Anikó Szathmáry felvétele

Jól ismert zeneszerző debütál rovatunkban. Ha itthon élne, alighanem többször is szólt volna bontakozó műveiről, hiszen annak ellenére, hogy orgonaművészi elfoglaltságai látszólag háttérbe szorítják a komponálást, számottevő munkásság áll mögötte (amelyről a 70. születésnapja alkalmából nemrég megjelent CD is reprezentatív képet rajzol).

-Az egyik új mű cimbalomra és hegedűre készül. Miért nincs még címe?

-Sokszor gondban vagyok a címadással, mert nem valami zenén kívülit akarok ábrázolni (még ha kelthetek is asszociációkat a hallgatóban), hanem struktúrákat hozok létre. Két éve a Fészek Klubban egy koncerten a kitűnő cimbalmos, Ginzery Enikő és Anikó lányom Láng István új művét mutatta be. A cimbalom sokrétű kortársi felhasználása inspirált arra, hogy magam is megpróbálkozzam vele. Találkoztam hát Enikővel, s különféle hangszíneket próbáltunk ki: verőket, ütésmódokat. Kerülöm a népies cimbalomhangot. Darabjaim általában halkan indulnak, s dinamikai-dramaturgiai ívet bejárva végül ismét elcsendesednek.
A kompozíció egyes szakaszai nemegyszer eltérőnek mutatkoznak, de voltaképp nem más módon, mint amikor hernyóból lepke válik. Azok megjelenése is markánsan különbözik, holott egyik a másikból származik. A zenémnek mozgási energiája van.

-Könnyen barátkoztál meg a cimbalom különös húrrendszerével?

-Néhány részleten az előadhatóság érdekében változtatnom kellett. Nem ortodox módon, de tizenkétfokúságban gondolkodom, ösztönösen követem, hogy melyik hang hiányzik még a rendszerből. Ilyen esetekben néha szembesültem elképzelésem megvalósíthatatlanságával, s igyekeztem olyanra cserélni a játszhatatlan hangot, amely, mondjuk, beleillik az adott futamba.

-Miközben hangsúlyozod, hogy struktúrákban gondolkodsz, fontosnak tartod a hangszerszerűséget is, különös tekintettel a szokatlan hangzásokra. A hegedűhöz is így közelítesz? Az közelebb állhat hozzád, lévén a lányod hangszere...

-Sőt én is tanultam rajta, noha Vivaldi-versenyműveknél messzebb nem jutottam vele. Igen, érdekelnek a sajátos színek, s a cimbalom és hegedű által közösen kialakíthatóak is. Nem kiemelt célom a szokatlan hangzással való kísérletezés.

-Mennyire jutott el hozzád hazai szerzőink elmúlt évtizedekbeli cimbalmos termése?

-Sajnos nem, tehát a hangszerrel való találkozás szűzen érintett. Amikor elmentem Magyarországról, a cimbalom még egy volt Rácz Aladárral és a Háry János zenekarában hallható szólóval. Kint csak Kurtág cimbalmot foglalkoztató darabjai hoztak nekem hírt az instrumentum újabb használatáról. Ezért is hatott revelációként rám a hangverseny a Fészekben.

-Milyen viszonyban van darabodban a cimbalom és a hegedű? Kiegészítik egymást, vagy inkább egységet alkotnak?

-Egységben gondolok rájuk. Erősen különböző hangzásuk úgyis elválasztja őket, nem kell ezt fokozni. Még összefogva is differálnak. Meglátjuk ősszel, a valószínűleg Németországban megvalósuló ősbemutatón.

-Másik készülő kompozíciódnak alighanem itthon lesz a bemutatója, s azzal feltétlenül ritkaságszámba megy műhelyedben, hogy már a készülő partitúrán ott a cím: Motus animi. Hogyan fordítanád?

-A lélek mozgásai. De fordítható Lebensenergie-nek (Életenergiának) is. A Trio Lignumnak ajánlom, akiket ugyanazon a Fészek-esten hallottam, s lenyűgözött a játékuk. Úgy játsszák a szerzők műveit, mintha ott helyben maguk találnák ki a zenét.

-Nem érzed úgy, hogy a két klarinét és fagott triója szokatlan együttes? Ha nem tévedek, a Trio Lignum megalakulásáig legföljebb ad hoc jöhetett létre ilyen hármas.

-A klarinét a legnagyobb adottsággal rendelkező fafúvós hangszer: ambitus, hangszín és hangerő tekintetében egyaránt. Ráadásul a második klarinét helyén basszusklarinétot alkalmazok, amely így a fagottal is interferál. A fagott iránt eredendően nem éreztem különösebb vonzalmat, de Halotti beszéd oratóriumomban adtam neki egy kis szólót, s azt hallva megszerettem. Ez a három hangszer -szemben, mondjuk, a cimbalommal - nem akkordikus, tehát lineáris szólamokban kell gondolkodnom. Így polifon szerkesztés vonul végig a darabon.

-De ahogy ismerlek, aligha kerülöd a multifóniákat, tehát amennyire lehet, akkordikussá teszed a fúvósokat. S vajon a többszólamúságban menynyire követsz szerkesztési hagyományokat?

-Valóban, alkalmazok multifóniát. Polifóniám pedig nem fúgát jelent, csak a szólamok különféle, egyenrangú vezetését.

-A címre visszatérve: milyen kapcsolat mutatható ki a címbeli szavak és a zene hangjai között?

-A lélek mozdulatait -vagyis az emóciót - fejezi ki a zene. De semmiképp sem úgy, hogy a közönségből valamilyen konkrét emóciót akarnék kiváltani. Nem szeretek kényszeríteni.

-Mi a vágyad: mit fogjon föl zenédből a nem analitikus átlaghallgató?

-Kérdés, hogy az átlaghallgató egyáltalán hallgatja-e, és hogy régi korok átlaghallgatója mit fogott föl a zenéből. Az érzelmi hatás a fontos.

HOLLÓS MÁTÉ