– Nem tudom. Ilyet még tényleg nem csináltunk. De bízunk az embereink szakértelmében, és reméljük a legjobbakat.

Föld S. Péter

A zsidó honfitársak egyetértenek a zérő toleranciával, de nem szeretnék, ha megvédenék őket. A zsidó honfitársaknak rossz emlékeik vannak a megvédésükkel kapcsolatban.

A zsidó honfitársak azt szeretik, ha nincs szükség arra, hogy megvédjék őket. Azt szeretik, ha nincsenek veszélyben. A zsidó honfitársak ugyanis ugyanazt szeretik, mint bárki más: békében, nyugodtan élni. Gyerekeiket nevelni, szeretteiket szeretni, dolgozni, pihenni, szórakozni.

Mindehhez persze az is kellene, legalábbis a zsidó honfitársak szerint, hogy a kormány, élén a választott vezetővel, ne hergelje azokat, akik a kormány legújabb Soros György ellen uszító plakátjaira odaírták, hogy Büdös zsidó, mert nem megvédeni akarják zsidó honfitársakat, hanem megtámadni.

A zsidó hontársak nem szeretik az ilyen és ehhez hasonló feliratokat. Nemcsak azért, mert rossz emlékeket idéz bennük, hanem azért is, mert ha egy kormányplakáton ilyet látnak, azt gondolják, hogy a kormány, élén a választott vezetővel, talán mégsem akarja annyira megvédeni a zsidó honfitársakat, mint ahogyan mondja.

Ha a kormány, élén a választott vezetővel, valóban meg kívánná védeni a zsidókat, akkor nem teremtene folyamatosan olyan helyzeteket, hogy neki, vagy bárki másnak meg kelljen védenie a zsidókat. Nem nevezné Horthyt kivételes államférfinak, miközben tudja, hogy Horthy nemcsak a zsidótörvényekért felelős, hanem több százezer zsidó származású magyar ember elpusztításában is tevékenyen segédkezett.

A zsidó honfitársak tudják, hogy nem a magyar kormány írta rá a Soros György ellen uszító plakátokra, hogy Büdös zsidó, de ezzel nincsenek különösebben kisegítve, mert azt is tudják, hogy a kormánynak nincs ellenére, ha valaki odaírja a plakátokra ezt a szégyenteljes szöveget. Ha a kormánynak, élén a választott vezetővel mindez nem tetszene, akkor már elfogták volna a tetteseket, és lesújtottak volna rájuk a törvény szigorával. Ám mivel ez nem történt meg, a zsidó honfitársak kénytelenek azt gondolni, hogy akár a kormány is odanyomtathatta volna a Soros György ellen uszító plakátokra ezt a szöveget, hiszen tudta, hogy előbb, vagy utóbb, úgyis odaírja valaki.

A zsidó honfitársak rosszkedvűen nézik azt, ami ma Magyarországon történik. Többeknek közülük háborog a gyomruk, és olyanok is vannak közöttük, akik félnek, mert még emlékeznek, hogy annak idején is hasonlóképpen kezdődött az, amitől a zsidó honfitársakat meg kellett volna védeni.

Mindez persze nem csupán a zsidó honfitársak számára gyomorforgató, hanem azok is ugyanígy éreznek, akik nem zsidók ugyan, de normálisan gondolkodnak és tudják, hogy egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

Föld S. Péter

Az történt, hogy a miniszterelnök nagyon titkos tanácsadója, aki nem szerepel semmilyen fizetési listán, ezzel szemben Andrew Vajna nagylelkű kölcsöneinek köszönhetően fényűző életet él, drága festményeket aggat szobája falára és Ibizán mozgatja az orrát, mint egy bekokainozott tengeri malac, szóval Habony Árpád nemrégiben ugyanarról a magángépről szállt le, mint Demján Sándor, valamint Demján és Csányi Sándor közös cégének alelnöke.

Hongkongban jártak az urak, hogy mi célból, azt nem kötötték az orrunkra. Amiért persze nem kell haragudnunk rájuk, ha mi mennénk Hongkongba egy magánrepülőgéppel, mi sem mondanánk meg a sajtónak, hogy mit kerestünk ott.

Találgassanak, ha annyira tudni akarják!

Más kérdés, hogy a derék urak gyaníthatóan a letelepedési kötvények körül maszatoltak, és nem makaóztak Makón, ahogyan azt Kósa Lajos frakcióvezető a tőle elvárt és megszokott szellemességgel előadta.

Miután leszállt a gép, ment mindenki amerre látott. Kivéve Habony Árpádot, mert róla sokáig nem lehetett tudni, hogy hol van. Nagyon persze nem aggódott érte senki, de azért különös volt, hogy kijönni nem látták az épületből, bent lenni sem látták – nagyon úgy nézett ki, hogy valamilyen általunk eddig nem ismert halmazállapotban van.

Mára megtudtuk azt is, hogy helikopterrel távozott.

Ugyanannak a cégnek a helikopterével, amelyen Rogán Antal és családja néhány hónappal ezelőtt Rogán Cecília barátnője lakodalmán tette tiszteletét. Rogán akkor először azt mondta a sajtónak, hogy nem ő utazott a helikopteren, biztosan összetévesztették valakivel, ám amikor megmutatták neki a fotókat, akkor, becsületére legyen mondva, felismerte önmagát.

Bevallotta, hogy a felesége sikeres üzletasszony, ő szerezte a helikoptert, kölcsönbe persze, nekik odahaza nincsen saját helikopterük. Be kell érniük a drága ruhákkal, valamint Balatonlellén egy medencés üdülővel. Tényleg ez minden, semmi urizálás, jó, néha egy kis utazás ide-oda. De ezen felül aztán tényleg semmi, egyszerű parasztgyerek a Rogán Tóni, ő maga mondta ezt magáról, a parasztgyerekek pedig, tudjuk, nem szoktak urizálni.

Két férfi, egy helikopter. És még ki tudja, hogy hány férfi és hány helikopter.
Nincs ebben semmi urizálás, mindössze arról van szó, hogy néha kell egy kis változatosság, muszáj kizökkenni a mindennapok szürke egyhangúságából.

Aki ezt nem hiszi, kérdezze meg Kósa frakcióvezetőt, ő mondta a Rogán-család helikopterezésekor, hogy nem olyan nagy szám ez, mint gondolnánk, a középosztály is megengedheti magának.

Én persze ezt is elhiszem, mert elhiszek mindent, amit az én pénzemért az én képembe hazudnak. Meg is fogadtam, hogyha legközelebb Hongkongban járok a letelepedési kötvények ügyében, ugyanattól a cégtől fogom kölcsönkérni ugyanazt a helikoptert, ami Rogán Antalnak és Habony Árpádnak is bevált.

Föld S. Péter

Nem meglepő ez, és nem is mulatságos. Megszoktuk, hogy neki csak a győzelem a gyereke, a vereség mindig mások fattya.

Állítsuk meg Brüsszelt, üzente Orbán a plakátjaival. Ha mégsem jön össze, akkor a magyarázkodást kiszignálja valamelyik alkutyájának.

Lázárnak, Rogánnak, Kósának.

Utasítja Pintért.

A Nemzet Szurkolójának csak a sikerekhez van köze. Ezekhez adja az arcát. Ha nincsenek sikerek, akkor kreál néhányat.

Magyarország erősödik.

Magyarország jobban tekljesít.

És a legújabb: Magyarország erős és büszke európai ország.

Ezekkel a szövegekkel azonosul a miniszterelnök, azt sugallja, hogy mindezt neki köszönhetjük.

Amit meg magunk körül látunk, azt másoknak.

Tudjukkiknek.

Emlékszünk még, mennyire sajnáltuk szegény Kádárt, aki ugye jó ember volt, csak sok gazemberrel volt körülvéve. Orbánt is gazemberek veszik körül, s ugyanúgy, mint Kádár, ő vette körül magát velük.

Magyarország erős és büszke európai ország.

Andorra még nálunk is erősebb és büszkébb.

Európaibb.

Föld S. Péter

Egy évvel ezelőtt ezrek ünnepeltek a körúton a belgáktól elszenvedett 4-0-s vereség után. Eufórikus volt a hangulat, még a villamosokat is leállították a boldog szurkolók: Volt ok az örömre: a mi csapatunk kapott ki.

Néhány nappal ezelőtt az oroszoktól szenvedett vereséget a válogatott, 3 gólt kaptunk, úgy, hogy egyet sem rúgtunk. Akkor nem volt nagy ünneplés, de a himnuszt elénekelték a játékosok a közönséggel együtt, mert mindenki tudta, hogy a mi csapatunkat győzték le.

Ez egy szerethető csapat. Nem ma mondták ezt nemzetünk nagyjai a magyar válogatottról, hanem hét évvel ezelőtt, nem sokkal a 2010-es kormányváltás után. Én már akkor is próbáltam nem érteni az utalást. Mitől lett szerethető ez a magyar válogatott? A korábbi nem volt szerethető? Azok a futballisták, akik a korábbi kormányok idején futottak ki a pályára – majdnem azt írtam, hogy futballoztak – ugyanabban a mezben kergették a labdát, és ugyanazt a magyar himnuszt énekelték.

Jó, focizni akkor sem fociztak jobban, de rosszabbul sem. Értettem persze, hogy miről van szó, csak nem akartam érteni.

Pénteken este Andorrában nem volt szerethető a csapat. Nem volt csapat, amit szeretni lehetett volna.

Andorra eddig 141 hivatalos mérkőzést játszott, s mindössze négyet tudott megnyerni. Most, ellenünk, behúzta az ötödik győzelmét is.

Lehet elemezni az okokat, nyilván meg is magyarázzák majd, hogy miért kaptunk ki a mindössze 80 ezer lakosú ország válogatottjától, amelynek nemzeti tizenegyét amatőrök alkotják. Gyanítom, stadionjuk is kevesebb van, mint nekünk.

Az erre kijelölt illetők bizonyára megtalálják majd a vereség okát, még bűnösöket is sikerül kreálni hozzá.

Ám a mostani szégyen igazi oka nem a futballpályán keresendő. Egy olyan országban, ahol nem a teljesítmény számít, hanem a kommunikáció, hosszú távon nem is születhet más eredmény. Néha lehet így is nyerni, mert az ellenfél is kifoghat rossz napot, és a mieinknek is kijöhet a lépés, de hosszú távon ez az út csakis a vereséghez vezet.

Hiába írják ki akárhány plakátra, sok milliárd forintért, hogy több tiszteletet a magyaroknak, az ellenfelek – futballpályán és azon kívül – csak röhögnek rajtunk. Vannak a világnak olyan országai, ahol tudják, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.

És lehet teleordibálni mindent, hogy Magyarország büszke és erős európai ország, elég felnéznünk az eredményjelző táblára, hogy visszazökkenjünk a valóságba.

Abba kell hagyni a hazudozást. Nem szabad többé azt mondani az embereknek, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, és ami rossz, az tulajdonképpen jó.

Persze, erre a szembenézésre nincs sok esély. A legvalószínűbbnek az az opció látszik, hogy hétfőn reggel Szijjártó Péter külügyminiszter bekéreti Andorra budapesti nagykövetét. Akár van ilyen, akár nincs.

Föld S. Péter

Borzonganék, ha lenne hozzá kedvem, hánynék, ha nem volna erős a gyomrom.

A rendszerváltozás után azt hittem, szerintem sokakkal együtt, hogy már soha nem lesz ilyen híradó. Hogy a pártállammal együtt kihalt ez is. De van, ráadásul a mi pénzünkön. Mi dobtuk rá össze a lóvét, hogy legyen miből hazudni a mi képünkbe.

Ez nem tájékoztatás, hanem propaganda. Azt a pártállami propagandát, amit most híradóként adnak a pártállami médiában, nem túl bonyolult összerakni. Ember sem nagyon kell hozzá, újságíró végképp nem. Utóbbi amúgy is idejétmúlt fogalom, vannak még elszórtan apróbb szigetek, ahol előfordul, de valójában nincs rá szükség.

Mindössze egy központ kell, ahol minden nap, a reggeli eligazításon megmondják, hogy aznap miről mit kell gondolnunk. A megfogalmazásra, képi megjelenítésre sem kell odafigyelni, mert a pártállami híradót már úgyis csak a totálisan lebutított agyúak nézik, nekik meg úgyis mindegy, hogy mit látnak, hallanak. A lebutított agyúaknak lényegtelen, hogy mit mondanak, és mit mutatnak nekik – a sörüket és a csipszüket úgy is el tudják fogyasztani.

Böfögni is tudnak a képernyő előtt, hír sem kell hozzá.

Elég néhány hívószó, mint például Brüsszel, Soros, migráns. Ezeket bele kell tenni egy szógenerátorba, majd ami kijön, azt az ügyeletes robot felolvassa. Időnként be lehet hívni egy politikusnak, vagy szakembernek kinevezett robotot, és úgy tenni, mintha kérdeznének tőle valamit.

De ez se fontos. Semmi sem fontos, kivéve az, hogy folyamatosan hazudjanak. Az sem baj, ha nem hihető a hazugság – ha sokszor mondják, mindig lesznek olyanok, akik elhiszik.

Azért a helyzet mégsem teljesen reménytelen. Az aljasságot is lehet jól csinálni, de ez a szerencsétlen papagájkommandó szerencsére ezt is rosszul csinálja.

Föld S. Péter

Az Átlátszó információi szerint még április elején „harminc-negyven kigyúrt, félelmet keltő személy, továbbiakban kopaszok, Security feliratot tartalmazó ruhában, minden előzetes értesítés nélkül megjelentek a belvárosi Sas utcában, a Godunov nevű étteremben, az asztalokhoz ültek, a bent levő vendégeket hangoskodással, trágárkodással megijesztve távozásra bírták”. A kopaszok a „konyha ajtóinak zárjait dologi erőszakkal feltörték, és zárat cseréltek”.

Az alkalmazottak rendőrt hívtak, de a rendőrök „azt mondták, nem intézkednek, mert nem folyik vér, és ez birtokháborítási ügy, amelyben a jegyzőnek kell eljárnia.”

A kopaszok egy Eduard Uszikov ukrán üzletember cégének képviseletében jelentek meg és keltettek félelmet. Uszikov Habony Árpád ismerőse, volt társának az apja.

Kubatov kopaszai a pesti utcákon

Eddig a hír, és akit nem érdekel, hogy miként működik ma Magyarország, az dugja nyugodtan a homokba a fejét és lapozzon. A többieknek elmondanám, hogy Budapesten, de bárhol Magyarországon, ma bármi megtörténhet, amit azok, akiknek ez érdekükben áll, hagynak megtörténni. Magyarországnak van rendőrsége és van egy terrorelhárításra létrehozott központja is – utóbbi Orbán Viktor miniszterelnök testőrségéből nőtt ki és ma már tízmilliárdnál több forintból gazdálkodhat évente.

Az ügy főszereplője személyesen nem vett részt az eseményekben, de nélküle ez nem történhetett volna meg. Kubatov Gáborról van szó, a Fidesz alelnökéről, az FTC elnökéről. Kubatovhoz köthetők azok a kopaszok, akik a Fidesz székházat elfoglaló fiatalok ellen erőszakosan felléptek, valamint azok a kigyúrt, büntetett előéletű fiatalemberek is, akik a Nemzeti Választási Irodánál, az irodavezető lojális asszisztálása mellett megakadályoztak egy Nyakó István nevű állampolgárt, hogy népszavazási kérdését az irodához időben eljuttassa.

A történet másik hőse személyesen szintén nem tette tiszteletét a helyszínen. Ő Habony Árpád, az Ember, Aki Nem Szerepel a Miniszterelnökség Fizetési Listáján, és akiről senki sem tudja, hogy miből él. Csak annyit lehet róla tudni, hogy meglehetősen jól megy neki. Drága kocsival jár, a belvárosi bérelt lakásának falait díszítő festményeket a Szépművészeti Múzeumból kölcsönzi. Ha kedve tartja, Ibizán mulat, miközben kokainfogyasztókat megszégyenítő ügyességgel mozgatja az orrát. Ja, még annyi, hogy évekkel ezelőtt elítélték garázdaságért, amiért megvert egy idős házaspárt.

Ezek az emberek a főszereplői annak a történetnek, amelynek helyszíne Orbán Viktor Magyarországa. Egy olyan ország, amely Kelet és Nyugat között van félúton, s melynek miniszterelnöke szerint Ázsiában vagyunk otthon, Európában idegenek vagyunk.

Magyarország olyan hely, ahol egy boltból kefirt lopó nyugdíjas nénit minden további nélkül elvisz a rendőr, miközben a letelepedési kötvényekkel üzletelő és milliárdokat lenyúló, magukat politikusnak álcázó gazemberek szabadon élhetik a világukat. Itt még Kubatov Gábor (ismételjük: a kormányzópárt egyik alelnökéről van szó) kopaszainak sincs okuk az aggodalomra, gond nélkül garázdálkodhatnak, étteremben, nemzeti választási irodánál.

Mindenhol, ahol a megbízóiknak ezt jónak látják.

Föld S. Péter

Föld S. Péter

Remélem, értve vagyunk. Velünk lehet tárgyalni. Találkozzál Trump a mi vezérünkkel, örüjjé’ neki, hogy hajlandó egy asztalhoz ülni az Egybesült Államok elnökével.

Az ügy előzménye, hogy az Európai Bizottság egy tárgyalási alapként értelmezhető jelentéstervezetet küldött a Miniszterelnökségnek. Ebben a levélben az uniós pályázatok kezelését nyilvántartó informatikai rendszerre (EMIR) költött pénzekkel kapcsolatban, súlyos szabálytalanságokra hivatkozva, 18 milliárd forint visszafizettetését helyezik kilátásba.

Ez az Európai Bizottság által Magyarországtól visszakövetelt 18 milliárd forint a Gyurcsány kormány időszakához köthető. Dobrev Klára, aki civilben Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége, és a jelzett időben az említett informatikai rendszer felelőse volt, azt mondta, hogy a magyar kormánynak harcolnia kellene azért, hogy ezt a pénzt ne kelljen visszafizetni. Különös tekintettel arra, hogy minden pénzt szabályosan használtak fel, és ezt bizonyítani is tudják.

Dobrev Klára úgy látja, hogy Lázár János és a magyar kormány inkább lemond 18 milliárd forintról, csakhogy megint lehessen gyurcsányozni.

Normális országban, ahol minden emberre az állam polgáraként tekintenek, függetlenül attól, hogy melyik pártnak a tagja, vagy szimpatizánsa, a következő történne.

Lázár János megkeresné Dobrev Klárát. Kedves Klára, kezdené Lázár János, úgy hallottam, hogy Önök bizonyítani tudják, hogy az informatikai rendszerrel kapcsolatban nem jogos az Európai Bizottság követelése. Ha valóban vannak ezzel kapcsolatban dokumentumaik, kérem, ossza meg velünk, hogy érvelni tudjunk az Európai Bizottságnál.

Kedves János, válaszolná erre Dobrev Klára egy normális országban. Egy olyan helyen, ahol a politikai ellenfelek nem ellenségként tekintenek egymásra, és ahol a kormányzó pártnak nem lehetne alelnöke, de még tagja sem olyan ember, aki szerint a civileket el kellene takarítani. Szóval, amint látható, nem Magyarországról beszélünk a továbbiakban sem, hanem egy olyan országról, ahol normálisan mennek a dolgok.

Kedves János, folytatná Dobrev Klára, igen, jól értesült, valóban tudjuk bizonyítani, hogy nem történt károkozás, és ezért nem tartozunk visszafizetéssel az Európai Bizottságnak. Kérem, adjon nekem két napot, hogy összeállítsam a bizonyítékok listáját, amelyekkel a magyar állam által megbízott kiváló ügyvédek felkészülten tudják képviselni a magyar érdekeket.

Kedves Klára, mondaná erre Lázár János, egy normális országban, tehát nem abban, amelyben mi most élünk. Nagyon köszönöm Önnek a segítségét. Nemcsak a kormány, de elsősorban a magyar emberek nevében is köszönöm, hogy valószínűleg nem kell majd visszafizetnünk a 18 milliárd forintot, amelyet ily módon más, fontos célokra költhetünk. Például, enyhíthetünk valamelyest a mélyszegénységen, amely ugyan a magyar statisztikai adatszolgáltatás szerint nem létezik, de ettől még tudható, hogy van.

Tudnánk ebből a pénzből segíteni a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat, a pályakezdő fiatalokat.

Szóval, amint bizonyára Ön is tudja, nagyon sok helye van ennek a pénznek, mindent el kell követnünk, hogy ne kelljen visszafizetnünk.

Kedves János, pontosan ugyanúgy gondolom, mint Ön, mondaná Dobrev Klára egy normális országban. Örülök, hogy segíthettem, két nap múlva küldöm az anyagot, minden jót Önnek és családjának.

Pachmann Péter arról elfelejtette megkérdezni vendégét, hogy mi volt az apropója a Momentum látogatásának, így az a néző, aki csak innen hall erről a történetről, nem tudta meg, hogy az Oriogo hazug és lejárató cikket írt a Momentumról. (Korábban és rendszeresen másokról is.)

Miután Pachmann Péter és vendége mindezt nem közölték a nézőkkel, úgy tűnt, mintha csak arról lett volna szó, hogy a Momentumosok nem szeretik az Origót, és mivel épp nagyon unatkoztak, fogták magukat és „betörtek” a szerkesztőségbe.

Csak a tény kedvéért jegyezzük meg, hogy senki nem tört be az Origóhoz. A Momentumosok egyszerűen bementek a tisztességesebb napokat látott szerkesztőségbe, senki nem állta az útjukat. Sőt, a hírek szerint a portás még el is igazította őket, hogy merre menjenek. Ha lett volna egy biztonsági őr, aki útjukat állja, vagy bárki, aki megtiltja nekik, hogy bemenjenek, bizonyára visszafordulnak.

Úgyhogy, betörésről beszélni a Momentum kontra Origo viszonylatban nem más, mint vaskos hazugság. Más kérdés, hogy nem az a dolgok elintézési rendje, hogy valaki hazudik rólunk, akkor felkeressük a munkahelyén, és ott vonjuk kérdőre a valótlanságokkal kapcsolatban.

Az is igaz persze, hogy ma Magyarországon az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek nincs rendes elintézési módjuk. Legutóbb Dobrev Klárának adott igazat Lázár Jánossal szemben a bíróság, amely ítéletében kimondta, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter valótlanságokat állított az Altussal kapcsolatban. Ez látszólag rendjén van, valaki (Lázár János) hazudott Dobrev Klára pert nyert ellene, és a hazudozót eltiltották a további hazugságoktól.

Lázár tehát ebben az ügyben nem fog többet hazudni.

Látszólag tehát az ügy elintéződött, de valójában semmi sincs rendben. Most ugyanis az a helyzet, hogy Lázár hazugságai az ország legapróbb szegletébe is eljutottak, hiszen a köztévé és Habony, valamint Mészáros médiája telekürtölte ezzel az országot, ám a bíróság ítéletét csak azok a lapok, tévék, és internetes portálok közlik, amelyek ezt akarják. Lázár hazugságairól tehát mindenki értesülhet, míg arról, hogy a miniszter hazudott, már csak azok, akik a kormányközei médián kívül máshonnan is tájékozódnak.

Ezt tudta a Momentum, és nyilván ezért ment be – nem betört – az Origóhoz. Ezzel együtt tényleg nem ez a dolgok intézésének normális rendje. Már csak azért sem, mert ezzel Kubatov Gábor kopasz verőlegényei, valamint az őket megbízó és bátorító politika magát látná igazolva. Talán az lehetne a megoldás, ha a bíróságok nem csupán a hazugság tényét állapítanák meg meg, hanem az ítélet azt is tartalmazná, hogy minden olyan sajtótermék, amely az eredeti hazugságot közölte, köteles legyen a bírósági ítéletet is közzé tenni.

Az egész történetnek egyébként csak annyi a tanulsága, hogy az Origo szerkesztőségébe csak az menjen be, akinek ott van dolga. Mindenki más kerülje, mint a fertőző beteget.

Mindezt Gyurcsány Ferenc mondta el, legutóbb a Hír TV-ében nyilatkozott erről, de már korábban is belengette, hogy a saját szemével látta ezeket a számlákat, és most azon dolgozik, hogy megszerezze azokat. Egy orosz akcentussal angolul beszélő ember akarja neki eladni ezeket a dokumentumokat, mondja Gyurcsány, aki még azt is, hozzátette, hogy feltehetően a közeli jövőben meg is fogja azokat szerezni.

A mindkét oldali megmondó emberek most azt harsogják szerte az országban, hogy Gyurcsány egy böszme, és ha vannak bizonyítékai, már régen előállt volna velük. Hülyét csinál magából, mondják azok, akik azt szeretnék, ha

Gyurcsány hülyét csinálna magából, lejáratja magát, jobban tenné, ha eltűnne.

Gyurcsány Ferenc nem lehet – és nem is – ennyire hülye.

Szerintem inkább az van, hogy ezúttal tényleg nem mond igazat, legalábbis akkor, amikor azt állítja, hogy még nincsenek nála a bizonyítékok.

Szerintem – és ezt az állításomat semmivel sem tudom bizonyítani, tehát csupán egy feltételezés, amit most leírok, de talán nem teljesen alaptalan – Gyurcsánynak már a kezében vannak a bizonyítékok, vagyis a bankszámlák hiteles (hitelesített) másolatai.

Gyurcsány most azt játssza Orbánnal amit Orbán és a Fidesz vele játszott 11 évvel ezelőtt. Miután 2006. május végén elmondta Őszödön a beszédét, amiről elhangzásakor csak nagyon kevesen tudtak, az ezt követő időszakban a közélet azzal volt tele, hogy Gyurcsány és kormánya hazudik. Azt persze nem értette senki, hogy miért annyira fontos ezt ezerszer elmondani – az ellenzék szokta hazugsággal vádolni a kormányt és a miniszterelnököt, nincs ebben semmi rendkívüli. De akkor ez ment egész nyáron, majd végig, szeptember első felében.

Szeptember 17-én aztán megtudtuk, hogy mire ment ki a játék.

Feltételezésem szerint Gyurcsány bizonyítani tudja, hogy Orbánnak Svájcban sok százmilliós bankszámlái vannak. És azt is tudja, hogy Orbán is tudja ezt, tudja, hogy Gyurcsány mindent tud róla, és retteg, hogy mikor fog robbanni a bomba.

Gyurcsány élvezi ezt a mostani helyzetet, és ha van stílusa, valamikor szeptember közepén, lehet, épp 17-én fogja beélesíteni a bombát. Nem kizárt, hogy a Hír TV-ben fogja mindezt elmondani. Abban a Hír TV-ben – pontosabban nem abban, mert a mostani Hír TV-nek már csak a neve az, ami volt régen – amely 2006-ban aljas és etikátlan módon lépett fel vele szemben.

Persze, lehet, hogy jobban jár, ha nemzetközi sajtótájékoztatón mutatja be azokat a bankszámla-másolatokat, amelyeknek Orbán a kedvezményezettje, és amelyeken az összeg rovatban százmilliós nagyságrendek szerepelnek.

Más kérdés, hogyha mindez megtörténik, mi lesz azután. Orbánt ugyanis már beárazta a közvélemény, tudják róla, hogy lop, tudják róla, hogy gazdagabb, mint amilyennek mondja magát. A híveket ezzel nem lehet megingatni a hitükben, Orbán tehet bármit, akár meg is ölhet valakit az orruk előtt, ők akkor is szeretni fogják. Akik nem kedvelik Orbánt, vagy közömbösek vele szemben, nyilván fel lesznek háborodva a bankszámlák láttán, és a miniszterelnök lemondását követelik, ám kérdés, hogy sikerül-e a 2006-os tüntetésekhez hasonló stílusú és harcmodorú tömegeket mozgósítani.

Lehet, hogy Orbánnak épp ez a célja: hogy erőszakkal lépjenek fel ellene, mert ez legitimálná az általa tervezett erőszakot. (Nem véletlenül mondta néhány héttel ezelőtt, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere.)

Ebben a sakkjátszmában a külső szemlélő szemével jelenleg eddig lehet előre látni. Elképzelhető viszont, hogy asztal két oldalán ülő játékosok nálunk jobban kombinálnak, és legalább egyikük már látja, hogy mi lesz a játszma vége.

Föld S. Péter

Köves rabbinak el kellene döntenie, hogy magyar zsidónak tartja magát, vagy fideszesnek.

A Fidesz mostani sorosozása mögött ugyanis kőkemény zsidózás van, alig burkolt, már nem is kódolt antiszemitizmus. Ezzel együtt, én még most is azt gondolom, hogy a Fidesz nem antiszemita párt. Ezzel a megállapításommal sokan szoktak vitatkozni, amiben nincs meglepő, sok jel ugyanis ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

Azt gondolom a Fideszről, hogy nem antiszemita, hanem populista párt. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy ha úgy látja, hogy az érdekeit az szolgálja, akkor még antiszemitának is tud látszani, vagy ha úgy tetszik – tetszik persze a fenének! – lenni.

A Fidesz nem azért nem antiszemita, mert a soraiban zsidó származású magyarok is vannak. Ilyenek minden pártban előfordulnak, fel lehet őket mutatni, körbehordani, mint a véres kardot. Hogy lám, hiába mondtok ránk mindenféle csúnyaságokat, mi nem vagyunk antiszemiták.

Az a helyzet, hogy egy nem antiszemita párt zsidózik ma Magyarországon. Nem a Jobbikról beszélek, mert ők antiszemiták, viszont – legalábbis jelenleg – nem zsidóznak. Ma visszafogottabbak, mint a Fidesz, s talán elsőre furcsának tűnik, de nem árt, ha szoktatjuk magunkat a gondolathoz: mára a Fidesz lett az új Jobbik.

Ami a Fidesz sorosozása mögött van, az aljas és álnok kikacsintás a Jobbiktól is jobbra álló szélsőségesek felé. Az az üzenete, hogy miközben pártunk és kormányunk Magyarország elsőszámú közellenségét, a nemzetközi uzsorást akarja megállítani – ebben a szövegkörnyezetben Brüsszel is zsidó – azért juttatnak néhány verbális koncot azoknak is, akik szerint csak a halott zsidó jó zsidó.
Egyébként figyeljünk jól Köves rabbi szavaira: nem azt mondta, hogy a sorosozás nem zsidózás, hanem azt, hogy ő nem tud olyan nemzetközi normáról, miszerint az lenne.

Van egy rossz hírem Köves rabbi számára: tényleg nincs ilyen nemzetközi norma, de a sorosozás, különösen egy olyan szövegkörnyezetében, amikor a Fidesz és a kormány milliárdokat költ el a gyűlöletiparban, kőkemény antiszemitizmus.

Föld S. Péter

Nem is róla írunk, hanem a vértaknyokról.

„Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Ezt mondta Bayer Zsolt, Orbán miniszterelnök jó barátja, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa, amikor civilek némán, a munkát nem akadályozva, de azért meglehetősen demonstratívan tiltakoztak az Igazságügyi bizottság amúgy nyilvános ülésén. Még azt is mondta az 5-ös számú vértakony, hogy szanaszét kellene verni a pofájukat.

Tiltakozni kellene most, felháborodni. Vagy valami jobbat kitalálni, mert tiltakoztunk már eleget, és fel vagyunk háborodva, ám nem változott semmi. Hacsak azt nem tekintjük változásnak, hogy Magyarország rosszabb hely lett annál, mint amilyen volt.

Lám, Orbán miniszterelnök is milyen meggyőzően játszotta a hülyét, amikor erről kérdezték. Azt hazudta, hogy nem hallott arról, miszerint jó cimborája szanaszét verné magyar állampolgárok pofáját. Majd még hozzátette, hogyha hallott volna erről, akkor sem kommentálná. Halász János a Fidesz frakciójának szóvivője szerint a Fideszben sokan vannak, akik szeretik Bayert ezért a stílusért.

Nem vagyunk egyformák, van, aki az eperfagyit szereti, van olyan, aki a vértaknyozást.

Normális országban nem lenne ezzel gond, bunkók, tahók mindenütt vannak, legföljebb az a különbség, hogy a miénkénél szerencsésebb helyeken az ilyenektől a politikai elitnek hányingere van, és kiveti őket a soraiból.

Nálunk nem ez így megy. Magyarországon a vértaknyok büszkén hirdethetik, hogy ők mekkora tahók. Hogy verik az asszonyt, lenézik a gyengébbet, nem segítik, hanem üldözik az elesetteket. Rendes magyar embernek mondják magukat, akik mindent a hazáért, a nemzet felemelkedéséért tesznek. Mélyen vallásosak hazudják magukat, miközben a vértaknyos világnézetük köszönő viszonyban sincs a hittel.

Szívesen ájtatoskodnak, és bár az európai értékekről papolnak, ezen azt értik, hogy az Európától kapott értékeket – értsd: uniós támogatásokat – ők és csókosaik zsebre rakják.

Szomorúak vagyunk emiatt, de legalább magunkat ne csapjuk be: Magyarország a vértaknyok országa lett. Ők mondják meg, hogy mi a jó, hogy mikor vagyunk jó magyarok, jó szülők, jó gyerekek.

Mi, akik undorodunk a vértaknyoktól, és ha tehetnénk, bottal sem piszkálnánk őket nem tehetünk úgy, mintha az 5-ös számú vértakony nem mondott volna semmit, csak mint mindig, most is büdös volt a szája.

Föld S. Péter

Olyat lépnek, ami valóban fáj neki.

Magyarán: azt várták sokan, hogy Orbánt és vele Fideszt kirakják a Néppárt frakciójából, vagy megfenyegetik azzal, hogy elzárják a pénzcsapokat, és felfüggesztik a Magyarországnak szánt fejlesztési pénzeket. Utóbbi lett volna persze a rosszabb opció, ez ugyanis az összes magyar embert hátrányosan érintené, de talán utolsó figyelmeztetésnek ez is jó lett volna.

Akik ebben bíztak, magukat csapták be. Mert bár ismerik ugyan Orbánt, de nem ismerik az Európai Uniót, és annak elsőszámú intézményét az Európai Parlamentet. Az Európai Unió ugyanis egy demokratikus, és éppen ezért lassú, körülményes, valamint sajnálatos módon bürokratikus szervezet, amely ráadásul teli van külön érdekekkel, mely érdekek még lassúbbá teszik a döntéseket. Velük szemben ott van Orbán, és az ő nemzeti szotyializmusa. A magyar miniszterelnök nem demokratikus, és ebből kifolyólag nem is körülményes. Ha ő valamit kitalál, arról nem kell konzultálnia senkivel.

Ma dönt, holnap megcsinálja.

Ezt nem fogják fel az EU testületeiben. És nem azért, mert a felfogóképességük ezt nem tenné ezt lehetővé, hanem mert ezeket a testületeket demokratikus viszonyok között, demokratikus viták eldöntésére hozták létre.

Amit Orbán képvisel, az a demokrácia világában, az európai kultúrkörben nem értelmezhető, mert kívül esik ezen a tartományon. Nekünk, akik idehaza demokratának valljuk magunkat, és támogatjuk a jogállamot, mert abban látjuk az egyén szabadságának kiteljesedését, szimpatikusak ugyan a diplomatikus és udvarias megnyilatkozások, ám most épp ezek miatt kell megint azzal szembesülnünk, hogy Orbán idehaza úgy állíthatja be brüsszeli kalandozásait, mintha már megint győzött volna.

Miközben Brüsszelben a párbeszéd fontosságáról beszélt, és a közös európai értékek fontosságát helyezte előtérbe, idehaza ismét arról papol, hogy meg kell állítani Brüsszelt, mert rosszat akar a magyaroknak. Ez a megfogalmazás majdnem szó szerint a legújabb nemzeti konzultációban is benne van, vagyis, hogy Brüsszel a mi érdekeinktől idegen dolgokat akar rákényszeríteni a magyar emberekre.

Régóta játssza ezt Orbán, és még játszhatja sokáig. Idehaza van hozzá sajtója, több is, mint elég. A vidéki Magyarországon, ahol még mindig csak kevesen nézik az internetet, és leginkább a közmédiából, valamint Andy Vajna TV2-jének hazugságaiból tájékozódnak, simán beveszik a kormányzati kommunikáció aljas maszlagjait.

Az Európai Uniónak, amely nem harcra, hanem együttműködésre jött létre, most fel kellene venni a kesztyűt, és változtatni a harcmodorán. Észre kellene vennie, hogy Orbán nem érvekkel, hanem széklábbal a kezében támad, vele nem lehet vitatkozni, mert mire az első érv elhangzana, ő addigra már tucatnyi tockost és sallert kiosztott.

Az Európai Uniónak előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy a félázsiai nemzeti szotyialistákkal szemben csak akkor van esélye, ha fejbe vágja őket egy szívlapáttal.

Föld S. Péter

***

Szerkesztői megjegyzés: Közben úgy tűnik, hogy Orbán Viktor ámokfutó megadta magát Brüsszelnek. Szombaton az Európai Néppárt (EPP) gyűlésén jelentette be Orbán, hogy a magyar rezsim az Európai Bizottság minden elvárásának meg fog felelni a lex CEU-val kapcsolatban és készen állnak törvényt módosítani. “Az EPP azt akarja, hogy a CEU nyitva maradjon, a határidőket felfüggesszék, és megkezdődjön a párbeszéd az Egyesült Államokkal”–derült ki szombaton. Továbbá az EPP ezt üzente Orbánéknak: “nem marad következmények nélkül, ha a Fidesz kitart politikája mellett.” Úgy látszik Orbán megfutamadott, megadta magát “Brüsszelnek”. A pártmédia majd nyilván a nyugat, a sorosbérenc Európa és a galád imperalista erők elleni magyar győzelemről fog beszámolni e hétvégén. (KMH)