Petrovics Emil - Felvégi Andrea felvétele

Ünnepelnijöttem. .
Huszonhárom éves voltam, másfél évvel idősebb nála, mikor megismerkedtünk Sugár Rezső zeneszerzés-osztályában. De hiába a korelnökség, mindig ő volt a csapat vezére az alatt a majdnem hatvan év alatt, ami azóta életünkből eltelt. A Semmelweis utcai „konziban", később a Zeneakadémián, úgy is, mint növendék, majd mint professzor; az Operaházban, ahová sokkal előbb jutottam el -de mikor ő betette a lábát, rögtön átvette a kormányrudat. Petrovics Emil egy életen át barátom, tanácsadóm és tettestársam volt. Irigylésre méltón határozott ember, semmilyen úgynevezett „csoporthoz", „izmushoz" nem csatlakozó, egyéni hangú alkotó, nagyszerű művész. A különböző, közönséget nem sokra tartó, egymásnak írogató zeneszerzők között néhányadmagával járja azt az utat, amelyen haladva karakterisztikus, fegyelmezett, a zene lényegét, tartalmát és formáját tekintve drámaian szókimondó, a hallgatóság érzelmeit is pozitívan megcélzó, rézkarcszerűen éles és döbbenetesen szuggesztív zenét írt. A C'est la guerre, Bűn és bűnhődés, Lysistraté, Jónás könyve, kantáták, kórusművek, kamarazenék, versenyművek, szimfóniák sikere mind ezt a következetes utat igazolja.

Volt kiktől tanulnunk. Kodály, Farkas, Sugár, Kókai, Viski, Szervánszky, Somogyi -hogy csak a legnagyobbakat említsem -, no meg a fantasztikus bartóki életmű. Petrovics Emil aktív, mindent kipróbáló, kísérletező, színházteremtő (Petőfi Színház!), sikeres ember. És rendkívüli barát. Megszámlálhatatlan azoknak a száma, akiken segített -persze ha az illetőt méltónak találta a támogatásra. Rendkívüli elfoglaltságot vállalt, mikor, mint zeneakadémiai tanszékvezető, átvette az Operaház irányítását is. Reggeltől estig zongorája mellett ülve megtanulta szinte az egész repertoárt. Az ő működése alatt sosem volt üres esténként az igazgatói páholy. Végigülte és -izgulta az évad valamennyi előadását, hogy megismerve a társulatot, igazságos döntést hozhasson a szerepek kiosztásakor. Nem hagyható említés nélkül az a hatalmas népszerűség, amit a televíziós Ki mit tud? zsűrijében szerzett szakszerű, egyúttal kitűnően fogalmazott, sokszor humoros, közérthető kritikáival. Ugyanez érvényes a komolyzenei műfajok versenyzsűrijeiben, így a háromévenként megtartott, népszerű karmesterversenyben kifejtett, többnyire zsűrielnöki működésére, amit a zsűri állandó tagjaként személyesen is megfigyelhettem. Vokális érdeklődésének megfelelően elsősorban a kórusversenyek, főként a Debreceni Kórusverseny zsűrijében volt kiemelkedő jelentőségű a közreműködése.

Határozott véleményű művészként a politikából is kivette a részét, hiszen alapvető célja volt meggyőzni az ország mindenkori vezetőit a magyar zene világrangjáról és az ennek megfelelő anyagi támogatás szükségességéről. Legnagyobb erényének azonban az őszinteségét tartom: ami a szívén, az a száján; nem rejtette véka alá véleményét, még ha ez sokak haragját, nemtetszését váltotta is ki. Épp ezért konfliktusos ember a mai napig is. Én tiszteletre méltónak tartom ezt a küzdelmet elveiért, meggyőződéséért.

Drága Barátom, 80. születésnapodon azt kívánom, járj tovább a hited kijelölte úton, meg nem görbítve derekad, és tarts meg jó barátságodban, amelyre nagyon büszke vagyok.

Lukács Ervin