Rácz Márton - Urbán Ádám felvétele

Eszterházán immár több évtizedes hagyománnyal rendelkező programsorozat tölt be kulturális missziót a nyugati régióban. Az utóbbi időben azonban a zene mellett feszültségekkel is teli az Esterházy-kastély. Rácz Márton karmester, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága megbízásából az eszterházai programok művészeti vezetője és Malina János, a Haydn Társaság elnöke eltérő koncepcióval közelít a programokhoz. A beszélgetések egy hónap eltéréssel, egymástól függetlenül készültek.

Foglalkozzunk a jövővel!

-Idén rövidített évadban, július 2. és szeptember 14. között zajlanak az eszterházai rendezvények, aminek nemcsak a kastély rekonstrukciója az oka, hanem a pénzhiány is, legalábbis ilyen híreket hallani.

Rácz Márton: Az uniós támogatású felújítási munkálatok miatt valóban rövidült az idei évadunk, de úgy gondolom, hogy a megvalósult 31 koncerttel - amelyen az évek óta közreműködő művészeink mellett olyan nagyságok is felléptek, mint Rost Andrea, Ránki Dezső, Perényi Miklós, Rolla János és Rohmann Imre - mégis nagyszabású és reprezentatív koncertsorozatot sikerült megvalósítanunk. Az anyagi helyzetünk nem fényes, de egy 2006. évi döntés értelmében Eszterháza kulturális életének gerincét a nyári koncerteknek kell alkotniuk; abban az évben tehát a rendszertelen és változó számú koncertet felváltotta egy teljes fesztiválévadként működő rendszer. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága 2006-2008 között évente közel 60 koncertet szervezett és finanszírozott május végétől szeptember közepéig. Ilyen előzmények után tényleg „rövidített" az idei program; így is meg kell köszönnünk a fellépő művészeknek az anyagiak terén kompromisszumkész hozzáállásukat.

-Egyáltalán: miért rendez koncerteket a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága? Ön művészeti vezető, a kérdés tehát nem az Ön asztala, mégis fel kell tennem.

R. M.: A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága alapító okiratában szerepel, hogy az intézmény nemcsak gondoskodik az állami tulajdonban tartandó, jelentős kulturális örökségi értéket képviselő műemlék ingatlanok megóvásáról és üzemeltetéséről, hanem feladata azok kulturális célú hasznosítása, fejlesztése, ezen belül a múzeumi, a közművelődési és más kulturális szolgálatok ellátása. Ez teljes kulturális és turisztikai revitalizálási folyamatot is jelent közel negyven különböző műemlékegyüttes esetében, régiós és kistérségi szerepvállalással.

-Ön tehát 2005-től a Kastélykoncertek művészeti vezetője.

R. M.: Igen, de az első évben még nem én állítottam össze a programot.

-Mi a koncepciója? A fesztiválok általában tematikusak. Egy három és fél hónapos koncertsorozatra azonban már nem lehet azt mondani, hogy fesztivál, az egy szezon.

R. M.: Amikor felkértek, először tájékozódtam, hogy addig mi történt Eszterházán. Meg kellett fejtenem Strém Kálmán addigi terveinek logikáját -mivel egyedül ő rendelkezett átfogó, sokrétű és gyakorlati koncepcióval Eszterháza zenei életével kapcsolatban. Majd európai kitekintést végeztem: hasonló kastélyegyüttesek hol, milyen struktúrával, műsorpolitikával és szerkezetben működnek sikeresen. A meleg vizet ma már nem kell föltalálni, de ki kell nyitni hozzá a bojlert! Aztán megpróbáltam integrálni az Eszterházán honos fesztiválokat: a Budapesti Vonósok tizenöt éve zajló fesztiválját, Vashegyi György és az Orfeo Zenekar Haydn-szimfónia sorozatát és befogadott rendezvényként a Haydn Társaság Haydn Eszterházán fesztiválját. Mi pedig 2006-ban megalapítottuk a Haydn Vonósnégyes-fesztivált, melynek keretében olyan világnagyságok mellett, mint a Keller, a Microcosmos, a német Kuss és Schuppanzigh, az osztrák Artis vagy a brit Salomon Kvartett, többek között felléptek a banffi, a londoni, a müncheni ARD, a grazi, az oszakai és a Paolo Borciani vonósnégyesversenyek fiatal győztesei is. E tematikus, erősen szerkesztett felépítésű fesztiválok közé került egy „laza kötőszövet", a Kastélykoncertek, amelyen Joseph Haydn művészetével egyébként is aktívan foglalkozó előadók lépnek föl. Nincs ízlésterror. Célom, hogy minden műfaj és zenei irányzat, ami Haydn művészetében csúcsosodik ki, vagy tőle indul el, vagy befolyásolta az ő művészetét, valamilyen módon és időközönként jelenjen meg a koncertek műsorán.

-Jól értem, hogy nincs szakértői csapata, szerkesztő bizottság?

R. M.: Nincs. A világon minden fesztiválnak egy felelős művészeti vezetője van, aki saját belátása szerint kér fel adott témakörökben tanácsadókat. Én is gyakran kérem ki tanáraim, kollégáim véleményét, konzultálok közgazdászokkal, rendezvényszervezőkkel. A színház világából jöttem, tudom, hogy minden olyan produkció, ahol három művészeti vezető, négy szakmai tanácsadó és öt dramaturg van, csődbe jut. A legfontosabbnak tartom, hogy magas művészi szinten megvalósuló, koncepcióba illő, és a közönség számára is érdekes koncertek jöjjenek létre, függetlenül attól, hogy modern vagy korhű hangszeres produkcióról beszélünk. Az egyik fontos szegmens a szakmaiság, a másik viszont a gazdasági és turisztikai oldal. Aki bemegy a kastélyba, a koncertet járulékos értékként éli meg. A koncert nyilvánvalóan nem tartja el önmagát, viszont ha valaki emiatt marad ott, az étkezik, vásárol, megnézi a kiállítást, elmegy kocsikázni. Ez mind bevétel. Nemcsak a szakmai kérdések fontosak, hanem a fenntarthatóság is; sok különböző szempontnak kell megfelelni. Például olyan turisztikai és szervezéselméleti kérdéseket is vizsgálni kellett, hogy milyen befogadónak szervezzük a koncertjeinket, tulajdonképpen ki is a koncertlátogató Eszterházán.

-Úgy látom, senki, gyakran kong a terem.

R. M.: Nagyjából így volt. Az első évad (2005) óta azonban a folyamatosság, a kiszámíthatóság és a megbízhatóan magas zenei színvonal miatt az utóbbi három-négy évben kialakult egy állandó, pár száz fős törzsközönségünk és egy változó, turisztikai hallgatóságunk. Elértünk egy állandó, telt házas látogatószámot...

-Hétvégén... Okafogyottá vált a kérdésem, hogy miért van (illetve volt) egy elnyújtott, három és fél hónapos szezon, miért nincs sokkal kevesebb koncert, de nagy nevekkel, nagy együttesekkel. Mert ez csupán turisztikai tényező.

R. M.: Nem csak. De egyszer bejött egy turista, úgy hallotta, vannak koncertek a kastélyban. Az első kérdése, van-e koncert a hétvégén, a második, mennyibe kerül a jegy, és csak a harmadik, hogy ki játszik. Az utóbbi években olyan művészek fordultak meg nálunk, mint a Freiburgi Barokk Zenekar vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Musica Florea vagy a Weiner-Szász Kamarazenekar, Gustav Rivinius vagy Máté Balázs, Ruth Ziesak vagy Zádori Mária, Stefan Vladar vagy Várjon Dénes, Miloπ Valent vagy Kelemen Barnabás.

-Térjünk rá az anyagiakra, az idei csonkításra.

R. M.: Az egész országban nagy támogatási megvonások történtek; ilyen körülmények között nem tudunk kellően tervezni. Ahhoz, hogy a mai látogatószámot megtöbbszörözhessük, minimum egy évvel a koncertek előtt leszerződött, kész programmal és marketingre elkölthető milliókkal kellene rendelkeznünk. Erre sajnos ma nem sok esélyt látok. S ha legalább annyira országos és regionális, kulturális és turisztikai üggyé válna a Haydn-kultusz itthon, mint Ausztriában - ahol egyébként folyamatosan várják a magyarországi együttműködést -, akkor ideálisan fejlődhetnénk.

-És minden évben a nulláról kell indulni.

R. M.: Merkel kancellár asszony és Sólyom László találkozására a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága megnyitotta a fertőrákosi püspöki kastélyt. A helyszín tökéletes délutáni promenádkoncertekhez, amelyeket a barlangszínházzal egyeztetve képzeltünk el. A tervezett programokból ezt törölnünk kellett! Mint a gyermekrendezvényeinket: tervben volt 4-10 éves gyerekeknek barokk, rokokó tánc és viselkedés, etikett, népihangszer-ismeret...

-Ezért szomorú, hogy idén a Haydn Eszterházán-t sem tartják meg.

R. M.: Ez az évadunkat szegényebbé teszi, mivel számítottunk az elsőrangú historikus előadókra. Például egyeseket azért nem hívtunk meg a Kastélykoncertek keretében, mert játszottak volna a Haydn Eszterházán fesztiválon.

-Hiányzott ez Önnek a karmesterség, színházi élet, koncertek, lemezfelvétel, külföldi fesztiválok mellett? Kellett a hátára ez a púp?

R. M.: Naivitás és fanatizmus: hiszem, hogy van olyan az életben, amit az ember saját művészi kiteljesedése miatt tesz meg, és van, amikor a feladat, az ügy a fontos. Nem szeretném a saját szerepemet túlértékelni, de úgy érzem, bennem megvan az a kompromisszumkészség, ami alkalmassá tesz -a maximális szakmaiság mellett -az egyéb szempontok együttes figyelembevétele után kialakított döntés meghozására. Mivel historizáltam is, modern zenei gyakorlatom is van, színházban is dolgozom, sokféle emberrel találkoztam már...

-Így át tud fogni egy teljes kulturális programot. De nemcsak a művészekkel kell együttműködnie, hanem a műemlékesekkel is, több ringben kell tehát bokszolnia.

R. M.: Kialakult közöttünk egy közös hang és munkarendszer, amiben nem a tiltás a fontos, hanem a működés, hiszen egy műemlék kastélyban és kastélyért dolgozunk. Most például a többlépcsős, európai uniós felújítási projektben lassan a végéhez közeledik a díszterek megújulása, ahol rendszeresen felmerült az akusztika kérdése, de eddig soha senki nem végzett akusztikai mérést a kastélyban... A téma nagyon összetett. Összegezve azt gondolom, hogy egy ilyen munkában mindenki a saját részfeladatát szeretné szakmai tudása és elképzelése szerint tökéletesen megvalósítani, ami jó, de a különböző szempontokat össze kell hangolni a végső célért. Ráadásul ha folyton a múlttal foglalkozunk, akkor egy helyben toporgunk. Foglalkozzunk már a jövővel! A múlt arra való, hogy leszűrjük a tanulságokat, tartsuk meg, ami jó, és hagyjuk el azt, ami arra érdemes.

Haydn Eszterházán -múlt és jövő?

-Az 1998-ban elindított Haydn Eszterházán fesztivál ötlete és alapítása Strém Kálmán nevéhez fűződik, aki már előtte is szervezett itt programot.

Malina János: A Budapesti Vonósok fesztiválját a második alkalomtól ő szervezte jó néhány évig. Én 2000-ben kezdtem dolgozni a Műemlékek Állami Gondnokságánál (MÁG), amely a következő évben átvette a kastély kezelését, és akkor az eleinte A Magyar Haydn Társaság fesztiválja címmel futó rendezvény mellett egy nyári koncertsorozatot is elkezdtünk. Közben Kálmán elindította a Vashegyi György vezényelte Haydn-szimfónia sorozatot, meg a Schiff András és barátai ciklust, és a fő fesztivál részeként mesterkurzusokat is indítottunk világhírű művésztanárok (Jaap Schröder, Malcolm Bilson és mások) részvételével.

-Közben Ön lett a Haydn Eszterházán fesztivál művészeti igazgatója. Miért tartja annyira fontosnak Eszterháza ügyét, hogy minden követ megmozgat az érdekében?

M. J.: Meggyőződésem szerint Fényes Miklós és Haydn Eszterházája Nagy Frigyes Potsdamjához mérhető komplex szellemi örökséget képvisel, s ezért Magyarországnak elemi kulturális érdeke és egyben kötelessége, hogy ezt a tényt széles körben ismertté tegye. Ez a feladat csakis kisebbrendűségi érzéstől mentesen és a provincialitás meghaladásával végezhető el.

-Az Önök programjai mindig arról voltak nevezetesek, hogy ott a világnak a régi zenében legelismertebb és legnagyobb alakjai fordultak meg Nicholas McGegantől A Felvilágosodás Korának Zenekarán át a Quatuor Mosaïques-ig, miközben mindez sokak számára nem más, mint egy a turisztikai programok közül.

M. J.: Eszterházán a rendezvényeket, a Haydn-korszakbeli zenei és operaélet bemutatását a legmagasabb nemzetközi színvonalra kell pozicionálni. Ez ahhoz is szükséges, hogy a viszonylag szűk terekből a média révén ki lehessen törni, trójai falóként használva a programokat Eszterháza örökségének bemutatására és az ország tekintélyének növelésére. Ebbe az irányba igyekeztük megtenni az első, döntő lépést a fesztivállal. Mindez nem elsősorban pénzkérdés. Bebizonyosodott, hogy hozzáértő, karakteres és csúcsszínvonalú műsorpolitikával (a világszínvonalú szerkesztőbizottságba olyan elsőrangú tekintélyek fogadták el meghívásunkat, mint Somfai László, Malcolm Bilson vagy Komlós Katalin) a nagy hazai fesztiválok költségvetésének töredékéért lehet egy-két év alatt, jelentős nemzetközi médiavisszhangot keltve betörni az európai zenei életbe, visszahelyezve a térképre a Kismarton árnyékában már-már elfeledett Eszterházát.

Malina János - Felvégi Andrea felvétele

A mi fesztiválunk persze nem az átlagos kastélylátogató turistának szól, hanem az igényes zenehallgatónak, az ínyenceknek, akik ezért a fesztiválért jönnek Fertődre; ezen túl (a rádióközvetítések és a külföldi közönség révén) az egész világnak, amely felé ablakot nyitottunk. A fesztiválról filmet forgatott az MTV és a Duna TV; 2002-ben felvették az Európai Fesztiválszövetségbe (EFA); 2003-ban a BBC saját stábjával készített portréműsort a fesztiválról; az élő rádióközvetítések másfél tucat ország hallgatóihoz jutottak el; a közönség fele külföldről érkezett; és számos kiválóság volt a fesztivál vendége az EFA elnökétől Sólyom Lászlóig. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen fesztiválra jelentős a fogadókészség, és ragyogóan demonstrálja európaiságunkat. Néhány éve maga Ján Figel' brüsszeli kulturális főbiztos volt a fesztivál fővédnöke. Az EFA például ideális közeg annak a széles körű tudatosítására, hogy Haydn legalább anynyira köthető Eszterházához, mint Kismartonhoz, hogy -H. C. Robbins Landon szavaival szólva -„Eszterháza elhomályosította Kismarton ragyogását". A REMA, az európai régi zenei fesztiválok szövetsége is megértette Eszterháza európai jelentőségét, többek között azzal ismerve el a fesztivál színvonalát, hogy 2008-ban alelnökéül választott. De nyilvánvalóan az Eszterházán végzett munkánknak szól az a nagy megtiszteltetés is, hogy nemrégiben beválasztottak a Magyar Zenei Tanács elnökségébe.

-Az idei évig hogyan működött ez gazdasági szempontból? Pusztán állami dotációval, vagy korábban is kellett hozzá kalapozni?

M. J.: A minisztériumi támogatás, a turizmus-pályázat, a miniszteri keret és az NKA fedezték 2005-ig, amikor nemcsak az történt, hogy - emlékezetes módon - eléggé durván megtámadták Strém Kálmánt és engem is, hanem az is, hogy az az ötvenmillió forint, amit addig mi pályáztunk meg, Schneider Márta kulturális szakállamtitkár „jóvoltából" átkerült a MÁG-hoz, ők pedig nem adták ide, s nekünk nulláról kellett kezdenünk a Minisztériumnál. Ebben az eljárásban az volt a botrányos, hogy a magyar zenei szakma és intézményrendszer megkérdezése nélkül juttatott minket, akik a fent vázolt színvonalon és eredménnyel igyekeztünk szolgálni a magyar kultúrát, támogatottból tűrt pozícióba a műemlékkezelés elképzeléseivel és jelöltjeivel szemben. Eszterháza programkoncepciója azonban Magyarország zenei arculatának egyik meghatározó eleme (kellene hogy legyen), ez par excellence zenei kérdés, meghatározása semmiképpen sem egyszerű műemlékkezelési ügy, még kevésbé belügy. Ennek belátásához elég Kismartonra tekinteni. A minisztérium inkompetens és provinciális módon járt el.

-Strém Kálmán 2005 végén halt meg. Mi történt 2006-tól máig?

M. J.: A fesztivál jóval bizonytalanabb helyzetbe került. A Hiller minisztert átmenetileg váltó Bozóki András 2005 elején létrehozta ugyan vezetésemmel -az akkori Hungarofest Kht.-n belül -a Haydn- Eszterháza 2009 Programirodát, amelynek elvileg az volt a feladata, hogy a fertődi koncertéletet szervezze, de - az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar 2007-es kis pünkösdi fesztiváljától eltekintve - a MÁG ellenállása, a 2005-től hozzájuk rendelt ötvenmillió forint és a saját finanszírozás szűkössége miatt mi csak a Haydn Eszterházán fesztivált tudtuk megrendezni, tulajdonképpeni feladatunkat nem tudtuk ellátni. Végül Schneider Márta 2008 elején feltette az i-re a pontot: megszüntette a programirodát a Hungarofestben, pontosabban az Erdődy Orsolya vezette KLASSZ Zenei Irodával helyettesítette. Így tehát 2008-ban már ők rendezték meg a Haydn Eszterházán fesztivált, lényegében változatlan költségvetéssel (Erdődy Orsolyával azóta kitűnő munkakapcsolatot alakítottunk ki). 2009-ben, a Haydn-évben már harmadával csökkent a költségvetés, mondván, hogy nagyon sok más programot is finanszírozni kell. Ez is elég abszurd volt, Ausztriában például elképzelhetetlen lett volna, hogy a Haydn-évben éppen a fő fesztivál költségvetését csökkentsék. A mi Haydn-évünkben azután - nyilván köszönetképpen évtizedes úttörő erőfeszítéseinkért - sem a Magyar Haydn Társaság, sem jómagam nem játszottunk semmiféle szerepet. Végül pedig idén egy fillért sem kaptunk a fesztiválra, és a sajnálkozó szakállamtitkár az NKA-ra mutogatott. (Most ötlik szembe igazán, hogy mennyire természetes súlypont volt még ebben az évek óta uralkodó áldatlan helyzetben is a Haydn Eszterházán fesztivál. Olyan most a program, mint egy sejt sejtmag nélkül.) Nem részletezem azokat a kiírástechnikai újításokat, amelyek révén a saját forrással nem rendelkező Magyar Haydn Társaság a kiemelt kulturális rendezvények kollégiumánál - a szokásos tízmilliós nagyságrendben - nem pályázhatott. Végül a Zenei Kollégium adott - lehetőségei szerint, de ezt is szívből köszönjük - hétszázezer forintot.

-Ezzel Eszterházán nem sokra mennek.

M. J.: Úgy gondoltuk, hogy Budapesten és Keszthelyen, főúri rezidenciákon rendezünk két-három koncertet a szokott magyar előadói körből meghívott előadókkal, amivel a Magyar Haydn Társaság fenntartja a folytonosságot. Most még csak annyi biztos, hogy az egyik hangversenyt a Budavári Önkormányzat is támogatja kétszázezer forinttal.

-Köztudott, hogy szívügye a kastély operaházának újjáépítése.

M. J.: A Nemzetközi Eszterházi Operaalapítvány (IOFE) által folytatott kutatások első eredményeiről az American Musicological Society novemberi konferenciáján számolhatunk be kollégáimmal. Mi a hosszú távú helyreállítási folyamat elengedhetetlen részének tartjuk az 1781-ben elkészült, úgynevezett második operaház újraépítését. A kor egyik legjelentősebb rezidenciális színházának hiánya műfaji szempontból súlyosan csonkítja a régi Eszterházáról felidézhető képet, és mind az opera vonzereje, mind az épület által nyújtott négyszázas férőhelyszám meghatározó adottságként járulhatna hozzá Eszterháza új arculatának kialakításához. Az újraépített operaház egyedülálló lehetőséget biztosítana a régi operajátszás (és színházi előadások) gyakorlatának oktatására is. Ezt persze csakis nagyszabású hazai és nemzetközi összefogással lehetne megvalósítani. De az épület, a kutatás révén rekonstruálható színpadtechnika és a Haydn által kontrollált repertoár, illetve a legnagyobbrészt fennmaradt előadási anyag együttesen páratlan és világraszóló kulturális értéket képez.

-Hogyan látja a jövőt?

M. J.: Ezt a mellényt a magyar szellemi örökség érdekében és védelmében feltétlenül újra kell gombolni. Biztosítani kellene, hogy a Haydn Eszterházán fesztivál visszanyerje régi funkcióját és mozgásterét. (Az EFA például a kényszerszünet ellenére teljes támogatásáról biztosít minket.) Megfelelő marketinggel a jól fizető fesztiválínyenceket kell elhozni, (újra) megjelenni a Mezzo csatornán és a rangos külföldi zenei folyóiratokban, bevezetni a historikus bábopera-játszást, és megtalálni a módját (például nyári operakurzusok formájában) az operaműfaj kultiválásának, már az operaház esetleges újjáépítése előtt. Természetesen úgy, hogy a mára kialakult többi értékes hagyomány -például Vashegyi György Haydn műveit bemutató, misszió értékű tevékenysége -is folytatódjon. Megelőlegezve a kastély jövőbeni, komplex arculatát, és igenis felmutatva a művelt világnak Eszterháza súlyponti szerepét Haydn pályafutásában.

-Tehát bizakodó?

M. J.: Igen. Bízom abban, hogy az új kulturális vezetés végre -a nehéz idők ellenére is -provincializmustól mentesen, a hely hihetetlen jelentőségét és a szakmai szempontokat, az ország alapvető és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva foglalkozik majd Eszterháza arculatával és jövőjével. Végtére is a magyar kultúrát jelképező korona egyik legszebb gyémántjáról van szó.