Felvégi Andrea felvétele

- Kettős minőségében lép fel Budapesten, hegedűsként már számos alkalommal hallhattuk önt, most viszont karmesterként is debütál nálunk. Összefüggésben áll ez azzal, hogy egy vállsérülés miatt éveket hagyott ki? Vajon ennek köszönhető, hogy dirigensként is egyre többet vállal?

- Azért ennél régebben, huszonhat évesen kezdtem dirigálni. Főleg kamarazenekarokkal dolgoztam együtt, de 2008-ban döntöttem úgy, hogy karmesterként új repertoárt tanulok. Akkor erre valóban bőven volt időm, mert nem hegedültem. Utólag örülök ennek a döntésemnek, hiszen így most két hivatásom is van. Ám pontosítanom kell, amit mondott, mert itt most nem dirigálni fogok, hanem játszom és koncertmesterként irányítom a zenekart. De most írtam alá egy szerződést az oxfordi Philomusica Zenekarral, velük karmesterként és szólistaként egyaránt fogok dolgozni. Játsszuk és lemezre vesszük egyebek mellett a Brahms-Hegedűversenyt és a Skót szimfóniát. Érdekesnek ígérkezik ez a fajta muzsikálás, hiszen például a Brahms-Hegedűversenyt azért általában karmester irányításával szokás játszani. De nem ez lesz az első ilyen kísérlet, kipróbáltam ugyanezt Rimszkij-Korszakov Seherezádéjával is: játszottam a hegedűszólót és ugyanakkor vezényeltem is. A dirigálást nagy lehetőségnek tekintem, hogy egészen más szemmel nézzek a zenére. A pultról sokkal tágabbnak tűnik a horizont az ember előtt, ráadásul azok a darabok, amelyeket rengetegszer játszottam korábban is, most teljesen más arcukat mutatják. A kihagyásnak köszönhetőn szerencsémre volt időm a tanulásra, mert a vezényléshez el kellett sajátítanom egy sor technikai és kommunikációs fogást is.

- Milyen repertoárral hallhatjuk majd önt, mint karmestert?

- Minden évben megtanulok egy-két szimfóniát, de nem sietek sehová, nem ambicionálom, hogy én legyek a legnagyobb repertoárral rendelkező karmester. Hagyok magamnak bőven időt, alaposan tanulmányozom a kottákat, és ebben nagy örömömet lelem. Ez minőségi kérdés, nem mennyiségi. Az a célom, hogy azokat a műveket vezényeljem, amelyeket hegedűsként nem játszhatok, viszont nagyon szeretek. Berlioz Fantasztikus szimfóniáját például. Jövőre ez szerepel a műsoromon. A koncertek első felében Sibelius Hegedűversenyét játszom, a másodikban a Berlioz-szimfóniát. Kizárólag vezényelni egyelőre nem szeretnék. Kombinálom a kettőt.

- Olyan országban vált művésszé, amelynek a hegedülésben hatalmas hagyományai vannak. Karmesterként viszont már nemcsak Oroszországban leshette el a szakmát a legnagyobbaktól.

- Úgy fogalmaznék, hogy az orosz tradícióval nőttem fel, a szentpétervári iskola örökösének vallom magam. Az első mesterem Vag Papian volt, aki pedig Ilja Muszintól tanult. Muszin egy sor orosz karmester tanára volt, Gergijevtől Kreizbergig és Szemjon Bicskovig. De tanultam Jurij Szimonovtól is, aki viszont Rabinovics növendéke volt. Rabinovics pedig Mottlnál és Nyikolaj Malkónál tanult vezényelni. Ez a vonal visszanyúlik Mahlerig. Szóval elmondhatom, hogy - itt most a technikáról van szó - egy nagy német-orosz hagyományba illeszkedem.

- Rosztropovicstól Abbadóig és Barenboimig sok olyan muzsikussal találkozott, akik nagyban formálták zenei világát...

- Rosztropovics a zenei apám volt. Több mint tizenhét évig dolgozhattam vele, rengeteg lemezt is készítettünk és viszonylag nagy repertoárt játszottunk. Ebben benne voltak a szovjet-orosz zenék, Csajkovszkij, de benne volt Britten, Walton, és persze a Beethoven-Hegedűverseny is. Rosztropovics mellett a másik ilyen fontos alakja a pályámnak Barenboim, akitől viszont ugyancsak a német karmester-hagyományokat kaptam. De az egyik legnagyobb bálványom Georges Prêtre, aki nagyon mély és nagyon emberi. Gondolatilag is, és képes a zene lényegét, a zeneszerző üzenetét tökéletesen lefordítani gesztusokra, testnyelvre. Olyan transzparens módon vezényel, hogy minden tökéletesen érthető szavak nélkül is. Igyekszem eltanulni a nyitottságát és a határtalan zeneszeretetét. Szerintem ő minden idők egyik legnagyobb karmestere.

- Hogy érzi, megváltoztatta a hegedülését az, hogy kihagyott éveket és hogy vezényel is?

- Ha megváltoztatta, akkor jó, mert a javára vált. A kimaradt évek alatt volt időm gondolkodni és rekreálódni. Azt hiszem, sokkal jobb a technikám, mint volt.

- A kihagyás alatt nem is gyakorolt? Vagy csak fejben?

- Óh, már nem is emlékszem (nevet). Elfoglaltam magam mindenfélével.

- Voltaképpen mi történt?

- Rengeteg szó esik a sérülésemről. Utólag azt gondolom, hogy ez azért nagyrészt pszichológiai természetű dolog volt. A testem jelzett, hogy fel kell tölteni az akkumulátorokat. Szólt a testem, hogy nem lehet úgy élni, ahogyan élek: mindennap más ágyban aludni, mindennap repülőre szállni és máshol fellépni. Egyszerűen töltekeznem kellett és tanulnom. Más ember lettem. Sokkal nyitottabbnak és ihletettebbnek érzem magam.

- A Mozart-hegedűversenyekből készült felvételén nem lehet nem észrevenni a historikus zenélés hatását.

- Óh, ez benne van a levegőben. Sok kollégám van ezzel így. Vagy tizenöt éve volt egy nagy hulláma a barokk zenélésnek, ami persze ma is még érezteti a hatását. Rengeteg tapasztalatot szereztem régi hangszerekkel. Kutattam, próbáltam megismerni a régi hangszerek által előállítható színeket, megtudni, hogyan szóltak azok a régi hegedűk, milyen lehetőségek rejlettek bennük. Más kérdés, hogy nem állnék ki egy kétezer fős befogadóképességű teremben egy barokk hegedűvel, mert annak egyszerűen nincs akkora hangja, amekkorára ott szükség van. Ez tény, amelyet realista módon tudomásul kell venni. De nagyon hasznosak voltak ezek a tapasztalatok. És a későbbi korok zenéjének előadásában is segítenek. Egyébként olykor barokk vonóval hegedülök, ha a darab megkívánja. De a legfontosabbnak azokat az élményeket gondolom, amelyeket például a Trevor Pinnockkal együtt töltött időszak adott.

- Változott ettől a repertoárja?

- Igen, játszottam Corellit, Bachot és másokat. De itt sem a mennyiség számított, hanem a minőség és az értés. Olyan ragyogó barokk hegedűsök vannak, nem kell velük versenyezni. Játszom a magam hangszerén és boldog vagyok.

- Hogyan fér bele az életébe a tanítás? Rengeteg kurzust tart.

- Tizenhét éves koromban adtam az első órámat. Aztán huszonhat éves koromtól négy évig rendesen tanítottam Saarbrückenben, volt egy osztályom, és én voltam a professzor. Aztán a gstaadi Menuhin Akadémián, később a londoni Royal Academy of Music-on foglalkoztam hegedűsökkel. Rendszeresen tartottam mesterkurzusokat. Mindkét helyen évi négy kurzust tartottam.

- Oroszországba visszajár?

- Tekintve, hogy orosz lányt vettem feleségül, minden évben hazajárunk a családjához Szentpétervárra. Moszkvában évente egy-két koncertet adok. Nekem már nem élnek ott rokonaim, csak néhány jó barátom maradt ott. }