Karácsony nem csak rólunk és zárt, exklúzív köreinkről szól, hanem a békességről és az igazságosságról–írja Andy Boyer atya, az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus szerzetesrend Lacombe tartományának egykori provinciálisa.  

Adventkor mindig Bette Midler “From a Distance” című számára gondolok, mely szerint Isten távolról néz minket. “God is watching us, God is watching us, from a distance.” Ezzel szemben Donald Miller amerikai szerző a következőképpen fogalmaz: “Úgy tűnik számomra, hogy Isten halad felém egy hosszú úton. Évekkel ezelőt csupán egy porszem volt az út végén, de most már olyan közel került hozzám, hogy hallom éneklését. És hamarosan látni fogom arcának vonásait.”

Vajon meddig marad Isten egy porszem a távolságban? Adventkor készülünk Emmanuelre, amikor Isten velünk van, Isten közel kerül hozzánk és mindenhol jelen van.

A Peanuts nevű képregényben Linus Lucyval áll az ablak előtt és mindketten nézik, ahogy zuhog az eső. “Mi lesz ha az egész földet elárasztja?”–kérdi Lucy Linustól. “Ez nem történhet meg, hiszen Isten azt igérte Noénak, hogy ilyen többé nem lesz és, hogy a szivárvány e igéret legfontosabb szimbóluma”–felelt Linus. “Linus–te végre megnyugtattál”–válaszolt Lucy, mire Linus: “Ezt a szolid alapokra épülő teológiának köszönhetjük.”

Nagyon sok kérdéses (és meglehetősen félelmetes) teológia és tanítás jelent meg az adventi olvasmányokkal kapcsolatban, mely legtöbbször zavarba ejtették a keresztényeket. Innen jöttek a világvégével kapcsolatos szenáriók amikor csillagok hullanak az égből és amikor földrengések tépik szét a földet, illetve amikor nukleáris holokausztokról és árvizekről beszélnek. De vajon ez lett volna Jézus üzenete?

Jézus követői közül néhányan megjegyezték, hogy milyen pompás a jeruzsálemi templomuk díszitése és hogy ez lenne a világ legszebb épülete. A nagy  templom volt a hazafiasság és a nemzeti büszkeség egyik legfontosabb eleme.

Ha bárki azt gondolja, hogy a kanadaiak nagyon hazafiassak, keveset tudhatnak arról a társadalomról, melyben Jézus élt. Szerintük ez a társadalom képezte Isten népét, ők éltek a szentföldön, az övék volt a pompás Jeruzsálem és a nagy templom.

De a nacionalizmus mindig a kirekesztéshez, az igazságtalansághoz, az arroganciához és az erőszakhoz vezet.

Amikor a proféták arra kérték őket, hogy térjenek vissza eredeti missziójukhoz – vigyék el Isten világosságát minden néphez és legyenek az isteni irgalom, szeretet és igazságosság nagykövetei e földön – elfordultak tőlük és mondanivalójuktól.

Az által, hogy Isten egyszülött fiát küldte hozzánk, valamennyiünket arra kérte, hogy nyissuk ki szívünket, engedjük be Isten szeretetét, irgalmát és legyünk mi az isteni vendégszeretet képviselői. Legyünk mindannyian olyan emberek akik még ellenségeinket is tudjuk szeretni, olyanok akik megosztjuk kenyerünket a rászorulókkal – nemzetiségtől függetlenül! – és olyan emberek, akik elfordulnak az erőszaktól.

Nagyon könnyű Karácsonykor az önzés és az önteltség csapdájába esni. Könnyű azt hinni, hogy Karácsony csak rólunk és saját kis exklúzív köreinkról szól. Könnyű önelégült lenni.

Pedig Advent üzenete meglehetősen egyszerű. A krisztusi útról szól–a békességről, az igazságosságról és a mindenki iránt tanusított jóindulatról, szeretetről.

A keresztény lelkiség egyik fontos eleme az a gondolat, hogy személyes kapcsolatban állunk Jézussal. A személyiség, az individualizmus és a racionális lény nagyra becsült paradigma a nyugati világban és ennek kialakításában fontos szerepet játszott az egyház.

De van egy ennél elterjedtebb alternatív értelmezés, mely sokkal egybevágóbb az emberiség fejlődésének történetével. Ez a gondolat leginkább a következő mondatban található: én az emberi kapcsolataim összege vagyok, ezek a kapcsolatok képezik személyemet.” Ezt a gondolatot „relációs felfogásnak” hívhatjuk, szemben az „autonóm felfogással.” Az autonóm felfogásban a hangsúly leginkább az emberi egyediségen van és így az emberek az egész teremtés felett állnak. Az autónom felfogás szerint az emberiség felsőbbrendű.

A keresztény apologéták mindig azt feltételezték, hogy Jézus is az autónom személyiségek világához tartozott. Éppen ezért az apostolok a trónra akarták emelni Jézust, mint valamilyen királyi alakot. De az Evengélium szerint ezt Jézus mindig elutasította. Jézus nem adott egyértelmű választ Kereszelő Szent Jánosnak amikor az identitásáról kérdezte. Egyszerűen azt mondta, hogy nézze meg, hogy mi történik körülötte. Szerintem Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy inkább a relációs mátrixát vizsgálják, nézzék meg, hogy miként éli földi életét, illetve vegyék észre, hogy mennyire felszabadító az emberi kapcsolatrendszere és kulturájával való összekapcsolása. Hiszen mind ebből építette fel Jézus személyes identitását.

Jézus sohasem magára mutatott, hanem arra az isteni birodalomra, mely relációs mátrixára épül.

Robert W. Funk a következőket írta: „Jézus Isten országáról beszélt, melyet nem ő teremtett és amelyet nem ő kontrollált. Ki akarom deríteni, hogy pontosan mi volt az amit Jézus látott, hallott vagy érzett, mely oly annyira varázslatos, megigéző és kihívó volt, hogy még Jézust is elkápráztatta. És nem akarom azt sem, hogy félrevezessenek Jézus követői, hiszen ők nem azt nézték, amire Jézus mutatott, hanem inkább a mutatóujjára figyeltek. Jézus önmagában nem lehet a hit objektuma.”

A konvergencia a relációs mátrix egyik legfontosabb vonása és ezt gyönyörűen írta le Simon Conroy Morris. „Teológiai nyelvezetben a szent háromságról beszélünk és nem pedig a keresztény ‘három személy egyben’-ről. A háromság egyik alapvető vonása, hogy együttesen teremt és együttesen nyújt felhatalmazást. Az emberiség is ebből a mátrixból született, hiszen az a föld, mely életet ad is pontosan ebből született.”

Emberi kapcsolataink révén vállunk azzá amivé Isten akarja, hogy legyünk. Diarmuid O’Murchu egy remek irodalmi technikát használ, melynek köszönhetően Jézus az olvasóihoz szól. Jézus a következőket mondja:

„Isten Birodalma nem más mint saját relációs mátrixomnak a bemerítése, mely mind annak az elismerése, amelyet hat millió évnyi inkarnációs és földi fejlődés során elértettek. Ez egy radikálisan újszerű gondolkodásmód, mely a földdel és az egekkel való kölcsönösen egymástól függő kapcsolatatokról szól. Én egy általános mintát ajánlottam, melyet követhettek e kapcsolatok felépítésében, ugyanakkor radikálisan nyitottnak hagytam ezt, mely az innovációt, a kreatívitást és az emberi képzeletet ösztönözheti. Mindezt emberi történeteken keresztül próbáltam elmesélni, melyet a teológusok ‘példabeszédeknek’ neveztek. És sohasem mondtam el, vagy zárta le a történet végét, hanem nyitva hagytam a könyvet és arra vártam, hogy majd általatok elkészül az utolsó fejezet. Igy ti is hozzájárultok a körülöttetek lévő isteni birodalom felépítéséhez.

Sohasem gondoltam azt, hogy Isten Birodalma kizárólag a keresztények előtt nyított. Ezt mindenki számára felajánlom és talán nem okoz meglepetést ha azt mondom, hogy akik ezt a birodalmat teljes szívvel várják azok leginkább a szegény, marginalizált és a társadalomból kirekesztett emberek. Ők mindent feláldoztak, mert szívükben tudták, hogy megéri kockáztatni.

Amikor azt mondtam nekik, hogy üljünk le együtt egy asztalhoz, beszélgessünk és osztozzunk meg a kenyeren, nem hitték el, hogy ilyen messzire viszem őket. Oly annyira le voltak súlytva azzal a hittel, hogy nem méltók és nem elég tiszták. Annyira fárasztó volt az, hogy végre megértsék üzenetemet, hogy a hegyekbe szoktam menekülni néhány napra és így tudtam rendbe jönni.

Egy valamit szeretnék tisztázni: a vallásisták mindenféle falakat állíthatnak és törvényeket írhatnak és ezt megtehetik addig ameddig be nem fagy az állcsontjuk. De az én világomból senki sincs kizárva. Az én gondolkodásmódom az egész teremtést felkarolja.”

Andy Boyer az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa, az Oblátus római katolikus szerzetesrend kanadai rendtartományának egykori provinciálisa. A belvárosi Szent József Egyházközségben misét mond: szombatonként délután 5 órakor, vasárnap reggel 9.30-kor és 11.30-kor. Ifjúsági misét tart az egyházközség minden vasárnap este 7.30-kor.   

Jézus tanításai az Isten birodalmáról erőszakos ellenszenvet váltottak ki egyes zsidó vezetőségi körökből. De vajon korruptak voltak ezek a vezetők, vagy egyszerűen elzárkoztak minden újszerű gondolkodásmód elől?

Jézus a szőlőt ültető gazdáról és szolgáiról szóló példabeszéddel jelezte a vezetőknek, hogy nem úgy vezetik a népet, ahogy kéne. De mit jelent ez napjainkban? Nem azt jelenti, hogy minden új ötlet vagy gondolatmenet követendő lenne, hanem, hogy el kell fogadni azt, hogy esetleg tévedtünk, hogy szolgálatunk hibás és, hogy azokban az emberekben akiket mi elfogadhatatlannak vagy fárasztónak találunk esetleg több jóság van, mint amit mi elismerünk.

Számomra vonzó egy gondolat, mely Thomas Sheehan provokatív 1986-os reflexiójából származik. Sheehan szerint amikor Jézus az Isten birodalmáról szóló vízióját hírdette, nem csak saját zsidó vallását lépte túl, hanem tulajdonképpen minden vallásnak hátat fordított.

Leonardo Boff, az egyik legnagyobb teológus hasonlókat írt 1998-ban. “Jézus kivonta a teológiát a vallásból és arra hívta fel az embereket, hogy Isten akartát ne csak a szent könyvekben keressék, hanem a mindennapi életben. Jézus kivonta a vallásos nyelvezetet és e helyett mindennapi kifejezéseket használt, mely közös tapasztalatainkat tükrözte. Jézus rítustalanította a vallásosságot mondván, hogy mindig Isten előtt állunk és nem csak amikor a templomban imádkozunk. Jézus felszabadította Isten üzenetét egyetlen egy közösséghez való kötődésétól és minden jóra való ember felé irányította azt. Jézus szekularizálta az üdvösség eszközeit és ez által “a másik,” vagyis az embertársunk szentsége saját üdvösségünk meghatározó eleme lett”–írta Boff.

Úgy tűnik, hogy az apostolok soha sem tudták teljesen felfogni azt, hogy pontosan miről is szólt Jézus víziója. Azt akarták, hogy Jézus egy hősies és messiási vezető legyen és egyre inkább kiábrándultak, amikor Jézus nem tett eleget ezeknek az elvárásoknak.

Több évszázados felforgatás után, Isten uralma ismét virágzik. Felnőtt emberek szerzik vissza egy felnőtt Istenbe vetett felnőtt hitüket.

Jézus első követői nehéznek találták a felnőttséghez való felhívás eltulajdonítását, hiszen egy fajta alárendeltségre és szófogadásra tanították őket, melynek végeredménye egy infantilis gondolkodásmód.

Jézus áttört ezen és arra kérte követőit, hogy őt kövessék. De a legtöbben nem tudtak e kihívásnak megfelelni. Közel kétezer évig tartott, hogy végre útolérhessük ezt a felnőtt Jézust, aki a felnőtt hit ösvényein vezet minket.

Hosszú utat tettünk meg Názáret tűzes profétájának napjaitól, aki az igazság és a felszabadulás nevében borította fel társadalma szabályait.

Jézus követése nem képez egy tiszteletre méltő vallást és úgy gondolom, hogy nem is ez lenne a szerepe. Jézus követése az igazság, az elnyomottak és kizártak iránt tanusított igazságosságról és a felszabadulásról szóló felhívás. Jézus a patriarkális hatalom nevében történő kirekesztés és a brutalitás áldozataihoz szólt, akik az elfogadást és a szeretetet keresték.

Ez az, amiért Jézus életét adta. Nincs annál nagyobb és mélyebb szeretett, mint amely egy jobb világot próbál teremteni a kirekesztett emberek számára.

Amikor ezen az úton haladunk, a legfájdalmasabb vértanúság nem saját vérünk ontása lesz, hanem a saját családunk, nemzetünk, egyházunk és szeretteink által tanusított félreértés, gúny és elutasítás.

Andy Boyer atya az ottawai Szent József Egyházközség plébánosa