Fotó: Canadian Jewish News

Már mint gyerek érdekelte a jog. Apja is jogász volt, így ő vitte tovább az apja szakmáját. Az egyetem befejezése után egy híres New York-i ügyvédi iroda alkalmazásába került. Ma a UN Watch vezetője. Mi is ez a szervezet? Alapjában véve egy zsidó organizáció, az American Jewish Committee (röviden AJC) szervezete az ENSZ keretein belül. Egy olyan teljesen független szervezet mely az ENSZ, vagy az UNO égisze alatt tevékenykedik, de döntéseiben senki és semmi sem befolyásohatja. A szervezet 1993 ban jött létre. Fő feladata az Izraelt igazságtalanul elítélő UNO határozatok felülvizsgálata, illetve az alapvető emberi jogok betartása tekintet nélkül, hogy azt ha megsértették, megpróbálja azt felülvizsgálni illetve kivizsgálni.

Mégis hogyan került a montreáli születési Hillel Neuer a szervezet élére? Egyik kollégája a New-Yorki ügyvédi irodában szólt neki, hogy megüresedtt egy hely a szervezetnél próbáljon meg jelentkezni. Megpróbálta, és a jelentkezését elfogadták. Ami számára csábító volt, hogy a szervezet székhelye Genfben, tehát Európában van, és eleve szeretett volna egy kicsit átruccanni az öreg kontinensre. Mikor egy riporter késöbb megkérdezte tőle, hogy tud szinte naponta „napra kész lenni” így válaszolt:

-Senki sem tud napra kész lenni. Általában arról szoktak kérdezni amiben jártas vagyok. Ha egy rákspecialistát kérdeznek akkor olyan szakmai kérdéseket tesznek fel neki amikre tudja a pontos választ. Engem általában az Emberjogi Bizotságról, az UNO-ról és Izraelről szoktak kérdezni. Én ezekben vagyok otthon.

-Egy studióbeszélgetés alkalmával hogyan tud felkészülni?- volt a következő kérdés.

– Hazudnék ha azt mondanám, hogy fel lehet készülni egy ilyen interjúra. Szerencse is kell hozzá.

– Csak szerencse?

– A 2014-es Al Jazeera ripont során szerencsém is volt, és ez nagyon közrejátszott. Végig arra játszott a riporter, hogy kizökkentsen a béketűrésből. Olyan arrogáns és vérlázító kérdésekkel bombázott az egész riport során.

– Látszott viszont, hogy ön végig megőrizte a nyugalmát, és végig ura volt a helyzetnek. Hogyan képes ennyire megőrizni a „lélekjelenlétét” ?

– Most ne nevessen ki, de sokat segit nekem, hogy kanadai vagyok. A kanadaiak hiresen nyugodt emberek. Az UNO Emberi Jogi szervezetében nagy szükségem van erre, amikor szinte gátlástalanul szegik meg az alapvető emberi jogokat. Ilyenkor a higgadtságom is sokat segít.

– Gyakran kell Önnek olyan diktatórikus nagyhatalmakkal szembe szegülnie mint Oroszország vagy Kina. Nincs önben egy szemernyi félelem sem? Putyin elteti lábalól azokat aki kritizálni merik, tekintet nélkül, hogy az illető orosz vagy sem.

– Egyik professzorom, Irwin Cotler professzor, most hozta nyilvánosságra, hogy amikor vállalta Saranszky védelmét, és tanácsokat adott Nelson Mandela ügyvédjének is, Oroszországban meg akarták mérgezni. Szerencsére nem sikerült. De ott vannak például a terrorista szervezetek — az ISIS is — akik hidegvérrel gyilkolnak meg bárkit . Genfben és a szervezetekben a diplomáciai keretek közt folynak a tárgyalások, ám az embernek természetesen tisztában kell lennie azzal, hogy sokszor a diplmáciai nyelv vagy védelem sem segít, ugyan úgy áldozattá válhat.

– Sokszor vádolják önöket és a szervezetét „részrehajlással”, Izrael esetében.

– Az UN Watch valóban legtöbbször Izrael esetében lép közbe, de nem lehet ezért részrehajlással vádolni. Morris Abraham aki egyébként Martin Luther King ügyvédje is volt 1993-ban alapította a szervezetet. Mikor nyugalomba vonult akkor hozta létre a szervezetet, és elsőrendű feladatának tekintette, hogy az UNO-n belüli egyoldalú és elfogult döntéseket felgöngyölítse és újra tárgyaltassa. Amikor a palesztínok jogairól beszélt, feltárta azokat a törvénytelenségeket is amiket Izrael követett el, dacára annak, hogy előtte pont Izraelt jogtalanul elítélő palesztín határozatok ellen lépett fel. Sajnos a helyzet mára annyira egyoldalúvá vált, hogy az UNO-t ebben a kérdésben már alig lehet kompetens szervezetnek tekinteni. A mi munkánknak tényeken kell alapulnia. Nem hiába idéznek minket olyan nemzetközi orgánumok mint a New York Times, vagy az Independent, de néha még az Al Jazeera is.

– Van esélye annak, hogy a vilég vezetői érdemben tudjanak tárgyalni egymással?

– Attól függ kikre gondolunk. Nehéz elképzelni, hogy a szabad világ vezetői képesek közös nevezőre jutni a mai nagy diktátorokkal. Egyfajta bizar helyzet állt elő Donald Trump hatalomra kerülésével. Éppen a napokban hozott szerintem egy jó döntést, hogy Nikki Haley-t nevezte k az UNO új nagykövetének. Úgy érzem vele jó irányba fognak fordulni a dolgok. Theresa May pedig olyan kijelentést tett, hogy az emberi jogok védelme, akadályokat gördít a biztonság elé. Meg kell változtani a jelenlegi játékszabályokat. Az emberi jogokat soha sem lehet semmibe venni. Meg kell találni az egyensúlyt. Egy terrorakció megakadályozása az emberi élethez való jog védelme. Mint ahogy az is, hogy nem tartóztatnak le és kínoznak halálra ártatlan embereket. Nem lehet semmibe venni az alapvető emberi jogokat, mert akkor alapvető társadalmi és morális értékek semmisülnek meg. Kétségtelenül nagy dilemma előtt állnak a világ vezetői, és a válaszaik nem egyértelmüek. Érdekes kettős mércével állun szemben. Azok az országok amelyek legelőször és leghatározottabban itélik el Israelt, egy adott helyzetben azonnal készek beáldozni az emberi jogokat is.

– Ha most lehetősége volna megválasztania kivel szeretne beszélgetni és találkozni, kik volnának azok a személyek?

– Például Patrick Moynihan-nel, vagy Abba Eban-nel, talákoznák szívesen, ha vissza lehetne őket onnan felülről hozni. Mindketten kitünő szónokok voltak.

– Ha valami csoda folytán kitörne hirtelen a világbéke, és mindenütt tiszteletben tartanák az alapvető enberi jogokat, mihez kezdene?

– Én is gondolkoztam már hasonlókon. Nehéz lenne a döntés. Talán a szinjátszás.

(A cikk Edit Siev riportja alapján készült.)

Avi ben Giora

Nem volt most semmi nagy előkészület, ám sokáig egy „reklámplakát” árnyékolta be, és tette kétségessé a látogatást. Soros György arcképével díszitett plakátok százai díszelegtek szerte az országban. Izrael a külképviseletén keresztül fejezte ki nemtetszését. Nevezetesen, hogy a Sorost elítélő plakátok alkalmasak az antiszemitizmus erősítésére. Hogy ennek, avagy másnak a hatására, de elrendelték a plakátok eltüntetését  és az ok az mai napig homályos. Előzőleg maga Netanjahu is nemtetszésének adott hangot, és helyeselte az izraeli nagykövet tiltakozó jegyzékét, amit azonban ésőbb visszavont sokak csodálkozására. Tehát a látogatása eleve egy kissé feszült légkörben zajlott le. Mielőtt Budapestre érkezett, Európában is járt, sőt Budapestről Páriszba utazott.

Felmerül a kérdés, ugyan minek jött Izrael miniszterelnöke Budapestre tárgyalni? Többféle találgatások kaptak szárnyra. Egyesek szerint, Izrael attól tart, hogy ha a paksi atomerőművet bővítik, Magyarország nehézvizet, vagy másfajta atombomba előallításhoz szükséges anyaggal látja majd el Iránt. Akik erre tippelnek vagy még most is ebben hisznek, el kell felejtsék. Magyarország annó aláírta az atomenergia békés célu felhasználásáról szóló egyezményt. Tudjuk pénz beszél kutya ugat, de itt sokkal többről van szó.

Egészen más volt a látogatás célja. Egyfelől tárgyalni újabb befektetési lehetőségekről, másrészről pedig a visegrádi négyekkel egyfajta egyeztetés is történt. Izraelnek Magyarországon elég sok jövedelmező, ma is működő befektetései vannak. Gondoljunk csak a világviszonylatban is jelentős helyen álló TEVA gyógyszergyárra. Sok ezernek biztosít mai napig munkát.

Egy újabb befektetés képe meg igen csak kedvezően alakul. A világ egyik legnagyobb akkumulátor gyára készül megnyitni új üzemét. Ha sikerül nyélbeverni az üzletet, első körben kb. hatvanezer új munkahelyet teremtenének. A szomszédos Szlovákia és a visegrádi négyek többi országa is jelentős hasznot húzhatna belőle, hiszen a TESLA egy nagy összeszerelő műhelyt tervez a térség valamelyik országában.

Ám a gazdasági fejlesztések mellett politikai célja is volt a látogatásnak. Nem akarom felemlíteni, csak érdekesség képpen, hogy a magyar szélsőjobb megfékezése és nagyobb ellenőrzés alá vétele is szerepelt a tárgyalásokon. Orbán pár héttel a látogatás előtt még Horthyt nagy államfőnek nevezte, de a tárgyalások során módosította, ahol már elítélte tevékenységét, sőt azt mondotta, hogy ilyen mégegyszer nem történhet meg Magyarországon. Netanjahu ezután megemlítette, hogy Izrael nagyobb együttműködésre törekszik a visegrádi négyekkel. Tette ezt a kijelentését akkor, amikor az EU egységesen szembefordult szinte az összes visegrádi négyek országának akarátval a migráns kérdésben. A támadás fő célpontja az volt hogy ezek az országok semmilyen körülmények közt nem hajlandóak menekülteket befogadni. Az EU hiába próbálja kierőszakolni, hogy legyen kötelező kvóta.

Mindeddig elutasították a követelsét. Hogy Netanjahu mit igért be, vagy tett-e utalást ezzel kapcsolatban azt nem tudni. Minden esetre az EU nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy egyik „szövetségésüknek” gondolt ország, aki nem tagja az EU-nak megtorpedózza azon tervét, hogy a közép és kelet európai országokat hasonló képpen kezeljék amikor ezek még orosz “gyarmatok” voltak Európában. Hogy ezek milyen hatással lesznek Magyarország, illetve a többi visegrádi ország további megítélésében, az majd kiderül az elkövetkező hónapokban.

Avi Ben Giora

Elsőre az izraeli rendfenntarók és a katonaság értetlenül szemlélte az eseményeket. A sokadik eset után a helyzet tarthatatlansága miatt lépni kellett. Szinte mindenütt a repülőterekről ismert fémdetektorokat szereltek fel a beléptetési pontokra, melyek képesek kiszűrni bármilyen gyanús fémtárgyat.

Az intézkedés viszont kiverte a biztosítékot a palesztinok körében. A Templom hegy és annak környékének szabad látogathatóságáról a jordániai székhelyű Wakaf gondoskodik. Ám a ráháruló feladatnak nem képes eleget tenni. A térfigyelő kamerák, ugyan sok mindent rögzítenek, de hatásos védelmet nem tudtak biztosítani az Óvárost illetve a szenthelyeket látogatók számára. De emlékezzünk egy kicsit csak vissza ami esetleg érthetőbbé teszi a ma kialakult helyzetet.

Emil Salman / Haaretz

Nem is olyan régen, vagy 66 éve ugyan itt a Templom hegy közelében egy olyan gyilkosság történt, amely akkor is nagyon nagy jelentőséggel bírt, és az egész arab világot felrázta. Jordánia akkori királya I. Abdulla volt az áldozat. Pénteki imára indult az Al Akca mecsetbe. Ez 1953 juliusában történt. Jeruzsálem ez keleti része jordán felhatóság alatt állt. Egy támadó rálőtt a királyra közvetle közelről. Az egyik golyó a fejébe fúródott, ez okozta a halálát. Unokája, a későbbi király – Husszein – is megsebesült. Csodával határos módon túlélte a támadást mert a halálos lövedék megakadt egy medálban amit mindig hordott.

Az eset nagy port kavart akkor. Köztudott, hogy a Jordán Királyság lakosságának jelentős része palesztín. Husszein később az elhíresült Fekete Szeptember akció során jópár palesztínt likvidált. Hogy ez bosszú volt-e az akkori sebesülésért illetve nagyapja haláláért az kérdés. Utána a Jodániai uralkodó saját maga gondoskodott a biztonsáról. Egyes hírek szerint a hálószobájba is magával vitte a pisztolyát és a párnája alatt tartotta készenlétben.

Ezzel pusztán azt akarnám érzékeltetni, hogy ez a terrorhullám ami most vette kezdetét nem újkeletű. Hol volt akkor még Izrael mint „megszálló hatalom”. A palesztínok egyenesen sértésnek és kizárólag ellenük irányuló egyoldalú akciónak veszik az izraeliek mostani intézkedéseit. Egy muszlim vezető bojkottálta az egész intézkedést, és felszólította híveit, hogy ne menjenek imádkozni az Al Akcába. Többen a szabad téren kezdtek el imádkozni. Szerintem még azoknak is szeget ver a fejébe, hogy ugyan miért váltott ki ekkora arab tiltakozást az izraeli intézkedés, és a biztonsági rendszer megszigorítása? Normál esetben bárhol a világon hasonló intézkedéseket hoztak volna már sokkal korábban.

Eleve nem egy normális viselkedésre vall, amikor egy békésnek kinéző polgár táskájban méretes konyhakést találnak. Ugyn milyen indokot tudna kitalálni magyarázatképpen? Ott felejtette véletlen? Ha pedig egy frissen vásárolt késről volna szó talén hihető. De egyáltalán nem voltak frissen vásároltak ezek a szerszámok.

A megszaporodott ellenörzések következtében eljuttak az izraeli biztonsági szolgálat emberei a WAKAF jeruzsalemi irodájába. Több iratot és számítógépet lefoglaltak. Sőt! Magában a mecsetben is találtak olyan eldugott eszközöket, amik verekedések összecsapások során használatosak. Botok, kések, boxerek és házilag barkácsolt más fajta gyilkolóeszközök.

Természetesen az európai sajtó és a nagy békeharcosok mindezekről keveset, vagy egyáltalán nem is tesznek említést. Pedig jó volna már tudatosítani a világgal, hogy Izrael nem mint elnyomó hatalom lép fel. Egyszerűen a saját, és az idelátogatok érdekében tesz minden intézkedést. Ha megmutatnák a világ nagy nyilvánosságának, hogy egészen másról van itten szó, mint amit a hírekben mondanak talán végre lenne némi foganatja, és másfajta medrekbe terelné a mostantól leállított tárgyalásokat. A palesztínok nem hajlandók ezek után semmiféle tárgyalásokra. A nagy szabad világ persze ezt másképpen értelmezi, mint ahogyan kellene. Hiába, a médiaorgánumok is gyakran nekik dolgoznak, az ő „igazukat”
súlykolják.

Avi ben Giora

Mi is történt annó Dániában amikor egy újságban megjelentek a Mohamed karikatúrák? Az egész arab világ felháborodással fogadta ezeket. A látszólag magatehetetlen európai vezetők közül, sokan mondták azt, hogy a szólásszabadságnak van határa. Tartsuk tiszteletben egymás Isteneit, és ne sértegessük a más vallásuakat. Csakhogy amíg az európai betartja ezen együttélési szabályokat addig a muszlimok közül sokan nem. Mondjon valaki csak egy olyan gazdag olajállamot, ahol a más vallásuak építhetnek maguknak templomokat, vagy egyáltalán gyakorolhatják a vallásukat minden megkötés nélkül! Nem sorolnám fel ezeket, de szinte nincs is olyan arab állam ahol szabadon gyakorolhatná a hitéleti előirásokat, a nem muszlim vallású. Talán Egyiptomban és Jordániában. De a többi arab államokban szinte üldözik a keresztényeket és a minden más vallást. Legyen az hindi vagy budhista.

Ezzel szemben az európai elit „értéksemleges” és nem tud mit kezdeni az erős muszlim identításuakkal. Védekezésre szorul, holott Európa szinte valamennyi tagállamában a keresztény kultúra van elterjedve. Mióta megindult az egyre nagyobb menekültáradat, egyre jobban lehet észrevenni a napi életben, hogy vannak olyan muszlimok akik radikálisan szeretnék érvényesíteni a saját törvényeiket és lassanként ráerőltetni azt a keresztény gyökerekkel rendelkező világra. Az európai szekuláris világ magánügynek tekinti a vallást. Ám ez a gyakorlat nem érvényes az arab világra. Ott szinte mindent a vallás irányít. Éppen ezért is roppant nehéz a párbeszéd az európaik és az arabok közt. Sok európai vezető a párbeszéd híve ennek ellenére. Na de milyen párbeszédet akarunk mi, ha a másik fél nem érti, pontosabban nem akarja megtanulni a miáltalunk használt nyelvezetet? Nem nekik kellene megtanulni az itteni szokásokat viselkedési formákat? Nem teljesen értik azt a régi mondást mely szerint Rómában légy római.

A napokban az egyik televizíús vitaműsorban az osztrák külügyminisztert állították reflektorfénybe. Igen kényes témát választottak. Sebastian Kurz törvénybe akarja hozni a csador és más muszlim viseletek betiltását. A műsorban megszólaltattak egy albán származású nőt. Hamarosan parázs vita alakult ki. Doron Rabinovics aki zsidó származású és a holocausttal foglalkozó egyik kutatócsoprt tagja, vitázott Kurzcal. Azt mondta, hogy elutasítja és teljesen antidemokratikusnak tartja a tervezetet. Megemlítette, hogy ha Szaudibúl vagy más úgynevezett olajállamból küldöttség érkezik, azok tagjai nyugodtan viselhetik az arab világban megszokott viseleteket. Ha nekik lehetséges büntetlen viselni az ilyen viseleteket akkor egy teljesen egyszerű embernek ugyan miért nem? Rájuk miért nem vonatkozik a törvény ha egyáltalán lesz ilyen? És mutassanak akár egy olyan szervezetet is a világon ahol az arab képviselőtől megkövetelik a nyugati világban pontosabban a „fehéremberek” kutúrája szerinti megjelenést? Egy olyan szervezetet nem tudok most nagyhírtelen felhozni, ahol elkívánnák az arab országokból származó képviselőktől, hogy öltönyben nyakkendőben jelenjeke meg. Annó Jasszer Arafat mindenhová az azóta jelképpé váló kefiachban ment el. Senki sem tette ezt szóvá neki. Sőt! Az európai fiatalok is kezdték hordani mint fejfedőt vagy sálat.

Megemlítenék még egy érdekes példát. A török vendégmunkások annó Németországban kezdtek szerveződni, hogy a vallásukat érvényesítsék és elfogadtassák Németországban. Nem sikerült. Visszamentek Törökországba és ott hozták létre a vallási alapokon nyugvó pártjukat. Indultak a választásokon és meg is nyerték. Most ők vannak uralmon Ankarában.

2.

Az iszlám világ népessége száz év alatt megtizszereződött. Még nehezebbé vált a megélhetés. Az európai lakosság lassan de biztosan kezd kihalni. Az arab túlnépesedett országokból megindult a migráció az úgynevezett jóléti államok felé. Az Európai Néppárt meg téves helyzetelemzésével csak fokozza a bevándorlások erősödését. Azt hangoztatják, hogy akik Szíriából Európába mennek azok a politikai és ideológiai okok miatt menekülnek el. Részben igaz. Viszont sajnos nem telik el úgy hónap, hogy ne fognának el terrorista gyanus személyeket akik terrorcselekmények elkövetését tervezik. (lásd például Franciországot). Ám amiket manapság terjesztenek Bashar Assadról, nem teljesen állja meg a helyit. Az ellenzék ugyan úgy nem kiméli a polgári lakosságot, és ugyan úgy bombázza a kórházakat és más polgári épületeket mint Assad hadserege. Lassanként kezdenek rájönni az ellenzékiek is, hogy a terrorista bandák, akik eddig úgy voltak beállítva, hogy Assad ellen harcolnak csak, nem kimélnek senkit sem. A fanatikus muszlimok senkit sem kímélnek. Egyre többen állnak át a kormánycsapatok oldalára, avagy választják a bizonytalanba való elvándorlást.

Egy kis összehasonlítás. Annó az úgynevezett „arab tavasz” külföldi inspirációra indult meg. A kijevi Majdan téri tüntetés úgy kezdődött, hogy az emberek kivonultak a térre és tüntetni kezdtek a rendszer ellen. Az egyiptomi, szíriai forradalom is hasonlóan indult, amig aztán nem kezdődtek el az atrocítások. Manapság sokan olyan véleményen vannak, hogy a tüntetők közé fegyveres provokátorok keveredtek, akiket külföldi erők pénzeltek. Lehet találgatni, hogy ugyan kik is lehettek ezek a támogatók? Oroszok, esetleg mások? Azonos módszer, azonos tettesre enged meg következtetni. Köztudomású, hogy az arab világban Szaúdia, Qutar áll az események mögött. Ám részesei a történteknek a franciák, az angolók valamint Amerika Izrael és Törökország. Egy példa erre. Annó a Szuezi Csatorna államosítása kapcsán robbant ki a Szináji háború. Franciaország és Anglia előzetes egyeztetésbe kezdett Izraellel. Ezután mint úgynevezett „rendfentartó” erők próbáltak beavatkozni, ám eredménytelenül. Izrael elfoglalta a Szináj egy jelentős részít amely a késöbbiekben további konfliktusokat okozott a térségben, egészen a békeszerződés megkötéséig. Ezen államok egy érdekközösséget alakítottak ki egymásközt. Ezen érdekközösségnek ugyan miért nem volt érdeke, hogy megbuktassa Assad rendszerét, és elejét vegye a polgárháborúnak, amely késöbb átterjedt az egész térségre? Sokan azt mondták akkor, hogy Assad despóta. És ez nem elég indok? Sajnos manapság nagyon sok olyan arab vezető van akire ugyan úgy ráillene ez a jelző. Ugyan miért nem vállalták a beavatkozást azok akik most a beavatkozás mellett kardoskodnak? Ime erre is egy példa.

1952-ben Iránban demokratikus választások után került hatalomra Mohammed Moszadek. Első lépése az volt, hogy az angól és francia kézen lévő olajfinomítókat államosította. Mit tettek erre az „érdekeltek”? Szinte démonizálni próbálták az uj vezetőt, szankciókat hoztak ellene, és minden módon megpróbálták tönkre tenni. A nyugat sértve érezte magát, hogy egy új demokrácia beleszól az eddig megszokott üzleteléseibe. Megdöntötték a demokratikusan választott elnököt, és helyire a sahot ültették. Ezen felbuzdulva késöbb hasonló akcióra készültek. Amikor Nasser államosította a Csatornát. Balúl sült el az akció és közbe lépett a Szovjet hatalom. A régi recept alapján már nem lehetett az érdekeket megvédeni. Sziriában egyes lázadó csoportokat terroristáknak bélyegeztek. Kettős játékba kezdtek. Egyik oldalon embargó, ám hagytak egy kiskaput. Több mint másfél milliárdért adtak el fegyvert a lázadóknak.(meg ingyen is hozzájuthattak fegyverarzenálokhoz, amiket kormánycsapatok hagytak maguk után ha menekülniük kellett) Azt nem ellenőrizte már senki sem le, hogy valóságban ezek terroristák, és nem csupán rendszerellenes lázadók. A leköszönő Obamának még volt gondja arra, hogy egy kétszázmillós üzletet lebonyolítson. A NATÓ nem avatkozott be. A terroristák ki be járhattak Törökörszágba, ahova lopott olajat vittek fegyverekért cserébe.

Az oroszok ismét keresztülhúzták a nyugat számításait. Beavatkoztak a háborúba és folyamatos bombázásokkal elérték, hogy az iszlámista terroristák visszavonuljanak. Elemzők szerint idén talán lezárulhat a polgárháború. De mi lesz utána? Az iszlám állam átszerveződött. Előfordulhat, hogy átteszi fő működési területét Európába. A Közel Keleten „megszorultak” új harci területet keresnek. A Szináj félsziget jelentős részin szóródtak szét, és állandó gondot okoznak az egyiptomi biztonsági szolgálatnak, akik ezért kérték az izraeli biztonsági erők együttmúködést. Ám nemhogy alábbhagyott volna a tevékenységük. Éppen napokban lőtték rakétákkal Éjlátot, Izrael legdélebbi üdülővárosát. Szerencsére a „Vaskupola” rakétaelhárító rendszer sikeresen megsemmísítette a rakétákat, csupán anyagi kár keletkezett. Fokozódni fognak a terrorakciók, a merényletek és a robbantások.

Mondhatnánk az anyag nem veszett el, csupán átalakult. És mi lesz Európával? Először csak párhuzamos társadalmak jönnek létre. Méhány nagy nyugateurópai városban a nagy mecsetek köré már jelentős csoportok telepedtek le. Saját municipális rendszert építettek ki, sőt kezdik a pénzügyi alapokat is megteremteni. Külön bankjaik vannak, erre jelentős támogatással. Vajon elképzelhető, hogy Európa nagyobb városaiban a bevándoroltak főlénybe is kerülhetnek? Amig vakká tesszük magunkat, nem tudunk bizonyos helyzeteket és cselekedeteket pártatlanul elbírálni, és a saját ostobaságunknak vagyunk kiszolgáltatva.

Avi Ben Giora

Illusztráció: ripkurrle / Deviantart

Hát ebben is tévedett az átlag polgár. Ugyan is bizonyos esetekben pont a köztársasági elnök signójára is szükség van egy kinevezés, törvény-elfogadás, stb. Márpedig Schmitt jópárszor a fidesz utasításai szerint járt el. Példul amikor olyan államjogászokat kellett kineveznie avagy valami fontos határozathoz kellett hozzájárulnia amit a fidesz akart áthajtani. Az Istenadta nép pedig egy idő után kezdte ezt unni, hogy még az államelnök is a fidesz befolyása alatt van. Egyre másra nőt az elégedetlenség ellene. Történt, hogy valaki felreppentette azt a hírt, hogy Schmitt úr doktori disszertációja cirka teljes egészében egy plágium. A száz valahány oldalból csak cirka 12 oldal volt az ami tőle származott. A többi minden egy bolgár doktorandusz disszertációjából volt másolva szinte szó szerint. Vizsgálatot követeltek. A Testnevelési egyetem rektora azonnal bekérette az összes dokumentumot. Hetekig ment a huza-vona, hogy most a vádak azok valódiak, avagy csak hazugság, és semmi más célja nincsen mint lehetetlen helyzetbe hozni a köztársasági elnököt és a fideszt. A rektor nem akart újjat húzni sem az állammal sem Schmittel és azt merészelte mondani, hogy ő nem lát semmiféle plágiumot. Schmitt közben azzal védekezett, hogy annó ő fizetett a bolgár doktornak, hogy felhasználhassa az ő doktoriját a saját disszertációjához. A bolgár ezt tagadta és azt is szóvá tette,életében nem találkozott Schmidttel és soha sem került sor köztük ilyen megállapodásra. Mindezt egy „tökös” magyar újságíró merte megírni, vállalva minden veszélyt. Miután a hír hamar kikerült az utcára, Schmidtnek mennie kellett, annyira nagy lett a közfelháboridás.

Ha annó a nép nyomására és pár tényleg tényfeltáró újságíró munkája nyomán lemondásra tudták bírni a köztársasági elnököt, akkor ugyan már miért nem lehetne ellehetetleníteni ezt a kormányt, az összes gusztustalan haverjával együttvéve? Miért nem lehetne azokat a tényeket és dokumentumokat kiteregetni a világnak, mint annó Schimdt mocskait, amit félig meddig a fidesz akart elmeszelni? Nem lenne erre manapság újságíró aki megmerné ezt tenni?

Na jó, mondjuk rá, hogy a Putyini elvek már teljes mértékben elérvényesültek Magyarországon. Ám Putyin szennyesét sem a Komszomolszkája Pravda hasábjain teregették ki. Nyugati újságírók merték megírni, néha saját főnökeik megkerülésével. Oroszországaban is volt és van ellenzék és persze ők is megírták ugyan ezt, vagy az anyagot továbbították a szabad sajtónak. Az egy más kérdés, hogy a volt KGB főnök könyörtelenül likvidáltatta őket. Magyarország még szerencsére nem tart itten. Orbánéknak akármekkora hatalmuk van, nem hinném, hogy megmerné kockáztatni azt, hogy a tényfeltáró újságírókat likvidáltassa. Ha esetleg mégis megmerné ezt kockáztatni annak rosszabb következményei lennének mint annó 56-nak. Azonnal kitörne a polgárháború és anarchikus állapotok lennének.

Szóval itt vannak fehéren feketén a kormány minden húzásai. A stadion építések, a kiskirályok egyre látványosabb meggazdagodása, a civil szervezetek és ellenzékiek törvényesített eltávolítása (még nincs meg a törvény de csupán idők kérdése) és az a pénzszórás is amit a mult év végén több milliárdra becsültek szakemberek. Ugyan miért nem elég ennyi tény a népnek, hogy ahogy annó Schmitt Pált lemondásra tudta kényszeríteni, ugyan úgy Orbénékat is kiebrudalhatná a parlamentből. Avagy nem akad egy olyan újságíró sem aki venné erre a bátorságot? Avagy nem lehet összhasonlítani a kettőt? Schmidt sokkal kisebb kalibert képviselt mint Orbán és bandája? Döntse ezt el mindenki maga. De az Istenadta néppel is baj van, hogy ha nem mer lépni.

Avi ben Giora

Pár napon belül meg is jött a válasz, hogy jogosult vagyok rá és az utalványt felfogják adni még az év végén, így január közepén azt meg is fogom kapni levélben.

Lassan január vége és izgatott a dolog. Lesz e utalvány vagy sem?

Az internetes sajtóból értesültem, hogy a tengeren túlra már elküldtek kb. háromszázezer ilyen utalványt méghozzá légipostával, csupán egyetlen szépséghibája van a dolognak: azok ott nem beválhatóak. Én naivan felhívtam telefonon a nyugdíjintézetet, hogy akkor most mégis mi van. Nem akarom részletezni, de aki már próbált elérni hivatalos kormányzati szervet külföldről az tudja milyen. Az hagyján, hogy külföldről nem lehet úgynevezett „zöld számon” elérni. Ám úgy van beállítva a hívást fogadó telefon, hogy kicsengjen rendesen és utána egy géphang közli, hogy ön a nyugdíjfolyósító igazgatóság számát hívja és nyomja meg az egyes vagy a kettes vagy hármas gombot attól függően milyen információt szeretne. Ám ez még semmi, mert a géphang azt is közli, hogy kilenc és 14 óra közt hívhatók és a várakozási idő viszont túl sok.

Cirka olyan háromórás kisérletezés után végre valaki belépett a vonalba. Nem azzal kezdte, hogy miről szeretnék érdeklődni hanem utasított, hogy rosszul hall hívjam újra. Én erre mondtam, ne haragudjon külföldről hívom mobilról, és hadd ne kelljen újra kínlódnom amig kapcsolják. Azt már nem említettem meg neki, hogy percenként majdnem egy euró a hívás és onnantól kezdve számol ahogy megszólal a géphang. A válasza az volt, hogy sajnálja de nem hall és nem tud információt adni. Én erre megkérdeztem hogy ha nem hall, akkor mégis honnét tudja mit beszélek? Erre azt mondta, hogy nagyon halkan és hangkimaradással hall engemet. Jó, mondom akkor legyen szíves kicsit jobban kinyitni a füleit. Jó tízpercen keresztül társalogtunk és ennek eredménye az lett, hogy kaptam egy másik telefonszámot ő csak informátor, és nem a folyosító, hívjam azokat.

Mivel láttam,h ogy a telefonomon mennyit mutat ki a kijelző fizetendő összegként, amit persze rátettek már az ehavi számlámra, lemondtam arról, hogy az új számot próbáljam hívni. Írtam újra egy emailt. Nem telt el öt perc sem, és jött egy formalevél. Ebben az volt irva, hogy elnézésemet kérik de január elseje óta csak olyan leveleket fogadnak és továbbítanak ügyintézőnek amely az úgynevezett „hivatali kapu” nevezetű rendszeren keresztül megy. Mi az a hivatli kapu, elmélkedtem el? De nosza mire van a Google?

Bevertem a keresőbe és erre az jött ki, hogy minden kormányhívatalnak írt levél csak ezen az úton elérhető. Ez a „cégér” hitelesíti az aláirást és azt elektronikus levelek aláirására alkalmassá teszi. Mindezért mennyit számláznak arról fogalmam sincsen mivel semmi sincsen ingyen. Megnéztem persze (habár sejtettem), hogy külföldön élő hol kérvényezheti ezt. Természetesen a külképviseleten.

Telefonáltam a bécsi követségre ahol közlik a hitelesítés és az ügyintézés ötven euró. Visszakérdeztem, hogy mennyi is? Jól halotta uram ötven euró, mert ez nem csak egyszeri alkalomra szól, bármikor használni tudja hivatalos aláírásként elektronikus leveleknél. Na ennek fele sem tréfa. Gyors osztás, szorzás, kivonás és világossá vált hogy a tízezer forintos utalványnak mi is a valós értéke. A hitelesítés egy ötvenes. Az eddigi telefonszámla ami csak Magyarországra irányult 25 euró. Az ugyebár 75 euró. A tízezer forint a legjobb váltás alapján olyan 33 euró. Mindent összegezve nekem minusz akárhány euró ebből amit eddig kaptam. Minusz után a bankban kamatot vagyok köteles fizetni. Feltenném a kérdést az illetékeseknek. Tessenek mondani, ha tizezer forint ennyi minuszt okoz egy kisnyugdíjjasnak arra ugyan mennyi kamatot tetszenek kifizetni? Avagy minden az állam által gerjesztett minuszt az egyszeri polgárral fizetettetnek ki? Nem lehetne ezen változtatni?

Avi ben Giora

Oroszországban a rendszer már évek óta működik. Vlagyimir Putyin elrendelte, hogy minden olyan civil szervezetet vegyenek „górcső” alá, melyről bizonyítható, hogy külföldről kap támogatást. Pillanatok alatt összegyült egy lista és ezek alapján, elkezdődhetett egy kampány, a „tisztogatás” ami még a régi szovjet rendszerből lett átvéve. Minden olyan szervezet, amely valamilyen külföldi civil, vagy állami szervezettől kap támogatást, az ellenség. Eléggé jól bevált a módszer. Sorra záratta be az olyan civil szervezeteket amik egyfelől az antidemokratikus törvények ellen mentek, és a kormány legfőbb bírálói voltak. Akiket nem tudott eltünteni a porondról, illetve ellehetetleníteni mint számos politikust és újságírót, azokat a régi „recept” alapján likvidálta.

Jött a nagy fekete autó, és véletlen halálra gázolta a renitenseket. Úgy tünik, hogy a jelenlegi Orbán kormány is hasonlókra készül.

(Realization / Nathan Paul Gibbs)

A dolog pikantériája, hogy a legnagyobb ellenség a Soros alapítvány, akinek a pénzéből a jelenlegi kormányvezetőség elég szépen kapott. (Szinte valamennyi mai főmufti Soros alapítványi pénzeken hizlalta fel magát.)

Ne gondoljon most arra a kedves olvasó, hogy mint zsidó védelmembe akarom venni Sorost. Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Soros mindenütt alapítványokat hozott létre ahol csak tudott. Ezek az alapítványok néha eléggé furcsa dolgokat is képesek csinálni. Nem csupán demokratikus erőket támogatnak, hanem jópárszor kormányok működését próbálják befolyásolni. Ez nem összeesküvés elmélet.

Soros zsidó létére, elég szép aknamunkát fejt ki Izrael ellen. Egyáltalán nem támogatja a jelenlegi telepítéspolitikát, és Izraelt megszálló hatalomnak tekinti. Ezt csupán azért írtam ide, hogy nehogy véletlen tőkét próbáljanak ebből azok kovácsolni, akik azt állítják, hogy a zsidók akarják irányítani a világot.

Annó még az Obama éra idején számtalan támadás érte Sorost a Demokrata párt részéről. Az i-re a pontot az tette fel amikor kiderült, a demokraták belső emeil boxainak a meghekkelése. Ezekből kiderült, hogy a Soros alapítványnak mennyire szerteágazó kapcsolatrendszere van a világban. Most hogy az Obama kormány leköszönt, úgy tünik gyökeres változások fognak életbe lépni. Nem csak az USA-ban hanem szerte a világon. Ami eddig antidemoratikusnak számított, azt most elfogják mindenütt fogadtatni. Szabad utat fognak kapni az olyan kormányok amelyek fittyet hányva a nép akaratára, fognak döntéseket hozni.

Zöld utat fog kapni az Orbán kormány, hogy az ellenzéki civil szervezeteket tönkretegye, bezárassa, és helyükre olyan könnyen és jól irányítható szervezeteket állítson be akik mindent az ő szájízük szerint tesznek. Egy példát megemlítenék, hogy a jelenlegi rezsim Magyarországon milyen kettős játékot játszik. 2010-ben egy nemzetközi konferencián a milliárdos Soros tárgyalt Orbánnal. Orbán később kérte Sorost, hogy adjon némi támogatást az iszapkatasztrófa okozta károk helyreállítására. 2012-ben Balog Zoltán is tárgyalt Sorossal, majd 2013-ban Bajnai Gordon nevét kezdték emlegetni a Fidesz soraiban, hogy Soros „átnyergelt’ és az ellenzéket támogatja.

2013 augusztusában azzal kampányolt a Fidesz Soros ellen, hogy egyik fő támogatója a TASZ-nak, a Helsinki Bizottságnak, valamint az Amnesty International magyarországi szervezeteinek. Hoppál Péter egy sajtótájékoztatón nyíltan azzal vádolta Sorost, hogy ő pénzel minden kormányellenes szervezetet és legfőbb támogatója a DK-nak és a szociknak. Egy ideig elcsitultak ezek a hangok egészen 2016-ig. Ekkor a Fidesz Sorost tette felelőssé a magyar oktatási rendszer átszervezése kapcsán kirobbant válságért. De még ez sem volt elég. Bill Clinton Orbánellenes nyilatkozatát is Soros „munkásságaként”’ aposztrófálták. Akadtak olyanok is akik egyenesen ’nemzetbiztonsági gondnak” tekintették Sorost.

Ezek után úgy gondolom nyugodtan mondhatom, azt hogy az Orbán kormány azért rohant ki Soros ellen, mert Soros bezárta azokat a pénzcsapokat, amiket eddig élvezhettek. Kissé olyannak tünik ez, amikor egy óvodástól egy másik ovis elveszi a kedvenc játékát és tiltakozásképpen ahol csak tudja megpróbálja befeketíteni a társai és az óvónéni előtt. Ám ezzel nem elégszik meg, és egy olyan törvény tervezetet akar kidolgozni, amely korlátozná a Soros alapítványok, és a civil szervezetek működését. Megszüntetni persze nem tudja majd a civil szervezeteket amiket annó a Soros pénzekből hoztak létre, de a vezetőséget lecserélve állami ellenörzés alá vonhatja őket. Ha meg még ez sem lenne elég, akkor megszüntetné azokat teljesen. Elvégre ők bizony nem korrumpálhatóak és ahogy Oroszországban is elterjedt és teljesen elfogadott, hogy aki nem melletünk van az ellenség és üldözendő.

Összefoglalva az eddigieket, mindenből az tünik ki egyértelmüen, hogy szabaddá vált az út, hogy a még ,meglevő és működő civil szervezeteket kormányzati ellenörzés alá vegyék avagy megszüntessék. A rászorulók ezek bevezetése után még arra sem számíthatnak majd, amit eddig nyújtottak nekik. A nyomor csak nőni fog miközben a Parlamentben arról fognak szónokolni, hogy „szarnyakat kapott a gazdaság” és kevesebb a nyomorgó szerencsétlen.

Avi Ben Giora

Az időszámítás előtti második században (i.e 165) a görög uralkodó IV. Antiokhusz Epifanes elrendlte, hogy az addig vallásilag független Judeában, vezessék be a hellénizmust. Parancsára a Jeruzsalemi Szentéjbe bevitette a Zeusz szobrot. Ezzel megszentségtelenítette azt, mivel a zsidó vallás szigorúan tíltja a bálványok és más Istenek imádatát. Sőt elrendelte még azt is, hogy ezután a zsidók ugyan úgy kötelesek hódolni a görög Istenek előtt.

Ennek hatására egy Jeruzsalemhez közeli kisvárosban, Modiinban lázadás tört ki. A lázadás vezetője Matitjahu volt, majd késöbb fia Juda Makkabi vitte győzelemre a lázadást. A zsidók fényes győzelmet arattak a görögök és a szírek egyesített seregein. Eltávolítottak a bálvány szobrokat és újra felszentelték a Szentéjt.

Maga a héber szó “chanuka” magyarul “felszentelést” jelent.

Sajnos egy nagy probléma adódott. Nevezetesen: nem volt elég olaj a mécsesek meggyújtásához, mert azok csupán egy napra lettek volna elegendőek. Új olaj előállítása körülbelül nyolc napot vett volna igénybe. Ám valami csoda folytán az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, amig megérkezett a friss olaj.

Ennek, és a győzelem emlékére ünneplik a chanukát a zsidók. A chanukia az a gyertyatartó amit az ünnepek alatt használnak. Nyolc ágú gyertyatartó aminek a közepén van egy kilencedik ág, a samesz (magyarul szolga) gyertya számára. Először a samesz gyertyát gyujtjuk meg, és utána ezzel minden nap egy-egy újat nyolc napig.

Sokan a nem zsidó vallásuak közül pont ezt a zsidó ünnepet ismerik. Semmi köze nincs a Karácsonyhoz. Nincs semmiféle összefüggés. Maximum az, hogy a gyerekek ugyan úgy ajándékot kapnak Chanukakor mint azok a gyerekek akik a Karácsonyt ünnepelik.

Maga Jézus Krisztus is feljárt Jeruzsalembe, megünnepelte minden évben ezt a történelmi ünnepet (Jn 10,22). Ilyenkor forró olajban kisütött krumplis lepényt a laszkeszt szokás enni és persze rengeteg fánkot (szubdaniot héberül) A gyerekek ilyenkor játszanak a trendelivel. Ez egy pörgettyűs játék. A pörgettyűnek négy oldala van. Egy–egy oldalán héber betük szerepelnek: nun, hé, gimmel és pét (pontosabban fétnek is ejtik). A betüknek jelentése is van: Nesz gadol haja po (magyarul, nagy csoda volt itten).

Manapság van olyan is ahol a pét helyet sin betű van. Ez a „galutban” élők használták. A sin betű a sám szó kezdete ami távolra mutató névmás és ott a jelentése.

A zenei világban is sok alkotás született Juda Makabi és a Chanuka emlékére. Az egyik leghíresebb a Juda Makkabeus, Georg Friedrich Händel műve és ennek egyik ismert kórus betéte a Haleluja. Ezt még Karácsonykor is szokták játszani sok helyen, akárcsak Chanuka alkalmával.

Nem volt nagy részvételi arány, és a választási eredmény szinte döntetlen állást jelzett az első pillanatokban. Végül is Van der Bellent hozták ki győztesnek, potom 33 ezer szavazattal kapott többet mint riválisa Hofer.

Ám az FPÖ nem fogadta el ezt az eredményt és „óvást” nyújtott be az alkotmánybíróságnak. Az alkotmánybíróság az óvást elfogadta (nem bizonyítható de némi köze lehetett a dologhoz a néhai FPÖ-s igazságügy miniszternek Bömdorfernek) mondván, hogy szabálytalanság történt. Kiírták az új választások időpontját szeptemberre. Ám ezt is módosítani kellett mivel az FPÖ még egy „sérelmet” nyújtott be. Nehezményezte, hogy a levélben leadott szavazatok manipulálhatók voltak, mert a boritékok (nem vicc erre hivatkoztak) nem voltak ellátva elég ragasztóval és rosszul zártak. Augusztusban még azt állították, hogy Bécs úgynevezett „zsidó kerületében”(ez a második kerület Bécsben)a Leopoldstadban volt a legtöbb és a legnagyobb „csalás”. Meghamisították a valódi eredményeket.

Hogy elvegyék az élét a saját antiszemita és rasszista kijelentésüknek, Strache és Hoffer Izraelbe látogattak. Szerették volna elérni, hogy izraeli részről valamilyen hivatalos formát kapjon a látogatásuk, kvázi valaki a Kneszetből fogadja őket de erre nem került sor. Ausztria eleve közölte, hogy az utazásnak semmi hivatalos jellege nincsen ez pusztán magán „szimpátia” látogatásnak kell tekinteni.

Ezután került sor a borítékos kampányra, miszerint a borítékok egy része nem zárt rendesen és a szavazatokat manipulálták. Ekkor a szeptemberi dátumot módosították december negyedikére. Már november elején elkezdődött a médiákban a választási kampány. Van der Bellen a saját költségein és adományokból készítette el az új választási plakátot, míg ellenfele a pártpénzekből és a jelentős állami támogatásokból. Még azt sem rejtetták véka alá, hogy ők igenis szimpatozálnak azzal a gondolattal, hogy kilépjenek az EU-ból. Strache pedig közben a szélső jobbosok európai nagy találkozóján külön gratulált és támogatásáról biztosította Mari Le Pent a francia szélső jobb vezetőjét. A választási kampány során sok sértést kapott Van der Bellen, többek közt azzal gyanusították meg, hogy apja nemzeti szocialista volt és tagja a náci pártnak. Van der Bellen végig megőrizte a nyugalmát, nem bocsájtkozott éles vítákba Hoferrel. Csupán csak megkérte, hogy ha erre vonatkozólag kézzelfogható bizonyítékai vannak, akkor azt ossza már meg vele és a választó polgárokkal. Hofer és az FPÖ ahol csak tudott kampányolt. Plakátoltak még ott is ahol nem lehetett volna, sőt sok helyen Van der Bellen plakátjaira ragasztották rá a sajátjukat. Sokáig úgy nézett ki, hogy Hofer lesz a győztes. Szerintem (ez magénvélemény) de ott szurták el az egészet, hogy többször is azt hangoztatta, hogy megválasztása esetén átírják az alkotmányt. Szerintük ebben a mai nehéz gazdasági helyzetben felesleges, hogy az országnak két közjogi méltósága legyen. Nevezetesen államelnök és kancler (miniszterelnök magyarul) mert ez feleleges pénzkidobás. Az államelnöknek nincsen politikai jogköre (kivétel a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Erre még nem került sor, igaz közel álltak hozzá egyszer amikor Wolfgang Schüssel lett a kancler és Jörg Haidert akarta helyettesének kinevezni. Csak a nemzetközi nyomás és az akkori államelnök Thomas Kleistil nemtetszésének köszönhetően nem lett megválasztva Haider alkanclernak) csupán reprezentációs feladatai vannak. Elképzelése szerint egyesítették volna a két posztot hogy az államelnök egyben a kancellári széket is megkaphassa. Mint azt ahogy sokan gondolták, az FPÖ ezt a választást egyfajta szinfalak mögötti pucsra akarta volna felhasználni.

A vasárnapi választás eredménye Van der Bellen győzelmével végződött. Magasabb részvételi arány is volt mint májusban, és a szavazatok 53 százalékát szerezte meg. Ezzel egy új korszak vette kezdetét Ausztriában, mely kihatással lehet az egész Európai Unió további sorsára.

Meglepetésre az alig ismert Norbert Hofer a szabadság párt (FPÖ a néhai Jorg Haider pártja) jelöltje és a Zöldek egykori vezetője Alexander van der Bellen kapták a legtöbb szavazatot. Már ebben a fordulóban is érezhető volt, hogy valami nem „úgy alakul” ahogy azt bizonyos körök eltervezték. A szavazatszámlálás során egy párton kívüli képviselő Ingmard Griss is úgy tűnt, hogy esetleg beleszólhat a küzdelmekbe, ám nem sikerült. A választások másnapján derült ki, hogy Van der Bellen „csupán” cirka harmincezer szavazattal kapott többet mint Norbert Hofer.

Az FPÖ választási csalással vádolta meg a Zöldeket. Az alkotmánybírósághoz fordultak és az alkotmánybíróság döntése alapján meg kell ismételni a választásokat. Még juliusban egy közvéleménykutatás olyan eredményt hozott, hogy ha augusztusban tartanák a választást, azt cirka négy százalékos fölénnyel Van der Bellen nyerné. Sokáig kérdéses volt az új időpont. Egyesek szeptembert javasolták, majd októbert, míg végül december negyedikére tűzték ki az időpontot.

A nyár folyamán a szélsőjobboldali Heinz-Christian Strache és az FPÖ nagyszabású kampányba kezdett. Plakátokat ragasztottak ki szerte az országban ahol Hofer mellett agitáltak. Strache és Hofer még egy izraeli „kirándulást” is beszerveztek melynek keretében ellátogattak a Jad Va Sémbe. (később sok ellentétes egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot erről a látogatásról. Például, hogy hivatalos és nem magánlátogatás volt. Ausztria megcáfolta az állítást akárcsak Izrael, hogy a látogatásnak bármilyen hivatalos jellege lett volna.)

Nem volna ennyire érdekes a dolog, ha a választások kimenetele nem fenyegetné az osztrák belpolitikai küzdelmeket is. Strache és az FPÖ már nagyon régóta tervezgette, hogy valami úton módon kiharcolják az új választásokat. Elképzelésük szerint a régi, Wolfgang Schüssel neve alatt jegyzett koalíciós kormányt kéne visszaállítani, ám úgy, hogy az FPÖ legyen az irányító, és az ÖVP pusztán csak a „másodhegedűs” szerepét kapná.

Győzelemre állhat a szélsőjobboldali Norbert Hofer Ausztriában. Fotó: Reuters.

A régi SPÖ-ÖVP koalíció már akkor is ingatag volt. Az államelnök posztjára kiírt választások során egyaránt „leszerepeltek” a jelöltjeik. Együttesen nem kaptak annyi szavazatot mint Hofer, az FPÖ jelöltje. Az SPÖ azonnal elmozdította Werner Feimannt a kancellári székből. Vele együtt menesztették Rudolf Hundstorfert, aki még a szakszervezet vezetője is volt. A kancellári székbe Christian Kernt tették, aki előzőleg az osztrák államvasutak igazgatója volt. Kern első lépésként gyors változtatásokat hajtott végre a kormányban. Minisztereket váltott, és újakat nevezett ki. Strache és a pártja arra „blazirozott”, hogy ha Hofer lesz az államelnök, kitudják íratni az új választásokat.

Ám ez a terv kudarcot vallott. Közben, hogy „melegen tartsák” az eddig kisütött gesztenyét, egy új fordulatot eszeltek ki. Strache egy nyilatkozatában arra mutatott rá, hogy a rossz bevándorlási politika, az újfasiszták megerősödéséhez vezethet. Ausztria történelme során már egyszer emiatt nagy veszteséget szenvedett, nem megengedhető, hogy esetleg ismét megismétlődjön a történelem.

Közben a belügyminiszter elrendelte Adolf Hitler brunaui szülőházának porig bontását. Az indok az volt, hogy mielőbb meg kell szüntetni ez újnácik által favorizált „zarándokhelyet”. Több kormány is már elrendelte ezt (főleg Franz Vranitzky kanclersága idején) ám a megvalósítás mindig elakadt valahol. Ám most úgy néz ki, hogy mégis sikerül ledózerolni a házat.

Ennek hatására vagy más miatt Linz városában szélsőjobbos kongresszust hívtak össze. A dolog pikantériája, hogy a tartomány „landeshauptmannja” (tartományi vezető) Josef Pühringer engedélyezte. Ami még szintén egy érdekesség, hogy a sajtó teljes kizárást kérték. A konferencia idejére rendőri védelmet kellett biztosítani, mert több mint tízezres tömeg ment ki tüntetni. A kongresszust a tervezetnél előbb be kellett fejezni. Hogy az FPÖ képviseltette magát e vagy sem, ott volt-e, arról nem adtak ki jelentést. Az idei függetlenségi napon ami október 26-án volt, először történt meg, hogy nem az államelnök köszöntötte az egybegyülteket, hanem a Doris Bures, a National Presidentin (nemzeti elnök), mivel hivatalosan beiktatott államelnöke nem volt Ausztriának. Ezzel szemben Hofer igyekezett úgy szerepelni a megjelentek előtt, mintha ő volna az államelnök.

Hogy mi lesz a választások eredménye, azt senki sem tudja, de nagy a tétje! Egy biztos: nem mindegy, ki kapja majd meg a széket. Egyfelől Ausztria belpolitikájára is hatással lesz, másfelől Európára és talán a világra is.

Avi ben Giora

Ausztria igen nehéz helyzetbe került, mivel alig egy éve kapta vissza függetlenségét. 1955-ben a négy nagyhatalom katonái elhagyták Ausztria területét, elismerték Ausztria függetlenségét és semlegességét. Ám az oroszok titkolt vágya az volt, hogy Ausztriát valamilyen úton ismét az irányításuk alá vegyék. Ezért féltek valahol az osztrákok, hogy ha segítséget nyújtanak a menekülő magyaroknak, az oroszok megszállhatják ismét őket.

Azt szokták mondani, hogy a történelem ismétlődik. 1956-ban volt az úgynevezett szuezi válság. Az oroszok ekkor kezdték meg igazán „áldásos” közel-keleti működésüket. Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök elhatározta, hogy államosítani fogja a Szuezi csatornát. A Csatorna eredeti tulajdonosai — az angolok és franciák — persze mindent elkövettek, hogy ez ne valósulhasson meg. Izrael volt az aki hajlandónak mutatkozott segítséget nyújtani. Az eredmény ismert. Izrael nem tudta elérni azt amit az angolok és franciák beterveztek, hogy ha Izrael kirobbant egy háborút, akkor ők mint „békefenntartók” visszatérhetnek a térségbe. Ez a háború pont egybeesett a magyar szabadságharccal.

A nyugat inkább a szuezi válsággal volt elfoglalva és nem a magyarokkal. Egyes magyarok akik a harcok idején szóba elegyedtek orosz katonákkal, csodálkozva hallgatták a katonákat akik Budapesten a szuezi csatornát keresték. Őket azzal irányítottál Budapestre, hogy fel kell szabadítaniuk az imperialista hatalmak elnyomása alól az egyiptomiakat. Persze a legtöbb orosz katona valahonnan a Kaukázus környékéről lett bevonultatva, akiknek halvány fogalmuk nem volt arról, hol van Budapest és hol van Szuez.

Miért mondom azt, hogy a történelem ismétlődik? Napjainkban ismételten (kisebb nagyobb szünetekkel állandó puskaporos hordó volt a Közel-Kelet) harcok folynak erre. Polgárháborúk sepertek végig több arab országban. Sok helyen a polgári lakosság szenvedte meg legjobban a harcokat. Elindult egy menekültáradat Európa felé. Európa nagyobbik fele segített a menekülteken, miután némileg tanult a második világháború borzalmaiból.

Csakhogy egy dologgal nem számoltak. Nevezetesen, hogy a fejetlenségben, ami kitört, egyre jobban megszaporodhattak a szélsőséges, magukat iszlámistának, dzsihádistának nevező terroristák száma. Ezek már nem pusztán a Közel Keleten folytatták a gyilkolászást, saját országaikban, szomszédaikkal is harcba keveredtek, ha azok nem voltak hajlandók behódolni azoknak akik éppen akkor a hatalmat gyakorolták. Az úgynevezett Iszlám Állam Európára is keterjesztette harci akcióit. Nem akarom sorolni azokat a központokat, ahol többször is gyilkos merényleteket követtek el. Csak két példa: Párizs és Brüsszel a sok közül. Joggal felmerült már akkor is a kérdés, hogy ugyan hogyan keveredhettek a menekültek közé terroristák? Mint később kiderült, ezek a terroristák még jóval a polgárháboruk kitörése előtt Európába lettek küldve. Megszerezték a szükséges papírokat és az illető ország állampolgárságát, és mint „alvó ügynökök”a parancsra vártak, hogy akcióba léphessenek. Hasonló alvó ügynökök követték el a new yorki ikertornyok elleni merényletet. Évekig Németországban voltak majd onnét mentek át Amerikába. Érdekes módon senki sem ellenörizte le őket kellőképpen, pilóta kiképzésre mehettek, senkinek sem tünt fel, hogy ezeknek a személyeknek nincsen érvényes tartózkodási engedélye az USA területére. Csak jóval a merénylet elkövetése után derült ki, hogy bevolt adva a kérelmük, de a hivatalok és a bürokrácia miatt senki sem nézte át tüzetesebben a kérelmüket. Hab a tortán, hogy mint a nyomozás során kiderült, pozitív elbírálást kaptak, csupán a hivatlok nem küldték ki számukra a fontos iratokat.

Miért irtam le ezeket a tényeket. Nos pusztán azért mert az ORF, az osztrák állami csatorna riporterei a budapesti 56-os évfordulói közvetitésük során számtalanszor kihangsúlyozták, hogy a jelenlegi magyar kormány emberei elfelejtették, hogy valaha ők is voltak menekültek, és az osztrák állam akkor mekkora segítséget nyújtott a rászorulóknak. Megemlítették azt is, hogy Magyarországnak kötelessége lenne befogadni a menekülteket és semmi kvótát nem szabhatna. Példaként említette meg Németországot, és természetesen önmagát. Azt viszont már elfelejtették megemlíteni, hogy az 1956-os menekültek betartották az iratlan, de elvárható „vendégjogot”, hogy kvázi semmi olyat nem követnek el, ami a befogadó ország állampolgárainak veszélyt jelentene. Tehát óvakodnak minden olyan cselekedettől, ami a segítségnyújtó ország polgáraira nézve veszélyes, illetve előnytelen. Szivesen megkérdeztem volna Ernst Gelegh osztrák riportert, hogy ugyan hány olyan magyar menekültet tudna mondani akik hasonló bűncselekményeket követtek el mint ami egyes mostani menekülthez köthető? Egészen biztos egy esetet sem tudott volna megemlíteni. Ugyan miért tettek nekünk szemrehányást „menekült ügyben” jól beidőzítve a dolgokat?

Magyarország minden menekültet akik a zöld határon keresztül szeretnének bejutni az országba, és betelepedést kérnek, előzetesen egy átmeneti táborba tesz be. Mivel a legtöbb menedékkérőnek semmi okírata nincsen, rengeteg időt vesz igénybe amig lekontrollálják őket. Éppen ezért képtelenek további menekülteket befogadni, amig a jelenlegi menekülteket nem tudják átírányítani elhelyezni. Ausztria is „megtelt” és szeretné a „felesleget” valamilyen módon áttranszportálni Magyarországra. Orbán Viktor, és a jelenlegi osztrák kancellár, Christian Kern egyeztettek ugyan, de tényleges eredménye a tárgyalásoknak nem érzékelhető.

Lehetséges, hogy Ausztriának valahol igaza van, de ez nagyon is gusztustalan volt, hogy egy bukott szabadságharc évfordulóján ilyen gondolatokat vetettek fel. Eleve hogyan lehet egy kalap alá hozni az 1956-os menekülteket a mostaniakkal? Ezeknek csupán egy elenyésző része valódi menekült, akik az életüket akarják menteni. Szépszámmal vannak olyan menekültek is, akik úgynevezett gazdasági menekültek, és nem az életveszély miatt jöttek el hazájukból, pusztán a jobb megálhetési lehetőségek miatt. Az Európai Unió nem akar, vagy képtelen különbbséget tenni menekült, és menekült közt. Mert akik a puszta életüket féltik, és valós veszélyben vannak, azokat kellene előnyben részesíteni és segíteni. Arról meg sehol sem akarnak beszélni, hogy ezek a „gazdasági menekültek” mekkora veszélyt jelentenek egy befogadó ország gazdaságára. Lakást, megélhetést munkahelyeket kell teremteni, ami néha lehetetlenség, mivel a befogadó országban eleve nagy a munkanélküliség és a gazdaság is éppen csak, hogy létezik.

Óhatatlan bérfeszültség fog kialakulni, a helyi, illetve a bevándorló munkavállalók közt, hiszen a bevándorló sokkal olcsóbb munkavállaló lesz, mint a helyi munkavállaló. Erre ugyan miért nem gondolnak az európai parlamenti tisztségviselői? Lehetséges, hogy titkoltan bizonyos országoknak az a céljuk, hogy minél olcsóbb munkaerőt tudjon az országába betelepíteni? Ha ez az Európai Únio úgynevezett segítségnyújtási tervezete, akkor nagyon is megkérdőjelezhető, hogy nem-e pontosan az a cél, hogy bizonyos vezető nagyhatalmak a többi országra akarják ráhárítani az egyre tornyosuló gondokat. A dolgokat megoldani kellene, és nem egymásra mutogatni.

Avi ben Giora

Az UNESCO az ENSZ kulturális szervezete. A legutóbbi ülésén egy olyan határozatot szavaztak meg, amely az arab országok javaslata alapján született meg. Nevezetesen azt vetik Izrael szemére, hogy a történelmileg már számtalanszor igazolt jogosultságát Jeruzsálemhez vonják kétségbe. A Templom hegy Izrael legszentebb helyeinek egyike. Itt állt valaha a Szentély aminek a romjai az úgynevezett Nyugati Fal, avagy Sirató Fal maradványai. Manapság magára a Templom hegyre zsidó ember nem is megy fel imádkozni. Nem pusztán vallási okok miatt, mert ebben is megoszlanak az elképzelések, hogy mehet e imádkozni egy vallásos zsidó férfi a Templom hegyre vagy sem. A törvény tíltja, hogy zsidók a Templom hegyre menjenek.

Pontosabban felmehet bárki a Templom hegyre, de kifejezetten vallási céllal csak a muszlimok látogathatják az Al Aksza mecsetet. Ám ott is szükségessé vált korlátozás. Ma nagyobb részt csak az idősebb férfiakat engedik be a mecsetbe, mivel a fiatalabb generáció gyakorta provokatív céllal akar ide bejutni.

Az UNESCO mostani határozata alapján az összes szent helyet arab nyelven nevezi meg, amely egyértelműen kivívta Izrael és más országok „nemtetszését”.

A határozatban melyet főleg az arab államok szavaztak meg, arra hivatkoznak, hogy a szent helyek muszlimok által való látogathatósága nem biztosított. Az egész ügy ott „sántít” hogy mind a mai napig az iszlám szent helyeinek „örzője” Jordánia. Jordánia ha néha fel is volt háborodva dolgokon, de eddig biztosítani tudta a rendet a Templom hegyen és környékén.

A határozat szerint Izraelnek nincsen joga a jeruzsalemi óvároshoz (tagadva és hamisítva történelmi tényeket. Ugyanis Jeruzsálem felépítése és várossá építése még Dávid király nevéhez fűződik. Hol volt ekkor még az iszlám és más? Sehol sem.)

Az egész izraeli kormány mély megdöbbenésének adott hangot. Kijelentették, hogy amennyiben a szervezet nem változtatja meg álláspontját, elhagyja a szervezetet. Nem nagy az eshetősége, hogy az UNESCO változtatni fog ezen határozaton (ámbár lehetséges) de ha mégis akkor az eléggé nagy vihart fog kavarni. Annó amikor a Tálibok és más szervezetek a világörökség történelmi helyeit és emlékeit robbantották fel és pusztítottál el, senki sem, avagy csak pár államot leszámítva volt tiltakozás. Hagyták, hogy ezek a felbecsülhetetlen és pótolhatatlan értékek és emlékek elpusztuljanak. Izrael nem lesz ennyire elnéző. Nem fogja hagyni, hogy Izrael örök fővárosa Jeruzsálem ismét szemétdombbá változzon. Remélhetőleg a kersztény és más kultúrtársadalom ebben segítségére lesz Izraelnek.

Avi ben Giora

Georg Franz Kolschitzky, alias Jurj Franc Kulcsiszki Lengyelországban látta meg a napvilágot 1640-ben. Zsidó származása dacára, már 16 éves korára magas állásba került a Habsburg birodalomban. Román és török nyelvekben való jártasságának köszönhetően 1665-ben császári kiküldöttként Johann Philipp Beris oldalán lépett szolgálatba a „Porta” osztrák külképviseletén.. Ennek késöbb nagy hasznát vette. IV. Mehmet szultán 1666 évi femionja (törvénye) lehetővé tette, hogy a Habsburg birodalom alattvalói török területeken szabadon kereskedhessenek. Még ekkor megalakult a Keleti Kereskedelmi Társaság (Oriantelische Handelskompanie) melynek tagja lett. A Habsburg birodalom érvényben levő törvényei alapján, a kereskedők nem mehettek tovább Schwehát városánál, de ennek ellenére már még is voltak olyanok akik Bécsben is érdekeltségeket nyitottak. Az örmény kereskedők ebben élen jártak. Igy került kapcsolatba az örményekkel. Később ez a kapcsolata szintén fontossá válik, hogy mint futár összekötő, és kém, szabadon mozoghasson az ostromlott Bécs, valamint a török erők közt. .Az örmények első felfutási időszaka 1667 után következett be, amikor az április 6.-i nagy földrengés után Raguza (mai nevén Dubrovnik) pozíciói fokozatosan meginogtak az Oszmán Birodalomban.

A raguzai kereskedők több lerakatát- közöttük a legfontosabbat, a belgrádit – az örmények vették át. Ettől kezdve 1669-ben I. Lipót császár felesége, a spanyol származású, erősen katolikus Margit Terézia és Kollonich Lipót bécsujhelyi püspök, késöbb bíboros hatására, elrendelte, hogy a zsidókat űzzék ki Bécsből. Az Untere Werden (később Leopold császár tiszteletére: Leopoldstadt mely elnevezés mai napig fenmaradt) lévő házaik nagyrészét az örmények foglalták el. Ekkor jutottak jelentősebb szerephez a Habsburg birodalom kereskedelmi életében. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a bécsi kereskedők tiltakoztak a konkurencia ellen, a Haditanács pedig egyszerűen kémeknek tartotta őket. Az Udvari Haditanács mindent elkövetett, hogy a korábban kialakított gyakorlatnak megfelelően, ellenörzést gyakorolhassanak felettük. 1663/64 között minden Keletről érkezőnek jelentkeznie kellett a főtolmácsnál, Michel d`Asquier-nél, – aki a bécsi tartózkodásuk idejére- egy-egy futárt adott melléjük. Ám ezzel a gyakorlattal hamarosan szakítani kellett, mivel a város megnövekedett létszáma ezt nem tette lehetővé. Ettől fogva minden keleti kereskedő, utazó gyanus személynek minősült.

Kolschitzky tevékenysége is így gyanussá vált, ám tekintetbe véve pozicióját, a Habsburgok megbíztak benne. 1665 után hivatalos küldetése befejeződött Beris oldalán. Mint a Keleti Kereskedelmi társaság tagja tovább dolgozott, tolmács beosztásban. A Keleti Kereskedelmi társaság elnöke ekkor Lelio de Luca volt. E poziciója mellet konsuli beosztásban is dolgozott, a népes társaságot foglalkoztató követségen. 1673-ban de Luca lemondott konsuli rangjáról. Helyét Georg Christoph von Kunitz, késöbbi állandó követ vette át. Kolschitzky mellete tovább folytathatta eddigi tevékenységét. Nagy valószinűséggel ekkor éppen Budán tartózkodhatott. A középkori Magyar Királyi főváros nem számított ideális helynek kereskedelmi lerakat létesítésére. A törökök, akárcsak az osztrákok, a kereskedelmi dolgozókat, utazókat kémeknek tekintették. Egy alkalommal az itt üzemelő raktárukba betörtek a török janicsárok ellenörzés végett, és fegyvereket találtak. Az ott dolgozókat örizetbe vették, Kolschitzkyvel együtt. Meninskinek, az udvar egyik magasrangú alkalmazotjának kellett személyesen leutazni Budára, hogy kiszabadítsa őt és társait. Szabadulása után az időközben követté kinevezett Kunitz mellé került vissza. 1680 áprilisában Kunitz jelentésével ő utazhatott vissza Bécsbe.

Bécs ostromának megkezdésekor Kolschitzky a városban tartózkodott. Kolschitzky jó gyakorlati érzékkel rendelkezett. Tudta, hogy az ostromlott városból kijuttatott minden hír és információ, nagy érdeklődésre tarthat számot, az jól eladható az eseményeket árgus szemekkel követő, bármely európai „közönségnek”. 1683 augusztusában Bécs ostroma jelentős eseményhez érkezett. A törökök egyre közelebb kerültek a város falaihoz. Kara Musztafa augusztus 12.-én parancsot adott az ostromra, amely egy hónapig tartott. Ekkor teljesítette első futári megbízatását Kolshitzky. Kolschitzky nem a későbbi hirnév miatt vállalta a fontos megbizatást, hanem nagyon is konkrét ajánlatok fejében. Ambrosius Franck, egy szabadcsapat vezetője, mint élelmezési megbizottat is alkalmazta. A városi alkamarás Georg Altschaffer, valamint a polgármester Johann Andreas von Liebenberg, konkrét igéretet tettek neki, hogy amennyiben küldetése sikerrel jár, gazdagon megjutalmazzák. Nagyobb pénzösszeget, üzlethelységet, házat fognak adományázni neki, feladata elvégzése után. Ez még azzal is együtt járt, hogy automatikusan városi polgár státuszát kaphatta meg. Kolschitzky augusztus 15.-én eljutott Lotharingiai Károly seregeinek táborába. Lotharingiai Károly azonnal fogadta a körülzárt városból küldött futárt. Két nappal késöbb már ismét az ostromlott városban volt Lotharingiai Károly levelével, amelyet átadott Ernst Rüdiget von Strahrembergnek, aki a város véderőinek vezetője volt.

Ebben a levélben Lotharingiai Károly biztosította, hogy felmentő seregeivel, valamint Sobieski János lengyel király csapataival egyesülve, hamarosan megérkezik a város felmentésére. Miután az egyesült erők megérkeztek a város alá, el is dölt az ostrom. Az elbizakodott törökök súlyos vereséget szenvedtek. Kara Musztafa nagyvezirt ezután leváltotta a szultán, és kivégeztette. Az oszmán birodalom ezáltal elszenvedte egyik legnagyobb vereségét, mely elvette a kedvét a további európai hódításoktól. Franz Kolschitky megkapta a beigért jutalmat. Egy lepoldstadti házat üzlethelységgel, valamint 200 dukátot. Egy folyamodványt is beadott a Haditanácsnak, melyben kérte további alkalmazását mint császári futár. 1684-ben el is fogadták kérelmét havi 100 forint fizetéssel. Kérelmében arra hivatkozott, hogy erre még a császártól kapott igéretet. A kapott házat 1686-ban értékesítette. Az ostromlók, miután elhagyták a várost, sok mindent hagytak maguk után. Többek közt ötszáz zsákot, aminek tartalmáról egyedül csak Kolschitzkynak volt fogalma, hogy mire használható. Sokan azt gondolták, hogy a benne levő magvak a tevék élelmezésére szolgálnak. Egyedül ő tudta, hogy ezekből készül a törökök egyik kedvenc itala, amit akkor csak mint „fekete leves” néven ismertek. Az eladott házból nyert tőkével, megnyitotta első kávéházát „Zur blaue flasche”( a kék korsóhoz) néven az akkori Kleine schuler strasséban( mai nevén Dom gasse). Egy különleges receptet dolgozott ki. A megpörkölt kávészemeket megőrölte és forró vízzel keverte, majd többször felforralta. A főzetet ezután leszürte, mézzel és tejjel izesítette. Ez volt aztán a később híressé vált bécsi „melange” első receptje. Kolschitzky emlékére a mai Favoriten strassén, egy sarki házon levő emlékmű tanuskodik, ami ma is látható.

Török kávé

Számos feltételezés látott eddig napvilágot a kávé eredetéről. Egy legenda szerint Gabriel arkangyal ajándékozta meg vele Mohamed prófétát. Egy másik szerint, valami szufi bölcs és tanítványai találtak rá a kávécserjére, ami megmentette őket az éhhaláltól. A kávé Etiópiából származik. Először Jemenben jegyezték fel a megpörkölt és megőrölt kávéból készült ital fogyasztását. A szufi rendek hamar rájöttek a kávé élénkítő hatására, éjszakai szertartásaik során használták. Rajtuk keresztül terjedt el az ital élvezete a muszlim világban. A kávé Európába érkezésekor már megindult a városiasodás, és a polgárosodás folyamata. Az egyre nagyobb teret nyerő polgári életvitel megváltoztatta az étkezési szokásokat. Az addig általános napi két étkezés elé, bekerült egy harmadik, a reggeli. A még ma is használatos legegyszerűbb reggeli megalkotója, maga Kolschitzky volt. Az általa kreált kávé mellé saját péksüteményt készített. A féldhold alakúra formált készítmény kifli néven terjedt el. Az ebéd és vacsora ideje későbbre tolódott. Ez az átalakulás segítette elő a kávé térnyerését, mely alternatívát jelentett a rossz minőségű viz, a bódító hatásu sör és bor fogyasztására.

A kávés vendéglátó helyek legfontosabb kínálati elemei, mind a mai napig a reggeli, délelőtti étkezésekhez kapcsolódnak. A 17-18.-ik században Európa jelentősebb nagyvárosaiban megjelentek az első kávés vendéglátó helyek. Kialakultak a nagy „kávézó kultúrák” Bécsben, Németországban és Olaszországban. Az első európai jellegű kávéház Olaszországban 1624-ben nyilt meg Velencében, La Botegga del Caffe néven. A 19.-ik század elején egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé. Ettől kezdve a kávéházak amolyan társadalmi intézményekké is váltak. Az 1800.-as évek elején a Nilusi expedíciók fedezték fel az itt termő robuszta kávéfajtát, mely nagyobb koffeintartalmával, és kevésbé munkaigényes termeszthetőségével hamar népszerű lett az eddig ismert arabica kávé mellett. A kávé szó jelentésére kétféle magyarázat is van. Az egyik: Etiópia kávéban gazdag vidékének neve, mely a Kaffa nevet viseli. Innét szállították a kávét Jemenbe. A másik magyarázat az arab nyelvben használt kawah szóra vezethető vissza melynek jelentése bor.

Az első kávéház Bécsben, még Kolschiztky előtt nyilt meg. Nem bizonyitható, de sok dolog azt látszik igazolni, hogy Kolschitzky ismerhette már ezt a „nedüt”, és az ötlet, hogy később kávéházat nyisson innen ered. 1640 és 1670 közt Bécsben élt Johannes Diodato akit úgy is ismertek mint Theodat vagy Diodat. Az akkoriban Bécsben nagy számban élő örmény közösség tagja volt. Foglakozását nézve kereskedő, de mint csempész is nagy hírnévre tett szert. Egy anekdóta szerint török ezüstpénzeket csempészett az Osman birodalomból osztrák területre. Annyi bizonyos, hogy mint ezüstimportőr is működhetett mert erre engedélye is volt. 1670-ben a mai Rotherturm strassen egy raktárt nyitott, ahol különféle árukat tárolt. Az „áruháza” a jól hangzó „Goldene Gans”(arany liba) névre hallgatott. A Belgrádból exportál fémeket cserélte át, könnyen eladható árura, bőrre, ruházatra és elő állatokra. A környéken ekkoriban sok „raisennek”(a szerb származású kereskedők neve abban az időkben) nevezett kereskedők is tevékenykedtek az örményeken kívűl. Nem csoda, hogy itten nyitotta meg 1685 táján az első „kávémérését”, de ez még messze nem hasonlított a későbbi kávéházakra. Majd húsz évig egyedi monopóliuma volt a kávé értékesítésére, mint „Hoffreiheit”(udvari értékesítő). Minden bizonnyal az első mai értelemben vett kávéházat Kolschitzky nyitotta, ami 1694-ig egészen haláláig üzemeltetett.

A mai is híres bécsi kávéházak nagyrésze ugyan ott találhatóak, ahol először megnyitották őket, az Innenstadtban (belvárosban). 1720-ban nyilt meg az anno Schlossergäschenben a Kramer`schein Kaffehaus. Mielött átalakult kávéházzá, az akkoriban ismert Konditorei (cukrászda) a Weise Kreutz (fehér kereszt) kapott itt helyet. A kávéházban kézzel irt ujságok voltak, melyek később a kávéházak elmaradhatatlan kellékeikké váltak. 1748-ban Giovanni vagy Johann Taroni koncessziot kapott kávéház üzemeltetésére. Hamarosan a Grabenen ki is nyit. Mediterrán szokás szerint a nyári hónapokban az üzlet egy része az utcán kap elhelyezést. Innen származhat a név „Shanigarten” amely a Giovanni és Johannes név keverékéből alakulhatott ki.

Bécsi kávé. Fotó: ibanet.org

A Caffé Frauenhuber a Himmelpfortgasséban található. Először Maria Therisa kedvenc szakácsa Franz Jahn nyitott itt éttermet 1788-ban. Pár év múlva a háztetőre kitették az uj cégtáblát „ Caféhaus Traiteurie”. Házikoncertek színhelyéül is szolgált. A 19,-ik század elején kapta mai nevét. A hely rövidesen az ittlakó dámák kedvenc találkozási helye lett (semmi köze nincsen a későbbi névcseréhez arra utalva, hogy főleg hölgyek látogatták)
A Henrich von Ferstel által tervezett és megépített egykori Bank és Tözsdepalota (mai nevén Palais Ferstel tervezője után) 1865-re készült el. A Herrengasse Strauchgasse sarkán lévő épület földszintjén 1867-ben nyílt meg a Café Central

Ez volt az akkori irodalmárok egyik állandó találkozási helye. Olyan hírességek látogatták mint Franz Werfel, Franz Blei és Franz Kafka. Ide járt aztán késöbb Karl Farkas, a hires humorista. Leo Trotzky is megfordult itten Leo Bronstein néven. Állítólag az Első Világháború után még Adolf Hitler is vendége volt. A Második világháború idején a hely zárva tartotta kapuit. 1986 ban teljes renováláson esett át.

A Wollzeilén 1923-ban alapították ezt a kávéházat Hans és Franz Diglas. Apjuk híres lokál és étteremtulajdonos volt Döblingben. Mikor megnyitotta a Türkenshanz parkban az éttermét 1875 táján az első prominens vendége maga I. Ferenc Jószef császár volt. 1923-ra a valamikori impériumból csupán csak ennyi maradt. A kávéház valamikori törzsvendége volt Lehár Ferenc a híres operett zeneszerző. 1950-ben espressonak alakították át, majd később ismét átépítették ujra kávéháznak, étteremnek. Az első nyitáskor márványpadló és hatalmas karosszékek fogadták a vendégeket. A többszöri átépítések során igyekeztek mindig az első nyitáshoz hasonló képet kialakítani. A Diglas család a Fleischmarkton 1935-ben megnyitotta a Diglas II éttermet és káváházat. 1999-ben átépítették ezt az üzletet is. Az 1898-as régi formája lett kialakítva korhű berendezéssel.

A Ringstrasse az 1870-es években egy óriási építési területté alakult. A Ringstrasset Ferenc Jozsef nyitotta meg 1865-ben ünnepélyes keretek közt. 1872-ben kezdett épülni a bécsi Városháza és az Unversität egyik fő épülete. A környéken ekkoriban még nem volt egyetlen egy kávéház. 1873-ban itt nyilt meg az előző évben épitett sarki házban a Cafe Landtmann. Nevét tulajdonosa után nyerte el. Franz Landtmann jó üzleti érzékkel választotta ezt a helyet. Üzleti számítása hamar be is igazolódott. Nemsokára átadták a Városházát, felépült a közelben a Burg theater (Vár szinház) valamint az Universitas Wien (Bécsi egyetem) több épülete. A kávéház törzsközönségét politikusuk, ujságírók, színészek egyetemi hallgatók alkották. 1881-ben Landtmann eladta az üzletét. Az uj tulajdonos a Kerrl testvérpár lett, Karl és Wilhelm Kerrl. A kávéház nevén nem változtattak, ugyan úgy Café Landtmann néven maradt 1916-ig. Ekkor ismét gazdát cserélt. Anton Kraus vette át az irányítását, aki valaha mészáros és kocsmáros volt. Az üzlet 1921-ig jól met, ekkor csődöt volt kénytelen jelenteni. 1926-ban a felszámolási eljárás végeztével Konrad és Angéla Zauner tulajdonobá került. 1929-ben az egész üzletet teljesen átépítették. 1949-ben a házaspár fia Erwin vette át a vezetést. Kialakított egy külön helységet ahol rövid színdarabokat adtak elő a Burg teather társulatának tagjai. A kávéház nevén soha sem változtattak, noha sokszor váltott tulajdonost. Mai napig az alapító Landtmann nevén működik.

1939-ben pont a Világháború kitörése előtt nyilt a Cafe Hawelka. A tulajdonosok Leopold és Josefine Hawelka három évvel ezelőtt a Becker strasséban a Cafe Alt Wient vezették sikerrel. A helyváltoztatás oka többek közt az volt, hogy a kávé világpiaci árának alakulása nagyon befolyásolta a forgalmat. Gyakorta kellett az árakat korrigálni, amit a vendégkör nem tudott tolerálni. Eladták és uj, kisebb helyet kerestek. Igy vásárolták meg a Dorother gasseban található helységet ahol az uj kávézó berendezkedett. Az üzlet igazi fellendülés a háboró után kezdődött. Hawelka sok vendégét maga szolgálta ki. Híressé vált a hely specialitása a „bukta” mely Josefine receptje alapján készitett sütemény volt. A helységben nincsen sok asztal de szinte valamennyinek külön neve van. Eszerint van Millantisch, Spiegeltisch, Fenstertisch, Mitteltisch (Millantisch valószin egy törzsvendég neve alapján kapta a nevét, tükör asztal, ablak asztal, kőzépső asztal) A WC meletti asztal a Jugendeck (fiatal sarok) elnevezést kapta. A kávéházban olyan hirességek is megfordultak mint Andy Warhol, vagy Tony Blair. A hires bécsi festőművészek közül Arik Brauer és Enst Fuchs. Szinte halálukig ők személyesen irányították a kávéházat, gyermekük segítségével. Késöbb az unoka Amir kapta meg a családi vállalkozást.

A Grabenen található Cafe de l´ Europa a harmincas években kezdte el korai fénykotát élni. Németországból menekülni voltak kénytelenek a náci elvekkel nem egyet értő politikai menekültek. Itt volt az egyik fó találkozási helyük. Itt találkozhattak Bert Brecht, Karl Tschuppek, Walther Mehring. A hűboru kitörésével ha nem is zárt be az üzlet de forgalma jelentősen visszaesett. Egyfajta ellenállási központ próbált lenni kevés sikerrel. 1951-ben az akkor még a négy nagyhatolmtó megszált Bécsben ismét elkezdődött némi fejlődés. A tulajdonos a Columbia Kávépörkölö üzem megpróbálta helyre állítani a régi tradicionális bécsi kávézót. Modernizálták a berendezéseket és espresso kávé készítésére alkalmas gépekkel szerlték fel a felujított üzletet. Az alsó szinten a gyors álló kávézók találták meg a helyüket, mig a galérián a kényelmes több szabadidővel rendelkezők foglaltak helyet. Oswald Herald az Arabica cafe tulajdonos vette át pár évvel késöbb. A hely ismét felkapottá vált a keleteurópai menekültek előtt valamint sok nagy művész is ismét felfedezte. Karl Farkas és Ernst Waldbrunn is ide költözött, valamint az akkor megujuló zsidó közösség prominens tagjai is szivesen jártak ide. Ide járt kávézni Leon Zelmann az ismert zsidó szervezet a Jewish Welcom Service irányítója vezetője. A késöbb hiressé vált Ernst Hundertwasser festő is itt ütöte agyon a szabadidejét de nem kávé, hanem egy nagy pohár tej társaságában. A helyi zsidóság törzskávéháza mai is. 1990-ben az akkori kivándorlók egyik fő találkozási pontjává vált.

Ezen kávéházak csupán csak kiragadott példák a sok bécsi kávéházak közül. És végezetül pár ösi, ma is honos kávéspecialítás receptje:
Schwarzen (fekete) Ugyan úgy készül mint a régi török kávé, csupán többször megszürik filterrel. Ennek két fajtája is. Ha kevés vízzel készitik akkor „kurz” (rövid) ha több vízzel akkor „verlängert” (hosszabbított) a neve. Ugyan erre használják a „Mokka” kifejezést is „einfach” (egyszerű) illetve „doppelt” (dupla)
A „kleine vagy a große Braune” a feketéből, mokkából készül tejjel illetve tejszínnel felhígítva. Nevét azután kapta, hogy mennyi tejjel vagy tejszinel engedik fel. Sok helyen az a szokás, hogy a tejet tejszínt egy külön edényben szolgálják fel, és a vendég maga keveri saját ízlésének megfelelőn kicsire (kleine) illetve nagyra (große).

A „Konsulnak” elnevezett kávé alapja szintén a mokka, vagy fekete. Ezt csak tejszínnel van keverve.

A “Kapuziner” nem más mint egy sötétebb szinezetű „brauner” amit további tej higitással tesznek világosabb színűvé. Ugyan az mint a „große Braune” csupán más névre „keresztelték”. Nevét valószinűleg a kapuciner rendű papok csuhájának sötét színéről kaphatta.

A „Schale Gold” (arany héju) kávé alapja az egyszerű „Melange”. Ha világosabb színűre keverik tejjel akkor viseli ezt az elnevezést. A közkedvelt „Melange” mint a legtöbb variáns mokkából készül. Forró tejjel és „tejhabbal” készül. A tejhabot a tej forró gőzölésével nyerik, amit aztán rápupoznak a már forró tejjel elkészített italra.

A capuccino hasonló módon készül mint az „arany héj” (Schale Gold), csak tejszínhab van a tetején amit még kakaó porral hintenek meg.
A Kaisermelange-nak egyszerű melange az alpja. Az édesítésre használt mézet egy tojás sárgájával keverik habosra és ezt adják hozzá.

Az „Einspänner” (lelazító) kávé egy adag mokka kávé, ami extra mennyiségű tejszínhabbal van szervírozva.
Létezik ezen felül még többféle más variációval készült kávé is mint a Fiaker mokka ami rummal van ízesitve. Kedvelt még a Maria Therézia mokka. A sima mokkához narancslikört adnak és tetejére tejszínhab kerül.

Avi ben Giora

Felhasznált irodalom:

Birgit Schwanner: Kaffehaus
Christopher Wurmdobler: Kaffeehäuser in Wien 

A történet a múlt század hetvenes éveinek elején játszódott le. Ekkor kezdtek el jönni a Szovjetunióból az első orosz bevándorló csoportok. Még előttük jóval úgy az ötvenes évek tájékán az észak-afriai országok zsidó közösségei vettek érzékeny búcsut Marokkótól és Jementől, hogy az „ígéret földjére” jussanak. Jópáran meg is érkeztek a fiatal Izrael államba és a bevándorlási hivatal emberei ellátták őket papírokkal és minden szükségessel. Kiutaltak nekik lakásokat is, hogy azért legyen tető a fejük felett.

Na nem olyan lakótelepeken mint manapság, de kaptak egy telket, rajta egy kisebb házzal, amit aztán kilehetett jobban építeni. Csupán csak egy volt a hiba: nevezetesen, hogy sem szülöföldjükön, sem Izraelben nem sokat jártak olyan helyre ahol dolgozni is kellett. Naphosszat „fűtők voltak a Napnál”. Egészen a hetvenes évekig nem zavartak sok vizet. Megkapták havonta a járandóságukat és ennél többre nem is futotta erejükből. Illetve szültek egy pár gyermeket is, hogy a szociális segélyt kicsit kibővítsék a családdal együtt.

Amikor elkezdtek jönni az új bevándorlók Európából akkor tört ki a gyalázat. Először csupán irígykedtek az új oléhkra és a megtisztelő „wus wus” jelzővel illették őket. Az elnevezés onnan származik, hogy a bevándorlók többsége a jiddis nyelvet használta mint a legtöbb askenázi zsidó Európában. Wus annyit jelent, hogy mi van. Később aztán már tüntetéseket is szerveztek és igyekeztek elmélyíteni az amúgy sem fényes viszonyt az askenázi és a szfáradi zsidók közt.

Erre az időszakra datálható a Fekete Párducok nevű szervezet megalakulása. Nagy többségük olyan marokkói vagy jemeni zsidó volt, akik már az országban születtek. Iskolába nem jártak, dolgozni nem mentek és a szükségleteiket lopásból és minden törvényességet nélkülöző úton szerezték be. 1970-ben már odaáig fajultak a dolgok, hogy Tel Avivban és Jeruzsálemben is összeverekedtek a rendőrökkel. Sokukat le is tartóztatták. Ekkor a vezetőik követeléssel álltak elő, hogy öt vezetőjüket fogadja Golda Meir az akkori miniszterelnök.

Golda Meir soha sem adta be könnyen a derekát, ilyen követelésekre, vagy zsarolásokra pedig egyáltalán nem is válaszolt. Ám most szakított ezzel, és hajlandóságot mutatott, hogy tárgyaljon a vezetőikkel. A találkozó létre is jött. Ám Golda Meir rögtön a „tárgyalások” megkezdése előtt leszögezte:

– Ha azt gondolják, hogy megfogok hajolni a követeléseik előtt akkor sajnos tévednek. Nálam mindenki egyforma, legyen az bármilyen új bevándorló, arab vagy beduin akárki, feltéve ha tisztességes szándékaik vannak.

Golda Meir

Az öt „küldött” ezután egymás szavába vágva adta elő a mondandóját. Golda Meir miután végighallgatta őket, így válaszolt.

– Nem fogok maguktól ellágyulni. Maguk a második generáció, akik már az országban születtek. Egy szabad országban, ami a zsidók országa. Tanulhatnak, katonáskodhatnak, nem csak háború esetén, és munkát is találhatnak éppen eleget. Ha kicsit körülnéznek, akor láthatnák, hogy ebben az országban ha valaki dolgozik, ha nehezen is, de képes egyről a kettőre jutni. Sokan vannak maguk között is olyanok, akik felépítették a saját házukat, és tanultak, dolgoztak és gyerekeik ma már valakik lettek. Tehát adva van ugyan ez a lehetőség maguknak is, és pusztán magukon múlik, hogy mire lesznek képesek. Nem akarom hallani a példázólódásaikat, hogy a mostani bevándorlók többet kaptak mint maguk. Nem kaptak semmivel sem többet. Pusztán modernebbek lettek az eszközök, és az akkori és a mostani gazdaság közt nagy különbbségek vannak.

Késöbb Golda egy nyilatkozatában elmondta, nagyon jól emlékszik az összes akkori megjelentre, és arra is, hogy késöbb hogyan is illeszkedtek be a társadalomba. Nem ment könnyen, és amikor valaki megjegyezte, hogy manapság már parlamenti képviselőik is vannak csak annyit mondott:

– Ha telik az idejükből és az erejükből, ugyan úgy meglesznek hallgatva mint annó. Nem is volt sok problémája ezután a Marokkóból vagy Jemenből származó polgárokkal. A szervezet aztán lassan, de biztosan meg is szünt. Akadtak azért páran, akik megpróbálták életben tartani a szervezetet, de nagy többségük a börtönben végezte. Érdekessége a dolognak, hogy pont az egykori ötvenes és hatvanas évek generációja adta át őket a törvénykezésnek, hogy lopásból és kábítószer kereskedelemből akartak megélni.

Miért is véstem le ide ezt a kis történetet? Manapság amikor egyre-másra alakulnak ki konfliktus helyzetek , sokszor egy országon belül, eszembe jut mindig ez a kis példa.

A vezetőkön múlik, – mint ahogy ez a példa is tükrözi – hogy hogyan lehet kezelni és megoldani bizonyos etnikai problémákat. Ám sajnos nem ez történik manapság, pont az ellenkezője. Egymásnak lesznek uszítva csoportok és leginkább nekik kell megoldani a problémákat, ami sokszor erőszakos cselekedetekhez vezet, amelyeket el lehetne kerülni.

E példa is igazolja azt, hogy mai politikusok is leszállhatnának a bársonyszékeikről, és nem csupán a gyűlölködésre és bizonyos csoportok „bünösöknek” minősítése alapján igyekezhetnének megszabadulni a problémáktól.

Avi ben Giora

Megtapsolták a jobboldali szimpatizánsok a rasszista-terrorista Budaházy Györgyöt. Természetesen a jobbikos EP képviselő – Morvai Krisztina – is ott volt és elkezdett üvöltözni amikor meghallotta, hogy az ügyészség kevesli a 13 évig tartó fegyház-büntetést

Ám valaki(k) ezt úgy készítették elő, hogy még véletlen sem az legyen ellene a vád, hogy antiszemita rasszista. Ügyesen kitalálták, hogy „terrorizmussal” fogják öt és társait vádolni. Nem az volt a vád, hogy a Magyarok Nyilai szervezet (ez is valószinű át lett írva, mert Magyarok Nyilasai lehetett a valódi nevük) megfélemített és jópár esetben fizikailag is hatást gyakorolt emberekre, gyújtogatott Molotov bombákat hajigált, melegbárokban tört és zúzott.

A vád ezt úgy színezte ki, hogy „bűnszövetségben elkövetett terrorcselekményekben” találta bűnösnek. Isten ments, nehogy azt mondták volna, hogy antiszemitizmus gyűlölet beszédeés gyilkosságra való felbújtás legyen a vád. Ha ez lett volna a vádiratban leírva , akkor mindenképpen folytatása kellene hogy legyen az ügynek. Mivel nem egyedül Budaházy neve fémjelzi a Magyarországon egyre jobban elszabaduló antiszemitizmust, amit egész Európában büntetnek.

Csak egy példát emelnék ki, nevezetesen a Jobbikot és annak képviselőit, illetve hangadóit, Novák Elődtől egészen Vona Gáborig bezárólag. És ha ezeket az urakat is belehetne citálni a bíróságra az Isten sem mosná le a Fidesz holdudvarából kinőtt szélsőjobboldalról, hogy rasszista. Márpedig ez egyenlő volna a bukásukkal mint hazai mind nemzetközi téren,(Ámbár ki tudja, manapság ennél jóval súlyosabb vádak nem bírnak leradírozni rezsimeket)

A tárgyalóterem most is zsúfolásig megtelt, főleg Budaházy és Jobbik szimpatizánsokkal. A tárgyalás megkezdése előtt a bíró figyelmeztette a hallgatóságot, hogy akik bekiabállással vagy más tevékenységgel akadályozni akarják a rendes ügymenetet, azokat kivezetteti a teremből. Mikor Budaházyt bekisérték, úgy köszönt, hogy „szabadság” amit a közönség lelkes tapssal fogadott. Az itélethozatal után a karzatot ki kellett rendőrileg üreti a bekiabálások fújjolások miatt. Csak utána tudta folytatni a bíró az ítélet indoklását.

Ám még itt sem lett „igazi nevén nevezve” Budaházy tette. Csupán nagy általánosságban használt szavakat használt a bíró, egyetlen egy esetben sem mondta a rasszista, illetve antiszemita szavakat. A 13 évig tartó teljes idejében letöltendő fegyházbüntetés első hallásra erősnek hangzik. Budyházyt több esetben is elkenték, de a fellebezései után szabadlábra helyezték, és az eljárést megszüntették ellene. Pusztán házi örizetre ítélték, amit később lakóhely elhagyásra enyhítettek. Természetesen most sem maradt el a vádlottak fellebezése és a bíró súlyosbítást kérő beszéde. Budaházy előzetes letartoztatásban volt sokáig amit, házi örizetre enyhítettek. Nem lesz senki sem meglepve, ha ismét elkenik az ügyét. Már vagy 11 éve ezt játsszák vele. Hol elítélik, hol felmentik. Most is nagy valószinűséggel ez fog történni. Pusztán az nem érhető a világ közvéleménye részéről, hogy még ennyi törvénytelenség láttán sem szólnak be a jelenlegi kormánynak, hogy uraim önök nem demokráciát, hanem diktatúrát építenek. Nincsen helyük semmilyen demokratikus elveket valló nemzetközi szervezetben.

Avi ben Giora