Temesi Mária 

A Szegedi Nemzeti Színház színpadán ünnepelte énekes pályafutásának 35. évfordulóját Temesi Mária.

A hetvenes években ebben a városban folytatta tanulmányait a Tömörkény Gimnáziumban és az itteni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Elsőként a szegedi színháznak volt a tagja még Tóth Máriaként, igaz, korrepetitori funkcióban és csak egy évadra. Ekkor, 18 éves korában fölajánlották neki a Don Pasquale Norináját is, de erre még nem érezte magát fölkészültnek, és tanára, Berdál Valéria is óvta tőle. Aztán a fővárosba került, a Zeneakadémiára, énekversenyeket nyert, és az Operaházban meg az Erkel Színházban debütált, ott is bontakozott ki karrierje. Hamar kapott külföldi szerződéseket is. Versenysikerei közül kiemelkedik a Rio de Janeiró-i első díj 1981-ben, valamint a Pavarotti-versenyen aratott győzelem 1985-ben. Nagy német színházakban énekelt, Drezdában, Hamburgban és Berlinben, Franciaországban pedig többek között Nizzában és Toulouse-ban. Külhonban és Budapesten is Wagner-szerepekben lépett föl legtöbbször, Elza, később pedig Ortrud volt a Lohengrinben, Erzsébet a Tannhäuserben, Sieglinde A walkürben, Brünnhilde a Siegfriedben és Az istenek alkonyában, Éva a Mesterdalnokokban. De az olasz szerepek sem maradtak ki. Aida, A trubadúr Leonórája, vagy Erzsébet a Don Carlosban; Puccinitól pedig a Manon és a Tosca. Érdekesség, hogy Dél-Amerikában, Montevideóban még a Bohémélet Mimijét is elénekelte, amely itthon nem tartozott a szerepkörébe.

Szülővárosában is rendszeresen föllép. A Dóm téren 1996-ban A trubadúrban és 2003-ban az Aidában énekelt, 2013-ban pedig a szintén szegedi Tokody Ilonával léptek föl – vele egy utcában laktak gyerekkorukban. Ezen a szabadtéri koncerten Temesi kizárólag Wagner-szerepeiből énekelt. A Szegedi Nemzeti Színházban Tosca és Aida szerepében láthatta a publikum.

Egyébként is erősen kötődik a városhoz, hiszen 1997 óta ő vezeti a Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékét, s tanítványok egész sorát indította el az intézményből. Az előző tanszékvezetőtől, korábbi tanárától, Sinkó Györgytől ő vette át a Simándy Énekversenyt is, amelyet nemzetközivé fejlesztett. A kétévente megrendezett vetélkedő a legnagyobb magyar énekverseny, ahol a győztesek között olyan nevek szerepelnek, mint Bretz Gáboré, Rálik Szilviáé, vagy az utóbbi években Kálnay Zsófiáé és Hanczár Györgyé.

Temesi Mária évekig a Magyar Állami Operaház tagja volt. Néhány éve Ókovács Szilveszter a magyar opera nagykövetévé nevezte ki. Ennek keretében számos a műfajt népszerűsítő előadást tart országszerte, köztük Szegeden is. A nagyköveti tisztség azonban azt is jelenti, hogy az Operaház előadásain nem énekelhet. Emiatt művészi tevékenységét az utóbbi időben néhány koncert és külföldi föllépés jelenti.

Március 24-i, jubileumi hangversenyének programját az ünnepelt gondosan válogatta össze. Noha elsősorban Wagner-énekesként tartják számon, ezúttal olasz operarészletekkel lépett föl. Ez talán azt is jelzi, hogy noha hangi adottságai Temesit főképp a német repertoárra predesztinálják, lelkileg inkább a mediterrán világhoz vonzódik. Nem véletlen, hogy Adriana Lecouvreurrel kezdett, aki szerepe szerint színésznő, és áriája is a művészetről szól. Cilea operáját Temesi Budapesten Lamberto Gardelli, Toulouse-ben Rico Saccani vezényletével énekelte. Nem hagyta ki a másik színpadi hőst, Toscát sem.

A jubiláns művésznő nem volt kishitű. Koncertjére a szegedi operajátszás két mai csillagát hívta vendégnek, akik Budapesten is főszerepek sorát éneklik. Első benyomásunk, hogy Temesi 35 év színpadi éneklés, megerőltető szerepek garmadája után is milyen jól megőrizte hangját. Szopránja ma is nagyzengésű, és – ami még nagyobb érték – frissen szól, nem mutatja a hanyatlás jeleit. Jó választás volt két hangbirtokost hívni, líraibb partnerekkel nehéz lett volna közös műsort találni, és az arányok is fölborultak volna. László Boldizsár fényes, koncentrált tenorjának jól áll Cavaradossi szólama, Temesi kifejezetten sötét tónusával izgalmasan illeszkedtek egymáshoz a Tosca nagy szerelmi kettősében. A tenor mókára való kedve és Temesi tanári hajlama izgalmas fűszert kevertek a duett első, évődő részébe. A konferanszié szerepét Gyüdi Sándor, a színház főigazgatója vállalta magára. Érdekességként a Tosca-részlet elején beénekelte Angelotti néhány frázisát, amitől a duett erős érzelmi indítást kapott.

Néhány szép zenekari részlet biztosított szusszanásnyi pihenőt az ünnepeltnek. Több mint három évtizede Pál Tamás vette föl a színházhoz korrepetitornak az akkor zongoristaként jelentkező fiatal lányt. Azóta mindketten hosszú és változatos pályát futottak, a színpadon azonban alig találkoztak. A Parasztbecsület reményvesztett Intermezzója után fölhangzott Santuzza kétségbeesett románca. Ezt a szerepet a művésznő Berlinben, a Komische Operben énekelte. Temesi éneklése érzelmekkel teli, fő erőssége a hang átütő ereje. Előadásmódja a hagyományos, emelkedett operai stílust képviseli. Mindig érezni személyiségének súlyát és a pátoszát.

Kitűnő választás volt zárószámnak A trubadúr nagy Leonora–Luna-kettőse, amelyben izgalmas küzdelmet vívtak Kelemen Zoltánnal. Ismét megállapíthattuk, milyen elemi hatást kelt, ha két nagy hangot hallgathatunk egy drámai operajelenetben.

Temesi Mária sok operában írta be nevét a műfaj magyarországi történetébe. Ma már a tanítás a fő elfoglaltsága. Jubileumi koncertje arra is fölhívta a figyelmet, hogy énekesként is érdemes még gondolnunk rá. }