(Fotó: Egy törvénytelenül működő marihuana “patika” Ottawában, a Montreal Road-on. Egy a sok közül…)

Ontarioban már a 19 éves korúak is vehetnek marihuánát, így az alkoholhoz hasonlóképpen kezelik a fű forgalmazását is. Először az internetes rendelésen keresztül férhetünk hozzá törvényesen a fűhöz, az online forgalmazást pedig kizárólag Ontario tartomány alkohol és szesz-kontroll testülete (az LCBO) szervezi.

2019 után pedig nem csak online, hanem a tartományban felállított 150 állami boltban lehet majd marihuánát vásárolni. Az első hónapokban 8 bolttal indul a hálózat, 2020-ra várható a 150 üzlet megnyitása. Fontos kiemelni: az előzetes híresztelésekkel ellentétben, nem árulnak egy helyen alkoholt és füvet, így nem lehet egyszerre egy üveg bor mellé marihuánát is venni.

Számos szigorú szabályzat is várható Ontarioban. A liberális kormány intézkedése szerint 19 évnél fiatalabb ontarioiak nyilvános helyen és munkahelyen nem használhatnak marihuánát. A rendőrök elkobozhatják a náluk lévő füvet.

Yasir Naqvi, Ontario tartományi főügyésze szerint a terv lehetővé teszi, hogy a hatóságok végre felszámolhassák a jelenleg működő többszáz illegális marihuána “patikát,” így a fővárosban zavartalanul működő több mint kéttucatnyi ilyen üzletet is. A tartományi rendőrség – az OPP – feladata lesz az illegális patikák felszámolása.

A tartományi tervet azonban máris bírálják. A Zöld párt szerint olyan kevés legális üzletet nyitnak, hogy a törvénytelen forgalmazás folytatódni fog. Jodie Emery, az egyik legismertebb marihuána-aktivista pedig egyenesen “undorítónak” nevezte azt, hogy a legalizáción keresztül pont azok a tartományi hatóságok és politikusok fognak profitálni, akik mindvégig támogatták a fű kriminalizációját.

Számos orvos és egészségüyi dolgozó javasolta: a legális árusításból származó profitot teljes egészében fordítsák tartományi függőség-elleni, illetve mentális egészséget célzó programokra.

Kanada tartományi kormányfői korábban arra kérték a szövetségi liberális kormányt, hogy halasszák el a 2018. július 1-re tervezett legalizációt, hiszen nem készül el időben a szükséges jogi és szabályozási keret. Justin Trudeau kormánya elutasította a halasztás ötletét.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Szerencsére nem volt.

Az évek folyamán John de Lemos gondnokból inkább mindenessé vált. A Shabbat alkalmából John készítette el a konyhában a kiddush vacsorát. Minden másnap pedig John készített reggelit az imák után a hitközség szinte kizárólag idős tagjai részére. Amikor Shabbatkor érkeztek a hívek, John várta őket mindig a bejáratnál és mindenkit köszöntött a zsinagógában. Egy hívő római katolikus volt a helyi zsidó intézmény arca. A Chapel Street-i intézménynek ma már nyoma sem maradt. Az épületet 2014-ben tették földdel egyenlővé a markológépek.

“Ebben a világban, ahol egyre több a szörnyű antiszemitizmus, annyival nehezebb elveszíteni egy ilyen barátot”–jegyzi Jason Moscovitz az Ottawa Jewish Bulletin nevű közösségi lapban. John de Lemos-t idén nyáron vitte el a kegyetlen májrák, ráadásul csak 53 évesen. A nekrológjában családja a zsidó közösségnek mondott köszönetet támogatásukért. Aztán római katolikus szertartás keretein belül, saját gyökereihez híven a portugál nyelvű Paroquia Senhor Santo Cristo-ból kísérték utolsó útjára…

***

Kozma György

Úgy adódott, hogy az ex-szovjet zónában élek. Ezért hálás vagyok, amikor végre látok valakit Nyugaton, aki (mint Jordan Peterson tanár úr) komoly empátiával beszél az itteni szenvedésről: a százmilliókról a náci és szovjet terrorista rezsimek idején – mindkét csapat szocialista, csoport-identitásban gondolkozik, és megvetik az önálló individuumokat.

Nekem szerencsém volt, meglátogathattam párizsi nagybátyámat és ott rábukkantam 1974/75-ben, 20 évesen Szolzsenyitcin könyvére (melyet alapműnek tart JBP, Jordan B. Peterson professzor, aki híressé vált a Torontói Egyetemen, amikor elvi alapon szembeszállt a szélső-balos helyi szabályzattal, mely szerint a transzneműeknek külön névmás jár: „ze” (hisz se nem „he”, se nem „she”.)

Aztán megtudtam, hogy a latin tanárnőm annak a Kerényi professzornak az özvegye, aki közös könyvet írt C.G. Junggal, az archetípusok – ősképek – fogalmának bevezetőjével. A nagyapámat megölték 44-ben a nácik, de az ikertestvére korábban ismerte Freud-ot, s írt a lapjába, az Imago-ba. Mikor kimenekült az USA-ba, egy diákja megkérte, hogy írjon mapi elemzéseket freudi szempontból Roosevelt elnöknek, akinél gyakornokként dolgozott (s a neve: Henry Kissinger volt.)

Nem csak dicsekszem evvel. Hanem azt szeretném előre elmondani, hogy a torontói Jordan B. Peterson tanár úr (aki az individualista „középút” új sztárja a szélsőséges és rosszindulatú náci és komcsi uszítók közepette ma Amerikában a youtube-on) tanításai nem annyira ismeretlenek számomra, mint az átlagembernek. Beleértve a Freud által kitalált és Jung által gazdagított teóriát: hogy az egyén önmagára figyelve és azt javítgatva felépülhet – ahogy ő nevezi: ön-szerző lesz (self-authoring). /Én négy könyvet írtam önmagam átírása közben, az első egy gyerekkönyv /J. Laknerrel/ amelyben gyerekek megmentik az atombombától a világot (81) aztán hármat, amelyben a főszereplő C.G. Jung egyik kliense, a neves táncos, Nijinsky, aki mivel gyerekkori erőszak miatt voltak kényszeres azonos-nemű fantáziái, azzal gyógyult meg s vált családapává, hogy elfogadta Jung javaslatát: tekintse magát a Messiás hős-archetípus közeli ismerősének (avatárjának akár) és gondoskodjon pót-szülői aszexuális érintésről az elhagyott belső gyerek attól érzi magát elfogadottnak. A témák pontosan azonosak Peterson fő témáival, azért említem./

A cikkemben rabbinikus perspektívából mutatom be JBP nézeteit – bemutatom, mennyiben követője a zsidó és keresztény prédikátoroknak, illetve miben újító igazán. A messianista mozgalmak az általában gonosz hipnózisban élő tömegek tagjainak kínálnak gyors ébredést minden nemzedékben – és éppen a Bibliai Jubileum évek (jovél) , azaz a század 17/18-as és 67/68-as évei kedveznek az ilyesminek, hiszen ez a „rabszolgák felszabadításának” éve minden században, különösen a bibliai templom 900 évének korában. Tehát akik azt gondolják, hogy az érzelmi evolúvió ciklikusan fejlődik (spirálisan) , jól láthatják a megelőző hasonló mozgalmakat. Jordan Peterson fő inspirátora Carl Gustav Jung, akinek első híressé válása éppen 17/18-ra esik (és nem sokkal halála után 67/68-ra is).

Hiszek abban, amit JBP Szolzsenyicintől idéz, hogy a szívünk közepén fut a határvonal – és ha elrendezzük (sort out) vagy „megszereljük” magunkat, akkor képesek vagyunk a jót és a rosszat is látni mindkét oldalon. Peterson hozzáteszi, hogy ez a megosztottság örök és az agyi féltekékben hordozzuk sok milliárd éve.

Vagyis szükség van (lenne) a folyamatos megbeszélésekre, egyeztetésekre a jobb és bal oldali felek között. Az is látható, hogy az a szélsőség látszik mindig veszélyesebbnek éppen, amelyik nagyobb azonnali veszélyességet mutat, tőlük jobban félünk a másiknál. Most éppen hatalmas tömegek látják azonnali komoly veszélynek az extremista muszlim illegális bevándorlókat és azt a veszélyt is látják, amit az jelent, hogy a balosok tagadják ezt a fenyegetést, mert fontos nekik a dogma, hogy mindenki egenlő és mindenki jó. Tehát világos, hogy JBP elsőrendű feladatának látja leleplezni ezt az irányzatot. Mégis, én ilyen helyzetben igyekszem levezetni biztonságosan (sportban akár) a haragomat, hiszen JBP is figyelmeztet, tisztelnünk kell még a gyilkosokat is, mert ők is csak emberek. És mert direkt provokálnak, hogy fokozzák a feszültséget és mi is erőszakosnak nézzünk ki. Azonban megértem, hogy olyan gátlástalan a genderista Baloldal az ő konzervatív ideái hallatán, hogy néha nem bírja lenyelni dühét irányukban.

Fő célja azonos a Jungéval: egy univerzális moralitás megteremtése, amely egyszerre működik a racionális tény-tisztelő agyaknak, akik hajlamosak a relativizálásra s nihilizmusba csúszásba, hiszen a fizikai valóság semleges és nem irányítja tetteinket értékekkel: itt elképzelhető, hogy minden egyenlő, a hegyek is a síkság elemei… A jobb agyfélteke viszont, ahol a mítikus képek vannak tárolva (gyakran örökölhetően pl. nem kell kígyót vagy pókot látnunk, automatikusan megrémülünk tőlük) abban az esetben termeltet jutalomhormont, dopamint, hogyha vannak céljaink, amelyek fontosak, egy jobb jövő fantáziái – amelyek kiemelkednek és hierarchikus látásmódot igényelnek.

Nem titkolja, mennyire hálás Norbert Wiener-nek /mh. 1964/ aki bizonyította, hogy a jóérzés-hormon, a dopamin egy jobb ideális Jövő én-vízió felé való haladás során keletkezik az agyban. (Ez már a kétéltűeknél is akkor keletkezik, ha harcban győznek.) Mivel a képzelt jó Jövő fontosabb, mint a „rémes jelen”, a hierarchia fontos lesz. Ez az a konceptuális sarokpont, ahonnan harcba indulunk a balosok ellen, akiknek anarchikus állítása, miszerint „minden szöveg” és „végtelen értelmezési lehetőség” amely „csak a hatalmasokat segíti”, mondják. Azonban a hatalmasokat csak akkor lehet valóban megfékezni, Peterson szerint, ha létezik egy absztrakt szuverenitási, uralmi elmélet, amely független az alávetett domináns erőknek : a Császár vagy a Fáraó csak akkor fosztható meg az autokrácia túlzásaitól , ha van ilyan Felső Erő koncepció, ami magasabba vezéreknél is. Ezért központi konceptus, fogalom a „dominancia hierarchia” , amikor rámutatunk a lebecsült „istenség-idea” fontosságára éppen az elnyomás ellen, és hogy ezért harcolni érdemes az ateizmus ellen, amely – lévén az ego-t fékező Felsőbb Erő nélkül – önzések anarchiáját, felelőtlenséget és éretlenséget eredményez a tömegek szintjén, hatalmi visszaélést a vezetők körében.

Hogy ezt a gondolatot érdemes legyen elfogadni, nagyon széles ecsetvonásokkal kell felrajzolnia a mindünkben jelenlévő Gonoszt. Jobb, ha mindig emlékezünk arra, hogy bármelyikünk képes a legrosszabbra, arra, hogy náci vagy KGB-s börtönőr legyen – amikor a grupista /csoport-tudatú/ viktimségbe, áldozat-mivoltba zuhanunk s azonnal találunk perpetrátor /elkövető csoportokat, akiket majd büntethetünk bosszúálló jogos haragunkban. (Pl. a gazdagok, a zsidók, a férfiak, a nők, a kisebbségek, a fehérek stb.) / Igen, mi magunk is hajlamosak vagyunk gonoszságra, mert pl. mindenkinek vannak gonosz dolgokban résztvevő ősei: nekem például az egyik rokonom szervezte a szerb király elleni merényletet Hitler pénzén 1934-ben, egy másik pedig kb 300 évvel azelőtt el akarta rabolni Lipót császárt./

“Bárki, aki a világot akarja megváltoztatni, úgy hogy másokat változtatna meg, és nem magát – jobb, ha gyanakszik magára.”/Peterson, Maps of Meaning , 1999 p. 6./

“Ha egy racionális idea alá-ássa az érték érzésemet…akkor jobb, ha kételkedni kezdek a racionalitásom érvényességét.” Ezt Boss-tól és Biswanger-től idézi, jegyzi meg Peterson, mert fontos neki a források megemlítése./Peterson, Maps of Meaning, Routledge, 1999. p. 15. p./

Peterson leírja azt, ahogy az Ismeretlen hat ránk, egy ember példáján, aki azt gondolja, hogy jól teljesít a munkájában , de hirtelen kirúgják. Kétségbeesik előbb, de néhány nap múlva felmerül benne, „hogy sohasem szerette ezt a vacak melót, ez aztán a forradalmi új távlat…Az élet értelme megváltozik, ha a céljaink megváltoznak.” /MoM 1999 p 38/

“Ha semmibe vesszük egyetlen szükséges alrendszernek a szükségleteit, akkor ennek következménye az lesz, hogy felemeli a fejét az elnyomottak hangján.” /MoM, 1999, p 42/

Mivel az Jordan Peterson célja, hogy az ideáit pragmatikusan, gyakorlatilag is hasznosítsák hallgatói, a neurobiológia legújabb kutatásaiba öltözteti vázlatosan. Az emberek évmilliárdos lények utódai (majmok 60 millió és 7 millió éve humanoidok), azóta fejlődnek, alakulnak. (A bibliai fundamentalizmust elveti.)

A judaizmusban is azt tanítjuk (a fundamentalizmus elleni talmudi érveléssel , amely jellemző többek közt Soloveitchik és Kook rabbik tanítványaira is – egy köztük Russell Hendel , a rashiyomi.com szerkesztője), hogy a „6 nap” nem a fizikai világ teremtése, hanem az ember (=Ádám) prófétikus jövőbelátásának megteremtése. JBP Origenész-re hivatkozik az egyházatyák közül, aki metaforáknak látta a bibliai legendákat. Peterson: „A jelentést látjuk a világban. A világ a hitekből áll.” (Peterson, M.o.M, 38.o.) Örökölt és tanult hormonok és viselkedések eltérő karaktereket, temperamentumokat hoznak létre , amelyeket az első 5-6 nap karakteréhez hasonlítunk. (Kettéválasztás, az értelem fényei, az érzelem vízi állatai, az ösztönök állatai stb.) Ezek a viselkedési vonások villannak fel az ősi istenek alakjaiban, a fennmaradt mítoszokban és horoszkóp konstellációkban.

Peterson megemlíti és elmagyarázza a Nagy Öt karaktertípust /mely kétirányú, tehát Nagy Tíz – szinte épp 12, hisz a Flső lehet a Sors, a lenti meg az Ego s akkor elég tíz elem/: nyitottság, neurotikusság, lelkiismeretesség, alkalmazkodó, s extravertált. Mindenki más arányban részesül ezekből , belénk vannak programozva, alig módosítható, el kell tehát fogadnunk, és mint al-személyiségeket /szub-perszonalitásokat, al-személyiségeket/ kell kezelnünk őket.

Dr. Jordan Peterson az egyetemi előadásait is feltette a youtube-ra az agyi féltekékről szóló legújabb tanokról. A jobb oldal vizuális, archetipikus, érzelmi – a baloldal rendezettebb és részletlátóbb, verbálisabb – és lám, a statisztikák szerint bizonyos karakterjegyek (pl a neuroticizmus) és féltekés jellemzők inkább találhatók meg nőkben, mások pedig inkább férfiakban. Vagyis nem lehet kedvünk szerint gyúrni a jellegzetességeinket, sok millió éves szerkezetekről van szó.

Itt aztán megjelenik a bonyodalom, (amire kedvenc szava a „conondrum”) : a statisztikák bizonyítják, hogy a férfiak és a nők eltérő személyiségjegyekkel bírnak. /A nők alkalmazkodóbbak. Azt mondja erre Peterson, hogy egy kisgyerekkel elfogadóbbnak kell lenni, akkor is, ha valami rosszat tesz. És éppen ez az elfogadó alkalmazkodás és a rosszak „jónak” látása jellemzi a baloldalt a politikában. Ez a Tápláló Anya (Nurturing Mother) őstipusa Gorge Lakoff politológusnál is. /Árnyék oldala a Fefaló (devouring) anya. (Jung-nál „Sárkány Anya”, Lloyd de Mause-nál, aki statisztikkat mutat be honlapján a gyermek gyilkosságok , kannibalizmus és kínzások csökkenéséről fokozatosan, elkezdve a pólya-elhagyástól a puritánok Amerikájában (www.psychohistory.com) – „Gyilkos Mami”.

Tudósként Peterson nem tudja elrejteni e tényeket a diákjai elől. De azt nem mondja hogy erőltessük a hagyományos szerep modelleket. Mert magunktól is „az őseink előírásait követjük (nem ölünk, nem lopunk, nem vágyakozunk a máséra), csak ma már nem indokoljuk mesékkel a tetteinket.” (MoM, 1999, p. 19) És felteszi a humornak szánt kérdést is : „ Hát lehet, hogy a radikális feministák vonzódnak a Szaudi férfi dominancia /uralom/ iránt? ” (Youtube 3:55 a „Radical feminism” c. részlet. ) Azt is megemlíti, hogy Skandináviában, ahol a legtöbb az emberek joga az önmaguk választotta azonosságok terén, a statisztika szerint a tipikus női szakmákba özönlenek a nők, a férfiak pedig férfi szakmákat választanak, az átlagnál nagyobb gyakorisággal. s.

Nem áll szándékomban hosszadalmasan elidőzni a Peterson-ügy ilyen részleteiben, noha ez juttatta el a megérdemelt népszerűséghez. Mi itt kelet-Európa rónáin egy tekintélyelvűbb, paternalista történelemmel magunk mögött (és előtt) nem tudjuk megítélni ezeket a fura tüntetéseket, ahol a diákok hangosbeszélőkkel azt üvöltözik az előadni szándékozó professzornak (és senki nem fékezi őket), hogy „kuss, homofób szarember” , amit a professzor nyugodtan s csendben ülve eltűr. A mi nyelvünkben nincs bináris mutató névmás. Egyet használunk mindkét nemre és genderre (amire nincs szó). (Így van ez a baszk, a finn, a magyar és az észt nyelvben is.) Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen átlagnál élesebben látó ember, miért húzza magára ezt a kínos skandalumot? /Azt állította ugyanis, hogya BC16 nevű ottawai gyűlöletbeszéd szabályzatba beemelt gender expresszió védelme hasonló a Szövetségi Törvényhez témában , s emiatt börtönbe kerülhet ő is, ha nem engedelmeskedik a „harmadik nem” által követelt új névmások használatában a szabálynak. Az ellenfeli bebizonyítják, hogy nem azonos az ottawai állami szabály a szövetségivel, mert abban nincs benne a „gender expresszió” szó. Ráadásul a bíróságnak bizonyítani kell az azonnali életveszély fennforgását, ha valakit vádolnak ezzel. De Jordan Peterson professzor szerint a szabályozás szelleme elfogadhatatlan – egy tudományos tényt (hogy az emberek 98%-ban nem változnak a szociális szinten a nemükben ) nem dönthet el a Korona dekrétuma: mert ez az a módszer, ahogy a jóakaratú korai kommunisták az egyet nem értőket a Gulág táboraiba zárják (és megölik).

Ha megnézzük a követői és ellenzői vitáját a közösségi oldalakon (FB, reddit) látható, hogy a posztmodernista-marxistának nevezett csapat – akik szerint az embereket nem determinálja a múlt, sem a történelmi érzelmi evolúció /DeMause/, sem a biológiai darwini múlt – joggal vetheti fel a kérdést : „Nos, és mit változtat, ha azt állítjuk, a dopamin jóérzés hormon csak egy Felső Cél felé haladva termelődik? Miért kéne innen ahhoz a hithez ugranunk, hogy fel kell éleszteni a „halott istent/Felsőt”? Hiszen a misztikus szavak, mint „isten” vagy a Hérosz, a hős, a Bohóc (trickster) nagyon szép kifejezések a Peterson dominancia hierarchiájából , a jelentés Térképéről, amit mi, Balosok is tisztelünk: a legfontosabb célunk, hogy a messiás által megígért „mindenkit szeressünk” ideát megvalósítsuk…miért kéne ezt pont a zsidók Bibliájának tanulásával kezdenünk? Mivel jobb az másoknál, akik jót akarnak az embereknek, mint Buddha, vagy akár éppen Marx?

Még ha vannak is terápikus gyógyító értékei az ősi legendáknak, miért is nem indíthatunk egy Tápláló Anya víziót és „mindenkit egyenlően táplálunk” benne? Miért kéne félnünk az Árnyékát, a Felfaló Gyilkos Anyát (a Nővér dekádot a Kabbalában – és leuralni a nőket és kisebbségeket?

És valóban, Peterson elmondja Junggal együtt, hogy az Anya-sárkányt legyőző Fiútestvér, a Hős megváltó lesz a Jövő vezetője (Izis és Ozirisz fia, Horusz) , de ez nem a zsidó-keresztény legenda, hanem egy univerzálisan megjelenő őskép. Nem kétséges, hogy Hitler korában a Jungiánusok (és Jung maga is néha) tudatosan kisebbítette a Judaizmus eredeti igazságát és fontosságát. Nem véletlen, hogy a Reneszánsz és a Reformáció koráig az átlagember nem ismerhette a biblia tartalmát anyanyelvén,. A katolikusoknál /a nagymamám szerint, aki oda született/ még a múlt század elején sem volt engedélyezve a mózesi ötkönyv eredeti tartalma (hogy Mózes, a felkent messiás minden nemzedékben megjelenik, ahogy Ezsaiás is jövendöli 600 évvel később) , de majd akkor, ha előbb mindenki mindenkit szeretni tud és feltalálják a klónozás utódját, a feltámadást és örök életet.

Peterson gyakran dicséri a régi zsidókat, hogy nem lázadnak, hanem vállalják a felelősséget, amikor újra meg újra földig rombolják őket. Hanem elfogadják, hogy bűnösök – ők tehetnek a bajról, valamit nem jól vettek célba: a bűn szó céltévesztést jelent, teszi hozzá, görögül is, lám. Hamartia, görögül. Csakhogy héberül 1000 évvel korábban már ezt jelentette. De ezt nem kérdezte meg egy montreáli vagy torontói rabbitól.

Ahogy már az „El” istennév is jelentéses szó: a „felfelé” irányt jelenti. Ebből ered az Allah név a muszlimoknál. Ugyanilyen megfelelő a jövendő messiás fogalma, a Jesua (=Megmentő). Ebből ered a kereszténység. (De mindkét csoport létezett a Templom 900 éve alatt…a szadukeusok /főpapok/ az Eloha hívei, a szamaritánusok /bevándorlók/ pedig a messiást várják(amint ezt Max Weber hangsúlyozta híres művében). Csak a rabbik ragaszkodtak valamiért az Örök-Való elnevezéshez. Talán mert a létige fontos volt- mert tartalmazza a Jövőt?

Jung tudatosan, és Peterson öntudatlanul szeretné elválasztani ezt az ideát a zsidó eredettől. (Mit számít, hogy benne van a Bibliában, hogy a Jehoda a törzs nevét a Jövő-Hódoló jelentésű nevet kapja anyjától, Leától. Ezt a mndatot nem tartják fontosnak.) Nyilván nem fontos az sem, hogy az ézsaiási jövő-vízióban szereplő „szenvedő szolga”, amely a végső napokban megjelenik, 400 évvel korábbi toposz az ő idejét hirdető keresztényeknél.

Ez a fajta kisajátítása a forradalmi zsidó eszméknek (gyerekek helyett állatokat áldozni, hiszen a többieknek az állatok istenek voltak!) 2000 évnél is régebbi. Az elvek kisajátítása aztán tömeges gyilkosságokhoz vezetett. Ezért ma valami módon ezt fel kell vetni, hiszen a zsidók s a keresztények próbálnak közösen egymás megértéséhez eljutni (mert egy új, közös ellenség bukkant fel.) Hiszen Peterson hosszan mesél arról, hogy Ábelt sikeres volta miatt öli meg Káin irigységből. Pont úgy, ahogy a zsidókat üldözik minden korban.

Peterson mindenféle ethnocenrizmust ellenez (a Kaukázusit, a fehéret is és így talán a zsidókét is ), mert a csoport-tudat szerinte ártalmas. Önterápiával kéne ez ellen tenni, hogy autonóm egyéniségünkre lehessünk büszkék. (Nem tud róla, hogy a Yehodi szó – a „zsidó” eredetije – Jövő-Hódolót jelentett és több törzs szövetsége volt, nem egy nép és nem is egy vallás- hanem egy tudás a Jövő fontosságáról, amiért – ezt jól látja JBP – feláldozzuk a jelenbeli örömeink egy részét.)

Az a tény, hogy a nem-zsidók milliárdjai keresztény legendákból értették meg a Megváltás koncepcióját nem kéne, hogy arra indítson egy pszichológia-történészt, hogy mellékesnek tartsa, hogy a zsidók több ezer évvel előbb fedezték fel ezt az Ideális Én jelképet. Minden nemzedékben láttak maguk közt „csodarabbikat” , akit a megjósol Messiás avatárjának tekintettek a híveik.

Peterson tanár úr elmondja, hogy Szolzsenyitcin letartóztatásakor nem a rendszert okolta, hanem a saját leltárát gondolta át – vállalta a maga felelősségét. C.G. Jung, Peterson másik fő forrása az addiktok és alkoholisták számára javasolta az állandó leltár írást, és a Magasabb Erő elfogadását az életükben – hogy nem az ego dönt.

Peterson érvelésében nyitva van egy rés. Az ellenfelei azt mondhatják, hogy igen, Nietzsche igazat mond, „isten meghalt” , és ha Peterson szerint Magasabb Ideálra van szükség – hát miért nem Jó Jövő az egyenlő elosztás, amely rendszerben mindenki szeret mindenkit és feltalálják az Örök életet és eljön a Messiás/Krisztosz. Csak az, hogy a baloldal a Tápláló Anya megfelelője és annak van egy pusztító árnyéka – nem elegendő ellenérv ez ügyben.

JBP egyszerűen megfeledkezik arról, hogy az „istennek” (ami szerinte egy megfoghatatlan, mindenkinek eltérő üres szó) van jelentésteli neve: teremtő, örök-Való. Azt mondja, hogy az „istenek” univerzális mítikus hős legendákból erednek – tehát mindegy, hogy melyik mítoszt használjuk. Akár használhatjuk a HurriCan-t a majáktól – amely Egy-Lábút jelent és ma is használjuk a hurrikánra. (A sánta Oidipusz,vagy a sánta Jákób vannak Lábról elnevezve még.)

Az „isten” , a „god”, „bog” szó csak akkor érthető szó, ha Állat-isten, vagy hegy-isten, vagy szeretet-isten összefüggésben használjuk, önmagában nem utal egy Felső Erőre (mint az Él) vagy a Jövőre. A jelentéstelen „isten” szó meghalhat Nietzsche szerint (s ez tragédia). De az Örök-Valóról – a Lét teremtőjéről,a levendítőről hogyan is mondhatta volna Nietzsche, (ha tudott volna héberül) hogy „nem létezik?”

Peterson szerint „egy filozófiai problémát a téma teljes komplexitásában kell bemutatni.” Lehet, hogy ezt a jó tanácsot érdemes lenne követnie. Érdemes lenne belenéznie egy vallási enciklopédiába a YHWH címszónál. Sok vita zajlik ekörül évezredek óta. Van aki szimplán hamisít és az Ehyeh szót ami jövő idejű, jelen időben fordítja (és a YHWH-t is ugyanígy).

A newworldencyclopedia.org viszont azt mondja a Meaning-Jelentés felirat alatt a YHWH nevű szócikkben:
„Yehaweh héberül a „Lenni” ige jövő ideje. (Ezért tartja az Evangelista olyan fontosnak az Ige kifejezést, amivel sokat bírkozik Peterson is: ő belelája a „tudatosság” fogalmát, de ez csak egy sejtés, nem bizonyítható, hogy közük van egymáshoz.)

„Az isten-név jelképes és szellemi jelentése sok vallási hagyományban vita tárgya. Az egyikben a Yahweh a héber „lenni , válni” ige alakja הוה (ha•wah, ), amely lefordítva „Váltatandja” „Levendíti” – angolul: “He will cause to become.” Arabul Yahyâ jelentése “aki él”

Hogy miért vannak a viták? Mert ha elismernék, hogy a héberek a Jövőről nevezték el a legfőbb erőt, istent, akkor a messiás múltbeli elképzelése az ő jövőbeli messiásuk mellett eltörpülne – abban a percben, amikor a tudósok felfedezik, hogy a jövőkép igenis alapvető a jó-érzés (dopamin-szisztéma) miatt, tehát valami igazságra találtak rá ebben a Névben.
De van egy teljesen jogos oka is a vitának.

Több módon ki lehet fejezni a jövő árnyalatait – a létige aktív műveltető alakja héberül a piél alak: Jehaweh. A másikat gyakorítónak nevezik s ennek jövő ideje a pual : Yehuweh. Az első azt jelenti „képzendő”, levendítő (to be constituted) a második: újra-képző, levendítgető. (to be re-constituted)

A legmélyebb belátása Jordan Peterson professzornak az, hogy a neuro-kibernetikus Norbert Wiener felismerte, bebizonyította, hogy a jutalom-hormon, a dopamin akkor képződik, ha ismételhető minta, rend szerint viselkedünk, hogy amit teszünk, azt másnap és a jövő évben is megtehessük.

A három ábrahámi vallás számára alapvetően fontos, hogy elvesztek a magánhangzók a Frigyláda elveszése óta (és ezért nem tudjuk az Örök istennév kiejtését) – tehát ha két nyelvtani jövő-lehetőség közül az egyik gyakorító és a tudósok ezt preferálják, akkor egyszerűen fogadjuk el, hogy a Yehuve alak a győztes. A Peterson-féle paradigma máris történelmi jelentőségűvé válik. Bár ezt majd csak az utókor fogja észrevenni.

Kozma György

***

Kozma (Kecskeméti Herzl) György

(Szélsőbaloldaliak tüntetnek a Pride ellen Ottawában. Fotó: C. Adam.)

(Szélsőbaloldaliak tüntetnek a Pride ellen Ottawában. Fotó: C. Adam)

A szélsőbaloldal szerint ők hozták létre az eredeti Pride-ot évtizedekkel ezelőtt és annak idején a felvonulásnak radikális és valódi politikai üzenete volt. Manapság – szerintük – a Pride nem más mint egy kapitalista érdekeket szolgáló szánalmas utcai party, aminek alig van komoly mondanivalója.

(Black Lives Matter tüntetők a Gladstone Streeten. Fotó: C. Adam.)

Húsz perc után a szélsőbaloldaliak végül megengedték, hogy elkezdődhessen a Pride felvonulás, ami valóban inkább családi fesztiválnak tűnt, mint bármilyen politikai üzenetet hordozó tüntetés. Ott voltak a kanadai vasutasok egy játékvonattal, az ottawai tűzoltóság is hivatalosan képviseltette magát, úgy szintén az ottawai helyhatósági rendeletek felügyelői.

(A helyhatósági rendeletek felügyelői is támogatják a Pride-ot. Fotó: C. Adam)

(Az ottawai tűzoltóság is felvonult. Fotó: C. Adam)

(A vasutasok is vonulnak. Fotó: C. Adam)

Valamennyi jelentősebb vallási felekezet is képviselte magát a Pride felvonuláson. Voltak római katolikusok, unitáriusok, a kanadai United Church gyülekezetei, zsidók és muszlimok is. Sőt…még egy sátánista csoport is felvonult.

(Szivárványos Dávid csillagos zászló. Fotó: C. Adam)

(A római katolikus St. Joseph’s Church is felvonult a Pride-on. Fotó: Pierre Jean-Louis)

Szinte minden demográfiai csoport képviseltette magát a Pride-on. Rengeteg kisgyereket lehetett látni fiatal szüleikkel, de sok-sok nyugdíjas is volt és természetesen az egyetemisták is nagyszámban jelen voltak. A sztereotípiákkal szemben semmi olyan nem volt és nem történt, ami sértő vagy elfogadhatatlan lett volna egy átlag kanadai család számára.

(Egy lelkes Pride támogató a Gladstone Streeten. Fotó: C. Adam) (Utcai művészet a Bank Streeten. Fotó: C. Adam.)

Több mint tízezren jelentek meg a felvonuláson, idén először köztük volt egy regnáló kanadai miniszterelnök is, nevezetesen Justin Trudeau. De ott volt még hivatalosan kapacitásban szinte az egész kanadai hadsereg felső vezérkara és az ottawai rendőrség is. Azok az idősebb ottawaiak akik még emlékeznek a Bank Street-i meleg negyed hőskorára a késői hetvenes és nyolcvanas évekből érzékelhetik igazán, hogy mennyit változott körülöttük a világ és a társadalom az elmúlt harminc-negyven év alatt.

(Ottawai Pride felvonulás. Fotó: C. Adam.)

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

(Ottawa kínai negyede. Fotó: C. Adam. Fotó: C. Adam)

(Nyárson grillezett bárány az ottawai ázsiai fesztiválon. Fotó: C. Adam.)

(Grillezett polip nyárson. Fotó: C. Adam.)

Miután átvizsgáltam a gasztronómai kínálat — ez lenne a kanadai főváros legnagyobb kulináris utcai rendezvénye! — beültem egy sátorba, ahol biztos voltam, hogy érdekes ázsiai zenéket fogok hallani a két fiatal előadóművésztől. Mint ahogy kiderült: az énekes-gitáros művészneve Jrabbit, a vele előadó hölgy pedig Ann Chau.  Kortárs vagy éppen hagyományos ázsiai zene helyett azonban kitörő lelkesedéssel adtak elő Bob Marley dalokat. A koreai származású Jrabbit elmondta, hogy leginkább a zenén keresztül tud más kulturájú emberekkel igazán kapcsolatot teremteni, hiszen a zene egy olyan nemzetközi nyelv, amelyet mindenki ért. Az énekes gitárjára festett sárkány még utalt arra, hogy ez azért egy ázsiai fesztivál, de a hangulat abban a sátorban inkább Jamaicara emlékeztetett. Egy kis videót is készítettem ízelítőként olvasóink számára…

Valahol frissítő volt, hogy az előadóművészek nem ávítt sztereotípiákat erősítettek meg és nem feleltek meg annak a vágynak, hogy mivel ázsiaiak, ők biztosan valami hagyományos ázsiai számokat fognak előadni az ázsiai fesztiválon. Ezzel szemben közvetve azt hangsúlyozták, hogy működőképes a kanadai multikulturalizmus és hogy az eltérő gyökerek és családi hagyományok ellenére, van regeteg kapcsolódási pont. Lehet a sokszínűségre nemzetet és országot építeni.

*

Ez Kanada címen indítunk új sorozatot a Kanadai Magyar Hírlapban. Eredeti videókon keresztül igyekezünk bemutatni kis szeleteket a kanadai társadalomból, hazánk kulturális életéből.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Tény, hogy Macdonald központi szerepet játszott abban, hogy felakasztották Louis Riel-t 1885-ben, Manitoba tartomány egyik alapítóját és az ország legismertebb Métis vezetőjét. Rielt hazaárulással vádolták, aki valóban a terjeszkedő angol és protestáns kanadai kormánnyal szemben a katolikus és francia nyelvű Métis őslakosság kulturáját igyekezte védelmezni a prairie térségben. Ezen kívül Macdonald kormányfőnek az őslakosságot érintő éhinségben, valamint a bentlakásos iskolarendszer kialakításában is felelőssége van. Több mint 6 ezer őslakossági gyerek halt meg a bentlakásos iskolákban, ahol egyben betiltották anyanyelvüket és kultúrájukat.

Első kormányfőnk nézőpontjai megegyeztek a késői tizenkilencedik századi társadalmi vélekedésekkel és ennek központjában állt az a meggyőződés, hogy az őslakosságnak és valamennyi kisebbségnek teljesen be kell olvadnia a többségi társadalomba. Ezt gondolták az akkori politikusok, vallási vezetők, oktatók és írók–hangsúlyozza Donald Smith, a University of Calgary professzora. Patrice Dutil, a torontói Ryerson Egyetemen történésze pedig elmondta: 1970 előtt valamennyi politikai vezetőnk olyan nézeteket képviselt társadalmi kérdésekben, amelyek mai szemszögből nézve védhetetlenek voltak. Nem ítélhetünk el egy tizenkilencedik századi politikust azért, mert nem felelt meg a XXI. századi liberális konszenzusnak.

Ontario tartomány liberális kormányfője – Kathleen Wynne – bejelentette: szerinte Macdonald azon döntése, hogy bentlakásos iskolákat alakított ki a kanadai történelem egyik legproblémásabb fejezete. Szerinte Macdonald politikai öröksége “messze nem tökéletes.” Ugyanakkor liberális kormánya nem támogatja az iskolai átnevezéseket.

“Nem kétlem az általános iskolák tanárainak jószándékát. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben célt tévesztettek. Sir John A. Macdonald történelmünk fontos része. Gyermekeinknek át kell adnunk hazánk teljes történelmét–beleértve a kolonializmust, az őslakossági múltat és azt is, amit alapító atyáink tettek, hogy létrehozzák Kanadát”–mondta Wynne kormányfő.

A tartományi Progresszív-Konzervatív ellenzéki párt vezetője – Patrick Brown – szintén ellenzi a kilátásba helyezett átnevezéseket. “Büszke vagyok arra, hogy Kanada alapító atyáinak nevei Ontario iskoláin szerepelnek”–nyilatkozta tömören a jobbközép politikus.

John A. Macdonald neve természetesen nem csak közintézményeken szerepel, hanem a kanadai tíz dolláros bankjegyen is. Ez azonban 2018 után változni fog, ugyanis onnan lekerül Macdonald és helyére Viola Desmond afro-kanadai emberjogi aktivista képe kerül. Az első kormányfő pedig a későbbiekben egy új 50 vagy 100 dolláros bankjegyre kerülne.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

“A Shabbat vacsorák elősegítik azt, hogy erősebb szálak kössék össze a zsidó és a nem zsidó LGBTQ+ közösségeket és azok szövetségeseit. Lehetőséget teremt, hogy nem zsidók tanulhassanak a zsidó közösségről és egy olyan környezetet nyújt, amely lehetővé teszi a nyitott dialógust”–tette hozzá Kimmel.

A vacsorát Scott Goldstein, az Ottawai Zsidó Föderáció közösségi együttműködésért felelős igazgatója vezeti. Ezt viszont egy Kabbalat Shabbat szertartás előzi meg, amelyet Eytan Kenter és Deborah Zuker rabbik vezetik. A vacsora alatt egy rövid színdarab is bemutatásra kerül. Lawrence Aronovitch The Book of Daniel című darabja egy meleg zsidó gimnazistáról szól.

A szervezők arra kérik a helyi zsidókat, hogy a Shabbat vacsorán kívül, vegyenek részt a vasárnapi Pride felvonuláson is, amelyen idén először vesz részt hivatalban lévő kanadai miniszterelnök. Justin Trudeau jelezte, hogy felvonul.

A Pride Shabbat-ra most pénteken, augusztus 25-én kerül sor a 1400 Coldrey Avenue alatti Kehillat Beth Israel-ben, este 6 órakor. (Jegyek elővételben ezen a linken.)

Az ottawai zsidó közösség körülbelül 11 ezer főre tehető. Miközben a huszadik század elején a Byward piac és a Lowertown környéke volt az ottawai zsidóság központja, mára Ottawa nyugati elővárosaiban található a legtöbb zsidó közösségi intézmény. Ezek közül a legismertebb a Soloway Jewish Community Centre, amely nem csak egy igazán remek könyvtárral rendelkezik, hanem a város egyik legjobban felszerelt sportközpontjával is.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Kinevezésemet a Brampton városában letelepülő több-nemzetiségű lakosok között végzett 13 évi társadalmi munkámnak köszönhettem. Péterrel együtt fáradhatlanul dolgoztunk egy olyan közfelfogás kialakításában, ahol senkit, tehát gyermekeinket sem érhet sérelem: származásuk, politikai hovatartozásuk, vallásuk, színük, fajuk, nemük, vagy szexuális partnerválasztásuk miatt. Élveztük, hogy itt lehetőségünk van erre a munkára.

Boldogan és büszkén fogadtam el a magas fizetéssel és presztízzsel járó kinevezést 1988. szeptember
elején.

Munkám a Kanada területén menedékjogot kérő egyé­nek kihallgatása volt, akikről történetük alapján döntöttük el, hogy megfelelnek-e az ENSZ 1951-ben lefektetett nemzetközi protokolljának, amit 1989-ben Kanada is törvénybe iktatott. Ennek értelmében menedékjog jár minden olyan egyénnek, aki hazáját elhagyva fél oda visszatérni, mert faji hovatartozása; vallása; nemzetisége, egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetésben lenne része.

Barátaim zömében nagy örömmel, de néhányan mégis kételkedve fogadták kinevezésemet:

– Hihetetlen! Ritkán neveznek itt ilyen helyre valóban rátermett embert. Gyanús ez az ügy. Én a helyedben nyitva tartanám a szemem.

– Micsoda közép-európai cinizmus ez? – legyintettem derűsen.

1988-89 nemcsak az én életemben volt sorsforduló. Gorbacsov, talán akarata ellenére, de reformpolitikájával gyökereiben rengette meg a Vörös Bizáncot, és harminc év után megtörtént a nagy csoda: szüleim részt vehettek Nagy Imre és társai dísz-temetésén Budapesten.
Megrögzött félelmeken nehezen teszi túl magát az átlagember, én is könnyes haraggal szemléltem eleinte az eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy alig egy éven belül, 1990 nyarán gyermekeimmel együtt állunk az őrségváltást nézni a Hősök terén; és saját kezünkkel fogjuk meg a jugoszláv követség kapujának kilincsét. Nem gondoltam volna, hogy szüleim lakótelepi lakásában fogunk lakni, és hogy apámat, az Ontariói Áramfejlesztő Vállalat nyugdíjas takarítóját, mint a magyar rendőrség nyugalmazott tábornokát tisztelhetem. De új szekrényükben beakasztva ott szerénykedett az egyenruha, és nekem nem lehetett kétségem a változások felől.

Tizenhét rémálmokkal telített év után bizonytalanul bot­ladoztam régi hazámban. Tájak, emberek, épületek bukkantak fel emlékezetemben, próbáltam összeilleszteni őket a valósággal. Tapogatózva kerestem régi barátaimat, volt köztük olyan is, akit ellenségnek véltem; gyermekeim erőltették, legtöbbjükkel lépjek kapcsolatba. Itt az ideje kitörölni a lidérceket; megtudni: múltamból szerzett keserves tapasztalataim befolyásolják-e munkámhoz oly fontos józan ítélőképességemet…

1990. augusztus elején, pár héttel visszatérésünk után a torontói repülőtér közelében fekvő bevándorlási iroda egyik tárgyalótermében, jelenlétemben folyik a kihallgatás. Már késő délutánra jár az idő. Az ügyfél egy Dél-Amerikából származó sűrű fekete hajú fiatalember, aki az argentínai határszélen bányászként dolgozott. Vallomása szerint testvérbátyja hivatásos katona volt, aki felfedezte, felettes tisztjei fegyver és narkotikum csempészésével egészítik ki fizetésüket. Utolsó határszéli kiküldetéséből zárt koporsóban érkezik a testvér haza; szigorúan figyelmeztetik a családot: ha túlságosan érdeklődnek a részletek iránt, maguk is a testvér sorsára juthatnak.

– Makacsok a bányászok – állapítom meg magamban, amikor a vallomás során gördül a történet tovább: a testvér kíváncsiskodott bátyja halálának körülményeiről. Válaszként éjszakai látogatókat kapott, akik műszakváltáskor teherautóra dobják, egy földalatti katonai bunkerben félig agyonverik, és napokkal később kirakják otthonához közel, figyelmeztetve, családja életével játszik, ha elmeri mondani, mi történt vele.

– Ennek majdnem két éve – meséli a fiú,- és én azóta nem kapok állást. Akárhova megyek, pár héten belül jön valaki a rendőrségről, letartóztat, egy pár napig bent tartanak, aztán kiengednek. De az állásomból mindig elbocsátanak, azt mondják, bajkeverő vagyok.

A bevándorlási minisztériumot képviselő tisztviselőnek itt az a munkája, hogy hitetlenkedjen. Szerinte gazdasági és nem politikai okok vezérelték ide a fiút. Ezt felderítendő cselkérdések tömegeit teszi fel a „vádlottnak”:

– Mondja, mikor a katonák magát elvitték, és vallomása szerint összeverték, az ugye törvényellenes volt?

– Igen.

– És akkor miért nem jelentette ezt maga a rendőrségnek? – hangzik a meglepett kérdés.

Nem tudom, sírjak vagy nevessek. Nagyot nyelek. Kísért a múltam. Ahonnan én jöttem; ahol szüleim, nagyszüleim éltek; fasizmusban és kommunizmusban, katonai diktatúrában a rendőrség nem a köznép védelmére volt fölállítva. Elönt a kétségbeesés, az elmúlt két év összes keserve, főnökeim hülyesége, naivsága, kollégáim többségének vaksága!!! Időnként próbálok még mentséget is keresni kollégáim irigylésre méltó naivságára. Kanada hosszú, demokratikus múltja legtöbb lakójának felfoghatatlanná teszi a diktatúrák által elkövetett atrocitásokat. Fintorogva keresik a logikát, megpróbálnak széles vonalat húzni törvénysértő, büntetendő cselekedetek és az üldözés esetleges okai között.

– KINÁBAN DEMOKRÁCIA VAN, – közli Dorothy Davey, egyik főnököm 1989. április elején. Meghökkenten hüledezek.

– Honnan veszi ezt az információt? – kérdem.

– Egy nagyon barátságos kínai diplomata biztosította szenátor férjemet erről pár héttel ezelőtt – felelte halál komolyan.

– Az mindjárt más – mondom gúnyosan.

– KINÁBAN NÉGY-ÖT ÉVI MUNKATÁBOR IGAZÁN NEM ÉLETVESZÉLYES – nyugtat meg egy másik kolléga.

– Sőt, jó edzés is lehet, igaz? Nem kéne előbb személyesen kipróbálnod? – kérdem kedvesen.

De az bánt a legjobban, hogy nem is érdekli Őket az igazság. Amikor egyikük kezébe nyomom Gábori György: AMIKOR ELSZABADULT

A GONOSZ meg Faludy Gyurka:

P0-KOLBELI VIG NAPJAIM című, angolul is megjelent könyveiket, amikben a recski munkatábor vidám napjait ecsetelik, kollégám lenézően legyint.

– Attól tartok, hogy tapasztalataid elködösítik ítélőképességedet.

– KÜLDD VISSZA ŐKET A FRANCBA – utasít másik főnököm, Anna Kerr, egy különlegesen nehéz kihallgatás után. Összevillan tekintetünk. Nem tartja véleményét véka alatt, minden menekült szemét jött-ment, Kanadának nincs szüksége ilyen népségre.
A nigériai diákvezértől megkérdezik: békés tüntetésnek induló felvonulásuk, amit a rendőrség fegyverrel kergetett szét, hogyan fajulhatott több napos utcai közelharccá?

– Uram, mikor látta, hogy a kedélyek elszabadultak, miért nem állította le az egészet?

Lelki szemeim előtt látom a rendőröket, amint célba veszik a védtelen tömeget, a diákvezér vérző társa fölé hajol, S mire felnéz, már elszabadult a pokol. Buszokból, feltépett utcakövekből épülnek a barikádok, petróleummal öntik le a riadóautókat….

És gondolom, ebben a pillanatban kellett volna felnyújtania a kezét, és kihirdetni:

– Fiúk, hagyjátok abba! Minket emiatt izgatással, köztulajdon megrongálásával, rendőrségi járművek felgyújtásával, hatósági közegek tettleges bántalmazásával fognak gyanúsítani! Most szépen takarítsunk fel magunk után, kérjünk bocsánatot a zavargásért, és menjünk haza. Igaz, miért is jöttünk ide eredetileg?

– Hülye vagy, ha beleártod magad ebbe az ügybe – figyelmeztetnek kollégáim. – Itt te sem okos, sem szép nem lehetsz – figyelmeztetnek – ha meg akarod tartani az állásodat, jobb, ha csöndben leszel!

1990. augusztus 8-án minden porcikámban remegve állok fel a kihallgatás után. Elsötétül előttem a világ. Tudva tudom, menekültügyi bíróként a pályámnak vége. Ha akarnék, sem tudnék a bőrömből kibújni. A világ végére is a hátamon fogom cipelni az ősök csontjaival telített láthatatlan zsákot, ami engem életem végéig kötelez.

Kopácsi Judith

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Ez különösen kínos lehetett a tulajdonosnak – Ezra Levantnak – aki talán leginkább Izrael-barát álláspontjairól volt ismert és aktívan részt vesz a kanadai zsidó közösségekben. Egy, a Rebel olvasói táborában roppant népszerűtlennek bizonyuló videóban jelentette be, hogy az általa is kedvelt Faith Goldy túlment egy bizonyos határon és távoznia kell a képernyőről. Két nap alatt körülbelül tízezer feliratkozót veszített a lap a YouTube-on, a videó alatt pedig olvasói zsidózni kezdték Levantot.

Ezra Levant / The Canadian Press.

“Kirúgtad Goldy-t? Örülök, hogy soha nem küldtem neked egyetlen sékelt!”–írta az egyik hozzászóló.

“A Rebel Media egy zsidók-által kontrollált ellenzék. Ezra Levant, te egy szélsőséges zsidó vagy és mindenki tudja”–írta egy másik.

Aztán cunámiként érkeztek a durvábbnál durvább gyalázkodások a zsidóság ellen. Elgondolkoztató lehet Levant számára, hogy ilyen volt a Rebel olvasótábora, illetve nézőközönsége — legalábbis nagyon jelentős részben.

Itt kezdődött el a Rebel összeomlása. A médiaorgánum legismertebb publicistái pillanatok alatt felmondtak. Barbara Kay lemondott, őt követte John Robson. Aztán bejelentették, hogy a Rebel legnézettebb személyisége – a Vice-alapító Gavin McInnes – a hónap végén távozik. De még a Rebel társalapítója – Brian Lilley – is bejelentette, hogy számára vállalhatlan a médiaorgánum.

A helyzet azonban tovább durvult Levant számára. Cége egy fundraising cruise-t tervezett az ősszel a Norwegian Cruise Lines-zal. Komoly bevételt jelentett volna a lapnak az all inclusive vakáció, amelyen sok száz Rebel olvasó és támogató vett volna részt. A héten azonban a  Norwegian Cruise Lines úgy döntött, hogy törli a Rebel terveit, nem akar semmilyen formában társulni Levant médiavállalatával. Információink szerint egy brit antirasszista csoport – a Hope Not Hate – gyakorolt nyomást a Norwegianre.

Belföldön pedig a komplett kanadai jobboldal elhatárolódott a Rebel Mediától. A szövetségi Konzervatív Párt vezetője – Andrew Scheer — a héten elmondta, hogy nem ad többé interjút a Rebelnek, amíg nem változik meg jelentősen a szerkesztőség irányzata. Alberta tartományban – a kanadai kemény jobboldaliság fellegvárában – pedig az éppen egyesülő jobboldali erők jelentették ki egyöntetűen: ők is bojkottálják a Rebelt.

Ezzel párhuzamosan Levant egyik korábbi brit riportere – akitől éppen az elmúlt hetekben szabadult meg – különböző anyagi visszaélésekkel vádolta a Rebelt. Az egyik vádja az volt, hogy a Rebel nem számol el rendesen az olvasóktól és támogatóktól érkező adományokkal. Mielőtt nyilvánosságra került a vád, Levant gyorsan felült egy repülőgépre, elutazott Londonba és 20 ezer dollárt ajánlott a korábbi beosztottnak, hogy maradjon csendben. A beosztott – egy bizonyos Caolan Robertson – azonban titokban rögzítette a Levanntal való beszélgetését és később feltette az egész anyagot a YouTube-re. Amikor egyértelművé vált, hogy Robertson nyilvánosságra hozza vádjait, Levant is gyorsan készített egy YouTube videót, amiben azt állította, hogy zsarolás áldozata lett. Levant elmondta, hogy napok óta nem tud aludni és hogy immár több alkalommal volt kénytelen beadni a derekát a zsarolónak. Végülis ügyvédje tanácsára döntött úgy, hogy inkább a nyilvánosságra hozza az egész esetet.

Kártyavárként omlik össze Levant életműve. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy Ezra Levant híresen strapabíró személy és már korábban is leírták, aztán mindenkit meglepve visszatért. De a mostani eset bizonyára élete legkomolyabb kihívását jelenti és az általa indított, Kanadában egyedülálló szélsőjobboldali mozgalom sorsa forog kockán.

A Kanadai Magyar Hírlap az egyetlen naponta frissülő, szociálisan liberális és demokratikus értékeket valló magyar nyelvű lap Kanadában. Szerkesztőségünk az önkéntes munkára épül, de elkerülhetetlen költségeink így is vannak. Igyekezünk egy nehéz politikai környezetben fennmaradni és tovább fejlődni. Amennyiben szívesen támogatná munkánkat, kérjük nyomja meg a "donate" gombot.

/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

“Ezek egyszerűen példanélküli számok”–mondta Claude Castonguay, az RCMP szóvívője. Hozzátette, hogy a lovasrendőrség most már napi 24 órában felügyeli a határvidéket. Hangsúlyozta, hogy minden elfogott határsértőt megvizsgálnak, de hozzátette: az egyetlen bűn amit elkövettek az a szabálytalan határátlépés.  Castonguay szerint nem jelentenek semmilyen biztonsági kockázatot Kanada számára.

Jelenleg 1.200-ra tehető azok a menekültkérelmezők száma, akik egy adott pillanatban a Saint-Bernard-de-Lacolle határnál várakoznak biztonsági vizsgálatra. Összesen harminc határellenőrrel kellett megnövelni a Saint-Bernard-de-Lacolle személyzetét a menekülthullám miatt.

Egy kanadai rendőr állít meg illegális határátlépőket Saint-Bernard-de-Lacolle-nál.

Az egyik ok, hogy ennyien érkeznek az Egyesült Államokon keresztül illegálisan Kanadába az az, hogy hamis, megtévesztő hírek terjednek közösségükben a kanadai liberális kormány menekült és bevándorlási politikájáról. Az a hír terjed, hogy a szövetségi liberálisok közvetlenül arra kéri a karib ország állampolgárait, hogy minél többen érkezzenek Kanadába. Ilyen felhívást soha nem adott ki Kanada kormánya, még akkor sem ha a kabinet valóban azt hangsúlyozza, hogy Kanada továbbra is egy befogadó ország és társadalom. A bevándorlás, menekültügyi és állampolgársági minisztérium szóvívője arra emlékeztetett, hogy 2016-ban a Haitiből érkező menekültek 50 százaléka el lett utasítva.

Kathleen Weil, Québec tartományi bevándorlási minisztere elmondta: jelenleg 3.307 menekült kapott ideiglenes szállást a tartományban, elsősorban Montreálban, ahol az olimpiai stadiont menekültszállóvá alakították át.

Québec liberális kormánya segítséget kért a szövetségi hatóságoktól, mert egyre nehezebb a menekültválság súlya. Weil örömmel fogadta a hírt, hogy az Ontario tartománybeli Cornwall városa át tud venni tőlük 300 menekültet. Ottawától is azt kérik, hogy alakítsanak ki a fővárosban ideiglenes menedékhelyeket.

Québec liberális kormányfője – Philippe Couillard – igyekszik hangsúlyozni: “semmilyen garancia” nincsen arra, hogy a menekültkérvényeket elfogadják. “Nagyon szomorú, hogy ezek a kiszolgáltatott embereket afelől győzték meg, hogy könnyű lesz számukra Kanadába és Québecbe menekült-státuszt kérni. Nem lesz egyszerű folyamat”–mondta a tartományi kormányfő. Ugyanakkor hozzátette: minden québeci kötelessége, hogy emberségesen és igazságosan bánjon a kérvényezőkkel.

Québec jobboldali ellenzéke – a Coalition Avenir Québec, vagyis a Québeci Jövő Koalíciója – azonban a liberálisokat hibáztatja. “A liberális politikai retorika pont olyan minden migráns számára, mint egy nyitott meghívás, hogy nyugodtan gázoljanak át a québeci határon”–mondta François Legault, a CAQ vezetője.  Bár a Haitiből érkező menekültek pont Québec francia többségét erősítenék az angol kisebbséggel szemben, a CAQ mégis azt hangsúlyozza, hogy veszélyben lehet Québec francia kultúrája és a francia nyelv elsőbbsége.

Couillard félelemkeltéssel vádolta a jobbközép pártot.

Fotó: Canadian Jewish News

Már mint gyerek érdekelte a jog. Apja is jogász volt, így ő vitte tovább az apja szakmáját. Az egyetem befejezése után egy híres New York-i ügyvédi iroda alkalmazásába került. Ma a UN Watch vezetője. Mi is ez a szervezet? Alapjában véve egy zsidó organizáció, az American Jewish Committee (röviden AJC) szervezete az ENSZ keretein belül. Egy olyan teljesen független szervezet mely az ENSZ, vagy az UNO égisze alatt tevékenykedik, de döntéseiben senki és semmi sem befolyásohatja. A szervezet 1993 ban jött létre. Fő feladata az Izraelt igazságtalanul elítélő UNO határozatok felülvizsgálata, illetve az alapvető emberi jogok betartása tekintet nélkül, hogy azt ha megsértették, megpróbálja azt felülvizsgálni illetve kivizsgálni.

Mégis hogyan került a montreáli születési Hillel Neuer a szervezet élére? Egyik kollégája a New-Yorki ügyvédi irodában szólt neki, hogy megüresedtt egy hely a szervezetnél próbáljon meg jelentkezni. Megpróbálta, és a jelentkezését elfogadták. Ami számára csábító volt, hogy a szervezet székhelye Genfben, tehát Európában van, és eleve szeretett volna egy kicsit átruccanni az öreg kontinensre. Mikor egy riporter késöbb megkérdezte tőle, hogy tud szinte naponta „napra kész lenni” így válaszolt:

-Senki sem tud napra kész lenni. Általában arról szoktak kérdezni amiben jártas vagyok. Ha egy rákspecialistát kérdeznek akkor olyan szakmai kérdéseket tesznek fel neki amikre tudja a pontos választ. Engem általában az Emberjogi Bizotságról, az UNO-ról és Izraelről szoktak kérdezni. Én ezekben vagyok otthon.

-Egy studióbeszélgetés alkalmával hogyan tud felkészülni?- volt a következő kérdés.

– Hazudnék ha azt mondanám, hogy fel lehet készülni egy ilyen interjúra. Szerencse is kell hozzá.

– Csak szerencse?

– A 2014-es Al Jazeera ripont során szerencsém is volt, és ez nagyon közrejátszott. Végig arra játszott a riporter, hogy kizökkentsen a béketűrésből. Olyan arrogáns és vérlázító kérdésekkel bombázott az egész riport során.

– Látszott viszont, hogy ön végig megőrizte a nyugalmát, és végig ura volt a helyzetnek. Hogyan képes ennyire megőrizni a „lélekjelenlétét” ?

– Most ne nevessen ki, de sokat segit nekem, hogy kanadai vagyok. A kanadaiak hiresen nyugodt emberek. Az UNO Emberi Jogi szervezetében nagy szükségem van erre, amikor szinte gátlástalanul szegik meg az alapvető emberi jogokat. Ilyenkor a higgadtságom is sokat segít.

– Gyakran kell Önnek olyan diktatórikus nagyhatalmakkal szembe szegülnie mint Oroszország vagy Kina. Nincs önben egy szemernyi félelem sem? Putyin elteti lábalól azokat aki kritizálni merik, tekintet nélkül, hogy az illető orosz vagy sem.

– Egyik professzorom, Irwin Cotler professzor, most hozta nyilvánosságra, hogy amikor vállalta Saranszky védelmét, és tanácsokat adott Nelson Mandela ügyvédjének is, Oroszországban meg akarták mérgezni. Szerencsére nem sikerült. De ott vannak például a terrorista szervezetek — az ISIS is — akik hidegvérrel gyilkolnak meg bárkit . Genfben és a szervezetekben a diplomáciai keretek közt folynak a tárgyalások, ám az embernek természetesen tisztában kell lennie azzal, hogy sokszor a diplmáciai nyelv vagy védelem sem segít, ugyan úgy áldozattá válhat.

– Sokszor vádolják önöket és a szervezetét „részrehajlással”, Izrael esetében.

– Az UN Watch valóban legtöbbször Izrael esetében lép közbe, de nem lehet ezért részrehajlással vádolni. Morris Abraham aki egyébként Martin Luther King ügyvédje is volt 1993-ban alapította a szervezetet. Mikor nyugalomba vonult akkor hozta létre a szervezetet, és elsőrendű feladatának tekintette, hogy az UNO-n belüli egyoldalú és elfogult döntéseket felgöngyölítse és újra tárgyaltassa. Amikor a palesztínok jogairól beszélt, feltárta azokat a törvénytelenségeket is amiket Izrael követett el, dacára annak, hogy előtte pont Izraelt jogtalanul elítélő palesztín határozatok ellen lépett fel. Sajnos a helyzet mára annyira egyoldalúvá vált, hogy az UNO-t ebben a kérdésben már alig lehet kompetens szervezetnek tekinteni. A mi munkánknak tényeken kell alapulnia. Nem hiába idéznek minket olyan nemzetközi orgánumok mint a New York Times, vagy az Independent, de néha még az Al Jazeera is.

– Van esélye annak, hogy a vilég vezetői érdemben tudjanak tárgyalni egymással?

– Attól függ kikre gondolunk. Nehéz elképzelni, hogy a szabad világ vezetői képesek közös nevezőre jutni a mai nagy diktátorokkal. Egyfajta bizar helyzet állt elő Donald Trump hatalomra kerülésével. Éppen a napokban hozott szerintem egy jó döntést, hogy Nikki Haley-t nevezte k az UNO új nagykövetének. Úgy érzem vele jó irányba fognak fordulni a dolgok. Theresa May pedig olyan kijelentést tett, hogy az emberi jogok védelme, akadályokat gördít a biztonság elé. Meg kell változtani a jelenlegi játékszabályokat. Az emberi jogokat soha sem lehet semmibe venni. Meg kell találni az egyensúlyt. Egy terrorakció megakadályozása az emberi élethez való jog védelme. Mint ahogy az is, hogy nem tartóztatnak le és kínoznak halálra ártatlan embereket. Nem lehet semmibe venni az alapvető emberi jogokat, mert akkor alapvető társadalmi és morális értékek semmisülnek meg. Kétségtelenül nagy dilemma előtt állnak a világ vezetői, és a válaszaik nem egyértelmüek. Érdekes kettős mércével állun szemben. Azok az országok amelyek legelőször és leghatározottabban itélik el Israelt, egy adott helyzetben azonnal készek beáldozni az emberi jogokat is.

– Ha most lehetősége volna megválasztania kivel szeretne beszélgetni és találkozni, kik volnának azok a személyek?

– Például Patrick Moynihan-nel, vagy Abba Eban-nel, talákoznák szívesen, ha vissza lehetne őket onnan felülről hozni. Mindketten kitünő szónokok voltak.

– Ha valami csoda folytán kitörne hirtelen a világbéke, és mindenütt tiszteletben tartanák az alapvető enberi jogokat, mihez kezdene?

– Én is gondolkoztam már hasonlókon. Nehéz lenne a döntés. Talán a szinjátszás.

(A cikk Edit Siev riportja alapján készült.)

Avi ben Giora

Az elemzést Graeme Hamilton írta és hansúlyozta: a demokrácia hanyatlása leginkább Törökországban, Venezuelában és Magyarországon érzékelhető–legalábbis a Freedom House rangsorolása szerint. Törökországban például e hónapban 500 török állampolgárt állítottak bíróság elé államellenes összeesküvés vádja miatt. Venezuelában Nicholas Maduro állambiztonsági emberei ellenzéki vezetőket börtönöztek be. Magyarországon pedig azokat a civil szervezeteket büntetik és démonizálják, akiket külföldről, illetve Soros Györgyön keresztül finanszíroznak.

A cikk Yascha Mounk, a Harvard Egyetem professzorát idézi, aki szerint az európai és észak-amerikai lakosság egyre cinikusabban szemléli a liberális demokráciát, egyre kevésbé hisznek abban, hogy valódi befolyást tudnak gyakorolni a politikára és egyre inkább támogatják az autoriter alternatívákat. Például minden hatodik amerikai támogatná, hogy civil helyett katonai kormányzás alá kerüljön az ország. Ezzel szemben 1995-ben 16 amerikaiból 1 gondolta ezt.

Mounk szerint a diktatúra felé irányuló hajlam az 1980 után született generációban a legerősebb. Szerinte ez azért is lehet, mert a fiatalabb korosztály nem tudja, mi az ha diktatúrában kell élni.

“A korábbi generációk tudták milyen az, amikor nem demokráciában élünk. A fasizmus ellen harcoltak, vagy saját bőrükön érezték a fasizmust. Vagy felnőttként éltek akkor, amikor a világban komoly erőt jelentett a kommunizmus. Amikor a liberális demokráciát értékelik, ezekhez az alternatívákhoz hasonlítják azt”–jelzi Mounk.

Mounk hozzáteszi: a mai fiatalok el vannak keseredve az életszinvonal stagnálása miatt és úgy érzik, hogy miért nem lehetne egy új szisztémával próbálkozni? Mégis menniyre lehet az rosszabb, mint ami jelenleg van? Mounk szerint a fiatalok sokkal nyitottabbak a nem liberális demokráciák felé mint szüleik voltak.

A tudós szerint három tényező mozdította el a társadalmat az illiberális irányba.

• 1985 óta stagnál az életszinvonal.
• Észak-Amerikában és nyugat Európában a multikulturalizmus váltotta fel a monokulturalizmust.
• A közösségi média újabb platformokat adott bárki számára aki fel szeretne szólalni és az értelmiségi, politikai vagy gazdasági elitek ezzel terepet és kontrollt veszítettek. Bár ez akár pozitív is lehetne (például egy diktatúrában), demokráciában sokszor átok. Hiszel ezzel megkérdőjeleződik a nemzeti konszenzus olyan kérdésekben mint például az antirasszizmus.

Kanada egyre többször szólal fel a magyar demokrácia felszámolása miatt. Legutóbb Kanada budapesti nagykövete – Isabelle Poupart – jelezte aggodalmait a CEU elleni támadások miatt. Később a kanadai külügy és az ellenzéki NDP is felszólalt Magyarország kapcsán.

Mounk szerint kulcsfontosságú, hogy az autoriter vezetőket még második ciklusuk megkezdése előtt állítsák meg, hiszen az igazi diktatúra és terror általában a második ciklus után kezdődik. Erre most Lengyelországban van esély. Magyarország már rég lekéste ezt a lehetőséget.

Christopher Adam. a St. Joseph’s Parish igazgatója. (Fotó: Christine Maki/CBC)

Az angol nyelvű katolikus egyházközség három éve alakította ki a kertet, hogy a nyári hónapokban a naponta több mint száz rászoruló aki megjelenik a népkonyhában felszolgált vacsorán ne pusztán élelmet kapjon, hanem egészséges, helyben termelt zöldséget is. Például néhány hete, a nem túlságosan terjedelmes belvárosi kert annyi fej salátát termelt, hogy öt napon keresztül mindennap friss salátát szolgáltunk fel vendégeinknek a főétel mellett.

Az egyik önkéntesünk, aki immár két éve szolgálja egyházközségünket a 19 éves Aeden Jenish. “Nagyon frusztráló, mert nem tudjuk, hogy miért tették. Csak annyit tehetünk, hogy még keményebben dolgozunk annak érdekében, hogy minél több zöldséget termeljünk és hogy ismét gyöngyörűvé tegyük a kertet”–mondta a fiatalember a CBC közszolgálati rádiónak.

“Ez az incidens ugyan nyomot hagy rajtunk, de nem keserít el minket. Ahhoz a sok száz emberhez képest akik élvezték, megbecsülték és támogstták a kertet, csupán egy-ketten lehettek akik pusztítottak. A szeretet és a megbecsülés sokkal gyakoribb”–állt az egyházközség közleményében.

Az ottawai rendőrség vizsgálatot indított ismeretlen tettes ellen. Az egyházközség önkéntesei és dolgozói pedig a megbocsátás kihívása előtt állnak. És természetesen folytatni kell és folytatjuk is a napi ingyenkonyhát hétfőtől péntekig, 17 órától 18.30-ig.

A St. Joseph’s római katolikus egyházközség 1978-ban hozta létre a St. Joe’s Supper Table nevű népkonyháját. Az első években naponta szendvicseket készített sajátkezűleg az akkori plébános, Fred Magee atya. Ma viszont több tucat önkéntes és egy program menedzser szolgálja fel nap mint nap a vacsorát hajléktalanoknak, kisnyugdíjasoknak, fogyatékkal élőknek és a mélyszegénységben szenvedőknek.

A CBC közsolgálati média kiemelt figyelmet biztosított az incidesnek. A CBC rádió ma reggel tájékoztatta a lakosságot, ma este pedig a CBC televízió ottawai híreiben számolnak be az ügy újabb fejleményeiről. A CBC riportjainak köszönhetően jelenthetjük, hogy számos ottawai érkezett a templomba a hír hallattán saját kertjükben termelt friss zöldséggel és gyümölccsel. Igazán megható a főváros lakosságának szolidarítása.

Kanada három nagy szövetségi pártja – a kormányzó liberálisok, a konzervatívok és a szocialista új demokraták – mind támogatják a jelenlegi protekcionista rendszert. A probléma ott kezdődik, hogy Donald Trump amerikai elnök az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalását kezdeményezte és biztosan napirendi pont lesz a kanadai tejterméki és baromfi piac liberalizációja. Ez az a téma, amit Justin Trudeau leginkább szeretne elkerülni.

Az Angus Reid Intézet végzett egy reprezentatív felmérést a supply management jövőjéről, melyben 1.500 kanadai véleményét kutatták. Ebből kiderült, hogy a lakosság 45 százaléka szerint csak akkor kéne felajánlani a piaci liberalizációt, ha minden kötél szakad az amerikai féllel történő tárgyalásokon. Ezzel szemben 26 százálék azok aránya, akik szerint már az elején fel kéne ajánlani a nemzeti kvótarendszer feladását. Össesen 29 százalék pedig semmilyen kompromisszumot nem kötne, maradjon a jelenlegi rendszer.

Nem kérdés, hogy a jelenlegi rendszer magasabb árakat és kevesebb választékot eredményez a kanadai vásárlónak. De a kanadai lakosság harmada úgy véli, hogy megéri többet fizetni, hogy a hazai termelőket és a nemzeti piacot támogassuk. A kanadai lakosság 36 százaléka drágább supply management tejet kíván a továbbiakban is vásárolni, 35 százalék mondta ugyanezt a sajtról, 30 százalék a tojásról és 30 százalék a baromfiról.

Bár van a lakosságban hajlam a változásra, amikor az ősszel tényleg terítékre kerül a téma az amerikaikkal, veszélyes aknamező közepén fogja találni magát a kormányzó liberális párt, különösen ha szembekerül a tejtermelők érdekvédelmi szerveivel.

Illusztráció: Werner Antweiler

(Long Ma, a sárkány Ottawa városháza előtt. Fotó: C. Adam.)

Az önkormányzat arra számít, hogy mire július 30-án este végéhez ér a három napos performansz, a százezer főt is meghaladja azok száma, akik megtekintik valamelyik fellépést. Fontos kiemelni, hogy az 1999-ben alakított franciaországi társulat most lép fel először Észak-Amerikai városban, így Ottawa ezúttal valóban felkerült a nemzetközi térképre. A zárójelenetre vasárnap este 9-kor kerül sor a Kanadai Hadtörténeti Múzeum előtt. Stílszerűen itt találkozik majd egymással a harcban álló óriás sárkány és a gigáns pók.

(A Sárkány uralja a Laurier Avenue-t szombat este. Fotó: C. Adam)

Voltak azonban kritikai hangok is–volt olyan, aki sértőnek találta, hogy Kumo a pók felmászott az ottawai római katolikus Notre Dame katedrális falaira. Az érsekség ezért közleményt adott ki a hétvégén: “Ez egy lehetőség az érsekség és a katolikus közösség számára, hogy együttműködjön az önkormányzattal és hogy pozitív kapcsolatot mélyítsen el a tágabb közösséggel, valamint az ide látogató turistákkal és leginkább a fiatal családokkal. Az, hogy csatlakozunk a nemzeti évforduló ünnepeihez, a pozitív polgári kapcsolat egyik példája”–jelezte az érsekség.

A Hadtörténeti Múzeum elé tervezett vasárnap esti záró performanszt mindenképpen ajánljuk olvasóinknak. Meg azt is, hogy legkésőbb félkilenc felé érkezzenek meg oda, mivel több mint tízezer résztvevőt várnak a szervezők.