2014 februárja óta Madarász Iván zeneszerző az Artisjus, azaz a Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület új elnöke. Az Artisjus 107 éves múltra tekint vissza. A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete, közkeletű nevén a Zeneszerzők Szövetkezete alakuló ülését 1907. május 21-én tartották a Zeneakadémia nagytermében. Azóta megért néhány vihart, a leghevesebbeket az elmúlt két évben. Nem a legkönnyebb poszt tehát, amit Madarász Iván ebben a helyzetben elvállalt.

- Ön 1990 óta, majd' 25 éve a vezetőség tagja, vagyis nem ismeretlen terepen jár.

- Én voltam az első olyan vezetőségi tag, akit nem az akkori miniszter nevezett ki, hanem a szakma delegált már korábban. Az Artisjusnak egyébként 15 éve volt utoljára komolyzenei elnöke Petrovics Emil személyében.

- Őt Bródy János, majd Victor Máté követte. Fontosnak tartja a váltást a műfajok képviselői között?

- A komolyzene-szerzők számára talán tényleg van ennek jelentősége, de ez inkább a műfajok közti szakmai szolidaritást fejezi ki, azt, hogy bizalommal vagyunk egymás iránt. Tervezzük is, hogy próbálunk valamifajta ciklikus váltásban gondolkozni ezentúl, hogy elnökként cseréljék egymást a különböző műfajokból, vagy inkább a különböző tagosztályokból érkező vezetőségi tagok. De azt hiszem, ma valódi összetartás van a vezetőségen belül, ami nagyon fontos: közös csónakban evezünk. Bár az előző 15 évben a könnyűzene világából érkezők voltak az elnökök, természetesen ők is szívvel-lélekkel képviselték az egészet. Nekem is ambícióm, hogy sajátjuknak érezzenek a könnyűzene-szerzők is, és általában hatékonyan képviseljem a magyar szerzői közösséget. Egyébként nem is szeretem használni a könnyűzene kifejezést, hanem inkább Németh Lászlóval értek egyet, aki úgy fogalmazott: „van nemes és nem nemes művészet". Nagyon fontos: nem mondja, hogy nemtelen. Úgy gondolom, a könnyűzenén belül is, ami egy végtelenül színes és roppantul változó világ, vannak olyan művek, melyeket bátran sorolhatunk a Németh László-i értelemben vett nemes zene világába.

- Tapasztalata szerint a zenészek társadalma mennyire van tisztában azzal, hogy mit is tesz ez a szervezet?

- Az Artisjus működésével kapcsolatban általában szakmai körökben is sokfajta tévhit él - vagy inkább az alultájékozottság a jó szó. Az utóbbi években sokat léptünk előre a kommunikáció terén, de látjuk, még sok a tennivalónk. Mindenképpen szükség van arra, hogy a művészek mind jobban megismerjék az előadóművészi és a szerzői jogokat, már csak azért is, mert ma nagyon sok művész maga is szervez hangversenyeket.

- Az Artisjus éppen az ő jogaikat védi.

- Igen, az Artisjus a szerzői jogokat védi, az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda) az előadóművészekét, az ő jogdíjaikat is mi szedjük be.

- El is értünk tevékenységük lényegéhez. Az Artisjus jogdíjakat szed be és oszt el, ez egyáltalán nem művészi, hanem gazdasági tevékenység.

- Az Artisjus a közös jogkezelést látja el. Ennek az a lényege, hogy a szerzőktől szövetkezetben - régen így is hívták -, közösen szedi be a jogdíjakat, és transzparens nemzetközi szabályok szerint felosztja.

- Még egy gondolat erejéig térjünk vissza a kinevezéséhez. Egyfelől kézenfekvő lett volna, hogy önre hamarabb gondoljanak, mivel olyan fontos posztokat töltött itt be korábban. Másfelől éppen most fogadta el a megbízást, amikor nem könnyű a helyzet. Nem lehet megkerülni, hogy Victor Máté két éve eléggé viharos volt, sok változás történt, tetemes pénzt vontak meg.

- Igen az utóbbi években az Artisjus működésében a törvényi feltételek megváltozása miatt radikális változások történtek, olyanok, amilyenek a szerző jogvédelem több mint százéves magyarországi történetében ily mértékben, mélységben és irányban még soha. A kihívásokkal szembeni küzdelemben Máté nem volt egyedül, a szerzői vezetőség mindig egyetértésben kormányozta a közös hajót. A változások lényege az, hogy az Artisjus Alapítvány forrása, amely a nyilvános előadási és sugárzási jogdíjak kezelési költséggel csökkentett tíz százaléka, korábban mindig az Artisjus Alapítványba került, méghozzá nemzetközi szabályok szerint, és más jogvédő szervezetek gyakorlatának analógiájára. Ez az Artisjus Alapítvány kulturális és szociális feladatokat látott el. A törvényi változás első szakasza, amely 2011 végén született és 2012 januárjában lépett életbe, arról rendelkezett, hogy ennek az összegnek, tehát az alapítványba átkerült pénznek a hetven százalékát, azaz hét százalékpontot a beszedett tízből az NKA-nak kell átadnunk. Az NKA útján használhatjuk csak föl a szerzők érdekében.

- Magyarul: az NKA kuratóriuma dönt róla, s ezzel az Artisjus előadói jutalmai, díjai mögül is kiment a pénz.

- Így van. Hangsúlyozni kell, hogy az Artisjus Alapítvány nemcsak a szerzők jövedelméhez járult hozzá, hanem többek között a promóciós tevékenysége is olyan kiterjedt volt, hogy szinte nem volt olyan komolyzenei esemény, fesztivál, rendezvény - például a Korunk Zenéje, a Vántus Kortárs Zenei Napok, a Mini Fesztivál, és rengeteg egyéb kortárs zenei hangverseny -, amihez ne járultunk volna hozzá. Egy időben a Rádió kortárs zenei „Z" felvételeit is támogattuk. Emellett egy nyugdíjpénztárt működtetünk, szociális segélyt adunk, a zenészek özvegyeit támogatjuk, mondván, hogy az általuk biztosított háttérrel hozzájárultak az életműhöz. És rengeteg egyéb hasonló tevékenységet folytatunk. Például azoknak az előadóművészeknek, akik szívükön viselik a kortárs zenét, a kortárs magyar zenét, és szinte egész művészi pályájukat erre alapították, igyekszünk minden évben jutalommal megköszönni ilyen irányú munkásságukat.

- Most ez mind megszűnt, mert a tíz százalékból elvont hét százalék akkora mínusz, hogy ami marad, az gyakorlatilag épphogy az Alapítvány fenntartására lehet elég.

- Nem is csak azért, hanem mert a nálunk maradó három százalékot viszont szigorúan csak szociális célokra használhatjuk föl a törvény értelmében. Tehát nem azért szűntek meg az Artisjus előadóművészi és zenetanári jutalmai, mert három százalékpontnyi pénz marad csak az alapítványnál, hanem mert az alapítvány korábbi kettős céljából - a szociálisból és kulturálisból - az utóbbi átkerült az NKA-hoz, a nálunk lévő maradék pénz viszont szigorúan csak szociális célokra használható. Vagyis nem az a helyzet, hogy ebből a kevésből már nem adományozunk díjat, hanem hogy egyszerűen nem is tehetjük. Sőt, van még egy törvényi feltétel, miszerint ezt a három százalékot csak akkor használhatja föl az Alapítvány, ha a hét százalékot már átutalta. Amíg azt nem tesszük meg, addig nem használhatjuk föl a maradékot sem.

- Mit tudnak így, megcsonkítva, szárnyszegetten képviselni?

- Most talán lesz előrelépés. A törvényi változás második szakasza 2013-ban következett be, amikor az üres hordozók szerzői díjának 25 százaléka ugyancsak az NKA-hoz került. Annak a megállapodásnak a végrehajtása, amelyet az Artisjus kötött az NKA-val, meglehetősen döcögősen ment az elmúlt két évben, ám úgy érzem, hogy a napokban egy nagyon fontos beszélgetésünk volt L. Simon László alelnök úrral. Ezen a megbeszélésen az elmúlt évek feszültségeit sikerült feloldani. Valóban jó hangulatú és produktív beszélgetést folytattunk, aminek eredményeképpen úgy tűnik, hogy az eddig az NKA-hoz átutalt szerzői jövedelmek ezentúl valóban a szerzők javára tudnak hasznosulni. Magyarul az NKA most a náluk kicsit leült ilyen célú átutalásokat a jogosultak, a szerzők érdekében fogja fölhasználni. Úgy látom, mostantól egyfajta olajozottabb kooperáció kezd kialakulni. A szerzőtársadalom komoly reményeket fűz ahhoz, hogy a friss megbeszélés alapján sikerül az együttműködést gördülékennyé tenni mind a szerzők, mind az NKA érdekében.

- Korábban nagy vihart kavart, amikor az üres hordozók, CD-k, DVD-k árába beépítették a szerzői jogi díjakat - ezt idén januártól csökkentették, viszont az adathordozók szélesebb körére, például a táblagépekre is kiterjesztették.

- Valóban. Az üres hordozók díja olyan terület, ahol a jognak nagyon éberen és napra készen kell - vagy kellene - követnie a technikai feltételek változásait. Ha visszagondolunk arra, hogy egy-két évtizeddel, vagy akár csak tíz évvel ezelőtt milyen technikai lehetőségek nyíltak az elektronikában a zene rögzítésére, és mi van ma; hogy milyen példányszámokban lehetett eladni lemezeket korábban, és milyenekben ma: a változás drámainak mondható.

- Akkor most minden korábbi missziójukat az NKA-nak kell átvállalnia.

- Így van. Az oda átkerült kulturális célú hetven százalék nemcsak a szerzők javadalmazására szolgál. Az a rengeteg projekttámogatás, amit idáig az alapítvány ellátott, most az NKA-n keresztül történik. Végtelenül fontosnak tartjuk, hogy ezek a támogatások továbbra is működjenek. Ilyen pályázat született is már a 2012 első félévi jövedelmekből, és most, amikor fölhasználódnak 2012 második félévének a jövedelmei, további projekttámogatásokra is kiír pályázatot az NKA zenei kollégiuma. A kortárs zene legfontosabb intézményei bizony nagyon rászorulnak a segítségre, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon, mert e nélkül, pusztán jegybevételből nem élnek meg. A szerzőknek is evidens érdekük, hogy továbbra is komoly forráshoz jussanak a fesztiválok, egyáltalán, a kortárs zenei hangversenyek.

- Felelősséggel tartoznak a szakmának.

- Nem csak annak, és nem csupán a mának. A közös jogkezelés arról szól, hogy felelősségünk van egymás iránt. Az, hogy a szerzők - az egyéni szociális problémákon túl - nem jutnak jövedelemhez, az egész magyar zeneszerzés számára hatalmas érvágás. A magyar zeneszerzés kontinuitásában olyan szakadás következhet be, hogy bizonyos évek, évjáratok, évtizedek termése radikálisan lecsökken. Egyszerűen azért, mert az egyes szerzőnek a támogatás nélkül olyan vagy annyi más irányú munkát kell elvállalnia, hogy egyáltalán legyen valami, amiből fönn tudja tartani magát, ami mellett már nem marad ideje, ihlete, energiája alkotni. Ez a lényeg. A magyar zeneszerzői termés igencsak megfogyatkozik, ha a szerzők nem jutnak rendes jövedelemhez. Tehát az egyéni szociális problémákon túl ez az igazi nagy veszély, miközben, még egyszer mondom, egyénileg kétségbe ejtő helyzeteket látunk. Hadd ne említsek név szerint olyan fiatalokat, akiket igazán támogatni kellene, mert alkotóerejük teljében vannak. Hogy valóban alkotással foglalkozhassanak, ahelyett, hogy kottát másolnak, mellékállást vállalnak, még több tanítást, különórákat, reklámzenét szereznek stb. Vagy olyan idős, megbecsült, esetleg Kossuth-díjas szerzőket, akiknek nyugdíjasként a villanyszámla kifizetésével is gondjaik vannak. De ez a személyes része. A közösségi az, hogy a magyar zeneszerzés mint kollektív teljesítmény nyilvánvalóan megsínyli a helyzetet. Az NKA-nál lévő pénzt ennek megakadályozására kellene fordítani, ezért fontosak az alkotói támogatások. E célból, a magyar zene jövője érdekében kell támogatni azokat a hangversenyeket, ahol megszólal a kortárs zene. És hogy megszólalhasson, ahhoz bizony a szerzők mindig is hozzájárultak. Tudniillik az alapítványi pénz, az a tíz százalék úgy képződik, hogy a hazai és a külföldi szerzők a jövedelmükből erről a tíz százalékról lemondanak - közösségi célokra. Arra törekszünk, ha az NKA útján is, hogy nem csak a szerzők kulturális célú támogatása, hanem a kortárs zene közönséghez jutása is ugyanezen a szinten valósuljon meg. Talán még jobban kell a támogatás, mivel a mai körülmények között azt látjuk, hogy a társadalom életében napi szinten a zene nem a komolyzenét jelenti, hanem a könnyűzenét. És a komolyzene terjesztésének, a komolyzene iránti érdeklődés felkeltésének legnagyobb akadálya szerintem az, hogy míg a könnyűzene az emberek többségének az életébe beleépül, személyes élmények fűződnek hozzá - például az első szerelem vagy az első csók -, addig a komolyzene a szakmabelieken, a kevés elkötelezetten kívül nem része a mindennapoknak. Ezzel számolni kell. Tehát fokozott energiákra és megnövelt összegekre van szükség, hogy valamilyen módon az emberek hétköznapjaiban meg tudjuk jeleníteni azt a zenét, amit értékesnek gondolunk. Azért is hangsúlyozom még egyszer, hogy a Németh László-i kifejezés jó, mert ugyanilyen nehéz helyzetben van a könnyűzene számos irányzata is, tehát nem igaz, hogy könnyűzene általában nem szorul támogatásra. Hogy a két műfaj határán létező jazzről már ne is beszéljek. Meg kell találnunk az értékes zene terjesztésének a mai életmódba jobban beilleszthető új formáit. Úgy érzem, az NKA zenei kollégiumában is felismerték ennek a szükségességét. Popa Péterrel, a kollégium vezetőjével beszélgetve meggyőződtem, hogy ebben partnerek leszünk, ígéretes elképzelései vannak.

- Önök egy nem elhanyagolható társadalmi réteget képviselnek, mintegy 12 000 tagjuk, megbízójuk van. Megdöbbentően nagy szám, mert alkotókról van szó.

- És jogutódokról is.

- Milyen az arány, azaz mennyi a komoly, mennyi a könnyű?

- Úgy tizenöt-nyolcvanöt százalék. Az Artisjus mindenki jövedelmét begyűjti és fölosztja, a nem tag szerzőkét is. Tehát ahhoz, hogy valaki jövedelemhez jusson szerzőként vagy jogutódként, nem kell tagnak lenni. Tag akkor lehet az ember, ha egy bizonyos jövedelmi szintet elér. Általában minden ülésen felveszünk hét-nyolc tagot. Komolyzenei szakosztályba jelentkezőt sokkal ritkábban.

- Marad ideje alkotni? Gondolom, az elnöki funkció teljes embert kíván.

- Most egy kicsit nehezebb, mert még tanítok is.

- A Zeneakadémián egyetemi tanár. A nyári szünetben komponál?

- Nem. A komponálás szabad tevékenység. Rendszeres munka, de persze egyfajta pszichés ráhangoltság is kell hozzá, ihletnek mondják. Ha az ember hosszabb időre kihagyja, utána nehezebben indul meg a gondolat. Hozzá kell tenni, hogy a zeneszerző (legalábbis én) nemcsak akkor komponál, ha leül, és már ténylegesen papírra veti, hanem akkor is foglalkozik a fejében lévő, különböző stádiumokban tartó darabokkal, ha mondjuk éppen vacsorázik. A lejegyzés a munka utolsó fázisa. A darabbal kapcsolatos problémáknak már hamarabb tisztázódniuk kell. Tandori egy versében ezt írja: „Én dolgozom, ha ezt írom, dolgozom, ha ezt abbahagyom." Nagyon igaz.

- Kamatoztatja elnökként, hogy maga is alkotóművész?

- 1990 óta tevékenykedem itt, tehát megismertem az egész folyamatot. Kellett is a hosszú idő, mert ez olyan terület, amit jól megismerni egy zeneszerzőnek nem kis feladat. A munka ugyanis jogi, gazdasági ismereteket is feltételez. Ezért dolgoznak itt jogászok, közgazdászok, informatikusok.

- Az elnök, aki a vezetőséggel együtt dönt, mit tud tenni?

- Ő tulajdonképpen primus inter pares, képviseli az egyesületet. A vezetőség tagja, de nem a vezetőség az Artisjus legfőbb szerve, hanem a küldöttgyűlés. Az dönt.

- Hány tagú?

- Harminchárom. Kapitális kérdésekben a küldöttgyűlés dönt, de az elnöknek a társadalommal, a politikai döntéshozókkal való kapcsolattartásban, a munka stílusának kialakításában természetszerűleg nagy szerepe van.

- Nem bánta meg, hogy belevágott ebbe a munkába?

- Még nem. Hadd legyek naiv: azt remélem, hogy elnöki ciklusom végén, két év múlva is így érzem majd. }