Minek?

Az egykori labdarógó, napjaink legtehetőebb futballbarátja Orbán Viktor Puskás Ferencről elneveztetett felcsúti akadémiájának neveltjei immár ismét az első osztályú bajnokság keretében az alábbi – nem ismert összegekért – szerződtetett labdarúgóktól tanulhatják a dörgést:

Radó András 23 éves csatár legutóbb a Ferencváros, korábban a Haladás játékosaként az NB I-ben összesen 129 mérkőzésen 35 gólt szerzett és 33 gólpasszt adott, az U19-es és az U21-es válogatottban lőtt góljainak száma kilenc, de a Fradiban kevésszer lépett pályára és nem tündökölt.

Patrick Mevoungou 31 éves középpályás, Diósgyőrből igazolt kétszeres kameruni válogatott, aki megfordult a Sturm Grazban, az Admira Wackerben, az ETO FC Győrben és a Mezőkövesdben is.

Molnár Gábor 23 éves, mindkét oldalon bevethető szélső csatár a Mezőkövesd csapatában az NB II-ben (58 meccsen 12 gól és 15 gólpassz) és az élvonalban is (27 meccsen 8 gól, 7 gólpassz) alapembernek számított, kétszer kapott helyet az U21-es válogatottban.

Poór Patrik 23 éves jobbhátvéd és centerhalf az MTK-ból érkezett, amely csapat a Győri ETO-tól éppen tíz éve igazolta, 2009 nyarán a Liverpoolnak két évre kölcsönadta, az MTK felnőttjei között 2011-ben debütált, a legutóbbi szezon valemennyi mérkőzésén kezdőként szerepelt, s csak egyszer cserélték le.

Osváth Attila 21 éves jobbhátvédet – aki Veszprémben minden idők legfiatalabbjaként, 16 évesen debütált a másodosztályban a felnőttek között és a Manchester City brazil csatársztárjával, Gabriel Jesusszal is találkozott, majd Balatonfüredre, továbbá Szigetszentmiklósra igazolt, idén pedig 14 meccsen a DVSC kölcsönhátvédjeként egy góllal és egy gólpasszal is segítette az NBI-ben tartani ezt a csapatot, nos e többszörös korosztályos válogatottat – a Vsastól szerződtették.

Ulysse Diallo 25 éves középcsatár legutóbb a Mezőkövesd centereként 15 meccsen 4 gólt szerzett és 2 gólpasszt adott. A mali utánpótlás válogatottat, miután egy libanoni kupadöntős együttesben 18 góllal az ottani bajnokság gólkirálya lett, Európában húszévesen elsőként a Fradi szerződtette, de nem vált be, ezért egy portugálai kitérő után tavaly jött vissza hazánkba.

Jonathan Heris 26 éves védőjátékost az Újpesttől igazolták, ahová a 2014-es év téli átigazolások idején a belga másodosztályból két és fél évre szerződött. Mondhatni, hogy bevált, csapata vele nyert magyar kupát, majd szuper kupát, s neki is köszönhető, hogy tavaly ősszel az Újpest 18 bajnoki találkozón csak 12 gólt kapott.

Balogh Balázs 27 éves középpályás ugyancsak az Újpest csapatától érkezett. Kölyökként a Fradiban kezdett, tizenhat-tizenhét évesen az olasz Empoli, majd a Lecce második csapatában futballozott, az Újpest felnőtt csapatában az MTK ellen debütált húszévesen. A legutóbbi szezonban 17 bajnokin 3 gólt szerzett, a kupában nem volt eredményes.

Szécsi Márk 23 éves támadót a harmadosztályból felkerült másodosztályú Nyíregyházától igazolták, amely csapatnál az elmúlt szezonban midössze 3 gólt szerzett és 2 gólpaszt adott. Nyíregyházára a Debrecenből került, amelynek néhányszor az NBI-es első gárdájában, de jobbára a harmadosztályú, korábban másodosztályú második csapatában kapott szerepet. A 17 éves korától Debrecenben nevelkedett labdarúgó 2014-ben rövid ideig az NBI-es Kecskemétben is futballozott.

Kérdések Andorra után:

MIBŐL?

MINEK?

Aczél Gábor

A választás nem volt egyszerű, hiszen harminchat asztalnál, kilencvennél is több, különféle pezsgő kóstolására volt lehetőség és akkor nem beszéltünk még a mesterkurzusokon kínáltakról. A tájékozódást azért nagyban megkönnyítette, hogy a bálterembe lépő azonnal a Garamvári Pincészet asztalával találta szemben magát, róluk pedig annyit már nagyon sokan ismernek, hogy „pezsgőt készíteni számunkra életforma”! Az igazán minőségi pezsgő előállítása pedig örökös fejlődés és megújulás eredménye. Négy fajta 0,75 literes, és 3 magnum palackos pezsgőt hoztak, közülük talán a legérdekesebb a Brut Nature, mely – mint a neve is mutatja – teljesen száraz. Balatonlellén termelt

Pinot Blanc – Pinot Noir alapborok, 60 : 40 arányú házasításával készült. Illatában a Blanc fehér virágos jegyei érezhetők, ízében viszont a Pinot Noir gyümölcsössége dominál. A keskeny magas pohárba töltve gyöngyözése igen finom, a szájban gyengéden elolvad.

Hogy Spanyolországban jó borok vannak, azt minden borkedvelő tudja. Mivel a bemutatón a hazaiak mellett számos neves külföldi pincészet is megjelent, alkalom nyílott a spanyol pezsgőkkel való ismerkedésre is. Kezdve mindjárt egy szóval, mert ott „Cava” a pezsgő neve. Készítéséhez – a nemzetközi fajták mellett – főleg három fehér szőlőfajtát használnak, ezek a Macabeo, a Parellada és a Xarel-lo. A cava készítésének szigorú szabályai vannak. Kilenc hónapig kell seprőn állnia, ám a reserva név használatához már 15, a gran reserva esetében pedig ennek az időnek 30 hónapnak kell lennie. A választékból érdemes megemlíteni a Sumarroca pincészet organikus cava-ját, ahol a kifejezés talán a mi bio megjelölésünkkel rokonítható leginkább és mindhárom alapborra egyaránt vonatkozik, melyeket a pezsgőkészítés során házasítanak, és amikre a spanyol boroktól általában elvárt gyümölcsösség jellemző. A készítési eljárás a champagnei-val azonos, a másodlagos erjesztésre is a palackban kerül sor. Ennek következtében nugátos, pörköltes, élesztős jegyek is megjelennek.

Az Erdélyben – Szatmár és Zila között – található Kárásztelek nevét valószínűleg nem sokan ismerik nálunk. Írásban először 1241-ben említik és Báthory Zsófia egy adományleveléből azt is tudjuk róla, hogy 1650-ben itt már szőlőtermeléssel foglalkoztak. Ám a pincészet, amelyik most erre a bemutatóra érkezett még nem tekint ilyen patinás múltra vissza. Kifejezetten pezsgőkészítésre álmodta meg id. Gál Tibor 2004-ben és 2011 óta működik, 22 hektáron. A Budapestre elhozott pezsgőjük vadonatújnak számít, párhuzamosan egyszerre jelentek meg vele a román és a magyar piacon. Chardonnay-ból készült a Blanc de Blancs, Pinot Noirból a rosé pezsgő, az extra brutnak pedig Pinot Blanc az alapbora. Mindhárom a tradicionális módon, hosszú palackos érleléssel készült, hogy minél gazdagabb ízviláguk legyen. Bátran nevezhetők akár az erdélyi Champagne-nak is, mert nemcsak a módszer, de a fajták is azonosak a francia területével.

Kevés pincészet dicsekedhet azzal, hogy az UNESCO felvette a világörökség listára. A legelső olasz pezsgőház, a Gancia, ezzel az elismeréssel is büszkélkedhet! Palackjaikat már 1850 óta valóságos földalatti katedrálisban őrzik, a piemonti Canelli városa alatt. A mésztufa kőzetréteg tökéletes hőszigetelő hatása miatt az ebbe vájt pincék hőmérséklete állandóan 12 – 14 fok között marad, ideális körülményeket teremtve ezzel a kiváló borok és pezsgők készítéséhez. Két eredetvédett termékük van: az Asti és a Prosecco nevet csakis az innen kikerülő italokra használhatják. Nálunk sokan gondolják úgy, hogy az ASTI márkanév – ám ez tévedés. Minőségjelzőről van szó. Ami ASTI, az édes, tudtuk meg a cég pezsgőt kínáló asztalánál. A Gancia Prosecco viszont száraz, a gondosan válogatott Glera szőlőből készítették, aperetifnek is tökéletes, de kiválóan illik egy könnyű tésztához, rizsételekhez, friss sajtokhoz vagy a tenger gyümölcseihez. Mindkét pezsgő fogyasztását 8-10 fokos hőmérsékletre hűtve ajánlják.

Bár a brit szigetek sok mindenről híresek, a pezsgőről eddig még nem voltak azok. Ám lehet, hogy ez rövidesen megváltozik. A Corinthiában a bemutatón három angol pezsgővel is megismerkedhettek a látogatók. A 2013-as Berry Brothers & Rudd nem pincészet, hanem Nagy Britannia legidősebb borszaküzletének nevét viseli. Az ő címkéjük alatt 73 % Chardonnay, 22 % Pinot Noir és 6 % Pinot Meunier borból készült pezsgő rejtőzik, mely a másodlagos erjedés során 18 hónapot töltött palackban. Kellemes, gyümölcsös karakterű. A Nyetimber is ugyanazen szőlőfajtákból készített klasszikus cuvée, csak az arányok mások, 55 : 35 : 10 a megoszlás. Ennél a pezsgőnél az évjáratokat is keverték. A legtöbb 2013-as, de 2009-es és 11-es is van benne. A sort egy Hambledon rosé zárja, ami az Angliában legrégebbi, 1951-ben alakult pezsgőház terméke. Náluk egy neves francia pezsgőmester dolgozik, aki korábban, 20 éven keresztül a Champagne-beli Duval-Leroy pezsgőit készítette. Nincs túl nehéz dolga, mert ugyanaz a talaj és hasonló a klíma is, mint a híres francia borvidéken. Így tehát minden adott ahhoz, hogy a franciával versenyképes minőségű pezsgő szülessen Angliában is. Erről pedig a Pezsgő Június látogatói Budapesten már meg is győződhettek.

Révay András

Illusztráció: Frits Thaulow

Úgy gondolom, hogy legtöbbünk, aki elvesztette a párját, élete jobbik felét, valamiféle skizofrén állapotban él sokáig – talán örökre. Egyik énünk éli a látszólag teljesen normális mindennapokat, jön-megy, teszi a dolgát, még akár elégedett is lehet. Ám a másik én, a gyászoló, a szeretett lény hiányát feldolgozni alig-alig tudó, ott lapul a háttérben, és gyakran elég egy illat, egy zenefoszlány, egy kép, egy ismerős hely, hogy előbújjon és könnycseppet varázsoljon az arcunkra, vagy éppen hangosan ordítsa ott bent, a lélek rejtett zugában, hogy „nagyonfáj, nagyonfáj”.

Két év telt el azóta, hogy PároM elment. Tudtuk, hogy el fog menni, azt hiszem, elengedtük egymást, és mégis, még most is, ennyi idő elteltével is érzem a köteléket, amely hozzá fűz. Egyszer, már ágyban fekvő betegként azt mondta nekem: “Tudod, azon gondolkodtam, hogyha már egyikünknek mennie kell, akkor inkább én legyek az.” És én akkor nem kérdeztem meg tőle, hogy velem mi legyen, nekem mi értelme van élnem – nélküle. Azóta is ez a gondolat gyötör: mihez kezdjek nélküle?

A halála után – szégyellem bevallani, de így volt – megkönnyebbülést éreztem, hogy vége a szenvedésnek: az övének is és az enyémnek is. Hazatámolyogtam és csak ültem, ültem a sötét szobában és megpróbáltam elképzelni, hogyan élhetek ezután – nélküle. Másnap és még egy hétig a zenéinket hallgattam az ő egyik ingébe bújva, megpróbáltam megfogni az illatát, felidézni a hangját, és fényképeket nézegettem. Azután kiválogattam az összes képet, amelyeken együtt vagyunk – milyen szánalmasan kevés az a 133 kép egy évtized több ezer fotóiból! A legtöbb időt azonban azzal töltöttem, hogy összeállítsak egy diavetítést RÓLA. Olyan képeket kerestem, amelyek jellemzőek rá, egy arckifejezés, egy mozdulat, ahogy állni szokott csípőre tett kézzel, ahogy fogja a poharat, megpróbáltam őt újra és újra jelenné varázsolni, visszahozni az elmúlt boldog időket, valahogy túlélni a napokat – nélküle.

Egy hét után összecsuktam a kanapét, amelyről a kórházba vittük, elsüllyesztettem a közös ágyneműt és elkezdtem átrendezni a szobát. De nem csak átrendeztem, hanem selejteztem, kifestettem, ablakot mázoltam – ez a mai napig nincs befejezve. Ez átmenetileg lekötötte a gondolataimat, azt az illúziót keltve, hogy most éppen összevesztünk – volt ilyen is -, és mindjárt, rögtön megszólal a telefon, felveszem, és az ismerős pincemély hangot hallom, hogy most már elég volt a duzzogásból, legyen végre béke újra és szeretet.

Aztán munka, munka és munka rogyásig. Új helyre mentem dolgozni, hogy semmi ne emlékeztessen rá, de persze az emléktől nem lehet csak úgy szabadulni. A mai napig él bennem a késztetés, hogy ha valami szépet látok, érdekeset hallok, megosszam vele. A mai napig nem tudok úgy belépni a szkájp-ba, hogy ne várjam az ismerős csengőhangot. Vannak zenék, amelyeket a mai napig nem tudok meghallgatni.

És igen, tudom, hogy valami új dologba kellene fognom, át kéne értékelnem az életemet, de nem megy. A közelmúltban egy orvosi probléma kapcsán merült föl bennem, hogy ideje lenne bakancslistát csinálnom.

És nem tudtam. Nincs bakancslistám, mert nélküle semmi nem érdekel annyira, hogy azt mondhassam, nem halhatok meg anélkül, hogy… A világ egyik legszebb és leggazdagabb országában élek most, és se kedvem, se erőm megmozdulni, elmenni megnézni a hegyeket. Ablakomból a Zugersee-re látok, és folyton a kamonkői panorámára gondolok.

Az életem vele volt egész, ő adott értelmet a kirándulásoknak, a zenéknek, a színháznak, minden társas cselekvésnek. Nekem most már csak az olvasás és a munka marad, úgy érzem, hogy minden más igazából pótcselekvés.

És csak most értettem meg igazán József Attila szenvedélyes átkozódását a Kései sirató-ban: „Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán!”

Az egyik énem jól van. Terveket sző, tesz-vesz, dolgozik, tavat csinál a kertben, lakást keres, néha már nevetni is tud újra.
A másik énem dermedten ül a szakadék szélén, és jajgat, siratja a talán sosem-volt, mégis elveszett életet.

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.”

Zsákfalú

Nincs tehát abban semmi meglepő, ha azonnal elkezdődött a vadászat a különlegességekre, a rendezvényen megjelent tíz borász, összesen 44 különböző bora között. Hát még, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyik-másik asztalon már a palack címkéje is rejtvénynek látszott. Például nincs rajta más, csak egy nyolcas! Persze az egri Nyolcas és fia Pincészet elég jól ismert ahhoz, hogy már ennyiből is felismerjék, az ő boraikról van szó, hiszen valóban a tulajdonosok vezetékneve ez a szám! Elforgatva a palackokat, azután kiderül a többi szükséges információ is. Az egyiket, például a 2015-ös Kékfrankost, a pár héttel ezelőtt lezajlott Kékfrankos bemutatón, több mint száz közül a negyedik legjobbnak ítélte a zsűri. A címben szereplő három név közül a legkönnyebben megfejthető is az ő asztalukon állt. A Turán, egy 1963-ban, festőszőlőnek nemesített magyar fajta. Kevesen készítenek belőle önálló bort, ugyanis nagy gondosságot igényel. Sok benne a festékanyag és a tannin. A pohárba töltve először az ibolyás – rózsás illat hívja fel magára a figyelmet, köszönhetően a nemesítés egyik alanyának, a Csabagyöngyének. Mögötte pedig komoly, testes bor rejtőzik. Érdemes vele megismerkedni!

Ha borkedvelők körében kimondjuk azt a szót, hogy Gere, mindenki azonnal rávágja, hogy Kopár, de nagy összegben lehetne arra fogadni, hogy elsőre senki nem mondaná a Járdovány nevet. Ám itt, a Zwack Openen annyit megtudhattunk róla, hogy ez egy régi kárpát-medencei fajta. A Gere pincészetnél viszont – a pécsi kutatóintézettől szerzett alapanyagból – hat egyéb, hasonlóan régi fajtával, 2006-ban és 2007-ben egy Kárpát nevű házasítás született. Olyan kevés volt a szüretelhető mennyiség, hogy nem lehetett külön borokat készíteni belőlük. Viszont azután a Csókaszőlőt és a Járdoványt leválasztották a többitől, és ez utóbbiból egész Magyarországon csak itt készítenek önálló bort. Ez egy nagyon későn szüretelhető fajta. A 2015-ös évjárat már robosztus bort adott, a tannin ugyanis engedi hosszan érni. Még a 2011-es is elegáns és még jó néhány évet „maga előtt tudó” bor. Illatában nagyon intenzív, némileg muskotályosnak tűnő, a túlérett meggy, a feketebogyósok jelenek meg benne, egy kis rózsás aromával párosítva, ettől igazán különleges lesz és egyedi. A kishordó használata miatt, a vaníliás, tölgyfás fűszeresség is felfedezhető benne. „Fiatal” színe van, vörös, kellemes, jól iható. A 2014-es bármelyik halétellel könnyen párosítható volt, a 15-ös valószínűleg jól illene a vadszárnyasból készült ételekhez.

Míg a Turánról és Járdoványról kiderült, hazai fajtákról van szó, a Tabunello megfejtése már nem ilyen egyszerű. Amint azt a termelő, 2HA Pincészetnél elárulták: ez egy fantázianév. Két részből a tabu és a Brunello szavakból rakták össze. Ez utóbbi bor a Toszkánában jól ismert, alig 2500 év óta termelt Sangiovese szőlőből készül. A szőlőt a pincészet tulajdonosa, Török Csaba hozta be és engedélyeztette idehaza, azóta fél hektáron termeli és úgy 2000 palack bort állít elő belőle évente. Ez a Tabunello, mely – ha a franciákhoz hasonlítanánk – inkább burgundi, mint bordói jellegű. Delikát ízei vannak, avaros, gombás illatjegyekkel „indít”, mégis könnyen fogyasztható, inkább közepes, mint nagy testű. Úgy 20 fokon ajánlatos felszolgálni, talán nem meglepő, hogy az olasz tésztákhoz tökéletes!

A szokatlan nevekre vadászók a Figula Pincészet asztalánál is megálltak, a Sóskút címkék láttán. Az elnevezés a pincészet filozófiájából adódott, mert ők előszeretettel készítenek dűlőszelektált, terroir borokat. Ez is egy dűlő és nem szőlőfajta neve. A palackban 2015-ös Olaszrizling van. A borvidék legészakibb területén, erősen meszes altalajon található, negyvenéves ültetvény 2015-ben nagyon egyedi bort adott. Egyedisége, kicsit alacsonyabb alkoholtartalomban, jó savakban és kifejezetten intenzív, szinte már rizlinghez hasonló „frivol” illatban nyilvánul meg. Kiválóan megfelel a nemzetközi divatnak. Olyannyira, ebben az évben Párizsból, ötezer fehérbor közül – egyedüli magyarként – aranyérmet hozott el. A Chardonnay is dűlőszelektált, mert ennél a pincészetnél az egyediségre törekednek, boraikat kis tételben készítik. Ha egy bor tud valami különlegeset, akkor azt megmutatják a közönségnek, még ha gazdaságilag nem is a legjövedelmezőbb! A pincében ugyanis már nem lehet csodát tenni, a munka 90 százalékát a szőlőben kell elvégezni. A pincében már csak annyi a feladat – mondják – hogy ne rontsunk el semmit!

Az természetes, és szinte magától értetődő, hogy a Dobogó pincészet jelen van minden Zwack Open-en, de az is hagyomány, hogy mindig mutatnak valami újat is. Most a 2015-ös évjáratú Furmint az újdonság. Különlegessége, hogy ez egy nagyszerű és könnyű évjárat volt. A jó és rossz évjárattal szemben ugyanis helyesebb könnyű és nehéz évjáratról beszélni. Korán, szeptember első hetében már szüretelni lehetett, azt és akkor, amit, és amikor eredetileg is szerették volna. Különösebb veszteség nélkül, 19 ezer palackot tudtak ebből a borból készíteni. Külön öröm, hogy az idén ez lett az Országház bora! Hasonlóan korábbi könnyű évjáratokhoz nagyon ásványos ízvilágú, kiváló kísérője lehet halételeknek, rizottóknak, különlegesebb tenger gyümölcsei ételeknek, de egy baráti beszélgetés mellé is bátran ajánlható. Nyáron tanácsos egy kicsit túlhűteni, úgy 10 fokra, mert amikor a bor a pohárba kerül, gyorsan visszamelegszik. Előtte szellőztessük, levegőztessük, az elindítja az illatok aromák feltáródását és kellemesebbé teszi a fogyasztást – tanácsolták a Dobogó Pincészet asztalánál a kóstolgatóknak.

Révay András

A borscs (borscht) különben egy ukrán céklaleves, borscsnak az oroszok nevezik (akik jobbára marhahússal eszik, és vodkát isznak előtte étvágyfokozónak), de az oszétok is szeretik (akik a ficsin nevű lángosukat is sült céklával bélelik, és azt zöld színű mentaitallal öblítik). Szóval a borscsnak (borschtnak) a cékla a meghatározó eleme, de sütve! Előre kell elkészíteni, mégpedig zárt edényben, a hámozott céklát kisebb darabokra vágva, sózva, borsozva, egy ágacska rozmaringgal, kevés vízzel, 200 fokos sütbőben jó félórán át, legfeljebb 40 percig párolva olivaolajon. Savanyú káposzta kell még hozzá, ezt egykor a Kaukázus urainak egy titkolt módon savanyították (amikor oszétok elődei alánokként uralták a Dontól a Dunáig ezt a tájat – oszétul a Don és a Duna is vizet jelent –, s talán Vecsésig is eljutottak, a jászok nálunk mindenesetre az ő utódaik, egyébiránt a Vlagyikavkáz jelentése, hogy uralkodni a Kaukázusban), nos, ezt a savanyított káposztát átmosva, lecsepegtetve, kisebb darabora vágva néhány percen át olajon dinsztelve, majd kockára vágott sárgarépával együtt párolva, krumplilevessel nyakonöntjük (a nem vegetáriánusoknak marhahúsleves javalt), s a sűlt céklával húsz percig főzzük. Tejföllel, friss kaporral tálalva mennyei eledel.

Aczél Gábor

Maradjunk a kisebb, valamikori, és nyomokban talán ma is baráti közösségeknél. Ami, mi tagadás mostanság azért kezdett az eszembe furakodni, mert egykor egy olyan közösségben fordultam elő, ami akkor sok szempontból „ellenzékinek” számított. Nem mostanság, hanem lassan negyven éve. Egy egyetemi klub rendezősége. Mely ezer szállal kötődött a helyet adó egyetem nagyobb léptékű, jobbára a tanulásra szövetkezett közösségéhez. Aki még emlékszik az akkori viszonyokra, akkor a felsőoktatásban komoly verseny zajlott az intézmények szervezettsége szempontjából. Ami ez esetben annyit jelentett, hogy az egyetemek a diákok KISZ-tagságának arányával „menőztek”. Korántsem nélkülözve az akkori hallgatók aktív közreműködését. Valószínűleg számosak írtak különböző hangulatjelentéseket a különböző évfolyamokról. Nem számítottak ritkaságnak a pártmegbízásból megnyert KISZ-titkárok. S korántsem volt ritka az egzisztenciális, illetve tanulmányi prostitució. Képletesen, az ideológiák szintjén kifejezetten. A szóbeszédek szerint a szó szerinti értelemben is. Aki tehát akkortájt volt egyetemista, és most jön a „bezzeg az én koromban” kezdetű szövegekkel, bátran elküldhető a melegebb éghajlatra. Nagy valószínűséggel nem lesz mit kikérnie magának.

Még akkor sem, ha „csak” az akkor szokásos kompromisszumait kötötte meg. Csendben elviselve és igyekezve túlélni az akkori körülményeket. Ahogy tanszékvezetőtől igazgatókig sokan mások is megtették. Miközben természetesen voltak olyanok, akik bátran bevállalták a világnézeti másságukat. Az egyetem keretein belül általában igen rövid ideig. Mert vagy megtanultak hallgatni, vagy távoztak a felsőoktatásból. Ez van. Illetve ez volt. Namármost. Amikor az ember gyereke, megöregedvén, de nem teljesen elhülyült állapotban, azt olvassa a kor-, illetve iskolatársaktól, hogy ők mekkora nagy ellenállók voltak, akkor olykor felnyerít a röhögéstől. Mert emlékszik az akkori kirohanásokra a KISZ mellett. Mert emlékszik az akkori helyezkedésekre. Esetleg arra is, hogy a ma fideszes önkormányzatainál nyomuló, és a kormány-pártpropagandát a baráti levelezőlistákra is behozó, figura akkor a tanácsrendszerben nyalt be lengőbordáig. Egy egészen más pártpropaganda mentén.

Aztán persze felbukkannak azok is, akik ma éppen a radikális nézetek hangoztatásával kompenzálják túl azt, hogy annak idején fújták az Internacionálét. Megtalálván magukban nem csak a sosemvolt istenhitet, hanem a sámánturul hónaljából kisarjadó decibelmagyarságukat is. Ami talán rosszabb, még a kormánypropagandával házalóknál is. Mert a valamikori baráti társaságokat, nem csak az egzisztenciális kurvulás, hanem származásideológiai törésvonalai mentén is kikezdik. Nem csak önmagukat járatva le, hanem az egykori iskolatársakat, munkatársakat, barátokat és ismerősöket is megcímkézve. Sőt! Átcímkézve. Nem egy esetben olyan ideológiai gyökerekre támaszkodva, amelyek előbb sarjadtak elő, mintsem megszülethettek volna. S nem egy esetben mélyen lenézve azokat, akik olyan balgaságokkal jönnek, hogy a migráns, a munkanélküli, a cigány, a zsidó is ember. Nem ilyen, vagy olyan ember, hanem „csak” ember. Alkalmasint elfeledve persze, hogy hány ezernyi, különféle náció gyermekei éltek, haltak, közösültek a Pannon medencében.

De erről eszünkbe juthatnak azok a tömegek, akik sörhast düllesztve veregetik bottal a sosemvolt humanizmusuk nyomát. Hatalmas vággyal, hogy mást is veregethessenek bottal. Vagy bármi mással. Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen tartaniuk a pofon visszakapásától. Lelkesen csatlakozva a sakálhordákhoz. Valószínűleg maximálisan megelégedve magukkal. Abban a szent meggyőződésben, hogy igen bátrakat cselekszenek. Önigazolást látva abban is, amikor hasonló vonyítások és csaholások sejlenek ki a hatalom kommunikációjából is. Megveregetve önnön vállukat, és meglapogatva az arctalan tömegben mellettük üvöltőét is. Elfeledkezve néhány apróságról is eközben.

Arról például, hogy a hatalom szekerét tolni, a büntethetetlenség látszatának tudatában, nem kell nagy bátorság. De arról is, hogy egy embertelen ideológia támogatásához embertelenség kell. Alapvetően dehumanizálva azt, aki a másik emberi mivoltát támadja.

S csak egy kérdést hagyva szabadon. Azt, hogy milyen tempóban váltanak szólamokat, és segget, ha változik a rendszer. Mert ők azok, akik bármely rendszer fősodorvonalában úsznak a takony tetején.

Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Három területről, Carnontun vidékéről, a Prieler Pincészettől és az Esterházy Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

(kekfr-6) A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak – ami korai fajta – kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Révay András

Badacsonytomaj, a borvidék központja éppen 30 évvel ezelőtt nyerte el a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” kitüntető címet. Idén erre a díjra esett a fókusz: előtérbe kerültek a muzeális borok, a badacsonyi borászok személyesen töltötték a friss és régi évjáratok nagy borait szakmai partnereik és a borkedvelők poharaiba. A két csoport képviselőiből nem volt hiány. Meg is töltötték a kávéház földszinti és emeleti részét. A tavalyi évhez hasonlóan mesterkurzusok is színesítették a rendezvényt, melyek az előadók, a témák, valamint a borok szempontjából is izgalmasak voltak, ám ezek elsősorban a szakembereknek szóltak. Egyetemi professzorok, nemzetközi borakadémikusok tartottak magas színvonalú előadásokat. De a látogatók többségét mégis csak a borkedvelő, csak mérsékelten borértőnek nevezhető közönség adta. A borral való ismerkedés egyik legjobb módja persze azért mégiscsak az, ha nem csak a bor, de a borász is szól hozzánk és pohárral a kézben sétálva a velük való beszélgetés is igazi élményt jelentett.

Talán két éve annak, hogy befejeződött a villa felújítása, amelyik nevében Tolnai Klári színművésznő emlékét őrzi. Az ő egykori villájában Philipp Oser és Nagy László – feleségeik, Adrienn és Bea segítségével – olyan birtokot működtetnek, ahol a kiváló borokhoz magas színvonalú konyha és igényes vendéglátás párosul. A festői környezetben, szőlőskertek ölelésében fekvő Villa Tolnay tökéletes kikapcsolódást nyújt a jó levegőre, pihenésre vágyóknak és az igényes gasztronómia szerelmeseinek. A borászat a legszebb tételeivel érkezett a New York Palotába. Az egyik legérdekesebb közöttük a 2010-es évjáratú Zöldveltelini, a másik pedig a pincészet legkedvesebb fajtája, a fehér szőlők közül a legizgalmasabb, a Rajnai Rizling. Ebből egy 2006-os, tehát 11 éves volt kóstolható. A veltelinivel azt bizonyították, hogy a 40 éves öreg tőkékről, a szélsőségesnek mondott évjáratban is sikerült szép, elegáns bort készíteni. Finom, citrusos, fehérborsos illat- és íz jegyek jellemzik. Salátákhoz, fehér húsokhoz, de egy jó beszélgetéshez is bátran ajánlható. A rizling pedig „önmagáért beszél”. A hegy déli oldalán szüretelik a szőlőjét. Fahordós erjesztési és érlelési technikával készült, karakteres, izgalmas, sok arcát mutatja. Fiatalon élénk, barackos, virágos ízek, illatok mutatkoznak, palackban pedig akár tíz évet is eltölthet, ilyenkor megjelennek benne az érettebb jegyek.

A Horváth pince kis, családi pincészet, a Szent-György hegy déli oldalán. Magukról azt mondják, „Őszinte borok, őszinte emberektől”, majd még hozzáteszik: „Ezt a tájat, a hegyeket, a szőlőt, a Balatont, érezni kell. Gyere el, ülj ki a teraszra egy pohár borral, és magába szippant örökre. Családunk több generáció óta itt műveli a szőlőit, és vár szeretettel téged a pincénél. Kóstolhatsz nálunk szép savú fehéreket, üdítő rozékat, simogató vöröseket, friss, illatostól a mély, testesig.” Náluk a Sauvignon Blanc friss, fiatalos, mégis elég magas „teste”, finom illata, egreses, őszibarackos jellege van. A Diófás dűlő nevét viselő palackban októberben szüretelt, 2012-es Cabernet Sauvignon egy kevés Pinot Noir-ral házasítva rejtőzött. Több mint egy évet töltött fahordóban, azóta palackban pihent. A jégbor tiszta Olaszrizlingből készült. A pince mellett lévő, kézi művelésű területen hagytak hozzá 2016 januárjáig – hálóval védett – szőlőt.

Bemutatókon gyakran fordul elő, hogy a látogatót egy palack címkéje fogja meg. A „Fata” szó láttán nagyot téved, akinek erről a „fata morgana” jut eszébe. A történet érdekesebb. A pincészet alapítója ugyanis – még 1927-ben – Fata István kéményseprő mester volt. Fő tevékenysége mellett, kedvtelésből foglalkozott borkészítéssel, ezt viszik tovább ma a dédunokák. Egyik palackjukból – itt, a bemutatón – 2015-ös évjáratú Olaszrizling, kettős válogatást kóstolhatott a látogató. Kettős, mert dűlőszelektált, és mert hordóválogatás is. A másik, egy Kéknyelű – Olaszrizling, ugyancsak válogatás. Ennek a palackján a camino név áll, de ez sem a zarándokútra, hanem valami egészen másra, a dédnagypapára utal. A szó ugyanis a kémény olasz neve! A bor erőteljes, fás karakterű, ahol mindkét bor szép egységet alkotva érvényesül. Illatában a mandulás, rezedás jelleg mutatkozik, társulva az új fahordós érlelésnek köszönhetően némi vaníliával. Ízében a terület ásványossága köszön vissza. A pincészet ma már kóstoltatással, borvacsorák szervezésével is foglalkozik.

A Borbély Családi Pincészet életében kezdetektől fogva fontos szerepet kap a tradicionális borkészítés. Válogatás sorozatukban a nagyfahordós erjesztést és érlelést követően a család mottójává vált: „Tüzes borok, vulkáni ízek” karakterei teljesednek ki a palackos érlelést követően. Ezt az ízvilágot mutatták be az idei kóstolón a Kéknyelű, Bács-hegy Olasz rizling, Szürkebarát, Rózsakő és a féltve őrzött muzeális tételeik közül a 1991-es Olasz rizling boraikkal, mely utóbbi, szinte még a hobbi-borászkodás idején született. Mind jól mutatják, hogy a badacsonyi, vulkáni területen hosszú ideig eltartható borok készülnek, melyek akár még harminc év után is örömet tudnak szerezni! A badacsonyi borok némelyike igen széles körben ismert, más viszont kevésbé. Ilyen például a Rózsakő. Új, rendkívül sokoldalú fajta, önálló elismertséget csak a kétezres évek elején kapott, de a fogyasztók nagyon jól fogadják. A Kéknyelűhöz hasonlóan ásványos, de mégis „kedves” bort ad. Késői szüretelésre is alkalmas, de most még inkább száraz bort készítenek belőle. Jól párosítható a halételekhez és a tartalmasabb bárány- vagy marhahúsokhoz is.

A bemutató egyik asztalánál a táblán a Szent György Pince, a palackon a címkén viszont a Kiss név állt. De volt ott még valami más is! A névhasználat mindkét esetben jogos, először a pince kapott nevet, a palackokra pedig a tulajdonos neve került. Náluk nagyapától unokáig őrzik a borok a készítőjük keze nyomát. Kiss István lánya és unokája egyaránt kiveszi a részét a munkából. Az avíttas címkék viszont az 1979-es, 1980-as éveket idézik. A Balaton-felvidék legöregebb boraiból náluk van a legnagyobb választék. Az asztaluknál viszont a 2016-os Királyleányka iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szőlője eredetileg erdélyi területről származott, bora olyan élményt ad, mint amikor az ember vadászni megy és a nyiladékon meglát egy szép szarvast. Gyengédsége szinte átölel és elgondolkodtatóvá tesz. Az 1979-es Királyfurmint és az 1980-as évjáratú Olaszrizling viszont olyan, mint amikor a palackba zárt szellem kiszabadul, mesél! Bölcsen, éretten, megfontoltan. Csak lassan szabad kortyolgatni.

Azt ma már mindenki tudja, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Nem meglepő tehát, hogy a badacsonyi borok bemutatóján sajtkészítő is helyet kapott.

Badacsonytól 22 kilométerre, Lesenceistvándon működik a Szegi Családi Gazdaság. Szarvasmarhát, kecskét tartanak, a tejükből pedig sajtokat készítenek. Legújabb termékük a sonkával töltött paranyica. A tehéntejből több napig tartó munkával készül az eredetileg szlovák származású sajt. Jellegzetessége, hogy a sajttészta lágyabb, gyúrhatóbb, mint más, megszokott sajtoknál. A sonkát a sajtkészítés maradványaival táplált sertések húsának feldolgozásával állítják elő, a sajttésztára fektetik, és az egészet feltekerik. A gazdaság másik érdekessége a vörösborban érlelt sajt. Szintén tehéntejből, hosszú érleléssel készül, saját termelésű Otelló szőlő borában hat hónapig pihentetik. Érthető, ha a bemutató látogatóinak körében nagy sikere volt.

Révay András

Bár a jelképes, és ilyen esetekben feltétlenül kötelező szalagátvágás az utcán történt, az igazi látványosság az ajtón belül várta az érkezőket. Amint azt Szatmári Kati a WhiskyNet alapító tulajdonosa elmondta, a vállalkozás 2007 augusztusában kezdte meg működését. Előbb csak webshopként dolgoztak, majd – 2008-tól – már boltjuk is volt, nagykereskedelemmel is foglalkoztak. Az elmúlt hat évben már az ő nevükhöz fűződik a Whisky Show szervezése, mindezt úgy, hogy közben három gyerek is várta otthon. Az üzletmenet bizonyítja, hogy bár a magyarokat általában borivó, pálinkaivó nemzetként ismerik, van kereslet a jó minőségű whisky iránt. A méretek persze mások. Amikor – tíz évvel – ezelőtt belevágtak a kereskedésbe, még igen kicsi piacon indultak el. Mára viszont már egészen komoly rajongótábora, művelt fogyasztóközönsége van a whiskynek.

Azt sokan tudják, hogy a whisky, gabonapárlat. Azt is valószínűleg legalább annyian, hogy a világ whiskytermelésének java része Skóciában készül, de ne essünk abba a hibába, hogy csak Skóciát tartjuk a whisky honának. Kanada, az Egyesült Államok, Írország, Japán, több távol-keleti ország is felzárkózott, India is jelentős termelőnek számít. A whisky különböző gabonákból, főleg árpamalátából lepárolt alkohol és csak akkor hívhatjuk whiskynek – bármelyik országból is származik – ha különböző ideig, általában kettő-három évig tölgyfahordóban érlelték. Itt el kell oszlatni egy gyakori félreértést. A boroknál ismert fogalom a palackban való érlelés. Az igazán jó minőségű bor, megfelelő körülmények között tárolva akár évekig is, a palackban tovább nemesedik. Ellentétben a borokkal, a whiskyre ez nem igaz, a palackban már nem érik tovább!

Ennek az italnak a történelme is érdekes, már a kelták is készítették. Ők az élet vizének nevezték, gyógyításra használták, „uisge beatha” volt a neve. Skóciában a legelső whiskyket szerzetesek párolták. Első írásos említése 1494-ből származik. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint Friar John Cor szerzetes nyolc hordó malátát kapott a királytól. Ez a mennyiség mintegy 1500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. Egy érdekesség, hogy amikor 1920-ban az Egyesült Államokban bevezették a szesztilalmat, egyedül a Laphroaig maláta whiskyhez lehetett törvényes úton hozzájutni. Erős, jódhoz hasonlító illata miatta ugyanis az orvosok receptre is felírhatták! Azt sem sokan tudják már, hogy a whiskyt pénzként is használták. A II. Világháború ideje alatt Anglia skót whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért!

A most megnyílt üzletben nagyon számítanak az eddigi évek törzsvevőire. A boltban ezerkétszáznál is több különböző fajta whiskyt árulnak, közöttük számos olyan van, ami valódi különlegességnek számít és amihez – hangulattól függetlenül – bármikor, bárki szívesen nyúlna. Bár filmeken gyakran azt látjuk, hogy szivarozó öregurak isszák a whiskyt, élvezete nem szorítkozik korra vagy csak a férfiakra. Éppen a délelőtt 11 órai ünnepélyes megnyitás utáni néhány percben érkezett egy svéd házaspár – ők voltak az első vevők – és a korai időpont ellenére a hölgy egy pohár itallal kívánta megkezdeni 60. születésnapjának ünneplését. Mivel ez a hely nemcsak bolt, de bár, koktélbár is, itt több mint 500 féle whiskyt lehet kóstolni, mellé még rumot, gint, konyakot, calvadost, armagnacot is.

Az egyik igazi különlegesség a Glenmorangie 25 éves skót whisky. A skót Felföldön működő gyárban található a legnagyobb, nyolc méter magas lepárló egész Skóciában. Az üstből kiemelkedő rézcső 5,14 méter hosszú, pont annyi, mit egy felnőtt zsiráf magassága. A hosszúságnak köszönhetően, csak a legkönnyebb, legtisztább alkoholgőzök távozhatnak a tetején, és ennek következtében lesz igazán sima és elegáns a whisky. Kiemelkedő minősége annak is betudható, hogy – ellentétben más gyártókkal – a tölgyfahordókat, amiben érlelik, öt vagy hat alkalom helyett legfeljebb csak kétszer használják. Így az ital az érés évei alatt a maximális mennyiségű ízanyagot tudja a fából kivonni és ettől lesz kerekebb, lágyabb ízű.

Legalább ennyire figyelemre méltó az üzletben kapható, 30 éves Glenfarclas is. A szintén a skót Felföldön dolgozó lepárló 1865 óta ugyanannak a családnak a birtokában van, már az ötödik generáció működteti. Tapasztalatokban tehát nincs hiány. A Glenfarclas whisky megkülönböztető karakterét három összetevő, a tiszta forrásvíz, a jó minőségű maláta és a különleges élesztő adja. No és persze mindez párosul a család elkötelezettségével. A tökéletes ízek felvétele érdekében az érlelés nem történhet 700 literesnél nagyobb hordóban. A whisky bármikor fogyasztható. Ha jó kedvünk van, ha rossz kedvünk van, egyedül vagy barátokkal, beszélgetéshez, télen, nyáron, reggel, este. „Én például fejfájásra, torokfájásra is használom rendszeresen – hiszen nagyon jó fertőtlenítő. Felkenve a csuklóra, az alkohol elpárolog, és ott maradnak az illataromák, ezért még parfümnek is bevált” – fejezte be a beszélgetést Szatmári Kati, a tulajdonos.

Révay András

Kétségtelen, hogy már most is rengeteg online társkereső program működik. Valóban az látszik, hogy az elmúlt évtizedekhez képest egyre több az egyedül élő fiatal felnőtt, olyannyira, hogy erre a társadalmi csoportra már önálló elnevezés is született. A „szingli” lét világjelenség és ez alól Magyarország sem kivétel. A különböző online társkeresőkre nálunk összesen 4,7 millióan regisztráltak, és ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanazok esetleg több oldalra is bejelentkezhettek, ez a szám akkor is mintegy 1,5 millió embert jelenthet! Bizonyos, hogy eltérő korú, ízlésű, érdeklődési körű, anyagi helyzetű csoportokra bontható, de egy dologban feltétlenül megegyező közösségről van szó: mindannyian társat szeretnének maguk mellé. Ám hiába nagy a választék, a tapasztalat azt mutatja: ez így sem egyszerű dolog.

Találkozzanak a rendezvényeinken és szerezzenek élményeket társkeresés közben – fogalmazta meg a kezdeményezés lényegét a vállalkozás tulajdonosa, Kertész József. Ő ugyanis – úgy gondolja – részben felismerte az online társkeresők sikertelenségének egyik okát. Az ötlet egy borkóstolón szerzett tapasztalatból származik. Az látták, hogy oda külön-külön érkeztek, egyedül vagy kisebb társaságban a fiúk és ugyanígy külön a lányok, párok viszont elvétve sem. Olyan rendezvényeket kellene tehát szervezni, ahol találkozhatnak az egyedül élő, párkereső fiúk, az ugyanilyen céllal érkező lányokkal. Kiderült: ilyen nem létezik az online társkereső „piacon”. Vannak egyéb, általánosnak tűnő problémák is. Megvizsgálva a működő társkereső oldalakat, sok van, amelyikre elég nehézkes regisztrálni, bonyolult kitölteni a kérdőíveket, ám a fő gond az, hogy nem találnak „valódi” társat. Leveleznek, leveleznek, egyszerre több partnerrel is – de nem találkoznak! Elbújnak a számítógépük mögé, félnek megmutatni saját magukat. Sok esetben a feltöltött képük sem azonos a mai megjelenésükkel.

A GASTRORANDI, mert így hívják ezt a legújabb oldalt, olyan embereket hív, akik hajlandóak elmenni egy rendezvényre. Ott mindenkiről látszik, hogy néz ki, beszélgetni lehet vele, kiderül, milyen gondolatai vannak. Bár igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást, mégis valószínűbb, hogy hasonló érdeklődési körök mentén könnyebb kapcsolatot találni. Szemben a hagyományos „randi”-val, itt nem csak egy emberrel lehet találkozni. Ha az, akit eredetileg kiválasztottam – még az oldalról – szemtől szembe már nem szimpatikus, akkor még mindig odamehetek máshoz. Más emberekkel is meg lehet ismerkedni. Az oldal majd úgy működik, hogy ha tetszik 1-2-3 partner, meg lehet őket jelölni és minden, ami velük történik, egy „hírfolyam” révén látható. Itt nincs „zsákbamacska”. Kiderül, hogy a kiválasztott milyen rendezvényeken vesz részt, meg lehet őt hívni egy hasonlóra vagy ahová már jelentkezett oda mi is elmehetünk.

Ebben a rendszerben sok olyan szolgáltatás, amiért máshol pénzt kérnek, itt ingyenes, bár lesz, amiért itt is fizetni kell. A tervek között hatvannál is több, különféle rendezvény szerepel, ezeken a részvétel 2-6 ezer forint körüli összegbe kerül majd – a fogyasztással együtt! Lesz például borkóstoló, kiállítás, sörözés, lakásszínház, kirándulás, vacsora. A közös élmény esetleg már a helyszínen megerősítheti a kialakuló kötődést. Aki ki mer lépni az online világból, elmegy egy rendezvényre, megmutatja a saját arcát, arról jobban elhihető, hogy komoly társkereső. Tény, hogy ezáltal ez az oldal csak egy szűkebb réteget szólít meg, de olyanokat, akikről feltételezhető: valóban társat keresnek. A GASTRORANDI nemzetközi oldal lesz. Máris megszületett a megállapodás, hogy hamarosan Spanyolországban is elérhetővé válik, április környékén pedig a szlovák és a cseh oldal is csatlakozik hozzá. További tárgyalások folynak tíz-tizenkét országgal. A rendszernek – ha kiépül – egyik nagy előnye az lesz, hogy amikor a regisztrált tagjai hosszabb-rövidebb időre, tanulás, munkavállalás vagy akár csak egy nyaralás idejére felkeresik a másik országot, folyamatosan tájékozódhatnak, hol, milyen programok kínálnak ismerkedési lehetőséget. A végén talán majd úgy fogják nevezni: ismerkedés, határok nélkül!

Ma reggel viszont az Index hozott le egy olyan történetet, amely a Margit körúti Trófea Grill etikátlan üzleti gyakorlataira utal. Lényegében arról van szó, hogy az Index egy rejtett kamerával készített felvételt, melyben egy Kázmér nevű rendszeres ügyfélnek magyarázzák el, hogy miért lett kitiltva az all-you-can-eat étteremből: túl sokat fogyasztott, ráadásul sokszor egyedül étkezett ott és a vendéglő abból forgat leginkább hasznot, ha nagyobb társaságok, nem pedig “szingli” vendégek járnak oda.

“A te esetedben azt tudom mondani, hogy ennek az étteremnek a fő részvényese azt a döntést hozta–és rajtad kívül egyébként van még néhény ilyen ember–ezért vagy azért vagy amazért akit nem fogadhatunk. Nem azért mert ti rossz emberek vagytok, személy szerint az emberrel nincs semmi bajunk. De vannak bizonyos üzleti dolgok aminek meg kell felelni. A te esetedben az, hogy mindig egyedül vacsorázgattál (…) Ami nem gazdaságos, az nem ide való. Csak jó tanácsként azt mondom neked: hozzál ide nekünk nyolc-tíz fős társaságot, eltöltötök egy szép estét, vacsoráztok, esetleg ez nem egyszer-kétszer előfőrdul, aztán ha meglátjuk, hogy ez a történet jó irányba megy, akkor szerintem mi megtudjuk ezt változtatni”–hangzik az étterem menedszer részéről a rejtettkamerás videón.

Vezessük le, hogy az ilyen üzleti modell és etikátlanság hová vezet:

• Ha köver vagy és belépsz a Margit körúti Trófea Grill ajtaján, akkor elmondhatja neked a menedzser: foggyál le ‘x’ kilót, bizonyítsd be, hogy tudsz diétázni és akkor eltölthetsz itt egy szép estét.
• Ha fiatal és életerős vagyok, valószínű jó az étvágyad–várjál pár évet, tépjen meg egy kicsit az élet és majd akkor eltölthetsz itt egy szép estét.
• Ha szingli vagy, akkor keressél magadnak egy élettársat, aztán hozzatok magatokkal egy nyolc-tíz fős társaságot és akkor majd szépen vacsorázgathattok itt. Azt viszont ne várd el, hogy majd itt egyedül eszegetsz, mert az nem eléggé gazdaságos az étterem számára.

Trófea Grill / Fotó: Tasty Buddy

A távoli Kanadából ajánlom a Margit körúti Trófea Grill részvényeseinek és menedszereinek: az sem gazdaságos megoldás manapság, ha a botrányosan etikátlan üzleti gyakorlatuk oda vezet, hogy a blogok és internetes újságok, illetve a közösségi média világában kerülnek a nyilvánosság elé az ilyen esetek. Nem tudom, hogy melyik században él a rejtett kamerán megjelenő menedzser, vagy éppen a részvényes, ha azt hiszi, hogy egy fiatalemberrel ilyen előfordulhat és nem lesz a történetnek útóélete az interneten.

Magam részéről nem csak azért nem leszek többé a Margit körúti Trófea Grill ügyfele mert nem fogom magamat ilyen megszégyenlítésnek kitenni, ha netán együl mernék oda beülni egy gyors ebédre. Hanem azért sem, mert ha egy étterem ilyen rövidlátóan és önsorsrontó módon fókuszál kizárólag a haszonkulcs növelésére, akkor joggal merül fel a kérdés: e látásmód vajon milyen hatással van az egész étterem működésére és különösképpen az ott felszolgált ennivalóra?

Nem könnyű a testnek, mégis a lélek, ami nehezebben vészeli át a rövid nappalokat. Nem gondolnánk, de nagy baj ilyenkor, hogy nem tud felmenni a Mikulás. Az űrhajósok hiába teszik ablakaikba pucolt csizmácskájukat, december hatodika reggelén a csizmák üresek. Szerencsére Jézuska közelebb van a térben, de hol van még a karácsony (?) addig is túl kell élni, de Ők megteszik. Nem olyan fából faragták Őket, hogy nem.

Kihasználva a hosszú téli estéket a napokban kutatásokat végeztek és olyan eltéréseket fedeztek fel az elektronok és müonok splijében, valamint az elemi/fundamentális bozonok erőközvetítő hatásában, amiből arra következtettek, hogy mégis ellophatták a szegedi boszorkányok hét év esőjét. A jégesőt nem! (Feltételezések szerint ezt a jégbe zárt kvarkok akadályozzák meg, mivel a teljesen szimmetrikus, és összetett kvantumállapotban egy müon és egy elektron négyzetének és különbségének deriváltja annyi.)

Érdekes egybeesés, hogy szinte azonos időben fedezték fel Szeged környéki jövőkutatók egy 1700-ból származó használt WC papír hátoldalára rejtett ékírásos feliraton, hogy milyen korabeli technológia tette lehetővé hét év esőjének papírzacskóba csomagolását. A leírás néhány szubrutinja a legkorszerűbb számítógépes algoritmusok összetettségével vetekszik, és korabeli őseink alkották mindezt egy használt WC papír hátoldalán. Nem hinné az ember miket tudtak a régiek, ám mi is büszkék lehetünk, nincs okunk szégyenre. A stanfordi egyetem börtönkísérletét elemzők szoros párhuzamot véltek felfedezni a szegedi boszorkányok és utódaik a migráncsok között, sőt egyes, magukat megnevezni nem kívánó körök szerint a három esemény közti áthallás nem a véletlen dolga. Az áthallást maga Soros György szervezte, összefogva Simicska Lajossal a méltán híres magyar spermaszakértővel.

Hát így telnek az ISS űrhajósainak téli napjai. Reméljük, rövidesen jön a Jézuska és megsegíti őket. Mi pedig addig is dőljünk hátra fotelunkban és várjuk a tavaszt…

(*Ajánlott irodalom a Szegedi nagy boszorkány-perről a Rubicon c. folyóiratban.)

Szukits Rezső

Mystery of the lake / Tom Shropshire

A Bussay Pincészet Zalában, a hármas határ közelében, Csörnyeföldön található. A hét hektáron zömmel fehér fajtákat termelnek, de vannak kékszőlőik is. A karácsonyi bemutatóra hoztak Traminit, Szürkebarátot, Pinot Noirt és Csókaszőlőt. Míg az első három név a borfogyasztók számára ismerősen cseng, a negyedikről nem mondható el ugyanez. Ez a kékszőlő fajta őshonos volt a Kárpát-medencében, de sajnos kihalt. A pincészetet 1989-ben megalapító dr. Bussay László viszont találkozott vele a régi szőlők megmentésével foglalkozó, kiváló borász, Szentesi József birtokán. A fajta több odafigyelést igényel, veszői vastagabbak, a metszés nehezebb. Zalában a csapadék vagy sok, vagy nagyon sok, de ez a szőlő jól bírja, mert vastagabb héjú, nem túl lédús. Nevezik „kádkongató”-nak is, mert kevés levet ad, a húsa kocsonyás. A fürt nagy, de a bogyók lazán állnak, rothadásra kevéssé hajlamos. Bora határozottan meggyes, cseresznyés illatú, intenzitása az évjárattól, a hordós és palackos érleléstől függ. A Pinot Noirnál testesebb, de nem tartozik a nehéz borok csoportjába. Ezért nem annyira az ételekhez, mint inkább a hangulathoz illően ajánlható.

Egerben nyugodtan várhatják a karácsonyt, hiszen nagyon jó éven és összességében egy nagyon jó szüreten vannak túl. Bolykiéknál a késői érésű fajtáknak is kedvezett az idő. A közönség pedig szintén örülhet, hiszen december elején mutatkoznak be a 2015-ös borokkal, így annak is lesz mit a fa alá tenni, aki Bolyki János munkásságának a hódolója. A kóstolón 2015-ből az Indián Nyárral, a Bikavérrel és a Bolyki Merlot-val találkozhattunk. Új évjáratú Bikavérük gerincét a Kékfrankos adja (40%), mellette még 25 % Merlot, ugyanennyi Cabernet Franc, valamint némi Blauburger, Zweigelt és Portugieser rejtőzik a palackban. Összetétele fűszerességet, gyümölcsösséget garantál, így sokféle – inkább könnyedebb – ételhez illik a bor. A Karácsony alkalom a kellemes családi összejövetelre, ahol ez a tartalmas, nem túl nehéz vörösbor a beszélgetésekhez is kiváló társ lehet. Már most látszik, hogy a borkedvelő közönség gyorsan felfedezte magának, külföldön is nagyon keresik. Legalább ennyire különleges lett az „Indián nyár”, mely minden évben a legesleggyümölcsösebb vörösborok házasítása! Kékfrankos, Kékoportó, Blauburger, Merlot együttese, mely hasonlít a Bikavérhez, de a hangsúlyok mások. Igazán „jól iható” bor kerekedett ki belőlük.

Ha valaki a Pfneisl Pince borát teszi az asztalra, ne lepődjön meg, ha azt kérdezik tőle: „Szabad egy táncra?” A Tango-t még a szüleink nevezték el – árulta el róla Katrin Maria Pfneisl. Merlot, Cabernet Sauvignon és Shyraz házasítás, melyben a lágyabb Merlot a nőt ábrázolja, a testesebb Cabernet jeleníti meg a férfit, a Shyraz pedig fűszerességével a szenvedélyt idézi. Az asztalra viszont az „Újra együtt” Kékfrankost ajánlanák, ez nevében is a Karácsonyt idézi. Húszéves ültetvényről szüretelték és a friss bort három hónapig használt barrique hordóban érlelték. De jól illik mellé a „Távoli világ is”. Ez utóbbi, a nővérem, Birgit életéről szól – folytatta a történetet Katrin – ő bejárta a világot. Dolgozott Chilében, Argentínában, Új Zélandon, Ausztráliában, Kaliforniában, Olaszországban, megismerte az ottani szőlőfajtákat. Ötöt meg is rendeltünk, Fertőrákoson telepítettük, és a „Távoli világ” lett az eredmény. Ez az ő életrajza, palackba zárva. Mindegyik szépen beérik, gond csak a Malbec-kel van, ugyanis az őzek is nagyon szeretik!

Körülnézve a karácsonyi Zwack Open kínálatában, azt láttuk, hogy a Gere Pincészet hozta a legtöbb bort a bemutatóra. Nyolc palackból álló tekintélyes borsorral jöttek. A nagy klasszikusok – Solus (2009) és Kopár (2012) – mellett kóstolható volt a 2013-as Athus Cuvée, valamint a Phoenix, szintén ebből az évjáratból. Roséból már az idei, míg a fehér Friciből a 2015-ös, de a Cabernet Sauvignon Barrique (2012) is helyet kapott az asztalon. Villányban az idei év ugyan nehéz volt, de biztató, nagyon szép borokra lehet számítani 2016-ból. Villányban a klasszikus borok a „hétköznapok jó bora” csoportba tartoznak. Könnyedek, a tannin nem uralkodik bennük. Van mellettük egy prémium kategória, a Sauvignon, a Shyraz, no meg a valóban „alkalmi” borok, mit a Kopár és a Solus. Ezeket a borkedvelők már jól ismerik, ám számukra is új lehet a Phoenix, mely az első Weninger – Gere borok közé tartozik. Neve – a madárra utalva – Villány felemelkedésére céloz. Hogy próbáljunk valamit kihozni ebből a borvidékből! Franz Weninger és Gere Attila közös elképzelése, hogy a vidékre jellemző fajtákból megfelelő arányokban, évjáratról évjáratra – kategóriaként létrehozva töltenek palackba. Eleinte Kékfrankos, Portugieser és Cabernet Sauvignon adták az alapját. Később tevődött hozzá egy kis Pinot Noir, most pedig Shyraz, Merlot, Sauvignon Franc is van a tipikus Villányt bemutató házasításban. A legtöbbekhez akar szólni.

Az időjárás enyhén szólva sem volt kegyes a Balaton északi partján. Az országos tavaszi fagyra itt még egy hatalmas jégverés is jött július közepén. A Figula Pincészetben ráadásul sokáig kivártak a szürettel, hogy minél szebb szőlőket szedjenek, de akkor meg a seregélyekkel gyűlt meg a bajuk. Ennek ellenére összeraktak egy hatszereplős, dűlőszelektált Olaszrizlinget 2015-ből, aminek az igazi érdekessége, hogy hat különböző dűlőből, ugyanabból az évjáratból, ugyanabból a fajtából, ugyanolyan borászati munkával készültek, és így kaptak 6 teljesen különböző bort. Az oka pedig mindennek az, hogy arrafelé nem hogy községenként, de községen belül, dombonként mások a talajviszonyok. Ezeket a dűlőket a saját, eredeti ízeiben kívánták bemutatni, mert olyan intenzíven hordozzák az ásványos jegyeket, hogy a laikus számára is nyilvánvaló: a hat bor különböző! Nagyon izgalmas sor lett ebből – még nincs is kereskedelmi forgalomban – ennek most az egyik szereplőjét, a Sóskút Olaszrizlinget el is hozzák a Zwack Openre. A mészkőbánya alatt fekvő, rendkívül kötött talajról származó bor utóíze kifejezetten sós. Annyira testes, hogy megdönti a régi, rossz beidegződést, mely szerint vörös húshoz vörös bort, fehér húshoz fehéret kell adni. Nyugodtan adható, borjú-, bárány-, kacsahúsból készült ételekhez, roston sült harcsához, akár még töltött káposzta mellé is!

A karácsonyi asztal sokak szerint elképzelhetetlen tokaji bor nélkül. A karácsonyi Zwack Open látogatói szerint halételek mellé leginkább a száraz Furmint – mind a Birtok Furmint, mind pedig a Betsek Furmint – akár még az Izabella utca, ami egy tokaji Pinot Noir különlegesség ajánlható, bár ez vadhoz őzgerinchez, vadas nyúl mellé is jól illik. Bátran elengedhetjük a fantáziánkat a tokaji borokkal, mert véres hurkához próbálták már a 6 puttonyos Tokaji Aszút – és nagyszerűen bevált! Sütőtök vagy éppen roséra sütött kacsamell párja lehet a Mylitta, 5 puttonyos Aszú és a kacsamáj, libamáj, 6 puttonyos Aszú és a gorgonzola vagy bármely más pikánsabb kéksajt lehetnek igazán jó barátok. Ezen a bemutatón debütált a 2015-ös Betsek Furmint – júliusban került palackba. Szép, könnyű évjárat volt, igazán kedvezett a Furmint számára. A legidősebb, több mint negyvenéves ültetvényről szüretelték, mindössze két hordónyi, 621 palack készült belőle, mert alacsony, összesen egy kilogrammnyi tőketerhelést alkalmaztak. Ez mutatja meg legjobban, hogy mennyire „furmint” egy ilyen Furmint.

Révay András

(Fotó: FKF)

Születésnap kukásokkal

Egy anyuka keresett meg bennünket, hogy kisfia, aki nagy kukásautó-rajongó, a születésnapját ünnepli és a legnagyobb ajándék az lenne neki, ha nem csak a negyedik emeleti ablakból, hanem közelről is megnézhetne egy gyűjtőjárművet, sőt utazhatna is vele.

Az FKF csapata a meglepetés mellé állt, megszerveztük a várva várt rendkívüli születésnapot a kisfiúnak.

Peti nem akart hinni a szemének, amikor a házuk előtt az imádott autó mellett narancssárga ruhába öltözött emberek várták tortával és ajándékokkal a kezükben. Örömében önfeledten ugrált és tapsolt.

Végül az a vágya is teljesült, hogy beülhetett anyukájával a kukásautóba és utazhatott vele.

FKF

(Fotó: FKF)

(Fotó: FKF)

Ma reggel pár szót írtunk egymásnak Derecskei Zolival, ő a kórházból, én itthonról.

Tegnap műtötték. A beavatkozás altatásban történt, 120 percig tartott.

Hála és köszönet az orvosoknak és a személyzetnek, akik mindent megtettek a sikerért….

Zoli jól van…egy picit fáj a feje, de ez természetes egy nappal a műtét után.

Hajrá Zoli, ne add fel, mi nagyon várunk vissza!

Gyors gyógyulást kívánunk!

Remélem nemsokára már otthonról jelentkezik…