzete azonban a kormány által küldött kardok ellenére is tarka képet mutatott. Akadtak például olyanok, akik csákánnyal voltak felszerelve. A fegyverzetre, felszerelésre lásd még HML IV - 1/a 152. k. 2719., 2802., illetve dezséri Bachó László: Gyöngyös város 1848/49-ben. Gyöngyös, 1939. 50., Almásy december 20-i jelentése MOL H 2 OHB 1848:6225.
András őrnagy december 26-i jelentése: HL 1848/49. 6/502. Egyebek mellett az ún. "katonabetegség" is felütötte a fejét a hadtest állománya között. Flór Ferenc őrnagy, a tábor igazgató főorvosa - ennek elterjedését megakadályozandó - december 25-én felhívta a zászlóalj- és csapatorvosok figyelmét: "... különösen ügyeljenek arra, hogy a bujakór a legénység között el ne terjedjen, mire nézve hetenként kétszer nemcsak a legénységet, de a csapatokkal vonuló nőszemélyeket is megvizsgálván, a betegeket azonnal orvoslás alá vegyék, vagy a miskolci tábori kórházba utasítsák". HL 1848/49. 6/443.
A támadás támogatásához a főparancsnok a kassai polgárokat is mozgósítani akarta, azonban
a lakosságnál hiányzott a lőfegyver, illetve a szándék is, így ez az elképzelés meghiúsult. MOL H 75 HM 162. d. 438. f.
Mészáros haditervéről Mészáros 345., Borus 1963. 157. illetve 159. (Mészáros terve és támadása Kassa ellen - térképmelléklet), Szuper 1868. január 20. 19., Kossuth ezzel kapcsolatos elképzelésére KLÖM XIII. 853. A 19. honvédzászlóaljról HL 1848/49. 6/202., Besze János őrnagy jelentései a zempléni nemzetőrökről és Rapaics egységéről HL 1848/49. 6/422., 469. 7/128.
Szuper 1868. január 20. 19., Borus 1963.157-158. A császári hadtest megindulásáról és részletes erőiről HL 1848/49. 6/498., 510., 570. A magyar hadtest felállásáról és létszámáról HL 1848/49. 51/135, 6/419. A főerők mellett külön működött egy 1170 főnyi gyalog-, 200 lovas- és 4 ágyúból álló alakulat Perczel Sándor őrnagy vezérlete alatt, amelynek feladata volt, hogy Sajószentpéterről Edelényig bocsásson ki őrjáratokat, ellenőrizendő, hogy a Schlik által Kassán hagyott Fiedler-dandár - mint a budaméri ütközetben is külön operáló osztály - nem szándékozik-e támadni a tornai úton Miskolc ellen. Ebben az esetben Miskolc fedezése lett volna Perczel feladata, ellenkező esetben pedig december 28-án megindulva Alsóvadászon át Szikszó felé vonulnia és az ellenséges jobbszárny ellen működnie. HL 1848/49. 7/2.
Az osztrák főparancsnok terve az volt, hogy - hasonlóképp a december 11-i ütközetben tervezett manőveréhez - a magyar balszárnyat átkarolja; ennek végrehajtásához a Pergen-dandárt
a Szikszótól északra fekvő magaslatokra rendelte, míg a Deym-dandár a magyar arcvonallal szembe lett elhelyezve. Lásd Breit 198., Szuper 1868. január 20. 20.
Bátori Sulcz Bódog (ered. Schulz Félix) őrnagy, a 17. honvédzászlóalj parancsnoka így emlékezett: "... Mészáros L. hadügyér megállapitott terve volt: védőleg visszavonulni, minthogy az ifjú honvédekkel támadólag fellépni nem mert. - S ezt környezete is helyesli, hogy tudni illik a Sajónál védőállásban maradjon." Az idézett szöveg megtalálható Egervári Ödön: Bátory Schulcz Bódog emlékiratai az 1848/49-es szabadságharczból. Pest, 1873. (a továbbiakban: Egervári); Szuper 1868. január 20. 20. Mészáros a visszavonulás okáról - Bátorival ellentétben - így emlékezett vissza: "... Így találám őket [mármint a balszárny gyalogságát éppen visszavonuló-félben], midőn a lovasságtól távozva, a gyalogságot akartam bátrabb előnyomulásra vezényelni; s midőn a tartalékba állított lovasság ezt látta, azt gondolta, vagy pedig örömest tevé föl azt, hogy általános hátravonulás parancsoltatott, s azért az is hátrább vonult. E mozdulatot igen kedvesen vette a jobb szárny, s utána a közép, úgy hogy az egész sereg - minden parancsolat nélkül - Miskolc felé indult meg, mit feltartóztatni lehetetlen lőn." (Kiemelés az iratban) Az idézett szöveg Mészáros 343.
Az ütközetről Szemere levele Boronkay kormánybiztosnak Hermann-Pelyach 304-305., Karsa 66-70., Horváth 184-185., Egervári 10-14., Borus 1963. 157-158., Szuper 1868. január 20. 19-20., Breit 197-199.
A ütközet megítéléséről HL 1848/49. 7/14., Horváth 185., Az idézett szöveg Karsa 67. és 70.
HL 1848/49. 7/75., Borus 1963. 158., Breit 199. Szuper 1868. január 20. 20. Schlik visszavonulásában közrejátszhatott még az a körülmény, hogy a Mészáros-terv tudomására jutott, így erőltetett menetben nyomult észak felé hadtestét két hadoszlopra - az egyik Kassa, a másik Dargó irányába indult - osztva fel. Lásd HL 1848/49. 7/204., Szuper 1868. január 20. 19., Borus 1963. 158., Kovács 1998. 135.
A részletes előrenyomulásról lásd Szuper 1868. március 2. 68., a Percel-dandárról HL 1848/49. 7/129.
Horváth 185., Borus 1963. 158., Szemere január 1-jei jelentése az OHB-nek Miskolcról Hermann-Pelyach 305-308., HL 1848/49. 7/207.
A december 30-i lőszertári maradékról Bydeskuthy Ernő százados jelentése MOL H 83 2. d. 518. f., 2/a fm., Schlik csapatainak felszereléséről és ellátottságáról Eperjesen, illetve Kassán MOL H 111 Szemere kormánybiztos iratai 1. cs., a magyar csapatok tölténnyel való ellátásáról Hermann - Pelyach 305-308., a január 4-i ütközet előtti kimutatás a magyar hadtest felszerelésében lévő hiányosságokról MOL H 83 2. d. 522-23. f., 2/a fm.
HL 1848/49. 7/38, 8/44, 8/122.
Az Eperjesen lévő császári erőkről HL 1848/49. 7/130. Driska százados a támadás megkezdéséről HL 1848/49. 7/124. A város elleni sikertelen támadásról Szintai János, beregi kormánybiztos január 1-jén Varannón kelt levele Boronkay Albert zempléni kormánybiztosnak MOL H 102 Boronkay; Boronkay január 2-i jelentése Mészárosnak az Eperjesnél és a Dargói-hágónál történtekről H 75 HM 163.d. 20-21.f., a szepesi 19. honvédzászlóalj erejéről gr. Csáky László kormánybiztos január 2-án, Lőcsén kelt levele Mészáros Lázárnak MOL H 75 HM 163. d. 18.f., Szemere jelentése az OHB-nak január 3-án Vécséről Hermann-Pelyach 309-310., Borus 1963. 158-160., idézet Szuper 1868. március 2. 68. A Dargói-hágó elleni - végül sikertelen - kísérletről Karsa 74-75., Borus 1963. 160. és Besze János: Naplójegyzetek - emlékezések. In: Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Budapest, 2000. (a továbbiakban: Besze) 70-121. Érdekességként megemlítendő, hogy Tchórznicki mellett a zempléni hadoszlopnak egy másik parancsnoka is akadt a már fent említett Besze János, esztergomi képviselő személyében. Ő mint kinevezett zempléni kormánybiztos és mint nemzetőr őrnagy "... a hadi dispositiókba is minduntalan bele kotnyeleskedett és miután a nemzetőrséget Besze szervezte, azoknak a katonakötelességről, a halálosítéletekről minden állomáson a kiürített hordó fenekére állva mennydörgő hangon dikciózott, őt tartották a csapat vezérének, sőt a császáriak is Generál Bőzé-nek ismerték." Amikor azonban Szinyén az ellenség meglepte csapatukat, a zempléni nemzetőrök úgy elfutottak, hogy "... a bonum áldomás közt vitézkedő Besze Jánost is a faképnél hagyták. Besze János se volt rest, ott hagyta a csapat pénztárát, saját ruháit, sőt a bonum áldomást is." Karsa 74-75. vö. Besze 110-112.
Schlik erejéről Österreichisches Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) k. 1822. Hauptarmee Windisch-Grätz 1849-1-ad25 1/2. Mészáros erejéről és az ütközet előtti harcrendi beosztásról lásd a mellékelt táblázatot, az ütközetről a térképet. Az alakulatok nem megfelelő helyen vonulásához példaként a 17. honvédzászlóalj említendő. Lásd Egervári 16.
Jelentős kérdést vet fel a január 4-i ütközetben részt vevő Jerzy Bulharyn lengyel származású ezredes beosztása az ütközet idején. Bulharynt december 29-én Kossuth kinevezte a szabadságharcban részt vevő lengyel alakulatok főparancsnokává, kivéve ez alól a Bem parancsnoksága alatt harcolókat. Kinevezésével útnak indult Miskolc felé, ahová január 1-jére érkezett meg, majd még Kassa előtt beérte Mészáros táborát. A magyar hadügyminiszter, tekintve a lengyel tiszt magas katonai rangját, Bulharyn visszaemlékezései szerint "kapva kapott az alkalmon, s pár órával az ütközet előtt a lengyel légió újsütetű parancsnokára bízta a hadtest centrumának irányítását." Ezt Rüstow is megerősíti már említett munkájában. Azonban számos visszaemlékezés Bulharynnal kapcsolatos részei nem fedik egymást. Mészáros emlékirataiban úgy gondolt vissza, hogy Bulharyn a centrumot és a jobbszárnyat összekötő, valójában a jobbszárnyhoz tartozó 42. honvédzászlóalj vezérletével bízta meg, amelynek feladatául egy rejtett állásból tüzelő röppentyű üteg felszámolását tűzte ki, Karsa pedig írásában Bulharynról már a szikszói ütközet (1848. december 28.) előtt, mint hadosztályparancsnokról emlékezett meg. Minthogy levéltári anyag - az általam ismertek közül - nem erősíti meg Pulszky ellenében Bulharynnak a január 4-i ütközetben való centrum-dandárparancsnoki tisztét, ezért a kérdés még további tisztázásra szorul. Lásd KLÖM XIII. 919., Kovács 1998. 137., Szemere január 1-jei, az OHB-nak írt jelentése Hermann-Pelyach 1990. 305-306., Rüstow 146., Mészáros 348., Karsa 69. Bulharyn tábornok emlékiratai a magyar szabadságharcról. S. a. r. Divéky Adorján. HK 1959. 2. szám 90.
A Rembowski-különítmény elmaradását parancsnokának vezetői posztjáról való hirtelen eltűnése okozta. Bulharyn visszaemlékezései szerint az őrnagy az első fölötte elsüvítő ágyúgolyótól pánikba esett és elillant a csatatérről. Már csak a visszavonulás alatt láthatták viszont bajtársai egy szénakazal mögé bújva, ahol - mint azt a vele gúnyolódóknak magyarázta - éppen az ütközet tervét vázolta. Lásd Kovács 1998. 137.
Az ütközetről MOL H 2 OHB 1849:186., 555., 557., HL 1848/49. 8/501, Szemere jelentései Hermann - Pelyach 310-311. és 314-315., Karsa 70-75., Horváth 185-186., Egervári 15-19., Borus 1963. 160-162., Hajagos 1996. 137-138., Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka. In: Egy küzdelmes év katonái. Mátrai Tanulmányok. Gyöngyös, 1998.
(a továbbiakban: Hajagos 1998.) 29., Kedves 149., Szuper 1868. március 2. 68-69., Breit 200-203., Widisch-Grätz január 12-i jelentése HL 1848/49. 52a/24 ½.
Kedves 150., Mészáros idézett jelentései MOL H 2 OHB 1849:186, MOL P 295 39. cs. b/10/e/3 fasc., Szemere idézett jelentései Hermann-Pelyach 310-311., 312-313. és 319-322.
Szemere jelentései Hermann-Pelyach 312-313., 311., 324-326.
Szemere jelentése Hermann-Pelyach 312-313., Mészáros jelentése MOL H 2 OHB 1849:186., Kossuth Lajos Összes Munkái XIV. kötet (a továbbiakban: KLÖM XIV.) S. a. r.: Barta István. Budapest, 1953. 50., Borus 1963. 162. Mészáros visszaemlékezései szerint a tisztek voltak az elsők, akik a nagy futásban Miskolcra érkeztek, és az ütközet másnapján már reggel 10 órakor
a tisztikar nagy része a miskolci ’Három Rózsa’ nevű fogadóban múlatta az időt. Lásd Mészáros 351.
Hermann-Pelyach 291-292., 303., Szemere idézett levelei Hermann-Pelyach 304-305., 305-308., 319-322., KLÖM XIV. 38. Damjanich János tábornok a bánsági hadtesténél - annak egyre súlyosbodó problémái következtében - maradt, így nem tudta betölteni a felső-magyarországi hadtest főparancsnoki tisztét. Dessewffyről Irányi-Chassin 146.
Mészáros idézett jelentése: MOL H 2 OHB 1849:630., Schlik Kassán maradásának okairól Borus 1963. 319-320., Schlik seregének megerősítéséről Borus 1975. 224., Bona 1998. 176-180.
Egyetemes történelmi kronológia I. Szerkesztette: Makkai László. Budapest, 1967. 294.; Világtörténet évszámokban 1789-ig. Összeállította: Engel Pál. (Második kiadás) Budapest, 1988. 132.; Magyarország történeti kronológiája. II. Főszerkesztő: Benda Kálmán. Budapest, 1982. 522.; Magyarország története. 1686-1790.V/2. Főszerkesztő: Ember Győző, Heckenast Gusztáv. Budapest, 1989. 1217.; Acsády Ignác: A karloviczi béke története, 1699. (Értekezések
a történeti tudományok köréből. XVIII. k. 4. szám.) Budapest, 1899. (a továbbiakban: Acsády) 11.: 1687-ben "... Oroszország is csatlakozott a szent ligához, ámbár éveken át ép oly kevés nyomatékkal folytatta a háborút, mint a lengyel király."
Eudoxius de Hurmuzaki: Documente privitoare la Istoria Romanilor.Vol. V. Part. 1. 1650-1699. Bucuresci, 1885: V/1. 103-104. - XIII. Cum autem ad hanc Societatem non solum invitandi sunt Christiani Principes, sed et ultro se offerentes admittendi, ideo Domini Confoederati se obligant, pro possibilitate invitaturos ad eam Amicos et foederatos Principes, ita tamen, ut omnium consonus accedat assensus, quoties aliquis Principum admittendus erit, nominatim Serenissimos Moscorum Tzaros omni cura ad hanc societatem invitabunt, fectentque. (Kiemelés tőlem - G. S.); Traktaty polsko-austriackie z drugiej połowy XVII wieku. Opracował, wstępem i przypisami opatrzył: Zbigniew Wójcik. Warszawa, 1985. 123-134.
Belokurov, Sz. A.: Szpiszki diplomatyicseszkih lic russzkih za granyicej i inosztrannih pri Russzkom Dvore Moszkva, 1893. (a továbbiakban: Belokurov) 23-24.
Traktaty polsko-austriackie z drugiej połowy XVII wieku. 104-113. - Eadem belli societas limitatur solius belli turcici necessitate, nec ad aliud, qodvis bellum ullo prorsus colore et praetextu extendi unquam poterit.
Declarat itaque SCMttas vigore praesentis societatis, sexaginta millia hominum ad bellum in Hungaria gerendum, quo numero comprehenduntur viginti millia subsidiorum Cmttis amicorum principum et legiones in praesidiis fortalitiorum in Hungaria permanentes.
Declarat vicissim SRMttas Regnum Poloniae et Magnus Ducatus Lithuaniae bello gerendo competentes quadraginta millium exercitus, vires durante eodem bello alituras. - 110.
Jan Sobieski lengyel király (1674-1696) tevékenységéről hallatlan gazdag (lengyel, angol, francia, német, orosz nyelvű) bibliográfiai áttekintést nyújt Adam Przyboś a Studia Historyczne 1983. 3. számában. 487-503.
RGADA fond 79. opisz 5. gyelo 7. - Sznosenyija Rossziji sz Polsej: oroszul 122-129., lengyelül: 161-182.; Bantis-Kamenszkij, Ny. Ny.: Obzor vnyesnyih sznosenyij Rossziji. Csaszty III. Moszkva, 1897. 157.; Der Neu-eröffneten Ottomanischen Pforten. Fortsetzung, oder Continuirter Historischer Bericht... von Anno 1664. bis zu Ende 1700. Jahrs. (Ricaut, Donado, Foscarini stb. olasz, holland nyelvű írásainak és dokumentumok németre fordításával készült.) Gedruckt bey Johann Christoph Wagner. Augspurg, Anno 1700. 330-332.; Kosztomarov, Ny. I.: Isztoricseszkije monografiji i isszledovanyija. Knyiga sesztaja, tom XV-ij. Szankt-Petyerburg, 1905. 342-345.; Szolovjov, Sz. M.: Szocsinyenyija. Knyiga VII. Isztorija Rossziji sz drevnyejsih vremjon. Tom 14. Moszkva, 1991. (a továbbiakban: Szolovjov) 362-363.
Szolovjov 363.; Kljucsevszkij, V. O.: Szocsinyenyija v gyevjatyi tomah. Kursz russzkoj isztoriji. Csaszty III. Moszkva, 1988. 117.
Lenkiewicz, Wł.: Udział Rossyi w pokoju Karlowickim. In: Przewodnik Naukowy i Literacki. Rocznik XXIX. Lwów, 1901. (a továbbiakban: Lenkiewicz) 1063-1064.; Konopczyński, Wl.: Polska a Turcja 1683-1792. Warszawa, 1936. (a továbbiakban: Konopczyński) 25.; Wojtasik, J.: Podhajce 1698. Warszawa, 1990. 5.
Theatrum Europaeum XV. Theil. Francfurt am Mayn, 1707. 9., Konopczyński 24-25.
Martensz, F. F.: Szobranyije traktatov i konvencij, zakljucsonnih Rosszijeju sz inosztrannimi gyerzsavami. Szankt-Petyerburg, 1874. (a továbbiakban: Martensz) 15-20.
Martensz 19. - 6-to: Conventum insuper est, quod per hancce colligationem cum Sua Tzarea Majestate recens initam, nihil in Sacro foedere inter Sacram Caesaream Majestatem inclytumque Poloniae Regnum et Seren-mam Rempublicam Venetam ante hac sancito respecto illorum prius confoederatorum innovatum censeri, sed id hac nova colligatione non obstante, in suo vigore pactisque conditionibus, illibate deinceps observandum, permanere debeat.
7-mo: Pariter ex parte Tzareae Suae Maj-tis cautum fuit, ut per hoc foedus recens contractum illi Tractatui, qui Suae Tzareae Maj-ti cum Sern-mo Rege et Republica Polona intercedit, nullatenus praejudicatum, sed et ille in pristino suo vigore et viribus confirmatus censeri debeat.
A karlócai események részletezésétől eltekintünk, mivel a közelmúltban ezt a kérdéskört a Történelmi Szemle 1999. 1-2. számában feldolgoztuk. Lásd még: Acsády műve. Popović, Michajlo: Der Friede von Carlowitz. Leipzig, 1893.; Angeli, Moriz von: Feldzüge gegen die Türken 1697-1698 und der karlowitzer Friede 1699. Wien, 1876.; Lenkiewicz műve. Voznyicin beszámolói Karlócáról. In: Pamjatnyiki diplomatyicseszkih sznosenyij drevnyej Rossziji sz gyerzsavami inosztrannimi. IX. (Pamjatnyiki diplomatyicseszkih sznosenyij sz Rimszkoju Imperijeju sz 1698 po 1699 god.) Szankt-Petyerburg, 1868. (a továbbiakban: Pamjatnyiki)
Copia armistitii Moscovitico-Turcici. (1699) Található Moszkvában: Otgyel redkih knyig (Muzej knyigi). XVII-2610. Ugyanitt németül is: Copey des Stillstands Welcher ... zu Carlowitz geschlossen worden. Anno MDCXCIX. - XVIII-8678., Theatrum Europaeum. XV. 528-530., Piszma i bumagi imperatora Petra Velikovo. I. (1688-1701) Szankt-Petyerburg, 1887. 276-278.
Usztrjalov, Ny. G.: Isztorija carsztvovanyija Petra Velikovo. II. (Potyesnije i Azovszkije pohodi) Szankt-Petyerburg, 1858. Prilozsenyija VII. 489-491.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - Sznosenyija Rossziji sz Turcijej. 135-138., Usztrjalov, Ny. G.: Isztorija carsztvovanyija Petra Velikovo. Putyesesztvije i razriv sz Svecijeju. III. Prilozsenyija VII. Szankt-Petyerburg, 1858. (a továbbiakban: Usztrjalov) 498-499.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 141-142.
24 RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 5-15.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 274.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 186-187.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 187-188.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 188.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 188.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 189-190.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 191.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 91., Usztrjalov VII. 518.
Pavlenko, Ny. I.: Ptyenci gnyezda Petrova Moszkva. "Miszl", 1994. (a továbbiakban: Pavlenko) 331-371.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 156-158., 203., Hammer, Joseph: Geschichte des Osmanischen Reiches (2-e verbesserte Auflage) Vierter Band. 1699-1774. Pesth, 1840. (a továbbiakban: Hammer) 22.
Hammer 23.; Bogoszlovszkij, M. M.: Pjotr I. tom V. Poszolsztvo Je. I. Ukrainceva v Konsztantinopol. 1699-1700. Moszkva, 1948. 198-217.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 196-197.
RGADA fond 89. opisz 1. gyelo 4. - 204-206.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom polityicseszkije i torgovije. Szobral i izdal Juzefovics T.: Szankt-Petyerburg, 1869. (a továbbiakban: Dogovori Rossziji sz Vosztokom) 3-4.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom 4-5.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom 5.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom 5-6.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom 6-8.
Dogovori Rossziji sz Vosztokom 10.
Bjørn, Claus: 1848 Borgerkrig og revolution. Gyldendal, København, 1998. 141. (a továbbiakban: Bjørn 1998.)
A felirat arra az epizódra utal, amikor 1849. július 6-án a fredericiai csata napján Schleppegrell tábornok közvetlenül az erődből való kitörés előtt odalovagolt zászlóaljaihoz, s megkérdezte őket: "Bízhatok-e bennetek"? A kérdésre rövid, de egyértelmű választ kapott: "Igen tábornok úr, igen." (Bokkenhauser, Christian - Hattin, Jørgen: Det begyndte i 48. Nyt Nordisk Forlag, København, 1948. 125.)
Az 1850. július 2-i istedi csata tiszteletére 1862-ben a fredericiai temetőben felállított, oroszlánt ábrázoló emlékművet az 1864-es dán vereség után a németek hadizsákmányként Berlinbe szállították, ahonnan csak 1945 végén amerikai támogatással sikerült Koppenhágába visszahozatni. Az oroszlán azóta a Hadtörténeti Múzeum mögötti téren hirdeti a dán katonák bátorságát. Többször is felmerült már "Az istedi oroszlán Fredericiában való újraelhelyezéséért" nevű egyesület részéről az emlékmű eredeti helyszínre való visszahelyezésének igénye. Bár a terv megvalósításához jelenleg mind az anyagi, mind a morális feltételek biztosítottak, német részről mégis visszautasító válasz érkezett azzal az indokkal, hogy "ez csak a régi sebeket szakítaná fel". A német állásfoglalás ismeretében a dán közvélemény kívánságával szembehelyezkedve
a dán kulturális minisztérium is nemet mondott legutóbb az istedi emlékmű visszahelyezésének tervére. (Politiken Weekly, 1999. augusztus 25.)
Politiken Weekly, 1999. november 10.
A Budapest-Frankfurt szövetségről Gergely András: A Frankfurt-Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán. Századok, 130. évfolyam, 1996. 5. szám. Különlenyomat (a továbbiakban: Gergely); Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848-1849. Budapest, 1970.; Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Gondolat, Budapest, 1987. II. kiadás; Erdődy Gábor: A forradalmi magyar kormány és sajtóorgánumai a németországi változásokról 1848-ban. Századok, 111. évfolyam, 1977. 3. szám; Erdődy Gábor: A magyar kormányzat európai látóköre 1848-ban. Budapest, 1988. 70.
Hjelholt, Holger: Radowitz og det sleswig - holstenske spørgsmål i oktober 1850. Historisk Tidsskrift 12. Række, Bind V. København, 1971.
A Dán Monarchiára vonatkozó adatok: Hjelholt, Holger: Sønderjylland under Treårskrigen
I. København, G. E. C. Gads Forlag, 1959. 11.; Bjørn, Claus: Gyldendahl og Politikens DANMARKSHISTORIE 1800-1850; Bind 10 -Fra reaktion til Grundlov; redaktion Olaf Olsen; Nordisk Forlag Copenhagen; 122.; Danmarkshistorie af Vagn Skovgaard Petersen, Bind 5. Gyldendal, 1985. 3.
1814-től a király Koppenhágában lényegében egy kettős monarchia fölött uralkodott. Nyelvi és kulturális szempontból az állam egy északi (dán) és egy déli (német) részre tagolódott, míg Schleswigben találkozott és keveredett a kettő. Schleswiget - mely a történelem folyamán mindig dán hercegségnek számított, s 1721-ben, mikor is a régi hercegi (gottorpi) részek egyesültek a hercegség királyi birtokaival és hivatalosan, valamint államjogilag ismét az abszolutista dán királyi korona inkorporált részévé vált - évszázadok óta együtt kormányozták és igazgatták Holsteinnel. Ez a látszólag feloldhatatlannak tűnő ellentmondás tette Schleswiget a német és dán érdekek ütközőpontjává.
Uwe Jens Lornsen, a schleswig-holstein-lauenburgi kancellária tagja 12 oldalas írásában (Ueber das Verfassungswerk in Schleswigholstein) norvég mintájú alkotmányt követelt a két hercegség számára. Az alkotmány alapján Schleswig és Holstein önálló állammá alakulna, még pedig oly módon, hogy a Dániával való perszonálunió továbbra is fennállna. A röpirat elvben már a monarchia egységével való szakítást hirdette. A schleswig-holsteini nemesség ekkor ugyan még elutasította Lornsen követeléseit - éppen tervezett alkotmányának liberális jellege miatt -, de
a schleswigholsteinizmus tábora jelentősen erősödött.
Mivel ezért valószínűnek tűnt, hogy az 1448-tól uralmon lévő Oldenburgi-dinasztia férfiága kihalás előtt áll, az Oldenburgi-dinasztia férfi-mellékágának képviselője, Christian August herceg bejelentette igényét nemcsak az egyesített hercegségek hercegi címére, hanem Dánia trónjára is. Követelését azzal indokolta, hogy a dán trónöröklési törvények (Kongelov) - melyek ugyan kimondták, hogy a férfiág kihalása esetén Schleswigben és a királyságban is a női ág folytatódik (vagyis Hesseni Frederik kerülne trónra) - nem vonatkoznak se Holsteinre, se Schleswigre. Augustenburg herceg azt állította, hogy mivel Schleswig elválaszthatatlanul Holsteinhez tartozik, Schleswigre is Holstein öröklési szabályai vonatkoznak, vagyis csak a férfi-mellékág uralkodhat. Ennek pedig legközelebbi képviselője ő volt. A sajtóban megkezdett agitáció eredményesnek tűnt, s a schleswig-holsteini párt hívei köréje gyülekeztek, akiből bár hiányzott minden liberális vagy nemzeti szellem, de éppen dinasztikus céljainak köszönhetően képes volt a Dániától való elszakadási mozgalomnak legitimitást kölcsönözni.
Flink, Troels: Omkring Ejderpolitikkens udformning; Danmarks forhold til Holsten og til det tyske forbund omkring 1840, Jyske Samlinger, udgivet af Jysk Selskab for Historie, Sprog og Litteratur, Ny række. I. Bind. Redigeret af Vagn Dybdahl. Universitetsforlaget i Århus 1950-52. (a továbbiakban: Flink) 95.
A német szövetségi paktum 10. §-a egy szövetségi hadsereg felállításáról rendelkezett. Míg
a nagy német államok hadtesteket bocsátottak a szövetség rendelkezésére, a kisebb államok különböző alakulatokba tömörülve közösen alkottak egy-egy hadtestet. A holstein-lauenburgi kontingens a 10. hadtesthez tartozott Hannoverrel, Mecklenburggal, Braunschweiggel, valamint Hamburg, Lübeck s Bréma birodalmi városokkal együtt. Holstein hercegségnek 3600 főt kellett kiállítania.
A hannoveri király kijelentette, hogy "Németország számára becsületbeli ügy felvenni a kesztyűt, amit Dánia eléje dobott", s örömmel elfoglalná a szóban forgó területet. A bajor király is kedvet kapott hozzá, hogy egy Dánia elleni hadjárat élére álljon. Hannoverben a parasztok készek voltak arra, hogy puszta ököllel védjék meg Németország jogait a dánok ellen.
Hjelholt, Holger: H. C. Reedtz’s henvendelse i august 1850 til Rusland og Frankrig om militær hjælp mod den slesvig -holstenske aggression. Historisk Tidsskrift 12 række Bind V. København, 1971
Nem véletlen, hogy Dánia 1848-as történetének legnagyobb és legfeldolgozottabb fejezetét máig az angol közvetítés képezi, s ez a téma rendelkezik a leggazdagabb szakirodalommal.
Lehmann angliai útjáról Orla Lehmann’s Efterladte Skrifter I , udgivet af Hother Hage, Kjøbenhavn Forlagt af den Gyldendalske Boghandel, 1872. (a továbbiakban: Orla Lehmann)
Lehmannak Berlinen keresztül kellett Londonba utaznia, hogy megpróbáljon tárgyalni Arnimmal, a porosz külügyminiszterrel. Így került sor a berlini orosz követtel való találkozóra.
A konfliktus fő forrása a skandinavizmus mozgalma volt, mely mint Európa egységmozgalmainak egyike a német törekvések ellenpólusaként az 1830-as években alakult ki, s a három ország északi szövetségének jelszavát tűzte zászlajára. Az orosz politika gyanakvása miatt azonban kulturális, illetve tudományos szintre korlátozódott, s nem fejlődhetett nyíltan politikai, illetve katonai jellegűvé.
Thorsøe, Alexander: Kong Frederik den Syvendes Regering I. Gyldendalske Boghandels Forlag, 1884. (a továbbiakban: Thorsøe) 475.
Nørregård, Georg: Christian VIII’s udenrigspolitik 1839-48. Gyldendal, 1974. 134.
Rantzau: Zur österreichischen Auffassung der schleswig-holsteinischen Frage. Zeitschrift der Gesellschaft für Schleswig-Holsteinische Geschichte 60. 1931. 414.
Neergaard, Niels: Under Junigrundloven. Første Bind, Kjøbenhavn, 1892. 156. (a továbbiakban: Neergaard) Ugyanezt az álláspontot tükrözi Wessenberg 1848. augusztus 29-i Schuselka interpellációjára adott válasza. Schuselka nem érti, mit keres a dániai osztrák követ, Vrints báró még mindig Koppenhágában, amikor a háború a birodalmi kormány és a központi hatalom létrejöttével közös német üggyé vált. Nem jelenti ez a szövetségi alkotmány megszegését? Vagy esetleg külön egyezményt kötött Ausztria Dániával? Wessenberg kiemelte válaszában, hogy
a követ Ausztria nem német tartományai miatt tartózkodik Dániában, egyébként utasítást kapott arra, hogy szigorúan semleges álláspontra helyezkedjen a hercegségek ügyében. Gergely 1085.
Hjelholt, Holger: Arvefølgesag og forfatningsforhold i det danske monarki ved midten af 19. århundrede; Fr.v Pechlins virksomhed for monarkiets opretholdelse ca. 1845-51. Den Kongelige Videnskabernes Selskab Historisk-Filosofiske Meddelser 46, København, 1973. (a továbbiakban: Hjelholt 1973.) 126.
Neergaard 425. Dánia azonban az elutasító válasz ellenére is szerette volna Ausztria támogatását megnyerni. Ezt példázza Dahlerup admirális Ausztriába küldése, aki majd az osztrák haditengerészetnél szolgál, sőt a császári flotta parancsnoka lesz. Tevékenységéről rendszeresen tudósítottak a napilapok, kiemelve a Velence elleni blokádban betöltött szerepét. Dannevirke, 1848. április 12. Nr. 62. A közvélemény 1849 nyaráig, bár helyteleníti a "statáriális osztrák politikát", különösképpen nem tiltakozik a hivatalos dán-osztrák barátság ellen. Mindenképpen kisebbségben vannak azok, akik osztják a Københavnsposten ezzel kapcsolatos véleményét: "Sokak számára úgy tűnik, hogy baráti viszonyban vagyunk az egész világgal, kivéve a forradalmi központi német hatalmat és a schleswig-holsteini lázadókat. Ausztriával például soha nem szakadt meg a baráti viszony, mivel ahogy azt Schmerling úr megjegyezte, az osztrák császár mint a nem német országok uralkodója megtarthatta koppenhágai képviselőjét. Míg tehát
a német örökös tartományok császára és nagybátyja, a birodalmi kormányzó az ellenségünk, abban a szerencsében részesülhetünk, hogy őfenségét mint Lombardia és Magyarország királyát megtarthatjuk barátunknak. Nemrég fejeztük ki ő fensége magyar-velencei-lombardiai király iránti barátságunkat, amikor kívánságára megtagadtuk a Római Köztársaság elismerését és erősítettük a császári flottát egy admirálissal, körülbelül az idő tájt, amikor a nagybácsi Frankfurtban megkapta a VIII. Christian hadihajó pusztulásáról szóló hírt és ez alkalommal dicshimnuszt zengett a német tengerészet első győzelméről." Københavnsposten, 1849. május 23.
Jensen, Povl: Presse, penge, politik 1839-1848. G. E. C. Gads Forlag - København, 1971. (a továbbiakban: Jensen) 293.
Csak a Berlingske Tidende közölhetett külpolitikai híreket, vehetett fel hirdetéseket, s itt jelentek meg a hivatalos közlemények is. Dánia félhivatalos lapját a kortársak az abszolutista, egységpárti hivatalnokok orgánumaként emlegették, azt azonban még a lap ellenségei is elismerték, hogy - a szerkesztő, Nathanson személyének köszönhetően - Dánia leginformatívabb, legpontosabb lapja volt. Kétszer jelent meg naponta, hangnemét a tárgyilagosság és visszafogottság jellemezte, s itt olvasható a legtöbb és legrészletesebb információ a magyar szabadságharcról.
A Fædrelandet 1834-ben mint hetilap bukkant fel, majd öt évvel késobb már napilapként olvasható. Idővel politikai arculata is megváltozott. A 30-as években a lap köré tömörülő szűk értelmiségi réteg elsősorban a liberális reformokért, alkotmányért és a szociális fejlődésért küzdött. A jelszó csak 1842-ben változik meg: "Először Schleswig, utána az alkotmány", amely miatt akkor a radikálisok részéről sok vád érte a lapot. A lap a Berlingske Tidende-vel ellentétben a Magyarországgal kapcsolatos híreket szinte kizárólag a liberális lapokból vette át, a híreket viszont sokkal pontatlanabbul, leegyszerűsítve közölte. A Magyarország iránti feltétlen szimpátia azonban csak a tavaszi hadjárat után lesz érezhető, hiszen 1848-ban még nem tudott elszakadni a Dánia külső és belső helyzetéből fakadó, Magyarországgal szembeni előítéletektől.
A Københavnsposten szintén ellenzéki lap volt, de politikai nézetei gyökeresen különböztek
a Fædrelandet által hirdetett politikai elvektől. Míg a Fædrelandet jelszava "Először Schleswig, utána az alkotmány" volt, a Københavnsposten az "Először az alkotmány, s utána Schleswig" elvet vallotta. A lapot általában a társadalom szegényebb rétegei, radikális kispolgárok, városi és mezőgazdasági munkások, kézművesek vásárolták, s nem véletlen, hogy gyakran még ma is Dánia első munkáslapjának vagy egyszerűen a dán Neue Rheunische Zeitungnak titulálják. Az általános választójogot hirdette, s a legtöbb cikk a szociális problémákat tárgyalta. Nem is annyira radikális-demokrata, utópista-szocialista színezete miatt vált népszerűtlenné a társadalom többi rétege számára, hanem kozmopolita álláspontja miatt vádolták hazafiatlansággal, az anyanyelv ügyének elárulásával, sőt még "schleswig-holsteinizmussal" is a napilapot. A lap ugyanis elítélte az ejderdánizmust, a márciusi minisztérium politikáját, hiszen nézete szerint Schleswiget nem háborúval, hanem a németországinál jóval radikálisabb reformokkal kellene meghódítani. A lap jellegéből viszont természetszerűleg következett, hogy szinte kezdettől fogva feltétlen híve a magyar ügynek. Sokat tett azért, hogy a dán közvélemény megértse és értékelni tudja a magyarság törekvéseit. (A Københavnspostenről általában: Ole Stender-Petersen: Kjøbenhavnsposten, Organ for "det extreme Demokrati" 1827 - 1848. Odense Universitets Forlag, 1978.)
A cím is jelzi, hogy a lap a külpolitikai kérdéseket helyezte előtérbe, és mivel havonta csak egyszer vagy kétszer jelent meg, kizárólag elemzéseket, hosszabb írásokat tartalmazott. A szerkesztőt szinte egész Koppenhága ismerte Corsaren című szatirikus lapjának köszönhetően, mely kíméletlenül gúnyolta és támadta az abszolutizmus megnyilvánulásait, s ezért állandóan a betiltás veszélye fenyegette. Írásait szellemes stílusa, éles észrevételei miatt a társadalom minden rétege kedvelte s megértette, ami miatt nagy közönségformáló ereje volt. Maga a szerkesztő republikánus, demokratikus, sőt "szocialista" nézeteket vallott, lapja mégsem azonosítható teljesen a Københavnspostennel, mely Goldschmidt szerint nagyobb hangsúlyt fektetett az absztrakt elvekre, mint a tényleges szabadságra. Goldschmidt, aki hosszú időt töltött Svájcban,
a schleswigi kérdést honfitársaitól eltérő módon ítélte meg. Dánia nemzetiségi problémáját Svájc mintájára szerette volna megoldani. Mélységesen idegenkedett az ejderdánizmustól,
a német támadás hírére azonban beszüntette ellenzéki tevékenységét, sőt nemzeti álláspontra helyezkedett. Cikkeiben többször, s többnyire nagy elismeréssel írt Magyarországról, sőt bécsi tartózkodása lehetővé tette számára, hogy személyesen győződjön meg az Osztrák Birodalom belső feszültségeiről. Írásain érződik, hogy a háború okait is jobban megértette, a Københavnsposten rajongó hangneméhez képest viszont kritikusabb szemmel nézte a magyar lépéseket,
s "dánsága" is jobban érvényesült a magyar politikai események értékelésekor.
Az autodidakta Meyer, lapját az "utca népének" szánta, s újságja ezért többnyire naiv versek és rossz prózai művek ismertetésében merült ki. VIII. Christian azért szerette a nem ritkán pletyka-szintű lapot, mert a lap lojalitására mindig biztosan számíthatott. A Berlingske Tidende mellett a Flyveposten volt Koppenhága második kormányfüggő lapja, de színvonalát tekintve mélyen alulmaradt a Nathanson szerkesztette lapnak. A tudósításokat nem ritkán egyenesen
a Berlingskéből vette át. Bár szabadságszeretőnek vallotta magát, a Flyveposten az egyetlen újság, mely a feltétel nélküli dán-orosz barátság mellett agitált. Konzervatív és legitimista elveket hangoztató nézeteinek következtében minden felkelést, forradalmat elítélt, így a magyarországit is. Nehéz a Flyveposten 1848-49-es számaiban olyan Magyarországgal kapcsolatos cikket vagy megjegyzést találni, mely ne nyílt ellenszenvről tanúskodna. Míg a többi dán lap idővel meg tudott szabadulni a magyarsággal kapcsolatos kezdeti előítéletétől, a Flyveposten véleménye mindvégig változatlan maradt.
A dán anyanyelv védelmére 1838-ban létrehozott Dannevirke VIII. Christian tetszését is megnyerte annak ellenére, hogy a lap nem mutatott feltétlen lojalitást. A szerkesztő, Christian Koch az elnyomott dán kisebbség tagjaként nőtt fel, így még a Fædrelandetnél is nemzetibb álláspontra helyezkedett. Az ejderdánizmus híve volt és gyanakvással figyelte a szélsőségesen liberális "elemeket", akik a nemzeti kérdésről elvonták a figyelmet. A magyar kérdést a nemzetiségek szempontjából figyelte, illetve a schleswig-holsteini háború élményének hatása alatt ítélte meg. Sokat foglalkozott a magyarországi eseményekkel, s a másfél év alatt több önálló cikksorozatot is szentelt a témának lapjában.
Berlingske Tidende, 1848 május 7.; Københavnsposten, 1848. május 7.
Fædrelandet, 1848. december 5.
Fædrelandet, 1848. december 6.
Flyveposten, 1849. február 13.
Københavnsposten, 1848. október 6.
Berlingske Tidende, 1848. április 27.
Berlingske Tidende, 1848. augusztus 15.; Fædrelandet, 1848. augusztus 13.
Berlingske Tidende, 1848. augusztus 15.
"A nagy forradalmi mozgalomban a magyarok a németekkel tartottak azért, hogy még inkább biztosítsák a szlávok fölötti uralmukat - akiknek rabszolgaként kellett követniük a magyar elképzeléseket -, valamint azért, hogy a betagolt szlávokkal együtt független államot képezhessenek. Ezzel szemben a szlávok azért küzdöttek, hogy elkerüljék népüknek Csehországon keresztül az egységes Németországba történő betagolását, másrészt megakadályozzák az Osztrák Monarchia magyarok általi megcsonkítását, ami az ő romlásuk révén akarta elérni a teljes függetlenséget." Flyveposten, 1849. január 20.
Fædrelandet, 1848. november 9.
Københavnsposten, 1848. október 6.
Berlingske Tidende, 1848. szeptember 15.
Berlingske Tidende, 1848. szeptember 18.
Berlingske Tidende, 1848. szeptember 26.; Fædrelandet, 1848. szeptember 26.; Flyveposten, 1848. szeptember 26.
Berlingske Tidende, 1848. szeptember 30.
Berlingske Tidende, 1848. október 12.
A tevékenységük közötti egyetlen különbséget csak abban látja, hogy Marie Antoinette vállalkozásának nagyobb volt a tétje, hiszen győzelme a francia forradalom összes vívmányának, "egy új világnak" a pusztulását jelentette volna, míg a kisstílűbb Zsófia cselszövései "csak" helyi konfliktusok kirobbantására voltak képesek. "Másrészt viszont - állapítja meg Goldschmidt -
a végeredményt tekintve Zsófiának nagyobb szerencséje volt, mint elődjének." (Nord og Syd Borgerkrigen i Østerrig című cikk, 204.)
Københavnsposten, 1848. október 13.
Københavnsposten, 1848. október 13.
Københavnsposten, 1848. október 13.
Fædrelandet, 1848. október 18.
Fædrelandet, 1848. október 28.
Fædrelandet, 1848. október 28.
Fædrelandet, 1848. október 28.
Københavnsposten, 1848. október 30.
Flyveposten, 1849. február 13.
Annak ellenére, hogy a dánok elítélték a magyarok nemzetiségi politikáját, nem vitatták, sőt őszinte csodálattal adóztak az érdekegyesítés programjának, a Batthyány-kormány konszolidációs tevékenységének s az országgyűlés munkájának. A Berlingske Tidende szinte végig követte az utolsó rendi országgyűlés tevékenységét, s még közvetlenül a februári forradalom kitörése előtt is kiegyensúlyozottnak látta az ellenzék és a kormány viszonyát, mely példaértékű volt
a dánok számára, hiszen a titulusoktól ma is irtózó dánok 1848-ra már akkor is azért voltak büszkék, mert az átmenet békésen történt, mert VII. Frederik "európai társaival" ellentétben önként adott alkotmányt, mert a dán társadalom egyes rétegei vagyontól és címtől függetlenül összekovácsolódtak és a külső fenyegetettségnek köszönhetően szilárd egységet alkottak. Bár
a magyarok eredményes belpolitikai intézkedései pozitív súllyal estek latba a mérleg serpenyőjében, 1849 tavaszáig a Københavnsposten olvasótáborán kívül valószínű nem sok dánt rázott volna meg a Magyarország legyőzetéséről szóló hír.
A malmöi fegyverszünet jelentőségét a kor vezető politikusai is hasonlóképpen ítélték meg. Ugyan Berlin és Frankfurt látványos szakítása csak 1849. április 3-án, a német császári korona visszautasításával következett be, több kortárs is úgy véli, a malmöi fegyverszünet pecsételte meg a liberális német egységpolitika sorsát. 1848. szeptember 12-én Palmerston a következőket írja Lord Cowleynek, a frankfurti angol követnek: "Ha a nemzetgyűlés megpróbálná a fegyverszünetet megsemmisíteni oly módon, hogy megakadályozza keresztülvitelét, nyilvánvaló, hogy a kettő közül valamelyik bekövetkezik: vagy Poroszország és azok a német államok, melyek érdekeltek a fegyverszünet fenntartásában, megtagadják az engedelmességet a központi hatalomnak, és akkor a német egységkísérlet végleg zátonyra fut, vagy Poroszország a többi német állammal együtt meghajlik a központi hatalom határozatai előtt. Az utóbbi bekövetkezése esetén viszont a schleswigi kérdés sokkal nagyobb és fontosabb jelleget öltene, és a konfliktus jelentősen kiterjedne. Viszont ez egyet jelentene egy általános európai háborúval, melynek kirobbantásáért egyedül a központi hatalom lenne felelős." Thorsøe 398. Talán a kiragadott idézet is kellőképpen bizonyítja, hogy a dán háború - ha korlátozott méreteinél fogva nem is volt elég jelentős ahhoz, hogy a német egység folyamatát meggyorsítsa - akkora befolyással mégiscsak rendelkezett, hogy gyengítse, sőt lehetetlenné tegye megvalósítását. A hároméves háború tehát, bár indirekt módon, de a malmöi konvención keresztül Magyarországon is éreztette hatását, amennyiben a szabadságharcot egyetlen külpolitikai szövetségesétől fosztotta meg.
Berlingske Tidende, 1848. december 13.
Berlingske Tidende, 1848. november 9.
Berlingske Tidende, 1849. január 29.
Københavnsposten, 1848. december 27.
Berlingske Tidende, 1849. február 6.
Flyveposten, 1849. február 12.
Fædrelandet, 1849. február 14.
Berlingske Tidende, 1849. február 13.
Berlingske Tidende, 1849. február 19.
Københavnsposten, 1849. február 19.
Berlingske Tidende, 1849. május 1.
Berlingske Tidende, 1849. május 1.
Berlingske Tidende, 1849. május 5.
Berlingske Tidende, 1849. május 10.
Berlingske Tidende, 1849. május 24.
Københavnsposten, 1849. április 14.
Københavnsposten, 1849. április 28.
Fædrelandet, 1849. június 26.; Míg a Københavnsposten a katonai sikerek titkát a "fanatizmusig lelkes" népfelkelőkben látja, a nemzeti liberális lap három tábornokban, talán éppen a fontos forrásnak számító Examiner című lap hatására. A Fædrelandet 1849. június 27-i számában az Examinerből idéz, mely "biztos forrásból tudja", hogy Paskievicsnek nincs túl sok kedve
a magyarországi háborúhoz, hiszen "Magyarország három tökéletes tábornok miatt (Görgey, Bem, Dembinszky) komoly előnyt élvez Oroszországgal szemben". Fædrelandet, 1849. július 27.
Københavnsposten, 1849. július 28.
Københavnsposten, 1849. július 6.
Københavnsposten, 1849. július 11.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 10.
Københavnsposten, 1849. augusztus 2.
Københavnsposten, 1849. augusztus 14.
Københavnsposten, 1849. augusztus 15.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 3.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 6.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 10.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 11.
Fædrelandet, 1849. augusztus 13.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 13.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 14.
Flyveposten, 1849. szeptember 14.; Az a tény, hogy az írás a Timesban jelent meg, a dánok számára eleve garantálta a cikk állításainak valódiságát, hiszen a Timesnak Dániában nagy becsülete volt. Orla Lehmann nagy sikerként könyvelte el, sőt még emlékiratában is kiemeli, hogy angliai útja során lehetőséget kapott a Timesban ismertetni a schleswigi helyzetet.
Flyveposten, 1849. szeptember 14.
Fædrelandet, 1849. szeptember 18.
"A Magyarországra bevonult seregek teljes pusztulásnak vannak kitéve. Görgey bevette Kassát, s ezzel az orosz seregeket elvágta utánpótlásuktól, és mivel a másik oldalról Dembiński fenyegeti, aki a magyarok tulajdonképpeni főseregét vezeti, már Paskievicsnek kell kicsúsznia a gyűrűből, nem pedig a magyaroknak. Hogy Paskievics visszavonul, abból is látszik, hogy főhadiszállását Hatvanról Gyöngyösre tette át. Erre valószínű a Dembińskitől elszenvedett hatvani vereség után kényszerült, melyet a bécsi tudósítások persze nem említenek. Közben Görgey talán megtámadta az orosz hadtestet, mely Miskolcon állomásozik, nehogy Paskievics a visszavonulás során egyesülhessen vele. A bécsi lapok ugyan arról adnak hírt, hogy Görgey Tokajnál átkelt a Tiszán, de ez csak egy puszta feltételezés, és a bécsi lapok feltételezései, akárcsak költeményeik, hencegések. Saját publikumuk sem hisz már egy cseppet sem nekik, s amint tudjuk Bécsben már régóta az ellenkezőjét gondolják annak, mint amiről a lapok mesélnek." Københavsposten, 1849. augusztus 1.
Flyveposten, 1849. augusztus 6.
Fædrelandet, 1849. augusztus 8. A Fædrelandet ugyanebben a számában idéz egy német elemzést, melynek szerzője "fáradságos módon összehasonlította az erdélyi hadműveletekről eddig kiadott 13 orosz bulletint: e szerint a székelyek ebben és a tavalyi háborúban összesen 71 ágyút és 15 800 embert vesztettek, míg az oroszok egyetlen ágyút sem, s összesen csak 203 halottat és sebesültet. Lüders és Grotenhjelm 3 nagyobb és 6 kisebb csatában győzött, Székelyföldet négyszer hódította meg, kétszer fegyverezte le és háromszor büntette meg. Mindezek ellenére
a székelyek jelen pillanatban tömegével állnak fegyverben, s Grotenhjelm saját bevallása szerint is túlerővel támadják Besztercét. Túlerővel áll szemben Lüders is Fogarasnál, a Nagyszebenbe és Kolozsvárra vezető utakat a székelyek elbarikádozták, az oroszokat pedig arra kényszerítik, hogy Clam hadtestét segítségül hívják. Végül pedig imponáló erővel törnek be Moldáviába."
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 3.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 11.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 13.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 23.
Dannevirke, 1849. augusztus 23.
Nord og Syd (Østerrig. című cikk) 25.
Dannevirke, 1849. augusztus 23.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 23.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 24.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 30.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 23.
Berlingske Tidende, 1849. augusztus 24.
Dannevirke, 1849. augusztus 24.
Berlingske Tidende, 1849. október 24.
Nord og Syd III. (Østerrig. című cikk) 25.
Április 2-án a Berlingske Tidende, s a Fædrelandet is csoportosítja a magyar tábornokokat nemzetiségi származás szerint. A magyar kategóriában első helyen Görgey szerepel, majd Mészáros, Kiss, Perczel, Répássy, Gaál Sándor következik. Közülük azonban a hadijelentésekben csak Görgey, Mészáros és Perczel nevével találkozhatott a dán közönség. Klapka és Damjanich, mint a dán sajtóban még gyakran szereplő tábornokok a lengyel kategóriába kerültek.
Københavnsposten, 1849. május 9.
"Ha ez igaz, bizonyos szempontból jól járnánk, viszont meg kell bocsátani nekünk, hogy félünk az osztrák-orosz politikához való közeledéstől, hiszen nem lehet tudni, milyen hatással lenne belső ügyeinkre." Fædrelandet, 1849. március 5.
Københavnsposten, 1849. május 7.
Københavnsposten, 1849. augusztus 13.
Københavnsposten, 1849. április 21.
A dán lapok egy Holland nevű tisztről beszélnek, aki valószínű nem más, mint Hollán Ernő ezredes, a vár mérnökkari igazgatója.
Flyveposten, 1849. február 26.
Fædrelandet, 1849. február 28.
Berlingske Tidende, 1849. március 5.
Fædrelandet, 1849. március 21.
A csehek ausztroszláv autonomista elképzelései összeomlottak, a szerbek felháborítónak találták, hogy a katonai határőrvidéket katonai igazgatás alatt az alkotmány külön tartományként kezeli, sőt az ígért Vajdaság határait sem jelöli ki. A horvátok is nagyobb önállóságra számítottak, a románok pedig hiányolták a román nemzet egyenjogúságának kimondását. A szászok
a Királyföld önálló tartománnyá tételét hiába várták. Legnagyobb sérelem azonban kétségkívül a szlovákokat érte, akiket meg sem említett az alkotmány. 1848-49. A szabadságharc és forradalom története. Szerkesztette Hermann Róbert. Budapest, 1996. 279.
Berlingske Tidende, 1849. március 21.
Fædrelandet, 1849. március 28.
Københavnsposten, 1849. március 29.
Berlingske Tidende, 1849. április 9.
Københavnsposten, 1849. április 30.
Københavnsposten, 1849. május 14.
Berlingske Tidende, 1849. április 20.
Berlingske Tidende, 1849. június 20.
Berlingske Tidende, 1849. június 27.
Berlingske Tidende, 1849. július 28.
Berlingske Tidende, 1849. július 30.; Fædrelandet, 1849. július 30.
Flyveposten, 1849. augusztus 3.
"Északtól Délig a nehézségek esetén (nemcsak nemzetek között, hanem nemzet és kormány között dúló belső konfliktusok esetén is) minket kértek közvetítésre. Ilyenkor megtettünk legjobb tudásunk szerint mindent, amit csak megtehettünk, hogy elérjük a célt, melyre kértek minket, és egy esetben ez már majdnem sikerült is..." Majd hivatkozik az 1849. július 10-én Berlinben megkötött békeelőzetesre, mely Palmerston szerint "hamarosan tényleges békét eredményez." Berlingske Tidende, 1849. július 30.
Flyveposten, 1849. augusztus 3.
Flyveposten, 1849. augusztus 8.
Københavnsposten, 1849. augusztus 18.
Lásd a Københavnsposten "A koppenhágai közhangulatról" című cikkét. Københavnsposten, 1849. augusztus 20.
Banyó Péter: Birtoköröklés és leánynegyed. Kísérlet egy középkori jogintézmény értelmezésére. AETAS, 2000. 3. szám. (a továbbiakban: Banyó) 90.
Grosschmid Béni (Zsögöd Benő): Öröklött s szerzett vagyon. Budapest, 1897.
Illés József: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Budapest, 1904. (a továbbiakban: Illés); Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Budapest, 1938.
Illés 39.; Timon Ákos: Magyar alkotmány és jogtörténet. Budapest, 1917. 377.; Holub József: Néhány kérdés a leánynegyed köréből. Budapest, 1936.
Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. Pest, 1845.; Kelemen László: A leánynegyed. Szeged, 1926.; Szlemenics Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény. 1823. II. 435.
Werbőczy István: Tripartitum. I. 91. Magyar Törvénytár. Budapest, 1897.
A tanulmány eredeti címe és megjelenési helye: "And the War Came"? Abraham Lincoln and the Question of Individual Responsibility. In: Boritt, Gabor S. (Ed.): Why the Civil War Came. Oxford University Press, New York - Oxford, 1997. 3-30.
The New York Times, 1861. április 13.
Stampp, Kenneth: America in 1857: A Nation on the Brink. New York, 1990. VIII; Johannsen, Robert W.: Lincoln, the South and Slavery. Baton Rouge, 1991.
Basler, Roy P. (Ed.): The Collected Works of Abraham Lincoln, 1-9. kötet. New Brunswick, 1953-55. (a továbbiakban: Collected Works) II. 461.
E témáról szóló legjobb munkák: Potter, David M.: Lincoln and His Party in the Secession Crisis. New Haven, 1962.; Stampp, Kenneth M.: And the War Came: The North and the Secession Crisis, 1860-61. Chicago, 1964. (a továbbiakban: Stampp 1964.); Crofts, Daniel W.: Reluctant Confederates: Upper South Unionists in the Secession Crisis. Chapel Hill, 1989. (a továbbiakban: Crofts)
Collected Works V. 537., II. 321., 272., III. 481.
Collected Works II. 355., 454., III. 316.
Bruce, Robert V.: "The Shadow of a Coming War." In: Boritt, Gabor S. (Ed.): Lincoln, the War President: The Gettysburg Lectures. New York, 1992. 24.
Collected Works II. 355., III. 454.
Collected Works IV. 95., V. 1.
Dennett, Tyler (Ed.): Lincoln and the Civil War in the Diaries and Letters of John Hay. New York, 1939. 77.
Collected Works VII. 512., IV. 160.
Adams, Charles F. Jr.: Charles Francis Adams, 1835-1915: An Autobiography. Boston, 1900. 69.
Collected Works VII. 281., I. 75., III. 315., VII. 23.
Potter, David: "Why the Republicans Rejected Both Compromise and Secession." In: Knoles, George H. (Ed.): The Crisis of the Union, 1860-1861. Baton Rouge, 1965. 105.
Segel, Charles M. (Ed.): Conversations with Lincoln. New York, 1961. 43.
Piatt, Donn: Memories of the Men Who Saved the Union. New York, 1887. (a továbbiakban: Piatt) 33-34., 30.
Graf, L. P. - Haskins, R. H. (Eds.): The Papers of Andrew Johnson. Vol. 4. 1860-61. Knoxville, 1967. 310-11.
Collected Works IV. 190., 243., 240-41.
Mordell, Albert (Ed.): Selected Essays by Gideon Welles: Civil War and Reconstruction. New York, 1959. 40.
Potter, David M.: Lincoln and His Party in the Secession Crisis. New Haven, 1962. 336-75. Stampp 1964. 262-86.; Current, Richard N.: Lincoln and the First Shot. Philadelphia, 1963. 182-208.
Sherman, W. T.: Memoirs of General W. T. Sherman. New York, 1990. 185-86.
Collected Works IV. 271., V. 478., VII. 282., 535., VIII. 333. Helm, Katherine: The True Story of Mary, Wife of Lincoln. New York, 1928. 233.
Az Árpád-kori fejezeteket lásd Doberdói Breit (Bánlaki) József: A magyar nemzet hadtörténelme I-VI. Budapest, 1929-1931., újabban Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 1986.
Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged, 1996.
Makk Ferenc: A Turulmadártól a Kettőskeresztig. Szeged, 1998.
Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984.
B. Szabó János - Somogyi győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege. Budapest, 1996.
A honfoglalás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Szeged, 1995. 121-124.
E sorok írója - lévén középkorász - csak arra vállalkozhatott, hogy a sorozat első öt kötetéről mondjon véleményt, az évezred második, történelmi forrásokkal kétségtelenül jobban dokumentált feléről szólókat más, hozzáértőbb szakember(ek)nek hagyva meg.
A vállalkozás meghiúsulásában természetesen közrejátszott a kiváló történész, Szakály Ferenc váratlan halála is. Jelen sorok korrektúrázása idején sajnos már Engel Pál sem lehet közöttünk, akinek a sorozat számára írt kötete egyébként elkészült, és meg is jelent Szent István birodalma címmel.
