A jeles nap: 1942. november 22. a zene   védőszentjének, Szent Cecíliának  ünnepe.  Kolozsváron ezen a napon született Domokos Mária, a Csíkból való Domokos Pál Péter és a kézdivásárhelyi Antal Mária negyedik gyermekeként. Köszöntőnk címével nem két hely fizikai távolságára utalunk, hanem egy 45 éve kezdődött tudományos pálya jelképes szellemi irányát kívánjuk jellemezni. Domokos Mária ugyanis első tanulmányát Esterházy Pál Kismartonban keletkezett Harmonia Caelestiséről írta, még főiskolásként. A későbbi népzenekutatót a helyszíni gyűjtői tapasztalatok elsősorban Moldvához kötik, amelyhez való egyre hangsúlyosabbá váló kutatói elköteleződése őt Domokos Pál Péter missziójának elhivatott folytatójává avatja.

Az 1940-50-es évek magyar történelmi valósága már kiskorától úgyszólván a génjeibe írta magát: 1944-ben a bombázások közepette menekülés a családdal Kolozsvárról Szentgotthárdig; ideiglenes otthonok előbb Kispetriben, majd a Szárászra telepített moldvaiak között; évtizedekig tartó társbérleti évek Pesten; a betűvetés első kísérleteinek kötelező, Sztálint dicsőítő mondatai az iskolai irkákban; az édesapja miatti házkutatások, folyamatos megfigyelések, zaklatások.

Domokos Mária mindkét szülő zenei érdeklődését és tehetségét magával hozta: édesanyja talentumait kapta zongora és szolfézs tanulmányaihoz a tanárképzőben. A népzenegyűjtő, zenetörténeti érdeklődésű, filológus hajlamú édesapa örökségének a zenetudományi szak elvégzésével vált felkészült folytatójává. A jelenleg aktív népzenekutatók közül egyedüliként mondhatja magáról, hogy pályája még Kodály idejében indult az MTA Népzenekutató Csoportjában, ahol 1968-ban nyert végleges alkalmazást. Kutatói formálódását Csoportbeli kollégáinak, elsősorban Olsvai Imrének és Vargyas Lajosnak köszönhette, akik egyben a kodályi szemlélet közvetítői is voltak. A kodályi kívánalom, - miszerint: „a magyar zenetörténésznek előbb folkloristának is kell lennie"- az ő pályáján természetes egységben valósult meg, első helyen mindenkor a zenetörténet hungarizmusaira és a magyar népzenére való összpontosítással. A zenetörténet vonatkozásában főként a 16-18. század tánczenéi, az ungaresca, a verbunkos, a Rákóczi nóta, a 18. század magyar dallamai foglalkoztatták. Témáinak összefoglalásait a Magyarország zenetörténete II. kötete és folyóiratbeli tanulmányok, lexikoncikkek őrzik. A népzene területén a dallamösszehasonlítás, a rendszerezés, a hangfelvétel és lejegyzés elvi kérdései, továbbá kutatástörténeti problémák, és Kodály népzenei munkásságát érintő témákban jelentek meg munkái, mindegyikben alapvető eredményt felmutatva. Sokrétű érdeklődésének írásbeli megnyilvánulásaiban elsősorban nem a publikációk mennyisége, inkább azok tudományos jelentősége esik a latba, mivel a közös alapfeladatok elvégzését, és a hozzá fordulók szakmai támogatását mindig az egyéni érvényesülés, karrierépítés elé helyezte. Nem egy kolléga az ő kiállásának és tegyük hozzá, tekintélyének köszönheti a saját szakmai továbbjutását, pályán maradását.

Tevékenységének különösen elhivatott területét jelentette a szerkesztés: itt mutatkozhatott meg igazán széleskörű zenetörténeti és népzenei tudása, kiváló memóriá­ja, szakirodalmi tájékozottsága, áttekintő képessége, az emberekkel való bánni tudása, a háttérben maradás képessége, az ehhez szükséges alázat. Így születtek olyan alapművek, mint a Kodály-kompozíciók népzenei forrásait három munkatársával közösen feldolgozó könyv, a Kallós Zoltán és Martin György gyimesi gyűjtését szakszerűen bemutató gyűjtemény, a három Vargyas-emlékkötet első darabja, a Berlász Melindával alapító-szerkesztőként 10 éven át szerkesztett Zenetudományi dolgozatok, a Magyar Népzenei Antológia 7: Moldva és Bukovina népzenéje című CD-album a hozzá írt tanulmánnyal, és nem utolsósorban a népzenetudomány legnagyobb vállalkozása, „magasiskolája": A Magyar Népzene Tára sorozatának kötetei. Ennek nemcsak szerkesztési irányítását tartotta kézben több mint húsz éven át, de IX., XI. kötetét ő maga szerkesztette, az elsővel doktori fokozatot érdemelve. Domokos Mária szakmai életműve nemcsak a saját publikációiban ölt testet. Mivel biztos és találó ítéletalkotása, kiterjedt népzenei, zenetörténeti és szakirodalmi műveltsége széles körben ismert, nemcsak közvetlen kollégák, hanem kívülállók is szívesen keresik meg szakmai konzultáció céljából. Sajátos felelősségérzet jellemzi a fiatalokkal való szeretetteljes foglalkozás, a doktoranduszokkal való szakmai munka területén is.

Domokos Mária az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének főmunkatársa, tizenöt évig vezette az Intézet legnagyobb létszámú, az azóta átszervezés miatt átalakult Népzenei Osztályát. 2013-tól nyugállományban folytatja tudományos munkáját az intézmény keretei között. A „szigorgó" székely ősöktől hagyatékul kapott s szülői példaként látott erkölcsi tartás, szenvedélyes és kitartó lelki-szellemi erő választott pályájának „kereszteződésekkel" átszőtt útján megalkuvás nélkül segítették végig „Kismartontól Moldváig". Kívánjuk, hogy a rá váró további feladatokat is az eddigihez hasonló erővel, kedvvel és szeretettel végezze!