Császy Zsolt, a vele készített interjúnk második részében (az első rész itt található) megjegyzi: nem az a lényeg, a magyar sajtó mely botrányokkal kíván foglalkozni, illetve melyek iránt tanúsít érdeklődést, hanem az, milyen utasítást kap a vezető politikusoktól arra vonatkozóan, miféle hazugságokat vagy éppen megtévesztő/félrevezető vádaskodásokat terjesszen a média.

Az egyik ellenzéki párt, amely ebben a koncepciós perben lényegében a FIDESZ platformjára helyezkedett, az LMP, illetve kiemelten annak egykori elnöke, a történetesen jogi végzettségű Schiffer András volt. Az LMP-s politikusok olykor még nyilatkoztak is úgy, hogy az ítélet túl enyhére sikeredett. Császy felajánlotta, hogy átad minden, a peres eljárással, illetve az üggyel kapcsolatos iratot és információt az LMP-nek. Még egy televíziós vita is be volt tervezve e témában egy LMP-s képviselővel, de a párt végül is lemondta a részvételt.

„Nem kell feltétlenül elhinni, amit mondok. Na de, hogy meg sem hallgatnak, meg sem adják a lehetőségét, hogy elmondjam az érveimet?” – fakad ki Császy. A szintén koncepciós per áldozataként halálraítélt Nagy Imre miniszterelnökkel kapcsolatos nemrégiben lezajlott megemlékezésre utalva, Császy felidézi Vida Ferencnek, a Nagy Imre-per vezető vérbírájának szavait: „A koncepciós per azért is koncepciós, mert van egy koncepció és a bíróság a koncepcióba beleillő tényeket figyelembe veszi, a nem beleillőket nem veszi figyelembe.”

„A mi esetünket még inkább tarkítja az, hogy az eljárás során még csak nem is tényekből, hanem gondolatokból, illetve feltételezésekből indultak ki. Pont ezért fogalmaztam úgy, hogy ha még azt is ők tudták jobban, mi járt éppen az én fejemben, hát akkor cseréljünk helyet! Üljenek szépen ide a vádlottak padjára, és ítéljék el magukat! Mindkettőnk dolga sokkal egyszerűbbé válhatna” – tette hozzá Császy.

Az Orbán-rendszer nyomozói még ahhoz is lusták, hogy veréssel erőszakoljanak ki egy, az ügyész számára beismerő vallomást vagy akár, hogy hamis tanút állítsanak. Ráadásul simán figyelmen kívül hagynak mindenféle olyan bizonyítékot, ami az általuk alkotott előfeltételezésnek ellentmond. Inkább ragaszkodnak az általuk előre felvázolt koncepcióhoz, függetlenül attól, valós tényekről van szó vagy sem.

„Tények sem voltak, hiszen az elsőfokú ítéletben megtudtam, hogy engem Katalinnak hívnak és nő vagyok, megtudtam azt, hogy én úgy manipuláltam valamit, hogy nem tudni, hogy mikor, kivel és hol, de valahol és valahogy biztos” – mondja Császy.

Az Észak-Amerikai gyakorlathoz hasonlóan a magyar BTK is azt mondja ki, a bűnösséget minden kétséget kizáró módon szükséges bizonyítani. Erre a fundamentumra alapszik minden jogállam, de ezt az elvet Magyarországon immár nem tartják tiszteletben.

„A totalitárius rendszernek az a jellemzője, és most sajnos ebben az irányban tartunk, hogy a gazdasági művészéti kérdéseket is a politika akarja megítélni. Pont ezért akartuk a rendszerváltást, hogy ez ne legyen, tehát, hogy legyen egy független társadalom, amelynek bizonyos dolgaiba a politikai hatalom nem szólhat bele, mert ha beleszól azt úgy hívjuk, hogy diktatúra. Mi most itt tartunk” – fejti ki Császy.

Császy Zsolt beszámolt nekünk arról is, milyen hatással van ez a koncepciós per, illetve a küszöbönálló börtönbüntetés rá és családjára. Ennek a videó-interjúnak második, egyben befejező részét mostantól olvasóink rendelkezésére bocsátjuk.

Írták: Eszter Garai-Édler és Christopher Adam

Császy akkor vált a Sukoró-ügy egyik érintettjévé, amikor felmerült, hogy a Velencei tó partján egy külföldi befektető telkeket Közép-Európa egyik legnagyobb turisztikai beruházásaként hasznosítana. A visszás helyzet azon ingatlan-átadásra vonatkozó ajánlattal kapcsolatban alakult ki, amelynek keretében az állam bizonyos tóparti földekért cserébe közép-magyarországi földterületeket kapott volna vissza. Császy akkoriban az állami vagyonkezelő cég igazgatójaként részben a Magyar Állam vagyonáért felelt. Az államnak felajánlott csere-ingatlant később az ügyészség szakértői alacsonyabb értékűnek becsülték, így az ügyletre vonatkozó megállapodást a Bajnai Gordon vezette kormány egy furcsa perben megtámadta. Annak ellenére, hogy a magyar államnak semmiféle vagyoni veszteséget nem kellett elkönyvelnie, mégis vádemelés történt. Császy Zsolt 2010-ben előzetes letartóztatásba került, ahol börtönnapló írásába kezdett. Mikor később a bíróság a fogva tartását törvénysértőnek találta szabadlábra helyezték, a napló meg is jelent „Az Orbán-rezsim börtönében” címmel. Most júniusban végül is 2 és fél év szabadságvesztésre ítélték, és a büntetése letöltését néhány héten belül meg is kell kezdenie.

Császy Zsolttal Garai-Édler Eszter a Kanadai Magyar Hírlap, illetve Christopher Adam a Hungarian Free Press képviseletében készített interjút szinte azonnal az ítélet kihirdetése után. A két részből álló teljes anyag magyar nyelven a YouTube-on tekinthető/található meg. (Az első rész itt található.) Az alábbiakban közlünk néhány, kiemelésre érdemes részt olvasóink részére.

 (Császy Zsolt. Fotó: Garai-Édler Eszter)

Egy efféle interjúban óhatatlanul is felmerül Császy Zsolt FIDESZ-es múltja, különösen ha abból indulunk ki, hogy éppen ez az a párt, amelyik az immár egyáltalán nem független magyar igazságszolgáltatást arra használja fel, hogy őt vonja bűnvádi eljárás/üldöztetés alá. Amikor Császy 1993-ban kilépett a FIDESZ-ből, úgy fogalmazott: „ekkorra már a Fidesz egy szabadság elvű pártból leginkább politikai üzleti vállalkozássá alakult”.

Bár a fentiek valamennyi pártra jellemzőek voltak, Császy mégis kiemelte, hogy mindez jóval szembetűnőbb volt a FIDESZ esetében, hiszen a szárnyait bontogató fiatalokból álló ellenzéki párt egyrészt demokratikusabb és átláthatóbb működésű volt a többiekhez képest, másrészt a FIDESZ-nek – ellenzéki párt lévén nem kellett a hatalmat gyakorolnia.

2010. augusztus végén, mindössze 4 hónappal a FIDESZ hatalomátvételét követően Császyt letartóztatták. A valódi célpont azonban az egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc volt. Ez a várható fejlemény már Bajnai Gordon miniszterelnök ideiglenes kormányzása alatt is nyilvánvaló volt. A küszöbön álló választásokat a kilátások szerint földcsuszamlásszerű győzelemmel megnyerni készülő FIDESZ, ugyanis példátlan nyomást gyakorolt a Bajnai-kabinetre, hogy az „szálljon rá” az előző, Gyurcsány-kormányzatra.

A FIDESZ, ill. személy szerint Orbán Viktor, miközben egyrészről már kezdett megágyazni a kirakat-pernek, mindenféle fenntartás nélkül tárgyalt a hírhedt sukorói beruházás még elsőként jelentkező, amerikai befektetőjével, ill. folytatott zárt ajtók mögötti megbeszéléseket az üzletemberrel annak a Martonyi Jánosnak a vendégeként, aki később külügyminisztere lett. Ugyanitt jelen volt George Pataki és Ronald S. Lauder is. Orbán több alkalommal biztosította a befektetőt arról, hogy Magyarország nem banánköztársaság, így felesleges tartania bármiféle ellenintézkedéstől. Az igazat megvallva, még örülnék is, ha Magyarország ma banánköztársaság lenne, ugyanis már az is előrelépést jelentene – jegyzi meg Császy, figyelemreméltó humorérzékről téve tanúbizonyságot, dacára nehéz helyzetének.

 (Garai-Édler Eszter és Császy Zsolt. )

Ámde hiába a baráti hangvétel a befektetővel, a republikánusokhoz közel álló Lauder-rel, illetve Patakival folytatott találkozón, Császyt ennek ellenére megvádolták. A vádemelés hírére eközben fellobbant a magyar szélsőjobban megbúvó antiszemitizmus, és többen fogalmaztak úgy, hogy a történet nem más, mint a magyar földnek a cionisták által megkísérelt elrablása, s mi több, őrizetbevételét követően Császy számos antiszemita provokáció tárgyává is vált.

Amikor 2010-es őrizetbevételének, majd fogvatartásának körülményeiről kérdeztük Császy Zsoltot, úgy fogalmazott, hogy az egész leginkább egy lidérces álomra emlékeztet, amihez fogható meghurcoltatás egy jogállamban lehetetlen lenne. Úgy zárták el, hogy megtagadták tőle a védelem megszervezésének minden szokványos eszközét és lehetőségét. Az ügyész nem ismertette védőügyvédjével, hogy valójában mi is a bizonyíték, ami alapján indokolt lett volna őrizetbevétele, majd fogvatartása. Éppen az ügyész volt az, aki hagyta, hogy az ügy szempontjából kulcsfontosságú bizonyítéknak viszont egyszerűen nyoma vesszen. Mikor Császyt végül szabadlábra helyezték, a bíróság szerint a vádlott őrizetbevételének feltételei soha nem is álltak fent, illetve hogy elzárása teljes mértékben törvényellenes volt.

Amikor a védelem megpróbált hozzáférni az ügyhöz tartozó leglényegesebb iratokhoz, azt a választ kapták, hogy minden dokumentumot kiadnak nekik – de csak a vizsgálati szakasz lezárása után. Amikor mintegy negyvenezer oldalnyi, kaotikus és semmitmondó iratot végül kézhezvették, a védelem észrevett egy, a bírónak feltehetőleg rendelkezésre bocsátott iratra vonatkozó hivatkozást. Császy el is ment a bíróságra, hogy elkérje ezt a dokumentumot, rámutatva, hogy a nyilvántartás szerint azok bizony léteznek, azt mondták neki, hogy nem voltak ilyen dokumentumok, majd a történetet a hivatalnok úgy módosította, hogy valamilyen irat tényleg létezett, de vissza lett küldve az ügyészségre. Császy ekkor kérte, hogy megtekinthesse a továbbításról szóló iratjegyzéket, ami egyébként mindig is készül, ha az állami hatóság egy a tulajdonában lévő dokumentumot kiad vagy áthelyez. Császy azonban azt a tájékoztatást kapta, hogy nincs ilyen feljegyzés.

„Hogy világosan fejezzem ki magam: lehetetlen volt rekonstruálni, milyen okkal és alapon tartóztattak le bennünket 2010. augusztus-szeptemberben. Jogi szempontból abszurd, hogy valakit megfosztanak a szabadságától, és később nem rekonstruálható, hogy mire alapozták ezt a döntést. Mindez megerősítette az érzést, hogy az ember addig rács mögött marad, illetve nem ajánlják fel az szabadlábra helyezést, amíg csak nem tesz terhelő vallomást,” jegyezte meg Császy. Hozzáfűzte: a hatalmon lévő párt és az igazságszolgáltatás közötti határvonal annyira elmosódott, hogy a Fidesz immár hajlamos politikai inkvizítorokat alkalmazni. Ezek az emberek látnokok voltak, mert már egy évvel korábban meg tudták állapítani, hogy milyen bizonyítékokat talál majd az ügyészség. Úgy gondolom, éppen ezen az alapon nevezünk valamit koncepciós pernek.

 (Császy Zsolt és Christopher Adam. Fotó: Garai-Édler Eszter.)

Császy Zsoltnak jelezték, hogy számíthat a büntetőeljárása megszüntetésére, ha a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc ellen vall – ami hamis tanúskodás lett volna. Császy megjegyezte, hogy többféle nyomásgyakorlási taktikát is tapasztalt. A nevelőanyja temetésre sem engedték ki az előzetesből, ami miatt később a Strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztalta a Magyar Államot. Másrészt a Fideszhez szorosan kötődő ügyvédi irodák kaptak konkrét megbízást, hogy az ügyön dolgozzanak a vádhatóság számára. Emellett a börtönben ülő Császynak közvetve felajánlották, hogy „eszmecserét” folytathat az ügyészséggel. Jogállamban ez abszurditás. A gyanúsított nem beszélget csak úgy az ügyészséggel. Ha találkozásra kerül sor, akkor a megbeszélés valójában kihallgatás. De – börtönőröktől kapott információk szerint – ez tényleg előfordul Magyarországon. A gyanúsítottak úgy gondolják, hogy szabályos kihallgatásra mennek az ügyészségre, és meglepődve tapasztalják, hogy a találkozás csak informális beszélgetés, amelyről nem készül hivatalos jegyzőkönyv.

„Az ügyészség nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon, emiatt sok ügyész kényszerült elhagyni a szakmát,” jegyezte meg Császy.

A Fidesz-párti propagandaújságok zaftos történetekkel látták el olvasóikat az eljárás alatt, nyilván azért, hogy rásegítsenek, illetve együttműködjenek az ügyészséggel. Ezek az agit-prop közlemények azt a mondanivalót sulykolták, hogy Császy Zsolt és Tátrai Miklós, a vádlott-társa Gyurcsány Ferenc lekenyerezettjei.

„Jogi szakmai szempontból ez mesterségesen kreált ügy. Másrészt az eljárást az érvényes jogszabályoknak ellentmondó módon folytatták le. Harmadrészt figyelmen kívül hagyták a Legfelsőbb Bíróság döntéseit,” összegezte a helyzetet Császy.

Mitől is egyértelmű az, hogy az egész idő alatt Gyurcsány Ferenc volt a célpont? Az Ügyészség kérésére az FBI kihallgatta a Sukoró projekt amerikai befektetőit, a kihallgatásnak az volt a hivatalos indoka, hogy ez egy Gyurcsány ellen folytatott eljárás. Az viszont probléma, hogy az ilyen vizsgálat Gyurcsány Ferenc ellen abban az időpontban törvénytelen volt, mert a korábbi miniszterelnök képviselői mentelmi jogot élvezett.

A törvénytisztelet kifejezett hiánya mellett az ügy a rendszer antiszemita és rasszista vonásait is demonstrálta. Császy megerősítette, hogy Ronald S. Lauder olyasmire készült, ami teljesen szokványos, ha külföldi befektetők jönnek egy országba: úgy döntött, hogy bemutatja a projektet és a befektetőket a lakosságnak. Minden befektető tiszteletreméltó háttérrel és gazdag tapasztalatokkal rendelkezett az üzleti világban. A magyar szélsőjobb mégis azonnal „idegen tőkéről” kezdett beszélni. Régen „árja tőkéről”, illetve „nem árja tőkéről” beszéltek, a mai Magyarországon szinte ugyanezen a sémán alapultak ezek a kijelentések. A szélsőjobb Izraelbe kiutaztatott polgármesterekről szóló hazugságokat is kezdett terjeszteni, és az ügy köré szőtt történetek hallgatólagos, de világosan érthető antiszemita hangsúlyt is kaptak.

Császy felidézte, hogyan börtönözték be politikai okokból az előző rezsimek diktatúráiban két rokonát is, köztük még Rákosi alatt a nagybátyját. Most Császy Zsolton a sor, hogy folytassa ezt a szerencsétlen családi tradíciót Magyarország huszonegyedik századi diktatúrájában, az Orbán rezsimben.

Következik a 2. rész.

Garai-Édler Eszter

Dokumentum:

• Ítélet temetés 

Monor (két vonat) 3065 és 3079 férfi, nő, gyermek

Békásmegyer-Budakalász (két vonat) 3072 és 1924 férfi, nő, gyermek

A menetrend szerinti vidéki zsidóság deportálása ezzel a nappal befejeződött, illetve még 1944. július 20-án Rákoscsabáról 1230 férfit, nőt, gyermeket (amely település ekkor még közigazgatásilag nem tartozott Budapesthez) vagoníroztak be, és indítottak el a halál felé.

 (A nagyításához kattintson a térképre!)

1944. július 6-án Horthy a romló hadi helyzet és a rá nehezedő nemzetközi és hazai nyomás hatására rendeletet adott ki a deportálások leállításáról, ám NEM LEÁLLÍTOTTA, LEGFELJEBB FELFÜGGESZTETTE: Budapest körüli községekből még július 20-án, sőt azt követően is deportáltak.

HORTHY MIKLÓS 1944. május 14.–1944. július 20. között 423 271 magyar zsidót küldött koncentrációs táborokba. (A deportáció részletes táblázata – településekre lebontva – itt található.)

A mártírok emléke legyen áldott – May the memory of the martyrs be blessed.

Never again! – Soha többé!

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb náci megsemmisítő tábor, az Auschwitz-Birkenau felszabadításának évfordulója. Az ENSZ-határozat a tagállamokat arra szólította fel, hogy a náci korszak minden áldozatát tartsák tiszteletben, és olyan oktatási programokat dolgozzanak ki, amelyek egy jövőbeni népirtás megelőzését segíthetik.

Azért van erre szükség, mert az antiszemitizmus szerte Európában ismét erősödik. A túlélők száma fogy, s könyörtelenül nyomulnak a holokauszttagadók és a történelemhamisítók. Az emlékezést és a tanítást a most növekvő generáció még kevésbé nélkülözheti! A jövő nemzedéknek ismernie kell a hatmillió áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok hiteles történetét, a náci propaganda természetét, működését és következményeit, azaz a népirtás rettenetének előzményeit, a nemzeti szocializmus fertőző mindennapi gyakorlatát.

Ma Magyarországon nem tartunk ott, ahová 1944-ben eljutottunk, amikor a magyar hatóságok (közigazgatás, csendőrség, rendőrség) rekordidő alatt, kíméletlenül véghezvitték a deportálásokat.

Ám vannak bizonyos jelek, amelyek azt mutatják, hogy távolról sem számoltunk le múltunknak ezzel a katasztrofális időszakával.

Mert ott, ahol hivatalos kormányzati szinten Hóman Bálint politikai szerepvállalását példaképpé emelik; ahol a Szabadság téri német megszállási emlékmű tudatos történelemhamisítást demonstrál; ahol a Horthy-relativizáció már szinte mindennapos része az életünknek; ahol kormányzati főméltóságok Wass Albert és hasonló virtigli nácik szobrait avatják és hősként ünnepelik őket, ott bizony ismét súlyos veszélyeknek nézünk elébe.

Amíg az antiszemita incidenseket Európában jobbára iszlám szélsőségesek követik el, addig Magyarországon – a hivatalos kormánypolitika következményeként – a többségi társadalom a felelős a hasonló atrocitásokért.

A nyílt antiszemitizmust a Budapestre érkező turisták is megtapasztalhatják, akik ráadásul tudják, hogy tapasztalataikat hiába osztanák meg a magyar hatóságokkal, mivel a magyarországi, alapjogokat sértő jogbizonytalanság közismertté vált.

Tavaly decemberben a Hanuka ünnep idején egy külföldi vallásos zsidó házaspár autójának karosszériáját megkárosították, az ablaküvegét teleköpdösték, a tetejére jókora betűkkel azt írták: RÁKOSI.

Korábban verbális támadás érte őket a Király utcában: büdös zsidók, büdös zsidók, kiáltotta rájuk számukra váratlanul egy férficsoport, s az asszony felháborodott méltatlankodására őt külön is mocskos zsidónak nevezték, miközben a közelükben lévő járókelők mintha nem hallottak, s nem láttak volna semmit, mentek tovább, nem kelt a védelmükre közülük senki sem.

Hogy szól az ENSZ idevonatkozó határozata? Többé senki nem félhet vallása, származása, vagy éppen bőrszíne miatt.

We Remember! Emlékezünk!

Garai-Édler Eszter

Garai-Édler Eszter

Példátlan gyorsasággal zajlott le a gettósítás, mindössze 57 nap alatt (május 14-től július 9-ig) a teljes vidéki zsidóságot az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a koncentrációs lágerekben azonnali halál várt, a több százezres zsidóságából mindössze néhány tízezren élték túl ezeket a borzalmakat.

A deportáltak száma a gyűjtő- és bevagonírozási központok térképével az áldozatokra és a túlélőkre szeretnék emlékezni, emlékeztetni, akiket városi vagy városszéli gettókba, alkalmilag felállított gyűjtőtáborokba összetereltek és 432 491 férfit, nőt és gyermeket vagonokra raktak, és összesen 147 szerelvénnyel a Német Birodalom területén lévő haláltáborokban megöltek.

Emlékük legyen áldott!

Soha többé Soá!

Garai-Édler Eszter

Kattintson az alábbi táblázatra és tekintse meg nagyobb felbontásban!

Kattintson ide és tekintse meg nagyobb felbontásban a deportáltak térképét!

Idézzünk fel néhány példát…

A Hóman-szobor felállításának terve csak hazai és nemzetközi nyomás hatására bukott meg. A műemléket Székesfehérváron állami tulajdonú területen, 15 millió forintos Igazságügyi Minisztériumi támogatással óhajtották volna megjeleníteni.

Vigaszul, idén, március 16-án a Hóman Alapítvány nemrégiben elhunyt ötletgazdája, kurátora, Varga Sándor András kapja meg a helyi sajtódíjat, az úgynevezett Penna Regia-díjat. Mint kiváló pártkatona, ő alakította meg éppen ebben a városban az első médiacentrumot („pilot projekt”), s példáját minden nagyobb városban követte a fideszes önkormányzat.

Donáth György rasszista politikus mellszobrának avatása az Üllői út és a Páva utca sarkán. Az avatásra a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, február 24-én délután háromkor került volna sor. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és Boross Péter volt kormányfő jelenlétében. Az avatás meghiúsult, az eseményt a helyszínen lévő ellentüntetők megakadályozták. Két nappal azután, hogy meghiúsult fajvédő Donáth György szobrának felavatása – váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül – titokban lebontották, és csak a házfalhoz rögzített posztamens tátongott az üllői út sarkán. A talapzat feliratát is eltüntették, de pár órán belül új feliratot kapott. Donáth György a Magyar Élet Pártja budapesti elnökeként, a zsidó-törvények lelkes támogatójaként egyesület alapított az „idegen fajok” elleni küzdelem jegyében.

Garai-Édler Eszter

A központi emlékezetpolitika évek óta megtűri, sőt engedélyt ad a Kitörés napja vagy – ahogy a neonácik nevezik – a Becsület Napja megemlékezésről. Hagyományőrzésre hivatkozva nyilas és SS egyenruhában évről évre nyilaskeresztes szellemiségű szervezetek vonulnak Budapest utcáin.

Ahogy minden évben, az idén is 2016. március 12-én a Pax Hungarica fővárosi csoportja Szálasi Ferencre emlékezett, a hungarista vezető kivégzésének 70. évfordulója alkalmából. Koszorúzással egybekötött ceremóniát tartottak éppen ma 12 órakor az Új Köztemető 298-as parcellájánál. Emlékezzünk a Nemzetvezetőre! – kegyeleti megemlékezés Budapesten az Új köztemetőben (más néven Rákoskeresztúri új köztemető vagy Rákoskeresztúri sírkert), Kőbányán.

Donáth Ferenc a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezet elnöke és Csapody Tamás évekkel ezelőtt terjedelmes MTI-nyilatkozatban hívták fel a figyelmet a 298-as parcellában kialakult tartós botrányra. Csapodyék nyilvánosságra hozták, hogy a rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában számtalan háborús bűnös sírja van, amelyeken márványtábla, kopjafa és nemzeti szalag és címer látható. A Nemzeti Panteon nevet viselő hungarista búcsújáróhely botrányparcellának nevezett nemzeti és a nyilas ünnepeken nem véletlen a folyamatos újnyilas jelenlét és az újnyilas felvonulás: az emberiség elleni bűneikért halálra ítélt bori keretlegények sírjai találhatóak itt, többek között Radnóti Miklós gyilkosa Tálas Andrásé is.

Pedig Szálasi története a legismertebb a magyar történelem legszégyenteljesebb időszakából.

Szálasi 1944. október 16-án német segítséggel, puccsal került hatalomra. A nyilaspuccs mintegy fél évvel hosszabbította meg a magyarországi hadszíntéren folyó harcokat. A nyilas uralom alatt a budapesti zsidóság ellen elkövetett atrocitások, gyilkosságok közismertek.

A nyilas rezsim alatt körülbelül 50 000 zsidót deportáltak és 30–40 ezret gyilkoltak meg. Naponta több ezer munkaszolgálatost hajtottak nyugat felé erőltetett menetben, a halálmenetekben vonuló egyik század tagjaként halt meg Radnóti Miklós is.

Nyilas karhatalmisták rendszeresen törtek be az éhező családokkal zsúfolásig telt épületekbe, kirabolták és Dunába lőtték a zsidókat (becslések szerint 4–10 ezret). A fegyveres hungaristák teljes terrorban tartották az egész várost, még rendőri különítményeket, honvédeket is lefegyverezték. Szálasiék több tízezer zsidót szolgáltattak ki a náciknak.

A magyar kormány évek óta megtűri a szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulásokat! A demokraták hiába igyekszenek szembeszállni ezzel a politikával.

Utoljára 2013-ban tiltakoztunk a nyilas vezér sírja előtti koszorúzás ellen, sajnos azóta ez elmarad.

A PAX HUNGARICA mozgalomról.

Korábban Vér és Becsület Kulturális Egyesület néven működött, de 2005-ben a bíróság jogerősen feloszlatta. De azóta PAX HUNGARICA néven ugyanúgy uszít a roma és zsidó közösségekkel szemben.

Nálunk így áll az emlékezetpolitika, amely ráadásul cinikus és hazug; azt hirdeti, hogy a magyar kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen.

Garai-Édler Eszter

A szerzővel teljesen egyetértek. Mindazonáltal az ilyen Sayfo Omar-félék abból élnek, hogy az antiszemita-, rasszista- és idegengyűlölő-rezsim hű kiszolgálói, amiért is nem szarnak abba a tányérba, amelyből falatoznak.

Talpnyalásaikból bőven csurran-cseppen a Júdás-pénz – ahogy ez köztudott.

A jelenlegi rezsim kiszolgálói között is szét vannak osztva a tennivalók. Egyik részük Magyarországon belül fejti ki a gyűlöletkeltő nézeteit, másik részük pedig a külvilág felé tisztára mosni törekszik az állami szintre emelt fasisztoid direkciót (lásd a külhoni képviseletek páratlan elánnal működő Fidesz lobbiját!). Orbán rendszerében mindenki a „helyén” van, a gépezet tökéletesen működik, és ebben a mechanizmusban etnikumtól, vallástól, nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenki megtalálja a helyét, „csupán” a rendszert kell szolgálnia.

See no evil / Morwenna Morrison

Kétségtelen, hogy ebben az országban sokan – az állami médiától nem függetlenül – még mindig élhetőbbnek tartják Budapestet, mint Londont, Berlint, Párizst vagy éppen Montreált! Az ő gyávaságuk, szolgalelkűségük, sunyiságuk, számításuk, kollaborációra való hajlamuk erősíti a tekintélyuralmi, totalitárius rendszert.

A rendszer ezért működik.

Orbán alaposan kidolgozott ördögi tervei szerint, újabb és újabb támogatókra lelve, egyre növekvő táborral.

Orbán rendszerében az egyén csupán a versenyzők egyike egy “reality show”, „túlélő” játékban. Az egyén, persze dönthet, hogy résztvevője lesz-e ennek a rendszert éltető játéknak, azaz, hogy úgy őrzi e meg a szabadságát, ha a rendszernek behódolva játszik a túléléséért, avagy nem lesz ennek a rendszernek a játékosa.

A legfőbb kérdés, hogy alapvető emberi normákat be nem tartó kormánnyal szabad-e együttműködni bármilyen kompenzációért?

Szerintem nem.

A kollaboráció, az engedelmesség konzerválja a gonoszt, a mindenre elszánt korlátlan hatalmat.

Közismert, hogy az együttműködésre, engedelmességre és törvénytiszteletre felszólított zsidóságot 1944-ben ez a gyakorlat nem mentette meg. Amire éppenséggel a kompromisszumkész schwezoffdávidoknak is emlékezni illenék.

Garai-Édler Eszter

Az érpataki modell – jelenet a filmből.

A holland rendező, az izraeli-holland Benny Brunner, és a német riporter, Keno Verseck dokumentumfilmje egy szabolcsi településen a kirekesztettség térbeli koncentrációját mutatja be, vagyis klasszikus értelemben egy 21. századi gettólétet dokumentál az Európai Unió közepén.

Érpatak lakói fizikai és mentális értelemben megnyomorított emberek, akiket meghunyászkodásra és feltétlen engedelmességre kényszerítettek. Érpatak a náci ideológia újraéledésének kísérleti telephelyévé vált, és ez náci vircsaft ma Magyarországon – nemcsak a film készítői, hanem a vállalt elnevezése szerint – modellként szolgálhat.

Az érpataki modell – jelenet a filmből.

A nemzetiszocialista eszméket nyíltan bevállaló polgármester és a helyi lakosság közötti viszony példa lehet! A „gettólakók” izolálása, megrendszabályozása ugyanis kulcsfontosságú tényezője napjaink kormánypolitikájának.

A jórészt cigány magyarok lakta településen Orosz Mihály Zoltán polgármester a helyi romák munkakerülő, munkamegtagadó és bűnöző voltát „bizonyíthatja” és hirdetheti. A méltóságuktól, emberi és polgári jogaiktól erőteljes megfosztottságban élő emberek sorsa országunk szörnyűséges múltjára emlékeztet, ami előkészítette a magyar zsidóság tragédiáját. A helyi kiszolgáltatottság, az embertelen körülmények kialakításának indoka is erre utal: a romák „gettósítására”, szegregációjára a többség érdekéből, azaz társadalmi érdekből van szükség.

Az érpataki modell – jelenet a filmből.

A romáknak nincsenek hagyományos válaszai az üldöztetés, kirekesztés ismert formáira. Nem tudom, hogy mennyi idő kell annak felismeréséhez, hogy a náci eszmék megvalósításának napi gyakorlata mire vezethet. A romák szervilis együttműködése a hatalommal, a mindennapi követelések teljesítése folyamatosan rontja a helyzetüket. Csak hosszú évek szenvedései árán alakulhat ki közöttük, és az érpatakiak között, ha egyáltalán kialakul a helyi közösség egészséges ellenállási gondolata. Félek, hogy akkor más késő lesz.

A magyarországi holokauszt egyedülállóan gyors lefolyásának legfőbb oka éppen a közösség egészséges ellenállási gondolatának hiánya volt. Ha ennek kialakításához roma honfitársaink nem kapnak szervezett, tömeges segítséget, semmi nem menti meg a társadalmat egy újabb tragédiától.

A meghívó és az esemény további részletei itt megtekinthetőek.

„Él az, aki eleven”

AZ ELEVEN SZABADSÁGRÓL Fischer Ádámmal és Kőszeg Ferenccel A SZABADSÁG TÉREN, AZ ELEVEN EMLÉKMŰBEN szeptember 14-én este hétkor: „A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága.”

Csaknem száz éve írta le ezt a mondatot Rosa Luxemburg A szociáldemokrácia válsága című alkotásában, ahol a szociálsovinizmust bírálta.

Sokak szerint a baloldali liberalizmusnak ez a mondat a gyökere.

A szabadság akkor eleven, ha mások szabadsága is. Az élet nem lehet ott szabad, ahol másképp gondolkodni nem szabad. Ezért a szabadság híveinek a velük szemben állók jogait is meg kell védeniük. Ez a szabadságért tenni akarók kötelezettsége jó ideje már.

Napjainkban sajátos kérdéseket vet fel ez a kötelem. Amelyekre együtt keresi a választ egy nyilvános beszélgetésen Fischer Ádám karmester, a Magyar Helsinki Bizottság tagja és Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság megalapítója és első elnöke.

Fischer Ádám a Szabadság téren.

A kérdések, amelyekről biztosan szó esik:

– Szabad-e, érdemes-e, szükséges-e a Jobbikkal vitázni egy demokratának?

– Szabad-e, érdemes-e, szükséges-e figyelmen kívül hagyni a nézeteiket?

– Ha nem szabad, nem érdemes és/vagy nem szükséges velük vitázni, mennyire lehetséges izolálni őket?

– Figyelmen kívül hagyható-e a csaknem egymillió Jobbikra szavazó választópolgár véleménye?

Hogy mi mindenről beszélnek még, az a részvevőkön is múlik.

Házigazda: Édler Eszter

A Jobbikról szóló sorozatunk második részében Juhász Attilával, a Political Capital vezető elemzőjével beszélgetünk (2015. szeptember 17., csütörtök 18:30–20:30 – Szabadság tér)

Náci, szélsőjobboldali, radikális populista?

Milyen párt a Jobbik?

Kik a szavazói, hogyan változott szavazótáboruk összetétele az elmúlt években?

Hogyan változott a Jobbik politikája 2010 után?

Miben áll a sikerének titka?

Miért nem talál fogást a Jobbikon a FIDESZ és a demokratikus ellenzék?

Hogyan szorítható vissza a Jobbik?

Melyek a szélsőjobboldal elleni harc hatékony, innovatív „jó gyakorlatai”?

Házigazda: Rényi Ágnes

***

Az Eleven Emlékmű csoportot a Szabadság téri, német megszállási emlékmű elleni tiltakozás hívta életre. A csoport első flashmobja során a Szabadság téri emlékmű kijelölt helyszínére köveket, mécseseket, emléktárgyakat, valamint két fehér széket helyezett el. A székek a társadalmi párbeszéd szükségességét szimbolizálják. Később, amikor elkezdődött az emlékmű építése, a csoport 12 fehér széket tett ki a térre és elindította azt a beszélgetésfolyamot, amely azóta is rendületlenül tart. Kezdetben főleg a történelmi emlékezet és a társadalmi felelősség kérdéseiről beszéltünk, később – a székek és a résztvevők számával – a témák köre is bővült.

Az elmúlt egy évben minden fontos társadalmi kérdés szóba került. A beszélgetésekhez szakértő vendégeket hívtunk/hívunk, akik témafelvetéssel indítják el a diszkusszív folyamatot. A Szabadság téren folyó beszélgetések mindenki számára hozzáférhetőek, azokba bárki bekapcsolódhat. Az általános hozzáférés garantálja a vita spontaneitását, elevenségét és sokoldalúságát. A nyilvános térben alkalom nyílik olyan emberek találkozására, akik egyébként egymástól társadalmilag teljesen elszigetelten élnek. Márpedig a vélemények elmozdulására – amire a társadalmi változáshoz szükség van –, csak a különböző csoportok, kapcsolathálózatok érintkezési pontjain van esély. Ezeken a metszéspontokon természetesen feszültségek is adódnak, ezért a beszélgetéseket egyszerű moderációs szabályokkal igyekszünk kordában tartani.

Eleven Emlékmű – az én történelmem

Eleven beszélgetés

Megrendültem. És a szolidaritásomat fejezem ki a meggyilkolt lány családja, barátai és mindazok előtt, akik közel álltak hozzá. Osztozom fájdalmunkban. Nagyon nehéz tudomásul venni, hogy egy fiatal élet ilyen értelmetlenül és kegyetlenül fejeződjék be. Erre nincsenek szavak!

Shira Banki 16 évesen halt meg.

A fundamentalista vallási fanatizmus minden formája mindenütt megtalálja a gyűlölete tárgyát. Ezért mindenütt elítélendő. A szélsőségesség is. Az intolerancia is.

Az intolerancia legkülönfélébb formáinak gyakori előfordulása Izraelben (ahogy Európában is) aggodalomra ad okot. Fontosak és halaszthatatlanok az ezek előfordulását gátló politikai és vallási intézkedések meghozatala. Olyan előírások szorgalmazása, bevezetése, amelyek nemcsak a szélsőséges tevékenységek terjedésének a leküzdését, hanem a tevékenységek megelőzését is szolgálják és a szélsőségesség, az erőszak és az intolerancia felszámolását segítik.

Nem kérdéses, hogy a szélsőségesség természetéből eredően megosztó és erőszakhoz vezet. Európa és a zsidó nép már megtapasztalta ezt. Az izraeli emberek nem csupán elvetik, megvetik és irtóznak tőle, hanem évtizedek óta harcolnak ellene.

A békés és biztonságos élethez való jog a polgári jogok egyike. A védelme valamennyi demokrata kötelessége. A szélsőségesség elleni küzdelem ezen alapul, amiért is összekötendő a szolidáris, igazságos társadalom folytonos építésével, formálásával.

Mert egy ilyen társadalomban a szélsőséges (baloldali, jobboldali, neoliberális, katolikus, zsidó, muzulmán, vagy éppen piréz) eszme nem engedhet gyökeret.

Shira bátor lány volt.

Kitartott és kiállt amellett, hogy a békés és biztonságos élethez való jog mindenkit megillet (ha meleg, ha roma, ha bevándorló, ha muzulmán, ha kersztény, ha piréz, ha zsidó), mert azt szerette volna, hogy egyetlen ember se szenvedhessen, egyetlen embert se érhessen bántódás a származása, vallása, neme, szociális helyzete, nyelve, nemzetisége, szexuális vonzalma miatt.

Rettenetes, hogy bátorságába belepusztult.

Garai-Édler Eszter

Az alkotmányos szinten kiherélt szociális és alapvető emberi jogok felett közösen érzett aggodalmunk és tevékenységünk hozott össze Kiss Anikóval. A szegénység, a rasszizmus, az antiszemitizmus voltak a hívószavak, az egyre növekvő tömeges kiszolgáltatottság.

Kiss Anikó, Jó Ember díj 2015. Fotó: Garai-Édler Eszter.

A gonosz és mindig más színű orbáni hatalom Magyarországon bizarr világot kínál: a Horthy-kultusszal, annak minden szégyenét vállaló rituáléival és nyelvezetével a rasszista ideológiát táplálja. A mostani rendszer tudatosan mélyszegénységbe lökte a társadalom jelentős hányadát, és a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a romaellenes érzelmek és homofóbia gerjesztésében érdekelt.

Közel hét éve annak, hogy Anikó felfigyelt antirasszista tevékenységemre, és egy személyes összejövetelre invitált. A Nyitott Műhelyben beszéltük meg az első találkozónkat, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Határozott, intelligens, jó humorú és szerény, szuggesztív, szenvedélyes és érzékeny egyéniséget ismerhettem meg benne. Anikó lenyűgöző szolidaritással, empátiával, aggodalommal és önzetlen tenni akarással beszélt roma embertársainkért tett erőfeszítéseiről, a szegénység elleni küzdelméről. Azóta is rokonszenvvel figyeljük, olykor segítjük egymás civil tevékenységét.

Kiss Anikó – Jó Ember díj – 2015. Fotó: Garai-Édler Eszter.

A hátrányos helyzetű emberek – köztük a roma népesség – sanyarú sorsa ekkortájt már katasztrofális volt. Anikó valamilyen civil segélyszervezet létrehozásában, a társadalmi szolidaritásra ösztönző, nagyszabású megoldásban gondolkodott.

Hosszú és küzdelmes munkája során sikerült elérnie, hogy a bennünk lévő lelkiismeret hangját szélesebb körben is hallhatóvá tegye. A szegénység ellen vívott küzdelme fontos állomáshoz érkezett, amikor életre hívta a Szociális Csomagküldő Mozgalmat (SzoCsoMa), – ma már több mint ezer tagja van – amely a mélyszegénységben élő, nagyrészt vidéki romákat hívatott támogatni. A szervezet aktivistái magánemberek, akik folyamatosan gyűjtenek össze alapvető élelmiszer- és ruhaadományt, azt gondosan becsomagolják, majd postára adják. Ma már a mélyszegénységben élő rászoruló családok, gyermekek százai részesülnek ebből a humanitárius segítségnyújtásból, amely számos esetben bizonyult életmentőnek. Az adományok mellett lelki támogatást, vigasztalást, tanácsadást és esetenként jogvédelmet igyekeznek biztosítani a súlyos diszkriminációt elszenvedő, mélyszegénységben, szegregátumokban élő embertársainknak.

Jó Ember díj, 2015. Fotó: Garai-Édler Eszter

Kiss Anikó a társadalmi szolidaritáson alapuló tudatos közösségépítő tevékenységének elévülhetetlen érdeme van: az embereket önálló, felelősségteljes gondolkodásra, valódi cselekvésre tanítja. Ennek megtartása és erősítése érdekében magas színvonalú tevékenységet, és kitartó munkát végez.

Pécsváradi vár. Fotó: Garai-Édler Eszter.

A Káplár László emlékére alapított Jó Ember-díjat 2015. április 25-én szombaton Kiss Anikó vehette át a pécsváradi vár lovagtermében. Judit Hagner, Németországban élő magyar szobrász simogató emberi kezet mintázó alkotását a Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány kuratóriuma ítélt oda.

Az elismerés átadását követően az ünnepség hagyományosan a zengői bánáti bazsarózsák termőhelyén megrendezett piknikkel zárult.

A bánáti bazsarózsa. Fotó: Garai-Édler Eszter.

Arany János gyönyörű sorai jutnak eszembe Anikóról: „A legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben!” Egy biztos: Anikó az emberi élet értelmén nem töpreng, ő aztán tudja, hogy mi az! Éppen ezért ezt az elismerést nálánál senki jobban nem érdemelhette volna ki!

Még nagyon sok ilyen Jó Embert kívánok Magyarországnak. Soha nem késő embernek maradni az embertelenségben.

Garai-Édler Eszter

*

Ady Endre: Ember az embertelenségben
„Szivemet a puska-tus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.”

**

„SZOCIÁLIS CSOMAGKÜLDŐ MOZGALOM!

Csatlakozz!!! Miből áll?

Összegyűjtesz személyre, segítendő családra, közösségre szabottan fölösleges, háztartásotokban nélkülözhető, akár bolhapiaccon kapható tárgyakat, eszközöket. Falbontó felsorolja mi kell, de magad is kitalálod, mire lehet szüksége a szegregátumi mélyszegénységben élőknek, vagy a hozzánk hiteles közvetítőn keresztül forduló közösségeknek. A postai szállítási költség nem horribilis. Az ötlet onnan jött, hogy barátnőm elmesélte: egy szélnek eresztett volt apáca folyamatosan minden keresményét szegényeknek készített csomagok küldözésére áldozta. Engem lenyűgözött ez a lehetőség, a segítés kreativitása…

Kipróbáljuk?

Kiss Anikó: Társadalmi Falbontó”

Segíts a SZoCSoMa-nak, hogy segíthessen!
Számlaszám: IBAN: HU83 10400140-50526565-74491081
Számlavezető bank neve, címe: K&H Bank Zrt.
1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 9.
Oltalom Karitatív Egyesület tartalék alszámla (A SZOCSOMA – részére elkülönítve)
Kedvezményezett neve, címe: Oltalom Karitatív Egyesület
1086 Budapest, Dankó u. 9.
Devizanem: HUF
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Megjegyzés rovatba: az „adomány” szó írandó

Az Öreg Borász c. szobor avatása a sukorói borjúvölgyben. Fotó: Hatházi Ibolya.

A vasból és acélból készült alkotás – a hely szelleméhez illő kedves figura – Sukoró község egykor jelentős szőlőművelési és borászati kultúráját idézi fel. A mű ezekre a hagyományokra alapozva értékmegújító, értékmegőrző és értékteremtő erejű. A település kulturális életének fellendítéséhez, vonzóvá tételéhez – a tájegység csodálatos természeti adottságain túlmenően – a helyi művészek alkotóereje mindig jelentősen hozzájárult.

Az Öreg Borász c. alkotás. Fotó: Schieder Nándor.

Ám a FIDESZ-KDNP kormány a kulturális, oktatási, művészeti és közművelődési célú programokat, alkotásokat, az alkotó közösségeket, a művészeket – főként az ideológiailag nem elkötelezetteket – ellehetetlenítő szemlélete ma már odáig jutott, hogy pl. „Az Öreg Borász” című alkotás is kizárólag önerőből, a helyi szőlősgazdák összefogásával és lelkesedéséből jöhetett létre. Ahogy hallottam a lelkesedés olyan töretlen és erős, hogy a sukorói művészek nem kis feladatra vállalkoztak. A közeljövőben a Szabadság téri megszállási emlékmű, az ún. hazugság szobra ellen, minden ízében igaz, történelmileg hiteles szoboralkotását szeretnék megvalósítani. HAJRÁ!

Barbácsi Simon Gábor (jobbra). Fotó: Garai Édler Eszter.

Sukoró község a Velencei-tó és a Vértesalja tájegységbe ágyazott, csodálatos fekvésű és festői szépségű panorámájú település, amelyet a vidék gyöngyszemének is neveznek. Földrajzi adottságának köszönhetően egykor jelentős szőlőtermesztő vidék volt, de mára jelentősen lecsökkent a szőlőterületek nagysága. A település üdülőterületté vált, ma már csak hobby szinten foglalkoznak szőlőműveléssel és borkészítéssel.

Borlovag és a mester, Barbácsi Simon Gábor. Fotó: Garai-Édler Eszter.

Minden borbarátnak, borturistának melegen ajánlom a Borjúvölgyi Pincesort, hiszen „Az Öreg Borász” szobra a művészet meggyőző erejét bizonyítja, a kellemes helyi bor élvezete pedig igazi élmény nyújt!

Kellemes sukorói bortúrát kívánok, mert: „ami a Balatonnak Badacsony, az a Velencei-tónak Sukoró.”

Garai-Édler Eszter

Gyertyagyújtás. A képen: Garai-Édler Eszter. Fotó: Lengyel Juli.

A Haggádában négy fiú szerepel

A széder-esti pészachi történet és annak tanítását a „Meséld el fiadnak” bibliai parancs adja. A zsidó rendtartás szerint Széder estén az Egyiptomból való kivonulásról szóló történetet négy különböző típusú gyermek lelki alkatához alkalmazzák. Az egyik – okos, a másik – szemtelen, a harmadik – jámbor, a negyedik – „olyan, hogy még kérdezni sem tud”. És mindegyiknek sorban válaszolni kell.

Szédertál. Fotó: Garai-Édler Eszter.

A Pészách történetének átadása minden nemzedék számára elengedhetetlen. Emlékezz a múltra, hogy becsülni tudd a szabadság szépségét és átérezd a vele járó felelősséget.

Közösségünk alapító rabbija Dr. Raj Ferenc mint mindig, két nyelven, magyarul és angolul vezette le a kivonulás történetét, amelynek alapjául az 1936-os, Ézsajás vallásos társaság által kiadott Kner-Haggáda alapján saját kiadású „szertartáskönyvének”, a Haggádának szövege szolgáltatta. A Haggáda egy-egy példányából mindenkinek jutott, így követhette a felolvasást.

Dr. Raj Ferenc és Colleen Bell. Fotó: Gróf Tamás.

A Bét Orim Reform Zsidó Közösség Széder-estéjét személyes jelenlétével az Egyesült Államok 2015. január 21-én kinevezett nagykövete, Colleen Bell is megtisztelte.

Klein Judit énekes, az imák, a klezmer és a jiddis dalok fantasztikus tolmácsolása, valamint Neumark Zoltán kiváló zongoraművész játéka különösen megragadó erejű volt.

Széder-est a Bet Orimban. Fotó: Gróf Tamás.

A kivonulás történetének elbeszélése, a szimbolikus ételek elfogyasztása, a finom vacsora és a közös éneklés igazán bensőségesen és meghitt hangulatban zajlott le.

Lesáná hábáá Birusálájim! Jövő évben Jeruzsálemben!

Chag Sameach

Garai-Édler Eszter

*

Bét Orim

(1) A Bét Orim 2006-ban alakult meg, Magyarország második reform zsidó közösségeként. 2007-ben bekerült a magyarországi egyházak nyilvántartásába. 2011-ben az egyházi státusától és ennek minden anyagi és erkölcsi vonzatától megfosztották. A közösség az 1848-ban alapított és 1852-ben feloszlatott Pesti Középponti Reform Zsidó Egylet jogutójának tekinti magát, vagyis az egykori magyar zsidó progresszió hagyományait követve újra kívánja éleszteni a modern vallási életet. Bét Orim Reform Zsidó Közösség magyarországi tagszervezete a legnagyobb nemzetközi zsidó vallási szervezetnek, a Progresszív Zsidó Világszövetségnek (World Union for Progressive Judaism (WUPJ). A közösség alapító rabbija Dr. Raj Ferenc. A Bét Orim szavak azt jelentik, hogy a Fények Háza. Az „orim” szó fény a „bét” szó jelentése ház. Bét Orim/Fények Háza név arra utal, hogy a világosság, a jóság, a haladás otthona kíván lenni.

Március 19-én hajnali 4 órakor indult meg a „Margaréta I.” hadművelet, Magyarország német megszállása.

1944. március 19-én nem az a legszégyenletesebb, hogy a német bevonulással szemben az ország semmi ellenállást sem tanúsít, ez, ismerve a honvédtisztikar nácibarát szellemét, eleve kizárt volt. A gyalázat az, hogy a Horthy Miklós által kinevezett hazaáruló kormánytól le a közigazgatás minden szintjéig, a 600 ezer zsidó származású magyar állampolgár halálba deportálását bonyolító csendőrségig teljes, sőt lelkes volt az együttműködés.

Szabadság téri Eleven beszélgetés: 2015. március 19. 17.30-kor.

Vendégeink:

Szegő Iván Miklós történész, az 1956-os Intézet kutatója
Christopher Adam, történész, az ottawai Carleton Egyetemen
tanára, a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője

Moderátor: Édler Eszter

Osszátok meg ti is, hogy minél több emberhez eljusson a programunk!

*

Forrás: Bundesarchiv.

Az Eleven Emlékmű csoportot a Szabadság téri, német megszállási emlékmű elleni tiltakozás hívta életre. A csoport első flashmobja során a Szabadság téri emlékmű kijelölt helyszínére köveket, mécseseket, emléktárgyakat, valamint két fehér széket helyezett el. A székek a társadalmi párbeszéd szükségességét szimbolizálják. Később, amikor elkezdődött az emlékmű építése, a csoport 12 fehér széket tett ki a térre és elindította azt a beszélgetés-folyamot, amely azóta is rendületlenül tart. Kezdetben főleg a történelmi emlékezet és a társadalmi felelősség kérdéseiről beszéltünk, később – a székek és a résztvevők számával – a témák köre is bővült. Az elmúlt 9 hónapban minden fontos társadalmi kérdés szóba került. A beszélgetésekhez szakértő vendégeket hívtunk/hívunk, akik témafelvetéssel indítják el a diszkusszív folyamatot. A Szabadság téren folyó beszélgetések mindenki számára hozzáférhetőek, azokba bárki bekapcsolódhat. Az általános hozzáférés garantálja a vita spontaneitását, elevenségét és sokoldalúságát. A nyilvános térben alkalom nyílik olyan emberek találkozására, akik egyébként egymástól társadalmilag teljesen elszigetelten élnek. Márpedig a vélemények elmozdulására – amire a társadalmi változáshoz szükség van -, csak a különböző csoportok, kapcsolathálózatok érintkezési pontjain van esély. Ezeken a metszéspontokon természetesen feszültségek is adódnak, ezért a beszélgetéseket egyszerű moderációs szabályokkal igyekszünk kordában tartani.

Garai-Édler Eszter

Köszönjük, hogy a hideg téli idő ellenére is kiálltatok a kirekesztés, az előítélet, az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen és határozottan elutasítottuk a Horthy-kultuszt, annak minden szégyenét vállaló rituáléival és nyelvezetével a rasszista, szélsőjobboldali ideológiát, a demokráciaellenes nézeteket, amely nyíltan rasszista, antiszemita, romaellenes, homofób, és antiliberális.

Köszönjük azon embertársainknak is, akik ma csak lélekben lehettek velünk.

Külön köszönet illeti meg Dr. Deák Dánielt és Mécs Imrét a kiváló beszédekért, valamint köszönet és elismerés Zsolnai Júliának, Téri Sándornak és Garai Róbertnek, akik ragyogóan tolmácsolták az írók és költők műveit.

Garai-Édler Eszter

Fotó: Kardos Dániel, B. Molnár Béla és Róna Péter

Mécs Imre a 2015. február 8. budapesti antirasszista tüntetésen.

Prof. Deák Dániel. Fotó: B. Molnár Béla.

„Kelj Fel! Soha többé rasszizmust – Revolt! No more racism! Fotó: B. Molnár Béla

Szabadság tér 2015. február 8-án. Fotó: B. Molnár Béla

No More Racism tüntetés Budapesten 2015. február 8-án. Fotó: Kardos Dániel.

„Kelj Fel! Soha többé rasszizmust – Revolt! No more racism! / Fotó: Kardos Dániel.

No More Racism tüntetés a Szabadság téren. Fotó: Róna Péter.

Kelj fel a rasszizmus ellen! Fotó: B. Molnár Béla

No More Racism tüntetés Budapesten / Fotó: B. Molnár Béla

Beszámolók a tüntetésről: