A 20. században a zenei nyelvben lejátszódott tendenciák félreértett folytatásaként olyan új technikák keletkeztek, amelyek elvezettek a különböző zenei paraméterek megsemmisüléséhez. Megszűnt a dallam, a harmónia, a ritmus túlkomplikálásával maga a ritmus, a dinamika, sokszor még a hangszín is. Akkor hát mi maradt? Semmi. (Struktúra, állapot?) Így megszűntek azok a zenei kifejezési eszközök is, amelyek zenei tartalmak hordozói lehetnének. Zene helyett megszülettek a „dallamtalan dallamú", hangkulisszákkal dolgozó, eldobható papírzsebkendő-zeneművek és operák, amelyeket talán még a szerző sem hallgatna meg másodszor. A közönség pedig menekül. Ez érthető mert, a „semmire" nem kíváncsi. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

         Mindent elölről kezdve újjáépíteni a zenei nyelvet. Értelmes mondatokkal (melódiával), az akusztikai és fizikai törvényeken nyugvó harmóniarendszerrel, az összes zenei paraméter kiegyensúlyozásával helyreállítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a 21. század embere is elmondhassa mondanivalóját világunkról. Az alábbi cikk a magyar népzenei elemek megújító erejéről szól, de a keretek természetesen feltölthetők bármely nép népzenei elemeivel, vagy a zenetörténeti múltból származó bármilyen élő sejttel, a gregoriántól a jazzig.

A népi kultúra minden területen olyan őserővel, energiákkal, örökérvényű közlendőkkel rendelkezik, hogy minden idők művészetének kimeríthetetlen kincsestára. Igen nagy szükség van erre a kincsestárra, amikor egy kor eszmeisége, alkotói stílusa kifárad, hanyatlik. Ilyenkor jól esik az alkotónak meríteni az ősforrásból, a „tiszta forrásból", és megújítani, feltölteni a kifáradt anyagot. A zenetörténet folyamán sok ilyen feltöltődés történt, sok különböző népi zenekultúra épült be a világ zenei nyelvezetébe (Purcell, Lully, Mozart, Haydn, Chopin, Dvořák, Verdi, Muszorgszkij, Erkel, Liszt stb.). A 20. század elején Bartók, Kodály kompozíciói jóvoltából a magyar népzene rendelkezett a legnagyobb újító, feltöltő erővel. Ez a szellem hatja át Stravinsky első korszakának műveit is. Az a kérdés, hogy száz év elteltével hogyan lehet ezt az „őserőt" ismét felhasználni a korunkban kiüresedett nemzetközi, izmusokkal teli, sokféle handabandázással szemben egy korszerű, új zenei nyelv megteremtéséhez.

         Erre a legjobb minta az, ahogyan ezt Bartók Béla tette. Meg kell tanulni mindent, amit korunkban alkottak a szerzők. A 20. század izmusait: folklorizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, neoklasszicizmus, neoromanticizmus, dodekafónia, aleatória, elektronikus zene, komputerzene, a hangszerek új hangjai, új játéktechnikai lehetőségei, bármilyen zaj vagy egyéb hangminőség. Miután így egy óriási hangarchívum és számtalan különböző hangszervezési elv kerül birtokunkba, elkezdhetünk egy önálló, egyéni zenei nyelv kialakításán dolgozni, amelybe beépíthetjük a népzene bizonyos elemeit is.

         Az egyéni zenei nyelv legmeghatározóbb eleme a harmónia, a pillanatnyi együtthangzás. Ezen a területen a továbblépés (a 20. század második felének, a dodekafónia, szerializmus harmóniarendszer nélküli, atonális zsákutcáját, a minimalizmus és a Neue Einfachkeit primitivizmusát átlépve) a tonalitás mint fizikai, fiziológiai szükségszerűség részbeni vagy teljes visszaállítása, magasabb felhangokból szép, esztétikus harmóniák létrehozása, amelyek egymással kapcsolatba lépve fizikai vonzástörvényeknek engedelmeskedve természetes feszültséghullámzást eredményeznek.

         Hogyan lehet a népzenei elemeket a különböző zenei paraméterek területén új módon beépíteni egy új nyelvbe?

Dallam

Bartók a polimodalitással a népdalok modális sejtjét továbbfűzve nagyon jellegzetes dallamképzést hozott létre. Ma a polipentatóniával ugyanezt meg lehet tenni. Az eredmény akár tizenkétfokú dallam is lehet, de a hangzás jellegzetesen magyar.

Hangrendszer

A bartóki kétpólusos rendszer is továbbfejleszthető. A disszonáns, kromatikus réteget képviselő úgynevezett tengelyrendszer kiterjeszthető a mikrokromatika irányába: magába foglalhat grafikusan lejegyezhető csúszó, artikulálatlan gesztusokat, mozgásokat, hangfolyamatokat, vagy bármilyen zajt, bármilyen hangelemet. A konszonáns, akusztikus hangrendszer továbbfejleszthető a tiszta akusztikus hangrendszer irányába, ahol a hangközök a természet fizikai törvényei által meghatározott egész számú frekvenciaarányokban szólalnak meg. Ez a felhangok birodalma. (100 Hz, 200 Hz, 300 Hz, 400 Hz stb.) A vonós és fúvós hangszerek igen könnyen megszólaltatják. (Flageolet-glissando, a fúvósok átfúvott hangjai).      

Harmónia

A régi-új továbbfejlesztett harmóniák, amelyek magasabb számú felhangok kombinációi, a szólamszám növelésével igen sok különböző fokú feszültséget eredményeznek. Ezeknek egy disszonáns-konszonáns rendszerbe való rendezése lehetővé teszi bármilyen zenei mondanivaló közlését. A népzene hangrendszereinek (pentaton, modális skálák stb.) szimultán, „clusterszerű" használata, valamint több réteg polifon egyidejű megszólaltatása szintén új lehetőség.

Ritmus

A népzene jellegzetes ritmuselemei fontosak lehetnek a dallam vázának, szerkezetének meghatározásánál. A ritmuspolifóniák, metrum-és tempópolifóniák, súlyeltolódások szintén gazdagíthatják a zenei anyagot.

Dinamika

A mű dinamikai rajzát mindig a mű mondanivalója, dramaturgiája határozza meg. Új lehetőség: több dinamikai mozgás polifon kezelése.

Hangszín

A poláris hangrendszer továbbfejlesztése kinyitja a kaput bármilyen zaj, bármilyen hangjelenség zenévé építése előtt. (Csak humanizálni kell! Értelmesen beépíteni a zajt egy emberi közlésrendszerbe). Így bármilyen zaj esztétizálható. A népzene az eredeti népi hangszerek hangszíneivel igen jelentősen gazdagíthatja a zene hangzásvilágát. Szerencsére ma már vannak tanult népi hangszerjátékosok, akik akár szólistaként is beültethetők egy szimfonikus zenekarba. Ezeknek a hangszereknek a „földszagú", igazi őserőt képviselő hangszíne fontos újító erő.

Szerkezet, forma

Mint ahogy Bartók építkezett a népdal szerkezete, formája szerint, úgy ma is mondatszerkezetek, formák, dallamvonalak (ereszkedő, kupolás) komponálhatók, a hangrendszer kiterjesztése következtében bármilyen hangrendszerben. A minta ősi, a mai kulisszákkal összeépítve az eredmény új és eredeti.

A zenei paraméterek mérhetőségén túl természetesen felbecsülhetetlen a népzene szellemi ereje, sokszor a hangokon kívül, a hangok között, vagy csak azok fölött anyagszerűtlenül, mivel olyan transzcendens mondanivalókat közöl, amelyek minden idők szellemi ősforrásává teszik. Intonációi, hangatmoszférái örökérvényűek.

Hogy eszmefuttatásom nem csak teória, hanem megvalósult gyakorlat, álljon itt néhány művem címe példaként. Természetesen ez csupán egy lehetőség a sok közül, mindenki megkeresheti a saját útját.

         Faust, the damned

         Hegedűverseny           Hungaroton HCD 31831-32

         II. zongoraverseny

         Works for the Hungarian Millennium    HCD 32065

         Magyar szimfónia

         Cantata Aquilarum (Sasok éneke)      

         Concerto magyar népi hangszerekre és zenekarra

         Hungarian Sounds

         Dudaszó hallatszik

         Hangtáj Magyarország     Hungaroton HCD 32274

         Hangárnyak

         Ütős szimfónia

         Festive music

         II. trombitaverseny

         Versenymű ütőhangszerekre és zenekarra   HCD 32418

         Hangszín-szimfónia

         1956

         A képfaragó - balett       HCD 32480

        

Az 1980 után komponált legtöbb művem címe is itt állhatna.