Felvégi Andrea felvétele

-Ön a fidelio.hu kitalálója és ügyvezető igazgatója. Cége mára valóságos birodalommá fejlődött: először website, majd újság, később kulturális ügynökség, amely a maga nemében pillanatnyilag talán a legjelentősebb a hazai piacon. De honnan támadt az ötlet egy ifjú zongoraművész fejében, mi késztette arra, hogy üzletember legyen?

-Öt év zeneiskolai zongoratanulás után úgy alakult, hogy öcsémmel felvételiztünk a Zeneakadémia előkészítőjébe, ahová nagy szerencsénkre fel is vettek minket. Ő kilenc éves volt, én tizenegy. A zongora mellett Dubrovay László tanár úrtól tanultunk zeneelméletet, összhangzattant, Batta Andrástól zenetörténetet, mindkettő életre szóló élményem. Aztán elkezdődött egy zongoristakarrier, amelynek során tizenévesen számos helyen megfordultam, Moszkvától Los Angelesig, például a Hamburgi Filharmonikusokkal is felléphettem. Tizenhét évesen baleset ért, megsérült a jobb kezem. Rájöttem, hogy a sérülésem behozhatatlan hátrányt jelent a valóban professzionális előadóművészekkel szemben. Batta András akkor azt mondta: „Dávidkám, neked jó fejed van, menj a zenetudományi szakra.". Váratlan ötlet volt, pár hetem maradt a felkészülésre, de felvettek, és a zongora szakra is. Nagy hévvel fordultam a zenetudomány felé, sokat kaptam azoktól az évektől. Ami később mégis némileg elidegenített a szakmától, az az volt, hogy nem láttam, hogyan válik a zenetudósok hatalmas tudása a zeneélet szerves részévé, mennyire szolgálja valóban az előadók és a közönség javát.

-Kételyeit nyilván az is okozta, hogy nem az elmélet, hanem az előadóművészet felől érkezett ide, voltaképpen kényszerpályán.

-Bizonyára. Ekkor kezdtem el azon tépelődni, hogyan lehetne közkinccsé tenni mindazt, amit tanultam. Érdekelt a számítástechnika és a közgazdaságtan, jó ideig „hivatásszerűen" tőzsdéztem is, épp csak a brókervizsgám nincs meg. Aztán, amikor egy magánkölcsönön elúszott szinte az összes pénzem, kaptam egy érdekes ajánlatot. A tozsdeforum.hu tulajdonosi köre felkért arra, hogy csináljam meg a zeneforum.hu-t. Barátomat, Kenéz Lászlót -aki szintén zongora szakon végzett akkortájt - hazacsábítottam ezzel a kihívással, kibéreltünk egy huszonegynéhány négyzetméteres irodát. Nem voltunk sem profi programozók, sem újságírók, mégis megcsináltuk. Ez a site kicsiben majdnem mindent tudott, amit a későbbi fidelio.hu. Üzleti tapasztalatunk nem volt, az informatikáról viszont sokat megtanultunk a munka során. Nagyon hittem benne, hogy lesz ebből valami, így a szó legszorosabb értelmében betegre dolgoztam magam, de a befektetők sajnos kihátráltak a projektből. Úgy távoztam a Zenefórumtól, hogy egyetlen fillérem sem volt, a rengeteg munka miatt megroppant az egészségem, visszaköltöztem anyámhoz. Ám ma már hálás vagyok mindezért: nagyon sokat tanultam az első pofonból. A nulláról újból nekivágtam. Írogattam ide-oda, gondolkoztam, és egyszer csak beugrott a fidelio.hu. Sokan kérdezték azóta, miért ez lett a nevünk. Tudatosan kerestem nemzetközileg ismert, tehát angol vagy latinos hangzású nevet, és ez lett a befutó. Nem csak Beethoven miatt, hanem a szó eredeti jelentésének áthallása, a hűség miatt is. Kenéz Laci programozott, s én csináltam szinte a teljes tartalmat.

-És mindezt miből?

-Egy informatikai pályázaton nyertünk mintegy ötmillió forintot, utófinanszírozásban persze, ami akkor azt jelentette, hogy ténylegesen csak másfél év múltán jutottunk pénzhez. Az indulás heteiben találkoztam Nagy Bálinttal, a Matáv akkori kommunikációs igazgatójával -aki azóta az egyik legfontosabb emberré vált az életemben -, és szponzorálást kértem tőle. Máig élénken emlékszem a találkozásra: éppen elutazás előtt volt, meghallgatott, láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki a dolog - mégis nemet mondott. Majd pár óra múlva a repülőtérről felhívott, hogy rendben, vágjunk bele... Mai szemmel nem tűnik olyan soknak a pénz, amelyhez az ő segítségével hozzájutottunk, de nekünk akkor rengeteget jelentett. Így indulhatott el az oldal 2002 szeptemberében. Az első keresetünkből vettük az első jobb számítógépet, ami azzal hálálta meg a vételárát, hogy rövidesen elszállt benne a winchester. Kétségbeejtő helyzet volt: nem volt biztonsági mentés, és hat napunk volt hátra, egy perccel sem több - de megcsináltuk. Elindultunk tehát, de a site-ból bevétel nem folyt be. A Matáv-pénz egy embert tartott el: ennyi volt, innen kellett továbblépni. Egyre többen kezdték olvasni a Fideliót, tetszett a tartalom, népszerű lett, főleg a hírek és koncertadatbázis miatt. De hogy valaki internetes hirdetésért fizessen, az akkor még elképzelhetetlen volt. Megszületett az ötlet a műsorújságról. Itt kapcsolódik be a történetbe a Koncert Kalendárium - tulajdonképpen ha nincs Feuer Mária, nincs újság. A zeneforum.hu koncertnaptárja a Koncert Kalendárium alapján készült, akkor még nem létezett a koncertkalendarium.hu és a szerkesztőség volt olyan nagylelkű, hogy szívességből, arra az időre, amíg elkészül a Kalendárium online változata, átadta nekünk a koncertműsort. Amikor bajban voltunk a Fidelióval, újra megkerestem Feuer Máriát, hogy folytassuk az együttműködést, de elutasított. Méghozzá ésszerű okokból: nemsokára indult az ő online kalendáriumuk. Ezt tiszteletben kellett tartanunk - igen ám, de mi közben már pályázatban vállaltuk az online koncertnaptárt. Így nem maradt más, össze kellett kaparnunk az információkat, ami azt jelentette, hogy megcsináltuk a KK konkurenciáját az interneten. Ez némi feszültségre adott okot kettőnk között, de mi később tovább mentünk más irányban, bővebb profillal jelentünk meg, kínálatunkban már benne volt a jazz és az opera is, és ez elvette a dolog élét. Elkezdtem számolgatni, mennyi hirdetésre lenne szükség, és kiderült, hogy igenis nyereségessé lehet tenni a nyomtatott Fideliót. Az első Fidelio Magazin 2003 szeptemberében, egy évvel a site után jelent meg, 24+4 oldalon, csak klasszikus zenei programokkal. Versenyeznünk kellett a Muzsika-féle Koncert Kalendáriummal, minden ponton: ha az fekete-fehér volt, nekünk színesnek kellett lennünk, ha ők pénzt kértek a megjelenésért, nekünk ingyen kellett adnunk. Ráadásul egy nemlétező terméket kellett eladnunk, ami nem volt könnyű. Mégis lett néhány hirdetőnk, aki fantáziát látott bennünk. Ám az igazi változást az idézte elő, amikor tető alá hoztuk az együttműködést az Est-csoporttal.

-Ekkor egyesültek az Est Súgóval.

-Igen. Épp tulajdonos- és management-váltás zajlott náluk, és Gerendai Károly, akivel a Sziget klasszikus zenei produkciói kapcsán már ismertük egymást, úgy gondolta, hogy a Súgó megérett az újrapozicionálásra. Így -nagyon kemény tárgyalásokat követően - megszületett egy szindikátusi megállapodás, és a két lapból egy lett: a Fidelio Súgó, ma már Fidelio Est néven. A kétségtelen szinergiák ellenére néha szinte teljesíthetetlennek tűnt a teljes hazai kulturális kínálat ismertetése: a Fidelio Estben havonta mintegy 2000 rendezvény jelenik meg.

-Hatalmas mennyiség!

-Katasztrofálisan magas szám. Fizikailag alig lehet bepasszírozni a terjedelembe, ebben a kivitelben 128 oldal fölé menni nem lehet -kicsit „mission impossible"-nek tűnt a vállalkozás, kivált, hogy két nyári hónap alatt be is kellett hozni rá a pénzt... Szerencsére átvettünk egy kiváló értékesítési szakembert, Balázs Jenőt, vele kettesben nyakunkba vettük a várost, és nyár végére lettek hirdetőink.
A Fidelio Est szinte nem várt sikert aratott, előfordult, hogy kénytelenek voltunk helyszűke miatt hirdetést visszautasítani: aki valaha csinált újságot, tudja, mit jelent ez.

-Mikor lett ebből Fidelio Est?

-A névváltozásnak az volt az oka, hogy az Est-csoport új menedzsmentje szerette volna, ha az Est brandként megjelenik a lap címében valamilyen módon. A nagyon kemény piaci helyzet ellenére az együttműködésünk összességében igen hasznos mind a Fidelio, mind pedig az Est Média számára.

-Hogy érinti a válság?

-Idén már a nullszaldóval is nagyon elégedett lehet bárki a magyar újságpiacon, én optimista vagyok, talán némi nyereség is összejön.

-Min múlik ez a meglepő siker?

-A hatékonyság a titok. Ma is csak kilenc-tíz ember dolgozik nálunk, de válogatott csapat, nagyon büszke vagyok rájuk. A másik a munkaerő megbecsülése, és az ebből következő lojalitás. És azt hiszem, megtanultuk, hogyan lehet jó és megfizethető kampányt, kiadványt, honlapot készíteni a partnereinknek. Idén eddig 18 különszámunk jelent meg: az ügyfelek egyre jobban kedvelik ezeket, hiszen programfüzetre minden fesztiválnak szüksége van.

-Amelyekbe azért becsúszik időnként némi hiba, magam is találkoztam
vele.

-Sajnos volt rá példa -de a legtöbben kész PDF-et küldenek, és ragaszkodnak hozzá, hogy maguk szerkesszék, ami nem baj, de az már igen, ha nem nézik át az általunk minden esetben elkészített korrektúrát.

-A website tartalomszolgáltatóként is működik, például a kultura.hu-ra. Másnak is csinálnak ilyet?

-Egyelőre nem. Viszont nyújtunk mindenféle más szolgáltatást: kulturális médiatervezés és -foglalás, tanácsadás, kiadványszerkesztés, internetes megoldások, oktatás, rendezvényszervezés -ez utóbbit szigorúan csak megbízásra.

-Mi a végső cél?

-Szeretnénk felépíteni egy olyan kommunikációs és szolgáltató céget, amely a legkülönbözőbb módokon tud segíteni a hazai kulturális rendszernek, és az ezzel megkeresett pénzt és főleg know-how-t beletölteni a kulturális média nevű hobbiba. Mert azt már ma is ezzel tartjuk el. Bocsánat, hogy ezt megemlítem, de az NKA-tól kapott támogatásunk körülbelül azonos azzal, amit kulturális járulékként az államnak befizetünk. A semmiből indultunk, a szó legszorosabb értelmében, de látogatottságát tekintve ma a website az egyik piacvezető a kulturális portálok között, a Fidelio Est havi 50 ezres példányszáma pedig tudtommal messze a legmagasabb a magyar nyelvű kulturális lapok közül. A Fidelio Est egyetlen számának csak a kinyomtatása többe kerül, mint a teljes NKA-támogatásunk.

-Hangversenyrendezéssel is kacérkodnak?

-Ki van zárva, nem lehetünk a saját ügyfeleink konkurenciája. De nekünk szerencsére amúgy is épp elég feladatot ad, hogy segítsük azokat, akik ezzel foglalkoznak.