Az elmúlt néhány hónapban több olyan kortárs-zenei kamaraesten voltam, amelyeken a rendkívül magas művészi színvonal, illetve a hangverseny látogatottsága hatalmas távolságban volt egymástól. Sajnálatos módon így volt ez a Sári József 80. születésnapja előtt tisztelgő szegedi esten is, amelyre 2015. október 10-én került sor a búbánatos hangulatú Bálint Sándor Művelődési Házban. Ami a Mestert bőven kárpótolhatta, az a fiatal előadói gárda hihetetlen ügyszeretete, felkészültsége és az előadói stílusokban való jártassága volt.

Az est Sári művészetének majd' négy évtizedét fogta át, izgalmasan megjelenítve, milyen utat is járt be a 1972 és 2011 között. A hangverseny előadói pillére kétségtelenül Ittzés Gergely fuvolaművész volt, aki a műsoron szereplő hét alkotásból háromban fuvolásként, egyben pedig karmesterként működött közre, így a koncert rövid ismertetője Sárié mellett óhatatlanul Ittzés laudációja is lesz.

Érdekes volt megfigyelni, hogyan játszik Sári a kötött és az improvizatív szerkesztés váltogatásával, a régi korok elemeinek újraértelmezésével és a szigorúan megkomponált, mégis rögtönzésnek tűnő elemek alkalmazásával.

Az első szám, az 1990-ben írt Négy invokáció két hegedűre írt változata - Krulik Eszter és Baksai Réka egészen kiváló előadásában - pontosan ezt a kétarcúságot igazolta, melyet a tételcímek (Improvvisamente; Palindrom, no. 1; Palindrom, no. 2; Vicen­de­volmente(váltakozva) is egyértelműen jeleznek.

A 2011-ben keletkezett, s a szerző négy lányunokájának ajánlott Ave Maria bemutató előadás volt. A mintegy nyolcperces, rendkívül bensőséges dal, a zongorakíséret, hol a bal, hol a jobb kézben meg­­jelenő folyamatos tizenhatod-mozgásával nyugodtan hömpölygő azonosságot sugároz, amit a másik kézben megjelenő anyag hol izgatottra hangol, hol pedig az énekszólam szélesen hömpölygő, áhítatos dallamait imitálja, vagy azonosul velük. A dalt Herczenik Anna adta elő, kiválóan alkalmazva az egyes nehéz belépések között a hangvillát, mint praktikus segítséget, avatott kísérője Németh András volt.

A Praeambulum című, fuvolára, klarinétra és vonósnégyesre írott alkotás 1994-ből való. A közel tízperces mű kétrészes, rövid fuvola-, majd klarinétkadenciával indul, ezt a hat hangszer folyamatos, szabad mozgása követi. E szakaszban a négy vonós sűrűbb, egymást imitáló, a két fúvós pedig szintén egymást kiegészítő, de hosszú hangokból álló szaggatott dallamokat játszik. Az első rész végén a vonósok igen hatásos találkozási pontját a fúvósok izgatott mozgása követi és egy teljesen kötött, kettes lüktetésű második részben folytatódik, mely bennem egy barokk kettősverseny érzetét keltette. A fúvósok végig együtt mozognak 6/8-ban, a vonósok ezt 2/4-ben folyamatos repetált hangokkal kísérik. Az előadók Ittzés Gergely (fuvola), Szűcs Péter (klarinét), a két hegedűs, Krulik és Baksai, valamint Tornyai Péter(brácsa) és Zétényi Tamás (cselló) voltak. A tájékozódásban Maros Ádám ütőhangszeres művész célszerű vezénylése segített.

Korai Sári-opus következett, az 1972-es keltezésű Movimento Cromatico Dissimulato (Rejtett kromatikus mozgás) rendkívül izgalmas alkotás, mely fuvolára, ütőkre és zongorára íródott. Az előadók (Ittzés Gergely, Maros Ádám és Németh András) tökéletesen értették-érezték egymást, igazi kamarazenélést produkáltak. Engem különösen elvarázsolt, ahogy három, egymástól látszólag eltérő színű hangszer közös színeit, effektusait meg tudták találni.

A 2006-ban íródott Két Kosztolányi-dalt ismét Herczenik Anna és Németh András adta elő. Kínálkozott az összevetés az Ave Mariával, melyben a zongorakíséret mindvégig egyfajta nyugodt háttér erejéig van jelen, míg a Kosztolányi-dalok kísérője igen nehéz feladatot kap, végig kamarapartnere a gyakran hangszeres indíttatású énekszólamnak. Rendkívül tetszik, ahogy Sári József a szöveget a zenei hangsúlyok különleges használatával értelmezi. A poétikus előadás szép pillanata volt az elsősorban instrumentális hangversenynek.

Vagy harminc évet töltöttem fuvolázással, igazán tudom, mik a hangszer nehézségei. Úgy tűnik, Ittzés nem tudja. Amit a Hat koncertdarab című, 1989 és 2011 között, szólófuvolára készült mű Impetus(Lendület, 2003) tételének előadásával művelt, az maga volt a technikai, zenei és mentális csoda. A regiszterek váltogatásának szinte akrobatikus megvalósítása, az elképesztően szélsőséges dinamika, afolyamatos zenei jelenlét, a hang szépsége, tartalmassága teljesen lenyűgözött. Szerző és előadó rendkívüli találkozásának lehet tanúja, aki ilyen előadást hall.

A Szervánszky Endre emlékének ajánlott Valet (Búcsú) 2001-ben, Bambergben készült, klarinétra és vonósnégyesre. A mű igazi Sári-névjegy: a kötött és szabad elemek egymás mellettisége, a régi zenei stílusok tökéletes ismerete, a hangszerek lehetőségeinek, színeinek teljes kihasználása, és a drámai feszültség megteremtésének képessége jellemzi. A mű befejezesének költőisége igazi lecsengése volt anagyszerű estnek. Szűcs Péter klarinétművész nagyszerű reprezentánsa a hazai fiatal előadóművész gárdának, akárcsak a Krulik-Baksai-Tornyai-Zétényi vonósnégyes is. A Valet kiváló előadását Ittzés Gergely precíz vezénylése is segítette. }