Bécs, 1938 márciusa. Nem sokkal az Anschluss után. Sigmund Freudot a Német Birodalom elismerő nyilatkozat aláírására akarja kényszeríteni. Egy éjszaka a lányát elhurcolják, és ugyanezen az éjszakán egy idegen ugrik be kívülről az orvos dolgozószobájába. A furcsa látogató, úgy tűnik, mindent tud Freudról: az életéről, a gyerekkoráról, a félelmeiről. A két ember beszélgetéséből csak egyetlen magyarázat következik – ami azonban a köztudottan ateista Freud számára nem fogadható el. De mégis, akkor mi az, amiben hisz? Ha mégis létezik Isten, hogy engedheti, hogy az emberiségen úrrá legyen a gonosz? Miért enged teret az ordas eszméknek, az immorális cselekedeteknek, az embertelenségnek? Miért állítja az embert olyan erkölcsi dilemmák elé, amelyek elvehetik tőle a jóba vetett hitet? Mi dolga van a hitnek a pszichoanalízissel? És miért beszélget ilyesmikről a világhírű pszichiáter egy különös jelmezbe bújt vadidegennel élete vége felé, egy nehéz nap éjszakáján?

Schmitt drámája az irodalomtudósok szerint kísérlet arra, hogy a gonosz jelenléte ellenére igazolja Isten létezését. Azonban a klasszikus teodiceákhoz képest a szerző nem törekszik radikális állásfoglalásra, sokkal inkább a kétségek és kérdések felvetésére helyezi a hangsúlyt. Éric-Emmanuel Schmitt egy rádióhallgatással töltött éjszaka kezdte írni a darabot, amikor az egymás után következő sok rossz hír hallatán úgy érezte, megkérdőjeleződik a saját hite. Ez az élmény jelenik meg a Le Visiteur műben, mely végül az év legnépszerűbb drámája lett, negyvenezer példányban kelt el a szöveget tartalmazó könyv. 1994-ben, a Franciaországban színpadra került darab három Molière-díjat is kapott: a legjobb írónak járót, a legjobb rendezésért és a legjobb előadásért.

A szerzőt Magyarországon a Theatrum Mundi Ügynökség képviseli  a Dominique Christophe L’Agence (Paris) ügynökséggel kötött megállapodás alapján.

• Szereplő: Fodor Tamás Sztarenki Dóra Varga Ádám Sütő András
• Díszlettervező: Enyvvári Péter
• Jelmeztervező: Moskovits Krisztina
• Dramaturg: Ugrai István
• Fordító: Oláh Krisztina
• Szövegíró: Ugrai István
• Zene: Födő Sándor „Fodo”
• Rendezőasszisztens :Hodászi Ádám
• Rendező: Császi Ádám
• (forrás: színház)

Bemutató: 2017. szeptember 7.

Fotók: Gergely Bea

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Történik Visegrádon és a Tisza partján a XIII. század elején, II. Endre uralkodása alatt

l. felvonás
1. kép
Míg Endre király hadban jár, Gertrud királyné bált ad meráni híveinek. Ottó, a királyné öccse, szemet vet Melindára, Bánk bán asszonyára. A mulatságra eljöttek a „békétlen” magyar nemesek is, élükön Petur bánnal, aki tányérnyaló magyar társait bírálja. A békétlenek óvatosságra intik őt, amire Petur keserű bordallal válaszol, majd elmondja társainak, hogy összeesküvést sző a királyné s az idegen udvaroncok ellen; az összeesküvés vezetőjének Bánk bánt kívánja megnyerni, akit titokban visszahívott országjáró körútjáról. Melindát Ottó ostroma a bálterembe kergeti; az udvar népe két pártra szakad, a Melinda köré felsorakozó magyarok és a királyné párti merániak állnak szemben egymással.

2. kép
Melinda a palota udvarába menekül. Ottó követi őt, ám hasztalan ostromolja az asszonyt: Melinda utálkozva távozik, Ottó utána. A titokban visszatért Bánk keserűen hallgatta ki jelenetüket. Biberach, a haszonleső lovag megoldást kínál a sóvárgó Ottónak: kábító italt szán Melindának.

3. kép
Gertrud búcsúzik vendégeitől. Ottó elégedetten nézi, amint Melinda kiissza a kábító italt. Az asszony felelősségre vonja a királynét Ottó viselkedése miatt, Gertrud válaszul megfeddi Melindát. Ottó bájitala hatni kezd, amitől az asszony képzelődik: a jelenlévők közt Bánkot látja. Amikor kitámolyog a teremből, Ottó követi. A királyné megakadályozza, hogy Petur és a békétlenek Melinda segítségére siessenek.

II. felvonás
1. kép
Bánk háborgó lélekkel töpreng önnön és hazája szomorú sorsán. Egy idős paraszt, Tiborc keresi fel a nagyurat, hogy a nép szörnyű szenvedését elé tárja. Tiborc homlokát sebnyom díszíti: egy régi csatában szerezte, melynek során Bánk életét megmentette. Bánk megígéri megmentőjének: harcolni fog a nép igazáért. Biberach hozza a hírt Bánknak: Ottó meggyalázta Melindát. Megjelenik a szerencsétlen asszony, akit szégyene és Bánk keserű átkozódása az őrületbe kergetett. A megrendült Bánk arra kéri Tiborcot, kísérje asszonyát és gyermeküket a Tisza partján lévő várlakába.

2. kép
Bánk bán éjjel meglepi Gertrudot lakosztályában, hogy számon kérje tőle, amit Melinda és az ország ellen vétett. A szenvtelen királyné segítségért kiált, Ottó be is rohan nénjéhez, de amikor meglátja Bánkot, elmenekül. Bánk átkozódására Gertrud tőrt ránt, a bán azonban kicsavarja a kezéből a fegyvert, és megöli a királynét.

III. felvonás
1. kép
Tiborcot, Melindát és gyermekét a Tisza partján éri a vihar. Tiborc sürgeti az átkelést, Melinda azonban már nem fogja fel a külvilág jeleit. Tébolyult látomásaiban fel-felcsillan önnön tragédiájának egy-egy mozzanata. Bölcsődalt énekel kisfiának, s vele együtt a háborgó folyóba veti magát.

2. kép
A Gertrud halálhírére hazatért király a vár termében gyászolja feleségét. Hívei elfogják s lefegyverzik a békétleneket, de mielőtt leszámolhatnának velük, megjelenik Bánk, és megvallja: ő ölte meg a királynét. Távolról panaszos furulyaszó hallatszik, s a királyi palota termébe Tiborc tér be néhány paraszt kíséretében, akik Melinda és gyermeke letakart holttestét hozzák. Bánk összeomlik. „Király, bosszulva vagy!”

(forrás: színház)

Szereplők

1. Endre

Bakonyi Marcell / Káldi Kiss András

Gertrud

Komlósi Ildikó / Németh Judit

Ottó

Balczó Péter / Horváth István

Bánk bán

Molnár Levente / Szegedi Csaba

Melinda

Szemere Zita / Rőser Orsolya Hajnalka

Tiborc

Kováts Kolos / Rácz István

Petur bán

Kelemen Zoltán / Haja Zsolt

Biberach

Geiger Lajos / Cseh Antal

Sólom mester Irlanda Gergely

Alkotók

• SZERZŐ:Erkel Ferenc
• SZÖVEGÍRÓ:Egressy Béni
• RENDEZŐ:Vidnyánszky Attila
• DÍSZLET:Olekszandr Bilozub
• JELMEZ:Nagy Viktória
• DRAMATURG:Orbán Eszter

Fotók: Gergely Bea

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Egyedül ül, jólesik a szellő, kellemes az árnyék. A szomszéd asztalnál négyen párban. A két nő már bőven túl azon a koron, amikor a vállig érő blúzkivágás lejjebb csúsztatása pótolja a szót. Most ráadásul a férfiak dominálnak, meg az ing. A fehér-ing. Ez a fehér ing az, amiről a hófehér és a hattyúfehér mintájára egy fehéret lehet elnevezni. Az ingfehér a ropogós, frissen vasalt és sohasem mosott fehér ing színe. (Gizikém… vagyis Ágikám, gondosan vasalja, és a gombostűket szedje ki! Múltkor is bent maradt egy. – Hallja lelki füleivel.) Az urakon ilyen ingfehér ingek, (gallérjaik egy megálmodott fallosz szilárdságával állnak) a köpcösön fekete zakó; jól szabott, nemgyűrődő, nemszöszösödő fajta, „stílus egyénre szabva”, talán Armani. Nem úgy festenek, mint akik leszálltak a nép közé, ők itt is otthon vannak. Vagy mégsem. A „természetes” lazaság, a mozdulatok kiszámítottak. Ügyelnek, hogy ne legyen eltartott a kisujj. A zakós tréfásan szól, a másik hangosan nevet, és a pincér is tudja: nevetnie kell, Szerzőnk pedig látja, melyikük a domináns, meg hogy nem a ruha teszi az embert, az is fontos, de van valami más, amitől a köpcös az úr és asztaltársa az úr asztaltársnak látszó szolgája.

Az irigység beszél belőled, inti Szerzőnket a benne lévő Zseni, ám nem hallgat rá. Szomszédjai észreveszik, hogy figyeli őket. A köpcös telefonálni kezd, a másik hangosabban beszél, hangosabban nevet. Látod? Neked szól a dal – súgja a Zseni- és együtt kuncognak, megsejtik a lánglelkű költő igazságát: … „Azért a víz az úr!”.

Fotó: Szukits Rezső.  Ekkora ebihalat fogtam…

Szukits Rezső

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Ezt tudni véltem ugyan róluk eddig is, de ezt most kimérték, kiszámították, kimutatták!

És ezeket a játékosokat egyazon csapatban én magam, személyesen láthattam futballozni.

Tizenötévesen a Népstadionban két meccsen is.

Illetve nem mindüket, a Púpos egyiken se játszott. Uramisten, micsoda focistáink voltak! Budai helyére egy labdarúgó zseni, aki a nevéről utóbb elnevezett szögből rúgta a gólokat, nem fért be. Igen egy Sándor Csikar nem fért be ebbe a válogatottba!

Tóth Bozsi volt a jobbszélső mindkét meccsen.

Tóth II József, aki napjainkban a kilencvenedik életévéhez közelít, valahol Csepelen lakik, a Csepeli Vas és Fémműből nyugdíjazták, ahol dolgozott, igen, dolgozott, esztergályozott a Rákosi Mátyás Művekben, amikor nem futballozott.

A fotó a Csepeliek újságja című helyi lapból való, három éve tették közzé, azután és amiatt, hogy Tóth II Józseftől az 1954-es labdarúgó világbajnokság ezüstérmét egy máig ismeretlen tolvaj ellopta.

A magyar bajnoki címet nyert Csepel jobbszélsője volt, azé a csapaté, amelyik a szemem láttára az én csapatomat, a kispesti isteneket, Puskásék Honvédját verte meg, akit a kor pártkorifeusai (“Vörös Csepel vezesd a harcot!) nem engedtek el a Fradiba, de az MTK-ba sem, aki az évszázad mérkőzésén (6:3 az angolok ellen a Wembley gyepén) azért nem játszhatott, mert rokona élt Nyugaton, s az illetékesek tartottak tőle, hogy lelép.

Mindkét meccsen – amelyeken szurkolóként láthattam a világverő válogatottat – lőtt gólt a Józsiból lett Bozsi (aki persze nem volt összemérhetö egy Bozsik Cucuval, de a Púpossal igen, egyébiránt Bozsik Cucuval senki sem).

Meglehet, győztes gólt lőtt Bozsi az olaszok ellen (2:0), amely válogatottat nagyon sok év után győzték le a magyarok (rendkívüli prémiumot is kaptak érte az Aranycsapat tagjai, köztük Tóth II József – úgy tudom – kétezer forintot, mintegy dupláját annak, amit havonta melósként keresett).

Tóth Bozsi nem volt Kocsis Sanyi sem. Az 1954-es svájci vb berni negyeddöntőjében Kocsis két fejesgólja döntött Hidegkuti találata és Lóránt 11-esből szerzett gólja mellett (Magyarország-Brazília 4:2). A képen a beadott labda Hidegkutinak (jobboldalt) magas, a felugráshoz készülő Kocsis pedig (a képen balra) hiába várja azt: a náluk alacsonyabb Tóth II szinte felrepülve is alig éri el, és kapu fölé fejel. Az Aranycsapat e legendás győzelmének azonban vitathatatanul részese.

A magyar-angol simább meccs volt.

A hétvégi találkozókra elővételben az akkor Népköztársaság útjának nevezett Andrássy út elején valami boltfélében hétfőn kezdték árusítani jegyeket, s ezúttal nem ért az Operáig a sor. És az iskolából se késtem sokat.

A stadion is lazán volt tele.

Az alig több mint 92 ezer (!) néző előtt hét egyre győztünk.

És a sokadik gólt rúgta a Tóth Bozsi.

Emlékszik-e még rá valaki?

Aczél Gábor

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

A közönséget köszöntötte, és a táncegyüttest bemutatta az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete:

Őexc. ABDELKADER DEHENDI rendkívüli és meghatalmazott nagykövet.

A táncegyüttes bemutatta a Berber nomád törzsének varázslatos táncát, zenéjét.

Az Es Saada együttest legközelebb 2017. AUGUSZTUS 23. SZERDA, 12:30

tart ingyenes bemutatót a Zászlómúzeumban az algériai delegáció budapesti látogatása kapcsán. A bemutatón beszédet mond az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete.

Fotók: Gergely Bea

A belépőt az ajtóval szemben mindjárt „Az összenőtt haj” legendájáról szóló nagyméretű táblakép fogadja. A mellette olvasható rövid történet a négy hercegről, betekintést enged a távol-keleti emberek gondolatvilágába. Rávilágít az egységben és egyetértésben, a megállapodások betartásában rejlő előnyökre, a mindezek feladásából származó hátrányokra, súlyos következményekre. Mintegy az alaphangot is megadja, hozzásegít a kiállítás anyagának jobb megértéséhez. A Rurális Térségek Európai Chartája (1996) szerint ez egy olyan, tágabb értelemben vett belterület vagy part menti vidék, amely – beleértve a falvakat és kisebb városokat is – gazdaságilag és szociálisan is egységes egészet alkot a környező rurális térséggel (…) és ahol a terület nagyobb részét mezőgazdasági, erdőgazdasági, természetvédelmi és kikapcsolódási célra használják. A most megnyílt kiállítás előzménye pedig, hogy a dél-koreai székhelyű YATOO természetművészeti csoport 2014-ben egyedülálló művészeti programot hozott létre, amikor Global Nomadic Art Project (GNAP) néven útjára indított egy öt éven át tartó világkörüli szimpózium- és akciósorozatot. Ennek keretében a világ minden részéről érkező, a természetművészet területén tevékenykedő művészek járnak be egy régiót, helyi művészek szervezésében és aktív közreműködésével ismerkedve meg a természeti környezettel, az ott található kulturális értékekkel és a művészeti közeggel.

A nagyívű program első állomásai Ázsiában valósultak meg: 2014-ben és 2015-ben Dél-Koreában, ezután Mongóliában, majd Indiában szerveztek GNAP-ot. 2016-ban Dél-Afrikában és Iránban zajlott GNAP rendezvény, 2017-ben pedig Európába érkezett a művészkaraván: júliusban Kelet-Európában, majd Németországban, Franciaországban, Litvániában és Törökországban vándorolnak a művészek. 2018-ban az amerikai kontinensen zárul az eseménysorozat. A GNAP kelet-európai programja a Rural Stages (Rurális helyszínek) alcímet kapta. Az egy hónapig zajló szimpózium három országban, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon zajlott, Erőss István képzőművész, az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója szervezésében. A 10-10 napos programokat minden országban egy rurális környezetben található vagy ahhoz kapcsolódó művészeti csoport állította össze.

A harmincnapos utazás során tíz napot Bulgáriában, Gabrovtsi faluban töltöttek a művészek a Duppini Art Group szervezésében, és onnan tettek kirándulásokat. Majd Erdély következett, ahol a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látta vendégül a nemzetközi művészcsapatot. Az utolsó állomás a magyarországi Noszvaj, ahol az utolsó 10 napot töltötték a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület jóvoltából. Az egy hónap alatt számos kulturális és természeti örökséget volt alkalmuk megismerni a legeltérőbb kultúrából érkező alkotóknak: elmentek – több más helyszín mellett – a Fekete-tengerhez, a moldvai kolostorokhoz, Erdélyben ellátogattak a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, megismerték a világhírű Parajdi Sóbánya földalatti térkialakítását. Minden országban helyi képzőművészek csatlakoztak a csoporthoz.

Magyarországon, ahonnan Balázs Péter, Erőss István és Lipkovics Péter vett részt a munkában, a noszvaji barlanglakások mellől tettek kirándulást a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkba, a Tisza-tóhoz, valamint Leányfaluba a Dunához. A most látható kiállításon ezen az izgalmas és változatos kelet-európai utazáson született, a helyszínekre jellemző természetművészeti alkotásokat mutatják be, melyeket a művészek útjuk során, a helyben talált anyagokból készítettek. A Koreai Kulturális Központon belül több képernyőn is látható dokumentumfilmből pedig kiolvasható, mi ragadta meg az alkotókat a természeti környezetből, a falusi életből, a kulturális hatásokból. Mit találtak inspirálónak Kelet-Európában az Ázsiából, Afrikából, Nyugat-Európából érkezett művészek.

Révay András

2017. szeptember 3-14.

„Mint húsz éve mindig, a nyár idén is a zsidó kultúra ünnepével búcsúzik Budapesttől: a fővárosban szeptember elején bő másfél hétig tart a Zsidó Kulturális Fesztivál, amely mára Európa legnagyobb és legelismertebb zsidó kulturális programsorozatává nőtte ki magát.

A korábban Zsidó Nyári Fesztiválnak nevezett rendezvény szervezői a nyitottságot, sokszínűséget, toleranciát, egymás elfogadását és a békés együttélést hirdető zsidóság arcát mutatják meg, mert azt vallják: a kultúrában úgy találhatunk egymásra, hogy közben megmaradhatunk saját magunknak. A Zsidó Kulturális Fesztivál sikereinek köszönhetően kaphattak teret azok az immár méltán népszerű zsidó kulturális rendezvények, színházak és kisebb fesztiválok, amelyek egész éven át izgalmas élettel töltik meg a lendületesen fejlődő zsidónegyedet.

A fesztivál – amely évről évre felvonultatja a zenei és színházi élet nagyságait – az elmúlt évekhez hasonlóan számos könnyű- és komolyzenei koncerttel, színházi és irodalmi programmal várja az érdeklődőket a fesztiválnak otthont adó, különleges varázsú, gyönyörű helyszíneken.

A Zsidó Kulturális Fesztivál tematikájából és széles, izgalmas programkínálatában mindenki megtalálja a neki való eseményeket, ahol egyszerre otthonosan közeli és izgalmasan távoli közösségekben érezheti magát.

A szervezők idén is szeretettel várnak mindenkit, kicsiket és nagyokat egyaránt, mert a hazai és külföldi, zsidó és nem zsidó fellépőket, zenészeket, művészeket fölvonultató fesztivál célja a zsidó kulturális örökség megőrzése, minél szélesebb körrel való megismertetése, hiszen a magyar zsidóság és a régió kultúrája mindannyiunk közös kincse. Biztosak lehetünk benne, sikerül emlékezetessé tenni a nyártól való búcsút, elvégre mindannyian tudjuk: a búcsúbulik a legjobbak. Megbánják, ha otthon maradnak a kultúra és a művészet magyar zsidó ünnepén.

Jön hozzánk a Budapest Klezmer Band a Budapest Bárral, Szakcsi Lakatos Béla és Tony Lakatos a Trio Midnight-tal, fölhangzanak Gábor S. Pál slágereit, egymásra talál George Gershwinn zenéjében Balázs János zongoraművész és a Budapest Jazz Orchestra (BJO), a Sabbathsong Klezmer Band és a 100 Tagú Cigányzenekar, föllép a különleges bájjal bíró Malek Andrea és zenekara, szólóban hallhatjuk Koncz Zsuzsat és Révész Sándort az egykori Piramis zenekarból. Finoman szól majd a jazz, dübörög a rock and roll, slágerek szállnak az édes félhomályban, és az Örökkévalóhoz fohászkodnak a nemzetközi kántorkoncert énekesei.
Izgalmas és látványos színházi produkciókat láthatunk a Goldmark teremben, ahol színpadra állítják Karinthy Ferenc egyik drámáját, a Somnakaj című cigány musicalt és Nóti Károly leghíresebb bohózatát. Különleges zenei kalandozásokra hívjuk a közönséget a Bethlen téri és a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába, ahol Máramaros eltűnt zsidó közösségének népköltészeti emlékei szólalnak meg újra, és Malek Andrea éneke ötvözi majd a jazzt a népzenével. Seress Rezső dalai Óbudán hangzanak föl Fesztbaum Béla tolmácsolásában.

Ezt kínálja az eleven, kortárs közép-európai zsidó kultúra, amely a szemünk előtt zajlik éppen.

Legyenek ott, legyünk együtt, és tegyük közössé az ünnepünket!”

Heisler András Mazsihisz elnök

Fotókat a sajtótájékoztatón készítettem.

Gergely Bea

Holdfény Mulató

koncert musical

ŐSBEMUTATÓ

2017. augusztus 4. és 5. (péntek, szombat) 20.00

Városmajori Szabadtéri Színpad

Vajon milyen kalandos kanyarok akadályozhatják a céltudatos cégtulajdonosnő, Catherine és a metropolisz hódítására készülő aranyifjú, Ben rohanó tempójú közeledését?

Új és reményteli show-ban ad minderre választ a Swing Street nevezetessége, a Chicago szerte közkedvelt Holdfény Mulató! Szükséges is a tapsban és dollárban mérhető siker, s talán jobban, mint eleddig bármikor, hisz veszélyben a show-business e legendás otthona, s vele együtt az estéről-estére itt játszó népszerű Zenekar jövője. Kell a nagy dobás! S miközben pereg a lendületesen mozgalmas, szenvedélyektől fűtött, látványos táncképekben fogalmazott színpadi játék a botrányosan fordulatos irodai szerelemről, feltárul a próbatermi vívódások és választások világa. Előtűnnek a színfalak mögött zajló olykor keserves, máskor bohém pillanatok, ám történhet bármi, a Zenekar nem lát, nem hall és nem beszél. Legalábbis, a Holdfény Mulató kulisszáin kívül nem. S hogy végül színpadra kerül-e a nagyreményű új bemutató? Kiderül e különleges koncert musicalből.

A fergeteges sodrású, élőben játszott Group’n’Swing-dalokért Romhányi Áron, a United Együttesből is ismert zeneszerző-zenei producer felel, rendező Kovács Gábor Dénes, közreműködik a Maffia Swing tánckar.

Catherine/Judy: Mihályi Réka
Ben/Gary: Magyar Bálint
George: Lombos Márton “Lombos Úr”
Tom: Csík Tibor
Jack: Bakó István
Ronnie: Lőrincz Ádám
Halle: Gáspár Nikolett
Rita: Matics Laura

A Group’n’Swing zenekar további tagjai:

Almási Attila – harsona, bariton szaxofon 

Nyikes Krisztián – trombita
Gyalog Zoltán – gitár
Molnár Péter – bőgő
Péntek Tibor “Sasi” – dob

Közreműködik a Maffia Swing 1920 tánckar, vezető: Salik Gyula

Koreográfus, játékmester: Bóna Gábor
Fény: Dublinszky László
Hang: Török Dávid, Kovács Dávid
Szcenikus: Szolga István
Rendező asszisztens: Buzsoo Zsuzsanna

Rendező: Kovács Gábor Dénes

A Szabad Tér Színház és a Group’n’Swing közös produkciója. 

Fotók: Gergely Bea

Sólem Aléchem  novellafüzére alapján, Arnold Perl engedélyével.

A magyar változat alkotói:

Producer:              Rosta Mária

Rendező:               Alföldi Róbert

Koreográfus:         Vári Bertalan

Főbb szerepeket: Éder Enikő, Martinovics Dorina, Bánfalvi Eszter, Sodró Eliza, Pájer Alma, Kornis Anna, Csákányi Eszter, Náray Erika, Hevér Gábor, Szatory Dávid, Bányai Kelemen Barna, Lugosi György, Tóth Gabi, Patkós Márton, Marranczi Zalán, Fehér Tibor, Juhász Levente, és Misurák Tünde – alakítják.

Tevje, a tejesember szerepében Stohl Andrást láthatja a közönség.

A bemutatót követően a darab országos turnéra indul az alábbi városokba:

Szombathely  2017. szeptember 16.

Győr                 2017.szeptember 23.

Debrecen        2017.szeptember 30.

Miskolc            2017.október 7.

Veszprém        2017.október 21.

Pécs                 2017.november 4.

Zalaegerszeg   2017.november 11.

Nyíregyháza     2017.december 2.

Fotók a sajtótájékoztatóról: Gergely Bea

A közel 2300 négyzetméteren több száz eredeti darabot tekinthetünk meg a hajóroncsokról és a föld mélyéről felhozott tárgyakból.

A Titanic 1912. április 10-én indult első, és egyben utolsó útjára.

1912. április 15-én 2225 emberrel a fedélzetén jéghegynek ütközött, és elsüllyedt.

A katasztrófában 1512-en vesztek oda, köztük a hajó nagytekintélyű kapitánya,

Edward J.Smith.

A feltárt leletek közül megtekinthetjük a hajó technikai felszereléseit, a hajósípot, amit a kéménybe építettek be, a tengerészeti iránytűt, a rádióállomást, de láthatunk vízzáró ajtót – a hajót hosszában 16 vízzáró kamrára osztották, emiatt gondolták, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen–, és a hajótörzs egy darabját a szegecsekkel.

Az utasok személyes tárgyait, ruhákat, ékszereket, gyógyszeres fiolákat, parfümös üvegeket, de láthatjuk az első osztályon utazók fürdőszobai berendezését, mosdótálat, éjjeli edényt.. Konyhafelszereléseket, teljesen éppen maradt több száz hőálló edény pár darabját, kávéadagolót és a betétet.

Egy külön tárlóban látható bőr utazóbőrönd, de épen maradt csizma, kesztyű, öltöny, pénztárca, papír és fémpénz.

Betekinthetünk egy eredeti állapotában felszerelt első osztályú kabinba, de láthatjuk a személyzeti szállás egy szobáját is.

A falakon eredeti fotókon tekinthetjük meg az utasok közül néhány személyt. Az első osztályon utazók között volt Straus, Astor, Guggenheim.

A Titanic New Yorkba tartó útjára, az első osztályra szóló jegy 2500 dollárba, a két luxuslakosztály ára 4500 dollárba került.

A látogatók a belépő jeggyel együtt kapnak egy névvel ellátott beszállókártyát, melynek hátoldalán rajta van, hogy melyik osztályon utazott, egyedül, vagy családdal, egy rövid történetet az utazás céljáról és  feltüntették a poggyászok darabszámát .

Az utolsó szobában nagy táblákon mindenki kikeresheti a „kapott nevet”, itt megtudhatja, hogy a túlélők között volt, vagy eltűnt….

A kiállítás 2017. december 31-ig látogatható.

Budapest, Komplex (volt Vam Design Center; 1061, Király utca 26.)

Fotók: Gergely Bea

A trubadúr
opera

SZABADTÉRI BEMUTATÓ

olasz nyelven, magyar felirattal

2017. július 28. (péntek) és 30. (vasárnap) 20.00

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

(3 óra 1 szünettel)

A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás különlegessége, hogy folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.

A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.

A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

A Szabad Tér Színház bemutatója a Magyar Állami Operaház együttműködésével.

(forrás:színház)

Szereposztás:

Manrico: Riccardo Massi
Leonora: Dinara Alieva
Azucena: Komlósi Ildikó 
Luna gróf: Kálmándy Mihály

Ferrando: Cser Krisztián
Inez: Megyesi Schwartz Lucia 
Ruiz: Újvári Gergely 
Hírnök: Csiki Gábor 
Öreg cigány: Búra Attila

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara, énekkara és tánckara

Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Szövegíró: Salvatore Cammarano
Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Vágó Nelly
Karigazgató: Strausz Kálmán
Színpadra állította: Ifj. Palcsó Sándor

Karmester: Kocsár Balázs
Rendező: Vámos László

http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/07/28/komlosi_ildiko_minel_tobbet_adok_annal_tobbet_kapok

Fotók: Gergely Bea

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatót Szalai Emese és Alekszej Dolbilov keringője nyitotta, megadva ezzel az alaphangot a továbbiakhoz. Az operetten túl magunk mellé kell hívni olyan műfajokat is – indokolta meg az eltérést a korábbiaktól dr. Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere – melyek szorosan a magyar zenéhez tartoznak. A sorozatot augusztus 3-án a Nemzeti Táncegyüttes kezdi a Kiegyezés/150 című táncjátékkal. Utána, 4-én és 5-én következnek a hagyományos operett koncertek, majd 6-án csatlakoznak hozzájuk a Nemzeti Filharmonikusok, Hamar Zsolt vezényletével és Ránki Fülöp szólista fellépésével. Az öt évvel ezelőtti egynapos operett fesztiváltól mostanáig nem volt egyszerű az út. Ám egy ilyen rendezvényt már az a tény is jól indokol, ha meggondoljuk, hogy a XX. században hány kiváló zeneszerzőt adott a világnak Magyarország! Négy akkora névvel, mint Bartok, Kodály, Kálmán Imre és Lehár talán egyetlen más ország sem büszkélkedhet. Vannak Budapesten kitűnő produkciók máshol is, de egy ilyen nagyszerű hely, mint a Budavári Palota Oroszlános udvara, az egész város szimbóluma, vonzereje lehet!

A programsorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatja be Kiegyezés /150 című látványos táncszínházi előadását. A mű témája valóban az idén 150 éves kiegyezés. Rendkívüli dinamika, több mint 100 táncos, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága teszi varázslatossá az estét a Budai Vár gyönyörű környezetében. A darab ötven év történetét foglalja magában – mondta el róla a produkció koreográfusa a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán. A történészek máig vitatkoznak róla, elképzelhető tehát, milyen nehéz volt megfogalmazni a néptánc nyelvén. Kezdődik az aradi 13 tragédiájával, folytatódik a Deák – Kossuth vitával, majd megelevenedik a kor Pest-Budája, magyar táncokkal, palotásokkal, Strauss, Liszt, Erkel muzsikával, ám a mellettünk élő nemzetiségek virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, csodálatos zenei világát is bemutatják.

Hogy augusztus első hétvégéjének súlyponti eleme mégis csak az operett lesz, arról előbb Sera Gösch és Dolhai Attila győzte meg a tájékoztató vendégeit, egy részlettel a Víg özvegy-ből, majd Maklári László, az Operettszínház főzeneigazgatója világította meg a szerkesztés elveit. A következő két napon, augusztus 4-én és 5-én ugyanis a Budapesti Operettszínház Sissi nyomában című nagyszabású operettkoncertje lesz látható a hazai operettjátszás sztárjainak előadásában. A műsor a magyar komponisták mellett, az első részben a bécsi operett világát is megidézi. A folytatásban helyet kapnak a Víg özvegy, a Luxemburg grófja és Offenbach: Kékszakál című vígoperájának részletei, valamint a legújabb, a Riviera girl dalai. A produkció kiegészül osztrák énekesekkel és a tavalyi Lehár-énekverseny díjazottjával, a kolozsvári Fülöp-Gergely Tímeával.

Budapest igazán megérdemel egy ilyen színvonalú rendezvényt, mint amilyenné a Budavári Palotakoncertek kinőtte magát. A fény, a csillogás, megtetézve a csodálatos tartalommal, olyan magasságokba emeli a magyar kultúrát, amit akár még a Szíriuszról is látni lehet – hangsúlyozta Kerényi Miklós Gábor (KERO), a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. Erre talán a legjobb bizonyíték a Riviera girl lehet, mely valójában nem más, mint a Csárdáskirálynő erősen amerikanizált, Broadway változata, és ami most a Kálmán Imre Teátrum nagy sikere. Az eredeti átiratot Guy Bolton és a világhírű angol szatirikus szerző, P.G. Wodehouse készítette, és száz évig nem játszották Magyarországon. Nálunk Závada Péter vadonatúj dalszövegeivel hódítja meg a közönséget. Amikor valaki meghallja majd Kerényi Miklós Máté előadásában a Mormon dalt, ne gondolja, hogy a nyári kánikula ártott meg neki. A zseniális új szöveg a többnejű nagypapáról ragyogóan illik a nem kevésbé zseniális Kálmán Imre muzsikához. A többi egyelőre maradjon titok!

A rendezvénysorozat záróestjén, a Nemzeti Filharmonikusok mutatja be Magyar est címmel szimfonikus koncertjét, amelyet az együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, Hamar Zsolt vezényel. Liszt, Kodály és Dohnányi művei csendülnek fel; a szólista az ifjú zongoraművész, Ránki Fülöp lesz. Hozzá a műsorában most először szereplő Liszt: Esz-dúr zongoraverseny azért áll igazán közel, mert ebben a műben nagyon erősen tetten érhető Liszt magyarságtudata. A főtéma karakteréből ez azonnal kiderül, már az első pillanattól kezdve. Ráadásul a darab annak ellenére lett nagyon népszerű, hogy szerzője olyan forradalmi újításokat vezetett be a versenymű formájába, amik addig teljesen szokatlanok voltak. Ez a zongoraverseny, Liszt minden hangszeres tudását felvonultató remekmű zárja majd a koncert első részét, a másodikban Erkel, Weiner és Dohnányi egy-egy alkotása szerepel majd.

Révay András

A Co-Opera fő célkitűzése operák koprodukcióban történő bemutatása.  Az együttműködés egyszerre művészeti és gazdasági jellegű. Sikerként könyveljük el, hogy már az első évben 5 színházat sikerült bevonnunk az együttműködésbe.

A Co-Opera 2017-18-as évadában létrejövő A sevillai borbély,  5 előadóművészeti szervezet: – a Szentendrei Teátrum, a Szegedi Nemzeti Színház, a Budapesti Operettszínház, a Győri Nemzeti Színház és az Operettissima Non-profit Kft. – együttműködésének gyümölcse.

1992-ben Rossini “A sevillai borbély” című vígoperája volt az utolsó nyári előadás a Szentendrei Teátrum legendás éveinek helyszínén: a város Fő terén. Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Székely László díszleteiben – többek között Gregor Józseffel a színpadon – mutatták be az operát.

A sevillai borbély –ban közreműködő művészek:

Figaro: Molnár Levente, Kendi Lajos, Balla Sándor
Rosina: Mester Viktória/ Kálnay Zsófia, Fischl Mónika, Kovács Éva
Almaviva: Balczó Péter, Rab Gyula, Hanczár György, Vadász Zsolt
Basilio: Kovács István/ Busa Tamás/Altorjay Tamás/Pataki Bence
Bartolo: Kiss András/ Bátki-Fazekas Zoltán/Cseh Antal
Berta: Frankó Tünde/ Lázin Beatrix/Laczák Boglárka
Fiorello: Erdős Attila
Őrtiszt: Langer Soma
Kisfiú: Visnyei Máté
Ambrosio: Gulyás Marcell

Zeneszerző: Gioachino Rossini

Szövegét Beaumarchais nyomán Cesare Sterbini írta, Galambos Attila fordította

Jelmeztervező: Rákay Tamás

Díszlettervező: Székely László

Fénytervező: Somfai Péter

Rendező: Kerényi Miklós Gábor – KERO®

Karmesterek:

Szentendre- Dinyés Dániel

Szegedi Nemzeti Színház- Gyüdi Sándor, Pál Tamás

Budapesti Operettszínház –Dinyés Dániel

Győri Nemzeti Színház – Silló István

A bemutatók időrendben:

2017. július 28-29. – Szentendre – Fő tér

2017. november 17. – Szegedi Nemzeti Színház

2017. december 6. – Budapesti Operettszínház

2018. február 3. – Győri Nemzeti Színház

A sajtótájékoztató résztvevői:

Gyürk Dorottya, Szentendre kulturális alpolgármestere,

Vasvári Csaba a Szentendrei Kulturális Központ előadó-művészeti ügyvezetője,

Gyüdi Sándor Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója,

Forgács Péter Győri Nemzeti Színház igazgatója,

Kerényi Miklós Gábor  KERO ®  a darab rendezője

Résztvevő szólisták:

Kendi Lajos, Kálnay Zsófia, Balczó Péter, Kiss András, Busa Tamás, Frankó Tünde

Zongorán kísér: Dinyés Dániel, a produkció zenei vezetője, karmester

További információ:

co-opera.hu

office@operettissima.com

forrás:sajtóanyag

Fotók: Zelkó Csilla és Gergely Bea

]]> http://kanadaihirlap.com/2017/07/19/operaban-utazunk-sajtotajekoztato/feed/ 0 http://kanadaihirlap.com/2017/07/19/operagala-vilagsztarokkal-a-margitszigeten-vilagpremier/ http://kanadaihirlap.com/2017/07/19/operagala-vilagsztarokkal-a-margitszigeten-vilagpremier/#comments Wed, 19 Jul 2017 04:10:33 +0000 http://kanadaihirlap.com/?p=31861 A Budapesti Nyári Fesztivál nagy szenzációja a világsztárokat felvonultató Operagála.

Mire ezek a sorok megjelennek, már túl vagyunk a koncerten, aminek a visszhangját hallottam, de nem láttam az előadást.

Viszont lehetőségem volt a főpróbát látni, fotózni.

A fesztivál meghívását elfogadva eljött Ailyn Pérez amerikai szoprán, az olasz bariton Gabriele Viviani, és a koszovói tenor Ramé Lahaj.

„Az operagála a három tenor koncertek hagyományát követi, ám ezúttal nem az énekesek versengését állítja középpontba, hanem a férfi és női szíveket egyaránt megdobogtató, legszebb romantikus áriákat. A nagyívű dallamok, szólók, duettek és tercettek felidézik a legismertebb Verdi-, Puccini- és Mozart-operák emlékezetes jeleneteit: az elhagyott és vágyódó szerelmeseket, a civódó és enyelgő párokat, az udvarlást, a féltékenységet, a bosszút és a viharos szenvedélyeket.”

Magyar vonatkozása is volt az estnek.

Kálnay Zsófia – mezzoszoprán– és Ramé Lahaj énekelt duettet.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát az idei gálakoncerten is Halász Péter vezényelte.

A Szabad Tér Színház produkciója.

Producer: Bán Teodóra

 (forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

Kívánom, hogy egyszer még láthassa szülőhazáját, békében, gyűlöletektől, uszításoktól mentessen!

Ákos, Boldog születésnapot!

Trixi  

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

József Attila