Kovács Géza - Felvégi Andrea felvétele

- Feb­ru­ár 8-án be­szél­ge­tünk. Né­hány per­ce ért vé­get a Ma­gyar Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar­ok Szö­vet­sé­gé­nek ülé­se a Müpában. Nem len­nék meg­lep­ve, ha önök a szim­fo­ni­kus ze­ne­kar­ok anya­gi hely­ze­té­rôl be­szél­tek vol­na. Pon­to­san mi­rôl volt szó?

- A Müpa ve­ze­té­sé­vel foly­tat­tunk be­szél­ge­tést ar­ról, ho­gyan szün­tet­he­tôk meg azok a mű­sor­tor­ló­dá­sok, ame­lyek a bu­da­pes­ti kon­cer­te­ket év­ti­ze­dek óta jel­lem­zik. Az még ért­he­tô, hogy ha­lot­tak nap­ja kö­rül meg­sza­po­rod­nak a Mo­zart- és Verdi-Requiemek a kon­cert­ter­mek­ben, de ar­ra ne­héz okos vá­laszt ad­ni, hogy mi­ért kell a kö­zön­ség­nek egy hé­ten be­lül há­rom ze­ne­kar hang­ver­se­nyén meg­hall­gat­nia Dvo­ˇrák Ki­len­ce­dik szim­fó­ni­á­ját. 

- A kon­cert­mű­so­rok egyez­te­té­se va­ló­ban na­gyon fon­tos, hi­szen az ilyen ese­tek gya­ko­ri­ak. A be­szél­ge­tés a hang­ver­se­nyek mek­ko­ra kö­rét érin­tet­te?

- A Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban ren­de­zett kon­cer­tek mű­so­rá­ra, és az itt több-ke­ve­sebb rend­sze­res­ség­gel fel­lé­pô, ne­tán kon­cert­so­ro­za­to­kat adó ze­ne­kar­ok­ra vo­nat­ko­zik.  Ez a be­szél­ge­tés zaj­lott le most si­ker­rel.

- A Müpa ezek­ben az ese­tek­ben meg­ren­de­lô­ként lép fel, vagy csu­pán ko­or­di­nál­ja az egyes ze­ne­kar­ok it­te­ni mű­so­rát?

- Csu­pán ko­or­di­nál­ja. A Müpa szá­mí­tó­gép­ében fut­nak ös­­sze az egyes kon­cer­tek mű­so­rai, te­hát ôk azok, akik leg­ha­ma­rabb ész­le­lik az üt­kö­zé­se­ket, így az­tán ide­jé­ben szól­hat­nak. Ez az egyik ok. A má­sik pe­dig az, hogy az új me­nedzs­ment na­gyon szor­gal­maz­za a kop­ro­duk­ci­ó­kat. Több ze­ne­kar­ral is ki­ala­kí­tott ilye­ne­ket. A Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­ku­sok­kal ma­gá­tól ér­te­tô­dô­en, mi­u­tán mi itt is la­kunk. Leg­utóbb a Dió­tö­rô volt ilyen kop­ro­duk­ci­ónk, de ter­vez­zük pél­dá­ul rit­kán ját­szott Richard Strauss-operák kö­zös pro­duk­ci­ó­ban tör­té­nô elô­adá­sát, il­let­ve ex­port­ját Eu­ró­pa és a vi­lág nagy kon­cert­ter­me­i­be. De nem csu­pán ve­lünk, és nem is csu­pán fô­vá­ro­si ze­ne­ka­rok­kal hoz lét­re kop­ro­duk­ci­ót a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­ja, ami sze­rin­tem na­gyon di­csé­re­tes. Ám a be­szél­ge­té­sen nem csu­pán er­rôl volt szó. Ál­lan­dó­an vis­­sza­té­rô té­mánk volt, hogy a 2012/13-as sze­zon­nak már az el­sô fe­le is szá­mos ké­telyt vet fel nem egy kol­lé­gám szá­má­ra. Meg­fo­gal­ma­zó­dik a „va­jon le­szünk-e még ak­kor?" kér­dés is. Az évad 2013-as hang­ver­se­nye­it il­le­tô­en pe­dig ki­vé­tel nél­kül min­den­ki bi­zony­ta­lan­ság­ban van, ami a ma­gyar­or­szá­gi in­téz­mény­fi­nan­szí­ro­zás na­gyon ré­gi prob­lé­má­já­ra ve­zet­he­tô vissza.

- Ar­ra, hogy a pénzt nap­tá­ri év­re ad­ják, az évad
pe­­dig át­nyú­lik a kö­vet­ke­zô év­re?

- Ta­valy pél­dá­ul má­jus­ban ír­ták alá ve­lünk az éves szer­zô­dést. Ad­dig, amíg meg nem szü­le­tik a meg­ál­la­po­dás, ki-ki úgy­ne­ve­zett át­hi­da­ló tá­mo­ga­tás­sal, rend­sze­rint az elô­zô év idô­ará­nyos ré­szé­re ju­tó pénz­zel gaz­dál­kod­hat.

- A vi­lág bol­do­gab­bik fe­lén nyil­ván rá­jöt­tek már az il­le­té­ke­sek, hogy ez prob­lé­ma. Ott hogy old­ják meg ezt? Mi­lyen mo­del­lek lé­tez­nek?

- A leg­szebb pél­dát ép­pen most, a sze­münk lát­tá­ra te­szik tönk­re: Hol­lan­di­á­ban év­ti­ze­dek óta négy év­re kap­tak szer­zô­dést az elô­adói in­téz­mé­nyek. Ezért ki­vé­tel nél­kül min­den­ki­nek pá­lyáz­nia kel­lett. Ott a pár­tok kö­zött lé­te­zett egy meg­ál­la­po­dás - szo­mo­rú­an mon­dom: mind­ez múlt idô - a nyolc­va­nas évek ele­je óta. Az ak­tu­á­lis kul­tu­rá­lis tár­ca­ve­ze­tô íz­lé­se nem szá­mí­tott a köz­pén­zek el­osz­tá­sa­kor. A brit Arts Councilhoz ha­son­ló, nem­zet­kö­zi szak­ér­tôk­kel ki­bô­vült tes­tü­let dön­tött ar­ról, meg­ne­vez­ve az ös­­sze­get is, hogy mely pá­lyá­za­to­kat tart­ja köz­pénz-tá­mo­ga­tás­ra ér­de­me­sek­nek, és fo­lya­ma­to­san el­len­ôriz­te a köz­pén­zek fel­hasz­ná­lá­sát - nem­csak fis­ká­lis, ha­nem mű­vé­szi te­kin­tet­ben is. Én ezt tar­tot­tam ide­á­lis­nak. Né­met­or­szág­ban egy két éve meg­kö­tött, ága­za­ti kol­lek­tív szer­zô­dés ér­tel­mé­ben a köz­pon­ti költ­ség­ve­tés utal­ja a tar­to­má­nyok­nak a pénzt, és a tar­to­má­nyi együt­te­sek cent­re pon­to­san tud­ják, men­­nyi pénz­bôl gaz­dál­kod­hat­nak a kö­vet­ke­zô  - nap­tá­ri - év­ben. Nagy-Bri­tan­ni­á­ban is egy év­re le­het elô­re ter­vez­ni. A szo­mo­rú kör­kép­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy Dél-Eu­ró­pá­ban, Spa­nyol­or­szág­ban, Por­tu­gá­li­á­ban az el­múlt idôk­ben év köz­ben is vol­tak el­vo­ná­sok. Por­tu­gá­li­á­ban a kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek­nél al­kal­ma­zott év­kö­zi el­vo­ná­sok meg­kö­ze­lí­tet­ték az öt­ven szá­za­lé­kot. A Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­ku­sok most jár­tak Spa­nyol­or­szág­ban, ahol ta­lál­koz­tunk egy ma­gyar he­ge­dűs­sel, aki egy ot­ta­ni ze­ne­kar­ban dol­go­zik. Tô­le hal­lot­tuk, hogy a nem­rég még száz­ta­gú együt­tes­ben negy­ven­ki­len­cen ma­rad­tak, aki­ket rész­mun­ka­idô­ben fog­lal­koz­tat­nak, és csak ak­kor fi­zet­nek, ha van kon­cert. Né­met­or­szág­ban, Auszt­ri­á­ban, Fran­cia­or­szág­ban, Nagy-Bri­tan­ni­á­ban ki­szá­mít­ha­tó a hely­zet, a skan­di­náv or­szá­gok­ban pe­dig nem na­gyon érez­ni a vál­sá­got. Kö­zép-Eu­ró­pa vál­to­za­tos ké­pet mu­tat: Cseh­or­szág­ban és Szlo­vá­ki­á­ban a kol­lé­gák még nem tud­ják, meg­kap­ják-e a ta­va­lyi ös­­sze­get, Len­gyel­or­szág­ban vi­szony­lag sta­bil a hely­zet. Hor­vát­or­szág­ban je­len­tôs meg­vo­ná­sok vol­tak, Bul­gá­ri­á­ban és Ro­má­ni­á­ban ál­lan­dó­ság van: kons­tans a bi­zony­ta­lan­ság. Ma­gyar­or­szág te­hát va­la­hol a kö­zép­me­zôny­ben he­lyez­ke­dik el. A hat vi­dé­ki ze­ne­kar hely­ze­te vi­szony­lag biz­tos, egye­dül az ed­dig kö­zös, me­gyei és vá­ro­si fenn­tar­tá­sú Savaria Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar kö­rül van né­mi bi­zony­ta­lan­ság, ami ab­ból fa­kad, hogy a me­gyei in­téz­mé­nyek ál­la­mi kéz­be ke­rül­tek. Most foly­nak a tár­gya­lá­sok a ze­ne­kar hely­ze­té­nek ren­de­zé­sé­rôl. Mis­kol­con és Pé­csett is zaj­lik a szer­ve­ze­ti át­ala­kí­tás, de az ön­kor­mány­za­ti fenn­tar­tá­sú hat vi­dé­ki ze­ne­kar és rész­ben a szol­no­ki ze­ne­kar is vi­szony­la­gos biz­ton­ság­ban tud­hat­ja ma­gát, ki­vált, ha né­hány fô­vá­ro­si együt­tes­sel ha­son­lít­juk ôket ösz­­sze.

- A Con­cer­to Bu­da­pest­rôl, mint a leg­na­gyobb baj­ban lé­vô­rôl mos­ta­ná­ban sok szó esik. A töb­bi­vel mi a hely­zet? Má­sutt is ek­ko­ra a baj?

- Mi­re ez a be­szél­ge­tés meg­je­le­nik, töb­bet tu­dunk majd  az IMF-fel foly­ta­tott tár­gya­lá­sok ki­me­ne­te­lé­rôl. A MÁV Ze­ne­kar és a fô­vá­ro­si fenn­tar­tá­sú, il­let­ve a fô­vá­ros­tól tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sü­lô együt­te­sek ese­té­ben ez meg­ha­tá­ro­zó lesz. Be­szél­ge­té­sünk ide­jén friss a Ma­lév-csôd hí­re, nem tud­juk, hogyan ala­kul a BKV sor­sa. Ez nyil­ván be­fo­lyá­sol­ja majd a Fesz­ti­vál­ze­ne­kar tá­mo­ga­tá­sát. Úgy tu­dom, hogy a két hét­tel ez­elôt­ti ál­lás­hoz, a nul­la fo­rin­tos tá­mo­ga­tás­hoz ké­pest el­moz­du­lás tör­tént a fô­vá­ros és a ze­ne­kar kö­zöt­ti tár­gya­lá­so­kon, de elég re­mény­te­len­nek tű­nik, hogy a szer­zô­dés­ben sze­rep­lô tá­mo­ga­tást meg­kap­ják. A Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­kus Ze­ne­kar hely­ze­te más, mi va­gyunk az egyet­len mi­nisz­té­ri­u­mi ala­pí­tá­sú és fenn­tar­tá­sú együt­tes, jól­le­het mi is a fô­vá­ros­ban dol­go­zunk, de mi nem tar­to­zunk eb­be a kör­be, ahogy a Rá­di­ó­ze­ne­kar sem. Va­ló­ban a Con­cer­to Bu­da­pest hely­ze­te a leg­ag­gasz­tóbb. Elô­re tud­ni le­he­tett, hogy
a Deutsche Telekom fo­ko­za­to­san ki­száll a fenn­tar­tás­ból, a ze­ne­kar me­nedzs­ment­jé­nek és ku­ra­tó­ri­u­má­nak azon­ban nem si­ke­rült meg­ta­lál­nia azt a tá­mo­ga­tá­si struk­tú­rát, amely be­lép­he­tett vol­na a fenn­tar­tó he­lyé­re. Nem tud­ni, hogy a két­ség­beesett nyílt le­ve­lek se­gí­te­nek-e, hi­szen pél­dá­ul a fô­vá­ros anya­gi le­he­tô­sé­gei vé­ge­sek, és ha a mér­leg egyik ser­pe­nyô­jé­be va­la­mely kul­tu­rá­lis in­téz­mény, mond­juk egy ze­ne­kar, a má­sik­ba a tö­meg­köz­le­ke­dés ke­rül, ak­kor meg­jó­sol­ha­tó a dön­tés. Ha nincs fô­vá­ro­si tá­mo­ga­tás, vagy va­la­me­lyik nagy mul­ti­na­ci­o­ná­lis cég nem lép a Telekom he­lyé­re, ak­kor ma­rad az ál­lam. Az ál­lam­nak pe­dig az IMF-fel és az EU-val azt kel­le­ne meg­ér­tet­nie, hogy eb­ben a ne­héz hely­zet­ben még ze­ne­ka­ro­kat is tá­mo­gat­ni akar - a sa­ját ze­ne­ka­rán és ope­ra­há­zán kí­vül. Azt sem tud­ni, mi lesz a MÁV jö­vô­je.

- A MÁV Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar rég ala­pít­vá­nyi for­má­ban mű­kö­dik, nincs már az a ré­gi, köz­vet­len füg­gés...

- Igen, de ki más se­gít­het­ne ne­kik, mint a MÁV? A ze­ne­ka­ri me­nedzs­ment nagy­sze­rű­en vég­zi a dol­gát, de egy ze­ne­kar fenn­tar­tá­sa na­gyon drá­ga mu­lat­ság. Ah­hoz, hogy a mu­zsi­ku­sok ne mi­ni­mál­bért kap­ja­nak, oly­kor még egy ven­dég­mű­vészt is meg­hív­has­sa­nak, és egy tönk­re­ment hang­szert ki­cse­rél­hes­se­nek, mi­ni­má­li­san 350-400 mil­lió fo­rint kell éven­te. Per­sze nagy a szó­rás, nem mind­egy, hogy van-e sa­ját szék­há­za és pró­ba­ter­me a ze­ne­kar­nak, vagy bé­rel­ni kell, sok függ a szer­ve­zet­tôl: önál­ló, mint a MÁV Ze­ne­kar, vagy egy nagy szer­ve­zet ré­sze, mint a Rá­di­ó­ze­ne­kar, vagy az NFZ. Szó­val nem tud­ni, mit hoz­nak az IMF-fel és az EU-val foly­ta­tott tár­gya­lá­sok. Nagy kér­dés, hogy a ke­rü­le­tek ál­tal ala­pí­tott és fenn­tar­tott óbu­dai és bu­da­fo­ki ze­ne­kar ho­gyan tud­ja fi­nan­szí­roz­ni az évét. A ke­rü­le­tek ugyan­is sem­mi­vel sem gaz­da­gab­bak a fô­vá­ros­nál. An­nak ide­jén nagy vi­tá­kat foly­tat­tunk ró­la, de lám, mi­lyen jó, hogy lé­te­zik az elô­adó­művészeti tör­vény, amely ré­vén au­to­ma­ti­ku­san le­het költ­ség­ve­té­si pénz­hez jut­ni­uk ze­ne­kar­ok­nak, és amely le­he­tô­vé te­szi nye­re­sé­ges gaz­dál­ko­dá­si szer­ve­ze­tek­nek, hogy sa­ját jegy­be­vé­te­lei nyolc­van szá­za­lé­ka ere­jé­ig egy-egy elô­adómű­vé­sze­ti in­téz­ményt adó­juk­kal tá­mo­gas­sa­nak. Ezt a tör­vényt sok or­szág­ban irigy­lik tô­lünk. Per­sze az így sze­rez­he­tô tá­mo­ga­tás is na­gyon ke­vés egy együt­tes fenn­tar­tá­sá­hoz. Ha a rászorulók nem kap­nak va­la­mi je­len­tô­sebb se­gít­sé­get, nagy baj­ba ke­rül­nek, nem tu­dom, med­dig tud­ják ki­húz­ni.

- Van-e a Ma­gyar Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar­ok Szö­vet­sé­gé­nek  va­la­mi­lyen kö­zös ál­lás­pont­ja a mos­ta­ni hely­zet­rôl?

- Ter­mé­sze­te­sen ren­ge­teg szak­mai esz­me­cse­rét foly­ta­tunk. A Müpa 2005 óta rend­sze­re­sen ren­dez szak­mai na­po­kat, ame­lyek so­rán meg­vi­tat­juk a ta­pasz­ta­la­ta­in­kat. Most úgy ál­lunk egy ko­pár me­zôn, a jég­esô­ben, hogy kö­zel s tá­vol nem lát­juk a fát, amely­nek ko­ro­ná­ja alá búj­hat­nánk. A ma­gyar szim­fo­ni­kus ze­ne­kar­ok ki­vé­tel nél­kül a ra­ci­o­na­li­tás al­só ha­tá­rá­ig csök­ken­tett me­nedzs­ment­tel mű­­köd­nek. A pá­lyá­za­ti le­he­tô­sé­ge­ket ki­vé­tel nél­kül igény­be vet­ték, min­den lé­te­zô kop­ro­duk­ci­ós part­nert föl­ku­tat­tak, de hang­sú­lyo­zom: a mi mű­fa­junk na­gyon költ­sé­ges, er­rôl már Es­ter­házy Fé­nyes Mik­lós her­ceg és Haydn ide­vo­nat­ko­zó vi­tá­i­ból is tu­dunk. Az­óta a hely­zet nem sok­ban vál­to­zott.