Szilárd meggyőződésem, hogy a köztársaság, amelyet az Orbán kormány, demokratikus felhatalmazása ellenére, felszámolt és kirabolt, egyszerűen a helyreállítása révén feltámasztja az elvesztett demokratikus jogokat és intézményeket, amelyek nélkül ezidőszerint Magyarország alig különbözik egy szerencsésebb banánköztársaságtól. A szerencsénk pedig mindössze annyi, hogy történetesen Europa közepét foglaljuk el. Itt és most nincs helye egy banánköztársaságnak. Igaz viszont, hogy a miniszterelnök mégis megpróbálja, hogy azzá tegyen bennünket.

Minél inkább látom, hogy mire megy ki a Fidesz játéka, annál inkább érzem szükségét annak, hogy valamit tegyek ellene. Ez a video sorozat egyike azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek a megtételére rákányszerültem, annak érdekében, hogy felhívjam a demokratikus ellenzék figyelmét a közelgő súlyos szükségállapotra és arra ösztökéljem őket, hogy megtegyék a szükséges, sőt, elkerülhetetlen lépeseket a katasztrófa elhárítására. De nem csak az ellenzéknek, hanem a teljes magyar közéletnek rá kell ébrednie, hogy ha egy tisztességes, jómódú, élhető országot akarunk, márpedig azt akarunk, akkor azért egy tisztességes erőfeszítésre lesz szükség. Ez a video sorozat annak az erőfeszítésnek az első aktusa kíván lenni.

*

Előbb-utóbb talán mindenki megérti, hogy ha egy tisztességes, jómódú, élhető országot akarunk, márpedig azt akarunk, akkor azért egy tisztességes erőfeszítésre lesz szükség. Ez a video sorozat annak az erőfeszítésnek az első aktusa kíván lenni.

*

Mélyen tisztelt Szerkesztő Uram!

Kell-e mondanom, milyen lelkesen fogadtam a felkérést, hogy a budapesti karácsonyi fényeiről tudósítsak. Ez rég óta volt tervem, de miután évről évre változott és gazdagodott a karácsonyi kivilágítás, botorul a következő évre halasztottam mindig, remélve, hogy mire elérkezik az elszántság pillanata, addigra még látványosabb lesz a város kivilágítása. De most a felkérés nem ad több haladékot, így máris küldöm a képeket.

Elsőnek szűkebb pátriám, a budai Bartók Béla út környéke, a Gellért szállóval és a Hadik kávéházzal.

Kissé odább az Erzsébet híd és a sétahajók, melyek még ilyenkor is zavartalanul cirkálnak minden este.

És persze, a híd északi oldalán Alexandriai Szent Katalin tabáni temploma és a hátterében a királyi vár.

De lássuk, mi folyik a Madách téren! A karácsonyi vásár még mindig nyitva, habár a vásárlók már sokkal gyérebbek.

Az Anker Palota sokkal méltóságteljesebb most mint bármikor.

A Deák tér és Deák Ferenc utca lenyűgöző.

A nevezetes Gödör mulató is érdekes az Erzsébet téren.

Ez pedig a József Attila utca.

Az Andrássy út bejárata…

DE akármilyen szép, akármilyen ünnepélyes legyen is, azért az emlékeztető most is ott van:

A mellete lévő üzletben Herend Oroszlánja egyáltalán nem boldog.

Az operaházbol kiszökött néhány a Diótörő szereplői közül:

A Nyuszi csak a hívásra vár.

A Nagymező utcában Kálmán Imre szobra sütkérezik az Operett Szinház fényeiben.

Az utca másik oldalán pedig Hofi Géza örökös grimasza világítja meg az estét…

Búcsú az Oktogonnál. Nem messze a Royal Szálló fényei látszanak. De ebben már nincsen semmi ”karácsonyi.” A Royal ilyen fényes minden este.

Kerekes Sándor

***

Bánfi Miklós fotói este a Bazilikánál…

Nem volt az oly régen, amikor Ön beköszöntött ide Kanadába, mindenféle igéretekkel és kilátásokkal. Akkor megadtuk Önnek a a kijáró tiszteletet és az ártatlanság vélelmét, habár nem volt titok elöttünk az Ön Fideszes multja, sem az a körülmény, hogy kinevezését éppen annak köszönhette.

Most azonban látnunk kell, nem először, hogy a magyar kormány aknamunkát végez itt Kanadában és az lehetetlen hogy ezt az Ön tudta és aktiv hozzájárulása nélkül tudná megtenni.

Talán bizony el méltóztatott feledkezni a nemrég tett igéretekről? Arról, hogy minden kanadai magyart egyformán fognak szolgálni és hogy nem lesznek különbözően megítélt magyarok. Míly hamar elszálltak ezek a nemes gondolatok!

A Kőrösi Csoma program, még ha hiszi is a kormány amit állít, hogy az a magyar ”egység” nevében fogant, nem egyéb, mint egy felháborító, vérlázító fasiszta kísérlet arra, hogy az alultájékozott, vagy éppen érdektelen kanadai magyarokat az állam, méghozzá az önérdekelt állam jármába csalja. Ebből a kanadai magyar közösség csak bajt és hátrányt ”nyerhet,” ha eddig békesség és nyugalom volt közöttük, – mint ahogy sajnos nem volt – akkor ezzel az ellenségeskedés megindulhat és elmérgesedhet.

A kanadai magyarnak nem tiszte és nem kötelessége a kormányt támogatni, mint ahogy a hazai magyarnak sem, és különösen nem a jelenlegi gyalázatos és hazug kampányában a nemlétező menekültek ellen. A magyar társadalom öngyilkos módon átengedi súlyos nemzeti sorskérdéseinek a meghamisítását a kormány hazug propagandahadjáratának, anélkül, hogy ráébredne, mennyire káros ez számára minden szempontból. De a kanadai magyar, aki egykor maga is menekült volt, miképpen fordulhat szembe az emberiesség legelemibb követelményével, azzal, hogy szeresd felebarátodat és értelemszerüen segíts rajta, ha rászorul?

Ön pedig, megfeledkezve a korábbi igéretéről, tűri és támogatja ezt? Ez a kőrösicsoma rüfke a többi hasonló bűnözővel együtt idejött széthúzást és gyűlölködés hinteni a magyar közösségbe az Ön egyetértésével? Vagy talán nem is tudta Ön, hogy mindez mire való? Dehogynem tudta. Nagyon is jól tudta és segítette. Nos, ennyit az egyenlő bánásmódról, a nemes igéretekről és főleg az emberi tisztességről.

Uram! A tiszteletből ezek után semmi nem maradt. Elpárolgott, Ön elvesztegette. Ön és a pártja, amely a nemzet és a kanadai magyarság ellenében tevékenykedik, nem érdemel többé semmi tiszteletet. Excellenciád egy gazember. Mi tisztességes, normális magyarok és kanadaiak végeztünk Önnel és bandájával.

Voltszerencsém.

Kerekes Sándor

Kerekes Sándor Iványi Gáborral.

No, Kedves Világom, gyere közelbb, ülj le itt szépen, hadd mondjam el neked, hogy mivel töltöttem a tegnap délutánomat.

Tudod, azoknak, akik meg akartak szabadulni a megszégyenített állami kitüntetéseiktől, Iványi Gábor, maga is többszörös kitüntetett, rendezett egy árverést, hogy a kitüntetések hasznos, jótékony célra fordítódjanak, ne csak elvesszenek az államelnöki bürokrácia fekete bugyraiban. Ez az árverés történt tegnap délután. Valaki, akivel előzőleg beszéltem erről, az egész kitüntetés dobálást úgy hívta, hogy ”kikeresztelkedés,” azaz kiszállás a keresztekből. Gondoltam, ez meglehetősen szellemes elnevezés.

Már amikor az udvarra érkeztem, ott találtam Ben Novakot, a Budapest Beacon lelkét, akinek ez édesapja is elküldte a kitüntetését az árverésre. Elmagyaráztam Bennek, hogy mi volt a tervem és pillanatok alatt beleegyezett abba, hogy együtt vegyük meg Iványi Gábor egyik kitüntetését, fele-fele alapon, és azt neki, mármint Iványinak, visszaadományozzuk, mert nagyon is megérdemli.

Én a videót készítettem, Ben mellett álllva, míg ő a licitálást végezte. Igy azonban bajba futottunk, mert Iványinak három kitüntetése is volt a listán. Az első messze a mi megegyezett maximum árunk felett kelt el, de a második éppen csak, hogy belefért a költségvetésünkbe. Hurrá! Sikerült, megcsíptük. Én persze azonnal közölni akartam, hogy mi a szándékunk és hagytak is szólni, de ehhez le kellett tennem a kamerát. Annyira izgatott voltam, hogy nem is törődtem tovább a kamerával, csak lefektettem egy székre. Igy történt, hogy fekvő helyzetben vette fel ami történt. De talán igy is megfelel.

Kerekes Sándor

Iványi Gábor, ez a gyakorlott hitszónok, számtalan hatásos beszéd gyakorlott rögtönzője, az átadáskor a meglepetéstől teljesen szavát vesztette. Nekem ez nagyon tetszett és nagyon jól esett.

Hallatlan jó érzésekkel hagytam el a termet az este végén, katharzis történt, valami nagyon aljas és gyalázatos dolgot fordítottunk, néhányan, a visszájára és csináltunk belőle nemes, hasznos emberi gesztust.

Az árverés több mint kétmillió hatszázezer forintot jövedelmezett a szegény gyerekek téli lábbeliejinek a megvásárlására.

Kerekes Sándor

Van azonban egy alvó része Budapestnek, az elhanyagolt, de hangulatos nagyobb része, ahol bizony megállt az idő. Megállt, egyes esetekben 1956-ban, máshol 1945-ben, de van olyan hely is ahol még mindig 1899-et írnak. Egyes szigetecskéi a mélynek, amelyek annyira elhanyagoltak, hogy megépítésük óta, amikor optimista háziuraik útjukra bocsájtották őket, a kutya sem törődött velük. Még maga Krúdy Gyula sem vett tudomást róluk a maga idején. És azóta is őrzik nyomorgó, de büszke érintetlenségüket. A Nagykörúton kívül alig akad várpsrész, amelynek kisebb vagy nagyobb része ne lenne ilyen elfelejtett sziget. A zuglói kis falu, a Wekerle Telep századfordulós bája, vagy a kőbányai ”villa negyed,” mind az egykori dicsőség elszegényedett árnyékai.

Nem kell messzire menni sem a Körúttól, sem a Dunától elmerülni a régvolt Budapestben. A dolgom után bandukoltam a külső Ferencvárosban, amikor észrevettem, hogy a budapesti szokással ellentétben, egy ház kapuja tárva-nyitva, persze, hogy bementem.

Drégely utca 16. Semmi különös, ezrével épültek efféle házak Pesten a századfordulón. De a kapu melletti lakás ablakát befalazták. Ugyan ki és főleg hogyan élhet ebben az utcai lakásban, ha tégából van az ablaka?

De annyi baj legyen, itt az alkalom bemenni, hadd látom, hogy mi van belül! Nos, a kapualj reménytelenül koszos és elhanyagolt, a vakolat az építés ideje óta hullik, ami ehhez hozzáadódott az elmúlt száztizenhét évben az a lecsüngő őserdeje a pókhálóknak.

Ezen az alvilági alagúton áthaladva, kitárulkozik a tizenkilencedik század szoba-konyhás világa, amely koránt sem volt ismeretlen elöttem, sőt, nagyon is családiasan hat, de rég nem láttam már. Talán ezért van az, hogy elérzékenyülök a látványtól.

Kerekes Sándor

Kerekes Sándor fotói (kattintson a nagyításhoz):

]]> http://kanadaihirlap.com/2016/09/13/mely-budapest/feed/ 20 http://kanadaihirlap.com/2016/09/11/orkeny-kerti-vigassagok/ http://kanadaihirlap.com/2016/09/11/orkeny-kerti-vigassagok/#respond Sun, 11 Sep 2016 12:45:25 +0000 http://kanadaihirlap.com/?p=28265 A most már hagyományosnak számító Örkény Kert az Örkény Szinház évadnyitó ünnepélye. Ebben a szinház teljes személyzete részt vesz és hatalmas tömeg gyűlik össze minden nyáron, a szinház elött, a Madách átjáróban, amelyet ilyenkor valóságos kertté alakítanak át, fűvel, nyugágyakkal, kerti székekkel, mintha az egész esemény valóban a kertben zajlana. Az időpont mindig augusztus vége, szeptember eleje táján van, hogy az új szinházi évadot bevezesse és ahhoz a közönségben kedvet csináljon. Ez az esemény évről évre egyre nagyobb érdeklődés mellett megy végbe, ebben az évben már két szinpadot is beállítottak. A közönség imádta, méghozzá jogosan.

Az este befejező aktusa az Esztrád Műsor volt, amelyben minden résztvevő előadhatta a magaáltal kiválasztott számot . De azért voltak jócskán kollektiv darabok is, mint ez a bámulatos a capella darab.

Kerekes Sándor

*

A Professzorok Batthyány Köre Orbán Viktor társaságában.

Tudta-e, hogy az Európai Unió felelőtlen politikusai a népvándorlás kezelésében elkövetett balfogásaik terhét akarják szétteríteni egész Európán? Tudta-e, hogy ezt hatalmuk jogilag kétes kiterjesztésével próbálják elérni? Tudta-e, hogy Európa védelmében eddig Magyarország tette a legtöbbet? Tudja-e, hogy a magyar példán egyre több európai polgár bátorodik fel és tér észhez? Hogy a mi népszavazásunk döntően befolyásolhatja a tagállamok és az EU központjának jövőbeli viszonyát? Tudja-e, hogy Magyarország és egész Közép-Európa önvédelmi ösztöne a keleti inváziókkal szemben évszázadok alatt alakult ki, és ennek elfojtása mindig is végzetes következményekkel járhatott volna? Legyen tisztában vele, hogy a népvándorlással szembeni kemény fellépés és a kampánykérdésekbe ágyazott leegyszerűsítő állítások ellenére az igazi menekültek befogadásra találnak Magyarországon! A kampány bizonyosan nem találkozik mindenki ízlésével, de ettől tekintsünk el! Értsük meg, hogy a részvétel a népszavazásban sorsdöntő jelentőségű, és a helyes válasz: NEM!

Kiadó: Professzorok Batthyány Köre.

**

Hát ide figylj, Professzorok Batthyány Köre, te szánalmas, gyáva, gerinctelen, hipokrita csoport! Mondhatom, hogy a lehető legrosszabkor tűntél fel újra, a hallgatásból és az obskurus nihilizmusodból. Ugyanis éppen ma reggel került a nyilvánosság elé a német sajtó révén, az a kronologiai visszatekintés és összefoglaló, amely a tavaly szeptemberi menekültválság eseményeit eleveníti meg újra, óráról órára kiterjedő alapossággal.

Ennek lényege az, hogy amikor Orbán Viktor utasítására a menekülteket gyalogosan útnakindították a Keleti Pályaudvarról, (Emlékszel? Előzőleg napokig nem engedte a rendőrség hogy elhagyják a pályaudvart.) azok pedig nekivágtak az országútnak, gyalog, étlen-szomjan, nos, erről Angela Merkel a nyaralása közben értesült. A magyar intézkedés kész helyzet elé állította Ausztria és Németország kormányát. Ekkor két alternatíva volt lehetséges: a menekülteknek erőszakkal útját állni, vagy beengedni őket a szolidaritás alapján. Természetesen Angela Merkel az utóbbit választotta, hiszen fel sem merülhetett benne a lehetőség, hogy esetleg a menekültek közé lövessen. A döntésre három órányi idő állt rendelkezésére.

Nos te ostoba és gonosz Batthyányi Kör, ezeknek a tényeknek a fényében nem szégyenled magad a tudatlanságodat gyalázatos hazudozással és gerinctelen ostobasággal tetézni? Az emberi tisztességnek már egyetlen szemernyi maradéka sincsen meg benned többé? Így ”védte meg Európát” a Te Orbán Viktorod? Így hazudjátok el mindannyian amit tettetek, illetve amit tennetek kellett volna, de elmulasztottatok?

Nos, Professzorok Szégyenteljes Lucifer Bizottsága, neked elsősorban kellene, éspedig örökre, otthon maradnod október másodikán és azután is mindörökkön örökké, Ámen! Mert ha eddig még nem, akkor ezzel a legutóbbi nyilatkozatoddal olymértékig kompromittáltad magad, hogy ha a helyedben lennék, nemhogy a nevedet, de még az arcodat sem lenne többé szabad bárhol megmutatnod. Tünj el, süllyedj a föld alá jólmegszolgált szégyenedben és elő ne kerülj addig, amíg bűnbánattal és szorgalommal le nem vezekelted az elmúlt évek aljasságait, amelyekkel minden tisztességes embert megbotránkoztattál. Ég veled és jobb erkölcsöket!

Kerekes Sándor

Hallottam, olvastam, hogy egy szép, öreg zsinagóga van Mádon, azt mentem el megnézni.

Mád a Tokaji Borvidék egyik része, gyönyörű pincék szőlőskertek mindenütt, valóságos paradicsom, olyan szép. Nem csoda hát ha a XVIII. században, amikor a hasszid zsidók talpa alatt felforrósodott a föld Galiciában, errefelé menekültek. Megtelepedvén pedig hamarosan beilleszkedtek a helyi bor-kulturába, kereskedtek, termeltek és mint az összes többi helyiek, ők is jól megszedték magukat, jómóduak lettek.

A zsinagóga, amelyet megnézni indultam, 1792-ben készült el, gyönyörü barokk stílusban. Az egyik legöregebb az országban. Nem nagy, de barátságos.

Mádnak fénykorában lehetett úgy négyezer lakosa, ennek egy ötöde, nyolcszáz volt zsidó. A különböző felekezetek észrevétlen szimbiózisban éltek. A gyerekek mind állami iskolába jártak, így azután az elkülönülés sosem történt meg. Legalábbis ezt hallottam Fehér Barnabástól, az idős, de fáradhatatlan férfiútól, aki a zsinagógát több mint ötven évig gondozta, jóban rosszban. Mert bizony volt rossz bőven. A háború után az épület borzasztó állapotban maradt fenn és az azt követő években egyre csak romlott. Fehér úr, azaz ”Barna Bácsi,” egyfolytában tartotta benne a lelket, mígnem az ezredfordulón döntenie kellett az államnak, hogy mit tesz vele: hagyja összedőlni, vagy rendbeszedi.

Szerencsére az utóbbi mellett döntöttek. Zsidók nem élnek Mádon 1956 óta. Ez a zsinagóga tehát mindenek elött idegenforgalmi intézmény a mellete álló szintén gyönyörüen restaurált rabbi házzal. Most mindkettő a Lubavich szekta magyar fiókjának a kezelésében van és kiállítás, valamint alkalmi szertartások céljára szolgál. Nem ritkaság, hogy tengerentúli zsidók, az egykori virágzó közösség leszármazottai, küldik el gyerekeiket, unokáikat, hogy meglássák, honnan indult el a család. Még az is megesik, hogy fiatalok visszajönnek, akár amerikából, hogy ebben az épületben kössenek házasságot.

A restaurálás pazarul sikerült, olyannyira, hogy végül Europa Nostra díjjal tüntették ki a kivitelezőit. Nagyonis megérdemelten. Az egész kis létesítmény oly szép, elegáns és finomművü, mint egy kis ékszerdoboz. Barna Bácsi pedig, aki a gyerekkori barátai emlékére tartja nem hivatalos pozicióját a zsinagógában, elmondta újra, talán ezredszer a szokásos meséjét, hogy katolikus létére miért bajlódik a zsinagógával.

A város három étterméből egy se volt nyitva kedden, amiből arra következtetek, hogy az idegenforgalom még igy a nyár közepén sem éri el azt a szintet, amelyet Mád megérdemelne. Kár, mert valóban gyönyörű városka, ha kissé elhanyagolt is, és ami a helyi borokat illeti, azoknak nincs párja.

A rabbi háza és a zsidó iskola épülete:

Fotó: Kerekes Sándor

Fotó: Kerekes Sándor

A rabbi szobája:

Fotó: Kerekes Sándor

A frigyláda:

Fotó: Kerekes Sándor

Elmondása szerint, Barna Bácsinak, amikor megházasodott, a tanács itt a rabbi házában utalta ki a rabbi lakását. Így nem volt más választása, itt töltötték a nászéjszakájukat a rabbi lakásában. Most már azonban a mellette lévő ház az övé.

Fotó: Kerekes Sándor

Kerekes Sándor

*

Miért csinálja ezt római katolikus létére? Miért “szolgálja” a zsidókat?…Nézze meg Kerekes Sándor videóját.

Azután becsaptak, amikor rádtukmálták Tarlós Istvánt, a tehetségtelen bunkó főpolgármestert azzal a mesével, amit sajnos ő maga is elhitt, hogy neki bejárása van Orbán miniszterelnökhöz. Igen, bejárása az van, a cipőket kipucolni, de beszélnie tilos.

Becsaptak akkor is, amikor az intézményeidet, kórházakat, iskolákat elrabolták és még ráadásul jóval több pénzt is, mint amennyi azok működtetéséhez szükséges.

És persze, folyamatosan becsapnak, amint az általad megkeresett pénznek egyre nagyobb és nagyobb részét rabolják el tőled évről évre, ezzel tehetetlenségre kényszerítve a teljes Önkormányzatot.

A leggyalázatosabb becsapás pedig az, hogy a saját képviselőid, akikbe a bizalmadat fektetted, amikor megválasztottad őket, a közigazgatásba választott képviselőid, szó nélkül asszisztálnak ehhez a folyamatos rabláshoz, párthűség címén. Kocsis Máték, Papcsák Ferencek és Tarlós Istvánok árulják el az érdekeidet, lopják a tulajdonodat és aláássák a jövődet, ezzel hálálva meg a bizalmat, amelynek jegyében megválasztottad őket.

A legutóbb előbukkant kormányzati tervek, amelyek Budapest teljes önkormányzati felszámolását latolgatják, igazságos büntetésnek számítanának Tarlós esetében, akiből az a senki lesz aki eddig is volt, méghozzá megérdemelten. Őt is felszámolják majd az önkormányzatisággal együtt. De talán még nem késő megmentenie legalább az emberi tisztesség utolsó kis maradványát, megtenni az utolsó lehetséges tisztességes lépést amely még rendelkezésére áll, ha a karrierjét nem, legalább a becsületét megmenteni. Nevezetesen, leállítani a hármas metrót, mielött a tömegszerencsétlenség bekövetkezik és lezárva tartani azt addig, amíg a kormány a szükséges összegekkel elő nem rukkol. A pénz rendelkezésre áll, csak a Fidesz ül rajta. Tessék felkelni arról a pénzről és azt a jogos követelőnek elhozni!

A másik logikus következtetés, amelyet az aljas kormányzati ármánykodás egyre inkább indokoltá és sürgőssé tesz, az, hogy Budapest kezdjen hozzá önállósulni! Lehetséges elképzelni, hogy Budapest kiváljék Magyarországból? Igaz, ezt nem könnyű elképzelni. De nem is lehetetlen. Ma Budapest tartja el Magyarország majdnem felét, a kormány összes ostoba és pazarló költekezése Budapest kontójára történik. Már rég itt az ideje megálljt mondani ennek az esztelen, ellenséges politikának, amelyet a kormány a saját pénzünkön folytat – ellenünk. Az önvédelem ideje elérkezett.

Legfőbb ideje felébredni!

Kerekes Sándor

Ébredj fel!

*

‘Je suis épuisé’ — Elegem van, belefáradtam.

Hosszas beszélgetés után Janettel, a tegnap esti tömeggyilkosságról, és persze a tehetetlen düh hatása alatt is egyben, azt hiszem, hogy fel kell adnom a korábbi álláspontomat, amely többnyire a pacifizmus felé hajazott és habár ellenezve minden vallást, azért az ”élni és élni hagyni” alapján állott. Mára radikális lett belőlem és most elmondom, hogy hogyan tennék, ha a válaszadást rám bíznák.

Ehhez pesze nem árt tudni néhány alapvető dolgot.

Ha hinni lehet William L. Shirernek, (The Collapse of the Third Republic (1969)) márpedig ha van akinek hinni lehet, akkor az éppen ő, nos, a francia haderő néhány szerencsés, de véres első világháborús sikertől eltekintve kétszáz éve nemigen győzött csatában. Sőt, mint Shirer bőségesen dokumentálja a könyvében, a francia vezérkar részben gyávaságból, részben szándékos politikai célzatossággal hagyta veszni az országot 1940-ben a németeknek. Az utolsó nagy hadisikerei a franciáknak még Napoleon idejében történtek. Mindez annak ellenére, hogy a francia haderő nagyobb, modernebb és sokkal jobban felszerelt volt mint a németeké. A kettő között a különbséget és azzal együtt a győzelmet, a németek vakmerősége és a francia vezérkar gyávasága jelentette. Mindezt úgy, hogy a fiatal tehetséges francia őrnagy, De Gaulle, könyve a modern páncélos hadviselésről, (Vers l’Armée de Métier 1934) volt az a forrás ahonnan a németek alkalmasínt az eredeti ötletet merítették a maguk páncélos hadviselési technikájához és a nagysikerű ardenni rajtaütéshez. Eközben pedig Franciaországnak nagyobb, modernebb és gyakorlottabb hadereje volt páncélosokban, repülőgépekben és tengeri flottában, amelyeket harc nélkül átengedtek a németeknek. De már a háború elött megnyilvánult az alapvetően gyáva alapállása a francia vezérkarnak, amikor a Ruhrvidék kiürítésekor engedtek a blöffölő Hitlernek.

Franciaország most a korábbihoz hasonló helyzetben van, habár a nemzetközi kontext nagyon más. De a sok provokációt türelemmel és fájdalommal tűrte, eddig a humanizmus felülkerekedett a dühön és a bosszúvágyon. Ez azonban nem mehet így tovább!

Az iszlám minden egyes eltűrt provokáció után csak agresszívebb lesz és nem fog megállni a gyilkolásban addig, amíg valaki meg nem állítja őket.

Most ennek az ideje érkezett el Franciaország számára.

Többé már nem az számít, hogy milyen születésű volt a merénylő és hogy a szülei honnan települtek át, hanem, hogy honnan jött az inspiráció, a bátorítás a gyilkos hazugságok és persze a pénz, amely elvezetett a számos merénylethez, egyik borzasztóbb, mint a másik. Ez a tegnap esti nizzai gyalázat tehát az a katasztrófa, amelyben Franciaországnak fel kell ismernie az alkalmat arra, hogy ennek az iszlámista gyilkolásnak végetvessen. Többé már nincs értelme a haragos szavaknak, melyeket nem követnek tettek.

Mindenki, az egész világ látja és érti, hogy hol az eredete a gyilkolás eszméinek; ideje cselekedni.

Ugyanúgy mint az 1930-as években, Franciaországnak hatalmas hadereje van. Ezt a haderőt most ideje mozgósítani a gyilkosok ellen és valóban a béke védelmében. Ideje elküldeni a Mirage-okat és a hadihajókat Szíria partjaihoz, véget vetni az Iszlám Állam és a gyilkos Hafez al Assad létezésének. Ezt érdemlik a szírek, az európaiak és ezt érdemli a Világ. Ezzel mindenki jól fog járni. KIvéve a gyilkosokat, akiktől már régen meg kellett volna szabadulni, és kivéve a fanatikus iszlámistákat, akik ebből fogják megtanulni, hogy többé sehol nem tűrik meg őket. Bárhol tűnjön is fel, a radikális iszlámnak nincs helye tőbbé ezen a földön.

Igaz, lesz majd aki ellenzi ezt a hadjáratot. Lesznek, akik a vallás védelmére hivatkoznak és lesz aki Európa békéjét siratja majd el. De akik valóban békét és nyugalmat kívánnak, azoknak jó lesz támogatniuk ezt a hadjáratot, mert enélkül akár örökre is lemondhatnak a békéjükről amelynek a nevében húzódoznak. Ha Franciaország bátran rendet teremt végre Szíriában, amire egymagában is könnyen képes, de nemzetközi támogatást kíván hozzá, ám legyen, adja meg neki minden támogatását a NATO! Ha pedig a NATO erre nem hajlandó, akkor Franciaország végezze el egymaga ezt a keserves feladatot a világ békéje érdekében.

Kerekes Sándor

No, ha mint mondod: “De a beruházás ellen komolyan vehető _tényszerű_ érvet még nagyon keveset hallottam.” Akkor, ha megengeded, én megpróbálkozom néhánnyal.

1) A múzeumi negyed ötlete a ”red herring” kategória remek példája. A ligetben már van múzeum és azt feltételezni, hogy akár a turista, akár a kultúrszomjban szenvedő magyar egy füst alatt öt múzeumban fogja kiélni a mazochizmusát, elég nagy szamárság. Ez nem fog megtörténni.

2) Magyarországon sosem volt magyar zenei múzeum és nem tudok arról, hogy erre igény valaha is mutatkozott volna. A Hatvani palotában, a Várban, van egy zenei gyűjtemény de az se nem múzeum, se nem nemzeti. A zenei múzeum létesítése csak ürügy arra, hogy a Hatvani palotát, a Bartók és Dohnányi archívum évtizedes otthonát el lehessen venni.

3) Még ha lenne is értelme és lenne szükséglet ezekre a múzeumokra, akkor sincs semmi magyarázat arra, hogy miért kell azoknak a Ligetben lenniük.

4) Az új múzeumok a régiek rovására létesülnek. A meglévő múzeumi rendszer anyagi források hiányában haldoklik. (lásd: Iparművészeti múzeum, amelynek sem karbantartásra, sem kiállítások rendezésére nincs pénze.) Akkor majd az új múzeumokra lesz pénz?

5) Múzeumokat hagyományosan gyűjtemények köré szoktak felépíteni, hagyományosan adományokra alapozva. Így volt ez a Nemzeti Múzeummal, a Szépművészetivel, de ugyanígy a Vatikán, vagy a Louvre múzeummal is. A ligetbe építendő múzeumoknak nincs gyűjteményük, amellyel megtölthetnék őket. Az anyagot más múzeumoktól kell majd rekvirálni.

Ez bizony az a lyuk amelyen kilóg az egész koncepció meztelen segge. A szegénységi bizonyítvány maga.

Kerekes Sándor

Múzeumnegyed

A vallomásában nemcsak igazolta, hogy tízmillió forint értékű eurót adott át Rogánnak, zacskóban, a Aulich utcai Fidesz irodában, de az is kiderült, hogy a szokásos nevek, Habony, Csipak, Kaminszky Fanni, Andy Vajna és még még sokan mások élőslödtek a belvárosi ingatlan panama emlőin.

Mint azt Juhász Péter kimutatta, a portik által felsorolt körön belül Vajna kivételével mindenki hozzájutott valami ingatlanhoz, mélyen leszorított árakon. Egyben az is kiderült, hogy ez a baráti kör mint jólszervezett maffia működik együtt, valamint, hogy Habony van a közepén és mint kerítő, irányítja a személyek és a pénz útját.

Az volt az érzésem, hogy ha csak fele igaz annak amit Portik elmondott, az akkor is elég ahhoz, hogy az egész galerit megvádolják. De bármennyire terhelő volt Rogán számára Portik vallomása, a legnagyobb kárt mégis az ügyvédjének a gyatra teljesítményétől fog szenvedni. Az az ügyvéd minden tekintetben ellenszenvesnek, fontoskodónak és teljesen felkészületlennek bizonyult. Nem is értem, hogy honann vette a bátorságot Rogán, hogy ezt a pert elindítsa, hiszen ezen ő csak veszteni tud.

Rogán Antal. Fotó: MTI.

A mai nap után Rogán politikailag egy holttest, egy csontváz, egy hazajáró lélek. De még tovább akarja húzni, a végén még szembesítteti magát Portikkal. Ezesetben más mint por és hamu nem fog maradni belőle. Lehetséges, hogy ezek annyira elbizakodottakk, hogy még ezt is meg meri kockáztatni? Talán azt mégse. Rogán eddig fogadkozott, hogy mennyire fontos az ő ”becsülete,” de még egyetlen tárgyaláson sem jelent meg a perben, melyet ő kezdeményezett. Ma a tárgyalás végeztével nem lehetett elkerülni a következtetést, miszerint ez az ország valóban egy maffia kezén sínylődik.

Kerekes Sándor

Tudom, sokan töprengenek ezen a kérdésen, különösen azért, mert eddig Farkas meg sem próbált elszámolni a terhére rótt másfél milliárd (azaz 1500 millió) forinttal. Senki nem tudja, hogy ennek a pénznek a többségével mi történt. A miniszterelnök mégis védelme alatt tartja a gyanusítottat, aki egyre inkább büntetlenűl látszik megúszni a hatalmas pénzügyi botrányt.

Egyelőre a romák, a magyar állam, az adományozó Európai Unió és az adófizetők lesznek kénytelenek lenyelni ezt a veszteséget. A romáktól még ráadásúl vissza is követelik a pénzt, akiknek persze egy vasuk sincs, hogy azt visszafizessék.

Farkas Flórián

Általános az értetlenség, hogy a miniszterelnök miért védi Farkast és persze, hogy hol van az eltünt pénz.

Nos, nekem úgy tűnik, hogy ez a két kérdés egymásnak válaszol. Farkas az egyik személy csak, aki tudja hova lett a pénz. A másik az, aki részesedett belőle. Éppen ezért védi a miniszterelnök: amíg Farkas hallgat a pénz útjáról, addig érdemes ”védelmezni” őt. Sőt, csak így lehet remélni, hogy a másfél milliárd sorsa titok marad. Így tehát a védelem kölcsönös, Farkas védi a hallgatásával azt, vagy azokat, akik a pénzből részesedtek, és ugyanakkor a saját védelméről is gondoskodik a hallgatásával. Az efféle titkoknak azonban igen rövid a várható élettartama.

Kerekes Sándor

Az Együtt kapja be!

Mit várhat az ember az ellenzéktől úgy általában, ha még a legprogresszívebb párt is a Fidesz baromságokat szajkózza? Mi a legnagyobb nemzeti tragédia, ti hülyék? Vagy talán Mohács piskóta volt? Világos meg majális? Honnan vettétek ezt a marhaságot? Csak nem a Fidesz és Jobbik katekizmusából? Vagy talán a KDNP elsős olvasókönyvéből?

Elég legyen végre ezekből az álhazaffyas szólamokból és kezdjetek el végre gondolkozni! Vagy talán Trianon nem annak az eszement politikának volt a következménye, melyet az intellektuális csődben vinnyogó arisztokrácia folytatott és amelynek a kiteljesedése a belépés volt a háborúba, melynek a megvívásához sem jogunk, sem képességünk nem volt? Amely politika megtestesítője, a ”geszti bolond” Tisza István bronzba öntve, hazug valójának és történelmi nímandságának teljében ismét ott pöffeszkedik a parlament mellett, hála annak a gyalázatos kormánynak, amely alig várja, hogy az örökébe lépjen és megismételje a baklövést. Még szerencse, hogy ahhoz is túl tehetségtelenek, mert ha rajtuk múlna, azonnal követnék. De ne törődj a második világháború poklával sem, a közel egy millió magyar halottal akik az életükkel fizették meg ugyanannak az erkölcsi és politikai csődnek az árát, melyet ugyanaz az uralkodó elit hozott rájuk, aki Trianont rájuk szabadította. Ezt a rothadó elitet majmolja most a Fidesz, megtévesztő hűséggel. És ennek a szólamait szajkózza az Együtt.

Az Együtt kapja be! A párt, amelynek annyire nem futja, hogy a maga fejével gondolkozzék, hogy a valóságot megkülönböztesse a propagandától, akinek annyi érzéke nincs a tények iránt, mint egy pondrónak, az kapja be és kotródjék az útból, mert csak a helyet veszi el valaki mástól, aki méltóbb lenne arra.

Kerekes Sándor

Corvin János Múzeum, Ladics hagyaték (Gyula).

Ennek a szegény Matolcsynak fogalma sincs arról, hogy mennyire csúfosan megbukott rongyrázásból. Azt hitte szegénykém, hogy a világ legpofátlanabb zongoravásárlását sikerült nyélbeütnie, de nem. Valójában elszalasztotta az alkalmat – alkalmasínt. Történt ugyanis, hogy 2012 októberében Hódmezővásárhely gyűjtést kezdett egy koncertzongorára és akkor én megnéztem a piacot, lévén, hogy az ország legeladósodottabb települése 40 milliót kért a polgáraitól. A Kanadai Magyar Hírlapban akkor ezt volt alkalmam írni:

”Hogy, hogy nem, ezt a nevezetes zongorát most sehol nem talalják. Szőrén-szálán eltűnt. Sebaj, mondják ők és már meg is hirdettek egy gyűjtési kampányt, negyven millió forintért, hogy abból a város egy új hangversenyzongorát vásároljon. (Igaz viszont, hogy elmulasztottuk megkérdezni a sajtóreferenst, hogy feljelentést tettek-e az ügyben. Végtére is, ha negyven millióba kerül pótolni, akkor a zongora “eltűnése” nem csak egy piszlicsáré ügy, hanem egy jókora lopás. De ha már itt tartunk, hadd hívjuk fel a Polgármester figyelmét, és egyben figyelmeztessük a vásárhelyieket is arra, hogy érdemes lesz vigyázniuk ezúttal, mert egy Yamaha koncert zongora, a legnagyobb és legjobb, amilyet példáúl a New York-i Metropolitain is használ, csak 85 000 dollárba kerűl, ami nem több mint 18.5 millió forint. Miért kérnek akkor negyven milliót? Igaz ugyan, hogy a Bösendorfer Imperial Grand 175 ezer dollar, ami 38 millió forintnak felel meg, de vajon hihetjük-e azt, hogy Hódmezővásárhely, az ország legeladósodottabb városa, nagyzási hóbortjában a világ legdrágább zongoráját akarja megvenni?) A szórólapok már meg is érkeztek a lakosság póstaládáiba az új polgármester, Almási István aláírásával.”

Az összegek persze az akkori, sokkal kedvezőbb árfolyamon értendők. A kérdés tehát marad, hogy vajon miért elégedett meg Matolcsy az egyszerűbb, hogy ne mondjuk ”olcsóbb” Steinway-jel, amikor rendelhett volna alig többért egy Büsendorfer Imperialt, egy teljes extra oktávval, és akkor tényleg megutötte volna a guta a teljes magyar közvéleményt. Így alig futotta egy kis nyavajgásra.

Kerekes Sándor