A belépőt az ajtóval szemben mindjárt „Az összenőtt haj” legendájáról szóló nagyméretű táblakép fogadja. A mellette olvasható rövid történet a négy hercegről, betekintést enged a távol-keleti emberek gondolatvilágába. Rávilágít az egységben és egyetértésben, a megállapodások betartásában rejlő előnyökre, a mindezek feladásából származó hátrányokra, súlyos következményekre. Mintegy az alaphangot is megadja, hozzásegít a kiállítás anyagának jobb megértéséhez. A Rurális Térségek Európai Chartája (1996) szerint ez egy olyan, tágabb értelemben vett belterület vagy part menti vidék, amely – beleértve a falvakat és kisebb városokat is – gazdaságilag és szociálisan is egységes egészet alkot a környező rurális térséggel (…) és ahol a terület nagyobb részét mezőgazdasági, erdőgazdasági, természetvédelmi és kikapcsolódási célra használják. A most megnyílt kiállítás előzménye pedig, hogy a dél-koreai székhelyű YATOO természetművészeti csoport 2014-ben egyedülálló művészeti programot hozott létre, amikor Global Nomadic Art Project (GNAP) néven útjára indított egy öt éven át tartó világkörüli szimpózium- és akciósorozatot. Ennek keretében a világ minden részéről érkező, a természetművészet területén tevékenykedő művészek járnak be egy régiót, helyi művészek szervezésében és aktív közreműködésével ismerkedve meg a természeti környezettel, az ott található kulturális értékekkel és a művészeti közeggel.

A nagyívű program első állomásai Ázsiában valósultak meg: 2014-ben és 2015-ben Dél-Koreában, ezután Mongóliában, majd Indiában szerveztek GNAP-ot. 2016-ban Dél-Afrikában és Iránban zajlott GNAP rendezvény, 2017-ben pedig Európába érkezett a művészkaraván: júliusban Kelet-Európában, majd Németországban, Franciaországban, Litvániában és Törökországban vándorolnak a művészek. 2018-ban az amerikai kontinensen zárul az eseménysorozat. A GNAP kelet-európai programja a Rural Stages (Rurális helyszínek) alcímet kapta. Az egy hónapig zajló szimpózium három országban, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon zajlott, Erőss István képzőművész, az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója szervezésében. A 10-10 napos programokat minden országban egy rurális környezetben található vagy ahhoz kapcsolódó művészeti csoport állította össze.

A harmincnapos utazás során tíz napot Bulgáriában, Gabrovtsi faluban töltöttek a művészek a Duppini Art Group szervezésében, és onnan tettek kirándulásokat. Majd Erdély következett, ahol a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látta vendégül a nemzetközi művészcsapatot. Az utolsó állomás a magyarországi Noszvaj, ahol az utolsó 10 napot töltötték a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület jóvoltából. Az egy hónap alatt számos kulturális és természeti örökséget volt alkalmuk megismerni a legeltérőbb kultúrából érkező alkotóknak: elmentek – több más helyszín mellett – a Fekete-tengerhez, a moldvai kolostorokhoz, Erdélyben ellátogattak a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, megismerték a világhírű Parajdi Sóbánya földalatti térkialakítását. Minden országban helyi képzőművészek csatlakoztak a csoporthoz.

Magyarországon, ahonnan Balázs Péter, Erőss István és Lipkovics Péter vett részt a munkában, a noszvaji barlanglakások mellől tettek kirándulást a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkba, a Tisza-tóhoz, valamint Leányfaluba a Dunához. A most látható kiállításon ezen az izgalmas és változatos kelet-európai utazáson született, a helyszínekre jellemző természetművészeti alkotásokat mutatják be, melyeket a művészek útjuk során, a helyben talált anyagokból készítettek. A Koreai Kulturális Központon belül több képernyőn is látható dokumentumfilmből pedig kiolvasható, mi ragadta meg az alkotókat a természeti környezetből, a falusi életből, a kulturális hatásokból. Mit találtak inspirálónak Kelet-Európában az Ázsiából, Afrikából, Nyugat-Európából érkezett művészek.

Révay András

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatót Szalai Emese és Alekszej Dolbilov keringője nyitotta, megadva ezzel az alaphangot a továbbiakhoz. Az operetten túl magunk mellé kell hívni olyan műfajokat is – indokolta meg az eltérést a korábbiaktól dr. Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere – melyek szorosan a magyar zenéhez tartoznak. A sorozatot augusztus 3-án a Nemzeti Táncegyüttes kezdi a Kiegyezés/150 című táncjátékkal. Utána, 4-én és 5-én következnek a hagyományos operett koncertek, majd 6-án csatlakoznak hozzájuk a Nemzeti Filharmonikusok, Hamar Zsolt vezényletével és Ránki Fülöp szólista fellépésével. Az öt évvel ezelőtti egynapos operett fesztiváltól mostanáig nem volt egyszerű az út. Ám egy ilyen rendezvényt már az a tény is jól indokol, ha meggondoljuk, hogy a XX. században hány kiváló zeneszerzőt adott a világnak Magyarország! Négy akkora névvel, mint Bartok, Kodály, Kálmán Imre és Lehár talán egyetlen más ország sem büszkélkedhet. Vannak Budapesten kitűnő produkciók máshol is, de egy ilyen nagyszerű hely, mint a Budavári Palota Oroszlános udvara, az egész város szimbóluma, vonzereje lehet!

A programsorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatja be Kiegyezés /150 című látványos táncszínházi előadását. A mű témája valóban az idén 150 éves kiegyezés. Rendkívüli dinamika, több mint 100 táncos, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága teszi varázslatossá az estét a Budai Vár gyönyörű környezetében. A darab ötven év történetét foglalja magában – mondta el róla a produkció koreográfusa a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán. A történészek máig vitatkoznak róla, elképzelhető tehát, milyen nehéz volt megfogalmazni a néptánc nyelvén. Kezdődik az aradi 13 tragédiájával, folytatódik a Deák – Kossuth vitával, majd megelevenedik a kor Pest-Budája, magyar táncokkal, palotásokkal, Strauss, Liszt, Erkel muzsikával, ám a mellettünk élő nemzetiségek virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, csodálatos zenei világát is bemutatják.

Hogy augusztus első hétvégéjének súlyponti eleme mégis csak az operett lesz, arról előbb Sera Gösch és Dolhai Attila győzte meg a tájékoztató vendégeit, egy részlettel a Víg özvegy-ből, majd Maklári László, az Operettszínház főzeneigazgatója világította meg a szerkesztés elveit. A következő két napon, augusztus 4-én és 5-én ugyanis a Budapesti Operettszínház Sissi nyomában című nagyszabású operettkoncertje lesz látható a hazai operettjátszás sztárjainak előadásában. A műsor a magyar komponisták mellett, az első részben a bécsi operett világát is megidézi. A folytatásban helyet kapnak a Víg özvegy, a Luxemburg grófja és Offenbach: Kékszakál című vígoperájának részletei, valamint a legújabb, a Riviera girl dalai. A produkció kiegészül osztrák énekesekkel és a tavalyi Lehár-énekverseny díjazottjával, a kolozsvári Fülöp-Gergely Tímeával.

Budapest igazán megérdemel egy ilyen színvonalú rendezvényt, mint amilyenné a Budavári Palotakoncertek kinőtte magát. A fény, a csillogás, megtetézve a csodálatos tartalommal, olyan magasságokba emeli a magyar kultúrát, amit akár még a Szíriuszról is látni lehet – hangsúlyozta Kerényi Miklós Gábor (KERO), a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. Erre talán a legjobb bizonyíték a Riviera girl lehet, mely valójában nem más, mint a Csárdáskirálynő erősen amerikanizált, Broadway változata, és ami most a Kálmán Imre Teátrum nagy sikere. Az eredeti átiratot Guy Bolton és a világhírű angol szatirikus szerző, P.G. Wodehouse készítette, és száz évig nem játszották Magyarországon. Nálunk Závada Péter vadonatúj dalszövegeivel hódítja meg a közönséget. Amikor valaki meghallja majd Kerényi Miklós Máté előadásában a Mormon dalt, ne gondolja, hogy a nyári kánikula ártott meg neki. A zseniális új szöveg a többnejű nagypapáról ragyogóan illik a nem kevésbé zseniális Kálmán Imre muzsikához. A többi egyelőre maradjon titok!

A rendezvénysorozat záróestjén, a Nemzeti Filharmonikusok mutatja be Magyar est címmel szimfonikus koncertjét, amelyet az együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, Hamar Zsolt vezényel. Liszt, Kodály és Dohnányi művei csendülnek fel; a szólista az ifjú zongoraművész, Ránki Fülöp lesz. Hozzá a műsorában most először szereplő Liszt: Esz-dúr zongoraverseny azért áll igazán közel, mert ebben a műben nagyon erősen tetten érhető Liszt magyarságtudata. A főtéma karakteréből ez azonnal kiderül, már az első pillanattól kezdve. Ráadásul a darab annak ellenére lett nagyon népszerű, hogy szerzője olyan forradalmi újításokat vezetett be a versenymű formájába, amik addig teljesen szokatlanok voltak. Ez a zongoraverseny, Liszt minden hangszeres tudását felvonultató remekmű zárja majd a koncert első részét, a másodikban Erkel, Weiner és Dohnányi egy-egy alkotása szerepel majd.

Révay András

Luther életét főként a mai Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokban töltötte, e három tartománynak a reformáció szempontjából különösen fontos városait az útikalauzban és a könyv belső borítóin található térképeken egyaránt kiemelten ábrázolják, de a nagy Reformátor útjait követve Németország más vidékeire is ellátogatnak. A helyszínek rövid, pontos leírása és a jól követhető térkép segítségével a lutheri életutat a valóságban vagy virtuálisan követni szándékozó olvasó minden számottevő állomásról, a reformációval kapcsolatos minden alapvető információról tudomást szerezhet. A könyvben, melyet 15 térkép és 200 fénykép színesít – a szabályos útikönyveknél megszokottak szerint – találunk kis útiszótárt a turisták számára legszükségesebb német szavakkal, de ugyanígy megtaláljuk benne születésétől, 1483-tól kezdve haláláig, 1546-ig a Luther Márton életéhez kötődő legfontosabb események felsorolását.

Sokan vannak, akik az évfordulókat – általában – ellenzik, ünneplésüket fölöslegesnek tartják. Ám tudnunk kell, hogy ezek nemcsak az emlékezetkultúra részei, hanem – például a jelen esetben – azt is látni kell, hogy azokat az üzeneteket, amik ötszáz évvel ezelőtt hangzottak el, valahogy közelebb kellene hozni a ma emberéhez. Hiszen a XVI. századhoz képest azok a közvetítő eszközök, melyekkel az emberekhez az üzenetek eljutottak, mára lényegesen megváltoztak, megsokszorozódtak. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója úgy látja: ez az útikönyv szinte zarándokútra serkent bennünket. Végtelenül nehéz eltalálni azt a terjedelmet, tudományos mélységet, ami a „rövidnadrágos” utazónak mégis megfelelő szellemi táplálékot és hatékony segítséget nyújt. Ennek a könyvnek ez sikerült!

Luther nyomában indul, aki ezt a könyvet kézbe veszi, de ki az, aki nem kíváncsi – ha már ott van – Drezda, Jéna más nevezetes emlékeire is? Az igazi maradandóság az utazási élményből jön, a könyv pedig ennek kiváló segítője lesz. Benne a teológiai kifejtés és a kultúrtörténeti háttér szép, kerek egységet alkot.Thüringiáról harminchat éve nem készült magyar nyelven útikönyv – állapította meg Marton Jenő, a Hibernia Nova Kiadó vezetője. Németországban már hosszú ideje készültek erre az évfordulóra, nyolc jól kialakított Luther-út van, kézenfekvő volt tehát az általuk érintet terülteket egyetlen önálló könyvben megjelentetni. A helyszíneket a térképen szembetűnő L betű jelzi. A tartalmat úgy szerkesztették, hogy felkeltse az érdeklődést a Lutherhez közvetlenül nem kapcsolódó, de az útvonalak közelében lévő más, fontos dolgok iránt is. Lipcse kapcsán szó esik például Bachról, Wagnerről, Felix Mendelssohn-Bartholdyról, sőt még az 1813-as „Népek csatája” emlékművéről is. A városban való eligazodást a belterület külön térképe segíti. Ugyanez igaz Drezdára, melyről azt is megtudjuk, hogy egy időben Elba-parti Firenzének is nevezték, nem érdemtelenül.

Egy külön fejezet foglalkozik a könyvben „Németország más tartományai”-val, benne olyan nevezetes helyszínekről találunk rövid ismertetést, mint Augsburg, mely ezúttal nem a magyarokkal folytatott csata, hanem az „Ágostai hitvallás”, az evangélikus egyház alapvető és kötelező hitvallási irata kapcsán érdemes figyelmünkre. Coburg várában hat hónapig lakott Luther, mivel a Birodalom által kiátkozva, személyesen nem lehetett jelen Augsburgban. Heidelberg már Luther idejében is fontos egyetemi város volt, tartott is itt előadást a nagy hittudós. Marburgban alapította Nagylelkű Fülöp gróf 1527-ben a világ első, kezdetektől fogva evangélikus egyetemét. Itt élt és halt meg Árpádházi Szent Erzsébet. Ilyen és ehhez hasonló, valóban figyelmet érdemlő ismeretek sokaságát tartalmazza a mindössze négy oldal terjedelmű külön fejezet.

A mi feladatunk az, hogy minél több magyar turistát vonzzunk Németországba, erősítette meg Czeiszing Miklós, a Német Turisztikai Hivatal magyarországi képviseletének vezetője. Munkájuk alapja, hogy minden évhez egy téma kapcsolódik, most itt van ez a csodálatos kerek szám, ötszáz éve, október 31-én szegezte fel Luther a 95 tézisét Wittenbergben a vártemplom kapujára. A vallási összefüggéseken túlmenően ezért Luthert joggal tekinthetjük nagy rendszerváltónak is. Nemcsak vallástörténeti szempontból tett nagyon sokat. Lefordította a Bibliát, hatással volt a német nyelvre. Megváltoztatta a társadalmat, a családot, a gyerekek helyzetét a családban. Németországban ezt a jubileumot már évekkel korábban elkezdték előkészíteni, középpontba állítva olyanokat, hogy Luther és a németek, Luther és a nemesség, Luther és a zene. Ezekhez mindhez volt köze!

Az ország számos múzeuma önállóan dolgozta fel a különféle témákat és azok mindegyikét érdemes megnézni, felkeresni. Az hosszú előkészületeknek része volt az érintett városok egyes területeinek felújítása is. Ebből az évfordulóból az egész ország profitált! Luther születésének ötszázadik évfordulóját 1983-ban még az NDK is felújításokra használta fel. Most pedig – köszönhetően annak, hogy Wittenberg belvárosában nem épültek panelházak, modern épületek, ezért a régi stílust gyönyörűen felfrissítve végezték el a tatarozást. Ugyanez vonatkozik Eislebenre, Mansfeldre, Eisenachra, a volt keletnémet kisvárosokra, melyek, mint főnixmadár, teljesen megújulva támadtak fel, olykor romjaikból. Jól érzékelhető, hogy elsősorban a három leginkább érintett szövetségi államba, Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokba Magyarországról is a korábbiaknál többen utaznak. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy a Luther-év nemcsak az evangélikusok számára vált különös jelentőségűvé!

Révay András

A választás nem volt egyszerű, hiszen harminchat asztalnál, kilencvennél is több, különféle pezsgő kóstolására volt lehetőség és akkor nem beszéltünk még a mesterkurzusokon kínáltakról. A tájékozódást azért nagyban megkönnyítette, hogy a bálterembe lépő azonnal a Garamvári Pincészet asztalával találta szemben magát, róluk pedig annyit már nagyon sokan ismernek, hogy „pezsgőt készíteni számunkra életforma”! Az igazán minőségi pezsgő előállítása pedig örökös fejlődés és megújulás eredménye. Négy fajta 0,75 literes, és 3 magnum palackos pezsgőt hoztak, közülük talán a legérdekesebb a Brut Nature, mely – mint a neve is mutatja – teljesen száraz. Balatonlellén termelt

Pinot Blanc – Pinot Noir alapborok, 60 : 40 arányú házasításával készült. Illatában a Blanc fehér virágos jegyei érezhetők, ízében viszont a Pinot Noir gyümölcsössége dominál. A keskeny magas pohárba töltve gyöngyözése igen finom, a szájban gyengéden elolvad.

Hogy Spanyolországban jó borok vannak, azt minden borkedvelő tudja. Mivel a bemutatón a hazaiak mellett számos neves külföldi pincészet is megjelent, alkalom nyílott a spanyol pezsgőkkel való ismerkedésre is. Kezdve mindjárt egy szóval, mert ott „Cava” a pezsgő neve. Készítéséhez – a nemzetközi fajták mellett – főleg három fehér szőlőfajtát használnak, ezek a Macabeo, a Parellada és a Xarel-lo. A cava készítésének szigorú szabályai vannak. Kilenc hónapig kell seprőn állnia, ám a reserva név használatához már 15, a gran reserva esetében pedig ennek az időnek 30 hónapnak kell lennie. A választékból érdemes megemlíteni a Sumarroca pincészet organikus cava-ját, ahol a kifejezés talán a mi bio megjelölésünkkel rokonítható leginkább és mindhárom alapborra egyaránt vonatkozik, melyeket a pezsgőkészítés során házasítanak, és amikre a spanyol boroktól általában elvárt gyümölcsösség jellemző. A készítési eljárás a champagnei-val azonos, a másodlagos erjesztésre is a palackban kerül sor. Ennek következtében nugátos, pörköltes, élesztős jegyek is megjelennek.

Az Erdélyben – Szatmár és Zila között – található Kárásztelek nevét valószínűleg nem sokan ismerik nálunk. Írásban először 1241-ben említik és Báthory Zsófia egy adományleveléből azt is tudjuk róla, hogy 1650-ben itt már szőlőtermeléssel foglalkoztak. Ám a pincészet, amelyik most erre a bemutatóra érkezett még nem tekint ilyen patinás múltra vissza. Kifejezetten pezsgőkészítésre álmodta meg id. Gál Tibor 2004-ben és 2011 óta működik, 22 hektáron. A Budapestre elhozott pezsgőjük vadonatújnak számít, párhuzamosan egyszerre jelentek meg vele a román és a magyar piacon. Chardonnay-ból készült a Blanc de Blancs, Pinot Noirból a rosé pezsgő, az extra brutnak pedig Pinot Blanc az alapbora. Mindhárom a tradicionális módon, hosszú palackos érleléssel készült, hogy minél gazdagabb ízviláguk legyen. Bátran nevezhetők akár az erdélyi Champagne-nak is, mert nemcsak a módszer, de a fajták is azonosak a francia területével.

Kevés pincészet dicsekedhet azzal, hogy az UNESCO felvette a világörökség listára. A legelső olasz pezsgőház, a Gancia, ezzel az elismeréssel is büszkélkedhet! Palackjaikat már 1850 óta valóságos földalatti katedrálisban őrzik, a piemonti Canelli városa alatt. A mésztufa kőzetréteg tökéletes hőszigetelő hatása miatt az ebbe vájt pincék hőmérséklete állandóan 12 – 14 fok között marad, ideális körülményeket teremtve ezzel a kiváló borok és pezsgők készítéséhez. Két eredetvédett termékük van: az Asti és a Prosecco nevet csakis az innen kikerülő italokra használhatják. Nálunk sokan gondolják úgy, hogy az ASTI márkanév – ám ez tévedés. Minőségjelzőről van szó. Ami ASTI, az édes, tudtuk meg a cég pezsgőt kínáló asztalánál. A Gancia Prosecco viszont száraz, a gondosan válogatott Glera szőlőből készítették, aperetifnek is tökéletes, de kiválóan illik egy könnyű tésztához, rizsételekhez, friss sajtokhoz vagy a tenger gyümölcseihez. Mindkét pezsgő fogyasztását 8-10 fokos hőmérsékletre hűtve ajánlják.

Bár a brit szigetek sok mindenről híresek, a pezsgőről eddig még nem voltak azok. Ám lehet, hogy ez rövidesen megváltozik. A Corinthiában a bemutatón három angol pezsgővel is megismerkedhettek a látogatók. A 2013-as Berry Brothers & Rudd nem pincészet, hanem Nagy Britannia legidősebb borszaküzletének nevét viseli. Az ő címkéjük alatt 73 % Chardonnay, 22 % Pinot Noir és 6 % Pinot Meunier borból készült pezsgő rejtőzik, mely a másodlagos erjedés során 18 hónapot töltött palackban. Kellemes, gyümölcsös karakterű. A Nyetimber is ugyanazen szőlőfajtákból készített klasszikus cuvée, csak az arányok mások, 55 : 35 : 10 a megoszlás. Ennél a pezsgőnél az évjáratokat is keverték. A legtöbb 2013-as, de 2009-es és 11-es is van benne. A sort egy Hambledon rosé zárja, ami az Angliában legrégebbi, 1951-ben alakult pezsgőház terméke. Náluk egy neves francia pezsgőmester dolgozik, aki korábban, 20 éven keresztül a Champagne-beli Duval-Leroy pezsgőit készítette. Nincs túl nehéz dolga, mert ugyanaz a talaj és hasonló a klíma is, mint a híres francia borvidéken. Így tehát minden adott ahhoz, hogy a franciával versenyképes minőségű pezsgő szülessen Angliában is. Erről pedig a Pezsgő Június látogatói Budapesten már meg is győződhettek.

Révay András

Csaknem hetven éve örvend töretlen népszerűségnek a világ színpadain Tennessee Williams A vágy villamosa című drámája. Az egykor szebb napokat is megélt Blanche DuBois bukásának történetét családi tragédiák, viszonzatlan szerelmek és elfojtott, majd felszínre törő indulatok szegélyezik, és ez az 1947-es bemutató óta ragadja magával a közönséget. A sikert csak tovább fokozta az 1951-es filmváltozat Vivien Leigh és Marlon Brando főszereplésével, a nemzetközileg is elismert drámaíróvá érő Tennessee Williams darabja pedig azóta is folyamatosan szerepel a világ színházainak repertoárján. A drámában Blanche mindent elveszít, fokozatosan összedől körülötte a világ, eltörik benne valami. És valóban, sajnos egy pillanat alatt el lehet veszteni egy életet: a körülményeinket, az egzisztenciánkat, a szerelmet, egy barátságot. Szörnyű, de igaz: bárkiből lehet Blanche!

Nehéz dolog egy világhírű irodalmi anyagot színpadra állítani – vallotta be Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Számunkra szerencse, hogy Tennessee Williams magánélete nem volt „happy endekkel” tarkított családtörténet. Halála után a vagyona az amerikai Tennessee államban működő University of the South egyetemre szállt. Tőlük kellett a jogot megkérni és egy egyszerűbben ment, mint más esetekben az élő örökösökkel. Így Operaházunk és a Magyar Nemzeti Balett most igazi összművészeti eseményt hozhatott létre. Ami pedig a legfontosabb különbség az egykor Hamburgban előadott baletthez képest: ott a zeneszerző, Alfred Schnittke korábbi műveiből összevágott zenére készült a tánc és a drámát két, a múltban és a jelenben játszódó felvonásra bontották. Most viszont kimondottan a darabból írott balett-cselekmény számára komponált művet a zeneszerző és erre, vele együtt dolgozva született meg a koreográfia. Mindkettő tehát teljesen új és eredeti! Az Operaház, tovább is szeretne lépni a most megkezdett úton, Örkény István Tóték című nagyszerű drámájából készül majd opera.

Igen fontos egy együttes számára, hogy ne csak olyat adjon elő, amit már a világ sok helyén játszottak, hanem készüljenek kifejezetten neki szánt művek is – hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Balett igazgatója, Solymosi Tamás. Számunkra külön öröm, hogy mindez magyar alkotók kezéből kerül ki. A zene, a koreográfia, a díszlet, a jelmez – mind tőlük származik! Ez Venekei Marianna első, egész estét betöltő munkája, ami remélhetőleg bátorítani fogja őt arra, hogy majd továbbiakban újabbakba is belefogjon. Mivel hosszú ideje dolgozik a társulattal, pontosan ismeri a táncművészek képességeit, testre szabta nekik a koreográfiát. A darab bemutatásához ezért nem volt szükség vendégművészek felkérésére sem. Az előadásnak nincs máshonnan, néhány alkalomra érkező szereplője.

Az ötlet már régóta érlelődött – mondta el a kezdetekről Venekei Marianna, a Magyar Nemzeti Balett vezető balettmestere, Harangozó-díjas balettművész. Látta egyszer a drámát Tordy Géza rendezésében, a főszerepet Eszenyi Enikő és Kamarás Iván játszotta, és az indította el a gondolatot, hogy milyen jó lenne mindezt balettben is megcsinálni. Dés Lászlóval pedig már van közös múltjuk, most is együtt állapították meg, milyenek legyenek a karakterek. A négy szólistával a felkészülés már december óta folyik. A táncosok még a szabadnapjaikat is feláldozták a mind tökéletesebb munka érdekében. Ennek is tudható be, hogy valóban egy percig sem volt kétséges, kikből álljon az első és a második szereposztás. Nem volt szükség vendégtáncosokra. Munkája alapján a Magyar Nemzeti Balett csapata egyre közelít a világ élmezőnyéhez.

Dés László örömmel vállalta a felkérést a zene megírására. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett, a musical, a színházi és filmzene világában is otthonosan mozgó jazzművész-zeneszerzőt egyebek mellett az is inspirálta, hogy szavak nélkül, pusztán a muzsika és a tánc nyelvére ültetik át a drámát. Számára fontos volt, hogy sok más zenés műfajjal ellentétben itt a zene maga a történet, és ez rettentő izgalmas. A vágy villamosa 100 perces zenefolyamának minden taktusa és hangja a történetet meséli. New Orleans a jazz szülőhazája is, ám az itt őshonos dixieland helyett a jazz és a komolyzene modernebb változata kamara- és nagyzenekari előadásban szólal meg. A táncdráma látványvilágában is meg kívánja idézni a darab születésének korát, a 1940-es évek New Orleansának külső jegyeit magán hordozó jelmezeket Bianca Imelda Jeremias, míg a díszleteket Zöldy Z Gergely tervezte. A vágy villamosa modern balettelőadást a június 17-i premiert követően június 23-án és 24-én, valamint 25-én két alkalommal tűzi műsorára az Erkel Színház az idei évadban.

Révay András

Nincs tehát abban semmi meglepő, ha azonnal elkezdődött a vadászat a különlegességekre, a rendezvényen megjelent tíz borász, összesen 44 különböző bora között. Hát még, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyik-másik asztalon már a palack címkéje is rejtvénynek látszott. Például nincs rajta más, csak egy nyolcas! Persze az egri Nyolcas és fia Pincészet elég jól ismert ahhoz, hogy már ennyiből is felismerjék, az ő boraikról van szó, hiszen valóban a tulajdonosok vezetékneve ez a szám! Elforgatva a palackokat, azután kiderül a többi szükséges információ is. Az egyiket, például a 2015-ös Kékfrankost, a pár héttel ezelőtt lezajlott Kékfrankos bemutatón, több mint száz közül a negyedik legjobbnak ítélte a zsűri. A címben szereplő három név közül a legkönnyebben megfejthető is az ő asztalukon állt. A Turán, egy 1963-ban, festőszőlőnek nemesített magyar fajta. Kevesen készítenek belőle önálló bort, ugyanis nagy gondosságot igényel. Sok benne a festékanyag és a tannin. A pohárba töltve először az ibolyás – rózsás illat hívja fel magára a figyelmet, köszönhetően a nemesítés egyik alanyának, a Csabagyöngyének. Mögötte pedig komoly, testes bor rejtőzik. Érdemes vele megismerkedni!

Ha borkedvelők körében kimondjuk azt a szót, hogy Gere, mindenki azonnal rávágja, hogy Kopár, de nagy összegben lehetne arra fogadni, hogy elsőre senki nem mondaná a Járdovány nevet. Ám itt, a Zwack Openen annyit megtudhattunk róla, hogy ez egy régi kárpát-medencei fajta. A Gere pincészetnél viszont – a pécsi kutatóintézettől szerzett alapanyagból – hat egyéb, hasonlóan régi fajtával, 2006-ban és 2007-ben egy Kárpát nevű házasítás született. Olyan kevés volt a szüretelhető mennyiség, hogy nem lehetett külön borokat készíteni belőlük. Viszont azután a Csókaszőlőt és a Járdoványt leválasztották a többitől, és ez utóbbiból egész Magyarországon csak itt készítenek önálló bort. Ez egy nagyon későn szüretelhető fajta. A 2015-ös évjárat már robosztus bort adott, a tannin ugyanis engedi hosszan érni. Még a 2011-es is elegáns és még jó néhány évet „maga előtt tudó” bor. Illatában nagyon intenzív, némileg muskotályosnak tűnő, a túlérett meggy, a feketebogyósok jelenek meg benne, egy kis rózsás aromával párosítva, ettől igazán különleges lesz és egyedi. A kishordó használata miatt, a vaníliás, tölgyfás fűszeresség is felfedezhető benne. „Fiatal” színe van, vörös, kellemes, jól iható. A 2014-es bármelyik halétellel könnyen párosítható volt, a 15-ös valószínűleg jól illene a vadszárnyasból készült ételekhez.

Míg a Turánról és Járdoványról kiderült, hazai fajtákról van szó, a Tabunello megfejtése már nem ilyen egyszerű. Amint azt a termelő, 2HA Pincészetnél elárulták: ez egy fantázianév. Két részből a tabu és a Brunello szavakból rakták össze. Ez utóbbi bor a Toszkánában jól ismert, alig 2500 év óta termelt Sangiovese szőlőből készül. A szőlőt a pincészet tulajdonosa, Török Csaba hozta be és engedélyeztette idehaza, azóta fél hektáron termeli és úgy 2000 palack bort állít elő belőle évente. Ez a Tabunello, mely – ha a franciákhoz hasonlítanánk – inkább burgundi, mint bordói jellegű. Delikát ízei vannak, avaros, gombás illatjegyekkel „indít”, mégis könnyen fogyasztható, inkább közepes, mint nagy testű. Úgy 20 fokon ajánlatos felszolgálni, talán nem meglepő, hogy az olasz tésztákhoz tökéletes!

A szokatlan nevekre vadászók a Figula Pincészet asztalánál is megálltak, a Sóskút címkék láttán. Az elnevezés a pincészet filozófiájából adódott, mert ők előszeretettel készítenek dűlőszelektált, terroir borokat. Ez is egy dűlő és nem szőlőfajta neve. A palackban 2015-ös Olaszrizling van. A borvidék legészakibb területén, erősen meszes altalajon található, negyvenéves ültetvény 2015-ben nagyon egyedi bort adott. Egyedisége, kicsit alacsonyabb alkoholtartalomban, jó savakban és kifejezetten intenzív, szinte már rizlinghez hasonló „frivol” illatban nyilvánul meg. Kiválóan megfelel a nemzetközi divatnak. Olyannyira, ebben az évben Párizsból, ötezer fehérbor közül – egyedüli magyarként – aranyérmet hozott el. A Chardonnay is dűlőszelektált, mert ennél a pincészetnél az egyediségre törekednek, boraikat kis tételben készítik. Ha egy bor tud valami különlegeset, akkor azt megmutatják a közönségnek, még ha gazdaságilag nem is a legjövedelmezőbb! A pincében ugyanis már nem lehet csodát tenni, a munka 90 százalékát a szőlőben kell elvégezni. A pincében már csak annyi a feladat – mondják – hogy ne rontsunk el semmit!

Az természetes, és szinte magától értetődő, hogy a Dobogó pincészet jelen van minden Zwack Open-en, de az is hagyomány, hogy mindig mutatnak valami újat is. Most a 2015-ös évjáratú Furmint az újdonság. Különlegessége, hogy ez egy nagyszerű és könnyű évjárat volt. A jó és rossz évjárattal szemben ugyanis helyesebb könnyű és nehéz évjáratról beszélni. Korán, szeptember első hetében már szüretelni lehetett, azt és akkor, amit, és amikor eredetileg is szerették volna. Különösebb veszteség nélkül, 19 ezer palackot tudtak ebből a borból készíteni. Külön öröm, hogy az idén ez lett az Országház bora! Hasonlóan korábbi könnyű évjáratokhoz nagyon ásványos ízvilágú, kiváló kísérője lehet halételeknek, rizottóknak, különlegesebb tenger gyümölcsei ételeknek, de egy baráti beszélgetés mellé is bátran ajánlható. Nyáron tanácsos egy kicsit túlhűteni, úgy 10 fokra, mert amikor a bor a pohárba kerül, gyorsan visszamelegszik. Előtte szellőztessük, levegőztessük, az elindítja az illatok aromák feltáródását és kellemesebbé teszi a fogyasztást – tanácsolták a Dobogó Pincészet asztalánál a kóstolgatóknak.

Révay András

Kezdjük talán ott, hogy a XVI. századi török hódítás során Tata vára a török-magyar harcok állandó színterévé vált. Ha Tata négybástyás vára török kézen van, az komoly akadálya sikeres dunántúli keresztény hadmozdulatok indításának. Egyik legnevezetesebb ostroma 1597. május 23-án volt, amikor gróf Pálffy Miklós, a császári seregek vezére csellel visszafoglalta a tatai várat a törököktől. Ennek állít emléket egy hagyományos rendezvény, melyet az idén már tizedik alkalommal szerveznek meg Tatán, május 19. és 21 között. A katonai hagyományőrző bemutatókon az 1591-1606 között lezajlott 15 éves, vagy más néven hosszú háború időszakának katonáit, életmódjukat, az alkalmazott harceljárásukat jelenítik meg egy hadimustrán, egy várostrommal, egy nyíltszíni csatával és az 1597-es várfoglalással. A korhű ruhák, haditechnikai eszközök és autentikus csatajelenetek egyedülálló élményt kínálnak a látogatóknak.

A rendezvényről szólva Horváth Gábor dandártábornok, a MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka kiemelte: annak érdekében, hogy minden a lehető legpontosabban adja vissza a korabeli történéseket, a dandár katonái maguk is részt vesznek a hagyományőrzők mustráján. Ráadásul nemcsak a dandár egyik szakasza, hanem velük együtt a kiképzést végrehajtó amerikai erők egy szakasza is ott lesz! Ezen kívül mind szombaton, mind vasárnap technikai bemutatóval kedveskednek azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik érdeklődnek a haditechnika, a korszerű katonaság iránt. Itt nemcsak a dandár technikai eszközeit láthatja majd a közönség, hanem a Hadihajós és tűzszerész ezred kutyás és aknakutató robot bemutatójára is sor kerül. A látogatók megismerkedhetnek a Magyar Honvédség világszerte elismert békefenntartó tevékenységével és toborzói sátor is lesz, ahol különféle érdekes szimulátorokat is ki lehet próbálni. A rendezvény részét képezi a jubileumi, X. Katonazenekari Fesztivál, négy zenekar részvételével.

Arról pedig, hogy egyáltalán mi is az a patara, dr. Négyesi Lajos ömt. alezredes, hadtörténésztől lehet részletes tájékoztatást kapni. Fennmaradt az a kézírásos dokumentum, amit gróf Pálffy Miklós küldött az ostrom lefolyásáról a császári udvarnak. A kor egyik ismert harci eszköze volt a petárda. Pálffy is ezt használta, de a nehezen olvasható levelében mintha inkább „polara” szerepelne. Ám nem kizárt, hogy az „l” estleg „t” lehet, ami olvasható potara, patara szavaknak is. Egy bizonyos: ilyen patara csak egy van, az is csak Tatán! A petárda elkészítésekor egy harang alakú, vastag falú bronz öntvényt lőporral töltöttek meg, és egy erősen megvasalt falapra kapcsok, csavarok segítségével szilárdan felerősítették. A fegyvert a kapura akasztották, és begyújtották. A robbanáskor keletkező hatalmas nyomás a falapot a szó szoros értelmében keresztüllőtte a kapudeszkákon. Elkészítéséhez az ágyúcsövek minőségével vetekedő bronz öntvényt kellett használni, különben a robbanás nem a kaput, hanem magát a petárdát vetette szét. Szintén nagyon kellett ügyelni arra, hogy milyen összetételű, égési sebességű, szemcsézettségű, lőport használtak a töltethez. Egy rosszul adagolt, gyenge minőségű töltet nem törte be a kaput, a túl nagy adag viszont a petárdát vetette szét. A petárdát tehát egyedileg, az adott kapu méretéhez, vastagságához, szerkezetéhez igazodóan volt célszerű elkészíteni Tata várának kapuját egy éjjel ilyennel robbantották be. Pálffy Miklós együtt nevelkedett Habsburg Rudolffal, aki Prágában komoly alkímiai tanulmányokat folytatott. Feltehetőleg a császár mellett Pálffy is közelebb került a kémiához és ezért volt képes különlegesebb robbanóanyagokat előállítani.

Voltak a harcoknak abban az időben egyéb nehézségei is. Például – egyenruha hiányában – nehezen lehetett felismerni a csatatér kavargásában, hogy ki a barát és ki az ellenség. A hagyományőrzők látványos harci bemutatóin, szombaton délelőtt, erről is képet kaphat a közönség. A várostromra délután kerül sor, Vasárnap délelőtt pedig egy teljes – történelemhű – korabeli csata bontakozik majd ki. Itt látható lesz, hogy a magyar viselet nem is különbözött olyan nagyon a töröktől. Az egyik lényeges eltérés volt viszont a török és a magyar szablya alakja. A penge görbülete más volt, de mivel rengeteg egymástól zsákmányolt fegyvert használtak ez nem jelentett biztos megkülönböztetést. A töröknek a markolata görbült makkban végződött, a magyar tetején címeres markolatkupak helyezkedett el. Erről, mint egy névjegyről a tulajdonost is felismerhették. A törökökéhez hasonló ruhák miatt a külföldi zsoldosok számára is gondot jelentett a magyar katonák felismerése.

A szervezők célkitűzése volt, hogy a lehető legnagyobb történelmi hűségre törekedjenek, a legkisebb részletekben is. Ez pedig óriási lehetőséget kínál a múzeumoknak. A tatai és a tatabányaival együtt, több hazai és külföldi múzeum fogott össze, és olyan együttműködés alakult ki, ami programok egész sorát nyitja meg. A Diák-patara például egy izgalmas történelem óra, ahol a gyerekek a játék során észre sem veszik, hogy közben tanítják is őket. Megismerhetik a végvári élet minden részletét. Eredeti környezetükben próbálhatók ki régi haditechnikai eszközök. Akik a csatazajt nehezebben bírják elviselni, azok a népművész árusok által kínált foglalkozásokon vehetnek részt. Ismerkedhetnek a török sátrakkal, konyhával vagy akár a háremmel is!

A táncos lábúakat nemzetközi néptánc találkozó várja a szomjazókat pedig borudvar. A rendezvényen mintegy négyszáz hagyományőrző vesz részt, 140 muskétával, 60 ágyúval és különböző kézifegyverekkel. Érkeznek finnek, olaszok, németek, lengyelek, csehek, szlovákok a hazaiak mellé. A Tatai Patarán megemlékeznek a reformáció 500. évfordulójáról is.

Révay András

Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Három területről, Carnontun vidékéről, a Prieler Pincészettől és az Esterházy Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

(kekfr-6) A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak – ami korai fajta – kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Révay András

Badacsonytomaj, a borvidék központja éppen 30 évvel ezelőtt nyerte el a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” kitüntető címet. Idén erre a díjra esett a fókusz: előtérbe kerültek a muzeális borok, a badacsonyi borászok személyesen töltötték a friss és régi évjáratok nagy borait szakmai partnereik és a borkedvelők poharaiba. A két csoport képviselőiből nem volt hiány. Meg is töltötték a kávéház földszinti és emeleti részét. A tavalyi évhez hasonlóan mesterkurzusok is színesítették a rendezvényt, melyek az előadók, a témák, valamint a borok szempontjából is izgalmasak voltak, ám ezek elsősorban a szakembereknek szóltak. Egyetemi professzorok, nemzetközi borakadémikusok tartottak magas színvonalú előadásokat. De a látogatók többségét mégis csak a borkedvelő, csak mérsékelten borértőnek nevezhető közönség adta. A borral való ismerkedés egyik legjobb módja persze azért mégiscsak az, ha nem csak a bor, de a borász is szól hozzánk és pohárral a kézben sétálva a velük való beszélgetés is igazi élményt jelentett.

Talán két éve annak, hogy befejeződött a villa felújítása, amelyik nevében Tolnai Klári színművésznő emlékét őrzi. Az ő egykori villájában Philipp Oser és Nagy László – feleségeik, Adrienn és Bea segítségével – olyan birtokot működtetnek, ahol a kiváló borokhoz magas színvonalú konyha és igényes vendéglátás párosul. A festői környezetben, szőlőskertek ölelésében fekvő Villa Tolnay tökéletes kikapcsolódást nyújt a jó levegőre, pihenésre vágyóknak és az igényes gasztronómia szerelmeseinek. A borászat a legszebb tételeivel érkezett a New York Palotába. Az egyik legérdekesebb közöttük a 2010-es évjáratú Zöldveltelini, a másik pedig a pincészet legkedvesebb fajtája, a fehér szőlők közül a legizgalmasabb, a Rajnai Rizling. Ebből egy 2006-os, tehát 11 éves volt kóstolható. A veltelinivel azt bizonyították, hogy a 40 éves öreg tőkékről, a szélsőségesnek mondott évjáratban is sikerült szép, elegáns bort készíteni. Finom, citrusos, fehérborsos illat- és íz jegyek jellemzik. Salátákhoz, fehér húsokhoz, de egy jó beszélgetéshez is bátran ajánlható. A rizling pedig „önmagáért beszél”. A hegy déli oldalán szüretelik a szőlőjét. Fahordós erjesztési és érlelési technikával készült, karakteres, izgalmas, sok arcát mutatja. Fiatalon élénk, barackos, virágos ízek, illatok mutatkoznak, palackban pedig akár tíz évet is eltölthet, ilyenkor megjelennek benne az érettebb jegyek.

A Horváth pince kis, családi pincészet, a Szent-György hegy déli oldalán. Magukról azt mondják, „Őszinte borok, őszinte emberektől”, majd még hozzáteszik: „Ezt a tájat, a hegyeket, a szőlőt, a Balatont, érezni kell. Gyere el, ülj ki a teraszra egy pohár borral, és magába szippant örökre. Családunk több generáció óta itt műveli a szőlőit, és vár szeretettel téged a pincénél. Kóstolhatsz nálunk szép savú fehéreket, üdítő rozékat, simogató vöröseket, friss, illatostól a mély, testesig.” Náluk a Sauvignon Blanc friss, fiatalos, mégis elég magas „teste”, finom illata, egreses, őszibarackos jellege van. A Diófás dűlő nevét viselő palackban októberben szüretelt, 2012-es Cabernet Sauvignon egy kevés Pinot Noir-ral házasítva rejtőzött. Több mint egy évet töltött fahordóban, azóta palackban pihent. A jégbor tiszta Olaszrizlingből készült. A pince mellett lévő, kézi művelésű területen hagytak hozzá 2016 januárjáig – hálóval védett – szőlőt.

Bemutatókon gyakran fordul elő, hogy a látogatót egy palack címkéje fogja meg. A „Fata” szó láttán nagyot téved, akinek erről a „fata morgana” jut eszébe. A történet érdekesebb. A pincészet alapítója ugyanis – még 1927-ben – Fata István kéményseprő mester volt. Fő tevékenysége mellett, kedvtelésből foglalkozott borkészítéssel, ezt viszik tovább ma a dédunokák. Egyik palackjukból – itt, a bemutatón – 2015-ös évjáratú Olaszrizling, kettős válogatást kóstolhatott a látogató. Kettős, mert dűlőszelektált, és mert hordóválogatás is. A másik, egy Kéknyelű – Olaszrizling, ugyancsak válogatás. Ennek a palackján a camino név áll, de ez sem a zarándokútra, hanem valami egészen másra, a dédnagypapára utal. A szó ugyanis a kémény olasz neve! A bor erőteljes, fás karakterű, ahol mindkét bor szép egységet alkotva érvényesül. Illatában a mandulás, rezedás jelleg mutatkozik, társulva az új fahordós érlelésnek köszönhetően némi vaníliával. Ízében a terület ásványossága köszön vissza. A pincészet ma már kóstoltatással, borvacsorák szervezésével is foglalkozik.

A Borbély Családi Pincészet életében kezdetektől fogva fontos szerepet kap a tradicionális borkészítés. Válogatás sorozatukban a nagyfahordós erjesztést és érlelést követően a család mottójává vált: „Tüzes borok, vulkáni ízek” karakterei teljesednek ki a palackos érlelést követően. Ezt az ízvilágot mutatták be az idei kóstolón a Kéknyelű, Bács-hegy Olasz rizling, Szürkebarát, Rózsakő és a féltve őrzött muzeális tételeik közül a 1991-es Olasz rizling boraikkal, mely utóbbi, szinte még a hobbi-borászkodás idején született. Mind jól mutatják, hogy a badacsonyi, vulkáni területen hosszú ideig eltartható borok készülnek, melyek akár még harminc év után is örömet tudnak szerezni! A badacsonyi borok némelyike igen széles körben ismert, más viszont kevésbé. Ilyen például a Rózsakő. Új, rendkívül sokoldalú fajta, önálló elismertséget csak a kétezres évek elején kapott, de a fogyasztók nagyon jól fogadják. A Kéknyelűhöz hasonlóan ásványos, de mégis „kedves” bort ad. Késői szüretelésre is alkalmas, de most még inkább száraz bort készítenek belőle. Jól párosítható a halételekhez és a tartalmasabb bárány- vagy marhahúsokhoz is.

A bemutató egyik asztalánál a táblán a Szent György Pince, a palackon a címkén viszont a Kiss név állt. De volt ott még valami más is! A névhasználat mindkét esetben jogos, először a pince kapott nevet, a palackokra pedig a tulajdonos neve került. Náluk nagyapától unokáig őrzik a borok a készítőjük keze nyomát. Kiss István lánya és unokája egyaránt kiveszi a részét a munkából. Az avíttas címkék viszont az 1979-es, 1980-as éveket idézik. A Balaton-felvidék legöregebb boraiból náluk van a legnagyobb választék. Az asztaluknál viszont a 2016-os Királyleányka iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szőlője eredetileg erdélyi területről származott, bora olyan élményt ad, mint amikor az ember vadászni megy és a nyiladékon meglát egy szép szarvast. Gyengédsége szinte átölel és elgondolkodtatóvá tesz. Az 1979-es Királyfurmint és az 1980-as évjáratú Olaszrizling viszont olyan, mint amikor a palackba zárt szellem kiszabadul, mesél! Bölcsen, éretten, megfontoltan. Csak lassan szabad kortyolgatni.

Azt ma már mindenki tudja, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Nem meglepő tehát, hogy a badacsonyi borok bemutatóján sajtkészítő is helyet kapott.

Badacsonytól 22 kilométerre, Lesenceistvándon működik a Szegi Családi Gazdaság. Szarvasmarhát, kecskét tartanak, a tejükből pedig sajtokat készítenek. Legújabb termékük a sonkával töltött paranyica. A tehéntejből több napig tartó munkával készül az eredetileg szlovák származású sajt. Jellegzetessége, hogy a sajttészta lágyabb, gyúrhatóbb, mint más, megszokott sajtoknál. A sonkát a sajtkészítés maradványaival táplált sertések húsának feldolgozásával állítják elő, a sajttésztára fektetik, és az egészet feltekerik. A gazdaság másik érdekessége a vörösborban érlelt sajt. Szintén tehéntejből, hosszú érleléssel készül, saját termelésű Otelló szőlő borában hat hónapig pihentetik. Érthető, ha a bemutató látogatóinak körében nagy sikere volt.

Révay András

Annyi bizonyosra vehető, hogy ha mást nem is, legalább a nevét mindenki hallotta már Luther Mártonnak. Ötszáz évvel ezelőtt, 1517. október 31-én szögezte ki 95 tételét Wittenbergben a vár templomának kapujára. Alapjaiban támadta meg ezzel a katolikus egyház vagyoni politikáját, határozottan ellenezte a búcsúcédulákkal való kereskedést. Ez volt talán a legfőbb bűne, de nem az egyetlen. Ekkor vette kezdetét mindaz, amit ma reformációnak hívunk, ami kiterjedt az egyház- és hittudomány mellett a kultúrára, a gazdaságra általában, a politikára, a nyelvtudományra és az oktatásra. Az őt ért támadások következtében menekülnie kellett, Frigyes választófejedelem Wartburg várában rejtette el. Az itt töltött idő alatt lefordította görög nyelvről németre előbb az Újszövetséget, később az Ószövetséget is. Neki köszönhető, hogy 1534-ben megjelenhetett nyomtatásban a teljes német nyelvű Biblia! Tevékenysége véget vetett a katolicizmus európai egyeduralmának.

Az emlékév megünneplésére Németországban már hosszú ideje készülnek. Igyekeznek azon, hogy a nem vagy csak kevéssé vallásos emberek is jól érezhessék magukat – emelte ki a tájékoztató elején Czeiszing Miklós, a Német Turisztikai Hivatal (DZT) képviseletének vezetője. Kevés olyan ország van Európában, amelyik egyaránt büszkélkedhet közel 3000 méter maga hegyekkel, tengerpartokkal, nyüzsgő nagyvárosokkal, különféle ünnepi központokkal, kulturális nevezetességekkel, változatos nemzetiségi hagyományokkal. Ahol mindaz együtt található meg, amit a turisták szívesen fogadnak. Kevesen gondolnák például, hogy Németországban 300 kenyérfajta, 1500 féle kolbász, 1400 sörfőzde, kiterjedt szőlőtermő terület, 2000 hagyományőrző egyesület létezik, és 10 000 fesztivált és vásárt rendeznek évente. Magyarországról az elmúlt évben 636 ezer ember utazott Németországba!

Sokan mondják, hogy „na, a német konyha”, a savanyú káposzta, a krumpli, meg az egységes barna szósz. Ez bizony nem igaz. Minden régiónak saját – nagyon finom – különlegességei vannak, az országot inkább a gasztronómiai sokszínűsége jellemzi. A néphagyományok karácsonykor, húsvétkor, farsangkor mindenhol eltérőek. A bajor hagyományok része például, hogy a teheneket feldíszítik, mikor kihajtják őket. Az országban tizenhat nemzeti park, száz „természeti park” és tizenöt UNESCO bioszféra rezervátum található. Területének egyharmada erdő, három nagy folyó a Rajna, az Elba és a Duna kínál kirándulási lehetőséget. Azt sem sokan tudják, hogy 350 tengeri sziget is tartozik hozzá. Sokan kedvelik a bajor erdőket és Türingia hegyeit, ezeken a tájakon kétszáz különböző, összesen 70 ezer kilométernyi jól kiépített kerékpárút vezet keresztül.

Bár a 2017-es év valóban a Luther megemlékezések köré épül, de a rendezvények többsége nem kizárólag a vallásos embereknek szól. Őt joggal tekinthetjük a maga korának rendszerváltójaként. Munkássága befolyásolja a mai, modern Németország képét is. Életútja helyszíneinek felkeresése minden kultúra iránt érdeklődő ember számára érdekes lehet. A Német Turisztikai Hivatal nyolc „Luther útvonalat” alakított ki. Ezek mentén olyan kisebb helységek is meglátogathatók, ahol akár csak 1-2 hetet tartózkodott, de ott olyan történt, ami fontos az életében, kihatással volt későbbi cselekedeteire. A nyolc útvonal részletes leírása megtalálható a www.germany.travel oldalon. Természetesen egész Németországban különböző időszaki kiállításokat is tartanak, ezek közül a legfontosabbak Berlinben, Wittenbergben, Wartburgban és Eisenachban nyílnak meg.

Ha valaha, akkor az idén igazán érdemes Németországba látogatni – erősítette meg Bölcsföldi András református lelkész. A német állam nagy gondot fordított arra, hogy az évfordulóval kapcsolatos helyeket felújítsa, megszépítse. A változás az utóbbi időben különösen szembetűnő. A wittenbergi vártemplomot például – mely egyben Luther temetkezési helye is – tavaly teljes egészében restaurálták, beleértve Lucas Cranach világhírű oltárképét is. Várható ugyanis, hogy „Lutherváros” a jubileumi évben Európa szívévé fog válni. A lelkész minden évben vezet csoportokat az emlékhelyekre, főleg teológusokat vallástanárokat kalauzol. Magyarország számára is követendő példának nevezete, hogy a németek nagy tiszteletben tartják kiemelkedő személyiségeiket – így Luthert is. Mára hatalmas kultusz alakult köré, kiemelik és fontosnak tartják a tudományban betöltött szerepét is.

A bemutató társszervezője, az MSE Tours neve hallatán sokan női névre gondolnak, de eredete egészen más. Kezdetben a Művészet – Sport – Egészség témakörökkel foglalkoztak, ám ajánlataik tára azóta lényegesen kibővült. Arról váltak híressé, hogy képesek az utazóknak egészen új nézőpontokat kínálni. Palettájukon az egzotikus utak, zarándokutak mellett szerepel például híres európai operaházak bemutatása is. Az idén Luther és a reformáció világának megismeréséhez nyújtanak segítséget. A tervezett program szerint az ötnapos kirándulás alatt az utazók Lipcsében szállnak meg és onnan kiindulva keresik fel a legfontosabb helyeket. A kezdet persze Wittenberg, majd következik sorban Torgau, azután Eisenach, Luther gyerekkorának és tanulmányainak színhelye, majd Wartburg, utána pedig Erfurt, ahol pappá szentelték. Nem maradhat ki Eisleben, itt áll szülőháza és ez halálának helye, de lesz idő megtekinteni Mansfeldben családjának házát is. A végleges programot az iroda honlapján is közzéteszik.

Révay András

A tárgyak egyike egy Kossuth Lajost ábrázoló dagerrotípia. A szó az első, gyakorlatban is alkalmazott fényképészeti eljárás neve, amelyet 1839. augusztus 19-én hoztak nyilvánosságra. „Direkt pozitív” eljárás, közvetlenül pozitív képként jeleníti meg a valóságot. A kép, attól függően, hogy az ezüstjében sötét vagy világos felületet tükröztetünk, pozitív vagy negatív képet mutat. Minden egyes felvétel egyedi példány, csak reprodukció útján sokszorosítható. Kossuth számos ábrázolása közül ez a kép azért kiemelkedő fontosságú, mert a felvétel 1852-ben, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető. Kossuth arca szinte szemből látható, mintegy a szemébe nézhetünk a forradalom és szabadságharc vezetőjének. A képet a kiállítás megnyitása előtt két nappal, nyilvánosan, legelőször a sajtó képviselőinek mutatták be.

Az 1848-49-es forradalom nem csak a magyar történelem kiemelkedő eseménye, de ugyanezt jelenti ennek a múzeumnak is – állapította meg a tárgyak bemutatásakor Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A Múzeum az események ikonikus helyszíne volt. Gyűjteménye, mely a forradalom és szabadságharc relikviáiból, történeti emlékezetét hordozó tárgyakból áll, most hallatlanul fontos darabbal gazdagodott. Ez a kép tudatosíthatja bennünk, hogy a nemzet nagyjai közül sokan – időben – nem is állnak olyan távol tőlünk. A Kossuthról készült dagerrotípia pontosan azt érzékelteti, hogy nem is annyira a múlt ő, hiszen már a fényképhez hasonló megörökítést látunk róla. Sőt, hangfelvétel is készült vele, amit a kiállítás látogatói számára szintén felelevenítünk! A kép Amerikába készült, a szabadságharc leverését követően és igazán az a megkapó benne, hogy valóban olyan, mintha a szemünkbe nézne.

A műtárgyat a Magyar Nemzeti Bank Értéktára vásárolta meg, és helyezte letétbe a Múzeumba – erősítette meg Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke. A Bank 2014 januárjában indította el műkincs-visszavásárlási Értéktár programját, amelynek fő célja az elmúlt történelmi periódusokban különböző okok miatt külföldre vagy külföldi tulajdonba került magyar vagy külföldi művészek által alkotott, jelentős művészeti értéket képviselő műkincsek minél nagyobb hányadának visszaszerzése Magyarország számára, valamint a hazai hagyatékokban fellelhető legfontosabb műkincsek megvásárlásával azok szétszóródásának megelőzése. Az Értéktár programban megvalósult vásárlásokat minden esetben teljes körű értékbecslés előzi meg. A program megvalósítására az MNB Igazgatósága 100 millió eurós, mintegy 30 milliárd forintos keretet különített el 2018 végéig. Az eddig megvásárolt, hazahozott művek listája a Magyar Nemzeti Bank honlapján megtalálható.

Ez a műtárgy csak rövid ideig lesz látható, ugyanis fényre, a hő és a páratartalom változásaira nagyon érzékeny – mondta el dr. Lengyel Beatrix, a kiállítás kurátora. A dagerrotípia március 15-én délutántól, miután az állami ünnepség lezajlott, egészen április másodikáig tekinthető meg. Sajnos nagyon sérülékeny, ha nem vigyázunk rá, akár egészen el is feketedhet az ezüstözött része. Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851-1852-ben körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, hogy támogatókat toborozzon a magyar ügy érdekében. Ennek során, a Boston Daily Evening Transcript című napilap 1852. május 17-i számában tudósított arról, hogy „Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.” Ez az ú.n. negyedlemez méretű (kb. 11 x 8 cm) Kossuth dagerrotípia portré J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. Feltehetően egy sztereodagerrotípia egyik fele. Novomeszky János amerikai-magyar műgyűjtő a családtól vásárolta meg, és 2002-ben megmutatta a Történeti Fényképtár muzeológusainak. Novomeszky váratlan tragikus halála után gyűjteménye több helyre került, ekkor a Kossuth-dagerrotípia eltűnt a múzeum munkatársainak látóköréből. Csak 2015-ben bukkant fel újra, és vehette meg a Magyar Nemzeti Bank. Hosszú és szakszerű restaurátori munka után lehet most megtekinteni.

Érdekes a második emléktárgy is, amivel a Magyar Nemzeti Múzeum Ereklyegyűjteménye gyarapodik. Leszármazottak őrizték meg a márciusi ifjak egyikének, a székely származású Oroszhegyi Józsának börtönévei alatt készített „rabfaragását”, egy talpas pohárkát. Az 1848-as pesti forradalmi ifjak köréhez tartozó Oroszhegyi Józsa – eredeti nevén Szabó József (1822-1870) – Nagykolcson született. Pesten 1841-ben orvosi tanulmányokba kezdett, majd 1844-től a Jelenkor „Újdonság” rovatát vezette. Ekkor kötött barátságot Petőfivel, Jókaival, Vahot Imrével. 1848. március 15-én ott volt velük a Pilvax kávéházban, a Nemzeti Múzeum előtt, együtt indultak kiszabadítani Táncsics Mihályt. A szabadságharc kezdetén a honvédorvosi karba jelentkezett, később szabadcsapatokat vezetett, ezért a szabadságharc leverése után távollétében a császári bíróság halálra ítélte.

Két éven át bujdokolt álnéven, majd elfogták, de ítéletét 10 év – vasban letöltendő – várfogságra változtatták. Büntetését a josephstadti várbörtönben töltötte, ez idő alatt faragta emlékpoharát, melyet családjának ma élő tagja most a Nemzeti Múzeumnak adományozott, így a nyilvánosság is megismerheti.

Révay András

Bár a jelképes, és ilyen esetekben feltétlenül kötelező szalagátvágás az utcán történt, az igazi látványosság az ajtón belül várta az érkezőket. Amint azt Szatmári Kati a WhiskyNet alapító tulajdonosa elmondta, a vállalkozás 2007 augusztusában kezdte meg működését. Előbb csak webshopként dolgoztak, majd – 2008-tól – már boltjuk is volt, nagykereskedelemmel is foglalkoztak. Az elmúlt hat évben már az ő nevükhöz fűződik a Whisky Show szervezése, mindezt úgy, hogy közben három gyerek is várta otthon. Az üzletmenet bizonyítja, hogy bár a magyarokat általában borivó, pálinkaivó nemzetként ismerik, van kereslet a jó minőségű whisky iránt. A méretek persze mások. Amikor – tíz évvel – ezelőtt belevágtak a kereskedésbe, még igen kicsi piacon indultak el. Mára viszont már egészen komoly rajongótábora, művelt fogyasztóközönsége van a whiskynek.

Azt sokan tudják, hogy a whisky, gabonapárlat. Azt is valószínűleg legalább annyian, hogy a világ whiskytermelésének java része Skóciában készül, de ne essünk abba a hibába, hogy csak Skóciát tartjuk a whisky honának. Kanada, az Egyesült Államok, Írország, Japán, több távol-keleti ország is felzárkózott, India is jelentős termelőnek számít. A whisky különböző gabonákból, főleg árpamalátából lepárolt alkohol és csak akkor hívhatjuk whiskynek – bármelyik országból is származik – ha különböző ideig, általában kettő-három évig tölgyfahordóban érlelték. Itt el kell oszlatni egy gyakori félreértést. A boroknál ismert fogalom a palackban való érlelés. Az igazán jó minőségű bor, megfelelő körülmények között tárolva akár évekig is, a palackban tovább nemesedik. Ellentétben a borokkal, a whiskyre ez nem igaz, a palackban már nem érik tovább!

Ennek az italnak a történelme is érdekes, már a kelták is készítették. Ők az élet vizének nevezték, gyógyításra használták, „uisge beatha” volt a neve. Skóciában a legelső whiskyket szerzetesek párolták. Első írásos említése 1494-ből származik. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint Friar John Cor szerzetes nyolc hordó malátát kapott a királytól. Ez a mennyiség mintegy 1500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. Egy érdekesség, hogy amikor 1920-ban az Egyesült Államokban bevezették a szesztilalmat, egyedül a Laphroaig maláta whiskyhez lehetett törvényes úton hozzájutni. Erős, jódhoz hasonlító illata miatta ugyanis az orvosok receptre is felírhatták! Azt sem sokan tudják már, hogy a whiskyt pénzként is használták. A II. Világháború ideje alatt Anglia skót whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért!

A most megnyílt üzletben nagyon számítanak az eddigi évek törzsvevőire. A boltban ezerkétszáznál is több különböző fajta whiskyt árulnak, közöttük számos olyan van, ami valódi különlegességnek számít és amihez – hangulattól függetlenül – bármikor, bárki szívesen nyúlna. Bár filmeken gyakran azt látjuk, hogy szivarozó öregurak isszák a whiskyt, élvezete nem szorítkozik korra vagy csak a férfiakra. Éppen a délelőtt 11 órai ünnepélyes megnyitás utáni néhány percben érkezett egy svéd házaspár – ők voltak az első vevők – és a korai időpont ellenére a hölgy egy pohár itallal kívánta megkezdeni 60. születésnapjának ünneplését. Mivel ez a hely nemcsak bolt, de bár, koktélbár is, itt több mint 500 féle whiskyt lehet kóstolni, mellé még rumot, gint, konyakot, calvadost, armagnacot is.

Az egyik igazi különlegesség a Glenmorangie 25 éves skót whisky. A skót Felföldön működő gyárban található a legnagyobb, nyolc méter magas lepárló egész Skóciában. Az üstből kiemelkedő rézcső 5,14 méter hosszú, pont annyi, mit egy felnőtt zsiráf magassága. A hosszúságnak köszönhetően, csak a legkönnyebb, legtisztább alkoholgőzök távozhatnak a tetején, és ennek következtében lesz igazán sima és elegáns a whisky. Kiemelkedő minősége annak is betudható, hogy – ellentétben más gyártókkal – a tölgyfahordókat, amiben érlelik, öt vagy hat alkalom helyett legfeljebb csak kétszer használják. Így az ital az érés évei alatt a maximális mennyiségű ízanyagot tudja a fából kivonni és ettől lesz kerekebb, lágyabb ízű.

Legalább ennyire figyelemre méltó az üzletben kapható, 30 éves Glenfarclas is. A szintén a skót Felföldön dolgozó lepárló 1865 óta ugyanannak a családnak a birtokában van, már az ötödik generáció működteti. Tapasztalatokban tehát nincs hiány. A Glenfarclas whisky megkülönböztető karakterét három összetevő, a tiszta forrásvíz, a jó minőségű maláta és a különleges élesztő adja. No és persze mindez párosul a család elkötelezettségével. A tökéletes ízek felvétele érdekében az érlelés nem történhet 700 literesnél nagyobb hordóban. A whisky bármikor fogyasztható. Ha jó kedvünk van, ha rossz kedvünk van, egyedül vagy barátokkal, beszélgetéshez, télen, nyáron, reggel, este. „Én például fejfájásra, torokfájásra is használom rendszeresen – hiszen nagyon jó fertőtlenítő. Felkenve a csuklóra, az alkohol elpárolog, és ott maradnak az illataromák, ezért még parfümnek is bevált” – fejezte be a beszélgetést Szatmári Kati, a tulajdonos.

Révay András

Magyarország sportolói az újkori olimpiai játékokon a legtöbb aranyérmet – összesen harminchetet – vívásban nyerték! A manapság sikersportágnak számító úszás 28, a kajak-kenu 25 aranyéremmel követi. A számok láttán joggal vetődik fel a kérdés: mi lehet az oka ennek a jelentős különbségnek? A hazai modern sportvívás előzményei a XIX. századra nyúlnak vissza. A Pesti Nemzeti Vívóintézet 1825-ben alakult, az első magyarországi vívóversenyt 1895-ben, a Vigadó épületében tartották, az első országos vívóbajnokságot 1900-ban rendezték. A modern magyar sportvívás első nemzetközi erőpróbáján, az 1908. évi nyári olimpiai játékokon pedig a kardvívás egyéni és csapat versenyszámaiban is aranyérmet szereztek sportolóink. A sikersorozat – mint azt a számok is bizonyítják – azóta töretlen, de azt már csak nagyon kevesen tudják, hogy a hátterében egyetlen ember áll: Borsody László.

Jekkelfalussy Piller György, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Terstyánszky Ödön, Kovács Pál és még számos kiváló magyar vívó életében fedezhetünk fel egy vagyontalan, magányos katonaférfit, aki egész életében, szívvel lélekkel a magyar kardvívásért élt. Ő volt Borsody László, a modern magyar kardvívás megalkotója. Elszegényedett, többgyermekes családban született Farmoson, 1878-ban. Amikor a család Budapestre költözött, a fiatal fiú itt ismerkedett meg a vívás alapjaival. Előbb joghallgató volt, majd amikor – egy párbaj miatt – az egyetemről távoznia kellett, besorozták katonának. A M. Kir. Gyulai II. Honvéd gyalogezredhez került, ahonnan, mint kiváló vívót, a bécsújhelyi Katonai Akadémián működő Katonai Vívó és Tornatanári Kurzusra vezényelték. Tehetsége már itt megmutatkozott, gyorsan emelkedett a ranglétrán. Őrvezető, tizedes, szakaszvezető, két éven belül címzetes őrmesteri rendfokozatot ért el. A tanfolyamokon megtanulta azokat a vívó elemeket, melyek segítségével elindulhatott a speciálisan katonai vívás útján. Abban teljesedett ki a tevékenysége.

Nincs még egy olyan mester, aki annyi bajnokot adott volna a hazának és a világnak, mint Borsody László – hangsúlyozta a kiállítás megnyitásakor dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. A most megnyílt vándorkiállítás sorra megjelenik majd a Magyar Honvédség helyőrségeiben, a célja ugyanis, hogy Borsody László neve és szellemisége minél szélesebb körben ismert legyen katonáink között. Bécsújhely után előbb Jászberény, később Pécs voltak állomásai, félelmetes vívótudásával egy versenyen magát a császárt, Ferenc Józsefet is lenyűgözte. Addigra természetesen már a tiszti rangokat is kapott. A Ludovika Akadémián éri el a fővívómesteri beosztást, ami századosi rangot jelent. Az I. Világháborúban a mértéktelen pusztítás idegileg is megviseli. Trianon után a Sportoktatói Tanfolyam vezetésében dolgozik tovább, ahol az aligazgatói pozíció már az őrnagyi csillagot hozza el neki.

Vívásoktatói tevékenységének csúcspontját jelenti, hogy kidolgozta a nevéhez fűződő Borsody-rendszert. Ennek lényege, hogy a vágáshoz szükséges minden lendületet nyújtott kar mellett, csuklóból követi, tehát sokszorosan kisebb lendületet végeztet, így hamarább éri el ellenfelét, alkalmat szerez a vágások gyors megismétlésére. A találatadást az előkészítéssel együtt oktatta. A rendszer megismerésére külföldi tisztek tömege jött tanulni hozzá, egész életét a vívásoktatás módszertanának fejlesztésére szentelte. Különös fontosságot tulajdonított a kéz – láb együttműködési összhang tökéletesítésének. Leegyszerűsített minden vívómozdulatot, alig cselezett. Elve volt, hogy úgy a vágásokat, mint a védéseket nem állóhelyben, hanem mindig a test mozgása közben, azzal együtt kell gyakorolni.

Az ilyen hagyományok megismerése nyomán lélekben gazdagodunk – emelte ki dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere a Borsody Lászlóról szóló könyv bemutatása kapcsán. Az életet tartalmasan kell élni – folytatta – a szív és a jellem műveltségét kell megszerezni. Az olvasás a bölcsesség egyik forrása, és ha egy géniusz életútjáról olvasunk, az ebben sokat segít. A régiek úgy tartották: az embert egyedül az idő mutatja meg. Ha kellő távlatból tekintünk egy életműre, feltárulnak értékei. Az internet világában fel kell erősítenünk a könyv szerepét! Sok időt takaríthatunk meg, ha kiváló műveket okosan olvasunk. Ez a könyv egy kiváló sportolóról, katonatisztről, tanárról szól, fontos a jelen és a jövő nemzedék számára. Borsody Lászlóról feljegyezték, a tanítványai bizalommal voltak iránta, ez magyarázza, hogy oly sok sikert köszönhetünk munkásságának. A magyar vívókra mindig oda kellett figyeljen a világ és ez nincs másként ma sem. A vívópást nem más, mint az élet útja, ahol ész, becsület, tudás és kitartás hozza az eredményt.

Az ünnepi eseményen jelen volt Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok, minden idők egyik legsikeresebb vívója, nyugállományú ezredes. Elmondta: ő „unoka tanítvány”, mestere Borsody tanítványa volt. Megerősítette, nincs még egy olyan sportág, ahol az elmélet és gyakorlat olyan szorosan fonódik össze, mint a kardvívásban. A könyv megírásának egyik indokaként a szerző, Máday Norbert arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Borsody László a vívósport egészének történetében világraszólót alkotott, korábban nem jelent meg róla még egy egyoldalas tanulmány sem. Öröksége teli van szakmai és emberi kincsekkel. Módszerét a világ magyar módszerként tartja számon. Olyan géniusza volt a vívásnak, mint Kodály a zenének, ennek ellenére a tehetsége volt az egyetlen vagyontárgya. Soha senki a világon nem nevelt ki annyi bajnokot, mint ő.

Révay András

*

A kötet részletei:

BORSODY LÁSZLÓ, A GÉNIUSZ
ISBN: 978-963-12-7089-1
Kiadja a Kungfu Tex-Kft.
Nyomda: VM-Verso Kft.

Kétségtelen, hogy már most is rengeteg online társkereső program működik. Valóban az látszik, hogy az elmúlt évtizedekhez képest egyre több az egyedül élő fiatal felnőtt, olyannyira, hogy erre a társadalmi csoportra már önálló elnevezés is született. A „szingli” lét világjelenség és ez alól Magyarország sem kivétel. A különböző online társkeresőkre nálunk összesen 4,7 millióan regisztráltak, és ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanazok esetleg több oldalra is bejelentkezhettek, ez a szám akkor is mintegy 1,5 millió embert jelenthet! Bizonyos, hogy eltérő korú, ízlésű, érdeklődési körű, anyagi helyzetű csoportokra bontható, de egy dologban feltétlenül megegyező közösségről van szó: mindannyian társat szeretnének maguk mellé. Ám hiába nagy a választék, a tapasztalat azt mutatja: ez így sem egyszerű dolog.

Találkozzanak a rendezvényeinken és szerezzenek élményeket társkeresés közben – fogalmazta meg a kezdeményezés lényegét a vállalkozás tulajdonosa, Kertész József. Ő ugyanis – úgy gondolja – részben felismerte az online társkeresők sikertelenségének egyik okát. Az ötlet egy borkóstolón szerzett tapasztalatból származik. Az látták, hogy oda külön-külön érkeztek, egyedül vagy kisebb társaságban a fiúk és ugyanígy külön a lányok, párok viszont elvétve sem. Olyan rendezvényeket kellene tehát szervezni, ahol találkozhatnak az egyedül élő, párkereső fiúk, az ugyanilyen céllal érkező lányokkal. Kiderült: ilyen nem létezik az online társkereső „piacon”. Vannak egyéb, általánosnak tűnő problémák is. Megvizsgálva a működő társkereső oldalakat, sok van, amelyikre elég nehézkes regisztrálni, bonyolult kitölteni a kérdőíveket, ám a fő gond az, hogy nem találnak „valódi” társat. Leveleznek, leveleznek, egyszerre több partnerrel is – de nem találkoznak! Elbújnak a számítógépük mögé, félnek megmutatni saját magukat. Sok esetben a feltöltött képük sem azonos a mai megjelenésükkel.

A GASTRORANDI, mert így hívják ezt a legújabb oldalt, olyan embereket hív, akik hajlandóak elmenni egy rendezvényre. Ott mindenkiről látszik, hogy néz ki, beszélgetni lehet vele, kiderül, milyen gondolatai vannak. Bár igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást, mégis valószínűbb, hogy hasonló érdeklődési körök mentén könnyebb kapcsolatot találni. Szemben a hagyományos „randi”-val, itt nem csak egy emberrel lehet találkozni. Ha az, akit eredetileg kiválasztottam – még az oldalról – szemtől szembe már nem szimpatikus, akkor még mindig odamehetek máshoz. Más emberekkel is meg lehet ismerkedni. Az oldal majd úgy működik, hogy ha tetszik 1-2-3 partner, meg lehet őket jelölni és minden, ami velük történik, egy „hírfolyam” révén látható. Itt nincs „zsákbamacska”. Kiderül, hogy a kiválasztott milyen rendezvényeken vesz részt, meg lehet őt hívni egy hasonlóra vagy ahová már jelentkezett oda mi is elmehetünk.

Ebben a rendszerben sok olyan szolgáltatás, amiért máshol pénzt kérnek, itt ingyenes, bár lesz, amiért itt is fizetni kell. A tervek között hatvannál is több, különféle rendezvény szerepel, ezeken a részvétel 2-6 ezer forint körüli összegbe kerül majd – a fogyasztással együtt! Lesz például borkóstoló, kiállítás, sörözés, lakásszínház, kirándulás, vacsora. A közös élmény esetleg már a helyszínen megerősítheti a kialakuló kötődést. Aki ki mer lépni az online világból, elmegy egy rendezvényre, megmutatja a saját arcát, arról jobban elhihető, hogy komoly társkereső. Tény, hogy ezáltal ez az oldal csak egy szűkebb réteget szólít meg, de olyanokat, akikről feltételezhető: valóban társat keresnek. A GASTRORANDI nemzetközi oldal lesz. Máris megszületett a megállapodás, hogy hamarosan Spanyolországban is elérhetővé válik, április környékén pedig a szlovák és a cseh oldal is csatlakozik hozzá. További tárgyalások folynak tíz-tizenkét országgal. A rendszernek – ha kiépül – egyik nagy előnye az lesz, hogy amikor a regisztrált tagjai hosszabb-rövidebb időre, tanulás, munkavállalás vagy akár csak egy nyaralás idejére felkeresik a másik országot, folyamatosan tájékozódhatnak, hol, milyen programok kínálnak ismerkedési lehetőséget. A végén talán majd úgy fogják nevezni: ismerkedés, határok nélkül!

A Víg özvegy – melynek próbái már elkezdődtek – kétségtelenül sikerdarab. Számos világslágerét olyanok is dúdolják, akik azt sem tudják honnan, miből származik. Mint az operettek általában – ez is fordulatos szerelmi történet, a szövegkönyvét még 1861-ben írták. A bemutatója körül volt némi bonyodalom, nem volt mentes a maga korának politikai áthallásaitól sem, előfordult később, hogy még tüntettek is ellene. Ám a zene, mely Lehár Ferenc első nagy sikere volt, megalapozta a szerző nemzetközi karrierjét. A Theater an der Wien-ben 1905. december 30-án tartott ősbemutató után, 1906 novemberében már Budapesten, a Magyar Színházban tapsolt neki a közönség. A darab még ebben az évben elérte a századik, 1907-ben pedig meghaladta az 1500. előadást Európa szerte. Azóta megállíthatatlan – de ki is akarná megállítani?

A sikerhez a zene mellett kell látványos díszlet, jelmez, ezekért mindent meg is fogunk tenni – erősítette meg a sajtó munkatársai előtt megtartott olvasópróbán Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója – és kell még hozzá sziporkázó mai rendezés, tette hozzá. Elárulta azt is, hogy bár még a próbák zajlanak, a színháznak máris meghívása van Japánba, Olaszországba és Németországba az előadással. Ez jól mutatja az Operettszínház nemzetközi rangját, a művészei iránt megmutatkozó bizalmat. Az előadások zökkenőmentes lebonyolítása érdekben a színház vezetői úgy döntöttek, hogy bizonyos szerepekben a máshol szokásos kettős helyett, most hármas szereposztás lesz. A karmesteri pulpituson is hárman váltják egymást: Makláry László főzeneigazgató mellett, Somogyi-Tóth Dániel és Dinnyés Dániel kezében lesz majd a pálca.

Évek óta próbálkozunk azzal, hogy az operett műfaj olyan megújítását hozzuk létre, amiben megtartjuk az értékeket, és csak apró lépésekben haladunk előre – mondta el Kerényi Miklós Gábor, (KERO), a színház művészeti vezetője. A Víg özvegy nagyon nagy feladat. Külföldön nagyon szeretik és tőlünk valamilyen „hagyományos” előadást várnak. Most viszont modern, feszes, mai, életszerű, konfliktusokban gazdag – késpenge élességű előadás készül. Nagyon jól kell tudni énekelni és közben színészileg meg kell találni a nem alpári, mégis szórakoztató előadás formáját. Lesznek benne izgalmas színházi pillanatok, ami valamennyiünket izgat és érint. A színházat – ez nagyon fontos – a közönségnek csináljuk – emelte ki. No meg magunknak is! Ha nekünk nincs meg benne az örömünk, hogy amit csinálunk az jó, az érdekes, akkor nem érdemes folytatni, és ha nincs bennünk a végén az érzet, hogy ennek „onnan föntről” örül valaki – akkor sem érdemes!

Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – mondta el Szabó Máté, az előadás rendezője – azt a kérdést tettem fel, hogy mi az a fájdalom, ami ebben a darabban benne van? Érezhető, mert iszonyatos erőt ad a zenének és azon keresztül a történetnek is. Tudjuk, feljegyezték: Bécsben először Heubergert bízták meg a komponálással, de nem voltak megelégedve a zenével és ezért döntöttek úgy, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szövegíró szerzőpárosnak az övé sem tetszett, de a társulat a zeneszerző mellé állt. Megéreztek valamit a muzsikában. Számomra – avatta be a hallgatóságot a rendező – azt mondja el, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez mindenképpen el kell árulnunk vagy magunkat, vagy a párunkat egy olyan társadalomban, ahol mindenféle szempontok fontosabbak, előnyt élveznek a szerelemmel szemben. Ebben a darabban viszont van két kőkemény, erős személyiség, aki ezt széjjelrobbantja! Ráadásul a mű irgalmatlan képet fest a férfiakról. Morálisan teljesen leszerepelnek. Mégis úgy kell az egészet megcsinálni, hogy nevetni tudjunk rajta.

A történetet 1936-ba helyeztük át, de nem kap szociológiai vonatkozást. Csak ezt a kort akartuk megjeleníteni. A háttér – mint az eredetiben – itt is Páris, a szereplők viszont nem bálteremben, hanem egy tetőn tartják a fogadást. A II. felvonás – az eredetivel szintén egyezően – Hanna házában játszódik, de kerthelyiségben, amolyan szabad, nyitott, wellness környezetben. Még szökőkút és látványos vízi revü is lesz benne. A harmincas éveket idéző jelmezek szándékosan expresszívek, sokan igen elegánsan, mások viszont fürdőruhában állnak majd a színpadon – műsorban műsor jelenet részeként – egy képzeletbeli ország, Pontevedro uralkodójának jubileumát ünnepelve. Valóban sok kellemes meglepetést tartogat az előadás, az aggódókat pedig bizonyára megnyugtatja, hogy korszerűsítés ide vagy oda, a közkedvelt slágerek szövege nem változott, a dalokat a korábban megszokott szöveggel hallhatja majd a közönség.

Révay András 
(Fotó: Kállai-Tóth Anett)