Nem lehet nem észrevenni, hogy a Zeneakadémia milyen sok értékes, emlékezetes koncert helyszíne. De hiszen ez a cél: a minél jobb, minél szélesebb kínálat, mondja Csonka András, a Zeneakadémia programigazgatója, akit az általa vezetett Koncertközpont műsorairól faggatok.

- Hogy alakultak a műsorszerkesztés szempontjai?

- Amikor elkezdtük, egyik célunk az volt, hogy felismerhető műsorstruktúrát alakítsunk ki, egy profiltiszta műsorpolitikát, amellyel megkülönböztetjük magunkat a többi koncerthelyszíntől. Bár ez vegytisztán nem valósítható meg; de az eltelt több mint két szezon alapján azt lehet mondani, hogy sikerült kialakítani a ránk jellemző, saját profilt.

- Mi a Zeneakadémia fő profilja?

- A kamarazene. Egyértelműen ennek a műfajnak kedvez legjobban a terem. A Zeneakadémia Nagytermének utánozhatatlan atmoszférája van. Az előadó itt tényleg karnyújtásnyira van a közönségtől, és ezt mindkét fél nagyon szereti. Aki itt kamarazenét játszik, mind azzal megy el, hogy nagyon szerette, éshadd jöjjön vissza. Ez érvényes a kisebb zenekarokra is. Egy nagy Mahler- vagy Sosztakovics-szimfónia, szerintem túl hangos ebben a teremben. Megszólalt ugyan már ezen a pódiumon nagy apparátussal elhangzó zene is: a nézőtéren volt, aki befogta a fülét, annyira hangosnak érezte, igaz, olyan is akadt, aki élvezte. De ennek a teremnek a sajátja tényleg a kamarazene, akárcsak a Solti-teremnek, amelynek sokkal jobb lett az akusztikája a felújítás után, és a közönség is megszerette.

- Ezzel a kínálattal meg lehet tölteni estéről estére a Nagytermet? És tesznek-e engedményt a népszerűség érdekében, esetleg a minőség rovására is?

- Amikor ezzel a profillal elindultunk, sokan kételkedtek abban, hogy egy vonósnégyessel vagy egy szonátaesttel a termet meg lehet tölteni. Ezeknek a műfajoknak a kisteremben van a helyük, mondták, még a háromszáz szék is sok az ilyesmihez. Mi meg úgy gondoltuk, hogy bizony lehet ezzel is telt házat csinálni, és most kifejezett büszkeség, hogy például a vonósnégyes-sorozatunk, vagy éppen a szonátaestek telt házasak. Ezzel szerintem elég sokat segítünk a műfajnak is, amelynek a szépségét itt sokan felfedezhetik, nem beszélve arról a személyességről, amely a kamaraelőadások sajátja. Ami a színpadon történik, abból minden rezdülést érezni lehet, és még az utolsó sorból is lehet látni az arckifejezéseket, vagy hallani a sóhajokat. Egészen más ez, mint egy nagyzenekari koncert. Arra a kérdésre, hogy teszünk-e engedményeket, kötünk-e kompromisszumokat a műsor tekintetében, a válasz az, hogy nem. Semmiképpen sem. Egyáltalán nem akarunk könnyedebb műsort csinálni csak azért, hogy a közönség létszámát növeljük. Akik eljönnek, pontosan tudják, mire jönnek, és abban a legjobbat kapják. Ez a lényeg.

- Nem rizikósak, nem ráfizetésesek ezek a hangversenyek? Lehet kortárs zenével telt házat csinálni?

- Egyre több fiatal jár kortárs koncertre. Ma már trendi dolog olyan zenét hallgatni, amit más nem hallgat, ami új, ami szokatlan. Végül is a mai zene az ő zenéjük, erre rá kell ébreszteni a fiatalokat. És a nyitottabb szellemiségű fiatalok egyre inkább meghallják ezeket az új hangokat. De hogy a kérdésre válaszoljak, a telt ház gyakran megvan, ami nem jelent nyereséges koncertet. Egy átlagos előadói apparátussal előadott koncert sem nyereséges a legtöbb esetben.

- Mert?

- Ez nagyon egyszerű matematika. A Zeneakadémia nézőtere kicsi. Mi alkalmanként ezernél kevesebb jegyet tudunk eladni. Még egy nem túl drága külföldi kamarazenei produkciót is csak akkor tudnánk a puszta jegybevételből megfizetni, ha olyan magasra emeljük az árakat, amennyiért már nem lehet eladni ajegyeket. Viszont ezért kapjuk az állami támogatást. Megjegyzendő, hogy nálunk teljesen egészséges az arány a koncert közvetlen költsége és a bevétel között. Nyilván más képlet jönne ki, ha a Zeneakadémia fenntartásának összes költségét hozzászámítanánk, de én azt gondolom, hogy a kormány, amikor aZeneakadémia koncerttevékenységének támogatásáról dönt, akkor ezzel jóvá is hagyja a tevékenységünket.

- A koncertszervezők kezét ezek szerint nem kötik meg anyagi megfontolások?

- De megkötik: az ésszerűség határain és a költségvetési kereten belül kell dolgozni. Tehát nem arról van szó, hogy sok pénzünk van és szórjuk, hanem hogy a rendelkezésre álló támogatásból, betartva a szakmai követelményeket és arányokat, a lehető legtöbbet hozzuk ki.

- Vannak-e meglepetések?

- Vannak. Például a szeptember eleje, közepe általában eléggé halott időszak, éppen ébredezik az ország a nyári szabadságok után, és nagyon nehéz elindulni a szezonnal. Mégis, most már a második évadban fordult elő, hogy szeptember tizedike körül egy jó produkciót telt házra sikerült kihoznunk. Ezt követte egy szerintünk ugyanolyan jó, amivel viszont szenvedtünk. Nagyon nehéz kiszámítani. A publikum mozgása is megváltozott. Korábban a klasszikus zene közönsége jó előre megvette a jegyeket, most az utolsó pillanatban hoznak döntést. Ez régebben a jazz és főleg a könnyűzene közönségére volt igaz. Aklasszikus zenében az emberek szerették bebiztosítani magukat. Most viszont egyes koncertek az utolsó héten, sőt, az utolsó napokban telnek meg.

- Hogyan változik a közönség? A Zeneakadémiának hagyományosan konzervatívabb, idősebb publikuma volt. Ez ma is igaz?

- A közönség nem feltétlenül helyspecifikus, inkább előadóspecifikus. Bizonyos zenekaroknak kifejezetten idősebb közönségük van, másoknak fiatalabb - és érdekes, hogy nem is hallgatnak át másra. Elég sokat vagyok itt, és látom a különbségeket.

- Vajon a fiatalabb korosztályt célozza meg az a nagyon erőteljes, színes, fiatalos kommunikáció, amely az újraindulás óta a Zeneakadémiát jellemzi?

- Igen, és persze ez is tudatos - az idősebb, rendszeres koncertlátogató korosztály így is, úgy is eljön. Egyébként az is megoszlik, hogy ki hol szerzi az információt. Az idősebbek lehet, hogy még mindig a Koncert Kalendáriumot nézik, ami változatlanul abszolút hiteles fórum, míg a fiatalabbak már az internetről tájékozódnak. Az internet szerepe egyre fontosabb. A közönségnek ma már több mint 50 százaléka online veszi meg a jegyet, és róluk joggal feltételezhető, hogy az információhoz is az internetről jutnak. Tehát a súlypont egyre inkább oda tevődik át, annál is inkább, miután már az ötvenes korosztály istermészetesen használja a számítógépet, és nyilván, ahogy haladunk előre az időben, a hatvan fölöttiek is online fognak keresni mindent. Azt hiszem, a nyomtatott világ lecseng. Külföldön vannak, akik már szinte nem is nyomtatnak műsorfüzetet. Azt mondják, teljesen elegendő online megjelenni. Ez radikális álláspont, mi nem is osztjuk. Bár ma még azért sokan hiszik, hogy a kinyomtatott műsorkalauz egyfajta névjegy. Kézbe lehet venni, át lehet pörgetni: ezek vagyunk mi.

De sokféle próbálkozás van a világban. Egy amszterdami kolléga például a múlt héten azt mondta egy konferencián, hogy ő nyitott kapukat szeretne napi huszonnégy órán át, a hét minden napján. Nyilván, ha egy hely úgy definiálja magát, hogy ott mindig történik valami, oda lehet menni meginni valamit, vagy randevúzni, akkor akik ott elidőznek, azok értelemszerűen elmennek a koncertekre is. A világ ebbe az irányba halad, gondoljunk csak a londoni South Bank étteremutcájára, vagy a New York-i Lincoln Center látogatóközpontjára. A Zeneakadémia ezt nem teheti meg, mert ez egy oktatási intézmény, tantermekkel az emeleten. De ilyen szempontból mégis jó helyzetben vagyunk, a város szívében, és érdemes gondolkozni azon, hogyan tudjuk behozni a Liszt Ferenc téren vacsorázókat. Először is láthatóvá kell tenni magunkat, hogy tudják, mi ez az épület.

- Gondolom, ebben sokat segít a gyönyörű, új díszkivilágítás, amelyre már a világ is felfigyelt, és komoly díjat is kapott.

- Igen, erre büszkék vagyunk. Mi nem függeszthetünk ki a falakra molinókat, miután az épület műemlék, de azon dolgozunk, hogy a téren ott fusson a napi program. Tapasztaljuk, hogy sok turista besétál, és mindegy, hogy este mi megy, megveszi a jegyet. Az utolsó pillanatban érkezőket gyakran már csak adiákkarzatra tudjuk felengedni. Egyébként a koncerttermek a világban azzal is próbálkoznak, elég sikeresen, hogy lerövidítik a hangversenyek idejét. Rájöttek, hogy, mondjuk, egy üzletember nem feltétlenül akar másfél-két órát eltölteni egy koncerten, de egy órát szívesen rászán. Sőt, ahol erre lehetőség van, ott a hangverseny mellé vacsorát vagy egy italt is adnak. Ezek a formák sikeresen működnek. A másik lehetőség a későbbi koncertkezdés. Nálunk is volt már késő esti koncert, és bejött. Vagy szintén több helyen sikeresen működnek az úgynevezett lunchtime-koncertek, ami nem egészen egy órás hangversenyt jelent ebédidőben. Van ilyen a Concertgebouw-ban és a Wigmore Hallban: teljesen megtelik a terem, és láthatóan nem csak ráérő nyugdíjasokkal vagy kismamákkal, vannak ott öltönyös üzletemberek is, akik ebédidőben meghallgatnak egy rövid hangversenyt. Ezt például mi is megpróbálhatnánk, még ha egyelőre nálunk nincs is benne a szokásrendben. Nem tudom, mennyire lenne sikeres, de ha el se kezdjük, nem is fogjuk megtudni.

- A kívülállónak manapság úgy tűnik, nagyon sok a növendékkoncert.

- Ez is tudatos. Az, hogy a Zeneakadémián vagyunk, predesztinál minket arra, hogy ebből a közegből táplálkozzunk. Kiemelt cél, hogy a tehetséges hallgatókat és a művésztanárokat minél többször juttassuk lehetőséghez. Ezért elkezdtük tudatosan fejleszteni, erősíteni a Zeneakadémia zenekarát. Tervünk, hogy aszólamok élére kiemelkedően tehetséges, már végzett hallgatóink álljanak be. A zenekar hallgatói tagságát pedig meghallgatás útján a legjobbakból állítjuk össze. Nagyon fontos, hogy jelentős mesterekkel tudjanak dolgozni, és kialakuljon egy olyan repertoár, amellyel beszállhatnak a zenekari körforgásba, ésutazni is tudnak: vidéki helyszínekre, külföldre, fesztiválokra. A zenekar megszervezése nehéz logisztikai feladat, mert a hallgatóknak nyilván egyéb kötelezettségeik is vannak, és a zenekarozás nem mehet az órák rovására. Az egyensúlyt kell megtalálni, hogy a végén nagyon jó élvonalbeli együttesként definiálhassuk a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát.

- Amikor újra nyitotta kapuit a Zeneakadémia, izgalmas új fejlemény volt, hogy lesz egy profi rezidens zenekara, a Concerto Budapest. Ez az elképzelés megváltozott?

- A rezidens fogalom tartalmát illetően a kezdetektől vita volt az Egyetem és a Concerto között. A Concerto zenekarral kötött szerződés vizsgafeladatok ellátására vonatkozott, amit a zenekar maradéktalanul teljesített, miközben bérleti sorozatával a nálunk legtöbbet fellépő zenekarok egyike volt. Ez azonban még nem jelent rezidens státuszt, mert az több annál: két rangos intézmény kölcsönös - vagyis közös programalkotást is feltételező -, egymás presztízsét kölcsönösen növelő kapcsolata. Az például, hogy a Londoni Szimfonikus Zenekar az amszterdami Concertgebouw-nak is rezidense, a nagyfokú kölcsönösséget és az egymás rangjához, hírnevéhez való kölcsönös hozzájárulást jelenti. Amikor valaki megengedheti magának, hogy a világ egyik legjobb zenekarával rezidens ciklust rendezzen, akkor azért teszi, mert ez mind a kettőnek hasznos. Az Egyetemet most felszólította a Minisztérium, hogy - a későbbi vitákat elkerülendő - alakítson ki egyértelmű álláspontot a rezidens státusz tekintetében. Ez megtörtént, a szenátus nemrég elfogadott egy úgynevezett rezidensi szabályzatot.. Eszerint a mi rezidens zenekarunk a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara lesz. A határozat úgy érvel, hogy amennyiben fel szeretnénk nevelni egy olyan zenekart, amely idővel branddé válhat, és erős együttesként definiálhatja magát, akkor azt kell rezidenssé tenni. De a határozat nyitva hagyta azt a lehetőséget is, hogy a Zeneakadémia más zenekarokkal is rezidensi megállapodást kössön bizonyos időszakra, két vagy három szezonra vagy évre. Itt elsősorban kamarazenekarokra vagy kamaraformációkra kell gondolni, például lehet rezidens vonósnégyesünk, kamarazenekarunk, ensemble-unk, de nem kizárt, hogy szimfonikus zenekarral is megállapodunk.

- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Koncertközpont szimbiózisát egy korábbi sajtótájékoztatón Szabó Stein Imre „kentauri kettős létnek" nevezte, és azt mondta, hogy a világon alig van a Zeneakadémián kívül más intézmény, amelyben egyetem és koncertközpont ilyen szoros egységben működik. Hogy ez mennyire jó dolog, azt hangsúlyozta a rektor, Vigh Andrea is, amikor azt mondta: „Szeretnénk fokozni a Zeneakadémia nemzetközi elismertségét, és ennek alapja az oktatás és a koncerttevékenység szerves egysége, minősége." A minőséget máris rangos nemzetközi díjak igazolják vissza. Legutóbb egy, a világ egyetemeit rangsoroló 2016-os toplista a 17. helyre, az európai tisztán zenei profilú intézmények között pedig a 15.-re tette a Zeneakadémiát, mely ezzel még a salzburgi Mozarteumot is megelőzte. Néhány hete pedig a közös európai értékeket képviselő intézmények Európai Örökség-díját kapta a Zeneakadémia.Az Egyetem mindennek egyértelműen örül, de a koncertközpont is úgy ítéli meg, hogy ez a „kettős lét" jó dolog?

- Igen, jó, ha egy zeneművészeti egyetemnek koncertközpontja van, és a koncertközpontnak kifejezetten kedvez, hogy egy ilyen rangos intézmény része. Mert abban a közegben dolgozhatunk, ahol a zene létrejön. Az együttélés nyilván okozhat feszültségeket is. Amikor elkezdtük a munkát,sokak számára felmerült a kérdés, kell-e ez az egyetemnek, jó megoldás-e így működtetni a koncerttermet. Nem volt éppen sima az út, amit bejártunk. Kellett ez a két-három év, hogy láthatóak legyenek az eredmények, kiderüljön, hogy ez képes így működni, és kinek-kinek mi a szerepe benne. De én azt gondolom, ezmostanra kialakult, és megnyugodtak a kedélyek.

- Mi az, amit a Koncertközpontnak megszab az Egyetem?

- Az Egyetemnek mint oktatási intézménynek,nyilvánvalóan megvan a maga elvárása. Ez a műsorpolitika és a minőség mellett olyan elvárást is jelent, hogy az egyetemi élet markánsan jelenjen meg a koncertközpont tevékenységében. Úgy gondolom, ezeknek az elvárásoknak mi megfelelünk. Inkább az aproblematikus, hogy az Egyetemnek, mint költségvetési intézménynek - amelynek szakmai felügyeletét a felsőoktatási államtitkárság látja el - a szervezetén belül az általunk végzett kulturális tevékenység nehezen illeszthető rendszerbe. A gazdálkodási, jogi környezet nem erre a feladatrendszerre lett kialakítva. A koncertszervezési tevékenység jelentős többletterhet jelent az egyetem pénzügyi, jogi, műszaki és más területein is, és ennek forrását a koncerttevékenységre kapott támogatásból kell biztosítani Ennek arányai körül voltak feszültségek, de alapvetően kialakult egy konszenzus. Nem könnyítette ahelyzetet, hogy közben bevezették a kancellári rendszert, ki kellett alakítani a kettős vezetés keretei között, hogy a mi tevékenységünket illetően hol húzódnak a kompetenciahatárok. Az új Szervezeti és Működési Rend szoros kontrollt tesz lehetővé az egyetem vezetése számára, de a mi munkánk is, mint minden más, bizalmi alapon működik. Amíg az megvan, addig nincs szükség a szorosabb kontrollra. Ha nincs bizalom, akkor pedig úgysem érdemes folytatni.

Úgy látom, az oktatói oldal is érzékeli, hogy a magas színvonalú koncertszervezési tevékenység az Egyetem érdekét is szolgálja, mint ahogy számunkra is világos, mekkora előnyt jelent a világ egyik legrangosabb oktatási intézményének részeként koncerteket szervezni. }