Elek Szilvia - Felvégi Andrea felvétele

-Hosszú évek kompozíciós szünetét követően -amikor inkább az irodalom és a színpad felé fordult Elek Szilvia alkotói figyelme - ismét zeneszerzőként találkozhatunk vele. Versek foglalkoztatják. Dalciklus készül?

-Versek bizonyos módon való megzenésítése. Dobai Péter öt költeményét választottam ki, melyeket színész mond el részekre osztva, s hangszeres közjátékok veszik körül és tagolják a szöveget. Hol megelőzi a szavakat a zene, hol épp kommentálja. Esetenként kissé alá is festi, ilyenkor ugyanis a zenét némileg a szöveg mögé rendelem.

-Melodrámát írsz?

-Nem, mert a melodrámában párhuzamos a szöveg és a zene, s abban engem mindenekelőtt az zavar, hogy a két művészet üti egymást. Mindig is izgatott az elmondott szöveg és a zene viszonya, ezt a darabomat ezek váltakozása építi föl. Egyszer-egyszer a háttérben is szólnak hangok, de akkor más jellegűek, mint a tisztán zenei szakaszokban. S mindezt színpadra képzelem. Noha megszólalhat hangversenyteremben is, a bemutató a tervek szerint a Merlin Színházban lesz, így látványban, világításban is gondolkodom. A zenészek -állandó kollégáim: Pálhegyi Máté és Kántor Balázs - pedig mintegy színészként is megjelennek a pódiumon.

-A versek egy ciklusba tartoznak? Egymással összefüggő szövegkompozíció részei?

-Dobai Péter Kilovaglás egy őszi erődből című kötetéből származik az öt vers, s noha tartalmi közük nincs egymáshoz, egységes képet adnak a költőről, hasonló hangulatot képviselnek.

-A verseket tehát úgy állítottad sorba, ahogyan dalciklusnál szokta a zeneszerző. Mennyire illusztratívan jeleníted meg a hangszeres szakaszokban a költő szavait?

-Helyenként illusztrativitásra törekszem, sőt még a hangszeresek mozdulatait is elképzelem és ötvözöm a zenével, így adván vissza a vers mondanivalóját. Ugyanakkor vannak olyan részek is, amelyekben inkább csak a vers hangulatát követi a zeném.
A hangszerek: fuvola, zongora és gordonka hol együtt, hol felváltva szólalnak meg.

-A zenészeknek színpadi cselekményben is részt kell venniük?

-Igen, mintegy el is játsszák a verseket, nemcsak hangokkal, hanem mozdulatokkal is. A muzsikusok csak olyan mozdulatokat végeznek, amelyek a hangszerjáték közben amúgy is adódnak. Talán naivnak hat a példa, de mondjuk ahol nyújtózásról van szó a versben, olyan zenét írok, amihez a zongoristának és a csellistának is messzebbre kell nyújtania a karját. S mivel ezt „színpadra állítjuk", a különböző fényerejű és színű megvilágítások segítenek a gesztusok értelmezésében.

-Kialakul valamiféle érintőleges cselekmény?

-A mű hangulati és érzelmi világával összefüggésben cselekménymagok előfordulnak, de egységes cselekménye nincs a darabnak. Az öt vers a hozzá tartozó zenékkel együtt körülbelül fél óra.

-Tehát -színpadban gondolkozva - ez még egy egyfelvonásosnál is szűkebb terjedelem. Hová szánod?

-Egy konkrét előadásra készül. Az egész est címe: Testek zenéje, ennek egyes szakaszaiban szólal majd meg. Az egész program nem csupa kortárs zenére épül, régebbi, sőt könnyebb muzsikák is felhangzanak benne. Az én darabomnak még nincs címe, ezt lehet, hogy a költővel is megbeszélem majd.

-Haladnál tovább is a mű kijelölte irányban?

-Hogyne. Már a sok évvel ezelőtt e rovatban folytatott beszélgetésünk is érintette ezt a kérdést, hiszen régóta érdekel a szöveg-zene viszony, megzenésítettem saját verseket és másokéit, állandó kísérletezés jellemezte munkámat.

-Sőt a zeneírástól távolabb zajló utóbbi éveidben színműíró is lettél. Gondoljuk csak végig vázlatszerűen!

-Az első a Mámor, menüett volt Elisabeth-Claude Jacquet de la Guerre 17. századi francia zeneszerzőnőről, amit a Goldberg-variációk monodráma követett két előadásban is: Dunai Tamással csembalón, Mécs Károllyal pedig zongorán játszottam Bach művét. Írtam Schumannról, a Brahms-Schumann- Clara háromszögről Pillangók címmel, A varázsló kertje című Csáth Gézáról szóló drámám pedig a Nemzeti Színházban, majd a Merlinben ment. Legutóbb a Mendelssohn testvérekről szóló dokumentumjátékom került színre, valamint írtam monodrámát saját Händel-estemhez, amelyet Hirtling István adott elő.

-Miért léptél túl zenei hivatásod határain, s mit akarsz elérni a zene és irodalom ötvözésével?

-A kifejezési vágy vitt az irodalom vizeire, s úgy éreztem, van érzékem hozzá. De mindig eredeti hivatásom területéről veszek témát. Csáth sem kivétel, mert az fogott meg benne, hogy zenét is szerzett.

-Irodalom és zene anyaga döntően különbözik. Az egyik fogalmi síkon konkretizál, a másik a konkrétumokon túliba merül. Megéled ezt a kétféleséget?

-A zene eszközeit is lehet alkalmazni az irodalomban, például formálásban. S minél több a rejtett titok, annál vonzóbb egy irodalmi mű is.