A húszesztendős, feltűnően ambiciózus Vashegyi György a példaképe,  John Eliot Gardiner nyomdokain indult el, amikor 1990 tavaszán nem hangszeres együttest, hanem kamarakórust alapított, hogy az partnere legyen Purcell Dido and Aeneasának és John Blow Venus and Adonisának megszólaltatásában. Helyesen gondolkodott: annak a mérhetetlenül gazdag másfél évszázadnak a java termését, amelyet ma barokk zenének nevezünk, lehetetlen megfelelő, a stílust ismerő kórus nélkül előadni. (Természetesen a kórus alapítását, akárcsak az angol mester esetében, zenekaralapítás követte, de ennek 20. születésnapját majd később ünnepeljük.)

Ez az irányultság, azaz a hangszeres oldallal legalábbis egyenrangúnak tekintett kórusépítés különbözteti meg Vashegyi György munkásságát a korábbi, vagy velük egy időben működött/működő, historikus előadásra specializált magyarországi együttesek profiljától. A kiváló lemezfelvételek tucatjaival büszkélkedő Capella Savaria, a remek hangszereseket tömörítő Concerto Armonico, a vokális oldalt nem művelő újabb társulások a barokk repertoár elsősorban kórust nem igénylő részét szólaltatták/szólaltatják meg. (A fénykorát élő Capella Savaria így is számtalan oratorikus mű, passió hangfelvételét készítette el, többek között a Deáky István által felkészített Szombathelyi Énekegyüttes, vagy külföldi vendégkórus, például a Dorothea Köhler vezette hallei Stadtsingechor és a Cantemus Kamarakórus  közreműködésével.)

A Purcell Kórus tehát alakulásakor barokk művek életre keltését tűzte ki célul. Ez az elhatározás alapvetően nem változott, bár a repertoár jelentősen kibővült a két évtized során mind korábbi, mind későbbi stílusokkal. Az együttes számomra egyik legjelentősebb produkciója a késő reneszánsz mester, Gesualdo hatszólamú responzóriumainak a cappella előadása volt, az általuk megszólaltatott nagy oratorikus művek sora pedig a bécsi klasszikusokon túl Mendelssohn, Brahms, sőt a kortárs Gyöngyösi Levente opuszaiig terjed.

Visszatérve a Vashegyi által mintának és etalonnak tekintett John Eliot Gardiner koncepciójához: óriási előny és az interpretáció egységes karakterét biztosító tényező, ha a kórust és a hangszeres együttest ugyanaz a Kapellmeister tanítja be, irányítja és vezényli. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar emlékezetes közös produkcióinak fedezete az a szilárd professzionista alapokon nyugvó igényesség és stílusismeret, amely a két együttest összekapcsolja.

Milyen is ez a Purcell Kórus? Létszáma átlagosan 25-30 fő körül mozog; alt szólamában női altok és férfi kontratenorok keverednek. Valamennyi tag képzett, többnyire szólófeladatokra is alkalmas énekhanggal rendelkezik. Ez utóbbi akár a hangzás homogeneitását veszélyeztető körülmény is lehetne, ám az énekesek és vezetőjük kontrolljának köszönhetően mégsem válik azzá. Hangképzésük titka, hogy a szoprán és tenor szólamok magasságai sohasem forszírozottak (magyar kórusoknál kivételes jelenség!), mégis fényesek és erőteljesek; kiművelt technikájuk jóvoltából éneklésük a legnehezebb passzázsokban is könnyed, olykor virtuóz. Valamennyien értő és jó muzsikusok, akik intelligensen valósítják meg vezetőjük elképzeléseit. No és a szövegmondás... Legyen az angol, francia, német, olasz vagy latin, minden szó plasztikusan és érthetően formált.

Jubileumi hangversenyük (MTA Kongresszusi Terem, 2010. május 2.) műsora preferenciákról, sokoldalúságról tanúskodott. Mivel is kezdhették volna estjüket, ha nem névadójuk egyik legmegrendítőbb darabjával, a Thou knowest, Lord, the secrets of our hearts kezdetű funeral sentence-szel, amely a szerző életének utolsó évében, Mária királynő gyásszertartására készült, és hangzott el a Westminster Apátságban. (Nyolc hónappal később Purcell saját temetésén szólalt meg újra, ugyanott.) Ezt J. S. Bach öt korálfeldolgozása követte, a lipcsei kantátákból válogatva, különlegesen ihletett előadásban, felidézve az együttes utóbbi években hallott passióprodukcióinak atmoszféráját. A zenei áhítat mellett kötetlen és informatív születésnapi beszélgetést is hallhatott a közönség Vashegyi György és a konverzációban igen jártas partnere, Mácsai János között az együttes történetéről, repertoárjáról, céljairól és a műsorban elhangzó művekről.

Tudvalévő, hogy a Purcell Kórus számtalan magyarországi bemutatóval gazdagította a hazai palettát az elmúlt húsz év során, így várható volt, hogy a koncert meglepetés-száma is ilyen raritás lesz. A késői nápolyi operaiskolát képviselő, pályája nagyobb részében Lisszabonban működött David Perez (1711-1778) nagyszabású ciklusa, a Jeremiás próféta siralmai hangzott el, a műsorlap szerint „újkori világbemutató"-ként. A négy szólóhangot és continuo kíséretet foglalkoztató kompozíció viszonylag kisebb szerepet szán a kórusnak, így talán nem a legreprezentatívabb választás volt az ünnepelt kvalitásainak bemutatására. A szólókvartettben Szutrély Katalin, Gavodi Zoltán, Kálmán László és Bodóczky Miklós, a continuo szólamaiban Gyöngyösi Levente és Maróth Bálint szolgálták a cseppet sem könnyű partitúra életre keltését.

Perez műve után elhagytuk a 17-18. századot és a különféle siralmakat, hogy boldog szívvel, lelkünk mélyén valcert táncolva adjuk át magunkat annak a gyönyörűségnek, amelyet Brahms Szerelmi dalkeringői (op. 52) felidéznek. Itt már valóban a kórusé volt a főszerep: Fülöp Andrea és Balog József négykezes zongorakíséretével, ezer árnyalattal, karakterrel és hajlékony muzikalitással bizonyították, hogy a tehetség és a jó ízlés által irányított zenész számára nincsenek stiláris határok.

Amikor a Purcell Kórusnak és Vashegyi Györgynek boldog születésnapot, egyre magasabbra ívelő művészi teljesítményeket kívánok, és visszagondolok az elmúlt húsz év általuk nyújtott nagy produkcióira, mégsem ez a hangverseny jut eszembe először. Bach, Rameau, Händel, Charpentier, Purcell és mások remekműveinek nemzetközi színvonalú megszólaltatásán túl két, számomra meghatározó és megrázó erejű élmény ragyog fel: egy h-moll mise a Zeneakadémián (2000. május 1.), és Joseph Haydn Évszakok oratóriumának felejthetetlen előadása a fertőszentmiklósi katolikus templomban, 2003. augusztus 31-én. A kiemelés természetesen szubjektív, de minden produkciót köszönök, és várom a következő évtizedek új felfedezéseit.

Vashegyi György, Mácsai János és a Purcell Kórus a jubileumi hangversenyen

Felvégi Andrea felvétele