Sári József - Felvégi Andrea felvétele

- Amiként első operája, a Sonnenfinsternis bemutatását követően, most, néhány évvel A kalaposmester regensburgi premierje után is zenekari szvitet ír Sári József (a darabról a Muzsika 2008 januári számában beszélgettünk a szerzővel). Ám nem afféle keresztmetszetet a legfontosabb jelenetek és motívumok felidézéseképp, hanem a mű zenekari közjátékaiból. De vajon hallottuk-e ezeket az operaelőadáson?

- A gyakori közjátékok azért voltak nekem fontosak, hogy a Thomas Bernhard-novellára készült, egyetlen szereplőre kihegyezett történést lazítsam, és pihentessem az énekest. (Az én operám Kalaposmesterén kívül csak Wagner Sigfriedjéről tudom, hogy egy óránál többet tölt egyvégtében énekelve a színpadon.) A rendező azonban „megtámadta" a közjátékok egy részét, ahogy ő indokolta, „dramaturgiai okokból". Ezzel természetesen nem értettem egyet és ma sem érzem jogosnak megjegyzéseit, mivel eredeti szándékomat ma is fenntartom, továbbá a közjátékok erőteljes és kifejező zenei anyag hordozói, ami az opera egészének differenciáltsága miatt is rendkívül fontos. Az énekelt részek zeneiségét ugyanis igyekeztem a speciális, erősen öntörvényű bernhardi stílushoz igazítani. Aki valamennyire ismeri Thomas Bernard művészetét, az nyilván érti, hogy ezt a szövegkezelést nem akartam a szokásos operai, zenei módozatokkal párosítani. Ez alól csak az általam a cselekménybe bevett női trió anyaga, valamint a Kalaposmester fiának és menyének megnyilatkozásai képeznek kivételt. Általában tehát egyfajta recitatív jellegű, leszűkített hangkészlet uralkodik. Úgy gondoltam, hogy Bernhard szózuhatagszerű, oldalakra nyúló konok ismétléseihez így jutok közelebb. (Meg kell jegyeznem, hogy ez a sajátságos irodalmi stílus mélyen érint, elbűvöl.)

- Találkozunk-e a szvitben olyan zenei anyaggal, amely a zenekari árokban nem szólalt meg?

- Igen, de a közjátékok megváltozott sorrendű egymásutánja a zenei jelentést is erőteljesen befolyásolja.

- Mondhatni, hogy szuverén szimfonikus kompozíció keletkezett így? Milyen zenekart használsz?

- Eredeti zenekarom a mozarti méretet célozta meg, jóllehet voltak „kinövései": három kürt, klarinét, basszusklarinét, oboa, angolkürt, viszont a vonósokat csak kvartett képviselte. A szvitben a zenei szövet akusztikai igényének megfelelően a vonósnégyest, illetve vonószenekart felváltva használtam. Bőgő viszont sem az eredetiben, sem a szvitben nem szerepel. Némelyik közjátékban egy-egy hangszert szólisztikusan alkalmaztam vagy concertino-szerű zenekari kísérettel (például hegedű, fuvola, klarinét). Ez a megoldás virtuóz betétek írását is lehetővé tette, ami az egész mű differenciáltságát gazdagította. Kiderült, hogy ennek gyakorlati hozadéka is lett: a szólisztikus feladatok miatt a zenekari tagok más igénnyel gyakoroltak.

- Újonnan nem tettél hozzá semmit a kihagyottból visszamentett részletekhez?

- Egy zenei anyag szerepel a szvitben, amely nem közjáték volt. Ahol a cselekmény az összeomlás felé közelít, olyan eszközhöz nyúltam, amilyenhez zenekari darabjaimban is ritkán. Egyes hangszereket kivontam a teljes együttes szinkronja alól, ezeket nem kell vezényelni sem, de körülbelüli tempójukat megadtam. (Több különböző tempóról van szó.) Ez egy hosszabb zenekari szakasz, amely zárja a szvitet. Kissé zavarban vagyok, amikor megjegyzem, hogy ezt a részt magam is örömmel hallom.

- Mi történik énekszólamaiddal a szvitben?

- Nem szerepeltetem benne; az eredmény, hogy a recitativós hangzás hiányzik, helyette a műveimre általában jellemző saját stílus uralkodik, a hangzásra pedig a szokásos szabad tizenkétfokúság a mértékadó.

- Új mű is bontakozik a budakalászi műhelyben?

- Tekintve, hogy a szvit nagyrészt szerkesztői munka, maradt energiám és ötletem párhuzamosan második rézfúvós ötösömön is dolgozni az Ewald Együttes felkérésére. Mivel a polifónia korai darabjaimtól kezdve kiemelkedő szerepet játszik munkáimban, ezt ellensúlyozandó időről-időre fontosnak tartom olyan művek írását, amelyek természetüknél fogva a homofon hangzást kívánják előnyben részesíteni.

- A Korrelationen címből formálási, strukturálási szándékra való utalást olvasok ki.

- Helyesen. Öt részből áll a nagyforma, amelyek szellemi rokonságot felmutató közjátékokkal keresztöltésszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Az első részben a narratív kürtnek van kiemelt szerepe, a második formaszakasz ünnepélyes áradásával pedig az atonalitással dacolóan széphangzásra törekedtem. A középtétel virtuóz játszanivaló, majd a negyedikben nyolcféleképp párosítom a hangszereket. E - voltaképp megint csak polifon - kettősöket homofon szakaszok tagolják. A zárórészben a homofóniának új színt ad a hosszú hangok repetált megszólaltatása. Unisono codetta zárja le a kompozíciót.