Vitézy Zsófia - Felvégi Andrea felvéte

Évek óta Eu­ró­pa egyik leg­jobb kul­tu­rá­lis fesz­ti­vál­ja­ként tar­tot­ták szá­mon a fenn­ál­lá­sá­nak há­rom év­ti­ze­de alatt egy­re szé­le­sebb kí­ná­la­tot, a ha­zai és kül­föl­di kul­tú­ra, ben­ne a ze­ne ér­té­ke­it be­mu­ta­tó, ugyan­ak­kor szó­ra­koz­ta­tó mű­so­rok­ban is bővel­ke­dő Bu­da­pes­ti Ta­va­szi Fesz­ti­vált. Az idei, har­minc­­­ket­te­dik év jó­val sze­ré­nyebb a ko­ráb­bi­ak­nál. A szo­ká­sos bő két hét he­lyett ti­zen­egy nap alatt ke­ve­sebb hely­szín lé­nye­ge­sen ki­sebb szá­mú ese­ményt kí­nál. De nem ke­vés ér­té­ket, vi­lág­sztárt és vi­lág­szín­vo­na­lat. És ami a leg­fon­to­sabb, nem ma­radt el, az idén is volt Ta­va­szi Fesz­ti­vál!

Pon­to­sab­ban, e so­rok szü­le­té­se­kor, már­ci­us kö­ze­pén csak lesz. Ezért be­szél­ge­tünk a je­len és jövő alapkérdéseiről, elvekről, tervekről és nem an­­nyi­ra konk­rét eseményekről Vitézy Zsó­fi­á­val, a Bu­da­pes­ti Fesz­ti­vál­köz­pont Nonprofit Kft. ta­valy ki­ne­ve­zett, új ügyvezető igaz­ga­tó­já­val.

- A tisztségéről 15 si­ke­res év után le­mon­dó Zi­má­nyi Zsó­fia a 2011-es Ta­va­szi Fesz­ti­vál utol­só nap­ján egy kar­mes­te­ri pál­cát nyúj­tott át, és ez­zel kép­le­te­sen is át­ad­ta az irá­nyí­tást a cég új ve­ze­tő­jé­nek. Elég volt-e az idei fesz­ti­vál elő­ké­szí­té­sére, meg­­­s­zer­ve­zé­sé­re ez az egy év, vagy a ke­re­kek már ko­ráb­ban moz­gás­ba len­dül­tek?

- Nem len­dül­tek moz­gás­ba a ke­re­kek, és nem elég egy év. Szin­te szű­zen es­tünk be­le eb­be a mun­ká­ba, ami bi­zony meg­ne­he­zí­tet­te a szer­ve­zést, mi­köz­ben a pénz után kel­lett sza­lad­gál­ni. És ami­kor az em­ber nem tud­ja, hogy miből ter­vez, vi­szont a szo­ká­sos idő fe­le alatt kell ki­ala­kí­ta­ni egy fesz­ti­vált, ak­kor elég nagy ki­hí­vás­sal kell szem­be­néz­nie.

- Tel­je­sen új csa­pat szerveződött a fel­adat­ra?

- Nem, jó pár kulcs­em­ber meg­ma­radt. Nem gon­do­lom, hogy egy új vezetőnek ki kel­le­ne ha­ji­gál­ni min­den­kit, kü­lö­nö­sen, ami­kor egy cég­nél ak­ko­ra szak­ér­te­lem hal­mo­zó­dott fel, mint itt. De prak­ti­ku­san sem jó, mert a sok új em­ber biz­to­san el­té­ved a pa­pí­rok és fel­ada­tok kö­zött.  A ré­gi­ek is­me­rik a szo­ká­so­kat, a me­net­ren­det, tud­ják, ho­va kell nyúl­ni, mi­lyen eset­ben mi a te­en­dő. Egy ilyen fesz­ti­vál meg­szer­ve­zé­se rend­kí­vül szer­te­ága­zó te­vé­keny­ség. Csi­nál­tam én már do­ku­men­tum­fil­met, az sem egy­sze­rű, de ez sok­kal össze­tet­tebb fel­adat. Itt egy új vezető nem is­mer­he­ti pon­to­san a rész­le­te­ket, te­hát ezt nem le­het va­do­na­túj tár­sa­ság­gal foly­tat­ni.

- Ter­ve­zett-e vál­to­zást? Akár hos­­szú táv­ra.

- Szí­ve­sen ter­vez­nék hos­­szú táv­ra, ha tud­nék. De ez alapvetően pi­a­ci te­vé­keny­ség, még ha nonpro­fit kft. vég­zi is. Mi vá­sá­ro­lunk, el­adunk és ki­szol­gál­juk a kö­zön­sé­get, te­hát nem le­het has­ra üt­ve dol­goz­ni, ezt most már egy­ér­tel­mű­en lá­tom. Az biz­tos, és ezt az előző ügy­ve­ze­tő is így gon­dol­ta, hogy a Ta­va­szi Fesz­ti­vál­nak va­la­mi­lyen meg­úju­lás­ra szük­sé­ge van. De mi­u­tán a pi­a­con va­gyunk, megfelelő ku­ta­tás nél­kül nem le­het el­dön­te­ni, hogy mer­re, mi­lyen irány­ban in­dul­junk el. Az idei Fesz­ti­vá­lon ezért ko­moly fel­mé­rés­be kez­dünk. Így ta­lán egy­sze­rűbb lesz amel­lett is ér­vel­ni, hogy 2013-ban és utá­na is szük­ség van Ta­va­szi Fesz­ti­vál­ra.

- Emel­lett ér­vel­ni kell?

- Igen.

- Tény­leg van­nak olyan han­gok, ame­lyek sze­rint nem kell ne­künk Ta­va­szi Fesz­­ti­vál?

- Nem is ke­vés, igen. Na­gyon sok ilyen hang van. Most már el­mond­ha­tom, hogy az el­múlt egy év­ben én elsősorban azért küz­döt­tem, hogy egy­ál­ta­lán le­gyen Ta­va­szi Fesz­ti­vál. Te­hát nem ar­ról folyt itt a gon­dol­ko­dás, hogy hány na­pos le­gyen, ha­nem ar­ról, hogy le­gyen vagy ne le­gyen. Az, hogy vé­gül is lett, az utol­só pil­la­nat­ban dőlt el. De­cem­ber­ben.

- Mi­kor kel­lett le­köt­ni, mond­juk, Ma­xim Vengerovot, vagy a Royal Phil­har­monic Orchestrát? 

- A múlt év­ben. Volt, aki már ta­valy má­jus­ban, köz­vet­le­nül a Ta­va­szi Fesz­ti­vál után be­ír­ta a nap­tá­rá­ba, hogy a következő má­rcius bi­­zo­nyos nap­ja­it itt töl­ti.

- Te­hát úgy kér­tek fel vi­lág­hí­rű mű­vé­sze­ket, hogy nem tud­hat­ták, lesz-e Fesz­ti­vál?

- Ne­kem egyet­len do­ku­men­tum volt a ke­zem­ben, az a 2013-ig szó­ló hos­­szú tá­vú együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dás, ame­lyet Zimányi Zsó­fia kö­tött két mi­nisz­té­ri­um és a Fővárosi Ön­kor­mány­zat kép­vi­se­lőivel. Eb­ben konk­rét ös­­sze­gek sze­re­pel­nek ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy me­lyik fél men­­nyi­vel tá­mo­gat­ja a Ta­va­szi Fesz­ti­vált. E pa­pír bir­to­ká­ban te­hát én nem jár­tam el gon­dat­la­nul, ugyan­ak­kor az év so­rán fo­lya­ma­to­san ér­kez­tek az in­for­má­ci­ók, hogy a fi­nan­szí­ro­zók nem fog­ják tud­ni tar­ta­ni a szerződésben le­ír­ta­kat. Ez a bi­zony­ta­lan­ság volt a leg­ne­he­zebb. Ha az em­ber tud­ja, hogy öt­ven­mil­li­ó­ból kel­le­ne Ta­va­szi Fesz­ti­vált csi­nál­ni, ak­kor nem na­gyon eről­kö­dik, mert fe­les­le­ges. De en­nél sok­kal ne­he­zebb, ha egy­ál­ta­lán nem tud­juk, hogy mek­ko­ra lesz a költ­ség­ve­tés. Azért nem pa­nasz­ko­dom emi­att, mert ma sen­ki nem tud­ja, te­hát ez nem ki­vé­te­le­sen rossz, csak át­la­gos hely­zet. Én azt lá­tom, hogy a tár­sa­da­lom min­den szint­je ér­ve­lés­re szo­rul. Min­den­ki­nek bi­zo­nyí­ta­ni kell a sa­ját lét­jo­go­sult­sá­gát. A Fővárosnak, a BKV-nak, a szín­há­zak­nak, a ze­ne­kar­ok­nak, ne­künk. Én ezt el­fo­ga­dom, és igyek­szem ezen a pá­lyán ját­sza­ni.

- Azért aki­nek hely­ze­ti előnye van, kön­­nyeb­ben ér­vel. So­kan azt mond­hat­ják, Vitézy Zsó­fi­á­nak kön­­nyű, hi­szen csa­lá­di hát­te­ré­nél fog­va pon­to­san ilyen hely­ze­ti előnye van.

- Nem va­gyok kön­­nyebb hely­zet­ben, sőt... Rá­adá­sul a te­vé­keny­sé­günk is a ki­ra­kat­ban van, ezért ne­künk ezer­sze­re­sen oda kell fi­gyel­ni, hogy sza­bá­lyo­sak le­gyünk. Amitől ta­lán kön­­nyebb, az a sa­ját múl­tam­ból, az ed­di­gi mun­ká­im­ból kö­vet­ke­zik. So­kan is­mer­nek, és ta­lán ezért is so­kan áll­tak a te­vé­keny­ség mel­lé, amit most vég­zünk.

- Men­­nyi pénzből va­ló­sult meg az idei Ta­va­szi Fesz­ti­vál?

- Nagy­ság­ren­det mon­dok, nem pon­tos ös­­sze­ge­ket. Kap­tunk 80 mil­li­ót a Nem­ze­ti Fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um­tól, 170-et a Nem­ze­ti Erő­forrás Mi­nisz­té­ri­um­tól és 150-et a Fővárostól. Ez ös­­sze­sen 400 mil­lió. 290 mil­li­ó­val ke­ve­sebb, mint az előző év­ben. Ezenkí­vül a fő­szponzor OTP az utol­só pil­la­nat­ban vis­­sza­lé­pett, ezért ott is ke­let­ke­zett egy hi­ány, amit csak rész­ben tu­dott pó­tol­ni 25 mil­lió fo­rint­tal a he­lyé­re lépő Ma­gyar Fej­lesz­té­si Bank. Így lett a tel­jes költ­ség­ve­té­sünk 425 mil­lió fo­rint. A jegy­be­vé­tel ös­­sze­gét csak a vé­gén tud­juk majd meg­mon­da­ni, de azt mű­kö­dé­si tá­mo­ga­tás hí­ján, és egyéb meg­ol­dá­sig a cég mű­kö­dé­sé­re kell for­dí­ta­nunk.

- Ve­szik a je­gye­ket?

- A nagy ne­vek­re már de­cem­ber­ben gya­kor­la­ti­lag el­ad­tunk min­den je­gyet, azért vi­szont még dol­goz­ni kell, hogy a ma­gyar és ke­vés­bé is­mert kül­föl­di közreműködők kon­cert­jei telt­há­za­sak le­gye­nek.

- Vi­lág­hí­rű szó­lis­tát kel­lett-e le­mon­da­ni anya­gi okok mi­att?

- Nem a szó­lis­ták a leg­drá­gáb­bak, ha­nem lét­szá­muk­nál fog­va a nagy­ze­ne­kar­ok. Nem biz­tos, hogy jövőre is meg­en­ged­het­jük ma­gunk­nak, hogy egy­szer­re meg­hív­junk két olyan nagy együt­test, mint a Royal Philharmonic Orchestra és az Orosz Nem­ze­ti Ze­ne­kar. És igen, le­mon­da­nunk is kel­lett. Pél­dá­ul a kitűnő Gustav Mah­ler Ifjú­sá­gi Ze­ne­kart, ame­lyik­nek pe­dig év­for­du­ló­ja van, és Mah­ler mi­att Ma­gyar­or­szág­hoz is na­gyon kötődik. Na­gyon szo­mo­rú­ak vol­tak, de mi is. Rá­adá­sul tőlük is az utol­só pil­la­nat­ban kel­lett el­bú­csúz­ni, ami­ért kü­lön ros­­szul érez­tük ma­gun­kat. Hi­á­ba, hogy tud­juk, Eu­ró­pá­ban ez most se­hol nem szo­kat­lan. De a Royal Philharmonic is majd­nem ki­esett. Már­ci­us 26-ra kö­töt­tük le őket, ho­lott később úgy ala­kult, hogy 25-e, va­sár­nap lett vol­na a Fesz­ti­vál utol­só nap­ja. Megint csak a végső pil­la­nat­ban, az NFM 80 mil­li­ó­já­ról szó­ló szerződés bir­to­ká­ban dön­töt­tünk úgy, hogy azt az egy hétfőt még hoz­zá­tes­­szük. Ahogy a fi­nan­szí­ro­zá­si for­rá­sok biz­tos­sá vál­tak, úgy vet­tük vis­­sza a prog­ram­ba a már majd­nem le­mon­dott közre­mű­kö­dő­ket, il­let­ve tar­tot­tuk meg azo­kat, akikről már gon­do­lat­ban le­mond­tunk.

- Te­hát ezért tart már­ci­us 26-ig a Ta­va­szi Fesz­ti­vál. De a Müpa prog­ram­fü­ze­té­ben a BTF emb­lé­má­ja je­lö­li Kobajasi Ken-Icsiró más­na­pi, 27-i kon­cert­jét is.

- Igen, mert ami­kor a prog­ram­fü­zet nyom­dá­ba ment, még úgy volt, hogy az is a Fesz­ti­vál ré­sze lesz. De vé­gül en­nek a kon­cert­nek a költ­sé­ge a Müpát ter­he­li, per­sze a be­vé­tel is oda fo­lyik be.

- Idén a leg­több nagy hang­ver­seny hely­szí­ne a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­ja, amellyel a Ta­va­szi Fesz­ti­vál part­ner­sé­gi szán­dék­nyi­lat­ko­za­tot írt alá. Mi en­nek az együtt­mű­kö­dés­nek a lé­nye­ge?

- Az, hogy kö­zös pro­duk­ci­ó­kat kí­ná­lunk, és er­re az időszakra meg­kap­juk a Nem­ze­ti Hang­ver­seny­ter­met. Ter­mé­sze­te­sen nem in­gyen, de a ko­ráb­bi­ak­nál jó­val na­gyobb ked­vez­mén­­nyel, il­let­ve a kö­zös pro­duk­ci­ók­ra ön­költ­sé­gi áron. Négy ilyen kö­zös pro­duk­ci­ónk van, ezek ös­­szes költ­sé­gét meg­fe­lez­tük, és a je­gye­ket is ha­son­ló arány­ban ér­té­ke­sít­jük. A kö­zös mű­so­rok kö­zött két olyan is van, ame­lye­ket az alap­el­vek szem­pont­já­ból is ér­de­mes meg­em­lí­te­ni.  Az Ütős nap iga­zi csa­lá­di prog­ram, amiből én sok­kal töb­bet sze­ret­tem vol­na, de jó, hogy leg­alább en­­nyi si­ke­rült. Ugyan­csak egy­faj­ta kez­det le­het szá­munk­ra Szakcsi Lakatos Béla Gypsy World Jazz Pro­ject­je. Kül­föl­d­ön gya­ko­ri­ak, ná­lunk még nem an­­nyi­ra, az ilyen gyak­ran kul­tú­ra­kö­zi, fur­csa, iz­gal­mas előadások, ame­lyek­re több or­szág­ból ér­kez­nek a közreműködők. Ezek, ha ügye­sen ta­lál­ják ki a szervezők vagy kop­ro­duk­ci­ós part­ne­rek, ko­moly fesz­ti­vál­kar­ri­ert fut­hat­nak be. Va­gyis meg­je­len­het­nek más fesz­ti­vá­lo­kon is, il­let­ve több fesz­ti­vál már ele­ve együtt szer­vez­het egy-egy ilyen ese­ményt. Ha ez így mű­köd­tet­hető, ak­kor le­het, hogy ér­de­mes vál­toz­tat­ni a Ta­va­szi Fesz­ti­vál­nak azon az el­kép­ze­lé­sén, hogy ve­lünk in­dul a sze­zon. Hogy mi va­gyunk az év első fesz­ti­vál­ja Eu­ró­pá­ban. Ez ugyan­is ak­kor mű­kö­dik, ha egy fesz­ti­vált fel­vet a pénz. Hét­száz­mil­li­ós költ­ség­ve­tés ese­tén nem szem­pont, hogy el le­het-e ad­ni más­nak is egy pro­duk­ci­ót, és így meg­osz­la­nak-e a költ­sé­gek. De ala­csony költ­ség­ve­tés mel­lett na­gyon jó, ha van előttünk, utá­nunk egy-egy olyan fesz­ti­vál, amel­­lyel eb­ben a for­má­ban együtt­mű­köd­he­tünk. Úgy­hogy ta­lán nem ár­ta­na a tu­riz­mus szak­em­be­re­i­vel együtt el­gon­dol­kod­ni azon, nem len­ne-e ér­de­mes a Fesz­ti­vál időpontját későbbre, mond­juk áp­ri­lis­ra vagy má­jus ele­jé­re el­tol­ni. Most, első lé­pés­ként, meg­pró­bál­juk ki­aján­la­ni más fesz­ti­vá­lok­nak is a Gypsy World Jazz Pro­jec­tet. A töb­bit majd meg­lát­juk.

- Ez te­hát még a jövő ze­né­je. Akár­csak a Ma­gyar Ál­la­mi Ope­ra­ház­zal va­ló szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés, amely­ben már az idei kez­det is ígé­re­tes.

- Igen. Richard Strauss Ara­bel­lá­já­nak be­mu­ta­tó­ját a mi ké­ré­sünk­re időzítette a MÁO a Ta­va­szi Fesz­ti­vál ide­jé­re. Ed­dig az volt a szo­kás, hogy az Ope­ra pro­duk­ci­ó­it a Ta­va­szi Fesz­ti­vál gya­kor­la­ti­lag meg­vá­sá­rol­ta. Ma­gya­rul: an­­nyi pénzt fi­zet­tünk ér­te, amen­­nyi a be­mu­ta­tó­ból ne­kik telt há­zas előadás ese­tén be­folyt vol­na, és mi be­vet­tük a prog­ram­ba. Most más­képp akar­tuk, és a jövőben is más­ként sze­ret­nénk, csak a vezetőváltás mi­att nem volt idő en­nek re­a­li­zá­lá­sá­ra. Káel Csa­bá­val egy tel­jes éven át tár­gyal­tunk a Müpával va­ló együttműködésről, mi­re ki­ala­kult az a for­ma, ami­vel mind­ket­ten jól já­runk. Itt ezt még csak el­kezd­tük. De Ókovács Szil­vesz­ter­rel már a 2013-as Ta­va­szi Fesz­ti­vál­ról tár­gya­lunk, és re­mé­nye­ink sze­rint tel­je­sen más meg­kö­ze­lí­tés alap­ján kö­tünk majd együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dást. Per­sze sok még a bi­zony­ta­lan­ság. Mi pél­dá­ul na­gyon sze­ret­nénk, ha 2013-ban már az Er­kel Szín­ház le­het­ne a Ta­va­szi Fesz­ti­vál egyik hely­szí­ne, de nem mer­nék még er­re ala­poz­ni, mert ez olyan len­ne, mint ha er­re az év­re a Vig­adó­ba szer­vez­tem vol­na előadásokat.

- Elé­ge­dett-e az­zal, ami lét­re­jött?

- Ha azt néz­zük, hogy egy éve kö­zel sem volt biz­tos, hogy egy­ál­ta­lán lesz Ta­va­szi Fesz­ti­vál, ak­kor óri­á­si si­ker, hogy van. Ha vi­szont ar­ra gon­do­lok, hogy mi min­dent sze­ret­tem vol­na meg­vál­toz­tat­ni, ak­kor na­gyon elé­ge­det­len va­gyok.  Hi­szen ép­pen azok­nak az in­gye­nes, il­let­ve kockázatos prog­ra­mok­nak kel­lett el­ma­rad­ni­uk, ame­lyek­nek be­ve­ze­té­sét én na­gyon fon­tos­nak tar­tot­tam. Kockázatos alatt ér­tem a kor­társ ze­nét vagy a ná­lunk még is­me­ret­len szerzőket, irány­­za­to­kat, előadókat. Ha nincs pénz, mit csi­nál a feszti­vál­ter­ve­ző? Meg­tart­ja azt, ami be­vé­telt is hoz, ami­re a kö­zön­ség öröm­mel el­jön, és él­mé­nyek­kel gaz­da­go­dik. De sé­rül a szol­gá­lat, a ne­ve­lés, az ok­ta­tás. Ép­pen az olyan in­gye­nes prog­ra­mo­kat kel­lett el­hagy­ni, ame­lyeket azok­nak tartanánk, akik nem tud­nak hoz­zá­fér­ni a drá­gáb­bak­hoz. Te­hát így azt a közösségteremtő erőt nem si­ke­rül lét­re­hoz­ni, ami az én cé­lom volna ez­zel a Fesz­ti­vál­lal vagy bár­mi­fé­le fesz­ti­vál­te­vé­keny­ség­gel. Eb­ben hi­ány­ér­ze­tem van. Ez ügy­ben egyéb­ként egyet­ér­tünk a tu­risz­ti­ká­val. Ők ak­kor tá­mo­gat­nák szí­ve­sen a Ta­va­szi Fesz­ti­vált, ha több sza­bad­té­ri és több in­gye­nes prog­ram len­ne, ha a vá­ros va­ló­ban fesz­ti­vál­vá­ros­ként je­len­ne meg a kül­föl­di­ek előtt. De eh­hez első lé­pés­ben fi­nan­szí­ro­zás­ra len­ne szük­ség. Nem szak­mai hi­á­nyos­sá­gok­ról van itt szó, ha­nem ar­ról, hogy ha nincs be­vé­tel, csak ki­adás, ak­kor Fesz­ti­vál­vá­ros sincs.

- Hogy konk­ré­tak le­gyünk: idén el­ma­rad a tel­jes Fringe Fesz­ti­vál, ez a fi­a­ta­lo­kat, új idők új áram­la­ta­it fel­so­ra­koz­ta­tó in­gye­nes ese­mény­so­ro­zat. Vi­szont a Ta­va­szi Fesz­ti­vál nyi­tó ese­mé­nye egy kü­lön­le­ges, magyar műsorú koncert, benne Lajtha László nép­sze­rű­nek nem nevezhető, de ér­té­kes, kü­lön­le­ges, ám igen ne­héz al­ko­tá­sa. Ugyan­csak nem kön­­nyű da­rab a Fesz­ti­vál prog­ram­já­ba az utol­só pil­la­nat­ban Debrecenből fel­ho­zott iz­gal­mas, kü­lön­le­ges Korngold-opera, A ha­lott vá­ros, amely­re e so­rok írá­sa­kor még csak remélhető, hogy meg­te­lik a Fesz­ti­vál­szín­ház. A zá­ró ese­mény pe­dig a Fringe-et idéző ha­tal­mas, in­gye­nes, sza­­bad­té­ri kó­rus­fesz­ti­vál. Ez azért fel­csil­lant va­la­mit mind­ab­ból, amit a vi­lág­sztá­rok, nép­sze­rű prog­ra­mok mel­lett a Fesz­ti­vál nem sze­ret­ne el­veszí­te­ni. Ez­zel azért, gon­do­lom, elé­ge­dett az új ügyvezető igaz­ga­tó?

- Saj­nos ne­kem min­dig fé­lig üres a po­hár, és nem fé­lig te­le. De az elé­ge­det­len­sé­gem sar­kall is. Most ar­ra, hogy a Ta­va­szi Fesz­ti­vál utá­ni első na­pon, már­ci­us 27-én le­ül­jünk, és már­is el­kezd­jünk ar­ról be­szél­ni, ho­gyan to­vább.