- Önök a kö­zel­múlt­ban nyu­ga­lom­ba vo­nult Körner Ta­más örö­ké­be lép­nek. Körner a Bu­da­pes­ti Fesz­ti­vál­ze­ne­kar megalaku­lá­sa óta töl­töt­te be az igaz­ga­tói posz­tot. Utódjának, Englert úr­nak je­len­­tős múlt­ja van eb­ben a szak­má­ban, de ez a múlt nem Ma­gyar­or­szág­hoz kö­tő­dik, Erdődy Or­so­lya a ha­zai  kul­tú­ra­me­ne­dzse­lés­ből jön (a KLASSZ Ze­nei Iro­da ala­pí­tó­ja és ve­ze­tő­je volt), ám ugyan­csak kí­vül­ről. Nyil­ván lesz­nek olyan pon­tok a ze­ne­kar mű­kö­dé­sé­ben, ame­lyek­ben el kí­ván­nak tér­ni az ed­di­gi gya­kor­lat­tól, el­kép­zel­he­tő, hogy má­sok lesz­nek a hang­súly­ok az önök te­vé­keny­sé­gé­ben, mint ed­dig.

Stefan Englert: Egé­szen biz­to­san lesz­nek vál­to­zá­sok. A kö­vet­ke­ző hó­na­pok­ban sze­ret­nénk meg­erő­sí­te­ni a ze­ne­kar nem­zet­kö­zi kap­cso­lat­rend­sze­rét. A Fesz­ti­vál­ze­ne­kar a nem­zet­kö­zi hang­ver­seny­élet sze­rep­lő­je, gyak­ran lép fel kül­föld­ön. A BFZ meg­íté­lé­sem sze­rint a vi­lág öt leg­jobb ze­ne­ka­rá­nak egyi­ke. Azt sze­ret­nénk el­ér­ni, hogy az anya­gi hely­ze­tét te­kint­ve is el­jus­son ar­ra a szint­re, ame­lyet mű­vé­szi­leg már na­gyon ré­gen el­ért. Eh­hez egy­aránt moz­gó­sí­ta­nunk kell a ha­zai és a nem­zet­kö­zi tá­mo­ga­tó­kat.

- Kik azok a szpon­zo­rok, aki­ket még meg le­het kö­ze­lí­te­ni? Van­nak-e még eb­ben tar­ta­lé­kok, és hogyan lát­ja e tö­rek­vés pers­pek­tí­vá­it?

S. E.: Ra­gyo­gó­an mű­kö­dő nem­zet­kö­zi há­ló­zat­ra tá­masz­kod­ha­tunk, vi­lág­szer­te van­nak „ba­rá­ta­ink" és tá­mo­ga­tó­ink, úgy­hogy el­mé­le­ti­leg le­het­nek szó­ba jö­he­tő szpon­zo­rok. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban és Nagy-Bri­tan­ni­á­ban - fő­leg New Yorkban és Lon­don­ban - szá­mos olyan tá­mo­ga­tónk van, aki nem­zet­kö­zi tur­né­ink­hoz kü­lön  anyagiakat biz­to­sít. A kö­vet­ke­ző évek­ben meg­pró­bál­juk a ze­ne­kart bi­zo­nyos vá­ro­sok­ban erő­seb­ben pre­zen­tál­ni, ar­ra tö­rek­szünk, hogy e he­lye­ken gyak­ran, sű­rűn vis­­sza­té­rő ven­dég­ként le­gyen je­len, és a he­lyi kö­zön­ség­gel szo­ros kap­cso­la­tot lé­te­sít­sen.

- Ez azt je­len­ti, hogy meg­vál­toz­nak az ed­di­gi pil­lé­rek, és egy bu­da­pes­ti szék­he­lyű, nem­zet­kö­zi ze­ne­kar­ként foly­tat­nák?

S. E.: Nem, a leg­fon­to­sabb pil­lér - ez már a ze­ne­kar ne­vé­ben is ben­ne van - vál­to­zat­la­nul Bu­da­pest, ahol to­vább kí­ván­juk bő­ví­te­ni a te­vé­keny­sé­gün­ket. Vál­to­zat­la­nul so­kat kon­cer­te­zünk, és tar­tal­mi­lag is fon­tos új hang­sú­lyo­kat kap a te­vé­keny­sé­günk. Már a jö­vő évad­ban be­le­kez­dünk egy új, kor­társ ze­nei so­ro­zat­ba. A ze­ne­ka­ron be­lül eh­hez kor­társ ze­nei együt­tes ala­kul, és foly­tat­ja mun­ká­ját a ze­ne­kar ba­rokk együt­te­se is. Nagy hang­súlyt kap­nak az if­jú­sá­gi hang­ver­se­nyek: a fi­a­tal kö­zön­ség ne­ve­lé­sét kü­lö­nö­sen fon­tos­nak tart­juk. Az el­múlt sze­zon­ban majd­nem hat­van hang­ver­senyt adott a zenekar, ami az elő­ző idő­szak évi negy­ven-öt­ven kon­cert­jé­hez ké­pest je­­­len­tős nö­ve­ke­dés. Az a szándékunk, hogy a tur­néterhelés csökkentésére ki­vá­lasz­tunk né­hány he­lyet, ahol egy­más után két-há­rom-négy hang­­ver­senyt is adunk majd.

- Új po­zí­ció a ze­ne­kar­nál az igaz­ga­tóhe­lyet­te­si. Ho­gyan oszt­ják meg a fel­ada­to­kat?

Erdődy Or­so­lya: A dön­té­se­ket ter­mé­sze­te­sen hár­mas­ban,  Fischer Iván­nal együtt hoz­zuk meg. A mun­ka­meg­osz­tás­ban Stefan Englert in­kább a nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok­ra és a szpon­zor­ke­re­sés­re kon­cent­rál, én elsősorban a ma­gyar­or­szá­gi fel­ada­tok­kal fog­lal­ko­zom, a ze­ne­kar PR- és mar­ke­tingte­vé­keny­sé­gé­vel, és azok­kal a pro­jek­tek­kel, ame­lyek cél­ja a gye­rek- és if­jú­sá­gi kö­zön­ség ze­né­re ne­ve­lé­se. 

- Az utób­bi né­hány hó­nap­ban akad­tak kri­ti­kus pil­la­na­tok, ami­kor úgy tűnt, a ze­ne­kar nem kap­ja meg ál­la­mi, il­let­ve fő­vá­ro­si tá­mo­ga­tá­sát. A ve­szély per­sze nem csak a Fesz­ti­vál­ze­ne­kart fe­nye­get­te. A prob­lé­ma a je­lek sze­rint el­há­rult. Kel­lett-e va­la­mit ten­ni­ük, hogy a kul­túr­po­li­ti­ka be­lás­sa, hi­bát kö­vet el, ha je­len­tős ér­té­kek­ről le­mond?

S. E.: A vi­ták­ból és kom­men­tá­rok­ból egy­ér­tel­mű­en ki­de­rült, hogy a kul­túr­po­li­ti­ka irá­nyí­tói  tisz­tá­ban van­nak ve­le, hogy a Bu­da­pes­ti Fesz­ti­vál­ze­ne­kar a ma­gyar kul­tú­ra kö­ve­te kül­föld­ön, és hogy mű­kö­dé­se nagy­ban hoz­zá­já­rul az or­szág jó meg­íté­lé­sé­hez. Az ál­lam és a fő­vá­ros a ne­héz kö­rül­mé­nyek el­le­né­re min­dent meg­tett, úgy­hogy  a ze­ne­kar tá­mo­ga­tá­sa meg­őriz­te a ta­va­lyi szin­tet, ami rop­pant fi­gye­lem­re­mél­tó.

E. O.: A Fő­vá­ros­sal pe­dig új ala­pok­ra kí­ván­ja he­lyez­ni a ze­ne­kar az együtt­mű­kö­dést. A köz­hasz­nú­sá­gi szer­ző­dés meg­újí­tá­sa, új, kö­zös pro­jek­tek ki­dol­go­zá­sa áll a tár­gya­lá­sok kö­zép­pont­já­ban.

- Sokat vál­to­zott a hang­fel­vé­te­lek sze­re­pe az el­múlt egy-más­fél évtizedben. A CD és DVD tel­je­sen mást je­lent ma, mint az­előtt. A ze­ne­kar né­hány éve a Phi­lips­től új le­mez­cég­hez szer­ző­dött, és vál­to­zat­la­nul vesz fel le­me­ze­ket, ame­lyek rend­re nagy si­kert arat­nak. Ho­gyan il­lesz­ke­dik a ze­ne­kar mű­kö­dé­sé­be a hang­le­mez­ké­szí­tés?

S. E.: Va­ló­ban, a CD egé­szen más sze­re­pet ját­szik ma a ze­ne­kar éle­té­ben, mint ré­gen. Ma már nem szá­mít be­vé­te­li for­rás­nak, ugyan­­ak­kor ha­tal­mas a PR-értéke. Egy-egy jó fel­vé­tel olyan, mint egy vi­zit­kár­tya, amely ab­ban se­gít, hogy egy együt­tes egy zsú­folt pia­­con jó po­zí­ci­ó­kat sze­rez­hes­sen. A ke­res­ke­del­mi ha­szon te­hát má­ra meg­szűnt, de a le­mez­ké­szí­tés­nek vál­­to­zat­la­nul nagy a je­len­tő­sé­ge. A BFZ 2004-ben vál­tott le­mez­cé­get.  A Channel Clas­­sics ide­á­lis part­ner a szá­munk­ra. Mi va­gyunk a cég lis­tá­ján az egyet­len ze­ne­kar. A Channel Clas­sics pi­ac­ve­ze­tő az in­no­va­tív fel­vé­tel­tech­ni­kák al­kal­ma­zá­sa te­rén, ami jól il­lik a ze­ne­kar in­no­va­tív mű­sor­­vá­lasz­tá­sá­hoz és a mű­vek pre­zen­tá­lá­sá­hoz. Úgy­szól­ván ki­­egé­szít­jük egy­mást. Már el­ké­szült né­hány, a kö­zel­jö­vő­ben meg­je­le­nő fel­­vé­tel. A leg­kö­ze­leb­bi Mah­ler 1. szim­fó­ni­á­ja, amely szep­tem­ber­ben ke­rül for­ga­lom­ba, és 2014-ig meg­van­nak a ter­ve­ink.

- Sok nagy ze­ne­kar, a Concertgebouw-tól a chi­ca­gói és a lon­do­ni szim­fo­ni­ku­so­kig sa­ját cím­ké­vel je­len­te­ti meg le­me­ze­it, ami alig­ha­nem ép­pen az ön ál­tal is em­lí­tett PR-célok je­gyé­ben tör­té­nik. A Fesz­ti­vál­ze­ne­kar ez­zel nem pró­bál­ko­zik, ugyan­ak­kor je­len­tős az, amit a hon­lap­ju­kon le­he­tő­vé tesz­nek: ál­lan­dó be­pil­lan­tást az éle­tük­be. Mi­lyen vis­­sza­jel­zé­se­ket kap­nak er­ről a vi­szony­lag friss újí­tá­suk­ról?

E. O.: A világon az elsők között valósítottuk meg multimediális je­lenlétünket a honlapunkon: megtekinthetők rajta a koncertek és a pró­bák is. Na­gyon po­zi­tív vissza­jel­zé­se­ket ka­punk. Per­sze ezt még so­kan nem is­me­rik, nép­sze­rű­sí­te­nünk kell a vir­tu­á­lis kon­cert­lá­to­ga­tás­nak ezt a le­he­tő­sé­gét, de már ed­dig is nagy törzs­kö­zön­ség­ük van a pró­bák­nak és hang­ver­se­nyek­nek.  Pél­dá­ul a ze­ne­aka­dé­mis­ták azok, akik nagy hasz­nát ve­he­tik en­nek az élő su­gár­zás­nak.

- Em­lí­tet­ték az if­jú­sá­gi kon­cer­te­ket. Azt hi­szem, ne­héz an­nál töb­bet ten­ni a ze­ne nép­sze­rű­sí­té­sé­ért, mint amit ta­lán egy-két éve kez­de­mé­nyez­tek, ami­kor ze­ne­is­ko­lá­sok­nak ren­dez­tek ver­senyt.

S. E.: Szo­ros kap­cso­lat­ban ál­lunk a ma­gyar Ze­ne­is­ko­lák Szö­vet­sé­gé­vel. Jö­vő szep­tem­ber­ben ren­de­zünk egy olyan kon­cer­tet, ahol is­mét ze­ne­is­ko­lás gye­re­kek­kel mu­zsi­kál­nak együtt a ze­ne­kar tag­jai. Fe­­le­lős­sé­get ér­zünk a fi­a­tal ze­né­sze­kért, és azt sze­ret­nénk, hogy ami­lyen ko­rán csak le­hetséges, kap­cso­lat­ba ke­rül­je­nek az­zal, ami mo­dell­ér­té­kű le­het sa­ját ké­sőb­bi éle­tükben.

E. O.: A Ze­ne­kar egy új, szin­tén a te­het­sé­ges ze­nész­pa­lán­ták­nak szó­ló ak­ci­ó­ja „A BFZ be­ko­pog" cí­mű prog­ram, ame­lyet el­ső al­ka­lom­mal idén áp­ri­lis­ban Pé­csett pró­bál­tunk ki. Úgy gon­dol­tuk, ha vi­dé­ken já­runk, az es­ti kon­cert előtt a ze­ne­kar mű­vé­szei el­lá­to­gat­nak ze­ne­is­ko­lák­ba, a kon­­zer­va­tó­ri­um­ba és rö­vid mes­ter­kur­zu­so­kat tar­ta­nak a leg­ki­vá­lóbb ta­nu­lók­nak. Ezen ak­ci­ók­kal is a ze­nét és a ze­né­lést akarjuk meg­sze­ret­te­tni a jö­vő nem­ze­dé­ké­vel. Fi­scher Iván zeneigazgatónak ez szív­ügye, amint azt a Kakaókoncertek év­ti­ze­des si­kere is bizonyítja.

- Igaz­ga­tó úr, ön egy má­sik kul­tú­rá­ból csöp­pent ide hoz­zánk. Az el­múlt hó­na­pok ta­pasz­ta­la­tai alap­ján me­lyek a leg­na­gyobb ki­hí­vá­sok, ne­héz­sé­gek?

S. E.: A leg­na­gyobb ki­hí­vás a nyelv. Egy­elő­re nem ju­tott időm a ma­gyarta­nu­lás­ra, de ter­ve­zem. Tény, hogy más­képp dol­goz­nak itt az em­be­rek, de amit na­gyon él­ve­zek, az, hogy új­ra és új­ra meg kell kér­dő­je­lez­nem azt a mó­dot, ahogy ko­ráb­ban dol­goz­tam. Ma­gyar­or­szá­gon több­fé­le kul­tú­ra ha­tá­sa érez­he­tő. És eb­ből oly­kor va­la­mi új szü­le­tik. Egé­szen biz­­tos, hogy itt nem úgy fo­gok mű­köd­­ni, mint Né­met­or­szág­ban. Nyi­tott va­gyok, és igyek­szem al­kal­maz­kod­ni az el­té­rő kö­rül­mé­nyek­hez. Az el­ső há­rom hó­nap szem­be­­öt­lő ta­pasz­ta­la­ta a ked­ves­ség, szí­vé­lyes­ség, va­la­mint az a ru­gal­mas­ság és nyi­tott­ság, amel­­lyel a prob­lé­má­kat meg­old­ják. Ne­kem ez na­gyon im­po­nál.

- Sze­mé­lyes sor­sá­ban mit je­lent ez a vál­tás? El­jött a csa­lád­já­val együtt egy or­szág­ba, amely­nek nem tud­ják a nyel­vét, nem is­me­rik a szo­ká­sa­it. Mos­ta­ná­ban kön­­nyű itt él­ni?

S. E.: Azért a kü­lönb­ség nem olyan nagy, hi­szen ez még­is­csak Kö­zép-Eu­ró­pa. Ter­mé­sze­te­sen ta­lál­koz­ni prob­lé­mák­kal, van­nak kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­gek, nem kön­­nyű meg­szok­ni egy má­sik kul­túr­kört, de azért eb­ben a vál­tás­ban nagy le­he­tő­sé­gek is van­nak, ame­lyek­kel ki-ki él­het is. A fe­le­sé­gem és a kis­fi­am na­gyon jól ér­zik ma­gu­kat, egy­elő­re in­kább nem­zet­kö­zi tár­sa­ság­ban mo­zog­nak, de nem­so­ká­ra biz­to­san lesz­nek ma­gyar kap­cso­la­ta­ik is.

Stefan Englert

Erdődy Orsolya

Felvégi Andrea felvételei