Csakhogy, az elégedetlen – húsosfazék mellől kiebrudalt – nemesség nem jól tűrte az ilyesmit, ennek (is) eredménye lett a gyilkosság. Ráadásul a királlyal szemben felépült egy másik hatalmi központ, Béla herceg körül, e képpen az ország éppúgy két részre szakadt, mint ma Orbanisztán – csak most a herceg hiányzik. Mondhatjuk, hogy Bélának piszok nagy mázlija volt a tatárok betörésével, mivel előbb-utóbb belháború robbant volna ki András hívei és az őt támogató bárók közt. Így viszont lehetősége volt az országot újjáépítő fenségként bevonulni a történelembe. Ja, hogy mindezt bevándorlók által valósította meg? Orbánnak kétség kívül nem tetszett volna.

De hántsunk le még néhány héjat a történelem hagymagumójáról. Itt van hát Caesar esete március idusával. A legendárium Brutusra és Cassiusra testálja a gyilkosság megszervezését, de a történelmi kutatások mást hoznak ki écesz gébernek, méghozzá Decimus Junius Brutus Albinust, aki – mily meglepő – Caesar embere volt, amíg Brutus és Cassius az ellenzékhez tartoztak, Caesar és Pompeius közti polgárháborús csatározásokban ez utóbbi pártján álltak. Később, persze, látván a végkifejletet, átálltak Cesar oldalára. Decimus mindvégig Cesar oldalán állt, azonban kapcsolatuk ennek ellenére megromlott. Ha valaki most áthallást vélne felfedezni Orbán és Simicska viszonya közt, az csak a véletlen műve lehet. Decimus ráadásul egy szabad felhasználású gladiátor csapatot is vezetett – amolyan i. e. 44 körüli TEK-et. Ideális partner volt az összeesküvők számára, mint Caesar belső köréhez tartozó.

Morte di Giulio Cesare. Vincenzo Camuccini, 1798.

Az említettek közül Cassius katona volt, Pompeius támogatója, aki megvetette Caesart. Brutus anyja Caesar szeretője volt, ennek ellenére Pompeiust támogatta egészen addig, amíg az vereséget nem szenvedett, akkor sietve átállt Caesarhoz. Micsoda jellem! Mindezek ellenére Caesar mindkettőt bizalmába fogadta.

Sajnos, jelen uralkodó osztályunkban még nyomokban se fedezhető fel a nemesség, mint olyan, cserében kiütközik a sine nobilitas.

Orbánnak nincsen Decimusa, de még Brutusa és Cassiusa sem, csak takonygerincű Rogánja, Lázárja, akikből – és mindenki másból a környezetében – rég kiölte a brutusi hajlamot. Ráadásul március idusa sincs. Az összeesküvők katonai tőre, a pugius, nem rendszeresített gyilok manapság, különben is, mivel Orbánnak még az alsó gatyája is páncélozott, meglehetősen hatástalan lenne.

De azért, nem ártana elgondolkodnia azon, hogy történelmileg igazoltan mihez is vezet a túlhatalom – bárha autoritásnak nevezik szépelgően.

ellenségképEz legyen az ő bajuk, se tehetségem, se érdekem nincs őket kritizálni, de az itthoni reakciókról azért ejtenék egy-két szót. Illetve, Orbán levegővétellel kapcsolatos, a kvóta és a visszatoloncolás elleni hetvenkedő kirohanása, a terrorizmus menekültek általi szétterítésének fantáziálása több szót is megérdemelne, azonban felesleges. Orbánt saját hangján kívül a másé nem érdekli, odaadó hívei és ájultan rajongói sem hallgatnak más szóra. Azon kívül eszembe jut egy régi bon mot az irodám faláról: „mások hülyesége miatt magadat idegesíteni annyi, mint saját magadon bosszút állni.”

Különben is, erős a gyanúm, hogy Orbán már – gondolom, átmeneti légzési zavar következtében – kerülhetett korábban oxigénhiányos állapotba (az ilyesmit az emberi agy nem igazán viseli el károsodás nélkül), így ennek tulajdonítom ilyen típusú kijelentéseit.

A kvóta elleni ágálása a szokásos dacából adódik, mert hát aztán neki senki emberfia meg ne mondja, hogy mit csináljon! Csak egyet felejt el: 2-3 ezer ellenőrzött, átvilágított, ki-beforgatott, rendszer szinten felügyelet alatt tartott menekült semmi féle terrorizmus szétterítésére nem alkalmas, ellentétben a kontrollálatlan tömegekkel.

Make the best of things

Ami a visszatoloncolást illeti, hát, biza, annak megvannak az uniós szabályai, és állítólag mi is az Unió tagja vagyunk, elfogadtuk ezeket a szabályokat. Tehát lehet Brüsszel ellen hőbörögni, kekeckedni, európai bírósággal fenyegetőzni, csak semmi értelme. Tetszettek volna nem aláírni az egyezményt!

Pedig hát menekült ügyben az országnak vannak tapasztalatai, hiszen befogadtunk mi számos görögöt, bosnyákot, albánt, vietnámit, de még afrikait is, és egész jól el voltunk velük, pedig egyesek még a munkánkat is elvették. De most ez más. Az országot meg kell védeni ellenük – bár nyoma sincs, hogy támadnák –, gyűlöletkampányt kell indítani – mert addig se figyel a pór a korgó gyomrára, vagy az ellopott pénzére –, és B-szintű terrorfenyegetettségi állapotot kell bevezetni – onnan elég könnyű átlépni a rendkívüli állapotba, nem kell hozzá más, csak egy csőbomba, és máris lehet gyilkos terroristát kiáltani (kétségem sincs a felől, hogy Orbán, ha érdeke úgy kívánja, még ezt a piszkos húzást is megengedi magának).

Csakhogy egyszer elfogynak a menekültek. Akkor ki lesz az új ellenség? Mert Orbán ellenségkép nélkül nem tud létezni. Most már csak abban bízhatunk, hogy nem hagy fel a lélegzéssel, mert akkor biztosan elárasztanak bennünket a kriptoterrorista menekültek!

Tessék mélyeket lélegezni, be, ki, be, ki, szépen, egyenletes ritmusban és megnyugszik a beteg!

Ille István

6 éve csökkentik a középiskolai kapacitásokat (és az oktatásba invesztált pénzt), cserébe a szakmai képzés erősen a nullához tendál. Ennek következménye persze az lesz, hogy akadnak bőven majd potenciális betanított munkások, amolyan csereszabatosak, eldobhatók, hozzáadott értéket képezni képtelenek, de jó lesznek majd tölteléknek a sokat becsmérelt multiknak.

Bizony, itt erős szelekcióról van szó. Középiskolába csak a megfelelő háttérrel rendelkező gyerekek jutnak el. Már a ’90-es évek óta a szakiskolába áramoltatja az oktatási rendszer az alulteljesítő, hátrányos helyzetű tanulókat, aminek az lesz az eredménye, hogy ugyan megkapja a szakmunkás bizonyítványt, de magával hozott tudása – amit, lássuk be, a jelenlegi oktatási tanterv humán tantárgyi része korántsem fejleszt – nem lesz elég, hogy megértsen egy komolyabb műszaki leírást, mivel szövegértése megrekedt az általános iskola felső tagozatának szintjén!
A szakiskolák nem segítenek az alapkompetencia hiányosságain, vagyis, ha a szakiskolát végzett munkájára később – szakmai okokból – nem lesz szükség, átképzése egy másik szakmára teljességgel reménytelen. Ezek után rengeteg szakiskolát végzett fog majd dolgozni betanított munkási képességeket igénylő területen, így egyre kijjebb szorítva az alacsonyabb, vagy egyáltalán nem képzett rétegeket. Akkor, miért is jó ez a nagy átalakítás?

Minőségi szakmunkás hiány van, és ezen semmi féle arányváltás nem fog segíteni. Azon felül irdatlan nagy a külföldi elszívó képesség. A kormány tömeges szakmunkásképzési rögeszméje semmi mást nem fog hozni, csak csődöt. Azon felül, a szakmai képzéssel is foglalkozó középiskolák átkerültek a NGM égisze alá, az meg azt mondta, a fene se akar fenntartani ilyesmit, neki szigorúan szakmai képzéssel foglalkozó intézmények kellenek, és szép csöndben elkezdte elsorvasztani a „fedőintézményt”, a gimnáziumokat. Több, mint 30 ilyen intézményben kívánják megszüntetni a gimnáziumi tagozatot, Isten és Orbán legnagyobb dicsőségére (mert senki ne gondolja, hogy ez nem a mi polihisztorunk fejéből pattant ki). Persze, ezt ügyesen előkészítették jogszabályilag is, mert a szakképzési központok működési szabályzatába nem vették fel az általános képzést, így az nem is kötelező a jövő szakbarbárai képzéséhez.

Ha pedig a magyar ipar szerkezetét és teljesítményi elvárásait illeti, teljesen rózsaszín ábránd az oktatásügy és a kormány részéről, hogy Magyarországon erős, jól képzett szakmunkásrétegre van szükség. Ezzel az iparszerkezettel? Ugyan, kérem…
A GDP 1/3-át teszi ki az ipar – mármint, a hozzáadott értéket illetően. A többit a szolgáltatóipar adja, ami simán lekőrözi akár az Adi, akár a Mercedes stratégiai partnerségi izzadmányosságát. A szolgáltató szektor tömegesen bírná felszívni a magasan képzett, kvalifikált DIPLOMÁSOKAT, és érettségizetteket, de az ilyenek valahogy nem a szakmunkásképzőkből fognak kikerülni.
Ja, hogy őket jobban megfizetik, magasabb a bérük? Hát persze, de így több adót is fizetnek!
Mind1. A tehetősebb szülők kimenekítik gyerekeiket az állami oktatási rendszerből. Az állam meg rendesen kettészakítja az oktatást is – ahogy politikailag tette az országgal magával – és mindenki hallgat. Hallgatnak a szakemberek, hallgatnak a tanárok, hallgatnak a szülők, és közben szép csendben felzabáljuk a jövőnket.

120 ezer tanár, több millió szülő az érintett, és mindenki kussol. A köznevelési törvényt 2011-ben elfogadták, kész, ennyi volt, EZ a kormány törvényt nem fog változtatni. Maradnak a disszidens, menekülési útvonalak, az egyéni túlélés különféle módozatai. Meg marad a kb. 5ezer fős janicsár csapat, a kormány által kiválogatott, jól megfizetett, kiváltságokkal ellátott tanerők csapata, akik kapnak egy nap tanítási mentességet, és ez időben ellenőrzik a többi tanerőt – mert az oktatásügy volt annyira spórolós, hogy tanfelügyelői testületet azért nem hozott létre.
A kormány persze az oktatással kapcsolatos minden más területen is kineveli a maga janicsárjait, akiket érdekeltté tesz a rendszer fenntartásában.

Egy kétségtelen: oktatáspolitika, na, az nincs Orbanisztánban, vagy, ami van, az kimerül a mindennapos éneklés meg a focilabda bal belsővel történő továbbításának tantervbe erőszakolásával. Ahol egy miniszterelnök, vagy egy miniszter nünükéje határozza meg az ifjúság fejlődésének irányát, ott nyugodtan el lehet dobni azt az ifjúságot – persze, csak jelképesen.

Persze, ott van a kérdés: Cui prodest?

Nos, valóban, történik valami. Leginkább kivételezetten. Érdekes módon a világban máshol nem igazán számít, hogy milyen település adja a miniszterelnököt – kivéve Romániát, de ott is meg lett az eredménye. Majd később kap egy emléktáblát: itt született. Már, ha érdemes lesz rá.

„Minél inkább támadnak bennünket azért, mert valami történik a faluban, fejlődik a falu, annál inkább folytatni kell a munkánkat” – fogalmazott a miniszterelnök. Példaként említette a kisvasút ügyét: „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”.

Ja. Ez már csak így működik. Jusztis. Persze, lehet, hogy ezen az alapon el fog érni Budapestig is. Igaz, hogy nem a falu fejlődéséről van szó, hanem a Vezér gigantomániájáról, de mind1, úgysem érti. Amúgy alaposan késik a kisvasút átadása, amit valamilyen fura véletlen folytán a polihisztor Mészáros cége vitelez ki . A szégyenkerítés hasonló késése okán miniszter bukott meg. Csak úgy mondom.

De ezzel még nincs vége. A fene se tudja, hogy jön egy óvodai díszbeszédhez a „betelepítés” , de Orbán rendkívül eszesen oda is képes volt bekötni.

Elfogadhatatlannak tartja Orbán Viktor miniszterelnök, hogy Magyarországon kívül döntsék el, „kikkel kell együtt élnünk”. A kormányfő szombaton Felcsúton úgy fogalmazott: bár ma Magyarországon „kevesebb a keresztelő, mint a temetés”, de „nem szükséges, hogy kényszerbetelepítéssel másokat a nyakunkra hozzanak”.

Nos, e kérdésben korábban eléggé otromba módon felvezette a 900ezer cigány terhét, mint együtt élési problémát, most rátett egy lapáttal. A nélkül, hogy figyelembe vette volna a tényeket: pár száz menekült befogadásáról van szó, ami aligha veszélyezteti Magyarország demográfiai állapotát.

Orbán Viktor a beszédében ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy Magyarország család- és gyermekbarát országgá váljék.

Na, ezen már csak röhögni lehet: valahogy az a helyzet, hogy a Vezér vagy nincs tisztában saját kormányzatának intézkedéseivel, amik mindennek mondhatók, csak nem család- és gyermekbarátnak, vagy sameszai rendesen átverték.

Felcsútról szólva a kormányfő úgy fogalmazott, „mindig is tehetséges falu voltunk”, a település fejlődik, ám sok olyan falu van az országban, ahol nem ez a helyzet. „Veszélyeztetett életformának kell tekintenünk” a falusit – hangsúlyozta.

Felcsút egy poros falu volt, de nem tehetséges. Mészáros meg egy kisstílű gázszerelő. Nem tehetsége volt, hanem orbánja. A veszélyeztetett életforma, biza, megáll, csak éppen nem tesznek ellene semmit. No, nem Felcsúton.

becsatlakozás a nagyvilágba

A rendezvényt megelőzően a Faluház előtt Orbán Viktor aláírta a Fidesznek a kötelező betelepítési kvóta ellen indított, Védjük meg az országot! elnevezésű petícióját.

Gratulálok. Aláírta. Na és? Mégis, ki a franctól akarja megvédeni, főleg, kikkel? És, ha meglesznek az aláírások, mi a francot fog kezdeni vele? Mert mintha Brüsszelben elég magasról tennének a kis jusztis hisztijére.

Nem volt előre megbeszélve, nem állt ott Fischer Iván, hogy megénekeltesse a tömeget, mindössze csak az emberek spontán, ám végtelenül felemelő és megható reakciója volt.

Göncz Árpád elnök úr, szeretett Árpi bácsi, legyen neked könnyű a föld…

Köztudott, hogy egy Rezesova nevű szlovák állampolgár egy baleset részese – tán okozója –  volt. A részletek homályosak, sosem tudjuk meg az igazat, de azt tudjuk, hogy Rezesova vastagon sáros benne. Természetesen politikai wirtschaft lett belőle, ami után 8 évet kapott. Az ír gázoló után, most meg kellett mutatni. Megmutatták. Így járt. Nem kell inni és száguldozni. Persze, ha ő lett volna előbb, az ír gázolóra rég rárohadt volna a műanyag lakat is.

Megjelent egy cikk (nem tudni, miért) arról, hogy Rezesova leánya 16 éves lett, és nagyon hiányzik neki az édesanyja. Miért ne hiányozna, nekem is hiányozna. Egy olvasó a kommentek nemtelen hangja miatt nem állta meg és hozzászólt. Próbált megvédeni egy 16 éves leányt, aki olyan, amilyen, de szereti az édesanyját és szeretné, ha vele lenne. A 16 egy nagyon érzékeny kor, teljesen érthető.
A „kedves” hozzászólók gyűlölete a gyerek mellett ellene fordult. Ez ma már természetes, Orbanisztánban ilyen esetben senkinek a szeme sem rebben. Ellenségképzés, ezt nagyon sikerült Orbánnak átvinni az agyakba. Ott, ahol éhezhetnek a gyerekek, nem várható egy szlovák leány megértése. De az, hogy a hangadó női szerű lények magukat liberálisnak hazudják, az hihetetlen volt. Remélem, nem azok, csak annak hazudják magukat. Ha azok, annál rosszabb. A szélsőjobboldaliakat megszégyenítő módon öntötték rá a válogatott trágár sértéseket, mert védeni merte egy „gyilkos kurva” leányát.

Üzenetet kaptam a megbélyegzettől:

„Lehet nincs igazam, de ilyen gyűlöletet egy 16 éves gyerek ellen, azért mert a szülei olyanok, amilyenek, ez szörnyű. Felhoztak mindent ellene, amit a tinik fele megcsinál.
Mi közöm van a szüleim tetteihez, és mi köze van a lányomnak az enyéimhez? Orbán Rachelt is védtem addig , míg ki nem derült, hogy a saját lábán áll. Az nekem is sok volt. Azzal átlépte a határt. De nem az apja miatt, hanem saját jogon. Megszoktam a jobboldaltól, de balról? Azt hittem provokátorok.
De nem, két “liberális” vitte a prímet. Hát persze, hogy szitokszó lett a liberális. Gyurcsány tudja, hogy ilyen pártolói vannak?
A gyerek szereti a szüleit, bármilyen is. Joga van hozzá.
De most fidesz nyalonc lettem. " class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /> Az még nem voltam. " class="wp-smiley" style="height: 1em; max-height: 1em;" /> Tombol bennem a keserűség, mivé lett az ország? Ilyen érzéketlen, agyilag zoknik akarják megdönteni Orbánt? Ezek után ki szavaz a DK-ra, mikor a szimpatizánsa ilyen fatuskó? Az, aki a saját oldalának ugrik neki ilyen alpári módon? Nem a vita a baj, hanem a stílus. Sírnak, hogy éheznek a gyerekek, de a nekik nem tetsző gyerek pusztuljon?
Ezt a két valamit nem tudom embernek nézni, de szerencsére ők is megvetnek engem, mert mertem kiállni egy édesanyját vesztett tiniért.”

Akkor nézzük, mit is adtak elő puszta liberalizmusból:

Agatha Winter :Valamint beleőrülnek a hiányba az elhunytak családtagjai is…….és ez sokkal nagyobb baj és fájdalom, mint egy elkényeztetett tini hisztije
Kovács János: Ugye nincs gyereked? ne is legyen..
Agatha Winter: Kovács János van, te barom
de mi nem gyilkolunk
normálisan élünk, így aztán minden este teljes létszámban alszunk el…. szeretetben, senki nem hiányzik senkinek, mert együtt a CSALÁD
Nem iszom, nem vezetek részegen.. és bár BMW -vel járok, még senkit nem taszítottam kínhalálba az utakon….
ééééérted ????????te idióta seggfej
Kovács János: Agatha Winter A családod idióta “kedves” Agatha. Tisztességesen írtam, úgy válaszolj. Ha tudnál olvasni és értelmezni, akkor megértenéd. BMW-vel és anélkül.
Agatha Winter: tisztességes módon csak tisztességes embernek írok..
te nem vagy az, látszik a véleményedből…
aki ezt a bandát védi, hovatovább nem gondol az elhunytakra, az kussoljon…
ha jártál iskolába, ha nem…
és pont!

Na, itt lép be a képbe egy másik liberális.

Roberta Dénes: Kovács János Speciel anyád is az abortusz bizottságra mehetett volna a kocsma helyett! A halottaknak is maradt árvájuk!
Kovács János: Agatha Winter Egyre mélyebbre ásod magad. A szavakat nem csak olvasni kell, hanem érteni is. De, hogy megértsd, a negro világít a szádban. Fuss neki mégegyszer a kommentjeimnek, hátha megérted. Neked az a tisztességes, hogy egy gyereket gyalázol? Gratulálok a szüleidnek.
Te nagyon ostoba, mit tehet a gyerek arról amit az anyja tett? A te gyereked sem tehet arról, hogy ilyen anyja van (vagy lesz).
Roberta Dénes: Agatha Winter Nézd meg a profilképét….mit vártál?! Minden nap arra törekszik a kiscsaj,hogy olyan narkós, alkoholista hulladék legyen, mint a gyilkos, milliárdos kurva anyja,aki kivégzett seggrészegen egy magyar családot???!!! Jó úton halad! Remélem a sorsa is ugyanolyan lesz!!!! Amúgy ez egy tetű, külhoni fidesznyalonc! Itt ne ugasson!!!!!
Kovács János: Agatha Winter Három órája írtam. “Imre Szalai Rezesova lánya ugyan olyan áldozat. Ez ilyen egyszerű”. Most ülj le, és próbáld értelmezni. OK? Ne kérj bocsánatot, nem számít a véleményed.
Roberta Dénes: Neked itt kuss! Odahaza pofázz!
Agatha Winter: Roberta Dénes Kedves Roberta, én ezt a senkiházit arra sem méltattam, hogy megnézzem a profilját…
Ki a fa@t érdekel ez a hulladék??? nyilván baromira unatkozik…. szegény pára!

Agatha Winter és Roberta Dénes – saját profiljuk szerint – két baloldali liberális hozzászóló. Baloldaliak, DK-sok. Ilyenekkel akartok nyerni? Komolyan gondoljátok, hogy jobbak lennének, mint a jobbikosok?

Nézzük hát egy autentikus véleményalkotó, Y.K. Cherson Ph.D. in International Politics and Economics tárgybani írását:

„A palesztin nép történelme …..évre nyúlik vissza…” – és ez az a pont, ahol az arab történészek nem értenek egyet. Egyesek azt állítják, a palesztinok 4000 éves történelemmel büszkélkedhetnek, mások becslései szerint 10.000, ismét mások szerint 30. 000 év, sőt – és most kérem ne nevessenek – egyesek szerint 200.000 éves múltra tekinthetnek vissza. Ily módon a neandervölgyiek meglehetősen fiataloknak számítanak a „rejtélyes palesztinokhoz” képest. De jóllehet az arab történészek nem értenek egyet az olyan „jelentéktelen” részleteket illetően, mint a „palesztin nép” kora, abban igenis megegyezik a véleményük, hogy hihetetlenül ősi, a zsidóknál, rómaiaknál és görögöknél sokkal ősibb népről van szó.

A „palesztin nép” dicsőséges történetével “csupán” egyetlen aprócska gond van: még soha senki a történelem folyamán nem találta meg őket.

I. e. 721-ben az asszírok elfoglalták Izrael királyságát. Ezt a történelmi tényt senki sem tagadja. És ugyebár a „palesztin nép” halált megvető bátorsággal küzdött a hódítókkal, komoly veszteségeket okozva nekik? Hát nem egészen. Egyetlen asszír krónika, egyetlen agyagtáblácska sem tesz említést ezekről a tiszteletreméltó hősökről. Vajon előfordulhatott olyasmi, hogy „palesztinok” százezrei szálltak szembe hősiesen az asszír hódítókkal – és ezek a hódítók még csak észre sem vették őket? Ugyanakkor, ugyanezek az asszír krónikák tele vannak az izraeliek ellen vívott csatákról szóló beszámolókkal. Az asszírok tehát gond nélkül megtalálták az izraelieket, de egyetlen „palesztin” sem tűnt volna fel nekik?

“Palesztinok” a babilóni krónikákban sem szerepelnek.

Nos az asszírok egy fia „palesztint” sem találtak. Valószínűleg azért, mert II. Sargon király cionista volt. És mi a helyzet a babiloniakkal? Amikor olvasni kezdjük a Júda Királyságának elfoglalásáról ( i.e.597 – i.e 582) szóló babiloni krónikákat, ugyanebbe a rejtélybe ütközünk. A zsidók ott vannak minden második oldalon. És a „palesztinok?” Róluk egy szó sem esik. A babiloniak sem találták őket.

De ugye akkor a perzsák csak megtalálták a „palesztinokat” és részletes leírásokat hagytak ránk erről a csodálatos népről, gazdag kultúrájukról, érdekes szokásaikról, nyelvükről…? Sajnos, ők sem bukkantak rájuk. A krónikák mesélnek a zsidókról, elmondják, hogyan adott nekik engedélyt Cyrus arra, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe, hogyan uralkodtak a satrapák Júdeában és Izraelben…De a „palesztinokról” nem esik egy szó sem.

Még szórakoztatóbbá teszi a palesztinok utáni kutatást, hogy 332- ben, Türosz ostroma idején Nagy Sándor Palesztina partjaitól egészen Gázáig vonult, de egyetlen „palesztint” sem talált, csupán zsidókat.
Hol a fenében bujkáltak hát a „palesztinok”?

Rendben. Az asszírok, a babiloniaiak, a perzsák, sőt még maga Nagy Sándor is réges- régen éltek. De mi a helyzet a lelkiismeretes és módszeres rómaiakkal? A történet ugyanaz.

A rómaiak nagyon részletesen elmagyarázzák, hogyan ostromolták meg Jeruzsálemet, és arról is lelkiismeretesen tájékoztatnak, milyen kétségbeesetten védekeztek a zsidók. Leírják a zsidó lázadásokat, azt , hogy miként vallatták őket és szereztek információkat arról, hogyan harcoltak ellenük a zsidók Masszadában, hogyan osztották fel a rómaiak Júdeát és nevezték át Palesztinának, hogyan nevezték át Jeruzsálemet Aelia Capitolinanak. …Sok mindenről mesélnek …de „palesztinokról” sem ejtenek egy szót sem.

Mi több, jóllehet a földet átnevezték „Palesztinának”, lakóit továbbra is úgy nevezték, ahogy már évezredek óta. Zsidóknak. Palesztina lett tehát a terület hivatalos neve, de a lakói zsidók maradtak.

És egy pillanat: hol voltak a „palesztinok”, amikor jöttek az arabok?

Egymillió dolláros kérdés. A modern arabok azt állítják, ők „palesztinok”. De vajon mit mondtak erről a VII. századi arabok, akik meghódították Palesztinát?

Ismernek akár egyetlen olyan dokumentumot is abból az időből,amikor Palesztina arab uralom alatt állt, ami említést tett volna bizonyos „palesztinokról”? Mert én nem. És senki sem tud ilyenről, mert ilyen dokumentum egyszerűen nem létezik.

A helyzet kezd nagyon szórakoztató lenni. A mai arabok ugyanis tajtékozva mesélik, hogy ősatyáik emberemlékezet óta Palesztinában éltek, de ősapáiknak fogalmuk sincs itt töltött, dicsőséges és ősi múltjukról.

Nos, az arab uralom végső soron nem tartott túl sokáig Palesztinában. Mindössze 300 évvel az arab hódítást követően a törökök – először a mamelukok majd az ottománok- elsöpörték őket. Különböző nevek alatt- szeldzsukok, mamelukok, ottománok – a törökök uralkodtak Palesztinában 600 éven keresztül. Ennyi idő már csak elég lett volna ahhoz, hogy rátaláljanak egy olyan népes és dicsőséges etnikumra, mint a „palesztinok”. Vajon megtalálták őket a törökök? Szó sincs róla!A hivatalos török statisztikák akkurátusan nyilván tartották a Palesztinában élő zsidók, arabok, karkászok, bosnyákok lélekszámát, részletes információkat szolgáltatva az ott élő muszlimok, keresztények és zsidók arányáról, de soha egyetlen olyan személyről sem tettek említést, aki a „palesztin” néphez tartozott volna.

Még a rómaiak, akik átnevezték Palesztinának az országot sem találtak “palesztinokat.”

Hogy- hogy nem, az asszíroknak, babiloniaknak, görögöknek, rómaiaknak, perzsáknak és az araboknak egyetlen palesztin sem tűnt fel. Rendben. A törökök, akik 600 éven keresztül uralkodtak Palesztinában, szintén nem találták meg őket. De vajon hol rejtőzött ez a hihetetlenül ősi és hihetetlenül hősies nép 1917 után? A számos népszövetségi bizottság (a későbbi ENSZ bizottságok megfelelői) szintén nem bukkantak rájuk. Ennek az időszaknak a népszövetségi dokumentumai mindössze zsidókról és arabokról tesznek említést, de szó sem esik bennük semmiféle „palesztinokról”, mint különálló népcsoportról. Akkor talán a nyugati országok politikusai beszéltek „palesztinokról”? Nem, ők sem. 11 nemzet küldöttei utaztak a térségbe, de csak azt találták, ami már régóta nyilvánvaló volt: két szemben álló csoportot, az arabokat és a zsidókat, az egymáséival összeegyeztethetetlen nemzeti aspirációkkal. „Palesztinok”? Kik ők?

Bezzeg az arab országok politikusai…Az arab országok politikusai nagyon is világosan fogalmaztak a témával kapcsolatban:

„Palesztinát Arab- Szíria részének tekintjük, ami soha nem választható el tőle. Nemzeti, vallási, nyelvi, természeti, gazdasági és földrajzi szálak kötnek hozzá bennünket.” (A Muszlim-Keresztény egyesületek első kongresszusa, 1919 február)
Az Arabok Legfelsőbb Bizottságának ENSZ – képviselője 1947 májusában egy nyilatkozatot nyújtott be a Közgyűlésnek, amely kimondta, hogy „Palesztina Szíria tartományának része volt, politikai szempontból pedig a palesztinai arabok nem voltak olyan értelemben függetlenek, hogy egy önálló politikai entitást képeztek volna.”

1937-ben egy helyi arab vezető, Auni Bey Abdul-Hadi azt nyilatkozta a Peel bizottságnak, amely végül javaslatot tett Palesztina felosztására. „Palesztina nevű ország nincs!” „Palesztina” egy , a cionisták által kitalált fogalom! A Bibliában nincs Palesztina. Hazánk évszázadokon át Szíria része volt.

„Palesztina és Transzjordánia egy” (Abdullah király, az Arab Liga kairói találkozóján, 1948. április 12)

Tehát az arabok az 1940-es években egyetlen „palesztint” sem vettek észre. Mi több, semmiféle „Palesztinát” nem vettek észre.
Rendben. A 40-es években az arab politikusok a „palesztin nép” egyetlen képviselőjére sem találtak rá. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen senki más sem találta meg őket.

De talán később rábukkantak erre a rejtélyes „palesztin” népre? Nem.

Hafez Asszad szíriai elnök így oktatta ki Yasser Arafatot, a palesztin vezetőt, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) és a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA) elnökét, a Palesztin nép Atyját:
„Ön nem képviseli annyira Palesztinát, ahogy mi. Egy dolgot sose felejtsen el. Nincs olyan, hogy palesztin nép. Nincs palesztin entitás, csak Szíria. Ön a szíriai nép szerves része. Palesztina Szíria szerves része. Ily formán mi, szírek vagyunk az a fennhatóság, akik a palesztin nép valódi képviselői.”

Természetesen a palesztin vezető, a „palesztin nép atyja”, stb. felháborodással utasította el ezeket a szavakat, és… Azaz mégsem.

Yasser Arafat : “A mi nemzetünk az Atlanti Óceántól a Vörös tengerig, sőt, azon túlra is kiterjedő arab nemzet” forr: http://www.familysecuritymatters.org/
Mi több, később, 1993-ban maga Arafat is határozott és egyértelmű nyilatkozatot tett e koncepció mentén : „A határok kérdése nem érdekel bennünket. Arab szemszögből nem szükséges határokról beszélnünk. Palesztina semmi más, mint egy csepp a határtalan óceánban . A mi nemzetünk az Atlanti Óceántól a Vörös tengerig, sőt, azon túlra is kiterjedő arab nemzet…A PFSZ a Pán- arab mozgalom nevében harcol Izrael ellen. Amit te „Jordánnak” nevezel, nem más, mint Palesztina.

Azmi Bishara (A Knesset egykori tagja, akit azért száműztek Izraelből, mert a második libanoni háború idején kényes információkat juttatott a Hezbollah birtokába), aki sok mindennek nevezhető, csak Izrael barátjának nem, nem is olyan régen ugyanezt mondta: palesztin nép nincs. Az alábbi felvételen önök is láthatják és hallhatják, amint ezt kimondja:

„Az igazság az, hogy Jordánia Palesztina és Palesztina Jordánia” – Husszein, jordániai király 1981-ben.

„Jordánia Palesztina és Palesztina Jordánia, csupán egyetlen föld van, amelynek egy a történelme és egy a sorsa”- mondta Hasszán herceg a Jordániai Nemzetgyűlésben 1970 február 2-én.

Abdul Hamid Sharif, jordán miniszterelnök ezt nyilatkozta 1980-ban: „A palesztinok és a jordániaiak nem képeznek két külön nemzetiséget. Ugyanolyan jordán útlevelük van, arabok és ugyanahhoz a jordán kultúrához tartoznak”

De azok az arabok, akik azóta élnek – ahogy biztosítanak róla bennünket- időtlen idők óta – Palesztinában, természetesen nem engedték meg ezeknek a szíriai és jordániai diktátoroknak, hogy megfosszák őket büszke palesztin múltjuktól? Nagyon meg lesznek lepődve: megengedték nekik. És erre nagyon komoly okuk volt:

Tudták Önök, hogy 1950-ig a Jerusalem Post a THE PALESTINE POST nevet viselte?
Hogy az Amerikai Cionista Szervezet lapjának NEW PALESTINE (Új Palesztina) volt a címe?
Hogy a Leumi Bank eredeti neve ANGLO-PALESTINE BANK volt?
Hogy az Izraeli Áramszolgáltató társaság eredeti neve PALESZTIN ÁRAMSZOLGÁLTATÓ TÁRSASÁG volt?
Hogy volt PALESZTIN ALAPÍTVÁNY és voltak PALESZTIN FILHARMONIKUSOK?
És hogy ezek ZSIDÓK által megszervezett és működtetett ZSIDÓ SZERVEZETEK voltak?
Hogy az amerikai cionista fiatalok himnusza így hangzott: „PALESZTINA, ÉN PALESZTINÁM”, PALESZTIN CSERKÉSZDAL”, „PALESZTIN TAVASZI DAL”

A hatvanas évek végéig sértésnek számított „palesztinnek” nevezni egy arabot, a hatvanas évek végéig ugyanis a „palesztin” szót általánosan és hallgatólagosan a zsidókhoz társították világszerte és ezt mindenki tudta. Palesztina csupán Izrael és Júdea egy másik neve volt, ahogy például Kemet ősidőktől fogva Egyiptomé. A Palesztinában élő arabok araboknak nevezték magukat, és sértőnek érezték, ha valaki palesztinoknak titulálta őket. „Mi nem zsidók vagyunk, hanem arabok”- válaszolták ilyenkor.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba
Van egy ország a Távol-Keleten. Az itt élő emberek (és sok száz éve élnek ebben az országban), költőien a „Felkelő Nap Országának” nevezik. Aztán nyugati utazók és földrajztudósok érkeztek ebbe az országba, és adtak neki egy másik nevet. Hogy miért? Talán mert nem voltak költők, vagy talán mert ők napnyugtakor érkeztek, vagy mert nem tudták kiejteni az eredeti nevet az eredeti nyelven…Megváltoztak-e az ott élő emberek azért, mert a nyugati utazók, aztán meg a politikusok és az újságírók is másik néven kezdték nevezni az országukat? Nem. Ugyanazok az emberek maradtak és továbbra is a Felkelő Nap Országának nevezték a hazájukat.

Nyugaton pedig Japánnak hívják.

Van egy ország a Közel- Keleten. A nép, amely több évszázada él itt, „ Erec Jiszráélnek”- Izrael Földjének nevezi. Aztán emberek jöttek nyugatról és adtak neki egy másik nevet. Megváltoztak az itt élő emberek? Nem. Ugyanazok az emberek maradtak, akik voltak és továbbra is Izrael földjének nevezik az országukat.

A Nyugat pedig Palesztinának nevezi.

(periszkop.com)

Sajtókomisszárok eligazításon

Na igen. Molnár Zsolt kétségtelenül megpróbál jóhiszemű lenni, mert hát, neki az a dolga, hogy nehogy már feltételezzen némi aljasságot a kormányzat részéről. Mert hát, mi más lenne a pintéri ötlet mögött, mint – dehogy téglákat, ahogy a Népszava sugallja, hanem – komisszárokat telepíteni a médiákhoz – mind az írotthoz, mind az elektronikushoz? Pedig hát, ez az egész nem a figyelésről, nem a dezinformáció felderítéséről és annak közlése megakadályozásáról szól, hanem a cenzúráról. Jó öreg sztálini módszer: odatelepítünk a szerkesztőségbe egy jó elvtársat, aki majd felülbírálja a szerkesztőség munkáját, megvizsgálja a cikkeket, ugyan, kimehetnek-e a nagyközönség elé, és dönt: ez mehet, ez nem mehet. Igaz, hogy lehet akár segghülye is, de jó elvtárs, és ez a lényeg. Illetve, jó titkosszolgálati munkatárs. Hogy azután honnan  a búbánatból lesz meg az a képessége, hogy felismerje, mi a dezinformáció, és mi nem, az más kérdés. A Nemzetbiztonsági Hivatal biztosan tele van ilyenekkel.

Viszont mind Vologyáék, mind Bobék, mind Friciék és a többiek évek óta tömik a többi országokat dezinformációval – kölcsönösen és körkörösen. Most majd mi, akik, mint tudjuk, okosabbak vagyunk mindenkinél, és kapásból megmondjuk, hogy a Washington Post vasárnapi vezércikke, biza, dezinformáció, és el ne higgyük – amit nem is tudnánk megtenni, hiszen a komisszár elvtárs letiltotta a közlését. Magának a dezinformációnak a felismerése se egyszerű, hiszen alapos ismeretekkel kell rendelkeznie a nemzetbiztonsági munkatársnak, hogy felismerje: ez az. Annak idején Stirlitznek  is elég komoly gondot okozott átverni az Abwehrt, ráadásul az amerikaiak is elég jól gyakorolták ezt a D-nap előtt. Most meg mi akarunk ezen a pályán focizni…

“A médiát titkosszolgálati eszközökkel korlátozni, megszűrni nem lehet. Észak-Koreában persze sikeresen gyakorolják ezt, hisz ott börtön, vagy akár halálbüntetés is jár hazaárulásért. Ezzel együtt azt reméli, hogy ez egy szakmai félreértés.”

Én nem remélem. A kormányzati körökben a hozzáértés – ami, mint tudjuk, rút bolsevista trükk – nem igazán van jelen. Már mindenkit leépítettek, aki valamihez is értett. Nincs itt semmi félreértés. Uralni akarják a médiát, korlátozni az információszabadságot, ennyi. Habár eléggé lábszagú ez az egész: hogy’ a bánatban akarják pl, a 24órát, vagy az indexet, vagy bármelyik internetes szolgáltatót, amelyik saját hírszerkesztéssel rendelkezik, komisszári irányítás alá vonni? Emlékszik még valaki a szolgáltatók kötelezésére az első hat programhelyen a kormányzati adók besorolására? Mi az eredménye? A polgárok az első 6 programcsatornát lekeverték, a programok a hetedikkel kezdődtek, egyéni ízlés szerint. Mari néni, meg Józsi bácsi meg csak cumizza az első hatot. Akkor lesz nagy a szar, ha – a kormány ígérete szerint – 2018-ig minden (!) háztartásba bevezetik a széles sávú iternetet, mert akkor az egész komisszárosdi mehet a levesbe, ráadásul Mari néni, meg Józsi bácsi meg végre beszélhet a Skypeon a kanadai unokával. Igaz, hogy ettől még nem fogják azt a fránya dezinfromációt olvasni – merthogy nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem – , de a lehetőségük meg lesz rá.

“A Kormányzati Tájékoztatási Központ közlése szerint az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslatot a magyar ellenzék, tudatosan félreértelmezi és félremagyarázza: azaz szó sincs arról, hogy online újságok/tartalomszolgáltatók szerkesztőségeibe kerülnének titkosszolgálati munkatársak. A javaslat azt teszi lehetővé, ami eddig is így volt nem csak Magyarországon, hanem a világon mindenhol intézményesült formában,  hogy a távközlési szolgáltatóknál (pl. T-Com, Telenor) legyenek ilyen alkalmazottak.

Most akkor mi van? Ha eddig is voltak, akkor most miért fontos, hogy legyenek? Így hát persze, hogy félre magyarázzák. Ez már csak így van. Ez a szemét baloldal mindent félremagyaráz, a gyermekszegénységtől a komisszárokig, mindent. Ez a “távközlési szolgáltatóknál elhelyezett alkalmazottak” meg mi a francot akar jelenteni? Ezek, ugyebár, első sorban telefonos kapcsolat szolgáltatók. Persze, telefonon is lehet dezinformációval szolgálni, csak az kissé nehézkes, és meglehetősen szűk kört érint: te, Juci, hallottad, a Seresék válnak! Igaz, van csomagkapcsolt szolgáltatás, ahol is mind TV-csatornákat, mind internetet is csatolnak a vonalas telefon mellé, bele a kábelbe, node akkor megint ott van a gond: nincs a példaként felhozott szolgáltatóknak saját műsorszerkesztősége. Akkor ez az egész talán nem is hadiipari, vagy gazdasági dezinformáció elleni küzdelem, hanem sima lehallgatás, mint a régi szép időkben?

Mindegy. Pintér bedobott egy eget verő marhaságot, a KTK cáfol, a pór meg megint ezen fog csámcsogni egy darabig, a questoros kormányzati stikli, a földmutyi, meg a TV2 körüli iszapbirkózás meg majd megint a háttérbe kerül.

Európa második propagandaminisztere – valami Goebbels volt az első – meg majd ráerősít.

Az ember már kezdte azt hinni, hogy jé, a magyar politikusoknak megjött az eszük, hiszen egy fideszes képviselő (Csöbör Katalin) együtt nyújtotta be a nemzeti minimum programját az ellenzéki képviselőkkel. Ámde a Fidesz-Kdnp hétfőn rendesen takonygerincűvé vált, és kihátrált a javaslat mögül, ami így, természetesen még napirendre se került a népjóléti bizottság ülésén, mivel azt a kormánytöbbség – ahogy azt már megszokhattuk minden értelmes kérdés esetében – leszavazta.

Ebben az egész undorító és gyáva tevékenységben élen járt Harrach Péter. Az a Harrach, aki korábban azt mondta: „Múltkor láttam egy érdekes kimutatást, egy felmérést melyben az szerepel, hogy a gyermekek egy része nem azért megy be reggeli nélkül az iskolába, mert a szülők nem tudják neki előkészíteni, vagy csomagolni, hanem egyszerűen nem éhes. Gondolom ez életforma kérdése”.

Jellemdús, keresztény és demokrata politikusunk azt is kifejtette, hogy Csöbör Katalin aláírása véletlen tévedés volt. Mégis, honnan a bánatból tudja, hogy az volt? Amikor Szabó Tímea rákérdezet, hogy a vérvörös zivatarban lehet véletlenül aláírni egy javaslatot, a nemzet harrachja egy puszival válaszolt. Cupp. A harrachi szájból, ami leginkább egy harcsáéra emlékeztet. Nem lehetett valami gusztusos. Még jó, hogy nincsenek az ilyen bizottsági üléseken kisgyerekek, mert láttára tuti, hogy megálltak volna a növésben! Frissen, melegében baloldali kampánynak és baloldali provokációnak nevezte a kezdeményezést, mondván: „az a probléma, hogy az ellenzék „rárepült” a gyermekszegénység témájára és a konkrét kezdeményezésre is. Ez egy olyan helyzetet teremtett, amelyet „nem lehet felvállalni”, hiszen a határozati javaslat tárgysorozatba vételének támogatásával egy baloldali kampányt támogattak volna.” Tessék mondani, normális?

Ha valaki úgy vélné, hogy a gyermekéhezés a baloldal alattomos kampányfogása, annak javaslom, nézzen cseppet körül Orbanisztánban. Százezres azoknak a gyerekeknek száma, akik nem jutnak tisztességes ételhez. Több tízezres azoknak a száma is, akik rettegnek az iskolai szünettől, mert az iskolában legalább meleg van, és étel – otthon meg nincs. Ne tessék aggódni, a helyi önkormányzatok pontosan ismerik ezeket a számokat – csak hát, a KSH nem összegzi és nem közli azokat. Mert hát, amiről nem tudunk, az nincs.

A nemzeti minimum kb. 12miliárdot irányzott volna elő a napi egyszeri meleg étkezésre. A kormány 60 milliárdot csoportosít át a központi költségvetésből. 13 milliárdot Rogán gőzkürt minisztériumának, 47milliárdot a MTV adósságának kiegyenlítésére. Van még kérdés?

Minden esetre Orbánék hátra dőlhetnek: na, ez is megvolt, gyermekszegénység, gyermekéhezés kérdése kipipálva. Haladjunk.

Colleen Bell beszédéről mélyen kussolt a királyhű média, bezzeg, a kakadu reakciójától hangos a sajtó!

Persze, kaptak meghívót az eseményre, de nekik nem tűnt érdekesnek. Ugyan már, mi a franc lehet érdekes az amerikai nagykövet előadásában?
A szar ügy az, hogy Collen Bell – a kis naiv – azt is világossá tette, hogy az USA igenis szeretné már látni azt a bírósági ítéletet, ami az általuk állami szintű korrupcióval gyanúsított, és valami – Orbánilag – érthetetlen okból az USA-ból kitiltott személyek esetében születik.

Mi erre a válasz kakaduéktól? Mi közötök van hozzá? Na ja. Mi aztán rohadtul büszkék vagyunk., nekünk azután ne mondja meg senki, mit csináljunk!Ráadásul igencsak hangosan cincogunk, persze, felettébb szittyaként. Az a hülye elefánt meg nem akar megijedni a kisegértől.

Persze, ha a kirgiz kormány mezőgazdasági helyettes államtitkárának harmadik titkára Magyarországra látogat és felavat egy sertésól ajtót, az vezető hír a közszolgálati médiában.
Nyilván  lehet keménykedni amolyan kakadu módra, de a diplomácia nem így működik, pláne, ha barátok és stratégiai partnerek vagyunk. Habár ez az utóbbi nem egy biztos alap Orbánéknál. Sajnos, a kakaduval nem lehet beszélni, mivel nem egy értelmes lény, de látványos a frizurája.

Azért félreértés ne essék: Szíjjártónak nincs annyi vér a pucájában, hogy így elő merje adni magát. Ez az egész a Kárpát-medence Oroszlánjának agyszüleménye volt, megmutatva, hogy de rohadt kemények is vagyunk! Nem mellesleg még azok is kihúzzák magukat ennek a marhaságnak hallatán, akik amúgy nem rokonszenveznek Orbánékkal, de most nagyon büszkék: ez az, fiúk, így kell ezt!
Ja, hogy ezzel – és a hasonló keménykedésekkel – évekre megrontja a magyar-amerikai kapcsolatot? Na és? Őt nem érdekli.

Volt régebben egy angol film, címe: Ordító egér.
Ebben a klasszikus szatírában, Grand Fenwick parányi hercegségének hercege és miniszterelnöke kitűnő tervet eszel ki arra, hogyan mentsék meg országukat a csődtől. A terv a következő: hadat üzenni Amerikának, elveszíteni, majd begyűjteni a háború utáni segélyt. Az egyetlen probléma az, hogy a főparancsnoknak elfelejtik megemlíteni azt az apró részletet, hogy a háborút el kell veszíteni.
A főparancsnok egy légitámadás gyakorlat idején érkezik New Yorkba, hogy túszul ejtse a híres tudóst és asszisztensét és megszerezze az általuk fejlesztett szuperfegyvert. Ekkor azonban szembe kell nézni az új problémával: mi legyen akkor, ha megnyerik háborút.

Na, kérem, nekünk is van egy ordító egerünk. Úgy hívják: Orbán Viktor. Hercegsége neve pedig: Grand Piti ( külföldieknek: Orbanisztán)

Ja, hogy mi is a lényeg? Ez.

A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi szempontból – ezt Magyarországon csak Woody Allentől tudjuk, nem saját tapasztalatból. A legtöbb szakmában még külföldre kell menni az álomfizetésért, százezrek pedig éhbéren tengődnek. Még Orbán stratégiai partnereinél is.

Korábbi keresete ötszörösét kapja Zürichben Kovács Zita, aki néhány hónapja egy multinacionális cég magyarországi leányvállalatát cserélte le ugyanazon vállalat svájci központjának pénzügyi osztályára. Bár Svájcban a megélhetési költségek is magasabbak, keresete egyharmadából így is kijön a lakbér, a második egyharmadból jó színvonalon megél, kéthavonta hazautazik, és a maradékot könnyen félre tudja tenni. Mindez a régi munkahelyén maradva elképzelhetetlen lett volna. Ráadásul a zürichi irodában adnak a véleményére, és a rutinmunka mellett egyre több kreatívabb feladatot is kap. Az ötszörös különbség sokkoló annak fényében, hogy az utóbbi pár évben Magyarországon a cégek egy része többéves megszorítások után már elkezdte megemelni a béreket – nagyrészt éppen a tömeges elvándorlások miatt. Akkorát azonban kevés helyen tudtak lökni a fizetéseken, hogy az itthon maradók is azt érezzék: jobban élnek, mint például négy éve.

A fizetésemeléseket általában könnyebben kigazdálkodó multinacionális vállalatok – legalábbis egyes munkaterületeken és szinteken – ma már 30 százalékkal többet fizetnek, mint a hazai kis cégek, derül ki a Trenkwalder munkaerő-közvetítő friss felméréséből. Az öt évvel ezelőttihez képest pedig egyes területeken szintén 25–30 százalékkal ugrottak meg a fizetések. Igaz, a gazdaságnak meglehetősen kis szeletére jellemző ez az utóbbi tendencia: döntően csak a húszezres szakemberhiánnyal küzdő informatikai cégek hajlandók az egekbe emelni a szoftverfejlesztők béreit. A tapasztalt informatikusok ma már lazán visszautasítják az évi 80 ezer eurós fizetést kínáló németországi munkákat, mondván: ennyit itthon is megkeresnek – mesélik a munkaerő-közvetítők. „Az informatikusok mellett megfelelően képzett mérnököket és saleseseket is egyre nehezebb találni, így ezekben a szakmákban is elindult a bérspirál” – mutat rá Fülöp Zsuzsa, az Experis magyarországi vezetője. Részben ez a munkaerőhiány miatti kényszer, részben a fegyveres testületek illetményemelése, valamint a szociális ágazatban végre bevezetett kiegészítő pótlékok dobták meg az első nyolc hónapban a havi bruttó átlagkeresetet, amely így egy év alatt 3,7 százalékkal, hajszállal 243 ezer forint fölé emelkedett.

Csakhogy kissé elkéstek a bérfejlesztéssel a spóroláspárti, avagy – nem utolsósorban az újabbnál újabb állami sarcok miatt – szűkös anyagi helyzetükben takarékoskodni kényszerülő munkáltatók. Közülük legutóbb az Auchan lépte meg a „kényszerbéremelést”, miután azzal szembesült, hogy több ezer álláshely betölthetetlen az élelmiszer-kereskedelemben. Akikre ugyanis szükség lenne, azok hátat fordítottak a kereskedelemnek. Főként „mezítlábas” eladók és pénztárosok hiányoznak, de egyre több helyen bottal üthetik a hentesek, a cukrászok és a pékek nyomát is. Ezekben a szakmákban ugyanis Magyarországon minimálbért fizetnek, csakhogy a gyakorlóik tömegesen jöttek rá az utóbbi időben, hogy a szaktudásuk külföldön is jól eladható – mutatott rá a munkaerőhiány első számú előidézőjének számító kivándorlás mozgatórugójára egy szakszervezetis.

A kivándorlási hajlandóság pedig már csak azért is exponenciálisan nő, mert akik maradnak, azoktól – ha már a cégeknek mindenáron többet kell áldozniuk a tehetségek megtartására – a tisztességesen bejelentett bérekért elvárják, hogy látástól vakulásig dolgozzanak. Ebben pedig aligha különbözik egymástól multi és hazai cég, legfeljebb a fizetések szerkezete és legalitásának aránya tér el. „Szerettem volna 20-30 százalékkal kevesebb munkát, arányosan alacsonyabb fizetésért, hogy a családomra több időm maradjon. Az lett a vége, hogy valóban csökkent a bérem, ám hat órában is ugyanazzal a munkamennyiséggel kell megküzdenem” – meséli a HVG-nek egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó hazai cég alkalmazottja.

Miközben az Orbán-kormány a hatalomra kerülése óta azt szajkózza, hogy a hazai kisvállalkozásokat és a középosztályt szeretné helyzetbe hozni, a hazai kisvállalkozások jelentős része épphogy nem képes helyzetbe hozni a hazai középosztályt. Már csak azért sem, mert képtelen a multik által diktált béremelést követni. „Egy húszfős magyar cég nem tudja kigazdálkodni a bérterheket, ezért mind szélesebb körben terjed az a gyakorlat, hogy bejelentik a dolgozókat minimálbérre, aztán a fizetésük egy részét feketén adják oda nekik” – tapasztalja Fülöp Zsuzsa. A jelenség amúgy is egyfajta kulturális örökség – mondják a szakértők –, hiszen amíg az nem természetes, hogy a bébiszitter vagy a bejárónő bére után adót is illik fizetni, addig az sem lesz az, hogy a fodrász vagy a pincér a teljes keresete után adózzon.

A feketén fizetés ismét mindjobban terjed a kisvállalkozói körben, a megélhetési szakadék, vagyis a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi besorolású dolgozó bére közti különbség pedig egyre nő. „Női hasonlattal illusztrálva: a főnök Lloyd cipőt vesz, a beosztottak legfeljebb a Deichmann árait engedhetik meg maguknak” – summázza Fülöp Zsuzsa. A Trenkwalder munkaerő-közvetítő friss felmérése szerint ma huszonnyolcszoros a két véglet közti eltérés. Pedig több cégnél azt vallották: éppen a vezetők bére nőtt a legkevésbé az utóbbi években. Ez valószínűleg inkább csak az alapbérre igaz: míg a kilencvenes években a vezetők prémiuma az összjövedelem 10 százaléka körül alakult, addig mára 30-35 százalékra nőtt. A Trenkwalder felmérése is ezt igazolja: a legmagasabb vezetői szint átlagos, havi 2,4 millió forintos alapbére 3,4 millióra ugrik, ha a változó bérelemeket is hozzáadjuk.

Az eltérés persze attól is függ, hol működik egy vállalat, Budapesten vagy vidéken. „Első számú vezetői pozícióért havi 1,8–2 millió forintot kínáltak nekem a közelmúltban egy multi budapesti leányvállalatánál, miközben hasonló munkakörben vidéken 600 ezer forintot keresek” – mondta a HVG-nek egy szolgáltató cég vezetője. Igaz, ha a fővárosból vidékre kell csábítani egy topmenedzsert, akkor nagylelkűbbnek mutatkoznak a tulajdonosok. „Budapestről nehéz kirobbantani valakit, hogy vidékre menjen dolgozni, már Kecskeméten is nagy a harc a munkaerőért” – mondja egy fejvadász, aki azt tapasztalja, hogy szívesebben mozdulnak az emberek külföldre, mintsem akár csak 100 kilométerrel távolabbra az országon belül. Mindez oda vezetett, hogy a vidéki bérek gyorsabb ütemben nőttek az utóbbi időben, mint a fővárosiak. „Egy angolul beszélő ügyfélszolgálatost öt éve még 150–180 ezer forintos bruttó bérrel tudtunk felvenni, ma már legalább 180–220 ezret kell neki ajánlanunk. A több nyelven beszélők bérigénye 200–230 ezer forintról 250–280 ezerre ugrott” – mondja Szmolinka Zsolt, a debreceni Merlin-IT Kft. ügyvezetője. Igaz, a szolgáltató szektorban a budapesti bérek is elkezdtek emelkedni az utóbbi 12 hónapban: egy több nyelvet beszélő fiatalt korábban 320–350 ezer forintért szerződtettek a vállalatok, ma inkább 350–400 ezer forintot kell neki kínálniuk, tapasztalattól és a nyelvtudásuk szintjétől függően. „Egymás elől halásszák el a nagy szolgáltatók a dolgozókat azzal, hogy 10 százalékot ráígérnek a bérükre” – panaszkodik Szmolinka.

Márpedig a mai huszonévesek ekkora különbségért már gondolkodás nélkül átnyergelnek a konkurenciához – mondták egyöntetűen a toborzási szakemberek. Át is formálhatja a munkaerőpiacot a Z-nek nevezett – az 1995 után született fiatalokat tömörítő – generáció ilyetén berobbanása. A mai húszévesek ugyanis türelmetlenek, mindent azonnal szeretnének elérni, és hiányzik belőlük a jó értelemben vett alázat, engedelmesség – mutatnak rá a kutatások. Akkor sem várják ki az előrelépési lehetőséget, ha egyébként alkalmatlanok arra, és – mint egy minapi Deloitte-felmérés is rámutat – irreálisan magas fizetést kérnek. A megkérdezettek túlnyomó részének nagy a mellénye, kezdő bérigénye pedig a valóságtól elrugaszkodott: míg 2013-ban a válaszadók frissdiplomásként első munkahelyükön nettó 170 ezer forintos fizetésre számítottak, idén már átlagosan nettó 255 ezer forintos kezdő fizetésre vágynak, holott a KSH statisztikái szerint a teljes nettó átlag mindössze 160 ezer forint. Egy átlagos szellemi foglalkozású dolgozó jelenleg csak 210 ezer forintot visz haza.

Mindezek a számok a magáncégekre vonatkoznak, miközben a közszférában már nemcsak a közmunkások százezrei, de gyakran a köztisztviselők is a létező legalacsonyabb fizetésért dolgoznak. „A közszférában a keresetek 2014-es értéke nem éri el a 2007-es szint 80 százalékát, vagyis hét év alatt egynegyedével csökkent a javadalmazás” – summázza a helyzetet Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a 660 ezer közalkalmazott közül csaknem minden harmadik már nem is a hatályos illetménytábla szerint járó bért kapja, hanem a minimálbért, utóbbi ugyanis magasabb. Vagyis átlagosan 70 ezer forintos bérből tengődnek.

G. TÓTH ILDA
HVG HETILAP \ 2015\43. SZÁM

Minden esetre a beszéd elég kemény volt, mondjuk úgy, komolyan kritikus. Olyan – az orbáni rezsim által marginálisnak tekintett – kérdésekkel foglalkozott, mint a rendszerszintű korrupció, a médiatanács egyoldalúsága, a sajtószabadság csökkenése, az intolerancia és a nacionalizmus növekedése, a bíróságok függetlensége, a hatalomkoncentráció, a kormányzati retorika otrombasága, a menekültügy kezelése.  Csupa-csupa csip-csup dolog , figyelemre se érdemes.  Nos, a kormányzat házi médiája valóban figyelemre se méltatta, mivel se az M1, se az MTI, se a királyi rádióhangszóró nem tett említést a beszédről, mert hát, ki a francot érdekel az amerikai nagykövet nagy nyilvánosság előtt történő megszólalás, pláne, ha nem hízeleg?

Legyünk azonban korrektek: a nagykövet asszony azt is kijelentette, hogy  „ Politikánk. Nem. Változott.  (igen, ilyen szépen, tagoltan, hogy Orbánék is értsék, ami azért kemény munka eredménye lesz). Magyarország barátjaként szóvá tettünk ügyeket a múltban, ezt tesszük a jelenben és ezt fogjuk tenni a jövőben is – ugyanabban a szellemben – barátként és partnerként.”

Szóval, ne tessék hátra dőlni, az USA álláspontja korántsem puhult fel Magyarországgal szemben. De hát, mint tudjuk, Colleen Bell diplomata, és ez a mondat diplomatikus volt.

Nem úgy a tarajos sül kinézésű és képességű külügyérünk – természetesen másnapi – reakciója (amire sajnálatos módon Lézer Jankó is ráerősített) nyilatkozata, mi szerint: Mivel Magyarország nem az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió tagállama, „a nagykövet által felvetett kérdéseket az Európai Unióval vitatjuk meg. Sőt, korábban már meg is vitattuk, és le is zártuk őket”. Na, kérem, így kell reagálni – pimaszul, pökhendien – egy magyar külügyérnek, keményen, szittya büszkeséggel.  Amúgy ezt az uniós tagállamiságot nagy ostobaság volt hangsúlyozni. Egészen jól érzékelhető a kívül állásunk, és ezt az USA-ban is látják. A megvitatás, mint olyan, barokkos túlzás: elhajtottak minket a búsba. Naná, hogy lezártuk . Egy házaló se megy vissza szívesen még egyszer arra a portára, ahol egyszer már az orrára csapták az ajtót.

Az ember azt hinné, hogy na, ezzel ellőtték a puskaporukat, de nem, a tarajos sül még übereli a hülyeségét: Sokszor hallhattuk már a Colleen Bell egyetemi előadásán elmondott amerikai véleményeket, azok semmi újdonságot nem tartalmaztak. Hát persze, agyatlan! Nem tartalmazhattak semmi újat, mivel semmi nem változott!

De még nincs vége: A miniszter szerint „tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok szeretne minél több bevándorlót látni Európában, nyilván ezért fogalmazták meg most a véleményüket, ugyanakkor Magyarország az egyetlen olyan európai ország, amely meg tudta állítani a határainál a bevándorlók áradatát”.

Ez a kijelentése már orvosi közreműködésért kiállt. Jó lenne tudni, hogy Szíjjártó magától ennyire hülye, vagy komolyan rádolgozik valamilyen szerek szedésével? Nem ártana neki egy komolyabb kivizsgálás.

Ráadásul ez az egyetlen ország, meg a menekültáradat megállítása már kezd kormányzati rögeszmévé válni. Rendben, ismerjük el, hogy valami történt. Csakhogy, a módszerek, testvéreim az Úrban, a módszerek…Avagy a cél szentesíti az eszközt?

Nem tudom, ismerik-e olvasóim annak az uniós felmérésnek az eredményét, ami azt célozta, ugyan, mennyire saccolják az ország polgárai az idegenek létszámát (itt most ne a Tau Cetiről jöttekre tessék gondolni, azok nagyobbrészt ott ülnek a magyar parlament fideszes padsoraiban, elenyésző részük az LMP-ében) a lakosságon belül. Nos, Franciaországtól Németországon át Svédországig egész jól belőtték: 1,5-3% közé. Magyarországon a tényleges szám a lakosság 0,7%-a. Namármost, mit adott ki a felmérés? A kormányzati kommunikációnak hála, 7, azaz hét százalékra saccolták derék turulban született, szittya magyarjaink az idegenek számarányát.

Mondjuk, megértem. Julis néni, Jancsi bácsi, akikhez csak a királyi média információi jutnak el, készséggel elhiszik a kormányzati retorikát, mi szerint ezek a rohadt idegenek megtámadták az országot,  de megvédjük! Hogy kik ellen és hogy, arról már nem szól a fáma. Ezek után kimegy az utcára, és mit lát? Indiai fűszeres, arab rézműárus, török kebabos, kínai gyorsétterem, és áruház, román faragott bútor árus, affrancba, máris gyanakszik, ezektől tényleg meg kell védeni az országot, ráadásul a menekültek – ugyan egyet se látott – de tuti, hogy elveszik a munkáját.

Colleen Bell meg beszél itt össze-vissza. Nincs itt, kérem, semmi látnivaló, tessék, kérem, tovább haladni, minden rendben van, sőt, Magyarország jobban teljesít és Ejrópa védőbástyája.

Vagy nem.

Azonban szerkesztőként elkövettem azt a hibát, hogy közöltem Sebestyén Eszter Matchpoint c. írását, ami kétségtelenül egy szakmai és és nézetbeli vitára adhatott volna alkalmat a két érintett közt, ámde – ahogy azt Lévai Júlia riposztjában kérte (aminek a KMH készséggel helyt is adott) eme riposzt megírása előtt Lévai Júlia  – számomra érthetetlen okból – sajnálatos módon a Facebookra helyezte ki kampányát mind a KMH, mind Sebestyén Eszter ellen.

Nem volt szerencsés dolog, mivel a Facebookon elvtársai részéről olyan megjegyzések is elhangzottak, amik a becsületsértés határát súrolták – és sajnálatos módon a személyeskedésben Lévai is részt vett. Mondom, személyeskedés, és nem szakmai vita. A Facebook amúgy sem a szakmai viták színtere.

A KMH  érdekében – mivel kétségtelen, hogy Lévai Júlia véleményvezérsége meglehetősen  komolyan vehető az orbáni rezsimmel szemben – a magam részéről nem firtatom tovább magatartásának okát, mi több, bocsánatot is kérek a privát levélben közölt, dehonesztáló szavaimért. Bízom benne, hogy ennek hatására felfüggeszti a KMH bojkottjára való buzdítást.

Gondolom ez ugyanannyit fog érni, mint az amerikai filmekben, amikben a részeg sofőr elgázolja a háziak kedvenc kiskutyáját, és kijelenti: sorry, i am so sorry. Ezzel azután minden meg van bocsájtva.

Nos, én is i am so sorry.

A hittel és az agymosással is lehet hódítani, és netán “háborút” nyerni , lásd a mai folyamatokat! Végül is Orbán folyamatosan háborúzik és ebben híveinek hite támogatja, az országot meg minden támadással szemben megvédik – mint azt az ötletgazda főmufti plakátja állítja -, de biza, gubanc van, ha a támadók nem marcona hadfiak!

Történetileg kissé bizonytalan, legendaszerű a história, de makacsul tartja magát, hogy az 1200-as években, több keresztes hadjárat kudarca után, gyermekekből verbuvált keresztes sereget küldtek a Szentföld felszabadítására a muzulmán hatalom alól. Mint a Biblia mondja, szilárd hittel hegyeket lehet megmozgatni, csak hinni kell, és csodát tesz a Megváltó, a tiszta lelkű gyermekek puszta megjelenésére térdre hullanak, keresztet vetnek, megtérnek a pogányok, a ruháikat terítik a Jeruzsálembe diadalmasan bevonuló ifjonti sereg lábai alá, pálmaleveleket lengetve üdvözlik őket, a Boldogságos Szűz boldogan tekint le a mennyek országából, a római pápa lesz az egész világ vallási vezetője! Sajnos kissé másképp valósultak meg a dolgok. A vallási rajongók őszinte megütközésére Genovánál nem akart megnyílni előttük a tenger, hogy száraz lábbal masírozhassanak át Palesztinába. Sokan már ott szétszéledtek, az útra kelt maradék pedig a keresztény hitre áttérni valamilyen rejtélyes okból nem akaró szaracénok fogságába esett, a fiúkat kasztrálták és rabszolgapiacon eladták, a lányokat háremekbe hurcolták. Ez lett egy siralmasan hülye ötlet tragikus vége. Persze, ha mindez így történt. Mert hát lehet, hogy ez is hoax. Poros,  talán történelmileg is igazolható, de hát, ki tudja?

Eltelt hétszáz esztendő, amelynek során az iszlám megkísérelte meghódítani Európát, a török hadak Bécsig jutottak, az akkori szállítási, felvonulási lehetőségekkel ott érték el terjeszkedésük határát. Magyarország majdnem belepusztult az Európát és saját magát védő háborúzásba, pedig akkor se kérte fel az akkori önjelölt Orbánokat senki, hogy megvédje a nyugatot, cserébe nem is adtak támogatást – se pénzt, se paripát, se fegyvert, nem úgy, mint mostanság, amikor is számolatlanul jött a pénzbeli támogatás, ami azután nyomtalanul el is tűnt a ki tudja, milyen zsebekben -, ellenben maradt a határtalan jajongás, hogy jajdenagyon egyedül vagyunk, megvédendő Ejrópát, egy petákot sem kaptunk Ejrópától, jajistenem, de nehéz a mi sorsunk, mennyi terhet is viselünk! Az iszlám világ később meggyengülve feladta világhódító terveit, de nemrég leporolta őket. És zseniális ötlete támadt: másoljuk le a gyermekhadjáratot, hátha Allah megteszi azt a csodát, amelyet Jézus megtagadott a híveitől! Hiszen kellően nagy tömegben a fegyvertelen ember a leghatásosabb fegyver! Ne ágyúval, karddal vonuljunk fel, hanem megtört tekintetű asszonyok karján bájosan mosolygó kisdedekkel! A keresztények a szeretet és az irgalom jegyében éppúgy nem tudnak ellenállni az ilyenek látványának (habár magyarországi főpapi szinten azért mégiscsak akadt némi ellenállás), mint a fehér ember új vallásának hívei, a liberálisok.

Csak vonulnak és vonulnak, jól megszervezve, okos-telefonra letöltött térképekkel, kapcsolatokkal, kiokosításokkal, csak mennek, békésen, mint életveszély elől menekülő családok – ahogy Mária, a gyermek Jézus és József, az ács menekült csacsiháton a csecsemőgyilkos Heródes elől Egyiptomba. Vagy tán nem is oda? Elakadt valahol a zsidó pusztában? A fene se tudja már ebben a zűrzavarban…

Ki űzhetné vissza őket? Ki ne adna állampolgárságot, szociális lakást, teljes ellátást, havi apanázst az ilyeneknek? Felkerekednek százezer- és milliószám, viszik magukkal a hitüket, a vallásukat, ki tagadhatja meg tőlük, hogy mecseteket építsenek, és az egész befogadó ország a müezzin hangjára ébredjen? Senki! Mondjuk, Svájcban megtagadták, node kérem, hol esik útba Svájc? És majd ha elég sokan lesznek, bevezetik a sariát, kardélre hányják, aki nem kuporodik le imádkozni naponta ötször! Őket sérti, ha fejkendő nélküli nőt látnak az utcán, tessék, viseljék az őshonosok is! Itt azért akad egy kis ellentmondás, mivel minden törökök atyja, Atatürk anno (1925) betiltotta a fejkendő viselését állami intézményekben, valamint a fez – ami, ugyebár, azért váltotta fel a turbánt, mivel nem esik le imádkozáshoz borulás közben – viselését úgy en bloc, de valamiért most mégis küzdenek a kendőért, úgy világszerte. A fez a kutyát sem érdekli. A fene se érti őket… Európa pedig iszlám lesz!

És lőn: Allah csodát tett! Elvette az európaiak eszét. A liberálisok azt szajkózzák, hogy nincsenek nemzetek, csak emberek vannak. A keresztények azt, hogy a feladatunk nem lehet más, mint a feltétel nélküli segítés. A muzulmánok meg röhögnek a markukba. Ők jól ismernek egy mondást: akit Allah el akar veszejteni, annak előbb elveszi az eszét…

Ez abból is kiderül, hogy ez az Angela még akkor is ragaszkodik politikai elveihez, mikor már nyivánvaló, hogy kopik a népszerűség, hát ésszerűdolog az ilyesmi? Nem mondom, ha legalább bemohamedánodott volna, az lenne valami, de így? Csak az ökör következetes, ez akkor is nyilvávalóvá vált, amikor a Százatmég Intézet felmérte a lakosság szellemi állapotát, és megállapította, hogy ostoba és rosszindulatú, önző és irigy ember sokkal több van, mint nagyvonalú, empatikus, segítőkész és okos honfitárs, így aztán okos politikus őket szolgálja ki először.
Először is bezárja őket egy ketrecbe, aztán eléjük hajiálja az utolsó kétszáz év válogatott marhaságait, kiegészítve Sztálin és Göbbels bölcsességeivel. Sameszai pedig buzgón segédkeznek a néphülyítésben, némi jutalom fejében.

Imígyen hatalmas energiák szabadulnak fel, a grazi csodadoktorok is alig tudják fékentartani az Erőt, mely vele van, mert elszabadulása a csernobili katasztrófával lenne egyenértékű. Ha már a honi népesség felére lassan nincs gond, hát Európára is gondolni kell immáron.
Az csak a baj, ha az európaiak fele is éhen döglik, még nagyobb lesz a munkaerőhiány, ergo még több bevándorlót kell beengedni, egészen addig, mígcsak Orbán be nem keríti saját magát egy százötször hatvannyolc méteres, NATO pengés dróttal körbevett területre, melyen két kapu is lesz, de egyik sem zárható. Ha biztosak lehetnénk benne, hogy nem mászhat ki, lehet, megérne egy-két mecsetet, minaretet, karavánszerájt, az meg, hogy imádkozás közben Mekka vagy Felcsút felé kell fordulnunk, szintre teljességgel mindegy.

Hát ide jutottunk, európai léptékű politikus lett a mi génhordozónkból, az öreg kontinens reménysége, akit mára már megtaláltak a földrész összes idiótái, nemzetállamra való tekintet nélkül, szép jövőt festve fel elénk. Az a baj, hogy az ilyen idióták nincsenek sokan, de hangosak, míg akiknek eszük van, azok udvariasak és halkak, így aztán tőlük nem fél a kutya sem. A nép meg vevő a sok süketelésre, és retteg.
Jönnek a csehszlo muzulmánok, jönnek a muzulmánok, mecsetet építenek, jajmilesz velünk!

Azt persze magam is úgy gondolom, hogy a menedéket kérőknek, még inkább a bevándorlóknak meg kell határozni a jogait ls kötelességeit, beleértve Európához, az európai társadalomhoz való viszonyukat és vallásgyakorlásuk szabályait – tiszta helyzetet kell teremteni. Például aki itt akar élni, változtasson öltözködési szokásain, magam sem szeretnék nindzsákat kerülgetni a boltban. Ha belegondolok, az efféle szabályozás nem áll messze az iszlám társadalomtól. Kemál Atatürk is betiltotta a fez névre hallgató fejfedő viselését, mégis túlélték a törökök. Egy koszból be lehetne tiltani mindenkire vonatkozólag a bérgyilkos-jelmezek viseletét is, az arc eltakarását tömegrendezvényeken – már, ha valaki Európában akar élni. Igaz, ebben az esetben el kellene tűnni az állami intézmények, iskolák falairól a kereszteknek is, ami nem jelentene semmiféle hátrányt a vallásukat gyakorlóknak, éppencsak kifejezésre juttatná az állam szekuláris jellegét.

A menekültek számára minden feltétel nélkül, de szabályozott körülmények között védelmet kell nyújtani. A menedék azt jelenti, hogy garantáljuk az életüket, biztosítjuk normális életfeltételeket, de megköveteljük, hogy vegyenek részt saját létfenntartásuk biztosításában, tartsák rendben lakókörnyezetüket, késztítsék el ételeiket, gyermekeik vegyenek részt az állami oktatásban, és csak ellenőrzött körülmények között hagyhassák el kijelölt lakhelyüket. Ha van kereslet a munkájukra, akkor dolgozhassanak szabadon és legyen ez a feltétele annak, hogy végleg elhagyhassák a menekülttábort. Arra egy társadalomnak sincs szüksége, hogy nincstelen emberek tömegeit szabadítsák az országokra, de módot kell adni a beilleszkedésre és a státuszváltásra, mondjuk öt évi munkaviszony után módot lehetne adni bevándorlási kérelem benyújtására.
Nem egyszerű dolog ez, de Európának meg kell birkóznia vele, a saját érdekében.

Mint ahogy előre kell lépni az Európai Egyesült Államok felé is, hiszen csak az egységes fellépés hozhat eredményt. Külpolitikailag is, katonailag is, gazdaságilag is. Nagy dolog a NATO, de lehet, jobb lenne, ha Európa létrehozná saját fegyveres erejét, az ötlet ellenzői pedig elbeszélgethetnének egy-egy szórakozóhely tulajdonosával, melyet “baráti” biztonsági szolgálatok védenek.Létre kellene hozni a nemzetek feletti jogrendszert, ennek utána csak az maradna Orbán és a hasonló kvalitású politikusok hatáskörében, amihez elég fejlett a gondolkodásuk – például Orbán esetében a futballpálya méretének és a kolbász összetételének meghatározása, de például a kolbásztöltés higiéniai feltételeinek meghatározása már európai jogkör lenne.

De mégis, a legfontosabb az lenne, hogy miután felszámoltuk az iszlám fanatizmust, szépen sunnyogjon ki Európa a térségből, a menekültek menjenek haza, és tegye Európa ugyanezt Afganisztánban is, majd kezdjen el gazdasági tevékenységet foolytatni Afrikában, meg mindenfelé, ahol a szegénység az úr. Ehhez persze erő kell, de nem olyan erő, amilyet Szeretett Nemzetvezetőnk elképzel, hanem olyan, ami mögött ötszázmillió ember ereje és évezredek tapasztalata áll. Illúzió, hogy mi, magyarok egyedül is megállhatunk a magunk lábán a mai világban – idáig sem álltunk meg soha.
A hazánk már így is Európa.
Ezt kellene megérteni, erre kellene törekedni, ehhez minden feltétel adott lenne, ha eszünk is lenne hozzá.
Egyelőre nincs.

Csak megjön azért, előbb-utóbb…