Falak címmel cimbalomra és vonószenekarra írt érdekes kompozícióval jelentkezett a Fészek legutóbbi ősbemutató-sorozatán Horváth Márton Levente. Ám a művet továbbra is munkában tartja. Mire utal a cím?

- Vékony Ildikónak egy hegy falán bekövetkezett halálára. Egymástól élesen elválasztott, nehezen összekapcsolható elemekből épül. Cimbalomversennyé szeretném fejleszteni.

- Statikusnak hallottam a darabot.

- Az is. Noha van benne egy dinamikai kiteljesedés, a meglévő tétel lassú zene. A folytatásban dinamikusabb, gyorsabb részeket is tervezek.

- A Falak megírásakor már tudtad, hogy része egy kiteljesedő nagyobb kompozíciónak, vagy annyinak szántad, amennyi lett?

- Voltak kezdeményeim további tételekre, de szorított a határidő. Lekerekítettem hát, s mindent, ami másfelé vezetett volna, a későbbi munkára hagytam.

- A Falak-koncepciót akarod folytatni, vagy az csupán egy szín marad a mű palettáján?

- Tovább vinném a koncepciót, sőt a címet is megtartanám a későbbi egészre.

- Ha kialakul a versenymű, a műfajhoz illő virtuozitás is helyet kap benne?

- Igen, jóllehet a szólóhangszer szerepét a continuo és a szólisztikus megszólalás között félúton képzelem el. Néha tehát csupán egy markáns színt hoz a vonóskar elé vagy mögé a cimbalom, másutt viszont előtérbe kerül. Furcsa inspiráció ért: az interneten hallottam egy detroiti „garázs rock"-zenekart techno-számokat előadni, gitárokon és dobokon. Ez a dacos érzésvilág és hangvétel megfogott. Amennyire befogadhatatlan számomra a techno, ezzel az élő, valódi dobbal megvalósított előadással ötleteket adott a motorikus gondolkodásban és a cimbalom lehetőségeinek kiaknázását illetően.

- Van egy másik félúton álló darabod is rézfúvósötösre. Miért hagytad abba?

- Valaha trombitáltam, s azt tapasztalom szerzőként, hogy ha valaki rezekre ír, nagyon meg kell tanulnia, mi szól jól e hangszereken. Talán nem vagyok egyedül az érzéssel, mikor a határidő szorításában egyszer csak fölénk hajol Cage szelleme, mintha azt mondaná: mindegy, mit írsz le, a semminél több, s a darabod meglesz. Ebből a felszabadultságból gyakran jó terem. De rá kellett eszmélnem, hogy akár a véletlenből, akár a spekulációból születik az ilyen eredmény, az nagyon távol áll a rezek alapvető mentalitásától, ugyanis hozzájuk nem illik az intellektualizálás, az őszinteséget kedvelik. Kérdésedre válaszolva: volt egy tervem, de az levetett magáról, pihennem kellett, s ráébrednem a rezeknek erre a primeren őszinte hangjára.

- Azt mondod, a rézfúvós nyelvezet egyszerűbb kifejezést követel meg, nem tűr kontemplatív szemléletet?

- Kontemplatív lehet, spekulatív nem. A spontán muzikalitást viseli jól, a mesterkéltséget nem szereti.

- Más hangszerek szeretik?

- Ha szeretik, ha nem, kapták. A rezek méltósága ellenáll ennek. Például nagy levegő kell hozzájuk. Nem működik az, hogy fújok két alig hallható hangot, aztán a közönség sóhajt. Kurtág sem trombitára írta egyszólamú, háromsoros darabjait.

- Az orgonista zeneszerző félbehagyott darabjáról is tudunk.

- Alighanem a 2011-ben elkezdettre utalsz, amely némiképp megzavarta a rézfúvósötösöm komponálását. A kvintett könnyed, vérbő muzsika lett volna, amiben a dinamikus városi zene kulminációjánál beköszön egy gregorián téma. Ez a címötletem támadt: Deus ex macchina - tehát mintha az Isten a gépkocsiból (olaszul macchina) szállna ki. Itt felködlött a hasonlóság a félkész orgonadarabbal, s a kérdés: melyiket írjam meg? Most arra törekszem, hogy a két kompozíció tematikus anyaga különböző legyen.

- Amikor orgonára írsz, mennyiben befolyásol, hogy orgonista vagy?

- Nagyon. Az ujjaim, lábam alá jönnek a hangok. Ugyanakkor visszatart a más, főleg 20. századi, többnyire francia szerzőkre való rímelés veszélye.

- Végül két készülő műről tegyünk említést.

- Az egyik egy szaxofon-hárfa-duó Seleljo Erzsébet és Razvaljajeva Anasztázia felkérésére. Litánia lesz a címe, ami felelgetős struktúrát kínál. Nincs konkrét liturgikus utalás benne, de világi darabjaim körül is szakrális közeg lebeg. S doktori záróhangversenyemre komponálok egy Misét vegyes karra, orgonára és ütőhangszerekre.

- Mennyire fejted ki a szöveget? Hiszen lehet 12 percben is misét írni, de akár 120 perc is kevés lehet hozzá.

- Nemrég olvastam Dobszay Lászlótól, hogy elege van a kifejező misékből. Addig volt jó, míg - mintegy a barokkig - olyan miséket írtak, amelyek nem akarták magukat elsírni a könnycsepp szó alatt. Én mégsem neutralizálok - bocsánat - Palestrinát követve, hanem megtartom a tételek karakterét. }