A „Bartók”-pizzicatóról, egy különös akkordról és A csodálatos mandarin kéziratairól (2)
3. Egy drámai fordulópont A csodálatos mandarin 84. próbaszámát közvetlenül megelőző ütemek problematikus jellege a mű különböző kiadásaiban is tükröződik. Míg a teljes pantomim első, csak Bartók halála után, 1955-ben megjelent Universal-partitúrája egyetlen ütemet tartalmaz a háromból, a zongorakivonat 1952-ben revideált és kis részben újrametszett kottája megőrizte az eredeti három ütemet. A jelenleg ismert források közül csupán egyetlen tartalmazza ennek a részletnek megváltoztatását közvetlenül a zeneszerző kezétől. A Bartók tulajdonában volt nyomtatott zongorakivonat egy egész sor fontos javítást, módosítást, valamint igen nagyszámú autográf húzást tartalmaz -sajnálatos módon kérdéses céllal. Ezek egyike a vonatkozó három ütem első kettőjének törlése (2. fakszimile). A részlet ugyanígy javítva jelenik meg az Operaháznál használatban volt „B" partitúrában is.22
2. fakszimile. Részlet A csodálatos mandarin A zenei pillanat kétségkívül rendkívüli. A pantomim cselekményében ez a Mandarin meggyilkolására tett első kísérlet záró mozzanata. Bartók a partitúrába -szokása szerint, s a helyszűkére való tekintettel -erősen rövidített szöveget vezetett be.23 Az előzményekkel együtt így hangzik e részlet Lengyel Menyhért eredeti szövegkönyve szerint:24 E percben előugrik a három csavargó. Rávetik magukat a mandarinra -lefogják -a lányt kiszabadítják. A mandarin zsebeit átkutatják - az aranyak csengve gurulnak széjjel a padlón - nyakáról leveszik a hosszú aranyláncot, ujjairól lehúzzák a gyűrűket - mindezt rendkívüli gyorsasággal - s mikor kifosztották, egy másodpercre összenéznek s már határoztak: megölik. Megfogják mint egy csomagot, bedobják az ágyba, párnákat, dunnát, matracot, rongyokat, mindent rádobálnak, s mind a hárman szorosan le - rányomják a sok takarót, hogy fulladjon meg alatta. Szünet. Aztán intenek egymásnak: vége. A lány az asztal mellett áll, didereg. Rövid várakozás. A csavargók megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Vége van. S ekkor a mandarin sápadt, sárga feje kibúvik a takarók alól. Egy fej -meredt, kidülledt szemekkel -a lányt nézi. A három csavargó megdöbben. A mandarin nem halt meg. A legkülönösebb (hátborzongató) eszköz, a negyedhangok alkalmazása a mandarin fejének előbukkanását s vággyal teli tekintetének a lányra függesztését kíséri (3. kottapélda a következő oldalon). De bizonyos értelemben még ennél is fontosabb az ezt megelőző zenei pillanat, amikor a három csavargó a mandarint halottnak véli. Ez a pillanat nem a mandarin kíméletlen meggyilkolása miatt olyan döntő, hanem a miatt, hogy itt lépünk át végérvényesen a realitásból a szimbolikus világába. Fordulópont tehát; ezután derül ki -még ha a lány is csak később érti meg -, hogy a mandarin nem halhat meg, amíg vágya nem teljesült. Ezt a cezúrát eredetileg egy háromszor elhangzó akkord jelezte: két egymásra épített nagyszeptimből álló hangzat (Cisz- C-H), mely furcsa ürességgel szól. Legalábbis így jellemezte a zeneszerző maga e pillanatot egy kevéssé ismert, rejtetten „önelemző" írásában, melyet a Melos folyóiratban 1920. áprilisában „Das Problem der neuen Musik" címmel közölt.25 A tanulmányban öszszesen négy kottapélda szerepel a modern harmóniavilág sajátos kifejezési lehetőségének érzékeltetésére. Az első példa éppen a mandarin látszólagos halálát követő pillanatot festő akkord, az akkor még csak fogalmazványban elkészült mű zenei anyagából.26 Bartók leírása szerint a harmónia egy hármashangzat különös ürességére („eigenartige Leere eines Dreiklanges") mutat jó példát. A három akkordra egy nagyszeptim-párhuzamokban mozgó harmóniamenet végpontjaként érkezünk; az eredeti zenei gondolatot legvilágosabban a „Fekete zsebkönyv"-beli följegyzésben követhetjük, melynek szövegéhez képest Bartók a részlet véglegesítése során valamelyest tömörítette anyagát (4. kottapélda).
3. kottapélda. Negyedhangok alkalmazása a Mandarin föléledésekor
4. kottapélda. A csodálatos mandarin 84. próbajel előtti szakasza Úgy
tűnik, az 1926. november 23. és 27. között lefolyt próbák alatt merült
föl a zeneszerzőben a három akkordot tartalmazó részlet zenei -vagy
talán a színpadi játékkal összefüggő -megoldatlansága, s látott hozzá
finom hangszerelési módosításához. Ekkor vezette be a Solo, illetve Sola
utasítást a mély vonósoknál, és fogta vissza a dinamikát. S ekkor
merült föl benne - vélhetőleg 1923 óta először - a különleges, addig
kompozícióban ki nem próbált effektus felhasználásának lehetősége a
jelenet hatásának fokozására. Habár a próbákon kezében tartott autográf
partitúrába csupán egy nagy „X" és az odavetett „megj." (vagyis
megjegyzés szükséges) bejegyzés utal a különleges effektus
alkalmazására, a karmester Szenkár Jenő által használt
partitúramásolatba bekerült a 4. vonósnégyes kéziratából ismert korai
jelváltozat(),csupán annyiban különbözik a 4. vonósnégyesbeli formától,
hogy a kereszt tintával, a karika pedig piros ceruzával van
írva.27 Ezen kívül, a jelhez kapcsolva bekerült a német lábjegyzet A csodálatos mandarin ugyan nem egész három hónappal a kölni bemutató után, 1927. február 19-én ismét színpadra került Prágában, ahol jelentős sikert aratott a szövegkönyvre vonatkozó, ezúttal is fölmerült aggályok ellenére, de Bartók ezen az előadáson nem tudott jelen lenni. Elképzelhető, hogy a javítások nem, vagy nem teljes számban kerültek be a kölcsönanyagba. További tervek ellenére először 1931-ben foglalkoztak komolyabban a darab újabb előadásának gondolatával, mégpedig a több éve halogatott, s a zeneszerző 50. születésnapja alkalmából tervbe vett budapesti bemutató kapcsán.29 Az előadás előkészítésének és meghiúsulásának körülményei máig nem teljesen isztázottak.30 Kétségkívül volt azonban szó a mű szcenikai, s ezzel összefüggő (alkalmi vagy végleges) zenei átdolgozásáról. Mindenesetre nyilvánvalónak látszik, hogy a mű utolsó -rövidített -befejezésváltozata ekkor alakult ki, hiszen 1931-es dátummal vezették be az operaházi partitúramásolatba. Nem döntő ebből a szempontból, hogy a zeneszerző csak évekkel később értesítette kiadóját a záró rész megváltozásáról. Szeptemberben beszéltem Önöknek a „Csodálatos mandarin" utolsó oldalait érintő változásokról. Egyidejűleg megküldöm Önöknek ezeket a módosításokat, hogy Önök lemásoltathassák; ezt követően kérem ezt a kéziratot vissza. Scherchen úr ugyanis tervez valamit a Mandarinnal; írt Önöknek erről? Semmler úr (Zürichből) ugyancsak azt közli velem, hogy a zenét szeretné valami módon hangfelvétel útján előadatni. Éppen ezért fontos, hogy a megváltozott befejezést az előadási anyagba bevezessék.31
5. kottapélda. A csodálatos mandarin 84. próbajel előtti ütemei
Láthatólag ismét konkrét előadások kedvéért foglalkozott a zeneszerző a pantomim zenéjének véglegesítésével. Mindez utólag arra enged következtetnünk, hogy a tervezett budapesti bemutató kétségkívül nagy csalódást keltő meghiúsulása után a Mandarin színpadi változatát Bartók évekre félretette, s így az 1931-ben fölmerült módosítások érvényesítése is elmaradt. Hogy az 1935 szeptemberében szóba hozott és 1936-ban megküldött módosítások valóban kizárólag a záró részt érintették-e, s ha igen, az volt-e az oka, hogy Bartók egyedül ennek revízióját érezte végrehajtandónak, vagy csupán ez volt számára a legfontosabb, míg esetleg más, az 1931-es próbák kapcsán fölmerült további módosításokat (húzásokat) nem érvénytelennek, csupán kevésbé lényeginek tartotta, nehezen eldönthető.32 Éppen ezért kell egyelőre filológiailag többértelmű helyként kezelnünk az itt vizsgált három ütem végleges alakját is. A 84. próbajelet megelőző
részlettel kapcsolatban azonban annyi legalább bizonyosnak látszik,
hogy jelenlegi ismereteink szerint Bartók életművében itt jelent meg
először a különleges pizzicato-effektus. Amennyiben mindhárom
ütemet érvényesnek tekintjük, nyilvánvaló, hogy Bartók játékmódra
vonatkozó revíziója -legalábbis alternatív kottaszövegként -figyelembe
vehető. Csak ha véglegesnek tekintjük az 1931-es budapesti próbákhoz
köthető rövidítést, akkor tűnik kizárólagos szövegváltozatnak az
eredeti, tutti megszólaltatott egyszerű pizzicato; miután számos más helyhez hasonlóan a háromütemnyi anyag egyetlen ütemre, sőt egyetlen pizzicato
akkordra zsugorodott, fölöslegessé válhatott a korábban fölmerült
hangszerelési finomítások bevezetése. De lehetett más oka is annak,
hogy a zeneszerző a hely játékmódbeli revízióját utóbb esetleg
elvetette. Addigra ugyanis végérvényesen zenei eszköztárába emelte a
„talpas" pizzicatót. Mint e tanulmány elején láttuk, ez az eszköz általában nem piano-pianissimo dinamikával, hanem erős akcentusként, leggyakrabban forte dinamikával és többnyire gyors tételekben találta meg helyét. Ennek ellenére rokonítható a Mandarin-beli
hely például a Scherzo „Alla bulgarese" zárását játékosan előre jelző,
pengetett cselló kísérőhanggal, míg másfelől pedig a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára lassú tételében föltűnő, fortissimo
dinamikájú dallamgesztus teremt valamelyest hasonlóan torokszorító
pillanatot. Kodály e tanulmány elején idézett találó jellemzése
ellenére a „tragikus borzongás" itt vizsgált pillanatának megformálása
talán mégis azt mutatja, hogy a „stílusbeli és technikai újítás" -
éppen „a lüktető élet minden árnyalatá"-nak kifejezése érdekében -
nagyon is szerves, mellőzhetetlen összetevője volt Bartók zenéjének. A csodálatos mandarin op. 19 (1918/19, hangszerelés 1924), BB 82 elsődleges forrásai33 Rövidítések BA-N Naplószám az MTA Zenetudományi Intézet Bartók BBA Budapesti Bartók Archívum az MTA Zenetudományi Intézetben BH Magyarországi Bartók Hagyaték, illetve Bartók hagyatéki szám FSFC Full-score final copy (partitúra tisztázat) PB Bartók Péter gyűjteménye PS Piano sketch (zongoravázlat vagy fogalmazvány) TPPFC Two-piano final copy (kétzongorás tisztázat) TPPS Two-piano sketch (kétzongorás vázlat vagy UE Universal Edition, Wien, Bartók bécsi kiadója a „Folyamatvázlat a „Hajsza"-jelenettől (59. próbaszám) végig (1. befejezés), „Fekete zsebkönyv", f. 15r-24v (BBA BH: I/206). A Particella-fogalmazvány, részben hangszerelést előkészítő jegyzetekkel és két befejezés-változattal (1. és 2. befejezés), valamint részvázlatokkal a hangszereléshez (PB 49PS1, 52 számozó kalapáccsal számozott oldal címlappal, üres hátlapokkal és töredéklapokkal). B Részben tisztázat jellegű négykezes autográf másolat további fogalmazvány jellegű részekkel (1. és 3. befejezés), hangszerelést előkészítő jegyzetekkel (PB 49TPPS1, eredetileg címlap és 1-60 számozott oldal, hiányzó oldalakkal, majd az új befejezés és hátlap, jelenleg 01-66 számozó kalapáccsal számozott oldal). Mivel tartalmazza a legkorábbi befejezést, részben igen korai kompozíciós fázist képvisel. (A négykezes forma 2. befejezés-autográfja a particella-fogalmazványban található, lásd A).
C Zongora kétkezes betanítópéldány autográf kézirat csak a 6. próbajeltől (Universal Edition, Historisches Archiv, címlap bécsi kézírással, ezután 3-35 számozott oldal) a 2. befejezéssel, átragasztásokkal, újra írt oldalakkal, köztük a befejezés is cserelapokon került a kéziratba (33-35. oldal).34 Az eredeti (vagyis 1.) befejezés autográf leírása (BBA BH: I/217, egy ív) valószínűleg ehhez a kézirathoz tartozott. D Autográf partitúra a 2. befejezéssel (PB 49FSFC1, címlap és 1-127 számozott oldal), tartalmazza a koncertváltozat befejezését is (129-130. oldal), valamint az új (3.) befejezés fogalmazványát és tisztázatát (PB 49FSFC2, 01-22. számozó kalapáccsal számozott oldal, az utolsó lap egy címlapnak szánt eldobott partitúraoldal). Bartók ezt a partitúrát használhatta a kölni próbákon, ebbe jegyezte be javításait, melyekről utóbb két jegyzéket is készített. A kézirathoz csatolták egy Bartók által megválaszolt kiadói kérdéseket tartalmazó lap („Fragezettel") és a kölni előadás nyomán fölmerült változások jegyzékének („Änderungen im »Mandarin«") másolatát. A javításjegyzék (eredetije Wienbibliothek, Bartók 003) az I forrás (a) melléklete alapján készült, de tartalmaz eltéréseket ahhoz képest. E Partitúramásolat a budapesti Operaházból (Partitúra „A"), Pásztory Ditta és Ziegler Márta írása, Bartók kiegészítéseivel, a 2. befejezéssel (BBA BA-N: 2165, 1-127. számozott oldal és 1 üres oldal). Ennek kiegészítésére készült a 118-126. oldalszámot viselő új (3.) befejezés másolói leírása [Wienbibliothek, Bartók 024 (D)].35 Ez a partitúra az Universal Editiontól került az Operához, mint címlapja és az első kottás oldal alján található kiadói pecsét mutatja. Nagy valószínűséggel ezt használták kölcsönpartitúraként a dirigensek, így például Szenkár Jenő a kölni bemutatón, 1926-ban. F
Két mutatványoldal autográf tisztázata (az 50. próbajel előtti 2.
ütemtől az 54. próbajel előtti 2. ütemig), fakszimile kiadása: Nyugat XVI/11-12 (1923. június). Eredetije lappang. Megjegyzendő, hogy az autográf négykezes kivonatban (B forrás) ki van jelölve a 28-29. oldal, mely ezt a részletet tartalmazza. H A zongora négykezes másolata, Pásztory Ditta és Ziegler Márta írása Bartók kiegészítéseivel, 1923 körül, az UE 7706 lemezszámú első kiadás (1925) metszőpéldánya, a 2. befejezéssel (PB 49TPPFC1). I Operaházi partitúramásolat (Partitúra „B"), Chomout37 Ottó kopista írása, 1925, alapírás a 2. befejezéssel készült, de tartalmazza az új (3.) befejezést is külön „Csodálatos mandarin | Partitura, új rész | 1931" felirattal (BBA BA-N: 2154, címlap, előzéklap és kottarész; fóliószámozás: 1-76; eredeti oldalszámozás: 1-160, valamint új befejezés: 1-9). E partitúrát használták a budapesti Operaház meghiúsult bemutatóinak előkészítésekor. Tehát 1931-ből (Sergio Failonitól), de esetleg már a húszas évek végéről is tartalmaz karmesteri bejegyzéseket. Tartozik hozzá két kottalapnyi melléklet - autográf javításjegyzék: (a) „Änderungen im »Mandarin«" a kölni próbák alapján bevezetendő módosítások jegyzéke (1., 3-4. oldal); (b) további javítások magyar nyelvű felsorolása (2. oldal). J A koncertváltozat (Der Wunderbare Mandarin. Musik aus der gleichnamigen Pantomime) UE 8909 lemezszámú, litografált partitúra-kiadásának (1927) autográf javításokat, valamint karmesteri bejegyzéseket tartalmazó példánya (BBA, BHadd: 79). K A négykezes zongorakivonat UE
7706 lemezszámú első kiadásának (1925) házi javítópéldánya, 1 oldal
autográf kiegészítéssel a koncertváltozat befejezésének négykezes
előadásához (BBA, BHadd: 79). Feltehetőleg Bartók és Kósa György 1926.
április 8-i négykezes rádióhangversenyén ebből a kottából játszották jegyzetek 22 A Bartók Péter által gondozott új kiadás egységesen megőrzi a 84. próbaszám előtti három ütemet mind a zongorakivonatban (Neuausgabe 2000, UE 31432), mind a partitúrában (Ph 550). 23 Hogy mennyire téves volna ezt a szövegváltozatot „végleges"-nek tekinteni a pantomim eredeti szövegével szemben, jól mutatja Bartók 1924. november 7-i levele az Universal Editionhoz: „Herr Lengyel hat mir versprochen, die Original-Form des Textbuches in deutscher Übersetzung Ihnen einzuschicken. Es wäre höchst wichtig das Textbuch nach dieser Vorlage herzustellen, und nicht etwa (wie es beim Holzgeschn. Prinzen geschah) die trockenen Angaben des Klavierauszuges dazu zu benützen." (Lengyel úr megígérte, hogy megküldi Önöknek a szövegkönyv eredeti változatának német fordítását. Rendkívül fontos lenne, hogy ez alapján jelenjen meg a szövegkönyv, s ne pedig, mint A fából faragott királyfi esetén történt, a zongorakivonatban található száraz megjegyzéseket használják föl erre.) 24 A csodálatos mandarin szövege eredetileg a Nyugat 1917. január 1-jei számában jelent meg (lásd http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat /html/index.html?nyugat.htm&0; 2009. június 25.). A pantomim szövegét többször újraközölték, így -jegyzetekkel ellátva -Lengyel Menyhért válogatott darabjainak kötetében is: Táifun (Budapest: Magvető, 1984), 179-188. 25 A tanulmány kéziratait Somfai László vizsgálta és adta közre, lásd „Vierzehn Bartók-Schriften aus den Jahren 1920/21", Dokumenta Bartókiana, Heft 5. Neue Folge, hg. László Somfai (Mainz: B. Schott's Söhne, 1977), 15-141. (e tanulmányhoz: 29-33.). 26 Habár tudomásom szerint a kottapélda azonosítását még senki sem publikálta, a Bartók Archívum BA-N: 9447-es jelzetű Documenta Bartókiana 5. kötetében (I-10870/78), 30., látható kézírásos bejegyzés mutatja, hogy Somfai László már beazonosította. 27 Bartók utóbb esetleg a hárfánál alkalmazott fojtott hang (étouffé) jelzéshez (p) való túlságos hasonlósága miatt módosíthatott eredeti jelhasználatán. 28
A fakszimilében már idézett bécsi javításjegyzék („Änderungen im
»Mandarin«", másolat a Bartók Archívumban, lásd függelék, D forrás
melléklete) egyértelműen az azonos című, s a budapesti Operaháznál
fennmaradt javításjegyzék után, valószínűleg annak másolataként készült
(I forrás melléklete). Míg a feltehető mintául szolgáló lista
tartalmazza a 83. próbaszám utáni ütemekre vonatkozó javítások
többségét, éppen a különleges pizzicato játékmódra vonatkozó utasítás
hiányzik. 29 A Mandarinból készült Musik 1927-ben jelent meg, s többször is előadták, de annak zenei anyaga, mint ismeretes, az első gyilkosság előtt, a „Hajsza" jelenettel ér véget, s már nem tartalmazza az általunk vizsgált helyet. 30 Lásd ehhez Kristóf Károly, Beszélgetések Bartók Bélával (Budapest: Zeneműkiadó, 1957), 64-80., valamint Demény, „Bartók Béla pályája delelőjén", Zenetudományi Tanulmányok, X. kötet, szerk. Szabolcsi Bence és Bartha Dénes (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1962), 394-396. 31 „In September sprach ich Ihnen über die Änderung der letzten Seiten des »Wunderbaren Mandarins«. Ich sende Ihnen gleichzeitig diese Änderung damit Sie sie abschreiben lassen können; nachher erbitte ich dieses Manuskript zurück. Herr Scherchen hat nämlich gewisse Pläne mit dem Mandarin; hat er Ihnen darüber schon geschrieben? Auch Herr Semmler (aus Zürich) teilt mir mit, er möchte die Musik irgendwie in mechanischer Übertragung aufführen. Ebendeshalb ist es wichtig, den geänderten Schluss in Ihrem Aufführungsmaterial eintragen zu lassen." Bartók 1936. január 29-i levele az Universal Editionnak. 32 A mű 1955-ös partitúrakiadásának valószínűleg Bécsben található, egyelőre még nem vizsgált forrásai nyújthatnak ehhez esetleg még támpontot. 33 A függelékben közölt jegyzék alapját Somfai László forráskatalógusa képezte, lásd Bartók kompozíciós módszere, 313., melyet kiegészítésekkel láttam el, és kísérletet tettem a források lehető legszigorúbb kronológiájának követésére, nem választva szét a későbbi leírások esetén sem a partitúra-, illetve kivonatszerű kéziratokat. Saját kiegészítésem továbbá a források betűjellel történő ellátása. 34 E forrás korábbi jegyzékekben nem szerepel. Fakszimile részletet közöltek belőle az Universal Edition. 1901-2001 (Wien: Universal Edition AG, 2000) című képes kiadványban, 20-21. 35
Az Universal Edition Historisches Archivjában dolgozó Ronald Kornfeil
szíves közlése szerint (2009. június 4-i e-mail üzenet) a
Wienbibliothek említett dokumentuma tartalmazza az új befejezés másolói
leírását 118-126. oldalszámmal. Az E forrásban éppen a 118. oldal elején található a 104-es próbaszám, ahonnan a 36 A kétkezes betanító példányt Bartók Péter adta közre (Erstaufgabe, 2000, Universal Edition A. G., Wien, UE 31 431). 37 A korábbi szakirodalomban valószínűleg tévesen „Chamouk" Ottó formában szerepelt a kopista neve. Chomout Ottó 1919 és 1945 között az Operaház zenekarában játszott -A magyar Királyi Operaház évkönyve 50 éves fennállása alkalmából (Budapest: Magyar Királyi Operaház, [1935]) című kiadvány szerint harsonásként, lásd 10. és 107., valamint A budapesti Operház 100 éve, szerk. Staud Géza (Budapest: Zeneműkiadó, 1984), 524. (a zenekar tagjainak névsora).
|