„Ne tegyél hozzá és ne végy el belőle, mindig népzene maradjon. Amikor a sokszor meghallgatott dallamot lejátszod, ugyanazt érzed, de mégis mindig más a zene, mert »átszűröd« a saját lelkeden. - mondja közös hitvallásáról a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarának prímása, Papp István Gázsa és az együttes zenei vezetője, Szabó Dániel cimbalomművész.

Az autentikus népzene a fő szakterületük, de számos zenei stílusban kell helytállniuk. Az idei nyár egyik kiemelt produkciójában, a Székely Dózsa György című tánckrónikában feladataik például inkább a musical műfajához közeliek. Speciális hangszereléssel feldolgoztak ugyan autentikus anyagokat is a darabban, de elsősorban programzenét kellett muzsikálniuk.

„Egyre fontosabb a népzenészek számára a dinamika, a hangképzés, a tudatos muzsikálás, amellett, hogy tánc alá való konkrét ritmusú dallamokat játszunk. Vannak példák előttünk - mondja Gázsa -, léteznek eredeti népzenei felvételek, komolyzenei művek, és ott a cigányzene, amelyek mind kölcsönösen hatottak a népzenére és viszont."

„A komolyzenész és a népzenész között van különbség. Azzal hogy a Zeneakadémián már működik népzene tanszak, a zenészek közötti korábbi »átjárhatatlanság« részben megszűnt - mondja Szabó Dániel, és az a régi tévhit is oldódott, amely szerint a népzenészek nem ismerik a kottát, pedig csak másként használjuk. Egyfajta mankó a zene lejegyzéséhez, nem szóról szóra, kottából játszunk, hanem eredeti hangfelvételekről tanuljuk a zenét. Nem hangról-hangra „szedjük le" és másoljuk, hanem a hangképet tanuljuk meg, a stílusjegyeket sajátítjuk el."

Gázsa szerint a népzenész soha nem játssza kétszer ugyanazt: „A variációk nagyon fontosak, és az a képesség, hogy a népzenész az adott pillanatban mindig hozzá tudjon tenni valamit a saját személyiségéből. A népi hegedűs és a komolyzenész között érdekes különbség a vonó használata is. Míg a komolyzenészek a vonóval általában mindent lefelé hangsúlyoznak, a népzenében a legtöbb hangsúly fölfelé van (főleg sorvégeken), ott van a legtöbb erő. A másik különbség az, hogy a vonó folyamatosan a hegedűn marad, még a szünetekben is üres húrokat húznak. És mivel nem lehet soha megállni (a tánc miatt), az állandó vonóváltások kialakítják a stílust. Minden parasztzenésznek ettől egyéni a technikája, kinek hogyan sikerül..."

Mindketten rendkívül sokoldalú és képzett muzsikusok. Szabó Dániel a Zeneakadémia cimbalom szakán végzett, Papp István Gázsa előbb 12 évig tanult klasszikus hegedűn Kolozsváron, és Erdélyben,, ahol felnőtt, autentikus közegben sajátíthatta el a népzenei tudást. Mindketten több zenei formációban is játszanak. Gázsa a 21 éve működő saját zenekarával, a „Gázsa zenekarral" szeptember 25-én, a Zeneakadémián koncertezik, ahol a Szabó Dániellel, Árendás Péterrel, Liber Róberttel közösen muzsikálnak majd.