Négy hónappal ez előtt az interjú előtt állapodtunk meg, hogy leülünk beszélgetni, de Budapesten - vagy inkább fölötte - csak elrepül az ifjú művész, lehetetlen utolérni, úgyhogy végül egy repülőgépes távcsevegést tudtunk folytatni két fellépés között szeptember utolsó napján. Hála tehát a modern technikának, mégis sikerült őt újra elhozni a Muzsika olvasóihoz.

- Öt éve beszélgettünk ezeken a hasábokon, akkor 24 éves volt, friss diplomával a zsebében. Alig ismert, hirtelen berobbant tehetségként mutattuk be. Azóta nevétől hangos nemcsak a magyar, de a külföldi szaksajtó is. Éppen néhány hete nyerte meg az ARD nemzetközi csellóversenyét, majd azt olvashattuk, hogy ezzel be is fejezi tízéves versenyzői életszakaszát. Nehéz verseny, a legrangosabb. Nyilván sok stresszel jár. Meséljen a versenyről, a győzelemről, a fogadtatásról.

- Helyesbítenem kell: nem szereztem diplomát a Zeneakadémián, „csak" egy diplomakoncertem volt bő tízéves ottani tanulmányaim lezárásaképpen, ami viszont nagyon szép emlékként él bennem a mai napig. Rendkívül sokat kaptam a tanáraimtól, amiért nagyon hálás vagyok.

Az első ARD-élmény 2005-ben ért. Miután kijárogattam Bécsbe Reinhard Latzkóhoz, gondoltam, megpróbálom, felbuzdulva a 2004-es Budapesti Nemzetközi Verseny (ami az idei évtől ismét visszakapta a Casals-nevet) megnyerésén. Sajnos nem úgy alakult, ahogy azt akkor reméltem, a második fordulóig jutottam el, és egy különdíjjal távoztam, amiért tulajdonképpen hálás vagyok, mert valahogy mindig egy „kudarc­élmény" után derül ki, hogy ki mit gondol igazán komolyan, tud-e áldozatokat hozni a kitűzött célért, fel tud-e nőni a választott (és az élettől kapott) kihívásokhoz. Ezt követte a „kisebb" Brahms-verseny I. díja, azután a Moszkvai Csajkovszkij-verseny 2007-ben, Genf 2008-ban, és ekkor indult be igazán a nemzetközi koncertezés. Az ARD-vel kicsit tartoztam magamnak. Azt még mindig vallom, hogy a versenyzés nem igazán egyeztethető össze a művészettel, viszont ismét tapasztaltam, hogy egy adott határidő és kompromisszumoktól mentes felkészülési folyamat milyen fejlesztően tud hatni, nem beszélve ennek a versenynek a sajtóvisszhangjáról. Németországban óriási körben tudnak az ARD-versenyről, olyasmi ez ott, mint a „Megasztár", csak kulturált és nagy múltra visszatekintő. Még az esti híradóknak is kellett nyilatkozni, aminek kb. 50 milliós nézettsége van, és a gálakoncert felvételét is folyamatosan sugározzák legalább öt csatornán.

A pszichés megterheléshez való megerősödés pedig egyre inkább elengedhetetlen a mai világban, bár ezzel a legnehezebb megbirkóznom, de a feleségem, a családom, a barátok és a hitem óriási támaszt tudnak nyújtani. Örülök viszont, hogy ezzel a versennyel lezárhattam ezt az időszakot, ezek után nem lesz szükségem ilyen jellegű kihívásra, igazából nem is igen van már „nagy verseny", amin indulhatnék, és nagyjából tudom, merre tartok, van elég motivációm, és sok minden inspirál.

- Annyi minden történt Önnel, mintha nem is öt, de tíz év telt volna el az előző beszélgetésünk óta. Hogyan ítéli meg ezt a kezdést? Elégedett azzal, amit idáig elért?

- Úgy érzem, mindent megtettem, hogy hasznosan töltsem szinte minden napomat. Persze utólag az ember mindig okosabb a helyzeteket illetően, de összességében és a lehetőségekhez mérten minden jó irányban halad.

- Saját mércéje szerint megfelelő ütemben fejlődik?

- Szerintem igen. Néha előre, néha vissza, de megfelelő ütemben kevésbé vissza, mint előre...

- A karrierje úgy épül, ahogy elképzelte?

- Azon vagyok, hogy minél több emberhez eljusson az, amit adni tudok, de azon kívül, hogy éppen Tajpejbe repülve válaszolok az Ön kérdéseire - ami kifejezetten jó időtöltés -, nem sok mindent kell csinálnom, hogy a karrierem épüljön. Ha úgy nézzük, akkor a „jó minőségű áru" elméletileg mindig jól eladható. Amennyiben ez bővebben érdekli, akkor ajánlok egy interjút Körner Tamás impresszáriómmal.

- A hangsúlyt inkább a szólista- vagy inkább a kamarazenei pályára helyezte?

- A zenei/művészi fejlődésre, amelyhez mindkettő és még sok minden más is hozzátartozik. Mindkettőt szeretem, és mindkét irányban vannak olyan partnerek, akikkel szívesen dolgozom együtt.

- Kikkel adódott alkalma fellépni, mióta utoljára találkoztunk, és közülük ki tette Önre a legnagyobb hatást?

- Itt felsorolhatnék sok „nagy nevet", akivel lehetőségem adódott játszani, vagy fogok játszani a következő szezonokban, és nagyon sokat fogok ebből és tőlük tanulni, de aminek igazán örülök, az az, hogy egy olyan európai és magyar „fiatal zenei elit" tagja lehetek, akikkel folyamatosan inspiráljuk egymást. Itt inkább az a kérdés, hogy a magyar közönségnek mikor játszhatunk együtt a jövőben.

- És olyan nevet említene, akivel szívesen együtt dolgozna?

- Sajnos, sokan közülük már nem élnek, de akikkel szeretnék - és reális esélye van -, azokkal előbb-utóbb, remélem, fogok is.

- Igazán diplomatikusak a válaszai. Nézzünk valami konkrétumot: korábban tanított már kurzusokon, de az eltelt idő alatt először tanult, majd tanított is a Kronberg Akadémián. Nem csoda, mert korábban a berlini Emanuel Feuermann Gordonkaversenyen Kronberg Akadémia-különdíjat kapott. Mik a tapasztalatai tanárként? Hogy érzi magát ebben a szerepben? Tervezi, hogy később is tanít majd?

- A mai napig tanítok Kronbergben, és nagyon sokat tanulok belőle, ráadásul tehetséges növendékeim vannak, ezért abszolút nem érzem feleslegesnek a hivatásomnak ezt az oldalát sem.

- Korábban számos nemzetközi díjat, sok első helyezést nyert, közönségdíjat is, ahogy arról korábban beszámoltunk. Ezek egyértelmű szakmai és közönség-visszajelzések. Azóta a siker főként tapsban, illetve meghívásokban mérhető. Mérhető? Érzi, hogy sikeres ifjú művész lett?

- Természetessé vált, hogy játszom, itthon, külföldön, ahol érdekel a műsor, jók a kollégák, vagy érdekel a hely, ahová hívnak. Most már az időmet kell még jobban beosztani.

- New York-i debütálása, ahol Bach hat csellószvitjét is játszotta (melyeket Msztyiszlav Rosztropovics nevezett el „szóló csellószimfóniának"), nagy elismerést hozott Önnek, szép szavakkal méltatta a New York Times, külön kiemelte technikai virtuozitását. Van-e hozadéka egy ilyen elismerésnek - például Amerikában?

- Szerencsére valóban sok mindent elindított az a siker is, nagyon örülök neki, mivel úgy éreztem, hogy az a két hangverseny - tisztán Bach-szvitekből - nagyon jól sikerült. Jövőre az Ír Kamarazenekarral megyek egy tízkoncertes turnéra az USA-ba, emellett lesz több kisebb koncertem is New Yorkban, 2016-ra visszahívtak a Park Avenue Armoryba, és lesz amerikai szonátaturném is. Az ilyen koncertek legalább akkora örömet szereznek, mint egy versenygyőzelem, talán még jobb is, mert oda „már eljutottam", a verseny hozadéka pedig még csak most alakul, bár persze egyik erősíti a másikat.

- Pécsi születésű, így érthető, hogy a Pannon Filharmonikusokkal szívesen működik együtt. Velük veszi fel Csajkovszkij összes csellóra és zenekarra írt darabját a Brilliant Classics számára, de sokat tartózkodik külföldön is - szinte állandóan. Hol érzi magát a legjobban, és hol tölti a legtöbb időt?

- Az időm nagyobb részét utazással töltöm, de otthon vagyok Kronbergben - ahol a feleségemmel élek -, Budapesten és Pécsett is, attól függően, hogy mikor hol van mit tenni, ami teljesen változó. Mondjuk úgy, hogy otthon vagyok Európában és büszke vagyok a magyar gyökereimre. Az identitásom magyar európai.

- Ez többedik lemeze lesz, tehát maradandóan is hallható a játéka. Szeret lemezfelvételt készíteni?

- Az élő koncertre alapozott hangfelvételeket/filmeket részesítem előnyben és az élő koncert hangulatában, „energiaáramlásában" hiszek, az sokkal inkább párbeszéd jellegű. A CD kicsit olyan, mint egy monológ, ami azért lehet jó, de nincs benne sok interakció és spontaneitás.

- Öt éve elpanaszolta, hogy nincs igazán jó hangszere, ezt mondta róla: „egy 1760-ban készített holland hangszer, ebben az árkategóriában a legjobb. Ritkaságnak számít, de nem annyira értékes, mint az olasz vagy francia csellók. Ettől függetlenül nagyon szeretem, és egyelőre nem akadályoz semmiben." Úgy tudom, azóta még inkább vágyik egy olasz mesterhangszerre. Ennyi világszerte aratott elismerés sem hozott egy olyan szponzort, aki ebben segítené? És mennyit ad hozzá a hangszer a játékhoz?

- Elengedhetetlenül fontos lenne egy világszínvonalú hangszer hosszú távra. Innen-onnan már kaptam kölcsön nagyon nagy nevű, kiváló hangszereket, de egyelőre sajnos csak rövid távra. Talán Németországból fogok kapni valamit az ARD-verseny után.

- Tele van már a naptára évekre előre? Melyek a legközelebbi tervei?

- Amíg nem aktív a saját honlapom, addig a www.classicalconcerts.hu oldalon rendszeresen frissítve láthatók a koncertjeim 2016-ig. Amit nagyon várok, az Hindemith Csellóversenye Gilbert Vargával és a Nemzeti Filharmonikusokkal október 8-án a Müpában (kritikánk a 43. oldalon - a szerk.), majd Várjon Dénes és Simon Izabella fesztiválján fogok kamarázni remek muzsikusokkal október 15-19-én, a hónap végén pedig Hollandiába indulok turnézni a Dél-holland Filharmonikus Zenekarral, velük Csajkovszkij Rokokó-variációnak eredeti verzióját adjuk elő. Utána pár nap szünet és november 12-én (a 29. születésnapomon) Beethoven Hármasversenyét játsszuk Wiesbadenben Baráti Kristóffal és Várjon Dénessel. Egyelőre eddig tervezek. }