Kiss Imre - MÜPA-Archivum

-Évadnyitó sajtótájékoztatójuk elején szomorú számokkal illusztrálta a Müpa helyzetét. Jóval kisebb támogatást kapnak a költségvetésből -takarékosabban kell gazdálkodniuk, mint az előző években. Mennyi pénzt kapnak most, és mennyi volt ez korábban?

-Bár a döntéshozók állandóan azt hangsúlyozzák, hogy nem a fűnyíróelv szerint csökkentik a támogatásokat, nyilvánvaló, hogy mégiscsak ez érvényesül. A baj az, hogy nem vizsgálja senki, hogy mennyit árt egy-egy elvonás. Mármost mi a magyar kultúra nemzetközi szereplője vagyunk, úgyhogy ha tőlünk vonnak el pénzt, az a magyar kultúra nemzetközi megbecsülésének árt. Elég sokszor leírták a sajtóban, hogy a Müpát fölveti a pénz. Én ezt mindig válasz nélkül hagytam, mert nem szeretek panaszkodni, az ember igyekezzen megoldani a problémákat. most azonban kénytelen vagyok elmondani: nem igaz, hogy sok pénzből gazdálkodunk. Csak emlékeztetőül: 2005. március 14-én nyitottuk meg az intézményt. Az év hátralévő kilenc hónapjára 2,4 milliárd forintot kaptunk az államtól. Ma 2,3 milliárd az egész éves támogatásunk összege. A pénz úgy csökkent, hogy még az inflációt sem vették figyelembe -túl azon, hogy az első háromnegyed éves támogatásunk is több volt a mostani évesnél. A Müpa nemzetközi tekintélyét nem kell bizonygatnom. Azelőtt főleg a Lánchíd és a Parlament jelent meg a nemzetközi sajtó tudósításaiban, most legalább ilyen gyakorisággal tűnik fel a Müpa képe is. Rendezvényeinkről az európai sajtón kívül a tengerentúl is rendszeresen beszámolnak, például éppen a napokban érkezett megkeresés a New York Timestól Steve Reich Mallet Quartetjének december 6-i ősbemutatójával kapcsolatban, amelyet a zeneszerző a Müpa felkérésére komponált. Tagja vagyunk az ISPA-nak (International Society for the Performig Arts), és nekünk ítélték a Prix d'excellence-t, amelyet előttünk senki ilyen rövid idő alatt nem kapott meg. A magyar zenei életnek, a nálunk föllépő nagyszerű zenekaroknak és szólistáknak vagy a jazzmuzsikusoknak köszönhetően nagyon gyorsan pozicionáltuk magunkat a nemzetközi hangversenyéletben. Nem ártana, ha a politikusok tudnának ezekről a dolgokról, ugyanis a pénzelvonásnak a mi esetünkben nagyon nagy a tétje.

-Milyen a Müpa helyzete nemzetközi összehasonlításban, mondjuk a londoni Southbank Centre-rel, az amszterdami Concertgebouw-val, a bécsi Musikvereinsaallal vagy az új római hangversenyteremmel összevetve? Válság, költségvetési támogatás és sok politikus ott is van.

-Az ön által említett intézményekkel való összehasonlításban nincs mit szégyellnünk. Annyiban eltér tőlük és egészen egyedülálló a Müpa, hogy mi nem egy, nem kettő, hanem nyolc műfajt képviselünk. Ami a külföldi intézmények gazdálkodását illeti, pontos számokat nem tudok mondani, mert az adatok nem nyilvánosak. Mindenesetre bizonyos, hogy a mi költségvetésünk többszöröséből gazdálkodnak. Annyi pénzről, amennyit a hasonló profilú, nagy, külföldi intézmények felhasználhatnak, mi még álmodni sem merünk. A műsorpolitikájuk ennek ellenére semmivel sem jobb a miénknél. Ők többet költenek például az ifjúság és a jövő közönségének a megnyerésére, nevelésére. Ezt a tevékenységet mi kevesebb pénzből végezzük, de nagyszerű eredményeket értünk el, amit a közvélemény-kutatások is alátámasztanak. Nálunk ugyan ez nem kerül annyi pénzbe, mint külföldön, de azért a Berlini Filharmonikusok Európában egyedülálló ifjúsági programja lenyűgöző, tehát kiváló példák vannak előttünk. Mi -többek között - arra is odafigyelünk, hogy a diákigazolvánnyal érkező fiatalok 300 forintért kapjanak jegyet. Ha egyszer eljön délután, láthatja őket, ahogy foglalják maguknak a helyet a sorban, s közben tanulják az anatómiát meg a matematikát.

-A sorban álló-ülő egyetemistákon kívül láttam itt karonülő kisgyerekeket is. Érezhetően széles a célközönség.

-A célközönségbe tartozik már az újszülött is, akit a szülei hoznak el. Nekik szól a Ringató nevű program. Ebben a fogékony korban alapozzuk meg a kultúra iránti igényüket.
-Vissza az anyagiakhoz: a támogatás csökkentése és évenkénti odaítélése nyilvánvalóan nehezíti a tervezést, hiszen egy ilyen intézmény nem egy évre gondolkodik előre. A zsugorodó költségvetés kellemetlen egy olyan intézményben, amely a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően több évre előre hív meg művészeket, és esetleg anyagi okokra hivatkozva le kell mondania a fellépésüket. Ilyenkor nem érezheti magát jól.

-Bizony nem, valóban kellemetlen lemondani a meghívásokat. De -túl a pénzügyekeken - itt nem csupán mennyiségi, hanem minőségi problémáról is szó van. Kitűnő szakértőink javaslatai alapján összeáll egy elképzelés az évadról. Idő- és szerkezetarányosan létrejön egy minden műfajt figyelembe vevő műsorterv, amely, ha elkezdjük ritkítani, azonnal fölborul. De vissza a kérdéshez: csak mellékesen jegyzem meg, hogy kizárólag a Müpa saját tekintélyének köszönhetően nem csorbult nemzetközi megbecsülésünk, és nem jártak súlyos erkölcsi és anyagi konzekvenciákkal a lemondások, amelyek azért így is nagyon kínosak voltak. Ha ez történetesen nem sikerül, nagyon sok pénzbe kerülhettek volna, majdnem annyiba, mint maguk a rendezvények. De azok, akik itthon a pénzről döntenek, sajnos nem ismerik az itt folyó tevékenységet, de még a mechanizmusokat sem.

-A kívülálló azt gondolná: a ház látványos nemzetközi karrierje remek lobbipozícióval jár. A Müpát négy és fél év alatt megismerte a világ, rajta van a térképen. Naivitás azt gondolni, hogy a teljesítményükre a döntéshozók is odafigyelnek?

-Nem tudnak róla, és nem is igen érdekli őket. Tragikusnak és jellemzőnek tartom a helyzetet, amely azt mutatja, hogy Magyarországon még nem zajlott le a polgárosodás. Széchenyinek valaha eszébe jutott, hogy ezért tenni kell. Vajon miért nem jut a jelenlegi döntéshozók eszébe? Fogalmuk sincs róla, hogy a kultúra a társadalmi szövet építője. És sajnos -tisztelet a kivételnek - igényük sincs rá.

-A rendszerváltáskor az állam kivonulása a kultúrafinanszírozásból sokkoló hatású volt. Később valamelyest beindult a szponzorálás gyakorlata...

-Sajnos Magyarországon -polgári réteg, megfelelő eszközrendszer és ösztönzés híján - a szponzorálás kultúrája sem alakult ki. Nem indult itt be semmi, vagy csak nagyon kicsiben. Támogatóink közül csak az Erste Bank és a Magyar Telekom tart ki mellettünk. A többiek a válság miatt - önhibájukon kívül ugyan - de feltették a kezüket.

-A szponzortámogatások összege szabad szemmel látható a költségvetésükben?

-Igen, de az összműködés költségeihez képest ez elenyésző. De nem ez a lényeg, hanem a mögötte lévő erkölcsi tartás. Meg aztán minden fillérre szükségünk van. Dicséretes, amit az Erste és a Magyar Telekom tesz, hiszen támogatják a kultúrát, és ez önmagában is kultúra.

-Hamarosan öt éves a Müpa. Ez már elég idő a visszatekintésre. Rengeteg tapasztalat birtokába juthattak a nyitás óta. Vajon hogyan alakították a tapasztalatok a működést? Sokat változtak eredeti elképzeléseik?

-Hadd ajánljam fel önnek a ház stratégiai tervét és arculati kézikönyvét. Ezekből már a többszázadik példányt kérik tőlünk partnereink nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról is, mert nagy hatást tett rájuk a működésünk. Kezdettől fogva tudatos építkezést folytatunk, aminek része például az az egyedülállóan jó szoftverrendszer, amely munkánk alapja. Ebben dátumra, tételre, feladatra és felelősre bontva precízen nyomon követhető a házban folyó minden tevékenység. Egy gomb benyomásával megnézhetem, hogyan áll egy-egy rendezvény. Van elő- és utókalkuláció, ami a kulturális életben magyar viszonylatban példa nélküli. Ebbe minden érintett beleírja a megjegyzéseit. Hihetetlen, de ennek a szoftvernek kimondottan nagy közösség-összetartó ereje van, hiszen benne van minden, a közös munkához szükséges információ, ami pedig hiányozna, azt a kollégák, ha fontosnak ítélik, beleírják. Ezáltal a kommunikáció csatornájaként is működik.

Ez az öt év a tanulás időszaka volt: mindannyian sokat tanultunk egymástól. Múltamból adódóan kiváló szakembereket tudtam idecsábítani, és meg is tudom becsülni őket. A politika a házon kívül rekedt, idebent nincs helye. Sikerült egy egymást segítő csapatot kiépíteni. Nagy tudatossággal választottuk ki a munkatársainkat, a felvételi beszélgetéseken eleve az empatikus készség szerepelt első számú szempontként.

-Évadnyitó sajtótájékoztatójukon rengetegen ültek ön mellett az asztalnál. Helyet kaptak például a rezidens intézmények: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Táncszínház és a Ludwig Múzeum, valamint az együttműködő partnerek képviselői, a Zeneakadémia rektorától az Operaház főigazgatójáig. Nemrégiben láthattam a Nemzeti Színházzal közös Ármány és szerelem-produkciót. Az Operaház műsortervében is szerepelnek a közös előadások. A Müpa tevékenysége az együttműködések által országossá vált.

-Az Operaházzal viszonylag későn indult az együttműködés: a Cecilia Bartoli-koncertekkel. A Wagner-napok keretében ettől az évtől kezdve már közös produkcióban mutatjuk be a Trisztán és Izoldát. Még meg sem nyílt a ház, amikor fölkértem az ország valamennyi szimfonikus zenekarát, próbálják ki a hangversenytermet. Ennek a folytatása a Magyar Szimfonikus Körkép. Mi mindenkivel és mindenhol együttműködünk. Tavaly indult be Hetedhétország nevű vidéki programunk, amelyet minden hónap utolsó vasárnapján a Cifra Palota sorozatunk részeként rendezünk meg. A Cifra Palotában átlagosan ezer gyerek van jelen. Ide hívunk meg minden alkalommal egy tájegységet -mondjuk Nyíregyházát és például egy mindszenti óvodát. Mindkét helyen sajtótájékoztatót tartunk, ami hasznos hírverés a Müpának is. Mindkét helyről buszokkal jönnek a vendégek, részt vesznek a rendezvényen, a gyerekek szerepelnek, vendégül látjuk és egy kicsit kényeztetjük őket. Ily módon kapcsolatokat teremtünk, bevonjuk a működésünkbe a vidéki kulturális intézményrendszert. A vidéki színházak igazgatói megértően és lelkesen fogadják az ajánlatunkat, hogy jöjjenek el, mutassák be nálunk is zenés előadásaikat. Ha minden jól megy, 2011-től rendszeresen vendégszerepelnek majd nálunk. Gyakori vendégünk a Pécsi, a Győri és a Szegedi Balett. A sokféle együttműködéssel is kifejezésre akarjuk juttatni, hogy a Művészetek Palotája nem Budapesté, hanem az egész országé.

J.GYŐRI LÁSZLÓ