Bánkövi Gyula - Felvégi Andrea felvétele

– Bánkövi Gyulától díjnyertes művet mutatnak be decemberben. Milyen pályázatra született?

– A Nemzetközi Kodály Társaság írta ki énekkari műre két kategóriában. Én a gyerekkariban indultam, amely a 12 és 18 év közöttieket célozza meg, s a Művészetek Palotájában a Cantemus fogja előadni. Darabom második díjat nyert úgy, hogy első díjat nem adtak ki.

 – Zeneszerzői pályádon eddig mintha nem mutatkoztak volna jelei annak, hogy ez a korosztály foglalkoztatna.

– Adódnak azért kicsiknek készült gyerekkaraim, és zenetanuló gyerekeimnek is írtam egy-két darabot, de valóban, régebben, amikor ők még indulgattak, nem gondoltam, hogy tudnék olyasmit komponálni, ami megfogja őket. Éppen ez keltette föl az érdeklődésemet, mi olyasmit tudnék ma létrehozni, ami a hajdani magamtól nagyon különbözően élő 20, 18, 16 és 12 éves gyerekemnek és nemzedéktársaiknak élvezetes lehet. A technikával máshogyan bánnak, mint mi, nincs számukra érték, mert minden könnyedén megszerezhető – mivel lehetne hatni ezekre az ifjakra? A sors segített: egy éve rádiójátékot készítettünk Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című meséjéből, amelynek mondatai azóta 12 éves lányom ajkán szállóigékké váltak. Érdekelt, volna-e megzenésíthető szövege a költőnek számomra. S megtaláltam A Négyeshatost, amely a körúti üzletektől a mindennapi élet szereplőiig, a piszkálódó utasokig, az ellenőrökig mai környezetet fest szellemes rímekkel – külön köszönet a költőnek, hogy egy-két kényszerű belenyúlásomra utólag rábólintott. Van a darabnak olyan pillanata, amelyben a dalosok saját mobiltelefonjukat csörgetik. 7/8-os ritmikáját meg kell szokniuk a gyerekeknek, de ebben segít, hogy egy tömbből faragtam ki a 9 percet. Dallamvilága könnyen énekelhető, ha egyszer ráharapnak a szokatlan metrumra. Nem az ismert szólamok szerinti rendben áll fel a kórus, hanem csoportokat alkottam: mindkét oldalra külön vettem az altot és a mezzót, középen áll ugyancsak két kupacban a szoprán és a mezzo, beljebb két marimba, amelyek közrefognak egy bőgőt. Nagyon élveztem a komponálást, s úgy érzem, egy, a többi művemtől nagyon különböző darabot sikerült létrehoznom.

 – Ha ilyen feszes a ritmikája, nincs is benne melizma? S vajon Erdős Virág kissé rappelős verselése jellemzi?

 – A rapben leginkább a rím a fontos, ebben nem, ez szellemes szöveg.

 – Nemcsak a rím, a viszonylag monoton ritmus is jellemzi a rapet, s ezúttal nem is pejoratíve használom a fogalmat, hiszen az ő „rapes” versei komoly mondanivalót hordoznak.

 – Olyan pontokon nyúltam bele, ahol épp e ritmusvilágot nem tudtam megoldani. Kihasználtam egy-két gaget. Vannak benne olyan nyugvópontok, amikor széthúzhattam a ritmust, tehát került bele melizma is. A kórus pedig nem illedelmesen áll, hanem egymás felé fordulva, egymásból reflexiókat kiváltva, színpadian van jelen.

– Lássunk egy készülő hangszeres darabot, amely talán jellemzőbb az ismert Bánkövire, aki ezúttal „hídépítéssel” kísérletezik.

– Hat ütősre és elektronikára készül. Az ütősöket hatfelé helyezem el a térben, s köztük áll a négy hangfal. A darab címe, Hidak épp erre az elhelyezkedésre, áthidalásokra utal. Nagyon érdekel a hang térbeli mozgatása, de rá kellett eszmélnem, hogy a muzsikus mozgatása nem járható út, elsősorban a kotta hordozása miatt. Inkább a hangot kell vándoroltatni. A darab, amelynek anyaggyűjtésén túl vagyok, legalább félórás lesz. A kompozíció mondanivalója – még ha kissé elcsépeltnek hat is – az, hogy világunkban minden szerencsétlenül szétszabdalt: hitben, érdekekben, meg kell teremtenünk a megértés hídjait.

 – Milyen szerepet játszik az elektronika?

 – Kissé „hullarablónak” érzem magam e tekintetben. Az elektroakusztikus zenében van egy irányvonal, amely mindenáron addig létre nem hozott hangot akar megvalósítani. Én másból merítkezem: az utcán meghallott hangból, vagy épp mások darabjaiban kiszemelek egy hangot, s azon töprengek, mi mást lehet kihallani, kitermelni még, más folyamatot építeni ki belőle.

 – S hogyan ábrázolod mondanivalódat? – Például különféle vallások rituáléja zenei motívumainak összekapcsolásával: gregorián ének és zsidó kántor dallamának ötvözésével. Már két éve vívok ezzel a darabbal, fontos, hogy a közlendő sose forduljon giccsbe. Azt kell megérezni, mikor kell elkezdeni egy darabot, s akkor viszonylag gyorsan elkészíteni. Végül a gyerekekhez visszakanyarodva tervezek egy multimédiás gyerekoperát, amelyben nevetés és rettegés egyaránt lesz…