Lendvay Kamilló - Felvégi Andrea felvétele

Már nagyon régen, 1961-ben írtad A rendíthetetlen ólomkatona című műved zenekarra és prózai mesélőre. Ha keresem a kulcsszót köszöntésedhez, legjobb, ha az általad is felhasznált Andersen mese címét idézem. Életműved nem minden eleme párhuzamos a mese elemeivel, hiszen a játékpolc féllábú ólomkatonája rengeteg szenvedés árán és csak a tűzhalálban nyeri el rendíthetetlen hűségének jutalmát, szerelmét, a táncosnőt.

A Te életutad viszont a sikerek lépcsőfokain át vezetett a városligeti jazz-zenekartól a Kossuth-díjig.

A katonával közös sorsod a rendíthetetleségeben rejlik, és nem tudom véletlennek tartani, hogy annak idején éppen ez a történet ihletett.

Végigolvasva több mint négy évtized általad adott vallomásait, sikerült kinyomoznom rendíthetetlenséged forrását.

Az interjúkban elmondod, ki mindenki volt hatással zeneszerzői stílusod alakulására Bartóktól, Kodálytól - tizenkétfokúságon, aleatórián keresztül - Lutosławskiig és tovább.

Az elkötelezettség azonban - elfogadás és elutasítás lehetőségei között választva - szilárd meggyőződésen alapult, és erről hadd idézzem saját szavaidat (Varga BálInt András 3 kérdés című interjúkötetéből):

„Az én hűségem: hűség a dallamhoz, a széphez. Ezt a hűséget eddig - ha kellett - szenvedés árán kínlódtam meg, mert óhajtom és szüntelenül keresem a dallam megújulásának különböző lehetőségeit. Nem szeretném, ha féleérthető lenne a dallamóhajtás, nem jelenti az apercepció abszulútumát, a tökéletes, örök létezőt.

.Keresem és kutatom az újabb zenei kifejezés lehetőségeit, de csakis az emberi hangban és hangszerben fogant gondolkodás módján, a hitelesen leírható kotta közvetítésével."

Utoljára a Mennyei város című, Szent János szavaira írott oratórium magyarországi bemutatóján dolgozhattunk együtt, az egykor volt Magyar Rádió, egykor volt hangversensorozatában.

Erre, meg a megelőző évtizedek közös munkáira emlékezve köszöntelek.