Könczei Árpád - Felvégi Andrea felvétele

- Sok évvel ezelőtt beszélgettünk e hasábokon Kön­czei Árpáddal. Milyen közérzettel dolgozol ma, és min?

- Egyfelől csüggedés és elkeseredés vesz rajtam erőt, ha zeném, s általában a kortárs zene fogadtatására és elismertetésére gondolok. Kihaló mesterség képviselőjének érzem magam, megfogalmazódik bennem a „kinek is írok voltaképpen" kérdése. Másfelől előadói felkérések lelkesítenek munkára. Ilyen például a Divertimento in D, amely az utóbbi évekbeli hagyományosabb, közérthetőbb stílusban fogant kompozícióim közé tartozik. A '70-es években Erdélyben folytatott tanulmányaim idején a posztszeriális, dodekafon, folklórral átitatott zene dívott. Mára az akkori modernizmus, avantgardizmus fogalmai kiüresedtek. Akkor - Cornel fiæranu hatására is - a lengyel iskolához meg Ligetihez fordultam. Megváltozott a fogalmunk a dallamívről, a formálásról, kitágult a ritmus világa, én is foglalkoztam az időtengellyel, improvizatív irányzatokkal. Ha ilyen darabjaimat visszahallottam, elgon­dolkodtam: ezt akartam leírni? Én vagyok ez?

Persze nem dúr-moll világban élek, inkább a modalitásban, tonális centrumokkal. Így értendő Diverimentómban is az in D. A mű Kiss Gy. Lászlónak íródott, aki immár két évtizede népszerűsíti a tárogatót. Érthetetlen, hogy ez a hangszer miért nem terjedt el olyan széles körben, mint a szaxofon. Az eredeti partitúra tárogatóra, háromhúros brácsára és nagybőgőre készült, 2010-ben - azt sem mutatták még be -, s meghangszerelném tárogatóra vonószenekarral és ütőkkel, illetve szimfonikus zenekarra.

- A tárogató és különösen a háromhúros brácsa láttán kérdezem: népi ihletésű, folklóralapú
a kompozíció?

- A háromhúros brácsa kvartakkordokat is megszólaltat. Klasszikus, négyhúros brácsán játszó művész nehezebben találna utat ehhez, miként az én népzenei allúzió­kat keltő, helyenként groteszk hangjaimhoz is. Képzetlen népzenész ellenben nem tudná előadni. A népzenei gyökereket akarom felfedezni Hang - képek című, hegedűre és zongorára szánt, kéttételes, lassú-gyors tempószerkezetű darabomban is, noha jóval elvontabban a Divertimentónál. Voltak már hegedűt és más vonós hangszert, illetve fagottot foglalkoztató duóim, de hegedű és zongora párosítása manapság talán kevésbé érdekel minket, zeneszerzőket.

- A zongora azonban mintha „tradicionálisan" érdekelne...

- Zongoratanárom is biztatott, arra utalva, hogy ez volt tanulóéveim hangszere. 2012-ben komponáltam a Hét kis etűdöt. Vázlatokat írogatván tervezett darabokhoz időnként ráeszmélek, hogy amit valamilyen más hangszerre gondoltam el, inkább zongorára való. Általában lassan dolgozom, már csak azért is, mert ritkán adódik olyan napom, amelyen csak komponálással foglalkozhatnék, de ezt a hét etűdöt egy hét alatt hoztam tető alá. Hangköz- és ritmikai tanulmányok az egyszerűtől a bonyolultabbakig, végül egy mozaiktétel, amely az első hat anyagából szövődik.

- Termékeny 2012-es esztendőd egyik legizgalmasabb darabja az In memoriam Balassi Bálint - szaxofonkvartettre.

- Mint köztudomású, Balassi meglévő dallamokra írta a verseit. A 18 perces ciklus hangszeres előjátékkal kezdődik, azt két dal követi, majd egy közjáték, azután ismét két dal, megint egy közjáték és további két dal. Az előjátékban és a közjátékokban a közismert középkori zenei témát dolgozom föl gregoriános kvint- és kvartpárhuzamokkal és némi politonalitással. Ezek mintegy bevezetőül szolgálnak az őket követő dalokhoz. Rögtön az első, a Régi szerelmem népdalszerű, az azt követő Siralmas nékem tempóbeli fokozást hoz. A kiváló hangszeresek lehetővé tették, hogy igényes feladatokkal lássam el szólamaikat. Az első tételekre még azt mondták, könnyen leolvassák, a továbbiaknál (Reménségem, Vitézek karjokkal) már gyakorlásra kényszerültek, az utolsókat - a Csak búbánatot és a 6/8 és 9/8 váltakozásából építkező Széllyel tündöklenit - már nehéznek nevezték. Ez a technikai izmosodás azonban hozzátartozik a darab egészének emelkedéséhez. Az egyszerű kottakép mögül előtűnik a poliritmika, az ellenpont és a (kérdés, hogy népzenei vagy barokk gyökerű, de mindenképp táncos eredetű) ostinato. Mint legutóbb befejezett darabom, ez áll ma hozzám a legközelebb. Összefoglalása annak a szándékomnak is, hogy nem akarok érthetetlen zenét írni, ugyanakkor ki akarom elégíteni az előadóművészt.

- S mi van éppen munkában?

- Epizódok címmel öt tételre tervezek csellóduót Szabó Péternek és Ildikónak, Versenyművet fuvolára és vonószenekarra Réman Zsófiának és további zongoradarabokat is. Az Epizódok 2. és 4. tételéhez kerestem lassú dallamot, de ami kikerekedett, inkább zongoraműnek kívánkozott.