1. Hipotézisként csak, de próbáljunk most másvalakit képzelni az ünnepelt Kurtág György helyébe. Olyasvalakit, akiben nincs különösebb tehetség, akinek emberfeletti mennyiséget kell dolgoznia tudása megszerzéséért, egész élete mehet rá a munkára, de ő megcsinálja.

Itt van ezzel szemben egy csodálatos képességű ember - gondolhatnánk -, az első példánkkal ellentétben neki épp elég a tehetsége. Tévedés. Aki ismeri Gyuri bácsit, tudja: számára a képességei csak furcsa ráadásnak látszanak munkájához képest. Persze hogy fordítva lehetett: először van ott a tehetség. De az ő kiindulópontja, hajtóereje a nemtudásának erős érzése volt. Alázat, szívós szorgalom, a szentekre jellemző aszkézis, makacsság, szenvedély és olthatatlan kíváncsiság jellemzi, ha munkáról van szó. (És mikor van szó másról?)

Néha ott voltam náluk, amikor épp az összes Haydn-szimfóniát hallgatta végig Verőcén; egy teljes évet szánt rá. Közben azért akadt néhány más dolga is. Következő évben jöttek a Mahlerek, aztán aBrucknerek, és így tovább. Amikor az Ulyssest olvasta, egész könyvespolcnyi Joyce-irodalom sorakozott a regény mellett. Érdekli az orosz nyelv - megtanulja. Ugyanígy az ógörög meg a többi. Persze kell ehhez tehetség is. Richter jut eszembe. Akinél, mikor Pesten „élőben" hallgattuk őt, néha azt gondoltam: itt valaki egyszerűen csak a végletekig teljesen csinál valamit. Mit mondott Richter, hogyan tanul meg egy darabot? „Fogom az első oldalt, végigtanulom. Azután jön a következő." Ennyi az egész. Vagy nem csak ennyi. A darabok, művek mögött ott az egész európai kultúra.

2. Ritka, ha nagy szerző egyúttal nagy tanáregyéniség is. A zene­-
történetből hirtelen Bach, Liszt és Schönberg jut eszembe, őnáluk eshetett annyira egybe a kettő, mint Kurtágnál. Hány szerző maradt magára úttörő műveivel egy időre, mert nem voltak előadói! (Az utókor aztán kárpótolhatta.) Még azok számára is hihetetlenül erős Gyuri bácsi kisugárzása, akiknek amúgy a Kurtág-zene nem fontos. Hát még azok számára, mint mi, előadói, akiket a furcsa felelősség súlya nyom: e zene sorsa (közhely, de úgy tűnik) egybeesik a zenetörténet folyásával. Nem véletlen, ahogyan kialakult körülötte az előadói kör.

3. Folytassuk most Gyuri bácsi tanításának képeivel. Olyasvalaki állt előttünk, aki a molekulákig hatolva képes analizálni a művet, Beethovenét, Bartókét, a sajátját, bármit. Félő, hogy sohasem lehet majd összerakni. Akkor is imponáló lenne, ha - akár egy remek zenetudós - csak szétszedne mindent, azután majd rakja össze, aki tudja.

De előttünk van a másik Kurtág György, arcán a lobogó szenvedély, átszellemültség és a szent hit (nehéz másképp jellemezni) - felmutatva a zenét. E két ellenpólus - az elemzés és az érzelmek - elegyéből jön létre azután a csak rá jellemző gyújtóanyag.

4. Nem szóltam még arról, amikor leül a hangszerhez. Gyuri bácsi nagy zongorista, mindegy, épp mit vagy mennyit játszik. Megint csak Richter jut az eszembe: a néhány ütemben, amit Kurtág óráin kaptunk, a teljesség jelent meg. És (akárcsak Richternél) az áldozatos, féltő figyelem, az élethalálharc minden árnyalat felszínre hozásáért. Ezek az árnyalatok egyébként valahogyan objektívnek tűnő dolgok voltak számunkra akkoriban. A zene így van, és kész. Feltéve, ha van szemed látni e kincsesbányát. Csak ennyi kellett. Mert őt más nem érdekelte. Karrier például feltűnően nem. (Ezt muszáj megemlíteni, mert mai embernek hihetetlen. Nem is tehetett róla, amikor mégis eljött.) Ott volt a furcsán megtört előadói pályája - más szempontból talán jó, hogy így alakult -, a Bartók-szonáta tüneményes, titkos felvételével, meg sok mindennel, amiről sajnos csak a legendákat hallhattuk. (Azután pedig a pálya második részében a világ nagy koncerttermei, ahol végül Gyuri bácsit Márta nénivel együtt ünnepelték. Vagy most alegutóbbi csendes kis koncertfilmjük, karácsonyi ajándékként sokunknak, melyen összes eddigi Bachjaikat szárnyalják túl.)

5. Nagy alkotók között is sokféle létezik: ott vannak a nagy jellemek meg a jóval kisebbek is. Gyuri bácsi az előbbiek közé tartozik, a Lisztek, Bartókok sorába - ilyesféle pályákon is. Megtartóztatom magam, nehogy hosszú listát kezdjek itt összeírni azokról, akiken Kurtág György így vagy úgy segített. Kicsit talán összefügg ezzel Gyuri bácsi tanításának egyik furcsa aspektusa. Az ő szemében minden emberi lény egyenlő. Nemcsak hogy tehetségtelen ember nem létezhet, de olyasvalaki sem látszott soha óráin, akinek egy idő után nem úgy kellett hinnie: mindent meg lehet csinálni, amire tanára is képes. Nincs határuk a képességeknek. Tudunk repülni. (Hogy azután ez miféle feladatokat, vagy miféle mennyeket és poklokat adott a tanítványnak, messzire vezet.) És ráadásnak a boldogság, amibe belekóstolhatott a jelenlévő, legyen zenész vagy nem szakmabeli: egyfajta beavatási szertartás, az újjászületés lehetőségeivel. Fiatalodj meg - mondta a zenei gesztusok nyelvén ez a tanítás a nálánál három-négy-öt évtizeddel fiatalabb diáknak is, ha épp kissé kiöregedett a megélnivalókból. Ott az ezer szakmabéli dolog, ezeket sem hagyta ki persze, de ezután mindig jött ráadásként a lényeg: minden megszokott, betanult újraértékelendő ésfőleg újrateremtendő. Ez sosem volt kihagyható.

A Kurtág-zene kimeríthetetlen örömöt és tennivalót ad hallgatónak, előadónak és elemzőnek egyaránt. Vannak néhányműves nagy szerzők is. A mi szerzőnknek viszont olyan mennyiségű jelentős műve van, hogy akár rendesebb lajstromot írni róluk is nagyobb munka lenne, mint ez a köszöntő. A magyar zenei élet nem túl sok szereplője dőlhet hátra kényelmesen, a jól végzett munka örömével. Hol vannak amagyar Bornemisza-énekesek, vagy mely magyar zenekaroknak repertoárdarabja a Sztélé, ugyan hol hangzanak el rendszeresen kórusai, vagy mikor hallhatjuk a ...pas à pas - nulle part... csodás zenéjét? Csak sorjáznak a megválaszolatlan kérdések - de ne legyünk ünneprontók.

Jó érzéseink is lehetnek. Európa és a nagyvilág zenei életének olyasmi vált tényezőjévé, ami sokáig magyar sajátosságnak látszott, valami, amiről úgy látszott, csak mi érthetjük. Ez a zene minden klasszikus gyökerével együtt a magyar hagyományt folytatja. Rólunk szól, a mi szenvedéseinkről és örömeinkről. Mégis: mára Európa kevés szögletében nincs valamiféle hatása ennek a zenének és ennek a zenélésnek.

Sokszor üres frázis marad idős alkotók születésnapi köszöntőjében, hány évtizedet is kívánunk még nekik. Most egyszerűbb a helyzet. Bármekkora is az életmű, az új darab, a nagy opera befejezetlen még. Mi más élteti az alkotót, ha nem az efféle munka?

A folytatáshoz tehát Isten éltesse sokáig Gyuri bácsit! }

 Kurtág Márta, Csalog Gábor és Kurtág György - Felvégi Andrea felvétele