Dukay Barnabás - Felvégi Andrea felvétele

-Min dolgozol? - kérdezhetném, de inkább így forgatom a szót: mit dolgozol át éppen?

- A szerzői jogvédelem hatálya alól kikerült mesterek műveivel foglalkozom. Liszt Salve Reginája hozta meg a kedvemet, ami már részéről is átdolgozás orgonára és alt hangra a gregorián antifóna régebbi változatából. Hat énekszólamra osztottam az anyagot úgy, hogy a szoprán, a mezzo és az alt is egy világosabb és egy sötétebb árnyalatú hanggal színezze a kompozíciót, orgona helyett pedig zongorát alkalmaztam. Az énekesek lehetnek női szólisták vagy női- illetve gyermekkórus. Ezt az átdolgozást Klukon Edit és a Rádió Gyermekkarának korábbi karnagya, Thész Gabriella felkérésére készítettem, de ettől inspirálva már saját szándékból újabb Liszt-alapanyaghoz nyúltam: a Rosario című, a szerző római éveiből származó háromtételes, orgonakíséretes kórusműhöz, amelyhez Liszt csatolt egy egyszólamú Pater nostert bariton szólóra vagy férfikarra, szintén orgonakísérettel. Ez nem gregorián, hanem a sajátja, de gregoriánra emlékeztető anyag. Ebből immár a negyedik átdolgozást írom, de a már elkészültek is bemutatásra várnak. Előbb négyszólamú férfikart alakítottam az egyszólamúból, majd egy ezzel közeli rokonságot ápoló zongoraművet kreáltam. Aztán egy másik műcsoport keletkezett. Ennek első tagja két szóló hegedűre és brácsára valamint a háttérben egy hattagú vonós együttesre íródott, a másik pedig szoprán, mezzo és alt szólistára, a háttérben klarinéttal, basszetkürttel s két basszusklarinéttal. A három női szólistát női- vagy gyermekkar válthatja fel. Az első két változat egy mélyhangú struktúra, amely egyvonalas h-nál nem emelkedik magasabbra, a másik kettő viszont magasabb fekvésű, s az eredeti Liszt-mű orgonakísérete is benne van. A mély fekvésű változatokban az orgona anyagát majdnem teljesen mellőzöm.

-Amikor egy szólamból fejlesztettél többszólamú szerkezetet, polifon szövet vagy harmonizálás jött létre?

- Polifon szövedék, de ezt a formálásban nem hangsúlyozom.

-Nincs előttünk kotta - hogyan képzeljem el átdolgozásod harmóniavilágát?A romantikához kötődik?

- Nem, hozzám kötődik. Egyensúlyozom a szigorú polifónia és a homofónia között: egyes szólamok imitatívak, mások egyáltalán nem, de egyértelműen a polifónia felé visz az út.  Tükör-imitációk és retrográd fordulatok is előfordulnak, sűrű szövedék alakul ki, amely egészen másképp szól, mint a liszti eredeti, ám megmarad a diatónia keretei között.

-Amikor vokális az átiratod, nyilván erősen őrzi az eredeti mű zenei tematikáját, de mi történik a tisztán hangszeres átdolgozáskor?

- Az is mindent megőriz, az imitációk azonban behozhatnak „idegen" hangokat. Ilyenkor pillanatnyi, bujtatott hangzások jönnek létre, amelyek hamar elenyésznek. Előkészítetlen, nem továbbvezetett, finom, főleg szekund-disszonanciák ezek. Néha tovább vezetem a disszonanciát, mint az eredeti anyag kívánná, és ettől olyan hangzások szólalnak meg, amelyek eltérnek Liszttől, de a diatónia képletébe beleférnek, így alterált tér keletkezik.

- Készül-e más is e munkanemben?

- Hogyne, ez kedves foglalatosság. Bach Vom Himmel hoch da komm ich Herr című orgonára írt korálvariációiból évtizedekkel ezelőtt ismertem meg Stravinsky átdolgozását, most magam is átdolgoztam a művet három zongorára. Bach későbbi verzióját vettem alapul, amelyben a korábbinak a 3. és 5. tételét felcserélte. A harmadik Canto fermo in canone, az ötödik pedig augmentációs oktávkánon. A formához nem nyúltam, akusztikailag közelítettem meg az átrendezést. Itt sem vettem el vagy tettem hozzá ütemeket, de beépítettem további kánonszólamokat. Igyekeztem, hogy a stílust ne zavarjam meg, így hallatszik ugyan, hogy ezt nemcsak Bach írta, de átragyog rajta a szelleme, mintha összemosódott volna a két nézőpont.

 -Mi inspirál arra, hogy létező művekből alakíts Dukay-kompozíciókat?

- Ezek a szerzők - ha nem bizarr így fogalmazni - a „barátaim", velük „beszélgettem" az elmúlt évtizedek folyamán. Most szerzőtársukká is szegődtem. Bachhoz már gyermekkoromban közel kerültem, Liszt kései világát csak felnőttként ismertem meg. Ő kivételes példaként áll előttem: emberi és művészi útja okán egyaránt. Hogy mi inspirál az átdolgozásra, erre nem tudok választ adni, talán a belső csend. 

- „Saját" darabot nem is írsz manapság?

-  Dehogynem. Egy héttételes, mintegy ötvenpercnyi kompozíciót, amely többségében különféle kórusformációkat alkalmaz, helyenként hangszerek bevonásával, a zárótétel azonban két zongorára készül. A szövegek változatosak: újszövetségi görög és latin, 16. századi spanyol (Keresztes Szent Jánostól) valamint egy kopt Mária-himnusz. Az Aludjatok... című tízszólamú férfikari tétel már elhangzott belőle, a többi kivárja az idejét. }