Mint, ahogy a szervezők írják:

“A demonstráción szolidaritásunkat fejezzük ki a kárpátaljai magyarságnak, amiért az ukrán kormány saját alkotmányát, valamint az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket semmibe véve korlátozza a gyermekek és fiatalok anyanyelvi oktatásának lehetőségeit”.

Érdemes kiemelni, hogy bár a baloldaliak és a liberálisok kezdeményezték ezt a tüntetést, a kisebbségellenes intézkedéseket mindenki hivatott elutasítani, így a szervezők a Fidesz, a Jobbik és a Kétfarkú Kutya Párt szimpatizánsait is meghívták a demonstrációra.

Az elfogadott ukrán törvény szerint, a közeljövőben már csak az elemi iskola 1-4 osztályaiban teszik lehetővé, hogy magyarul, illetve más kisebbségi nyelven tanuljanak a diákok. Három éven belül teljesen megszűnik a magyar nyelvű oktatás az általános iskolákban, azaz az ötödik osztálytól a kilencedik osztályig.

A kárpátaljai magyar szervezetek — pontosabban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség — közös tiltakozást adtak ki a nyíltan diszkriminatív intézkedés ellen. Elmondták, hogy Petro Porosenko ukrán elnökhöz fordulnak abban a reményben, hogy az államfő nem írja alá a törvényt. Sajnos ennek kicsi az esélye, hiszen Porosenko pártja majdnem egyöntetűen megszavazta az anyanyelvi oktatást megszüntető törvényt. Az egyetlen kívétel a frakció magyar tagja volt, Brenzovics László, aki nemmel voksolt.

Lilija Hrinevics ukrán oktatásügyi miniszter azzal az érvvel próbálta védeni a védhetetlen törvényt, hogy a kisebbségi diákok jelenleg nem sajátítják el eléggé az állam nyelvét, így az ukrán érettségi vizsgán, illetve az egyetemi felvételiken hátrányt szenvednek.

A Szolidaritási demonstráció a kárpátaljai magyar oktatásért nevű tiltakozást Budapesten, szeptember 10-én szervezik d.u. 4 órától az Alkotmány utca 2 alatt. Lapunk – még ha csak távolról is – de teljes mértékben támogatja a magyarság számára fontos kezdeményezést.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Tartományokra lebontva az rajzolódik ki, hogy a magyar anyanyelvűek 60 százaléka Ontario tartományban él, elsősorban délnyugat Ontarioban. Ezzel szemben az eredeti, késői tizenkilencedik és korai huszadik századi magyar kolóniáknak és közösségeknek otthont adó prairie tartományokban (elsősorban Saskatchewan és Manitoba) lassan teljesen eltűnik a magyar, mint anyanyelv.

Kaposvar, Saskatchewan. A korábbi magyar település ma az Esterhazy nevű város része. Kaposvár temploma látható a képen, ami ma római katolikus zarándokhely.

Magyar mint anyanyelv tartományok/territóriumok szerint (csökkenő sorrend szerint):

• Ontario: 38.395
• British Columbia: 9.490
• Alberta: 6.890
• Québec: 6.155
• Saskatchewan: 1.480
• Manitoba: 1.245
• Nova Scotia: 245
• New Brunswick: 190
• Prince Edward Island: 60
• Newfoundland and Labrador: 55
• Yukon: 50
• Northwest Territories: 20
• Nunavut: 5

Ha Kanada városait nézzük, láthatjuk: ma már lényegében 18 településen van számottevő magyar jelenlét, de a magyar mint anyanyelv leginkább délnyugat Ontarioban van jelen.

Magyar mint anyanyelv városokra, illetve népszámlásási egységekre lebontva (csökkenő sorrend szerint):

• Toronto, ON: 19.800
• Vancouver, BC: 5.535
• Montreál, QC: 5.475
• Calgary, AB: 3.830
• Hamilton, ON: 3.265
• Ottawa, ON*: 1.865
• Kitchener-Waterloo, ON: 1.750
• St. Catherine-Niagara**, ON: 1.695
• Edmonton, AB: 1.690
• London, ON: 1.370
• Windsor, ON: 1.325
• Winnipeg, MB: 1.020
• Victoria, BC: 680
• Oshawa, ON: 965
• Guelph, ON: 960
• Brantford, ON: 630
• Regina, SK: 485
• Saskatoon, SK: 400

*Ottawa, ON: Ez valójában Ottawa-Gatineau agglomerációt jelenti, a Gatineau-i rész pedig Québec tartományba esik.

**St. Catherine-Niagara: Ide tartozik Welland városa is, ahol szervezett magyar közösség létezik.

Az anyanyelvi adat talán a legjobban jelzi a valós magyar jelenlétet Kanadában. A magyarországi államigazgatás gyakran egy félrevezető, 300 ezernél nagyobb “származási” adatra hivatkozik, amikor különböző magyar állami programokat és anyagi támogatást szervez a kanadai magyar diaszpóra számára. Ez az adat azonban mindazokat a kanadaiakat jelzi, akik több származási kategória közül a magyart is megjelölték. Tehát vegyes házasságban született gyerekekről és több nemzetiségi örökséggel rendelkező kanadaikról van szó, akiknél a magyar pusztán egy ilyen örökség. Ezzel szemben az anyanyelvi statisztikák azt jelzik, hogy hányan lehetnek ma Kanadában, akik valamilyen szinten még beszélnek magyarul, amúgy leginkább azt beszélik, amit “konyha magyarnak” nevezünk. Fontos kiemelni: ez nem jelenti azt, hogy a magyar anyanyelvűek ma elsősorban magyarul beszélnek otthon. Igy tehát a napi szinten magyarul beszélő kanadiak száma az itt közölt adatnál alacsonyabb.

2016-ban Kanada összlakossága 35 millió felett volt és a 2011-es adatokhoz képest 5 százalékos növekedést mutatott. A leggyorsabban növekvő lakosság Nunavutban található, itt a növekedés üteme 12 százalék az elmúlt öt év alatt. De így is: alig 36 ezren élnek a legészakibb vidékeken.

A 35 millió kanadaiból 22 milliónyian elsősorban angolul beszélnek otthon. Az francia nyelvet preferálók száma 7 millió. Ezen kívül 213 ezer kanadai az ország valamelyik őslakossági nyelvét beszéli elsősorban.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Volt szerencsém olvasni “Márványtábla az új torontói Magyar Ház falán” c. írását a magyarnak nevezett hírlapjuk internetes oldalán.

Nem ez az első eset, hogy írok Önnek, mert amit Ön és társai művelnek, azt nem lehet szónélkül hagyni. Amikor megnéztem, hogy kikből all ennek a magyar nyelven megjelenő, de magyarellenes lapnak írógárdája, akkor minden világos lett elöttem…

Irásában Ön “fasisztáknak” es “náciknak” nevezte azokat a hos magyar katonákat, akik életüket nem kimélve harcoltak a szovjet bolsevizmus ellen. Kiváló és hős pilótainknak felrótta, hogy merészkedtek kanadai es amerikai gépeket lelőni, többek közt az Ön apósnak gépét is. Voltam a solymári temetőben es leróttam tiszteletemet az ott eltmetett repülők emléke előtt. Tettem ezt azért is, mert magam is az amerikai légierő veterán alezredese vagyok, aki esküt tettem az amerikai alkotmányra és arra, hogy megvédem választott hazámat belső és külső ellenség ellen. Ezért írok most Önnek, mert Ön es társai tökéletesen beleillenek ebbe a képbe.

Ön nyilván nem szolgálta katonakent az Amerikai Egyesült Államokat (ez Önöknek nem céljuk mert ugye háborúban vissza is lőnek), így fogalma sincs arrol, hogy egy háborúba küldott katonának harcolni kell, mert ez a feladata. A háborukban egymás ellen küldött katonák erről nem tehetnek, de amikor életüket adják, akkor hősökké válnak. Ez így igaz minden nemzet katonájára, ezért emlékeiket becsülnünk kell, mert az elesett katona már nem ellenség.

Mi celja van Önnek azzal, hogy gyalázza az orosz fronton harcoló egykori magyar katonák emlékét? Menjen el a West Point katonai akadémiára, ahol pl. talál egy festményt egy egykori SS német katonáról “ready to fight” felirattal. Miért? Azért, mert ott katonatiszteket nevelnek, akik megbecsülik egykori ellenfeleik emlékét, mint ahogy a háboru után Összeölelkeztek egykori német, amerikai, kanadai, magyar és angol piloták, akik annakidejen ellenfelek (és nem ellenségek) voltak.

Apám 1942-ben az orosz fronton sebesült ötször, vesztette el balszemét és elnyerte a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érmet, amiért 1943- ban vitézzé avatták. Apámra mindig is büszke voltam es maradok életem végéig. Aktív szolgálatom alatt irodaszobámban ott volt a falon apám katonaképe, mellén a Nagyezüstel. Egyetlen felettesemnek sem jutott eszébe, hogy megkérjen ennek a fényképnek az eltávolítására, bár érdeklődve mindig megkérdezték, kinek a képe es hogy hol harcolt. Ők megértették, mert katonák voltak, akik közül többen harcoltak háborúban.

Itt lenne az ideje, hogy Ön es társai abbahagyják gyalázkodó viselkedésüket, mert ezzel csak a magyarok megvetését fogják kiérdemelni. Tanulják meg tisztelni más nemzetek múltját és próbálják levetni zsigeri gyűlöletüket mindennel szemben, ami magyar.

Szakály Sándor professzor kiváló es elismert hadtörténész, aki tiszteletet érdemelt ki a magyarok körében szerte a világban. Ez vonatkozik a kanadai és USA- beli magyarokra is. Munkásságaval közelebbre kerültünk az elmúlt világháború megértéséhez. Ez akkor is igaz, hogyha Önöknek nem tetszik történészi működése.

Önök mindig megértésről és békéről beszélnek, mikozben folyamatosan elhintik a gyulolet magvat. Ezzel a mentalitassal es viaelkedessel csak azt erik el, hogy Onok a megvetes targyava valnak.

Dr. Varjú László
veterán alezredes, amerikai légierő

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Dr. Fecső András

Azért írtam neki, mert a vadonatúj Magyar Házban elhelyeztek egy emléktáblát a “Két Világháború Hőseinek” és a dátumok szerint (1914-1918 valamint 1941-1945) az első és második világháborúról van szó.  A hősök “kegyeletes emlékére” avatták a táblát.  Hősök?

Az emléktábla előtt már rendezvények is voltak, így például Szakály Sándor a budapesti Veritas Intézet történésze ünnepelt együtt Torontóban élő egykori horthysta tisztekkel.  A torontói Magyar Ház figyelmét elkerülhette, hogy Szakály úr történelemhamisító tevékenysége már az Egyesült Államok külügyminisztériumának is feltűnt. Meglep hogy a torontói magyar konzulátus nem figyelmeztette őket erre.  (Szakály úrról a USA külügyminisztériumának dokumentuma – itt olvasható)

Szakály Sándor Kanadában az ominózus márványtábla előtt.

De én azért írtam Fecső úrnak, hogy felhívjam a figyelmét, hogy az ominózus tábla sértő.  Sért engem is, és sért minden kanadai polgárt, veteránt is.  Sőt, sért minden amerikait is.

A második világháborúban a Hitler-barát Horthy hadsereg a Szövetségesek ellen harcolt és a magyar légierő, lelkesen támadta az amerikaiakat, sőt, a kanadaiakat is!    A Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. “Puma” Honi Légvédelmi Vadászrepülő osztály a náci Luftwaffe-val lőtte az amerikai és angol repülőket és azokon kanadai pilóták és személyzet is szolgált.  Horthy katonái jónéhány kanadait is megöltek.

Később Horthy jónéhány egykori katonáját Kanada kegyesen befogadta.  Igaz, akkoriban „hontalan menekültnek” nevezték magukat, de manapság Torontóban ünneplik azokat a „hősöket” akik egykoron éppen kanadaiak ellen is harcoltak!   Sokan megkérdezik: Hogyan engedhették be ezeket az embereket Kanadába?  Vitéz Detre Gyula könyvében (Történelem közelről) készségesen megadja erre is a választ.  Ő nemcsak Horthy büszke tisztje volt, de a nyilas Szálasit is kiszolgálta mielőtt Kanadában vándorolt ki.

Ausztriában bujkált a második világháború után és az angol zónában levő Feistritz-Kellerbergi (Karinthia) DP táborba került.  Azt írja: “Abban az idõben az amerikai fõparancsnokságnál kellett kérvényezni az áttelepülést, amit csak akkor engedélyeztek, amikor azt mondtuk, hogy hazatérő osztrákok vagyunk. Mit meg nem tesz az ember, ha a rosszabb körülményekbõl egy látszólag kevésbé rosszba vágyik…”

Vagyis Vitéz Detre Gyula – már megbocsásson szókimondásomért – hazudott!   A büszke Horthysta tiszt még magyarságát is letagadta, osztráknak adta ki magát, így került az angol táborba és később Kanadába.   Mert hát mit meg nem tesz az ember…

Nagybátyámat születésem előtt sorozták be egy kis hajdúsági faluból Horthy hadseregébe.  Valahol a Don-kanyarnál fagyott meg, és engem felháborít, hogy ma egykori Horthysta tisztek Kanadában „hősnek” nevezik őt.   Szerencsétlen félrevezetett áldozat volt soktízezer társával együtt, akiket az embertelen Horthy-rezsim küldött a biztos halálba.  Éppen azon magyar tisztek segédletével akik Torontóban ünnepeltek.

Apósom egy amerikai katonai temetőben nyugszik.  Ő Roosevelt hadseregében harcolt a német és magyar fasiszták ellen.  Szerencséje volt, túlélte és produktív élete lehetett.  Ökölbe szorulna a keze ha megtudná hogy ma Kanadában hősként ünneplik a bevándorolt magyarok azokat akik a Szövetségesek ellen harcoltak.

Solymári haditemető. S.N. Kwinter kanadai repülőst 1944 augusztus 22-én lőtték le Magyarország felett.

Fecső úr nemrég az Orbán-kormány meghívására (és költségén) a budapesti Diaszpóra Konferencián is részt vett.  Javasolom, ha legközelebb ott jár menjen ki a Solymári Katonai Temetőbe mert ott vannak eltemetve azok a kanadaiak akik a fasizmus ellen küzdve, a távoli Magyarországon veszítették életüket.

Szólásszabadság van.  A torontói Magyar Ház olyan márványtáblát csavaroz a falra, amilyet akar.   Szabadon ünnepelhetik a Hitler-barát magyar hadsereg „hőstetteit”, és akár havonta is meghívhatják Szakály Sándort.  De talán jó lenne ha elgondolkoznának azon, hogy kanadai szomszédaikat sértik akiknek nagyszüleit esetleg éppen Horthy egykori katonái gyilkoltak meg.

Ezért javasoltam Fecső úrnak, hogy távolitsa el a táblát, mert szégyenletes az.  Már az is meghökkentő, hogy az újonnan épített Magyar Ház falára kerülhetett.

Választ eddig még nem kaptam.

Lázár György

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Most azonban én is innen indulok ki, mert ugye nekem is van egy betegségem, ami néha kicsapja a biztosítékot és nem ad újabb áramot vagy két napig. Tehát majdhogynem se kép, se hang vasárnap, hétfőn, de mire kedd reggel ideér, mintha semmi nem történt volna, visszajön a villany és teljesen új kiadásban élvezhetem a napot. Mondanom sem kell, hogy kedd reggel van, takaríthatnékom lett, és közben persze énekelek és táncolok, hogy tartsam magamban a lelket.

Most népdalokhoz volt hangulatom, így YouTube-olok. De csak cifrázós nyekergést hallok a régen megszokott népdalaink helyett. Hát akkor lapozzunk! Végre találok karaoke jellegű dalfűzért, hát elkezdek énekelni és táncolni. Jaj, de ezt nem akarom túl hangosan kimondani, hogy igenis néptáncolok a konyhában!

Csak meg ne tudják a helyi magyarok, mert akkor azt fogják hinni, hogy beadtam a derekamat és közéjük álltam!

S hát ekkor hagyok ott csapot, fakanalat és mosogatórongyot, és ülök a laptopom elé. Mert ugye én is voltam kamasz, (vagy negyven éve) én is voltam énekkaros, imádtunk közösen dalolni a táborokban, népdalok százait fújtuk a buszon, amíg oda nem értünk (ahová éppen kellett). Néptáncoltunk, önfeledten és nevetgélve, a visszafogott kamasz fiúkon szórakozva, mert hát a tánc nem mindegyik nagyfiúnak volt az erőssége.

Mondom tehát, mit jelentett a népdal és néptánc számunkra: Könnyű közös együttlétet, közös élményeket, egymás lábujjának időszakos letaposását.

S mivé redukálták mindezt mára, alig negyven év alatt? Demagóg értelmet adtak nekik és a nagy magyar összetartozást hangsúlyozzák vele, valami képzelt nagy Magyarországot siratnak velük. Most felhasználják, kihasználják és eltorzítják a népdalokat és a néptáncokat. Hát kikérem magunknak, hogy a mi palóc táncainkat nacionalista, soviniszta jelmondatokkal döfjék halálra! Tönkre vágják ifjúságunkat, sokunkat megalkuvóvá tesznek, tán már a mosolyt is kozmetikai sebészek vágták az arcukba, hogy nehogy elfelejtsenek jó képet vágni mindehhez!

Valamikor a hetvenes években elszörnyedtünk azon, hogy az angliai tankönyvben Magyarországot a hortobágyi csikósok képviselték! Mi kérem nem voltunk és nem is leszünk csikósok, semmi közünk a veder-vizet öntő húsvéti színházi játékokhoz, a huszáros bemutatókhoz.

S most, 2017-ben milyen képet vetít magáról a magyar? Csikós, jurtás, cifrázó népdalozó, vegyes népviseletbe öltözött táncosok, huszáros, hátrafelé nyilazó harmadik világbéli embersereg lett.

(Matyó menyasszony Mezőkövesden…)

Hol a 21. századi iskolázott, kreatív és széleslátokörű magyar? Hát kérem, azok már rég elszaladtak onnan és nem árulják el senkinek, hogy valaha is néptáncoltak vagy danolásztak volna. Nehogy valaki is összetévessze őket a fid-eszelős, orbanisztánbéli viktátor sleppjével.

Egy szó mint száz, nagyon kérlek, nem mondjátok el az Ottawai Magyar Ház szemellenzőseinek vagy a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) magyaroskodóinak, hogy én ilyeneket is csinálok. Félek, hogy esetleg visszafogadnak, kebelükre vonnak és megtáncoltatnak. Vagy én őket!

Petényi Judit

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Erre azonban úgy válaszolt Montreál önkormányzata, hogy 475 dolláros bírságokat írt ki a tulajdonosoknak — akik immár több alkalommal voltak kénytelenek ezt befizetni. A székek azonban maradnak. Paulo Raimundo, a Vieille Europe tulajdonosa nem adja fel olyan könnyen. A bírság ellenére, mai napig ott vannak üzlete előtt a piros színű székek. A városháza szerint ő és a Charcuterie Hongroise tulajdonosa engedély nélkül állítottak fel “teraszokat”, bár mindkét üzletember jelzi, hogy semmilyen italt és ételt nem szolgálnak ott fel.

“Nyugodtan csak büntetgessenek meg. Ez egy elvi kérdés és hajlandó vagyok ezért fizetni. Mi nem egy éjjeli szórakozó helyet üzemeltetünk, hanem egy élelmiszerboltot. Este hatkor zárunk. Az, hogy néhány széket helyezünk el kint, az nem más mint egy gesztus a közösség felé”–mondta Raimundo.

Angelo Perusko, a horvát származású magyar hentes aki évtizedek óta vezeti a Charcuterie Hongroise-t, elmondta hogy ő is ellenáll a Városházának. Angelo ugyan eltávolította a székeket, amikor őt is megbüntették, most azonban egy Rube Goldberg által tervezett különleges padot terveztetett meg, ami az üzlet faláról fog lógni, így elvileg nem érinti a város területét.

“Nem érdekel, hogy mennyi pénzembe kerül. Nem bírom elviselni ezeket a bürokratákat. Továbbra is szeretnék az embereknek ingyen ülőhelyet biztosítani”–mondta a monteáli magyar hentes Josh Freed-nek, a The Montreal Gazette újságírójának.

Montreáli magyar hentes a St. Laurent Boulevardon.

Amúgy ez nem az első alkalom, hogy Angelo Perusko a városháza bürokratáival kerül harcba. Korábban azt tiltották meg neki, hogy lógva, a hűtőn kívül árulja magyar füstölt kolbászait. A városi ellenőrök nem akarták elfogadni azt az érvet, hogy magyar füstölt kolbászokat — amelyeket helyben készít és elég gyorsan fel is vásárolnak a boltból — nem szükséges hűteni.

“Olyan emberek mint Paulo és Angelo közösségünk szívét jelentik. Ők képviselik ma a Plateau körzet történelmét és lelkét. Támogatni és erősíteni kéne őket, nem pedig lenyomásukkal kísérletezni”–írja Freed.

És valóban – a Gazette olvasói szinte egytől egyig hasonlóképpen gondolkodnak. Már vannak olyan olvasóik is, akik gyűjtésbe kezdtek, hogy Angelo és Paulo bírságait ki lehessen mindig fizetni.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

A „Tisztelt Honfitársam!” megszólítással kezdődő leveleket Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke fejléces levélpapíron kézbesitették ki Kanadában és az Egyesült Államokban; azok tájékoztató jellegűek, és arra figyelmeztetnek hogy a jövő évi választásokon való részvétel kettős állampolgárok esetében regisztrációhoz kötött.

Az ilyesfajta politikai lobbizás példátlan és felveti a kérdést, hogy honnan szerzi be és hogyan tárolja a magyar kormány kanadaiak és amerikaiak ezreinek a személyes adatait? (nevét, lakcímét, állampolgársági státuszát..stb.) Vannak kanadaiak és amerikaiak, feltehetően kettős állampolgárok, akik önként bocsájtották adataikat a magyar hatóságok rendelkezésére és írásban felhatalmazták őket azok használatára. Úgy tűnik viszont hogy a magyar kormány különféle „nemzetegyesítő” programokon, elektronikus kérdőíveken és magyar diplomaták által szervezett rendezvényeken keresztül is gyűjt személyes adatokat. Soha nem látott méretű adathalászat is folyik, sőt, nem ritkán „kutatásnak” álcázva kérdőívek jelennek meg amelyeken észak-amerikaiak személyes adatai után kutakodnak. Példaként mellékeljük a Balassi Intézet által terjesztett online kérdőívet. (Kattints ide a kérdőívre.)

Hivatalosan a Diaszpóra Tanács tartja a kapcsolatot a magyar kormánnyal Észak-Amerikában. A Tanács képviselői rendszeresen résztvesznek a szervezet budapesti tanácskozásain és nyilatkozatot is aláírnak. A kanadai Diaszpóra Tanács társelnökei Szenthe Anna és Ábrahám Tibor, az amerikai Diaszpóra Tanács elnöke Hámos László.

A kanadai Diaszpóra Tanács társelnökei Szenthe Anna és Ábrahám Tibor

Magyar Diaszpóra Tanács IV. Ülésének Zárónyilatkozatában az áll: „Aggodalmuknak adnak hangot a nyugati sajtóban megjelenő, Magyarországot érő, kettős mércét alkalmazó támadásokkal kapcsolatban. Kérik és szívesen fogadják a magyar kormányzat tájékoztatását ezen ügyekben, és kijelentik, hogy együttműködnek a Magyar Kormánnyal a közvélemény, a sajtó és a politikai szereplők hiteles tájékoztatásában azokban az országokban, ahol élnek.”

Az amerikai Diaszpóra Tanács elnöke Hámos László (balra) és Németh Zsolt a magyar Parlament külügyi bizottságának fideszes vezetője.

Hogy miért gyűjti amerikaiak és kanadaiak személyes adatait az Orbán kormány? Úgy tűnik önkéntes, regisztrálatlan lobbistákat keresnek, egyfajta illegális „ötödik hadoszlopot” próbálnak építeni Észak-Amerikában. Olyanokat keresnek, akik hajlandóak nyomást gyakorolnak Kanadában és az USA-ban az Orbán kormány érdekében.

További aggodalomra adhat okot hogy sajtóhírek szerint, a magyar kormány személyes adatokat továbbított Oroszországba is (igen, nem tévedés!) a Yandex nevű orosz céghez. (Erről többet itt olvashatnak.)

Akik úgy gondolják, hogy a magyar kormány engedélyük nélkül használja személyes adataikat, keressék meg a Diaszpóra Tanács képviselőit és/vagy jelezzék a problémát az amerikai és kanadai hatóságoknál is.

Lázár György

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

A KMH megalapítása óta csaknem 5.500 cikk jelent meg lapunkban. A kanadai magyar közösségben egyedülálló módon a napi frissítésre és a szociálisan liberális, demokratikus értékekre építünk, az eltérő véleményeknek pedig teret adunk.  Miközben aligha tudnánk megfizetni szerzőink elkötelezettségét és odaadó önkéntes munkáját, a KMH-nak mégis vannak olyan alapvető költségei, amelyek fedezése nélkül nem lehetne fenntartani ezt a felületet, illetve angol nyelvű testvérlapunkat, a Hungarian Free Press-t sem.

Évente körülbelül 5 ezer kanadai dollárba kerül a jelenlegi szinten üzemeltetni a két lapot. Ennyibe kerül a szerver és az alapvető technikai háttér, a szakképzett számítástechnikai munka — amikor időnként olyan történik, amit e lap laikus szerkesztője nem tud magától megoldani — a biztonságos működéshez szükséges applikációk előfizetése, könyvelői és ügyvédi költségek, valamint – ritkábban – a promóciós anyagok és reklomzás előkészítése. Így fest egy “fapados” internetes újság költségvetése.

Egy tekintetben viszont nem választhatjuk a diszkontos opciót. Bizonyára lesz olyan olvasó aki látott már olyan internetes tárhelyet és hosting szolgáltatást, ami pusztán havi pár dollárba kerül és amit sokszor úgy hirdetnek meg, mintha korlátlan forgalmat (bandwidth-et) tenne lehetővé a szerkesztő számára. Korlátlan forgalom azonban nincs és a KMH ezt néhány éve személyesen is megtapasztalta. A korlátlan forgalom annyit jelent, hogy az internetes hosting cég által megszabott átlagos forgalomtól maximum bizonyos százalékig tér el az adott honlap. Ha e sávon felül mozog és sokkal több forgalmat bonyolít mint az átlagosnak vélt honlap, akkor külön szerverre, vagy egy virtuális magán hálózatra (VPN-re) kell előfizetni. Ilyen megoldás teszi lehetővé a KMH és a Hungarian Free Press működését. Ezen felül egy olyan amerikai hosting céget választottunk, amely ugyan az átlagnál talán drágább, de ügyfélszolgálatára küldött kérdésre, egy esetleges probléma megoldására félórán belül kapunk választ.

Eddig elsősorban saját zsebből fedeztem a KMH éves költségeit. Egy ideig ugyan érkezett némi bevétel a Google Adsense reklámaiból, de az utóbbi hónapokban azért is mozdultunk el ettől, mert kevés beleszólásunk volt a lap hasábjain megjelenő reklámok tartalmába, mely tartalom nem mindig egyezett meg a KMH értékeivel. A jövőben még visszatérhetünk ehhez a megoldáshoz, most azonban először fordulunk olyan olvasókhoz, akik esetleg adományukkal — tulajdonképpen egy “virtuális előfizetéssel”– támogatnák lapunk fennmaradását, Lapunkat a továbbiakban is ingyen olvashatja bárki–a tartalomszolgáltatás a továbbiakban sem lesz az előfizetés függvénye. Ugyanakkor egy-egy önkéntes előfizetéssel nem csak a fennmaradáshoz járulhatnak hozzá, hanem az esetleges fejlesztéshez is. Mert azt tudjuk, hogy egy online médiatermék nem stagnálhat–fontos a fejlődés.

Az adományozásra, illetve előfizetésre, kérjük nyomja meg a “Donate” gombot. Kanadai dollárban (CAD) fizethet elő vagy küldhet adományt. A PayPal rendszer elfogadja a legtöbb hitelkártyát. Nincs szükség PayPal fiókra–amennyiben nincsen Paypal számlája, az alábbi gombra való kattintás után klikkeljen a Paypal lap alján található “continue” linkre, amely a “Don’t have a PayPal account?” szöveg alatt látható. A tranzakción a kiadóvállalatunk neve  – Presszo Media Inc. – szerepel.

A KMH a továbbiakban is elérhető lesz mindenki számára. De hálás köszönet mindenkinek aki adománnyal, virtuális előfizetéssel segíti elő lapunk fennmaradását!

Adomány:

De Hoyos levele azt is mutatja, hogy a montreáli magyar szerző félreértelmezi a demokrácia lényegét. Szerinte az bizonyítja, hogy Magyarországon “köszöni szépen, jól van” a demokrácia, hogy növekedik a GDP, a deficit kontroll alatt van és a munkanélküliség rekord alacsony. Hoyos nem veszi észre, hogy egyik tényező sem a demokrácia és a szabadság fokmérője. Ráadásul, mint ahogy tudjuk: nem alacsony munkanélküliségről, hanem súlyos munkaerőhiányról beszélhetünk és ennek pedig az oka az, hogy aki teheti, külföldre megy dolgozni, hogy többszörösét keresse mint amit otthon keresett volna.

Egyébként Maximilian Hoyos nem először szólal fel Orbán Viktor mellett és azok ellen, akik bírálják a magyar kormányfőt. Maximilian Hoyos ugyanis a Békement egyik kanadai támogatója volt. De ami ennél talán érdekesebb: a prominens Peter Munk torontói magyar üzletemberrel van közös cége. Egy PM EQUIBEC INC. nevű, a montreáli Kirkland külvárosban bejegyzett cég regisztrációjában tűnik fel Hoyos neve Peter Munk neve mellett. Egyébként a híres torontói üzletember nevével van fémjelezve az a Munk School of Global Affairs, ahol korábban a magyar demokrácia hanyatlásáról szóló előadások is elhangzottak.

Manapság Lovas úr együtt migránsozik Bayer Zsolttal az Echo TV Sajtóklub c. műsorában. Szidják Soros Györgyöt, a „migrássimogatókat” és néha „négereznek” is egyet. Korábban Lovas Amerika-ellenes kirohanásokkal szerzett nevet magának, de újabban Trump elnököt dicséri aki falat építene a mexikói határon és nem engedné be Amerikába a délről érkező fránya barnásbőrű hispánokat. Azokat akik Mexikóból, Guatemalaból vagy éppen Ecuadorból próbálnak bejutni az Egyesült Államokba.

Apropó Ecuador. Lovas úr egykoron más véleménnyel volt a migránsokról, sőt, feleségül vette azt a Monique Nicole Peltier-t aki Ecuadorban született 1952-ben. Az Echo TV-ben Lovasék sokat beszélnek arról, hogy a barnabőrű migránsok szaporodnak és elözönlik Európát, az Egyesült Államokat. De Lovas egyetlen szóval sem említi, hogy 1986-ban született lánya, Zazie Lovas, éppenséggel a hispán migráns Monique-kel kötött frigyének „gyümölcse.”

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a Kaliforniában élő Zazie lánya büszke újságíró apjának magyarországi sikereire, az téved. Zazie még a családnevét is megváltoztatta, a Lovas név helyett ma már édesanyja családnevét használja és Zazie Peltier-nek hívják.

Szilágyi Ákos (nyakkendővel balra) a New York-i Polgári Kör vezetője és Lovas István New York-ban.

Lovas Istvánnak természetesen joga van a véleményére, de én nem adnék annak nyilvánosságot egy sokak által nézett TV csatornán. Ha Mészáros Lőrinc, az Echo TV tulajdonosa belekukkantana Lovas egykori amerikai peres irataiba, még talán ő is egyetértene velem, hogy Lovasnak nincsen helye a médiában. Személye az Echo TV-t járatja le.

Lázár György

Az egyik utas a 911-es sürgősségi számot hívta, végül pedig a mentők jelentek meg a fedélzeten és palackozott vizet osztottak a dehidrált utasoknak. Egy másik utas  – Laura Mah – pedig az ottawai repülőtéri hatóság figyelmét keltette fel a Twitteren keresztül, jelezve, hogy amit a légitársaság művel, az egyenesen “embertelen.”  Az ottawai repülőtér szintén a Twitteren válaszolt: “Nagyon sajnáljuk, de alapvetően a légitársaság döntése, hogy lehetővé teszik-e a kiszállást vagy sem.”

Az Air Transat azzal magyarázta a helyzetet, hogy ők is csak a kerozin újratöltésre várakoztak, meg a felszállási engedélyre. Arra viszont nem adtak választ, hogy miért nem volt ivóvíz a fedélzeten, illetve hogy miért kényszerítettek arra az utasokat, hogy gépen várakozzanak órákon át, amiután elromlott a klíma. Valószínű azért történhetett ez, mert plusz költséget jelentett volna a cég számára ha az utasokat a terminálba engedi.

A szövetségi közlekedési minisztérium is reagált a hírre. Marc Garneau miniszter szóvívője elmondta, hogy ami történt az Air Transat fedélzetén elfogadhatatlan és hogy jövőre új szövetségi szabályozás lép hatályba, amely hatékonyabban védi az utasok jogait. A C-49-es törvény előírja: ha 3 óránál többet várakozik egy járat a repülőteren utasaival, kötelező lesz vizet és ingyen élelmet szolgálni az utasoknak, továbbá kiengedni őket a fedélzetről, amennyiben ez nem okoz biztonsági problémát. A törvénytervezetet szeptembertől tárgyalják parlamenti bizottságban.

Lukács Gábor, egy kanadai magyar aktivista aki évek óta védi az utasok jogait a légitársaságokkal szemben, az általa indított Air Passenger Rights című Facebook oldalon szólalt fel az ottawai eset kapcsán:

“Nem az utasoknak kéne a 911-et hívni. Erre azért volt szükség, mert a szövetségi szabályozók nem végzik el feladataikat”–írja Lukács.

Lukács Gábor. Fotó: Metro News.

Korábban saját honlapján megjelent elemzésben bírálta a kanadai szövetségi hatóságokat. Kimutatta: miközben az elmúlt években folyamatosan emelkedik a kanadai légitársaságok elleni panaszok száma, az elmúlt három év alatt 230-ról csupán 64-re csökkent azon esetek száma, amikor a szövetségi szabályozó az utasok érdekében lépett fel az adott légitársaság ellen. Lukács kollaborációt sejtett a szövetségi szabályozó és a légitársasági érdekvédelem között. Rámutatott arra, hogy Simona Sasova, a hatóság szabálysértéseket vizsgálni hivatott menedzsere baráti viszonyt ápol azokkal a légitársasági vezerigazgatókkal, akiket hivatalból monitoroz. Ezért is javasolja Lukács a panazt emelő utasoknak, hogy ne a közlekedési hatósághoz forduljanak, hanem keresetüket inkább a tartományi kis értékű köveletések bíróságához (a small claims court-hoz) folyósítsák.

Tavaly a CBC közszolgálati televízió mutatta be Lukács munkásságát és “az utasok legjobb barátjának” titulálta a magyar származású fiatalembert. Lukács jelenleg Nova Scotia tartományban él. “A légitársaságok kihasználják a kanadai nép legjobb tulajdonságait: nevezetesen azt, hogy tiszteletudóak, türelmesek és egymáshoz igazságosak vagyunk. A légitársaságok jelenleg szinte bármit megtehetnek, ha nem tereljük bírósági útra harcunkat”–mondta Lukács.

Lukács többek között azt tanácsolta, hogy ha hosszú késésnek vagyunk kitéve repülőtereken, nyugodtan vegyünk élelmet, őrizzük meg a számlát és azt utólag nyújtsuk be a légitársaságnak, visszatérítést követelve tőlük. Jelenleg nem érdemes arra várni, hogy majd a légitársaságok adnak egy étkezési jegyet, mert még nincs olyan szabályozás ami erre kötelezné őket.

A hétfői nap egyébként valóban nehéz volt az ottawai Macdonald-Cartier repülőtér számára. Összesen húsz Montreálba és Torontóba induló járatot tereltek át a fővárosba a zord időjárás miatt.

Nagyon sokan, eltartott kisujjal finnyázzák az egész „műfajt”, a nyakába varrva még az ”édes anyanyelv” lealacsonyítását is. Szerintem épp ellenkezőleg: a fogalmazási készség éppúgy megtanulható, mint bármely más tevékenység, de gyakorolni kell. Akinek életében eddig legfeljebb egy üdvözlőlap, vagy hogylétéről tudósító rövid levél megfogalmazása volt a lehetősége, nyilván gyakorlatlanabb, amikor a gondolatait, érveit, – esetleg indulatait – akarja szavakba önteni.

„Sose olvasok kommenteket” – vágja oda büszkén egyik-másik írogató „értelmiségi”. Rosszul teszi: ha például olvasgatna időnként kommenteket az a tévés műsorvezető, aki nemrégiben értetlenkedett azon, hogy miért nem háborog a „nép” Horthy feldicsérésén, tudná. A valahai kormányzót mentegetők legfontosabb érve: a deportálások a német megszállás után kezdődtek, és néhány hónap – a vidéki zsidóság szinte teljes kiirtása – után le is álltak. Nem véletlenül erőlteti a mai magyarországi kormány ezt az opciót, kezdve a hazug, giccses – mellesleg idomtalan és aránytalan – Szabadság téri szoborral, folytatva szinte minden egyes megnyilatkozással. Ennek okai, céljai elég összetettek, külön írás kellene kifejtésükhöz. Most legyen elég annyi: a sovinizmusnak (és nem nacionalizmusnak!) óhatatlanul szüksége van mentségekre, mert egyébként minden civilizált ember számára vállalhatatlan.

Pedig csak abba kellene belegondolni: az antiszemitizmus – és minden más ”anti” – nem azzal kezdődik, hogy lezárják a vagonajtókat.

Óriási lehetőség, hogy azok is kifejthetik álláspontjukat egy viszonylagos nyilvánosság előtt, akik korábban csak családi, baráti körben dohoghattak. Megismerni – még ha csak a sokszor ügyetlen mondatok alapján is – egy másik ember véleményét: nagy kaland. Érdekesebb, mint bármely valóságos utazás képről már ismert csodás palotákhoz, hegyekhez, vizekhez.

Vajon mi motiválja azt a hazánkfiát(lányát), hogy dühödten hajtogassa a lenini többségi demokrácia mindent elsöprő jogát az elnyomásra, miközben állítólag antikommunista? Vagy az, aki állítása szerint korábban börtönbüntetést szenvedett egy korábbi kormány intézkedései elleni protestálásával, miért tartja bűnnek, hazaárulásnak, ha egy másik kormány cselekedetei ellen lép fel valaki? Vagy azt, aki szerint a szabadelvűség (liberalizmus) káros és káoszt okoz? Aztán lassan kiderül: egyszerűen fél a szabadságtól. Pont úgy, ahogy 1700 évvel ezelőtt is voltak rabszolgák, akik a rabszolgaság megszüntetésekor tanácstalanul pillogtak: Hátakkormost én hová vigyem az adománygyűjtő tarisznyámat, amit eddig megrakhattam a patrónusom dús lakomáinak maradékával?

Lehet lenézni mások tájékozatlanságát, de nem célszerű. Nemrégiben itt folyt közöttünk kemény vita arról, hogy ki kell-e tiltani a gyakran durván fogalmazó „náci” kommenteket? Amellett voltam, hogy nem, és ezzel sokan nem értettek egyet, úgy érvelvén, hogy ez hozzájárul az aljas, kirekesztő eszméknek a terjedéséhez. Szerintem viszont az, hogy nem tudunk ezekről, és nem próbáljuk megfejteni az indítékokat, az nem teszi semmissé ezeket. Az indok sokféle lehet: személyes sértettség, abszolút tájékozatlanság, – jóhiszemű vagyok, nem veszem ide a tudatos hazugságot, bár az is előfordul.

Nagyon tanulságos volt, hogy amikor leszögeztem: szabadelvű szocialista szempontból mérlegelem az eseményeket, többen elismeréssel szóltak a nyíltságról, de megkaptam a véreskezű kommunista titulust is. Sőt, a későbbiekben is visszautaltak erre: nem lehet igaz, hogy „kék az ég” (tetszés szerint helyettesíthető állítás), hiszen egy „kommunista” mondja. Cseppet sem zavartatva magukat attól, hogy egészen más a kommunista és a szocialista (ráadásul szabadelvű) felfogás. Tudom, hogy nagy a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus között is: ezért sose nácizok.

Amikor életem egy szakaszában aktív újságíróként működtem, úgy véltem: nekem a ’híd” szerepét kell betöltenem.

Mivel megéltem a munkáslétet – nem átmenetileg, amíg fel nem vesznek az egyetemre, hanem perspektívaként –, és ismerem az „egyszerű” emberek gondolkodásmódját, nyelvezetét, az a kötelességem, hogy rábírjam őket arra: fogalmazzák meg, hogy miért gondolkoznak egy-egy helyzetről, eseményről úgy, ahogy. Szerény eszközeimmel pedig igyekezzek a magam elveit elfogadtatni, vagy akár elfogadni a másik érveit. (Volt ilyenre is példa, sok.)

A komment erre nagyon jó terep, hiszen szélesíti az elérhetők körét. Arra törekszem, hogy megértsem a másik szempontjait, és ha nem tudom elfogadni, én is elmondjam: miért nem fogadhatóak azok el számomra. Egyetlen határ létezik: beszélgetésben fenyegetőzésnek helye nincs. Arra ráemelem a verbális szívlapátot.

Ezért nagyon nem tetszik például, hogy az épp regnáló magyarországi kormányzatot lépten-nyomon lopással vádolják. Ha tolvaj lennék, kikérném magamnak, hogy egy nagy múltú „szakmát” így lejáratnak. Sokkal bonyolultabb, és némi társadalmi, közgazdasági ismeretet is igénylő módszerről van szó, ami nem nélkülözi a parvenü úrhatnámság és a szimpla ámítás eszközeit.

A Párt (a néhai fiatal demokraták) és vezére elvi szempontok alapján uralkodik. Elviszem, pont.

Rátesi Margit Talalom

U.i.: A „Talalom” a neten való járatlanságom következménye: amikor kommentelni kezdtem (évekkel ezelőtt), azt hittem, kötelező nicknevet választani. Ezt dobta ki a klaviatúra véletlenszerű pötyögtetése. Azóta megszoktam, lusta vagyok minden bejelentkezésemet módosítani. De sokan ismerik, ki van a Talalom mögött – sőt, a gmail-es fiókom automatikusan csatolta az e-mail címemhez…

Mindig érdemes tanulni másoktól. Az RMDSz Kelemen Hunor vezetésével sikeresen vett számos akadályt. A Markó Béla által végzett munka folytatása és megújítása része a magyar közösség megmaradási törekvéseinek.

Mátyás király szobra Kolozsváron. Fotó: Christopher Adam

A magyarországi politikának van elég megoldatlan hazai baja, nem szabad további bajokat okoznunk a határainkon túl. Ehhez arra van szükség, hogy ne tegyünk különbséget a határontúli pártok között. Róluk, nélkülük, velük szemben semmit sem szabad tennünk itthon.A magyarországi belpolitika mocskának exportja sehova sem vezet. Olyan rendszert kell teremteni, amelyben saját közösségből választhatnak maguknak képviselőt a határon túli magyarok. Az Együttnek erre is van javaslata.

2003 decemberében indult útjára az ujonnan megalakult nemzetiségi CHIN Radio hullámhosszain a heti egy órás magyar nyelvű adás. Az első években Hadházy Éva szerkesztette az adást és végül tőle vette át a szerkesztői teendőket Dombi Károly 2006-ban. 2014-ben — hat hónapig — az Orbán kormány Miniszterelnöksége által delegált Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasa — Simon Diana — vállalta el a felelős szerkesztői teendőket, mielőtt ideiglenes alapon ismét visszatért Dombi Károly. Tőle vehette át az adást 2015 júniusában Petényi Judit.

Nem kis meglepetés volt számomra, amikor  2015 augusztusában interjút készített velem Judit. Az interjúnak nem volt semmilyen aktuálpolitikai vetülete, mégsem nézték többen jószemmel a helyi magyar közösségben, hogy egyáltalán megszólalhattam a rádióban. Aztán néhány hónappal később Kertész Ákos Kossuth díjas író szavalatokkal és irodalmi jegyzetekkel gazdagította a heti egy órás adás tartalmát. Tartalmilag 2015-től a rádió a magyar kultúrára, a helyi közösség híreire, illetve kanadai közéleti fejlemények magyar nyelvű bemutatására épült.

2015-től olyan vendégek szerepeltek a rádióban mint ifj. Rajk László (a Saul fia film kapcsán), vagy éppen Orosz Angéla Holokauszt-túlélő, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt zongoraművészek, Molnár Réka énekes, Salamon Pál író és még sokan mások.

Az Ottawai Magyar Ház (OMH) híreit rendszeresen bemutatta Petényi Judit, a közösségi ház programjait igyekezte népszerűsíteni. Heti tíz órás önkéntes munkát igényelt a rádióadás összeállítása és míg ezt a feladatot hétről hétre teljesítette, elmaradt a heti minimum egy fizetett hírdetés, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy a CHIN Radio a továbbiakban is fenntartson egy heti egy órás sávot a magyar nyelvű adás részére. Korábban az Ottawai Magyar Ház reklámozott a rádióban, ez azonban már 2015 végén megszűnt. Petényi Judit négy hivatalos emailben kereste fel az OMH Igazgatói Tanácsát, abban a reményben hogy helyreállhat az együttműködés a rádió és a közösségi ház között. Az emailekre válasz nem érkezett, de végül 2017 februárjában — egy személyes megbeszélés keretein belül — tudatta az OMH vezetősége, hogy a technológiai változások és fejlődések miatt, ma már nem tartanak igényt egy rádióadásra. Szintén itt derült ki, hogy az adás tartalmával kapcsolatban is fenntartásaik voltak.

2017. március 30-án határozatot hozott az OMH Igazgatói Tanácsa, melyben végérvényesen elhatárolódott az Ottawai Magyar Rádiótól. “Az OMH Igazgatói Tanácsa nem tart igényt a Petényi Judit által vezetett rádióműsor szolgáltatására, és nem ismeri el mint az „ottawai közösség hangját”–állt többek között az OMH IT határozatában.

Ezek után már valóban csak rövid idő kérdése volt az ottawai magyar rádióműsor megszűnése. Petényi Judit ugyan kötelességtudóan végezte el hétről hétre a szerkesztői teendőit és leadta műsorait, de közösségi rádiót nem lehet úgy fenntartani, ha nincs mögötte közösség. A sors furcsa iróniája, hogy a magyar széthúzás miatt pont június 4-én — az úgynevezett “Nemzeti Összetartozás napján” — hallgat el örökre Kanada fővárosában a magyar nyelvű rádióműsor.

Nem minden közép, illetve kelet európai közösség járt így. Például az ottawai román közösség nem is olyan régen indított el egy új rádióműsort azokon a hullámhosszokon, ahonnan a magyar nyelv június 4-én eltűnik. Kívánunk nekik sok sikert!

Köszönjük Petényi Judit kötelességtudó önkéntes munkáját és kívánunk neki is minden jót. Búcsú videóját itt nézhetik meg.

Petényi Judit, az Ottawai Magyar Rádió szerkesztője.

Mint ahogy a program politikai vezetője elmondta: azt szeretné a kormány, hogy a diaszpórába élő magyarok is “érezzék meg a titkot”, illetve tanúsítsanak “makacs ragaszkodást a magyarsághoz.” A titkos érzésen és a makacs ragaszkodáson kívül, Grezsa még elmondta: az ösztöndíjasoknak nincs más feladatuk, mint a kint élő magyarokat “minél professzionálisabban közösség-szervezéssel szolgálni ás közvetíteni az anyaország gondolkodását.”

Grezsa István

A politikai vezető mellett, a KCSP szakmai vezetői szerepét Mucsi Géza tölti be, aki szerint az ösztöndíjasok szervezik meg a diaszpóra kulturális és közösségi életét.

Lapunk számára továbbra is érthetetlen, hogy miért a Miniszterelnökségen keresztül szerveznek egy ilyen ösztöndíj-programot, az pedig végképp értelmezhetetlen, hogy az állítólagosan politikamentes ösztöndíj alapot miért pont egy “politikai vezető” szervezi és képviseli. Egy ilyen programot helyesebben egy államilag támogatott, ugyanakkor független szakértőkből állított kuratórium szervezhetne, amely természetesen beszámolni és elszámolni köteles az állam felé.

Grezsa István szavai azonban egy másik érdekes aspektust is felvetnek. Mivel arra szólítja fel a kivándorolt magyarokat és a leszármazottokat, hogy “ragaszkodjanak makacsul magyarságukhoz,” ezért feltehetően Magyarországon is pont ilyen lelkesedéssel támogatják a  bevándorlói közösségeket abban, hogy ők is megtarthassák nyelvüket, szokásaikat és külön kultúrájukat, illetve, hogy Magyarország is egy sokszínű, dinamikus multikulturális társadalommá fejlődjön. Mert azt nem szeretnénk cinikusan feltételezni óhazánk kormányáról, hogy örömmel kihasználja a nyugati liberális multikulturalizmus adta lehetőséget, miközben ugyanezeket a lehetőségeket, illetve ugyanezt a nyitott légkört nem kívánja megteremteni saját határain belül.