Idén harmincéves a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum. Ebből az alkalomból rendezte meg szeptember 10-én a Régi Zeneakadémia Kamaratermében a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont és aFilharmónia Magyarország a Liszt Múzeumok nemzetközi találkozóját. A Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyhez kapcsolódó eseményen német és osztrák vendégek is beszámoltak az általuk képviselt Liszt-emlékhelyek működéséről.

Evelyn Liepsch a Goethe és Schiller Archívum tudományos munkatársaként a Liszt halála után nem sokkal létrehozott weimari emlékmúzeumról, valamint az ugyancsak Weimarban található rendkívül gazdag hagyatékról beszélt. A több mint 6000 levelet és 470 kompozíciót magában foglaló gyűjtemény a Liszt-kutatás egyik legfőbb bázisaként funkcionál, s évtizedek óta vonzza Weimarba a komponistával foglalkozó zenetudósokat és más szakembereket. 1869 és 1886 között Liszt a nyári hónapokat Weimarban töltötte - az egykori lakásában található kiállítás az ehhez az időszakhoz kapcsolódó legendás mesterkurzusokról is megemlékezik.

 Liszt portrék a weimari Liszt-Házban

Egy szülőház mindig különleges jelentőséggel bír az emlékezet megőrzésében, és nincs ez másképp Liszt esetében sem, akinek raidingi szülőháza (az egykori majorsági központ, mely egy kora barokk várkastély részeként a 19. század elején a település egyik legtekintélyesebb épületének számított) máig fontos emlékhely. Martin Czernin, a raidingi Liszt Emlékház és az eisenstadti Landesmuseum tudományos munkatársa ismertette az autentikus helyszínen található, Liszt személyének megismertetésére koncentráló tárlat részleteit, és bemutatta az eisenstadti Landesmuseumban rekonstruált „Kék Szalont" is, melynek egyes részletei a raidingi koncertházban is helyet kaptak. A „Kék Szalon" egyébként bécsi mintára készült, és azt a különleges szobát idézi meg, ahol Liszt bécsi rokonainál tett látogatásai alkalmával gyakran vendégeskedett. A raidingi helyszínen a kortárs művészet alkotásai is szerephez jutnak: a szalont például a formatervező Rainer Mutsch által megálmodott „Liszt-Lounge" értelmezi újra.

„A koncert én vagyok" - nyilatkoztatta ki Liszt megkérdőjelezhetetlenül. Azóta Liszt-fesztiválok és -szólóestek sora bizonyítja, hogy igaza volt, és ha zongoristaként már nem is, zeneszerzőként továbbra isképes uralni egy teljes koncertet (vagy akár koncerthetet). Thomas Mersich, a Liszt-fesztiválok főszervezője gyakorlati szempontok alapján mutatta be a raidingi koncertközpontot és a fesztiválokon tomboló „Lisztomániát". Előadása rávilágította arra is, hogy Liszt nemcsak zongorajátékával és zenéjével, de - ahogy a rai­dingi bicentenárium programjainak Born to be a Superstar fantázianeve is utalt rá - sztárzongorista korszakában kommunikációjával és marketingjével is inspirálta az embereket.

A Schillingsfürst-kastélyban található Liszt-emlékszobán keresztül a Liszt Múzeumok családjának egyik legfiatalabb tagját ismerhettük meg. Hans Emmert mozaikhoz hasonlította az emlékszobát és a Liszt-emlékhelyeket, és - a jövőbeni együttműködések reményében - úgy fogalmazott, hogy bár egy-egy emlékhely önmagában is értékes és szép, a Liszt-kultusz központjai együtt még tökéletesebb egészt képviselhetnek. A schillingsfürsti helyszín egyébként mesterkurzusoknak is otthont ad, többek között olyan neves zongoraművészek közreműködésével, mint a Liszt összes zongoraművének rögzítéséről ismert Leslie Howard, aki díszvendégként a múzeumok budapesti találkozóján is részt vett.

Ugyancsak Schillingsfürsthöz kapcsolódott Constantin von Schillingsfürst herceg előadása, aki a Liszthez több szálon is kötődő Hohenlohe-Schillingsfürst család történetéről adott elő részleteket. (A családhoz való fő kapcsolódási pont Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő lánya, Marie, aki Konstantin zu Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst herceghez ment feleségül.)

A Liszt Múzeumok találkozójának zárásaként - Eckhardt Mária és Domokos Zsuzsanna előadásain keresztül - az összejövetelnek otthont adó budapesti intézmény alapításának körülményeit, elmúlt három évtizedének történetét és jelenlegi céljait ismerhettük meg. Eckhardt Mária alapító igazgatóként nemcsak a múzeum ma ismert formájáról, de a Zeneakadémiához köthető korábbi Liszt-emlékhelyekről isbeszélt: értékes adalékokat ismertetett a Liszt-kultusz korábbi éltetőiről, többek között Hubay Jenőről, Dohnányi Ernőről, Prahács Margitról és Legány Dezsőről is. Betekintést nyerhettünk abba a munkába, melynek eredményeként ma a múzeum három szobájából kettő a Liszt-korabeli állapotokat őrzi, és képet kaphattunk például Liszt budapesti könyvtára mellett a hazai gyűjtemény egyik legkülönlegesebb részéről, a rendkívül értékes Liszt-hangszerekről is. „Egy zenei múzeum nem létezhet élő zene nélkül" - fogalmazott Eckhardt Mária, aki a matinékoncertek intézményének fontosságát is kiemelte.

Domokos Zsuzsanna, aki több évtizednyi közös munkát követően 2009-ben vette át Eckhardt Máriától a múzeum irányítását, céljaként határozta meg, hogy a múzeum hagyományait megőrizve, mégis az új kihívásoknak is eleget téve haladjon az elődje által megkezdett úton. Beszámolt a múzeum egyre bővülő szolgáltatásairól, melyeknek köszönhetően - legyen szó a világ bármely részéről érkező turistacsoportról vagy akár iskolai osztályokról - egyre több ember számára válhat a Liszttel való találkozás meghatározó élménnyé. Az elmúlt évek eredményei közt hangszer-restaurálási munkákról, értékes új hangszer-, festmény- és kéziratbeszerzésekről is szót ejtett, és ismertette a múzeum közelmúltbeli hazai és nemzetközi együttműködéseit. Domokos Zsuzsanna a kutatóközpont munkatársainak érdemei közt több konferencia előadást és megjelent tanulmányt is megemlített, illetve kitért az idei születésnapi Liszt fesztiválra is, mely október öt szombatján, különleges Liszt-tematikájú koncertekkel várja azérdeklődőket. A találkozó valamennyi résztvevője kifejezte együttműködési szándékát és nyitottságát arra, hogy Liszt öröksége az emlékhelyek közti európai szintű párbeszédnek köszönhetően még erőteljesebben éljen tovább a jelenben és a jövőben is. }